Népszabadság, 1962. április (20. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! 1. oldal­­ Ára 80 fill£, NÉPSZABADSÁG 1962. április 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 77. szám A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1962 márciusi ülésének határozata A MEZŐGAZDASÁG HELYZETÉRŐL ÉS A TOVÁBBI FELADATOKRÓL­ ­. Hazánk mezőgazdaságában dön­tően új és jellemző, hogy az or­szág szántóterületének 95 és fél százalékán állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gazdálkod­nak. Termelőszövetkezeteink idei zárszámadó közgyűlése 1961-nek, annak az évnek eredményeit vette számba, amelyben már egész dol­gozó parasztságunk új termelési viszonyok között, szövetkezetbe tö­mörülve dolgozott — ezzel lezár­tuk a fejlődés egy nehéz, dicsősé­ges korszakát. Alig több mint három esztende­je, 1958 decemberében a Központi Bizottság közvetlen feladatként határozta meg a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a me­zőgazdasági termelés ezzel egy­idejű emelését. Ez a bátor elhatá­rozás osztályellenségeinkből gú­nyolódást és dühöt váltott ki, de nem kevés becsületes ember is ké­telkedett realitásában. Most Köz­ponti Bizottságunk, pártunk je­lentheti az egész magyar dolgozó népnek, hogy az 1958 decemberé­ben kitűzött célt a tervezettnél jó­val hamarább elértük: hazán­kívül befejeződött a mező­­gazdaság szocialista átszervezése. A mezőgazdaság szocialista át- , szervezése lendületes kibontako­zásának és eredményes végigvite­­lének első és elengedhetetlen fel­tétele a Magyar Szocialista Mun­káspárt marxista-leninista elve­ken nyugvó politikája volt. A ter­melőszövetkezetek szervezése az önkéntesség lenini elveinek érvé­nyesítésével, a fokozatosság figye­lembevételével, céltudatos, ugyan­akkor türelmes politikai fel­­világosító munkával folyt. Haté­konyan segítették az átszervezést a termelőszövetkezeti tagok sze­mélyes anyagi érdekeltségét bizto­sító intézkedések, a földjáradék fizetése, a betegségi és baleseti biztosítás bevezetése, és nem utol­sósorban az öregekről való gon­doskodás. Ugyanilyen irányban hatott az, hogy messzemenően ér­vényesült a szövetkezeti demokrá­cia a vezetők megválasztásában és a gazdálkodás irányításában. Mindez együttesen eredményezte, hogy pártunknak a termelőszövet­kezetek megszervezésére irányuló­­ agrárpolitikája dolgozó parasztsá-­­ gunk egyetértésével és támogatá-­­­sával találkozott. A mezőgazdaság szocialista át-, szervezésének feladatát sikerült­­ egész társadalmunk közügyévé­ tenni, s az a dolgozó tömegek hat­hatós támogatásával ment végbe. Kiemelkedő szerepet töltött be munkásosztályunk, amely az át­szervezés éveiben a mezőgazdaság­nak gépi erővel, műtrágyával, vegyszerekkel, hitellel és más mó­don támogatást biztosított a nagy szocialista cél eléréséért, s a test­véri paraszti osztálynak nyújtott segítségként. A termelőszövetkezetek szerve­zésében és megszilárdításában nagy érdemeket szereztek a szó­egész népgazdaságunkban osztat­lanul uralkodóvá váltak a szocia­lista termelési viszonyok, és az átszervezés három esztendejéb­en egyidejűleg emelkedett a magyar mezőgazdaság termelése is. A munkáshatatom megvédése és megszilárdulása az ellenforradal­mi támadással szemben, a szo­cialista népgazdaság fejlesztésé­ben elért gazdasági eredmények általában és a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése: ez a ma­gyar nép 1956 novembere óta el­ért kiemelkedő, egymással ösz­­szefüggő történelmi jelentőségű három győzelme. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése befejezésének különle­ges jelentősége abban van, hogy ezzel megerősödött népi demokra­tikus államunk legfőbb politikai alapja, a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége. Dolgozó né­pünk még szorosabb egységbe forrt össze, társadalmunk hatal­mas lépést tett afelé, hogy a mun­kásosztály, a termelőszövetkezeti parasztság és az értelmiség egysé­ges szocialista társadalmává vál­jék. cialista eszme állhatatos falusi képviselői, s azok a városi mun­kások, értelmiségiek, alkalmazot­tak, kommunisták és pártonkívü­­liek, akik fáradságot nem ismer­ve, éveken át áldozatos munkával és türelmes felvilágosító szóval segítették a dolgozó parasztokat a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A szocialista átszervezés sike­rében nem kis szerepet töltöttek be a béke, a szocializmus szaka­datlan, növekvő erőinek nagy nemzetközi sikerei is. Hathatós gyakorlati segítséget kaptunk az átszervezés menetében a testvéri szocialista országoktól, mindenek­előtt a Szovjetuniótól, scr--n kívüli gépszállításokkal, kiváló minő­ségű vetőmagvak szállításával és sok más formában. A szocializmus ellenségeinek ás­­kálódása és hollokárogása hiába­való volt. Nem veszett kárba pár­tunk, munkásosztályunk, paraszt­ságunk, népünk munkája, bará­taink segítsége, az éppen meg­szerveződött termelőszövetkeze­tek, a még fiatal szocialista ma­gyar mezőgazdaság meggyőzően bizonyítják a termelőszövetkezeti rendszer fölényét, máris megmu­tatkoznak a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban rejlő nagy erők. Jó eredményeket értünk el, a viszonylag kedvezőtlen feltételek ellenére, már 1961-ben. A mező­­gazdasági termelés, a súlyos aszály ellenére összértékben az előző átlagos időjárású év szint­jén volt, a kenyérgabona országos termésátlaga az eddigi legmaga­sabb szintet érte el A felvásárlás több mint 6 százalékkal megha­ladta az előző évit. Az 1961-ben elvégzett őszi mélyszántás több mint egymillió holddal haladta meg az előző évit. Ugyanez évben termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink mintegy 25 ezer hold nagyüzemi szőlőt és gyümöl­csöst telepítettek. Mezőgazdasági termelésünk az átszervezés három esztendeje alatt számottevően emelkedett és a bel­terjesség irányába fejlődött. Az 1959—61. években az előző három évhez képest a termelés 8 és fél százalékkal nőtt, a felvásárlás pe­dig 1961-ben 13,3 százalékkal ha­ladta meg az 1958. évit. Az elmúlt három esztendő alatt kereken 19 milliárd forintot for­dítottunk mezőgazdasági beruhá­zásra Ennek eredményeként az egy traktoregységre jutó szántó­­terület 351 holdról 172 holdra csökkent. Egy hold szántóra az 1958-as 49 kg műtrágyával szem­ben 1961-ben 111 kg-ra nőtt a hol­danként felhasznált műtrágya mennyisége. Az átszervezés há­rom éve alatt a termelőszövetke­zetek a közös állomány elhelyezé­sére felépítettek 550 ezer szarvas­­marha-, 1,5 millió sertés- és 6,5 millió baromfiférőhelyet. Mezőgazdaságunk fejlődésében most új fejezet nyílik; az átszer­vezés befejeztével erőinket most már a m­e­z­y­i g­az­daságba­n egyetlen fő feladatra, a termelés gyors üte­mű fejlesztésére fordíthatjuk.TM®" terméshozamok, a termelékenység növelésével kell végérvényesen­­ bebizonyítanunk a szocialista­­ nagyüzemi mezőgazdaság fölényét­­ a kapitalista és a kisárutermelő­­ mezőgazdaság fölött. A sincia­sta mezőgazdaság alapjainak létrejöttével és meg­szilárdulásával a fejlődést akadá­lyozó néhány lényeges ellentmon­dás feloldódott. Jól megszűnőben van. Új a jelenlegi helyzetben, hogy a szocializmus általános ér­deke, a munkásosztály és a pa­rasztság érdeke, az egyéni és a csoportérdek a mezőgazdaságban is egy irányba, a termelés fellen­dítésének irányába hat. A ter­melés általános fellendítése, az árutermelés gyors növelése az egyes termelőszövetkezeti tag­nak, a termelőszövetkezeti tagság közösségének és az országnak egyaránt érdeke. A termelőszövetkezeteit továb­bi ” m­ege rosörteS® is TejTíidése szénTpónTjiTWJl a politikai munka változatlanul elsődleges és döntő jelentőségű. Valamennyi politikai lépés célja és hatása a termelő­szövetkezet gazdálkodása eredmé­nyességének előmozdítása kell hogy legyen. Ugyanakkor a ter­melőszövetkezetek gazdasági fej­lődése, eredményessége az, ami politikai céljaink megvalósulását a leghatásosabban mozdítja elő. A politikai és a termelőmunka a legszorosabban összefügg egymás­sal.­­ — Mezőgazdasági termelésünk nö­veléséhez még sohasem voltak a jelenlegihez hasonló kedvező fel­tételek, de az előttünk álló fel­adatok is nagyok.. Az ötéves terv részeként, 1962-­­ ben a mezőgazdasági termelést az A mezőgazdaság szocialista át­szervezése egészséges voltának egyik döntő bizonyítéka, hogy az ország állatállománya ma na­gyobb, mint az átszervezés meg­kezdése előtt volt A Központi Bizottság mindezek alapján megállapítja, hogy a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­sével létrejött az a szilárd alap, amelyre építve a legközelebbi években megvalósíthatjuk a bel­ső piacon a folyamatos, zavarta­lan ellátást és a népgazdaságilag szükséges mértékben növelhetjük a mezőgazdasági kivitelt Mező­­gazdaságunk még mindig magán viseli az ország felszabadulás előtti elmaradottságának nyomait Ezt gyorsan le kell küzdenünk, fejlődési ütemében mezőgazdasá­gunknak jobban fel kell zárkóz­nia szocialista iparunkhoz, el kell érnie a korszerű mezőgazdasági termelés világszínvonalát, haté­konyan hozzá kell járulnia né­pünk életszínvonalának emelke­déséhez, szocialista hazánk álta­lános fejlődéséhez, előző évihez képest 9,2 százalék­kal, a felvásárlást 11,5 százalék­kal kell növelni. Az egész ötéves terv időszaka alatt, a megelőző öt év átlagához képest, a mezőgazda­­sági termelést 22—23 százalékkal kell növelni, a felvásárlást pedig olyképpen, hogy az 1965-ben 55 százalékkal legyen nagyobb, mint 1960-ban volt. A terv célkitűzései csak­ a hozamok, a munka terme­lékenységének állandó növelésé­vel, a termelési költségek csök­kentésével valósíthatók meg.­­ A mezőgazdasági termelés­­­ő növelésének alapja a nö­vénytermesztés fejlesztése, amely­nek mértéke a mezőgazdaság ál- t­alános fejlődését valamelyest meg kell haladja. A kenyérgabona-szükséglet ha­zai termésből való biztosítása szükségessé teszi az előirányzott vetésterület pontos betartását, s azt, hogy 1965-re elérjük búzából országos állagban legalább 13,5 mázsa betakarítását holdanként. Takarmánynövényeink termés­átlagát jelentősen növelve, a nö­vényi fehérjeszükségletet hazai termésből fokozottabban kielégít­ve, szilárd takarmányalapot kell teremteni a fejlődő állatállomány számára. Legfontosabb takar­mánynövényünk, a kukorica átlag­termése a tervidőszak végére or­szágosan érje el a holdankénti 18 mázsát, s már ebben az évben leg­alább a holdankénti 11 és fél má­zsát. Ennek egyik legfontosabb felté­tele már most megvan: első ízben értük el idáig, hogy az idei tava­szon a kukorica zömét őszi mély­szántásba vethetjük. Ha hibrid vetőmagot vetünk, biztosítjuk — a talaj táperejétől függően — a 16—18 ezres tőszámot, a hagyomá­nyos paraszti mintegy tízezerrel szemben, időben és gondosan vé­gezzük el a háromszori kapálást — akkor elérjük a megkívánt Ho­­l TMmot-­rwrrr*. .Aimíi A növényi fehérjeellátás megol­dásának egyik alapvető módja az évelő pillangós növények, elsősor­ban a lucerna termesztésének nagyarányú fejlesztése oly módon, hogy növekedjék az átlagtermés és széles körben elterjedjenek a korszerű betakarítási módszerek. Érjünk el gyökeres fordulatot ta­karmánytermesztésünk legelha­nyagoltabb ágában, a rét- és le­gelőgazdálkodásban. Szüntessük meg­­a napraforgó-termesztés el­maradottságát és megnövekedett területen mielőbb érjük el orszá­gos átlagban a 9 mázsás holdan­kénti termést. A második ötéves tervben elő­irányzott mintegy 200 ezer hold nagyüzemi szőlő- és gyümölcste­­lepítés fontos és nagy feladatunk. Egyidejűleg gondoskodnunk kell a meglevő szőlők rendszeres pót­lásáról, ápolásáról, hozamaik nö­veléséről is. A nagyüzemekben le­vő régi telepítésű szőlőket is fo­kozatosan alkalmassá kell tenni a nagyüzemi művelésre. A lakosság jobb és zökkenő­­mentes zöldségellátása, vala­mint növekvő exportlehetőségeink kihasználása megköveteli, hogy elsősorban hagyományos zöldség­termelő tájainkon gyorsabban fejlesszük főleg az öntözéses,­­ korai és kései szántóföldi zöldség­­termesztést. A korai zöldségter­mesztés fellendítését nagyban elő­segíti az olcsóbb műanyagfóliás palánta- és növénynevelés elter­jesztése.­­ Az állattenyésztés hoza­­­­mainak a második ötéves tervben előirányzott 20 százalékos növelése megköveteli az állomány minőségének, takarmányozási, tartási és állategészségügyi viszo­nyainak megjavítását. A szükség­leteknek megfelelően a sertés-, a baromfihús- és a tojástermelést növeljük a legnagyobb mérték­ben. A szarvasmarha-tenyésztés­ben a tehénállomány növelése a legfontosabb. Az egy,tehénre ju­tó évi tejhozam 1965-ben orszá­gosan haladja meg a 2500 litert. Az erőtakarmánygyárak és a ke­verőüzemek az állatok termelő képességének növelése érdekében kifogástalan minőségű abrakkeve­réket adjanak az állattenyésztés számára. A jelenlegi magas ter­melési költségek csökkentése cél­jából több figyelmet kell fordí­tani az állattenyésztés gépesítésé­re, mindenekelőtt a majorok bel­ső gépesítésére. Mindenekelőtt az állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek közös állatállományát és állatte­nyésztését kell fejleszteni. A szük­séges feltételek — a takarmány, a legelő, az apaállat, a szerződéses akció — biztosításával gondoskod­ni kell arról is, hogy a háztáji gazdaságok saját szükségleteik ki­elégítése mellett az állam részére is termeljenek árut. *_»­­ mezőgazdasági termelés növelésének legnagyobb tartalékát tárja fel a gyakorlatban már bevált alapvető termelési, te­nyésztési, állategészségügyi és üzemszervezési eljárások általár­a (Folytatás a 2. oldalmi BI. lrt.

Next