Népszabadság, 1962. április (20. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a mezőgazdaság helyzetéről és a további feladatokról (Folytatás az 1. oldalról.) nos alkalmazása, továbbá a tudo­mány és a technika legújabb vív­mányainak elterjesztése. A mező­gazdasági üzemek törekedjenek a talajtermékenység állandó foko­zására, vezessék be széles körben a nemesített vetőmagvakat, a nagyhozamú fajtákat. A feltételek­­ megteremtésével fokozatosan térü l­jenek rá a talajok mélyművelésé-­­ re. Az állattenyésztésben fokozot­ t­­abban alkalmazzák a korszerű ta-­­­karmányozási módszereket, a mes­terséges megtermékenyítést, a bor­jak itatásos nevelését, a növendék­marhák szabadtartását, a baromfi­tenyésztésben pedig az egyszerű nagyüzemi tartási módokat. Mind­ezek megkövetelik, hogy javítsuk a szakpropagandát és tegyük rendszeressé a gyakorlati bemuta­tókat. A szakpropaganda egyik nagyon fontos feladata legyen a termelőszövetkezetek egymás kö­zötti tapasztalatcseréjének szer­vezése, az élenjáró szövetkezetek és dolgozók jó tapasztalatainak, kezdeményezéseinek elterjesztése.­­ A mezőgazdasági tudomá­­­­nyok művelőinek fő felada­ta az ötéves, illetve a távlati fej­lesztési tervek tudományos meg­alapozása. A tudományos kutató- és oktatómunkát közelebb kell vinni a gyakorlathoz. Kutatóinté­zeteink tekintsék fontos felada­tuknak saját eredményeik gya­korlati bevezetésén kívül a leg­jobb külföldi fajták és termelési tapasztalatok hazai kipróbálását és elterjesztését is. Nagy figyelmet kell fordíta­nunk a mezőgazdasági szakoktatás erőteljes fejlesztésére; ez előreha­ladásunk nélkülözhetetlen felté­tele. Az egyetemi, főiskolai, kuta­tóintézeti szakembernevelés mel­lett tömegméretűvé kell tenni a most szervezés alatt álló mező­gazdasági felsőfokú technikumok­ban, technikumokban, a mezőgaz­dasági szakmunkásképző intézmé­nyekben folyó szakoktatást. Cz Az állami gazdaságok az ország szántóterületének mintegy 14 százalékán gazdálkod­nak. A mezőgazdasági termelőesz­közök — különösen gépek — en­nél nagyobb százalékával rendel­keznek, műszaki színvonaluk ma­gasabb, sok jó szakemberük és nagy termelési tapasztalatuk van. Ennek megfelelően az átlagosnál lényegesen jobb eredményeket, magasabb termelékenységet és a termelési költségek lényeges csökkentését várja el tőlük az or­szág. Az állami gazdaságok és válla­latok munkáját oly mértékben kell fejleszteni, hogy 1965-ben már az ország mezőgazdasági áru­­szükségletének legalább 24 száza­lékát adják. Évről évre több jó minőségű ve­tőmagot, szaporítóanyagot és te­nyészállatot kell adniuk az egész mezőgazdaság szükségleteinek ki­elégítésére. Növeljék a hozamo­kat úgy, hogy az ötéves terv végé­re előirányzott holdankénti 19 mázsás búza-, 27 mázsás kukori­ca-, 90 mázsás burgonya-, 12 má­zsás napraforgó-átlagtermés, a tehenenkénti 3500 literes tej-, va­lamint tyúkonként 170 darabos tojáshozam mielőbb megvalósul­jon. Az állami gazdaságoknak úttörő szerepük van a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében is. Ta­nítsák a kipróbált új módszerek­re a környékükön levő termelő­­szövetkezeteket, a gyengébbeket pedig lássák el rendszeresen szak­tanácsokkal. Neveljenek a szocia­lista mezőgazdaságnak jó gyakor­lati szakembereket, mi Mezőgazdasági terveink "• végrehajtása elsősorban attól függ, hogy termelőszövet­e­­i esdeink tovább erősödjenek, s koz­szocialista nagyüzemekké fejlőd­jenek. A gazdálkodás eredményességé­nek javulása — a tagok szorgal­mas, fegyelmezett munkája mel­lett — főként a közös vagyon sa­ját erőforrásokból való állandó gyarapításától és védelmétől függ. A jövedelmező gazdálkodás a leg­fontosabb feltétele annak, hogy növekedjék a termelőszövetkezeti tagok jóléte, fejlődjék a szövetke­zet belső élete és kikovácsolódjék a szövetkezeti parasztság egysége. Az egyszerűbb szövetkezetek is az alapszabály szerint gyarapít­sák közös vagyonukat és a feltéte­lek megteremtése útján fokozato­san haladjanak előre. A közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a tagság és az ország ellátása szempontjából is jelentős marad a háztáji gazdasá­gok szerepe. Jelentőségüket mu­tatja, hogy például a felvásárlásra kerülő tej­ mintegy negyed részét, a tojás mintegy felét és a hízott sertés egyhatodát az 1962-es évben is a háztáji gazdaságoknak kell adniuk.­­z Az ország szántóterillete­­i­nek négy és fél százaléka­ a kisárutermelők, az iparban dolgo­zók, alkalmazottak, nyugdíjasok s más kisemberek birtokában van. Erre a területre is érvényes az az általános követelmény, hogy ha­­­­zánkban egyetlen talpalatnyi föld sem maradhat műveletlenül. Tu­lajdonosaik tehát tartoznak az or­szágnak azzal, hogy a birtokukban levő földet jól megművelve, csa­ládi szükségleteiket meghaladó termékeikkel járuljanak hozz­á az ország lakosságának ellátásához. A tanácsok, a mezőgazdasági termel­tető és felvásárló szervek kötele­sek az ilyen szórványföldek tulaj­donosait is támogatni termelő te­vékenységükben, ugyanakkor fö­lös termékeikre szerződés kötésére kell törekedni.­­ Szocialista nagyüzemeink­­ben, az állami gazdaságok­ban és elsősorban a területileg kialakult, megszilárdult termelő­szövetkezetekben tovább kell folytatni a termelés célszerű te­rületi kialakítására és fokozatos szakosítására irányuló munkát. Ennek során figyelembe kell ven­ni a népgazdasági szükséglete­ket, valamint az egyes területek, járások, községek eddig kiala­kult termelési irányát, a már ha­gyományos, illetve kialakulóban levő termelési tájegységeket. Min­denekelőtt az eddig sok üzemben, elaprózottan termelt ipari növé­nyek és gazdasági magvak ter­mesztését kell az arra alkalmas gazdaságokban nagyüzemi mére­tűvé fejleszteni. A gazdaságosabb állattenyésztés érdekében, ha az üzem vagy az üzemrész nagysága lehetővé teszi, a telepek egy-két állatfajra, állattartási ágra tör­ténő fokozatos szakosítására kell törekedni.­­ A mezőgazdasági termelés fejlesztésében mind na­gyobb szerepe van az iparnak. A korszerű szocialista mezőgazda­ság kialakítása, a termelési szín­vonal növelése az eddigieknél lényegesen több és többféle nagy teljesítőképességű mezőgazdasá­gi gép és berendezés, valamint vegyi- és építőanyag felhasználá­sát igényli. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdaság időben, hiányta­lanul és kifogástalan minőségben kapja meg a műtrágyát, a nö­vényvédő- és a gyomirtószereket, a fehérjepótlókat, az antibiotiku­mokat, a vitaminokat, a fóliát, a mezőgazdasági erő- és munkagé­peket, az alkatrészeket, az öntöző­berendezéseket, kapjon olcsó és könnyű épületvázakat és építő­anyagokat. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja, hogy a gyártó üze­mek vezetői és dolgozói, tervük határidő előtti teljesítésével és a mezőgazdaság számára gyártott gépek, berendezések korszerűsíté­sének meggyorsításával, a gépek minőségének javításával is segít­sék elő a mezőgazdasági feladatok végrehajtását. 1­Q A mezőgazdaság dolgo­­­zói használják fel gaz­daságosan a rendelkezésükre bo­csátott műszaki és anyagi eszkö­zöket. Jól szervezzék meg a gépek munkáját, karbantartását és ja­vítását. Az építkezéseknél első­sorban a már meglevő és­ végle­gesnek tekinthető állattenyésztő telepeket fejlesszék tovább, még­pedig úgy, hogy azok lehetőleg a távolabbi célkitűzéseknek is meg­feleljenek, és hogy az üzem eset­leges bővítése gazdaságosan meg­oldható legyen. A mezőgazdasági építkezések fő formája továbbra is az egyszerűbb, olcsóbb, nagy­részt szövetkezeti, illetőleg szö­vetkezetközi építőbrigádokkal ki­vitelezhető, úgynevezett szerfás vagy más olcsó megoldás legyen. A szövetkezeti gazdaságok kor­szerű termelőeszközökkel való el­látása a gyors fejlődés ellenére is hosszabb időt vesz igénybe. Ezért a nagyüzemekben továbbra is hasznosítani kell a paraszti gaz­daságokból visszamaradt gépeket, fogatokat, berendezéseket és épü­leteket. "| ~| A szocialista mezőgazda­­­ság fejlődésében, a ter­melés, a termelékenység fokozá­sában döntő szerepe van a mun­ka gépesítésének, a mezőgazdasá­gi géppark növelésének, a gépek jobb kihasználásának, a gépek karbantartásának, javításának, gazdaságos üzemeltetésének. Az ilyen jellegű feladatok megoldá­sában, az egész szocialista mező­­gazdaság minden irányú fejlesz­tésében az állam egyik legfonto­sabb eszköze a gépállomások há­lózata, amelyet a legközelebbi A termelőszövetkezeti tagság, valamint a párt- és tanácsi szer­vek közös munkájának eredmé­nyeként a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége politikailag és gazdaságilag megszilárdult, szer­vezetileg megerősödött. A terme­lőszövetkezeti parasztság nagy többsége­ magáénak tekinti a közös gazdaságot. Biztatóan fejlődik a termelőszövetkezetek belső közös­ségi élete, kialakulóban van a szi­lárd politikai és gazdasági vezetés, gyorsan kibontakoznak a további fejlődés előfeltételei. A falusi pártszervezetek az át­szervezés és a megszilárdítás mun­kájának közepette politikailag és szervezetileg megerősödtek. 1961 végén a termelőszövetkezetek 97,5 százalékában működött pártszer­vezet. A szocializmusnak falun aratott győzelme után a párt- és tanácsi szervek, a tömegszervezetek politi­kai, gazdasági és kulturális tevé­kenységének mindenekelőtt a ter­melés tervszerű és gyors fejleszté­sére, a nagyüzemi lehetőségek ki­használására kell irányulnia.­­ A falun dolgozó kommu­­­­nisták fordítsanak nagy figyelmet a fokozódó követelmé­nyeknek megfelelő vezetés kiala­kítására, a vezetés színvonalának állandó emelésére. Harcoljanak azért, hogy mindenütt a tagság megbecsülését, bizalmát élvező, irányításra alkalmas, hozzáértő emberek dolgozzanak a termelő­­szövetkezetek élén. Törekedjenek a megfelelő vezetők megerősíté­sére, tehetséges új erők nevelé­sére. Ne engedjék, hogy alkal­matlan emberek baráti, rokoni kapcsolatok révén a vezetésbe ke­rüljenek. A pártszervezetek és a­z években még tovább kell erősí- t teni. A termelőszövetkezeteknek­­ máris 11 ezer traktor van saját tulajdonukban. Kívánatos, hogy tovább folytatódjék a termelőszö­­­­vetkezetek saját gépparkjának­­ növelése is. Ezért úgy kell az il­­­­letékes állami szerveknek intéz­­­­kedniük, hogy a legközelebbi években az új beszerzésű trakto­rok és más mezőgazdasági gépek egy részét az állami gépállomá­sok gépparkjának, nagyobb ré­szét a termelőszövetkezetek saját gépparkjának növelésére kell fel­­­­használni. 1 . A Központi Bizottság­­ szükségesnek és lehetsé­­­­gesnek tartja, hogy az öntözés fej­lesztését a második ötéves tervben­­ előirányzott 460 ezer holdon túl­menően további 150—180 ezer­­ holddal túlteljesítsük. E felemelt­­ öntözési program sikeres megva­­­­lósítása szükségessé teszi a tár­­­­sadalmi erők nagyobb mértékű igénybevételét, elsősorban a ter­melőszövetkezetek közötti vállal­­­­kozások, vízgazdálkodási társula­­­­tok útján. Az öntözés erőteljes ki­­­­terjesztése céljából meg kell gyor­­­­sítani a belvízrendezés ütemét. Hasonlóképpen kívánatos a gyü-­­­mölcsöstelepítésre előirányzott 110 ezer katasztrális hold túlteljesítése is mintegy 15—20 ezer katasztrá­lis holddal. Gondoskodnunk kell e feladatok megvalósításához­­ szükséges feltételek megteremté­séről; továbbá a növényvédősze­rek, a műtrágya és egyéb vegyi­anyagok gyártásának, a mezőgaz­dasági termékeket feldolgozó, tá­roló és hűtőiparnak és a szállí­tásnak a tervezettnél gyorsabb ütemű fejlesztéséről. 1 . Egész mezőgazdaságunk­­ belterjesítésében, a ter­melés gyorsabb fejlesztésében igen nagy jelentőségű már a legköze­lebbi években, különösen pedig a távlati időkben, a baráti szocialis­ta országok közötti nemzetközi munkamegosztás kiépítése. termelőszövetkezetek vezetőinek legyen szívügyük a termelőszö­vetkezeti tagok mindennapi prob­lémáival való rendszeres foglal­kozás. Párt- és tanácsi szerveink az eddigieknél is nagyobb figyelem-­­­mel foglalkozzanak azokkal a termelőszövetkezetekkel, ame­lyekben a politikai és szakmai vezetés nem megfelelő, gazdálko­dási színvonaluk alacsony. Segít­sék elő, hogy az elmaradottak mielőbb az átlagosan gazdálkodó termelőszövetkezetek színvonalá­ra emelkedjenek. Az állami gaz­daságok és az erősebb termelő­­szövetkezetek segítsék hatható­sabban a környékükön levő, gaz­daságilag meg nem erősödött szövetkezeti gazdaságokat. Párt-, tanácsi és egyéb álla­mi szerveink őrködjenek a szövet­kezeti demokrácia megtartása fe­lett, akadályozzák meg a törvény­­sértéseket, tartsák szem előtt, hogy a termelőszövetkezetek irá­nyításának fő módszere a helyes gazdaságpolitikai intézkedésekkel párosuló meggyőzés.­­ A dolgozó parasztok poli­­tikai öntudata a termelő­szövetkezetbe való belépéssel jelentősen emelkedett. Szocialista tudatuk kialakítása azonban még hosszú folyamat. A politikai mun­ka feladata e folyamat meggyor­sítása, az egységes szocialista, szövetkezeti parasztság kialakítá­sa. Ennek elősegítésére a szövet­kezés ügyéhez hű falusi dolgozók képviseljék következetesen azt az álláspontot, hogy a termelőszövet­kezetben az embereket a közös­ség érdekeiért végzett munka, az emberi magatartás és nem a ko­rábbi vagyoni helyzet alapján kell megítélni.­­ A ‘ szocialista mezőgazda­'*■ ság fejlődésében az erköl­csi ösztönzés mellett döntő szere­pe van az anyagi érdekeltség ér­vényesítésének. A termelőszövet­kezetekben úgy kell érvényesül­nie az anyagi érdekeltség elvének, hogy az a közösségi vagyon gya­rapítására, minőségi munkára ösztönözzön, megfeleljen a tag egyéni érdekeinek és elősegítse a családtagoknak a munkába való bevonását. Ezért alkalmazzák bátrabban a szocialista elveken alapuló, a munkaegységrendszert továbbfejlesztő és kiegészítő­­— az adott üzem fejlettségi fokához iga­zodó — munkadíjazási formákat.­­ A párt-, tanácsi, társad­al­­mi szervek a megnöveke­dett kulturális lehetőségek ki­­használásával segítsék a szövetke­zeti parasztság szocialista tudatá­nak, általános műveltségének és szakismeretének állandó növelé­sét. Legyenek azon, hogy az ér­telmiség még tevékenyebben kap­csolódjék be a kulturális nevelő­munkába, a falu felemelkedéséért folytatott harcba. A mezőgazdasági termelés növelése azt is megkíván­ja, hogy a termelőszövetkezetek­ben is törekedjenek a munkaver­seny kiszélesítésére. Nagy figyel­met kell szentelni a brigádok kö­­zötti versenynek és a szocialista brigádmozgalom kiterjesztésének.­­. A pártbizottságok javítsák " tovább vezető, irányító te­vékenységüket, a helyszínen nyújtsanak minél több segítséget a termelőszövetkezetek pártszer­vezeteinek. A kommunisták járjanak az élen a termelésben, legyenek fá­radhatatlanok a közösségért vég­zett politikai nevelő- és szervező munkában. A KISZ-szervezetek a párt hat­hatós segítségével fokozzák tevé­kenységüket azért, hogy a pa­rasztfiatalok elsősorban a terme­lőszövetkezetekben keressék és találják meg boldogulásukat. A fiatalok legyenek az élenjáró technika előharcosai és munkál­kodjanak az új, fejlett termelési módszerek elterjesztéséért, a ma­gas terméshozamok eléréséért, le­­gyenek a termelőszövetkezetekben a kulturális élet fellendítésének szervezői, kezdeményezői.­­ A termelőszövetkezetek­­­­ politikai és gazdasági megszilárdítása az egész társa­dalom ügye. Jelentős szerepük van ebben a falun működő tö­megszervezeteknek és mozgal­maknak. A Központi Bizottság felhívja a szakszervezeteket, a Hazafias Népfront falusi szerve­zeteit, a földművesszövetkezete­ket, a nőtanácsokat, a termelőszö­vetkezeti nőbizottságokat és a többi társadalmi szervet, hogy ezután is vegyék ki tevékenyen részüket a mezőgazdasági terme­lés fellendítésének nagy felada­tai­nők. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága kifejezi azt a mély meggyőződését, hogy egész párttagságunk, az ifjú­­kommunisták, párton kívüli szö­vetségeseink és barátaink, mun­kásosztályunk, szövetkezeti pa­rasztságunk, az értelmiségiek és az alkalmazottak, a központi és helyi, állami és tanácsfunkcio­­náriusok, egész társadalmunk megérti és magáévá teszi szo­cialista mezőgazdaságunk fellen­dítésének nagy ügyét, s ez meg­hozza a sikert. Most mezőgazda­ságunk fejlődésének új szakaszá­hoz értünk,, a helyzet sok tekin­tetben könnyebb, a munka feltét­­elei jobbak, rajtunk, mindnyá­junkon múlik, hogy az eredmé­nyek az eddig elérteknél is sok­kal nagyobbak legyenek. IV.

Next