Népszabadság, 1962. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
4 A Francia Kommunista Párt elutasítja a kormány munkásellenes gazdasági tervét Algériából Korzikára viszik az idegentágasokat Csütörtök reggel összeült a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága. Mint a TASZSZ jelenti, a kétnapos ülésnek két napirendi pontja van: Georges Frischmann a gazdasági és társadalmi helyzetről, s a munkásosztály harcáról, Paul Courtieu a pártban végzett nevelőmunkáról tart beszámolót. Robert Ballanger kommunista képviselő a francia nemzetgyűlésben élesen bírálta a kormány úgynevezett negyedik gazdasági tervét. Az MTI párizsi jelentése szerint a kommunista képviselő kijelentette: az FKP elveti ezt a tervet, amely a szociális igazságtalanságokat igyekszik törvényesíteni és feláldozza a munkásosztály, valamint a középrétegek érdekeit a tőkés monopóliumoknak. „A terv célja — mondta Robert Ballanger —, hogy az ország erőforrásait teljesen a monopóliumok szolgálatába állítva növelje azok versenyképességét az európai Közös Piacon. A hagyományos és atomfegyverek gyártásának fokozásávalpedig a kormány hidegháborús politikáját támasztja alá, amely a bonni militaristákkal és revansistákkal kötött szövetségen alapul.” A nemzetgyűlésben egyébként a szélsőjobboldali képviselők az OAS letartóztatott és elítélt tagjainak szabadon bocsátását követelik. Ezen felül a függetlenek és parasztok pártjának parlamenti csoportja a nemzetgyűlésben benyújtott javaslatában követeli, hogy a július elsejére kitűzött algériai népszavazást halasszák el, míg az algériai városokban helyre nem áll a rend. Az algériai ultrákat támogató képviselők célja, hogy időt nyerjenek az OAS-nak, meghosszabbítsák az algériai városokban dühöngő fasiszta terrort. E terror napi „mérlege” egyébként — a Reuter szerint — szerdán a következő volt: 21 ember vesztette életét, 25-en megsebesültek; az OAS 11 épületet gyújtott fel, s ezek közül kettő iskola. A francia katonai hatóságok a közeledő népszavazásra való tekintettel arra kényszerültek, hogy megkezdjék az idegenlégiós alakulatok elszállítását Algériából. A légionistákat az OAS iránti rokonszenvük miatt már régebben kivonták az algériai városokból. A francia demokratikus közvélemény az európai alvilág elemeiből toborzott gyarmati katonaság feloszlatását követeli. A kormány azonban nem akar lemondani a légiókról. Az első légiós ezred alakulatai megérkeztek Korzikára, ahová a közeljövőben újabb csapatokat várnak. Burgibaismét sürgeti Bizerta kiürítését A francia sajtó ismerteti Burgiba tunéziai elnök nyilatkozatát, amely Bizerta kiürítését a francia —tunéziai kapcsolatok normalizálása feltételének tekinti. „A támaszpont kérdése — hangsúlyozta az elnök — csak a tunéziai szuverenitás elismerése és a francia csapatok visszavonása alapján rendezhető. Meg kell egyeznünk Bizerta kiürítésének ütemtervében.” Burgiba a Jeune Afrique című lapban közölt nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a bizertai probléma rendezése után kedvező kilátások nyílnak Franciaország és Tunézia kapcsolatainak fejlesztésére. Ebben az esetben a két ország nagykövetei visszatérhetnek állomáshelyükre. (Mint ismeretes, a bizertai támadás óta megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok Párizs és Tunisz között, s a tunéziai kormány csak nemrégiben javasolta az ügyvivők cseréjét.) Községtanácsi választások Hollandiában Amszterdam, május 31. (AP) Szerdán Hollandiában 977 városban és községben helyi választásokat tartottak. A szocialisták szavazatokat nyertek, a liberálisok vesztettek, a protestánsok és a katolikusok megtartották helyüket. A lakosság felét képviselő hatvan nagyobb városban a szocialisták mandátumaik számát 556-ról 629-re növelték, a pacifisták 11- ről 48-ra. A kommunisták 33 mandátumot szereztek, a liberálisok 200-at. Befejeződött az UNESCO ülésszaka Párizsban véget ért az UNESCO tanácsának ülésszaka, amely a béke megszilárdítása és a népek kölcsönös megértése megjavításának szempontjából fontos jelentőségű kérdéseket vitatott meg. Az ülésszak a Szovjetunió és több semleges ország javaslata alapján határozatot hozott arról, hogy az ENSZ-nek ez a fontos szerve tanulmányozza a leszerelés várható gazdasági és társadalmi eredményeit. Egy másik határozat a háború, az agresszió és a népek közötti gyűlölet propagandája ellen irányuló tevékenység fokozására buzdít. (MTI) NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban 1500 főnyi tömeg tüntetett Lisszabonban a Salazar-diktatúra ellen szerdán, egy katona temetésén. A katonát néhány nappal ezelőtt rendőrgolyók ölték meg. A tüntetőket egy rendőrségi rohamosztag szétzavarta. (AP) Salazar rendőrsége letartóztatta és kiutasította Giuseppe Boffa olasz újságírót, az Unitá munkatársát. A Paese Sera című lap egyik tudósítóját, aki Boffával együtt érkezett Portugáliába, szintén kiutasították az országból. (MTI) Az antikommunista ideológia és propaganda elleni küzdelem kérdéseiről tárgyaló nemzetközi értekezlet csütörtökön befejezte háromnapos prágai tanácskozását. Az értekezletet a Béke és Szocializmus című folyóirat szerkesztősége és a csehszlovák filozófiai intézet közösen rendezte. (MTI) Ha az ellenfél dicsér... Az angol parlamentarizmus történetében példátlan furcsa eset történt. Konzervatív képviselők csoportja javaslatot nyújtott be az alsóházban, amelyben dicsérik Gaitskellt, az ellenzék vezérét. A toryk ajánlják a Háznak, hogy fejezze ki elismerését Gaitskell iránt, amiért kivette az államosítás fenyegetése alól az Imperial Vegyipari Műveket újabb munkáspárti kormány alakítása esetére. Sürgesse a Ház Gaitskellt — mondja a javaslat —, hogy pártja egységes támogatásával határozza meg, melyek azok a további iparágak, amelyek mentesek lesznek a Munkáspárt alapszabályaiban követelt államosítástól. A javaslatot Osborn és még öt konzervatív képviselő írta alá. 1962. június 1, péntek A népek egyesült erővel meg tudják akadályozni a háborút A moszkvai békekonferencia megbízatása a leszerelési világkongresszus szovjet küldötteinek Mint lapunk tegnapi számában jelentettük, Moszkvában befejeződött a szovjet társadalom leszerelési és békekonferenciája. A TASZSZ most ismerteti, hogy a kongresszus milyen megbízatást adott a júliusi moszkvai leszerelési világkongresszuson részt vevő szovjet küldötteknek. A háború a mai viszonyok között nem elkerülhetetlen — hangoztatja bevezetőben a megbízatás. — Napjainkban a népek egyesült erővel meg tudják akadályozni a háborút. Még soha nem voltak ilyen nagy lehetőségek arra, hogy a néptömegek közvetlen befolyást gyakoroljanak a nemzetközi élet fontos kérdéseinek megoldására. A leszerelési és béke-világkongresszuson részt vevő szovjet küldöttek megbízást kaptak arra, hogy támogassanak minden olyan konstruktív javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államközi bizalom megerősítésére és a megoldásra váró nemzetközi kérdések békés rendezésére kedvezőbb légkör megteremtésére irányul. A megbízás kiemeli a német békeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet rendezésének sürgető szükségességét. A szovjet emberek lelkesen támogatják azt az igazságos harcot, amelyet az elnyomott népek vívnak nemzeti felszabadulásukért, a gyarmati rendszer minden formájának megszüntetéséért, a külföldi csapatoknak területükről való kivonásáért. A megbízás végül kimondja: a szovjet küldötteknek szoros együttműködést kell teremteniük a kongresszus minden részvevőjével, függetlenül politikai, társadalmi, vallási és egyéb nézeteiktől. A Szovjet Békebizottság szerdán, megtartott plénumán ismét Nyikolaj Tyihonov költőt, aki 1949 óta tölti be e tisztséget, választották meg a bizottság elnökévé. Kormányválság Törökországban Ankara, május 31. (Reuter, AFP) Szerdán Inönü török miniszterelnök előterjesztette a kormány szakaszos amnesztiatervét. A tervet az Igazságpárt elfogadta, a Köztársasági Néppárt parlamenti csoportja azonban visszautasította. A dolog előzményeihez tartozik, hogy hónapok óta vita folyik a török koalíciós kormány két pártja, a Köztársasági Néppárt és az Igazságpárt között az amnesztia kérdésében. Az Igazságpárt, amely a kivégzett Menderes híveiből alakult, azonnali széles körű amnesztiát követel a régi rendszer bebörtönzött hívei számára. Inönü miniszterelnök Köztársasági Néppártja viszont — hivatalosan — a részleges és fokozatos amnesztia mellett száll síkra. Szerda éjszaka a Köztársasági Néppárt parlamenti csoportja rendkívüli ülést tartott, amelynek végén Inönü miniszterelnök benyújtotta lemondását. A lemondást elfogadták. Később hivatalos közleményben jelentették be, hogy a kormány is lemond. Ezzel felbomlott a hat hónappal ezelőtt megalakult és egyébként is gyenge lábon álló koalíció, amely csupán azért jött létre, mert a tavaly októberben megtartott általános választásokon egyik párt sem ért el abszolút többséget. AZ ARAMCO POKLÁBAN, Szaud-Arábiában az ARAMCO nevű amerikai kőolaj társaság csupán . 1960-ban 530 millió dollár nyereséget zsebelt be. Nem csoda, hogy az amerikai olajmágnások minden eszközzel igyekeznek megszilárdítani uralmukat ebben az országban. Rendszeres támogatásban részesítik az ottani reakciós rendszert, amelynek segítségével tovább fosztogatják az országot és elnyomják a szabadságáért, függetlenségéért és a haladásért harcoló népet. Elmarasztaló ítélet a „szabad világra”, a monopóliumok és a rablás világára az, hogy létezhet olyan rendszer, mint a szaud-arábiai. Szaud-Arábiában mindmáig élnek a rabszolgarendszer maradványai. Bár az 1927. szeptember 25-i genfi konvenció megtiltotta a rabszolgakereskedelmet, ebben az országban (amely tagja az ENSZ- nek és aláírta az Emberi Jogok Nyilatkozatát) az emberek adásaverése ma is virágzik. Szaud- Arábia Nemzeti Felszabadító Frontjának adatai szerint jelenleg több tízezer rabszolga van az országban. A becsületes emberek elítélik az ARAMCO-t a Szaud-Arábiában okozott borzalmas tragédiák miatt. Szaud király birodalmában még ma, a XX. század második felében is szinte hihetetlen büntetéseket alkalmaznak; az elítéltnek nyilvánosan levágják egyik vagy mind a két kezét vagy a fejét. Már jelentéktelen vétségekért is verembe, skorpiók és más mérges csúszómászók közé dobják az embereket, megkorbácsolják, középkori kínzásoknak vetik alá őket. Szaud-Arábia munkásosztálya azonban, a többi dolgozóval együtt, mégis kitartóan harcol a • A Béke és Szocializmus új számából: Kamal Hazim szaud-arábiai levele, nemzeti felszabadulásért, a dhahrani amerikai támaszpont, a középkori maradványok és a feudalizmus megszüntetéséért, modern alkotmány elfogadásáért, demokratikus kormányzati formák bevezetéséért s a nép jogainak és érdekeinek tiszteletben tartásáért. Ebben a harcban vezető szerepe van az 1954-ben megalakult Nemzeti Felszabadító Frontnak, amely egyesíti az illegalitás súlyos körülményei között harcoló hazafias és demokratikus csoportokat. Mindenütt az országban vannak szervezetei. A Nemzeti Felszabadító Front több ízben tett közzé az ARAMCO-t és a monarchiát leleplező dokumentumokat.Vagy erőt képviselnek a nemzeti felszabadító harcban a kőolajmunkások, akik 1953 óta fáradhatatlanul küzdenek a szervezkedési szabadságért, munkáslakások építéséért, az arab munkások bérének a külföldi munkások bérszintjére emeléséért, s az ARAMCO törvénytelen cselekményei ellen. Szaúd-Arábia munkásosztályának és egész népének harcában fontos helyet foglalt el a dhahrani légitámaszpont megszüntetésének követelése. Országunk békeharcosai már 1954-ben követelték a támaszpont megszüntetését és szilárd pozitív semlegességi politika folytatását. A hatóságok annak idején húsz embert letartóztattak, de azután a néptömegek nyomására kénytelenek voltak mind a húszat szabadon engedni. Amikor 1956-ban kiszivárgott, hogy a kormány meg akarja hoszszabbítani az amerikai kormánynyal kötött szerződést, újult erővel indult meg a tömegmozgalom. A király 625 aláílással táviratot kapott, amelynek feladói követelték, hogy cáfolja meg ezt a hírt, és ne hosszabbítsa meg a szerződést A király terrorral válaszolt. Az aláírók közül 56-ot bebörtönöztek. Valamennyit kegyetlenül megkínozták. Néhányat közülük a következő nyilatkozat aláírására kényszerítettek: „Kötelezem magam, hogy többé nem avatkozom a bölcs, nagy emberek politikai ügyeibe. Nincs jogom tiltakozni az ARAMCO politikája ellen, s kiadványait és rádióadásait sincs jogom bírálni.” A nép azonban tovább folytatta a harcot. A kormány 1961 áprilisában kénytelen volt hivatalos nyilatkozatban megígérni, hogy nem újítja meg a dhahrani egyezményt, amely 1962. április elsejével járt le. Április másodikén a dhahrani amerikai katonai támaszpontot átadták a szaúd-arábiai kormány hatáskörébe. A nép nagy sikert aratott. Az ARAMCO felismerte, mennyire veszélyezteti monopolista érdekeit a szaud-arábiai munkások fokozódó harca, s ezért most már nem bízza rá magát egyedül a népi mozgalom elnyomásának barbár rendszerére és eszközeire, hanem a többi között ahhoz a módszerhez is folyamodik, hogy arab munkások helyett külföldieket fogad fel munkára. Rádió- és televízióadója van, s ezek útján iparkodik megosztani a munkásokat, igyekszik nemzeti viszályt és kölcsönös bizalmatlanságot szítani köztük. Ugyanezt a vonalat követték a dhahrani támaszponton elhelyezett rádióállomáson is. Ezenkívül több lapot ad ki a társaság ugyanezzel a céllal. Az amerikai imperialisták az ideológiai és politikai eszközökön kívül több, vallásosnak álcázott reakciós szervezetet is felhasználnak Szaud-Arábiában. Ezek provokációkat szerveznek a helyi hazafias szervezetek és diákklubok ellen, s együttműködnek a kormánnyal, segítenek neki nemcsak a haladó eszmék elleni támadásokkal, hanem ezen eszmék követőinek fizikai megsemmisítésével is. A munkások mégis folytatják a harcot. Amikor a király a társaság vendégeként látogatóban járt az ARAMCO székhelyén, a munkások „Le az amerikai imperializmussal!”, „Halál az imperialistákra!”, „Szakszervezetet követelünk!", „Elnyomnak bennünket!”, „Legyen vége az igazságtalanságnak!” jelszavakkal tüntettek. Bármilyen nehéz körülmények között harcol és él is Szaúd-Arábia népe, a reakciós rendszer nem érzi magát biztonságban az országban. Mindjobban lelepleződik mind saját országában, mind más arab országok dolgozói előtt. A vezető körökben is fokozódnak a belső ellentétek. Szaud király a múlt év elején arra kényszerült, hogy együttműködjék egyes „mérsékelt” hazafiakkal. Új kormány alakult. Ebben olyan vezetők is helyet kaptak, akik nyilvános ígéretet tettek, hogy síkraszállnak a demokratikus szabadságjogokért. De az ARAMCO és az uralkodó körök legreakciósabb képviselői, a király fivérével, Fejszallal az élükön, a néptömegek harcának e korlátozott eredményeit is nagy elégedetlenséggel fogadták. Az ARAMCO széles körű hadjáratot indított a kormányban helyet kapott hazafias elemek ellen, kommunistáknak nyilvánítva őket. Az uralkodó körök amerikai nyomásra 1961 szeptemberében a kormányból eltávolítottak néhány hazafias és „mérsékelt” politikust. A nép folytatja a harcot a Nemzeti Felszabadító Front vezetésével. Szaúd-Arábia népe bizonyos abban, hogy meg fogja szabadítani országát az ARAMCO- tól és megteremti majd az antiimperialista alkotmányos kormányzatot.