Népszabadság, 1962. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

4 A Francia Kommunista Párt elutasítja a kormány munkásellenes gazdasági tervét Algériából Korzikára viszik az idegent­ágasokat Csütörtök reggel összeült a Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. Mint a TASZSZ jelenti, a kétnapos ülésnek két napirendi pontja van: Georges Frischmann a gazdasági és társa­dalmi helyzetről, s a munkásosz­tály harcáról, Paul Courtieu a pártban végzett nevelőmunkáról tart beszámolót. Robert Ballanger kommunista képviselő a francia nemzetgyűlés­ben élesen bírálta a kormány úgy­nevezett negyedik gazdasági ter­vét. Az MTI párizsi jelentése sze­rint a kommunista képviselő kije­lentette: az FKP elveti ezt a tervet, amely a szociális igazságtalan­ságokat igyekszik törvényesí­teni és feláldozza a munkás­­osztály, valamint a középré­tegek érdekeit a tőkés mono­póliumoknak. „A terv célja — mondta Robert Ballanger —, hogy az ország erő­forrásait teljesen a monopóliumok szolgálatába állítva növelje azok versenyképességét az európai Kö­zös Piacon. A hagyományos és atomfegyverek gyártásának foko­zásával­­pedig a kormány hideghá­borús politikáját támasztja alá, amely a bonni militaristákkal és revansisták­kal kötött szövetségen alapul.” A nemzetgyűlésben egyébként a szélsőjobboldali képviselők az OAS letartóztatott és elítélt tag­jainak szabadon bocsátását köve­telik. Ezen felül a függetlenek és parasztok pártjának parlamenti csoportja a nemzetgyűlésben be­nyújtott javaslatában követeli, hogy a július elsejére kitűzött al­gériai népszavazást halasszák el, míg az algériai városokban hely­re nem áll a rend. Az algériai ult­rákat támogató képviselők célja, hogy időt nyerjenek az OAS-nak, meghosszabbítsák az algériai vá­rosokban dühöngő fasiszta ter­rort. E terror napi „mérlege” egyéb­ként — a Reuter szerint — szer­dán a következő volt: 21 ember vesztette életét, 25-en megsebesültek; az OAS 11 épületet gyújtott fel, s ezek közül kettő iskola. A francia katonai hatóságok a közeledő népszavazásra való te­kintettel arra kényszerültek, hogy megkezdjék az idegenlégiós ala­kulatok elszállítását Algériából. A légionistákat az OAS iránti ro­­konszenvük miatt már régebben kivonták az algériai városokból. A francia demokratikus közvéle­mény az­ európai alvilág elemei­ből toborzott gyarmati katonaság feloszlatását követeli. A kormány azonban nem akar lemondani a légiókról. Az első­ légiós ezred ala­kulatai­­ megérkeztek Korzikára, ahová a közeljövőben újabb csa­patokat várnak. Burgiba­­ismét sürgeti Bizerta kiürítését A francia sajtó ismerteti Bur­giba tunéziai elnök nyilatkozatát, amely Bizerta kiürítését a francia —tunéziai kapcsolatok normalizá­lása feltételének tekinti. „A tá­­maszpont kérdése — hangsúlyozta az elnök — csak a tunéziai szuve­renitás elismerése és a francia csapatok visszavonása alapján rendezhető. Meg kell egyeznünk Bizerta kiürítésének ütemtervé­ben.” Burgiba a Jeune Afrique című lapban közölt nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a bizertai probléma rendezése után kedvező kilátások nyílnak Franciaország és Tunézia kapcsolatainak fejlesz­tésére. Ebben az esetben a két or­szág nagykövetei visszatérhetnek állomáshelyükre. (Mint ismeretes, a bizertai támadás óta megsza­kadtak a diplomáciai kapcsolatok Párizs és Tunisz között, s a tuné­ziai kormány csak nemrégiben ja­vasolta az ügyvivők cseréjét.) Községtanácsi választások Hollandiában Amszterdam, május 31. (AP) Szerdán Hollandiában 977 vá­rosban és községben helyi válasz­tásokat tartottak. A szocialisták szavazatokat nyertek, a liberáli­sok vesztettek, a protestánsok és a katolikusok megtartották he­lyüket. A lakosság felét képviselő hat­van nagyobb városban a szocialis­ták mandátumaik számát 556-ról 629-re növelték, a pacifisták 11- ről 48-ra. A kommunisták 33 mandátumot szereztek, a liberáli­sok 200-at. Befejeződött az UNESCO ülésszaka Párizsban véget ért az UNESCO tanácsának ülésszaka, amely a béke megszilárdítása és a népek kölcsönös megértése megjavítá­sának szempontjából fontos jelen­tőségű kérdéseket vitatott meg. Az ülésszak a Szovjetunió és több semleges ország javaslata alapján határozatot hozott arról, hogy az ENSZ-nek ez a fontos szerve tanulmányozza a leszerelés várha­tó gazdasági és társadalmi ered­ményeit. Egy másik határozat a háború, az agresszió és a népek közötti gyűlölet propagandája ellen irá­nyuló tevékenység fokozására buzdít. (MTI) NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban 1500 főnyi tömeg tüntetett Lisszabonban a Salazar-diktatúra ellen szerdán, egy katona teme­tésén. A katonát néhány nappal ezelőtt rendőrgolyók ölték meg. A tüntetőket egy rendőrségi ro­hamosztag szétzavarta. (AP) Salazar rendőrsége letartóztatta és kiutasította Giuseppe Boffa olasz újságírót, az Unitá munka­társát. A Paese Sera című lap egyik tudósítóját, aki Boffával együtt érkezett Portugáliába, szin­tén kiutasították az országból. (MTI) Az antikommunista ideológia és propaganda elleni küzdelem kérdéseiről tárgyaló nemzetközi értekezlet csütörtökön befejezte háromnapos prágai tanácskozását. Az értekezletet a Béke és Szocia­lizmus című folyóirat szerkesztő­sége és a csehszlovák filozófiai intézet közösen rendezte. (MTI) Ha az ellenfél dicsér... Az angol parlamentarizmus történetében példátlan furcsa eset történt. Konzervatív képvi­selők csoportja javaslatot nyújtott be az alsóházban, amelyben dicsérik Gaitskellt, az ellenzék vezérét. A toryk ajánlják a Háznak, hogy fe­jezze ki elismerését Gaitskell iránt, amiért kivette az álla­mosítás fenyegetése alól az Imperial Vegyipari Műveket újabb munkáspárti kormány alakítása esetére. Sürgesse a Ház Gaitskellt — mondja a javaslat —, hogy pártja egysé­ges támogatásával határozza meg, melyek azok a további iparágak, amelyek mentesek lesznek a Munkáspárt alap­szabályaiban követelt államo­sítástól. A javaslatot Osborn és még öt konzervatív képvi­selő írta alá.­ 1962. június 1, péntek A népek egyesült erővel meg tudják akadályozni a háborút A moszkvai békekonferencia megbízatása a leszerelési világkongresszus szovjet küldötteinek Mint lapunk tegnapi számában jelentettük, Moszkvában befeje­ződött a szovjet társadalom le­szerelési és békekonferenciája. A TASZSZ most ismerteti, hogy a kongresszus milyen megbízatást adott a júliusi moszkvai leszere­lési világkongresszuson részt ve­vő szovjet küldötteknek. A háború a mai viszonyok kö­zött nem elkerülhetetlen — han­goztatja bevezetőben a megbíza­tás. — Napjainkban a népek egyesült erővel meg tudják aka­dályozni a háborút. Még soha nem voltak ilyen nagy lehetősé­gek arra, hogy a néptömegek közvetlen befolyást gyakorolja­nak a nemzetközi élet fontos kér­déseinek megoldására. A leszerelési és béke-világ­­kongresszuson részt vevő szovjet küldöttek megbízást kaptak arra, hogy támogassanak minden olyan konstruktív javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésé­re, az államközi bizalom megerő­sítésére és a megoldásra váró nemzetközi kérdések békés rende­zésére kedvezőbb légkör megte­remtésére irányul. A megbízás kiemeli a német békeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet rendezésének sürgető szükségességét. A szovjet embe­rek lelkesen támogatják azt az igazságos harcot, amelyet az el­nyomott népek vívnak nemzeti felszabadulásukért, a gyarmati rendszer minden formájának megszüntetéséért, a külföldi csa­patoknak területükről való ki­vonásáért. A megbízás végül kimondja: a szovjet küldötteknek szoros együttműködést kell teremteniük a kongresszus minden részvevőjé­vel, függetlenül politikai, társa­dalmi, vallási és egyéb nézeteik­től. A Szovjet Békebizottság szerdán, megtartott plénumán ismét Nyi­­kolaj Tyihonov költőt, aki 1949 óta tölti be e tisztséget, választot­ták meg a bizottság elnökévé. Kormányválság Törökországban Ankara, május 31. (Reuter, AFP) Szerdán Inönü török miniszter­­elnök előterjesztette a kormány szakaszos amnesztiatervét. A ter­vet az Igazságpárt elfogadta, a Köztársasági Néppárt parlamenti csoportja azonban visszautasítot­ta. A dolog előzményeihez tarto­zik, hogy hónapok óta vita fo­lyik a török koalíciós kormány két pártja, a Köztársasági Nép­párt és az Igazságpárt között az amnesztia kérdésében. Az Igaz­ságpárt, amely a kivégzett Men­­deres híveiből alakult, azonnali széles körű amnesztiát követel a régi rendszer bebörtönzött hívei számára. Inönü miniszterelnök Köztársasági Néppártja viszont — hivatalosan — a részleges és fo­kozatos amnesztia mellett száll síkra. Szerda éjszaka a Köztársasági Néppárt parlamenti csoportja rendkívüli ülést tartott, amelynek végén Inönü miniszterelnök be­nyújtotta lemondását. A lemon­dást elfogadták. Később hivata­los közleményben jelentették be, hogy a kormány is lemond. Ezzel felbomlott a hat hónap­pal ezelőtt megalakult és egyéb­ként is gyenge lábon álló koalíció, amely csupán azért jött létre, mert a tavaly októberben megtar­tott általános választásokon egyik párt sem ért el abszolút többsé­get. AZ ARAMCO POKLÁBAN, Szaud-Arábiában az ARAMCO nevű amerikai kőolaj társa­ság csupán . 1960-ban 530 millió dollár nyereséget zsebelt be. Nem csoda, hogy az amerikai olajmág­­nások minden eszközzel igyekez­nek megszilárdítani uralmukat ebben az országban. Rendszeres támogatásban részesítik az ottani reakciós rendszert, amelynek se­gítségével tovább fosztogatják az országot és elnyomják a szabad­ságáért, függetlenségéért és a ha­ladásért harcoló népet. Elmarasztaló ítélet a „szabad vi­lágra”, a monopóliumok és a rab­lás világára az, hogy létezhet olyan rendszer, mint a szaud-ará­­biai. Szaud-Arábiában mindmáig élnek a rabszolgarendszer marad­ványai. Bár az 1927. szeptember 25-i genfi konvenció megtiltotta a rabszolgakereskedelmet, ebben az országban (amely tagja az ENSZ- nek és aláírta az Emberi Jogok Nyilatkozatát) az emberek adása­­verése ma is virágzik. Szaud- Arábia Nemzeti Felszabadító Frontjának adatai szerint jelenleg több tízezer­ rabszolga van az or­szágban. A becsületes emberek elítélik az ARAMCO-t a Szaud-Ará­biában okozott borzalmas tragé­diák miatt. Szaud király birodal­mában még­ ma, a XX. század má­sodik felében is szinte hihetetlen büntetéseket alkalmaznak; az el­ítéltnek nyilvánosan levágják egyik vagy mind a két kezét vagy a fejét. Már jelentéktelen vétsé­gekért is verembe, skorpiók és más mérges csúszómászók közé dobják az embereket, megkorbá­csolják, középkori kínzásoknak vetik alá őket. Szaud-Arábia munkásosztálya azonban, a többi dolgozóval együtt, mégis kitartóan harcol a • A Béke és Szocializmus új szá­mából: Kamal Hazim szaud-arábiai levele, nemzeti felszabadulásért, a dhahrani amerikai támaszpont, a középkori maradványok és a feu­dalizmus megszüntetéséért, mo­dern alkotmány elfogadásáért, demokratikus kormányzati for­mák bevezetéséért s a nép jogai­nak és érdekeinek tiszteletben tartásáért. Ebben a harcban vezető szere­pe van az 1954-ben megalakult Nemzeti Felszabadító Frontnak, amely egyesíti az illegalitás sú­lyos körülményei között harcoló hazafias és demokratikus cso­portokat. Mindenütt az ország­ban vannak szervezetei. A Nem­zeti Felszabadító Front több íz­ben tett közzé az ARAMCO-t és a monarchiát leleplező dokumen­tumokat.­­V­­agy erőt képviselnek a nem­­­­zeti felszabadító harcban a kőolajmunkások, akik 1953 óta fáradhatatlanul küzdenek a szer­vezkedési szabadságért, mun­káslakások építéséért, az arab munkások bérének a külföldi munkások bérszintjére emelé­séért, s az ARAMCO törvényte­len cselekményei ellen. Szaúd-Arábia munkásosztályá­nak és egész népének harcában fontos helyet foglalt el a dhahra­ni légitámaszpont megszüntetésé­nek követelése. Országunk béke­harcosai már 1954-ben követelték a támaszpont megszüntetését és szilárd pozitív semlegességi poli­tika folytatását. A hatóságok an­nak idején húsz embert letartóz­tattak, de azután a néptömegek nyomására kénytelenek voltak mind a húszat szabadon engedni. Amikor 1956-ban kiszivárgott, hogy a kormány meg akarja hosz­­szabbítani az amerikai kormány­nyal kötött szerződést, újult erő­vel indult meg a tömegmozgalom. A király 625 aláílással táviratot kapott, amelynek feladói követel­ték, hogy cáfolja meg ezt a hírt, és ne hosszabbítsa meg a szerződést A király terrorral válaszolt. Az aláírók közül 56-ot bebörtö­nöztek. Valamennyit kegyetlenül megkínozták. Néhányat közülük a következő nyilatkozat aláírásá­ra kényszerítettek: „Kötelezem magam, hogy többé nem avatko­zom a bölcs, nagy emberek politi­kai ügyeibe. Nincs jogom tiltakoz­ni az ARAMCO politikája ellen, s kiadványait és rádióadásait sincs jogom bírálni.” A nép azonban tovább folytatta a harcot. A kormány 1961 áprilisá­ban kénytelen volt hivatalos nyi­latkozatban megígérni, hogy nem újítja meg a dhahrani egyez­ményt, amely 1962. április elsejé­vel járt le. Április másodikén a dhahrani amerikai katonai tá­maszpontot átadták a szaúd-ará­biai kormány hatáskörébe. A nép nagy sikert aratott. Az ARAMCO felismerte, mennyire veszélyezteti mo­nopolista érdekeit a szaud-arábiai munkások fokozódó harca, s ezért most már nem bízza rá magát egyedül a népi mozgalom elnyo­másának barbár rendszerére és eszközeire, hanem a többi között ahhoz a módszerhez is folyamo­dik, hogy arab munkások helyett külföldieket fogad fel munkára. Rádió- és televízióadója van, s ezek útján iparkodik megosztani a munkásokat, igyekszik nemzeti viszályt és kölcsönös bizalmatlan­ságot szítani köztük. Ugyanezt a vonalat követték a dhahrani tá­maszponton elhelyezett rádióál­lomáson is. Ezenkívül több lapot ad ki a társaság ugyanezzel­­ a céllal. Az amerikai imperialisták az ideológiai és politikai eszközökön kívül több, vallásosnak álcázott reakciós szervezetet is felhasz­nálnak Szaud-Arábiában. Ezek provokációkat szerveznek a he­lyi hazafias szervezetek és diák­klubok ellen, s együttműködnek a kormánnyal, segítenek neki nemcsak a haladó eszmék elleni támadásokkal, hanem ezen esz­mék követőinek fizikai megsem­misítésével is. A munkások mégis folytatják a harcot. Amikor a király a társa­ság vendégeként látogatóban járt az ARAMCO székhelyén, a munkások „Le az amerikai impe­rializmussal!”, „Halál az imperia­listákra!”, „Szakszervezetet kö­vetelünk!", „Elnyomnak bennün­ket!”, „Legyen vége az igazság­talanságnak!” jelszavakkal tün­tettek. Bármilyen nehéz körülmények között harcol és él is Szaúd-Ará­bia népe, a reakciós rendszer nem érzi magát biztonságban az or­szágban. Mindjobban leleplező­dik mind saját országában, mind más arab országok dolgozói előtt. A vezető körökben is fokozódnak a­ belső ellentétek. Szaud király a múlt év elején arra kényszerült, hogy együttműködjék egyes „mér­sékelt” hazafiakkal. Új kormány alakult. Ebben olyan vezetők is helyet kaptak, akik nyilvános ígéretet tettek, hogy síkraszállnak a demokratikus szabadságjo­gokért. De az ARAMCO és az uralko­dó körök legreakciósabb kép­viselői, a király fivérével, Fej­­szallal az élükön, a néptömegek harcának e korlátozott eredmé­nyeit is nagy elégedetlenséggel­­ fogadták. Az ARAMCO széles körű hadjáratot indított a kor­mányban helyet kapott hazafias elemek ellen, kommunistáknak nyilvánítva őket. Az uralkodó körök amerikai nyomásra 1961 szeptemberében a kormányból el­távolítottak néhány hazafias és „mérsékelt” politikust. A nép folytatja a harcot a Nemzeti Felszabadító Front ve­zetésével. Szaúd-Arábia népe bi­zonyos abban, hogy meg fogja szabadítani országát az ARAMCO- tól és megteremti majd az anti­­imperialista alkotmányos kor­mányzatot.

Next