Népszabadság, 1962. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-20 / 168. szám
Az öntözés és a növénytermesztési hozamok növelése A sokévi meteorológiai adatokból és a gyakorlati termelés tapasztalataiból tudjuk, hogy tíz évből 1-2 év kivételével a talajban az ország nagy részén nem képződik elegendő természetes nedvesség. Ezért igen jelentős, hogy az idén a ténylegesen megöntözött terület minden bizonnyal eléri a 300 000 kh-at, 1965-re pedig 640 000 öntözésére kell felkészülni. Ahhoz azonban, hogy az öntözésben rejlő lehetőségeket minél jobban kihasználjuk, nem elegendő csupán a víz szétosztása a területen. Vannak olyan alapvető agrotechnikai, valamint üzemi feltételek, amelyek figyelmen kívül hagyása esetén gyakran nem jelentkezik az öntözés várt hatása. Ezek közül néhány olyan termesztéstechnikai és szervezési lehetőségekre mutatunk rá, amelyeken keresztül az öntözés jelentős termésfokozó hatása minden évben érvényre juthat, és amelyeket már ma is általánosan alkalmazni lehet a szántóföldi növények öntözésénél. Nagyobb növényállományt Az öntözés termésfokozó hatásának jobb kihasználása érdekében a növényfajtától és tápanyagutánpótlási adottságoktól függően minél nagyobb tőszám elérésére kell törekedni. A szántóföldi növénytermesztés gyakorlata és a kísérleti eredmények esetenként még öntözés nélkül is azt mutatják, hogy ha több a tőszám, nagyobb a termés. Ezért célszerű öntözött kukoricánál a kh-kénti növényszámot jóval a 20 000 fölé vinni. A fajtától és a talaj tápanyagellátási lehetőségeitől függően 25 000— 28 000-ig is el lehet menni, öntözött cukorrépánál holdanként az átlagos 65 000—75 000 tőszám sem sok. Hasonlóképpen az öntözés nélkülihez képest nagyobb növénysűrűségre célszerű törekedni az öntözött szálas takarmányok termesztésénél is. Az öntözés kedvező biológiai hatásaként gyorsabb és erőteljesebb a növények vegetatív fejlődése. Ezt az évelő takarmánynövényeknél akkor tudjuk gazdaságilag jól hasznosítani, ha növeljük a kaszálások számát. Még 1961-ben is volt rá számos példa, hogy a beállott és öntözött évelő szálas takarmányokat sem kaszálták háromnál többször. Ez szervezési probléma is. Viszont mindenütt megoldható, a gyors betakarítást igénylő 4—6-szori kaszálás, amit öntözés nélkül nem lehet általános követelményként felvetni. Eredményes kettőstermesztés Júliusi vetéssel, elsősorban takarmányt szolgáltató másodnövényeket célszerű öntözéssel termelni, így például a kukorica, a napraforgó, a borsós-napraforgó másodvetése öntözve jó eredményt ad. Mindezek legtöbbször kalászosok után kerülnek. De eljött az ideje, hogy javasoljuk a rendszeres, megfelelő arányú kettős, sőt, hármas termesztés megkezdését, illetve fejlesztését minden szántóföldi öntözésre berendezett üzemünkben. Ne csak aszályos jellegű években, hanem rendszeresen. Intenzív és olcsó rét-legelő gazdálkodás az ország rét-legelő területének túlnyomó részén csakis ott lehetséges, ahol öntöznek is. E téren szintén vannak már megalapozott kísérleti eredményeink és jó üzemi tapasztalatok. Általánossá válásuk jelenlegi lassúságát elsősorban nem objektív okok indokolják. A tápanyagigényről Az eredményes öntözés megkívánja a növények fokozott tápanyag-utánpótlását. Az öntözés tartós és nagyobb hatása érdekében hangsúlyoznunk kell, hogy az öntözöttterületekre rendszeresen, növényfajtól (fajtától) és a népgazdasági lehetőségektől függően nagy, holdanként 3—8 mázsa vegyes műtrágyát kell biztosítani. Emellett azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az öntözés nemcsak nagyobb mennyiségi és más minőségi követelményeket támaszt a talajok termőereje iránt, hanem hogy az öntözés jobb és nagyobb lehetőséget is nyújt a talajok fokozottabb tápanyag-utánpótlására. Itt most elsősorban — a másodvetésű zöldtrágyanövények szélesebb körű termesztésére gondolunk. Ily módon különösen kötöttebb rétiagyag vagy szikes területeinken — ahol a természetes tápanyag-ellátottság még az öntözés nélküli termesztés igényeinek sem felel meg — gyakran az egyetlen mód a talaj szerkezetének és tápanyag-ellátottságának gyorsabb javítására. Ha a júliusi sűrű vetésű öntözött napraforgót a virágzás elején, szeptemberben holdanként 4 mázsa vegyes műtrágya kiegészítésével leszántjuk, mintegy 200—250 mázsa istállótrágyával egyenlő hatást érhetünk el. Ezeknek a termesztéstechnikai módoknak öntözőgazdaságainkban általános gyakorlati alkalmazása jóformán semmi újabb beruházást, különösebb ráfordítást nem igényel. Mindezek üzemeink belső tartalékai. Általánossá válásuk legfontosabb gazdaságon belüli feltétele az öntözés megfelelő szervezetének kialakítása. Több szakmunkást Az öntözés ma már feltétlenül igényli az öntözést végző dolgozók munkaszervezetének állandóságát. Helytelen és káros, hogy az öntözést végző dolgozók nagyobb része sok szövetkezetben és állami gazdaságban évenként cserélődik. A tapasztalatok bizonyítják, hogy az öntözés ott nyújt biztos és nagy eredményeket, ahol az öntözésben alkalmazottak többsége már évek óta megtanulta és megszerette a vízzel való bánást. Az öntözési munkaszervezet olyan értelemben is állandó legyen, hogy az eddigi eléggé általános gyakorlattól eltérően, még az aratás, a betakarítás vagy más kampányfeladatok se vonják el az öntözési törzsgárdát az öntözés megfelelő előkészítésétől és végzésétől. Ellenkező esetben az öntözés minősége, időbeli megkésése vagy elmaradása sokszor nagyon nagy kárt és hozamkiesést jelent az üzemnek. Az öntözés üzemen belüli munkaszervezete állandósításának két fontos eszköze a dolgozók anyagi érdekeltségének megteremtése és a szervezett szakmai képzésük. Az anyagi érdekeltség elvének alkalmazására — ha erre az illetékes vezetők tudatosan gondolnák és meg akarják oldani — számos példa és a helyi adottságokhoz is jó irányítható bérezési és jövedelemelosztási lehetőség van. A dolgozók szakképzésének szükségessége az öntözés nélküli növénytermesztésben is eléggé elismert. Mégis az öntözőszakember-képzésben — mérnöktől szakmunkásig — igen nagy probléma, az állam által jelentős költséggel biztosított különböző szintű oktatási keretek kihasználása. Szinte általános, hogy az öntözés különböző oktatási lehetőségei nincsenek kihasználva, mert a beiskolázásra sok tanácsi és üzemi vezető nem fordít elég gondot. Felemelt öntözési terveink jó végrehajtásához mintegy 1000 új mezőgazdasági öntözési szakmérnökre és szaktechnikusra volna szükség, és legalább 9000 szakmunkás megfelelő kiképzése volna kívánatos Az öntözéses gazdálkodás fejlesztését szolgáló népgazdasági és üzemi ráfordítások gyorsabb és eredményesebb megtérülése érdekében jelenleg igen fontos az alapvető termesztéstechnikai módszerek alkalmazásának általánossá tétele. Az érdekelteknek állandóan napirenden kell tartaniuk az öntözés különböző oktatási lehetőségeinek teljes kihasználását azáltal, hogy a szakiskolákra, technikumokra, az agráregyetemre a szükséges számban olyan dolgozókat küldjenek, akik megfelelő hozzáértéssel és szakmai szeretettel valóra tudják váltani öntözésfejlesztési célkitűzéseinket. Petrasovits Imre egyetemi docens Sok őszi keverékmagra van szüksé Tavasszal a legkorábban kaszálható takarmányok az őszi rozsosbúzás keverékek. Jelentőségük a következő tavasszal csak nő, éppen az idei gyengébb szálastakarmány-termés miatt. Ahhoz azonban, hogy ezen az őszön termelőszövetkezeteink növelhessék az őszi takarmánykeverékek vetésterületét, nagy szükség van arra, hogy minél több szöszösbükköny, pannonbükköny, ősziborsó-vetőmagot fogjanak. Számos termelőszövetkezet a magtermelésre kötött szerződésen felül is hagyott magnak őszi keveréket. Most, a betakarítás idején, különös gonddal kell ezek termését külön aratni, külön csépelni, és azonnal tisztítani, hogy a pannonbükköny, szöszösbükköny és ősziborsó-vetőmag kitisztítva — s amelyiknél szükséges —, zsizsiktelenítve, minél előbb a magtárba kerüljön. Külön is fel kell hívni a termelőszövetkezeti szakemberek figyelmét arra, hogy még akkor is érdemes a gabona közül ezeknek a bükkönyféléknek a magját kitisztítani, ha kevés termett belőlük, hogy őszre legyen elegendő, a terület növelésére is megfelelő mennyiségű vetőmagunk. Rozsszalag a homokverés ellen A Duna—Tisza közi futóhomokon a tavaszi szélverés az idén májusban súlyos károkat okozott. A szélverés okozta károk megelőzése érdekében a következőket javasolom: Mi a csányi dinnyésektől vettünk példát, akik csak akkor vetnek dinnyét, ha a dinnyeföldet előző nyáron, korán, augusztusban vetett rozzsal „leszalagozzák’’. A korán elvetett rozsszalagok az őszi, téli, sőt, kora tavaszi időszakban is megakadályozzák a homok megmozdulását. De ugyanígy meg lehet védeni a kukorica-, paradicsom- és burgonyaföldeket is. A földet is jól ki tudjuk használni, mert a rozsszalagvetéseket korán le lehet vágni, utána még másodnövényt, zöldbabot, zöldborsót lehet vetni. Mi az idén kisebb parcellákon alkalmaztuk ezt a módszert, és a termés nem szenvedett kárt, megmaradt uborkánk, paradicsomunk, kukoricánk. Ahol viszont nem volt szalagvetés, ott kár érte a zöldségféléket, a kukoricát és a későn vetett gabonát is, amely nem tud még a tél beállta előtt megerősödni, s így a téli szelek elsöprik. Különösen ajánlom a rozsszalagvetést a répában, mert a répa igen érzékeny a homokverésre. Klein Imre a nyársapáti Kossuth Tsz főmezőgazdásza A nyári gazoló kapálás haszna A BŐSÉGES JÚLIUSI ESŐK NYOMÁN a gyommagvak egy része kikelt. A jól művelt földeken ápolt kapásnövények azonban már annyira beárnyékolják a talajt, hogy a gyomok általában nem tudnak erőre kapni. Egyes jobban elgyomosodott, gyommagokkal nagyobb mértékben fertőzött táblákon viszont az eddigi jó minőségű növényápolás ellenére is gyomosodik a kukorica. Különösen terméscsökkentő hatású lehet ez a gyomosodás ott, ahol nem végezték el idejében a második kapálást. Bár az aratási munkák, a csapadékos idő, meg a gabonák összeérése miatt erősen torlódtak, a termelőszövetkezet vezetőségének meg kell találni a módját, hogy a júliusi esők után erősebben gyomosodó kapásnövényeket megtisztítsák a gyomoktól. Nagy segítséget jelent e tekintetben a tagokra, családokra történő területfelosztás és az ezzel kapcsolatos anyagi ösztönzés, hiszen az ilyen helyeken a szövetkezeti családokban mindig akadnak, akik nincsenek lekötve az aratásnál, viszont érdekük, hogy kukoricaföldjüket, cukorrépájukat gyommentesítsék. A NYÁRI GÁZOLÓ KAPÁLÁST már nem lehet géppel végezni. Az elhatalmasodott gyomokat feltétlenül kézi kapával kell kivágni. Nincs szükség arra, hogy a kapával a talajt is lazítsák. Elegendő ha az élesre fent kapaéllel a gyomokat közvetlenül a talaj felszíne alatt levágják, hogy ezzel az újrasarjadást megakadályozzák. Az a lényeges, hogy a kukorica között éppen most, a virágzás, magkötés, csőképződés idején ne hatalmasodjanak el a gyomok, mert ez az a kritikus időszak, amikor a kukoricának a legtöbb nedvességre és tápanyagra van szüksége. Ahol pedig a gyomok nőnek, ott a két növény közötti „versenyben” mindig a gyomok az erőszakosabbak, élelmesebbek. A nyári gazoló kapálás termésnövelő hatását sok gazdaság már kipróbálta. Már évtizedekkel ezelőtt folytak kísérletek, amelyek megállapították, hogy az arra rászoruló kukoricatáblák nyári gazoló kapálása 3—5 mázsa csöves kukoricával növelte a termést, éppen amiatt, hogy a gyomosodás megszüntetésével minden, nedvesség és tápanyag a csövet kifejlesztő kukoricának jutott. A megnövekedett kukoricában a kapálás ilyenkor rendkívül körülményes, fárasztó munka. A gyommentesítés következtében előálló nagyobb termés azonban feltétlenül megéri ezt a fáradtságot. Jobb gépkihasználást a nyári munkáknál az összefokozOTT nyári munkáit idején különösen nagy jelentősége van a gépek jó kihasználásának. Ehhez kívánunk néhány tanácsot adni a következőkben. A NYÁRI TALAJMUNSZÁK meggyorsításÁNAK első és legfontosabb teendője a két műszakban dolgozó gépek számának jelentős növelése mind a termelőszövetkezeti, mind pedig a gépállomási erőgépeknél. Ez a nyári mélyszántás területe növelésének legfőbb tartaléka. Az elmúlt évben a szántásra alkalmas traktoroknak mintegy 40 százaléka dolgozott két műszakban. Ezt is csak augusztusra érték el a termelőszövetkezetekben és gépállomásokon. A tél folyamán a gépállomásokon megint több ezer termelőszövetkezeti tagot részesítettek alapfokú traktorosképzésben. Az új gépekhez szükséges traktorvezetők oktatása pedig a központi traktorosiskolákon törtét. A feladat most az, hogy a termelőszövetkezetek elnökei minden traktorvezetéshez értő tagot vagy a saját, vagy pedig a gépállomási gépeken késedelem nélkül traktorra ültessenek. Ha csak 20 százalékkal növelnénk az elmúlt évhez képest a két műszakban dolgozó szántótraktorok számát, a nyári mélyszántás mennyisége ezzel legalább félmillió kát holddal növekedne. Ahhoz, hogy a két műszakban dolgozó gépekkel jó eredményeket érjenek el, biztosítani kell azt is, hogy egy-egy gépen olyan traktorosok dolgozzanak, akik megértik, és kölcsönösen segítik egymást, az első és második műszakos traktorosok között az esetek túlnyomó többségében jelentős tudásbeli különbségek vannak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ebből adódó nehézségek a gépek csoportos üzemeltetése esetén túlnyomórészt kiküszöbölhetők. A jól összeválogatott traktorosok ilyenkor tudják egymást segíteni mind a napi karbantartások elvégzésében, mind pedig a kisebb üzemközbeni meghibásodások elhárításában. Az a leghelyesebb, ha a hibamegelőző karbantartást műszakváltáskor a traktorosok együttesen hajtják végre, mert így biztosan elvégzik, és egyik traktoros sem kerül sem előnyösebb, sem pedig hátrányosabb helyzetbe. A termelőszövetkezetek vezetői helyesen teszik, ha a két műszakban dolgozó traktorosaikat — a gépállomási traktorosokhoz hasonlóan — némileg magasabb munkaegységjóváírásban részesítik, mint az egy műszakban dolgozókat. A KOMBÁJNOK MINÉL JOBB KIHASZNÁLÁSA esetén kevesebb traktort köt le a cséplés és a felszabaduló gépek talajmunkára használhatók fel. A cséplőgépeket mindenütt, ahol az lehetséges, villanymotorral hajtassák, mert így is jelentős számú traktor szabadítható fel nyári mélyszántásra. További tartalékot jelent, ha a kombájnszalma kazalozásakor a kazalozót traktor helyett kisebb motorral hajtatják a termelőszövetkezetek. AZ, HOGY AZ ARATÓGÉP-VONTATÁST vagy cséplést végző traktorok egy részével az aratáshelyéhez, vagy a szérvhöz köze fekvő táblákon mélyszántást végezzenek a traktorosok. Különösen fontos azoknak a napoknak talajmunkával való kitöltése, amikor az időjárás, vagy bármely más ok miatt aratni vagy csépelni nem lehet, szántani viszont lehet. JELENTŐSEN MEG LEHET GYORSÍTANI a nyári mélyszántást azzal is, hogy a különböző típusú és lóerejű traktorokat olyan munkáiknál foglalkoztatjuk, ami a megfelelő leterhelésüket biztosítja. Az a leghelyesebb, ha a forgatást nem végző SZ—80-as, Sz—100-as traktorokkal, valamint a DT—54-es és DT—413-as traktorokkal, ahol annak megvan a jogosultsága, nyári mélyítő szántást — a nehéz univerzál traktorok jelentős részével pedig nyári mélyszántást végeztetünk. A tarlóhántást, a szállítást és a cséplést pedig — a tűzrendészeti rendelkezések betartásával — G—35-ös és könnyű univerzál traktorral végezzük. Amennyiben a szállításra nehéz univerzál traktorokat is alkalmazunk, akkor ezek lehetőleg Zetor-Szuper traktorok legyenek, mivel a munkára ezek a legalkalmasabbak. Ilyenkor azonban a megfelelő leterhelés érdekében biztosítsuk, hogy ezek üzelmeltetése két pótkocsival történjen. Mészáros István