Népszabadság, 1962. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1962. július 1. vasárnap ORSZÁGOS BÉKEKONFERENCIA A PARLAMENTBEN (Folytatás a 3. oldalról.) BVT elnöksége elnökének nejét, aki elmondotta, azért jött Buda­pestre, hogy megismerkedjen a magyar békemozgalommal, né­pünk eredményeivel, tájékoztassa népünket az an­gol békemozgalom harcáról és szorosabbra fűzze a kapcsola­tot az angol és a magyar béke­harcosok között.­­ A békemozgalmak együtt­működése, a küldöttek kölcsönös látogatása sokat tehet a népek közötti barátság elmélyítéséért. Mi, Angliában, más körülmények között harcolunk, mint önök Ma­gyarországon. örülnénk, ha Ma­gyarországról is minél több kül­dött érkezne Angliába, hogy ki­cseréljük tapasztalatainkat, még jobban megismerjük egymást. Vadász Elemér akadémikus méltatta a moszkvai leszere­lési és béke-világkongresszus jelentőségét, és hangsúlyozta: né­pünk következetesen harcol ha­zája erősítéséért, az élet jobbá té­teléért. Kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a szocialista orszá­gok szilárd egysége diadalra viszi a béke, a leszerelés ügyét. Békás Lajos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója az egyetemista fiatalok terveit, vá­gyait tolmácsolta. Az életre ké­szülnek, becsülettel tanulnak, mert helyt akarnak állni a mun­kában. Vágyaink — mondotta — egy gondolatban foglalhatók ösz­­sze: béke. Mert mindazt, amit ta­nulunk, mindazt, amire készü­lünk, akkor hasznosíthatjuk, és akkor válthatjuk valóra, ha bé­kében dolgozhatunk A szovjet nép szeretettel várja a béke küldötteit Ezután N. P. Semenyenko, az Ukrán Tudományos Akadémia al­­elnöke a békéért harcoló szovjet dolgozók nevében üdvözölte az or­szágos békekonferenciát. Elmon­A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében forró sze­retettel köszöntöm önöket, az or­szágos békekonferencia küldötteit. Forró szeretettel üdvözlöm a kö­rünkben megjelent kedves külföl­di vendégeinket — kezdte hozzá­szólását, majd így folytatta: — A béke védelme — korunk legfontosabb feladata. Mi bék­ében, nyugalomban akarunk élni — ezért tisztán kell látnunk a világ helyzetét. Ismernünk kell a béke ellen s a béke mellett felsorako­zó erőket. Tudjuk, hogy amíg van monopoltőke — nem alszik ki a háború tűzvészeinek parazsa, s ann­ál­ egy újabb háború veszélye. Ha csak az imperializmuson múl­na ez, ismét lángba borítaná, az egész földgolyót. De az utolsó két évtizedben gyökeresen megválto­zott a világ. Napjainkban már nem első­sorban az imperializmus ha­tározza meg a világpolitika alakulását. A világ sorsára mind nagyobb be­folyást gyakorol az egymilliárd embert számláló szocialista világ­rendszer, amely a fejlődés döntő tényezője lett. Ma már Európá­ban, Ázsiában, sőt, a nyugati fél­tekén is diadalmasan leng a szo­cializmust építő népek zászlaja, s mindenütt mind nagyobb vonzerőt jelent, mind nagyobb tért hódít a szocializmus, s ami tőle elválaszt­hatatlan, a béke eszméje. Utolsó perceit éli az imperializ­mus felbomló gyarmati rendszere. Két évtized alatt csaknem 40 or­szág vívta ki függetlenségét. Olyan hatalmas országok és sok százmilliós népek, mint Kína, In­dia, Indonézia, továbbá az afri­kai földrész sokmilliós tömegei többé nem az imperializmus, ha­nem a béke erőit gyarapítják. Az erőviszonyoknak ilyen történelmi méretű megváltozását elősegítette hotta,­­ mily szeretettel várja a szovjet nép a világ békeküldötteit, akik az emberiség jövőjéről, égető kérdéseiről tanácskoznak több na­pon át a szovjet fővárosban. Meg­győződésünk — hangsúlyozta —, hogy a béke, az általános és tel­jes leszerelés moszkvai fóruma meggyőzően bizonyítja: az ember­milliók békét akarnak a világ minden táján, erősödik a józan ész hangja a földkerekség minden pontján. Erősödik az a felismerés, hogy a szovjet kormány leszerelési javaslatai jó tárgyalási alapot jelentenek ahhoz, hogy elér­kezzünk az emberiség hőn óhajtott céljához, az általános és teljes leszereléshez. Ezért a célért harcol következete­sen a Szovjetunió kormánya, a szovjet nép, amely nagy szere­tettel várja a magyar békemoz­galom küldötteit is a népek béke­parlamentjére. Nagy tapssal fogadott felszóla­lása után Pintér Jánosné cserke­­szöllői termelőszövetkezeti tag fa­luja, a szövetkezeti parasztság bé­keakaratáról beszélt. „Egyházunk nevében köszöntöm a moszkvai békekongresszust* * Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó a katolikus egyház állásfoglalását tolmácsolta a moszkvai leszerelési és béke-világ­kongresszussal kapcsolatban. — Meggyőződésünk, hogy való­ban a világ sorsának megnyugvá­sa és jobbrafordulása függ a moszkvai kongresszus munkájától, —­ főleg a határozatok megszívle­­lésétől és megvalósításától. Ebben a tudatban szívből köszöntjük a magyar nép országos békekonfe­renciáját, és reményteli bizako­dással tekintünk a moszkvai le­szerelési béke-világkongresszus elé. Fogadjuk, hogy őrhelyeinken mindent megteszünk a lesze­relésért és a békéért, a nemzetközi békemozgalom viha­ros fejlődése és széles körű kibon­takozása. A béke gondolata százmilliók eszét, szívét hódította meg Ezután emlékeztetett a Béke­világtanács első kongresszusára, s megállapította: azóta a béke gon­dolata — az imperialisták minden tilalomfája ellenére — meghódí­totta mind az öt világrészt, beha­tolt száz- és százmilliók agyába és szívébe. Kezdetben sokan voltak, akik önmaguknak és másoknak is fel­tették a kérdést: mit tehetek én a békéért, a béke híve vagyok, de miként szólhatok bele a nagy­hatalmak vezetőinek döntéseibe? A nemzetközi békemozgalom tevékenysége, komoly erőfeszíté­sei és nagy sikerei megadták erre a kérdésre is a választ. A békét akaró emberek ösz­­szefogtak, mind harcosabb akciókkal nyilvánították véle­ményüket, s íme, beleszóltak a diplomaták döntéseibe, ha­nem szűnünk meg imádkozni és küzdeni azért, hogy a leszerelés által reánk virradó békekorszak mielőbb kezdetét vehesse, hogy győzedelmeskedjék az emberi munkának egyedül jogos alkotó jellege, hogy az atomháború li­dércnyomásának elűzése után a béke és biztonság áldott légköré­ben világviszonylatban megszűn­jék a nyomor és sokasodjék a ke­nyér, általánosodjék az elmaradt országokban és népeknél is a ja­vuló életkörülmény. Ezzel az óhaj­tással, reménnyel és hozzáállással köszöntöm egyházunk nevében a leszerelés érdekében ígéretesen zászlót bontó moszkvai béke-vi­lágkongresszust. Runar Nordgreen, a finn béke­harcosok köszöntését hozta a kongresszusra, s a többi között el­mondotta, hogy hazája lakóit mélységesen aggasztja a Német Szövetségi Köztársaság felfegy­verzése. A német militarizmus az elmúlt évtizedekben már két íz­ben is megszállta Finnországot. Éppen ezért — mondotta — tá­mogatjuk azokat, akik a német békeszerződés megkötését követe­lik. Azt akarjuk, hogy a Keleti­tenger legyen a béke tengere, s váljék mielőbb valóra a fegyve­rek és háborúk nélküli világ nemes eszméje. Jánossy Lajos akadémikus a tudósok felelősségét hangsúlyozta. Az emberi elme minden új vív­mánya — a nukleáris energia fel­szabadítása is — a haladást, a népek javát szolgálhatja, ha az alkotók tisztában vannak köteles­ségeikkel, s nem hallgatnak bű­nös közönnyel, amikor az emberi kultúra termékeit az emberi kul­túra ellen akarják fordítani. Ladányi Ferenc Kossuth-díjas színművész Tóth Árpád Március című költeményét szavalta el, majd szünet következett. A szünet után Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke szólalt fel. runk történelmének alakulá­sába! A világ haladó erőinek — kö­zöttük különösen a francia nép békeharcosainak — küzdelme nagy segítséget jelentett az algé­riai népnek abban, hogy kivívja az eviani egyezményeket. Meg­győződésünk, hogy a világ béke­szerető erőinek szolidaritása hoz­zájárul ahhoz is, hogy Algéria népe a vasárnap kezdődő népsza­vazáson újabb lépést tegyen előre nemzeti függetlensége, állami szu­verenitása megteremtésében. A koreai háború megszünteté­se, a vietnami szennyes háború befejezése, a forradalmi Kuba helytállása is meggyőzően mutat­ja: a népek akarata erősebb a fegyvereknél! — hangsúlyozta Kállai Gyula, majd így folytatta: — Ha a világ haladó erői ösz­­szefognak, ha következetesen küz­denek minden békeellenes me­rénylet meghiúsításáért, elkerül­jük a háborút és biztosítjuk a békét. Ez a felismerés újabb és újabb százezreket és milliókat vezetett el a béke­mozgalom soraiba, közöttük a politikai, a tudomá­nyos és gazdasági élet olyan ne­ves személyiségeit, akik koráb­ban távol álltak a tömegek e mozgalmától. Üdvözöljük a Béke-világta­nács munkáját támogató újabb millió és millió békeharcost; üd­vözöljük a nemzetközi pugwash­­konferenciák békéért küzdő tu­dósait; üdvözöljük a latin-ame­rikai orvosok békemozgalmát; üdvözöljük a leszerelésért küzdő amerikai nőket, az angol atom­­leszerelési mozgalom tagjait, a bé­kemenetek részvevőit; üdvö­zöljük az accrai „bombák nélküli világ” kongresszusának békehar­cosait. Szívünk minden melegével üdvözöljük, testvéri szolidaritá­sunkról biztosítjuk a nyugati vi­lág békeharcosait, akik szembe­nézve minden terrorral és üldöz­tetéssel, új és új erők bevonásá­val, a tömegek erejével akarják rákényszeríteni saját kormányu­kat arra, hogy a béke védelmét politikájuk alapjává tegyék. A háború elhárításáért békeidőben kell küzdeni Érdemes és szükséges számba venni a nemzetközi békemozga­lom erősödésének eme újabb té­nyeit, mert harcunk még nem ért véget,, még újabb csaták várnak ránk. Figyelemmel kell kísérni az egész világ helyzetét, és azonnali akciókkal kell vála­szolni minden békeellenes pró­bálkozásra. A háború elhárítá­sáért most — békeidőben — kell minden embernek minden erejé­vel küzdenie. Nem várhatunk ölbe tett kézzel. Ha bombák hul­lanak, akkor már késő, különösen nagy a felelőssége azoknak a né­peknek, amelyeknek kormányai háborús politikát folytatnak. Most, most van itt az ideje, a parancsoló szükségszerűsége a békéért folyó harcnak. Erre fi­gyelmeztetnek azok a hírek is, amelyek a legutolsó napokban a Tajvan-szorosból érkeznek arról, hogy amerikai repülőgép-anya­­hajók és torpedórombolók bevo­násával, az Egyesült Államok 7. flottájának felvonultatásával a Kínai Népköztársaság partjainál újabb békeellenes manőverek, újabb agresszív készülődések vannak kialakulóban. Határozottan elítéljük és megbélyegezzük az amerikai imperialisták által támogatott Csang Kai-sek-klikk békeelle­nes merényletét. Üdvözöljük a hatalmas Kínai Népköztársaságot, a béke egyik támaszát. Az amerikai imperia­listáknak és bábjaiknak tudniuk kell, hogy aki a népi Kínára emeli kezét, az egész hala­dó emberiséggel találja magát szemben. Kormányunk állás­­foglalásai mindenkor a béke ügyét szolgálják A mi népünk, a mi országunk rendkívül kedvező körülmények között fejtheti ki békeakaratát. A magyar nép a béke híve és har­cosa: minden tőlünk telhetőt megtettünk s ezután is megte­szünk, hogy béke legyen a föl­dön! A nép békeakarata és a kor­mány békepolitikája harmonikus egységbe forrt össze. Népi-nem­zeti egységünknek egyik legfon­tosabb egybekapcsoló ereje a bé­ke gondolata. Nem azért alkot­tunk, fáradoztunk, hogy agyunk és kezünk munkája ismét a há­ború martalékává váljék — mondják a magyar dolgozók. Magunknak építettünk és épí­tünk, megvédj­ük, ami a miénk, megvédjük ami a népé. Ezért tett meg és tesz meg ezután is népünk minden tőle telhetőt azért, hogy hozzájáruljon a béke megszilárdításához. A népek kö­zötti béke és barátság eszméjétől vezettetve a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány állás­­foglalásai a vitás nemzetközi kér­désekben mindig a béke szent ügyét szolgálják. Népünk és kormányunk telje­sen egyetért abban, hogy a béké­hez az általános és teljes leszere­lés megvalósításán keresztül ve­zet az út. Küzdünk a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósítandó általános és teljes leszerelésért, az atom- és hidro­génfegyverek betiltásáért és a ve­lük folytatott kísérletek megszün­tetéséért. Támogatunk minden jó­zan intézkedést, amely akár csak egy lépéssel is közelebb visz ben­nünket e célok eléréséhez. Szilárd meggyőződésünk, hogy az általános és teljes leszere­lés hozzájárulna a népek élet­színvonalának felemeléséhez. Az egyik nyugati hírügynökség jelentése szerint a világon min­den egyes órában 10 millió dollárt költenek fegyverkezésre. A fegy­verkezésre fordított összegek a föld hárommilliárd emberé­nek élelmezését, kétszáznegyven­millió család számára lakás épí­tését és több mint egymilliárd személy jövedelmének megkétsze­rezését tenné lehetővé! Az amerikai imperialistáknak és társaiknak mindez azonban sem­mit sem jelent, ők változatlanul az általános és teljes leszerelés ellen lépnek fel. Mi a vitás kérdések tárgyalá­sok útján történő rendezése mel­lett szállunk síkra, de az a véle­ményünk, hogy a tárgyalások jel­szavával nem szabad félrevezetni a népeket. Már­pedig azt kell látnunk, hogy az Amerikai Egyesült Államok a „kísérlete­zünk és tárgyalunk” jelszavával, a leszerelésről és békéről hangoz­tatott szólamok leple alatt fokoz­za a fegyverkezési hajszát. A szocialista tábor ereje a béke legfőbb biztosítéka Ezt a tényt a világ népei nem hagyhatják figyelmen kívül. A szocialista tábor ereje a béke legfőbb biztosítéka, s ennek az erőnek gyarapítása nekünk is kötelességünk. A szocialista tábor erőfeszítései ebben a vonatkozásban is nagy eredményekkel jártak. Először fordul elő az emberi­ség történetében, hogy a béke hívei katonai erőfölényben vannak. Örökre elmúlt az az idő, amikor az amerikai imperialisták a két nagy óceán áthághatatlannak tű­­nő védőfalai mögül szemlélhették az általuk szervezett háborúkat. A haditechnika ma olyan színvo­nalra emelkedett, hogy nincs töb­bé sebezhetetlen pontja a földnek, és nem sebezhetetlen többé az Amerikai Egyesült Államok sem. És a fölény e téren a miénk, a béke híveié. A háborús uszítóknak számolniuk kell azzal, hogy aki a népek ellen emeli fegy­verét, saját halálos ítéletét írja alá. Ez meggondolásra kell hogy kész­tesse a legkeményebb fejű impe­rialistákat is! A béke híveinek figyelmét nem kerülheti el az sem, hogy a nyu­gatnémet monopoltőke máris nagy gazdasági erővel rendelkező, há­borúra törekvő európai imperia­lista hatalom lett, amely hozzá­kezdett saját atombombája meg­teremtéséhez. Ez nagy veszélyt jelent az egész világra, és ezért fel kell lépni ellene. A két német állammal meg kell kötni a békeszerződést. Ha azonban a nyugati államok erre nem hajlandók, a szocialista tábor országai — együtt azokkal az országokkal, amelyek megértik e lépés szükségességét — megkö­tik a békét a Német Demokrati­kus Köztársasággal, és ezen az alapon rendezik Nyugat-Berlin helyzetét! Kállai Gyula felszólalása A béke védelm­e nálunk, hazánk erejének, népünk jólétének növelése! A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a moszkvai kongresszussal új szakasz következik a nemzet­közi békemozgalom fejlődésében. A moszkvai kongresszusra ké­szülve, megélénkült a magyar békemozgalom tevékenysége is, s ezt örvendetes jelenségnek tartjuk.­­ Úgy gondolom, békemozgal­munknak továbbra is az a fel­adata hogy megértesse a békés egymás mellett élés politikájá­nak fontosságát, ismertesse a nemzetközi helyzet alakulását, és érje el, hogy a béke hívei min­denkor tisztán eligazodjanak a nemzetközi eseményekben és tud­ják, hol a helyük s mit kell ten­niük. Nálunk — mondotta befejezé­sül Kállai elvtárs —, a mi kedve­ző társadalmi, gazdasági és poli­tikai körülményeink között a béke védelmét leginkább hazánk erejének további nő­­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next