Népszabadság, 1962. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1962. július 1. vasárnap ORSZÁGOS BÉKEKONFERENCIA A PARLAMENTBEN (Folytatás a 3. oldalról.) BVT elnöksége elnökének nejét, aki elmondotta, azért jött Budapestre, hogy megismerkedjen a magyar békemozgalommal, népünk eredményeivel, tájékoztassa népünket az angol békemozgalom harcáról és szorosabbra fűzze a kapcsolatot az angol és a magyar békeharcosok között. A békemozgalmak együttműködése, a küldöttek kölcsönös látogatása sokat tehet a népek közötti barátság elmélyítéséért. Mi, Angliában, más körülmények között harcolunk, mint önök Magyarországon. örülnénk, ha Magyarországról is minél több küldött érkezne Angliába, hogy kicseréljük tapasztalatainkat, még jobban megismerjük egymást. Vadász Elemér akadémikus méltatta a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus jelentőségét, és hangsúlyozta: népünk következetesen harcol hazája erősítéséért, az élet jobbá tételéért. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szocialista országok szilárd egysége diadalra viszi a béke, a leszerelés ügyét. Békás Lajos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója az egyetemista fiatalok terveit, vágyait tolmácsolta. Az életre készülnek, becsülettel tanulnak, mert helyt akarnak állni a munkában. Vágyaink — mondotta — egy gondolatban foglalhatók öszsze: béke. Mert mindazt, amit tanulunk, mindazt, amire készülünk, akkor hasznosíthatjuk, és akkor válthatjuk valóra, ha békében dolgozhatunk A szovjet nép szeretettel várja a béke küldötteit Ezután N. P. Semenyenko, az Ukrán Tudományos Akadémia alelnöke a békéért harcoló szovjet dolgozók nevében üdvözölte az országos békekonferenciát. ElmonA Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében forró szeretettel köszöntöm önöket, az országos békekonferencia küldötteit. Forró szeretettel üdvözlöm a körünkben megjelent kedves külföldi vendégeinket — kezdte hozzászólását, majd így folytatta: — A béke védelme — korunk legfontosabb feladata. Mi békében, nyugalomban akarunk élni — ezért tisztán kell látnunk a világ helyzetét. Ismernünk kell a béke ellen s a béke mellett felsorakozó erőket. Tudjuk, hogy amíg van monopoltőke — nem alszik ki a háború tűzvészeinek parazsa, s annál egy újabb háború veszélye. Ha csak az imperializmuson múlna ez, ismét lángba borítaná, az egész földgolyót. De az utolsó két évtizedben gyökeresen megváltozott a világ. Napjainkban már nem elsősorban az imperializmus határozza meg a világpolitika alakulását. A világ sorsára mind nagyobb befolyást gyakorol az egymilliárd embert számláló szocialista világrendszer, amely a fejlődés döntő tényezője lett. Ma már Európában, Ázsiában, sőt, a nyugati féltekén is diadalmasan leng a szocializmust építő népek zászlaja, s mindenütt mind nagyobb vonzerőt jelent, mind nagyobb tért hódít a szocializmus, s ami tőle elválaszthatatlan, a béke eszméje. Utolsó perceit éli az imperializmus felbomló gyarmati rendszere. Két évtized alatt csaknem 40 ország vívta ki függetlenségét. Olyan hatalmas országok és sok százmilliós népek, mint Kína, India, Indonézia, továbbá az afrikai földrész sokmilliós tömegei többé nem az imperializmus, hanem a béke erőit gyarapítják. Az erőviszonyoknak ilyen történelmi méretű megváltozását elősegítette hotta, mily szeretettel várja a szovjet nép a világ békeküldötteit, akik az emberiség jövőjéről, égető kérdéseiről tanácskoznak több napon át a szovjet fővárosban. Meggyőződésünk — hangsúlyozta —, hogy a béke, az általános és teljes leszerelés moszkvai fóruma meggyőzően bizonyítja: az embermilliók békét akarnak a világ minden táján, erősödik a józan ész hangja a földkerekség minden pontján. Erősödik az a felismerés, hogy a szovjet kormány leszerelési javaslatai jó tárgyalási alapot jelentenek ahhoz, hogy elérkezzünk az emberiség hőn óhajtott céljához, az általános és teljes leszereléshez. Ezért a célért harcol következetesen a Szovjetunió kormánya, a szovjet nép, amely nagy szeretettel várja a magyar békemozgalom küldötteit is a népek békeparlamentjére. Nagy tapssal fogadott felszólalása után Pintér Jánosné cserkeszöllői termelőszövetkezeti tag faluja, a szövetkezeti parasztság békeakaratáról beszélt. „Egyházunk nevében köszöntöm a moszkvai békekongresszust* * Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó a katolikus egyház állásfoglalását tolmácsolta a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszussal kapcsolatban. — Meggyőződésünk, hogy valóban a világ sorsának megnyugvása és jobbrafordulása függ a moszkvai kongresszus munkájától, — főleg a határozatok megszívlelésétől és megvalósításától. Ebben a tudatban szívből köszöntjük a magyar nép országos békekonferenciáját, és reményteli bizakodással tekintünk a moszkvai leszerelési béke-világkongresszus elé. Fogadjuk, hogy őrhelyeinken mindent megteszünk a leszerelésért és a békéért, a nemzetközi békemozgalom viharos fejlődése és széles körű kibontakozása. A béke gondolata százmilliók eszét, szívét hódította meg Ezután emlékeztetett a Békevilágtanács első kongresszusára, s megállapította: azóta a béke gondolata — az imperialisták minden tilalomfája ellenére — meghódította mind az öt világrészt, behatolt száz- és százmilliók agyába és szívébe. Kezdetben sokan voltak, akik önmaguknak és másoknak is feltették a kérdést: mit tehetek én a békéért, a béke híve vagyok, de miként szólhatok bele a nagyhatalmak vezetőinek döntéseibe? A nemzetközi békemozgalom tevékenysége, komoly erőfeszítései és nagy sikerei megadták erre a kérdésre is a választ. A békét akaró emberek öszszefogtak, mind harcosabb akciókkal nyilvánították véleményüket, s íme, beleszóltak a diplomaták döntéseibe, hanem szűnünk meg imádkozni és küzdeni azért, hogy a leszerelés által reánk virradó békekorszak mielőbb kezdetét vehesse, hogy győzedelmeskedjék az emberi munkának egyedül jogos alkotó jellege, hogy az atomháború lidércnyomásának elűzése után a béke és biztonság áldott légkörében világviszonylatban megszűnjék a nyomor és sokasodjék a kenyér, általánosodjék az elmaradt országokban és népeknél is a javuló életkörülmény. Ezzel az óhajtással, reménnyel és hozzáállással köszöntöm egyházunk nevében a leszerelés érdekében ígéretesen zászlót bontó moszkvai béke-világkongresszust. Runar Nordgreen, a finn békeharcosok köszöntését hozta a kongresszusra, s a többi között elmondotta, hogy hazája lakóit mélységesen aggasztja a Német Szövetségi Köztársaság felfegyverzése. A német militarizmus az elmúlt évtizedekben már két ízben is megszállta Finnországot. Éppen ezért — mondotta — támogatjuk azokat, akik a német békeszerződés megkötését követelik. Azt akarjuk, hogy a Keletitenger legyen a béke tengere, s váljék mielőbb valóra a fegyverek és háborúk nélküli világ nemes eszméje. Jánossy Lajos akadémikus a tudósok felelősségét hangsúlyozta. Az emberi elme minden új vívmánya — a nukleáris energia felszabadítása is — a haladást, a népek javát szolgálhatja, ha az alkotók tisztában vannak kötelességeikkel, s nem hallgatnak bűnös közönnyel, amikor az emberi kultúra termékeit az emberi kultúra ellen akarják fordítani. Ladányi Ferenc Kossuth-díjas színművész Tóth Árpád Március című költeményét szavalta el, majd szünet következett. A szünet után Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke szólalt fel. runk történelmének alakulásába! A világ haladó erőinek — közöttük különösen a francia nép békeharcosainak — küzdelme nagy segítséget jelentett az algériai népnek abban, hogy kivívja az eviani egyezményeket. Meggyőződésünk, hogy a világ békeszerető erőinek szolidaritása hozzájárul ahhoz is, hogy Algéria népe a vasárnap kezdődő népszavazáson újabb lépést tegyen előre nemzeti függetlensége, állami szuverenitása megteremtésében. A koreai háború megszüntetése, a vietnami szennyes háború befejezése, a forradalmi Kuba helytállása is meggyőzően mutatja: a népek akarata erősebb a fegyvereknél! — hangsúlyozta Kállai Gyula, majd így folytatta: — Ha a világ haladó erői öszszefognak, ha következetesen küzdenek minden békeellenes merénylet meghiúsításáért, elkerüljük a háborút és biztosítjuk a békét. Ez a felismerés újabb és újabb százezreket és milliókat vezetett el a békemozgalom soraiba, közöttük a politikai, a tudományos és gazdasági élet olyan neves személyiségeit, akik korábban távol álltak a tömegek e mozgalmától. Üdvözöljük a Béke-világtanács munkáját támogató újabb millió és millió békeharcost; üdvözöljük a nemzetközi pugwashkonferenciák békéért küzdő tudósait; üdvözöljük a latin-amerikai orvosok békemozgalmát; üdvözöljük a leszerelésért küzdő amerikai nőket, az angol atomleszerelési mozgalom tagjait, a békemenetek részvevőit; üdvözöljük az accrai „bombák nélküli világ” kongresszusának békeharcosait. Szívünk minden melegével üdvözöljük, testvéri szolidaritásunkról biztosítjuk a nyugati világ békeharcosait, akik szembenézve minden terrorral és üldöztetéssel, új és új erők bevonásával, a tömegek erejével akarják rákényszeríteni saját kormányukat arra, hogy a béke védelmét politikájuk alapjává tegyék. A háború elhárításáért békeidőben kell küzdeni Érdemes és szükséges számba venni a nemzetközi békemozgalom erősödésének eme újabb tényeit, mert harcunk még nem ért véget,, még újabb csaták várnak ránk. Figyelemmel kell kísérni az egész világ helyzetét, és azonnali akciókkal kell válaszolni minden békeellenes próbálkozásra. A háború elhárításáért most — békeidőben — kell minden embernek minden erejével küzdenie. Nem várhatunk ölbe tett kézzel. Ha bombák hullanak, akkor már késő, különösen nagy a felelőssége azoknak a népeknek, amelyeknek kormányai háborús politikát folytatnak. Most, most van itt az ideje, a parancsoló szükségszerűsége a békéért folyó harcnak. Erre figyelmeztetnek azok a hírek is, amelyek a legutolsó napokban a Tajvan-szorosból érkeznek arról, hogy amerikai repülőgép-anyahajók és torpedórombolók bevonásával, az Egyesült Államok 7. flottájának felvonultatásával a Kínai Népköztársaság partjainál újabb békeellenes manőverek, újabb agresszív készülődések vannak kialakulóban. Határozottan elítéljük és megbélyegezzük az amerikai imperialisták által támogatott Csang Kai-sek-klikk békeellenes merényletét. Üdvözöljük a hatalmas Kínai Népköztársaságot, a béke egyik támaszát. Az amerikai imperialistáknak és bábjaiknak tudniuk kell, hogy aki a népi Kínára emeli kezét, az egész haladó emberiséggel találja magát szemben. Kormányunk állásfoglalásai mindenkor a béke ügyét szolgálják A mi népünk, a mi országunk rendkívül kedvező körülmények között fejtheti ki békeakaratát. A magyar nép a béke híve és harcosa: minden tőlünk telhetőt megtettünk s ezután is megteszünk, hogy béke legyen a földön! A nép békeakarata és a kormány békepolitikája harmonikus egységbe forrt össze. Népi-nemzeti egységünknek egyik legfontosabb egybekapcsoló ereje a béke gondolata. Nem azért alkottunk, fáradoztunk, hogy agyunk és kezünk munkája ismét a háború martalékává váljék — mondják a magyar dolgozók. Magunknak építettünk és építünk, megvédjük, ami a miénk, megvédjük ami a népé. Ezért tett meg és tesz meg ezután is népünk minden tőle telhetőt azért, hogy hozzájáruljon a béke megszilárdításához. A népek közötti béke és barátság eszméjétől vezettetve a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány állásfoglalásai a vitás nemzetközi kérdésekben mindig a béke szent ügyét szolgálják. Népünk és kormányunk teljesen egyetért abban, hogy a békéhez az általános és teljes leszerelés megvalósításán keresztül vezet az út. Küzdünk a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósítandó általános és teljes leszerelésért, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért és a velük folytatott kísérletek megszüntetéséért. Támogatunk minden józan intézkedést, amely akár csak egy lépéssel is közelebb visz bennünket e célok eléréséhez. Szilárd meggyőződésünk, hogy az általános és teljes leszerelés hozzájárulna a népek életszínvonalának felemeléséhez. Az egyik nyugati hírügynökség jelentése szerint a világon minden egyes órában 10 millió dollárt költenek fegyverkezésre. A fegyverkezésre fordított összegek a föld hárommilliárd emberének élelmezését, kétszáznegyvenmillió család számára lakás építését és több mint egymilliárd személy jövedelmének megkétszerezését tenné lehetővé! Az amerikai imperialistáknak és társaiknak mindez azonban semmit sem jelent, ők változatlanul az általános és teljes leszerelés ellen lépnek fel. Mi a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése mellett szállunk síkra, de az a véleményünk, hogy a tárgyalások jelszavával nem szabad félrevezetni a népeket. Márpedig azt kell látnunk, hogy az Amerikai Egyesült Államok a „kísérletezünk és tárgyalunk” jelszavával, a leszerelésről és békéről hangoztatott szólamok leple alatt fokozza a fegyverkezési hajszát. A szocialista tábor ereje a béke legfőbb biztosítéka Ezt a tényt a világ népei nem hagyhatják figyelmen kívül. A szocialista tábor ereje a béke legfőbb biztosítéka, s ennek az erőnek gyarapítása nekünk is kötelességünk. A szocialista tábor erőfeszítései ebben a vonatkozásban is nagy eredményekkel jártak. Először fordul elő az emberiség történetében, hogy a béke hívei katonai erőfölényben vannak. Örökre elmúlt az az idő, amikor az amerikai imperialisták a két nagy óceán áthághatatlannak tűnő védőfalai mögül szemlélhették az általuk szervezett háborúkat. A haditechnika ma olyan színvonalra emelkedett, hogy nincs többé sebezhetetlen pontja a földnek, és nem sebezhetetlen többé az Amerikai Egyesült Államok sem. És a fölény e téren a miénk, a béke híveié. A háborús uszítóknak számolniuk kell azzal, hogy aki a népek ellen emeli fegyverét, saját halálos ítéletét írja alá. Ez meggondolásra kell hogy késztesse a legkeményebb fejű imperialistákat is! A béke híveinek figyelmét nem kerülheti el az sem, hogy a nyugatnémet monopoltőke máris nagy gazdasági erővel rendelkező, háborúra törekvő európai imperialista hatalom lett, amely hozzákezdett saját atombombája megteremtéséhez. Ez nagy veszélyt jelent az egész világra, és ezért fel kell lépni ellene. A két német állammal meg kell kötni a békeszerződést. Ha azonban a nyugati államok erre nem hajlandók, a szocialista tábor országai — együtt azokkal az országokkal, amelyek megértik e lépés szükségességét — megkötik a békét a Német Demokratikus Köztársasággal, és ezen az alapon rendezik Nyugat-Berlin helyzetét! Kállai Gyula felszólalása A béke védelme nálunk, hazánk erejének, népünk jólétének növelése! A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a moszkvai kongresszussal új szakasz következik a nemzetközi békemozgalom fejlődésében. A moszkvai kongresszusra készülve, megélénkült a magyar békemozgalom tevékenysége is, s ezt örvendetes jelenségnek tartjuk. Úgy gondolom, békemozgalmunknak továbbra is az a feladata hogy megértesse a békés egymás mellett élés politikájának fontosságát, ismertesse a nemzetközi helyzet alakulását, és érje el, hogy a béke hívei mindenkor tisztán eligazodjanak a nemzetközi eseményekben és tudják, hol a helyük s mit kell tenniük. Nálunk — mondotta befejezésül Kállai elvtárs —, a mi kedvező társadalmi, gazdasági és politikai körülményeink között a béke védelmét leginkább hazánk erejének további nő(Folytatás az 5. oldalon.)