Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. szeptember 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 204. szám Szocialista mezőga seregszemléje Ma délután megnyílnak az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár kapui a nagyközönség előtt. Fővárosunkban utoljára há­rom esztendővel ezelőtt nézhet­ték meg az érdeklődők: milyenek a magyar mezőgazdaság legszebb terményei, legjobb tenyészállatai, milyen gépek segítenek a falu né­pének, merre halad hazánk s az európai baráti országok mezőgaz­dasága? Azóta nagyot változott hazai földön a falusi világ. Befejeződött a termelőszövetkezetek tömeges szervezése. Pártunk Központi Bi­zottságának kongresszusi irányel­vei már kimondhatják: „A mező­­gazdaság szocialista átszervezésé­vel egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjai­nak lerakását. A magyar nép új, történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes fel­építésének korszakába lépett.’’ A szocializmus teljes felépítése — ez a nagyszerű program — új feladatok elé állítja a magyar mezőgazdaságot, amelyben ma már minden erőt egyetlen nagy cél, a termelés szolgálatába lehet állítani. „Gazdasági előrehaladá­sunk sarkalatos kérdése — mint a kongresszusi irányelvek meg­határozzák — a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztése.” Hogyan lehet a mezőgazdasági termelést az elmúlt évtizedben tapasztalható ütemnél sokkal gyorsabban fejleszteni? Milyen módon adhat hazánk mezőgazda­sága több kenyérgabonát, húst, tejet, gyümölcsöt s más élelmet, ipari nyersanyagot az országnak? Miként szolgálhatja jobban a városok és falvak népének gond­talanabb életét szocialista mező­­gazdaságunk? A kiállítás első­sorban ezekre a kérdésekre ad nagyon szemléltető és gyakorla­tias választ. Állami gazdaságaink többsége mögött alig van nagyobb idő, mint egy évtized. Szövetkezeteink nagy tömegei még fiatalabbak. Mégis, mind az állami gazdasá­gok, mind a termelőszövetkeze­tek között jó néhány a legkor­szerűbb termelési eljárásokkal olyan kiváló eredményeket mu­tathat fel, amilyet soha nem is­mert a magyar mezőgazdaság. A kiállításon is szereplő Felsőnyo­mási Állami Gazdaság tavaly csaknem háromezer katasztrális holdról 23 mázsán felüli búza­átlagtermést takarítottak be. Székesfehérvárott a Szabad Élet Termelőszövetkezet földje 535 holdon 24,05 mázsa holdankénti búzaterméssel fizetett a hozzá­értésért, a szorgalomért. A múlt esztendő száraz, aszályos nyara után a lippói Béke Termelőszö­vetkezetben csaknem hatszáz hold kukorica átlagtermése, má­jusi morzsok­ban számítva, 33,50 mázsa lett. Ezek a hozamok, ame­lyek kétszeresei, sőt, több mint kétszeresei az országos átlagnak, jelzik, milyen hatalmas tartalé­kok, lehetőségek állnak mezőgaz­daságunkban a termelés fejlesz­tése előtt. S nemcsak a szántóföldi nö­vénytermesztés adottságai kitű­nőek. Az állattenyésztés, a gyü­mölcs- és szőlőtermesztés, a ker­tészkedés bemutatott anyaga is azt jelzi: aránylag­ rövid idő alatt kétszeresre, két és félszeresre nö­velhető a mezőgazdasági termelés színvonala. Nemcsak a lehetősége van an­nak meg, hogy mezőgazdaságunk a szocializmus építéséből fokozot­tabban kivegye a részét, s mind többet termeljen, hanem az anyagi alapja is. De az, hogy mi­képpen hasznosulnak a beruházá­sok, milyen gyorsan erősödnek meg azok a termelőszövetkezetek, amelyek ma még gyengébbek, az a nagyüzemek vezetőin, tagjain, dolgozóin múlik. A kiállításon a legjobbak nemcsak eredményeik­kel büszkélkednek — bár erre minden joguk megvan —,hanem azt is bemutatják, hogy miképpen érték el a nagy termést, milyen módon alakították ki jól működő sertéshizlaldájukat, baromfitele­­püket, milyen megoldásokat al­kalmaztak az építkezéseknél, a nagyüzemi gyümölcsös- és szőlő­­telepítéseknél. Minden eddiginél gazdagabb anyaggal állnak hazánk népe elé a baráti országok, amelyek több­ségükben ugyancsak befejezték a mezőgazdaság szocialista átalakí­tását. A Szovjetunió, Románia, Bulgária, az NDK, Mongólia s Lengyelország pavilonjai azt tár­­ják a látogatók elé, hogy a baráti országok milyen módon fejlesztik mezőgazdaságukat, a termelés egy-egy ágában milyen megoldá­sokat alkalmaznak. Tehát nem­csak hazai, hanem nemzetközi ta­pasztalatcsere színhelye is a me­zőgazdasági kiállítás, amelyen több nyugati ország tőkés cége is bemutatja legkorszerűbb gyárt­mányait. A mezőgazdasági termelés világ­szerte fejlődik, s azt az ENSZ európai gazdasági bizottsága is elismeri, hogy a fejlődés üteme a „keleti” országokban, tehát a szo­cialista országokban gyorsabb mint a tőkés világban. A mi me­zőgazdaságunk aránylag alacsony termelési színvonalról indult. Mégsem túlzás azt állítani, hogy pár év alatt egész sor terménynél elérheti azt a szintet, amit a világ legfejlettebb mezőgazdaságat kép­viselnek. Ez a kiállítás, a nemzet­közi bemutató is alkalmat ad arra, hogy lemérjük helyzetünket és so­kat tanuljunk, hogy nagyszerű céljainkat mielőbb megvalósítsuk. Hazánk közvéleménye, egész társadalma esztendők óta élénk figyelemmel kíséri a mezőgazda­ságban lezajló változásokat. Ki­tűnő alkalom a kiállítás arra, hogy ki-ki felmérje: hol tart ma a ma­gyar mezőgazdaság, s meggyőződ­jön arról, hogy ami történt, az az ország érdekét szolgálta, és ked­vező feltételeket teremtett a jövő számára. Szocialista mezőgazdasági nagy­üzemeink, szocialista mezőgaz­daságunk első nagy bemutató­ja méltó a szocializmus ügyéhez. Méltó, mert valóban nagyszerű munkának eredményeit szem­lélteti. Ami a kiállításon látható, amögött ott van pártunk helyes politikája, a pártmunkások, a me­zőgazdaság irányítóinak áldozat­kész munkája, a tudomány dolgo­zóinak leleményessége, tudása, s mindenekelőtt parasztságunk szor­galma. Legyen a kiállítás új termelési sikerek forrása. Ez a gondolat ve­zette azokat, akik megszervezték mezőgazdaságunk bemutatóját; ez a szándék vezérelte mindazokat, akik bemutatják: hogyan továbbá nagyüzemi gazdálkodás útján? Szándékukat, törekvésüket sike­rült megvalósítani. Méltó környe­zetben áll a gazdag anyag ország­világ előtt. Tanulhatnak belőle százezrek, hogy aztán a gyakorlat, is minél előbb, minél teljesebben alkalmazza a legkiválóbbak ta­pasztalatait. Almási István Új létesítményekkel és korszerű berendezésekkel gyarapszik az érc- és ásványbányászat Új bányákat nyitnak — Csökken az import Perlitet és kovaföldet exportálunk — Fokozzák a gépesítést (Tudósítónktól.) Munkatársunk felkereste G. Pálffy András elvtársat, a Ne­hézipari Minisztérium érc- és ás­ványbányászati főosztályának he­lyettes vezetőjét, áld a két iparág fejlődéséről a következő tájékoz­tatást adta: Az érc- és ásványbányászat feladatai jelentősen megnöveked­tek. Tavaly mindkét iparág ered­ményesen dolgozott, minden vál­lalat teljesítette tervét, s 1960- hoz képest átlagosan 8,7 százalék­kal termelt többet. Ezt az ered­ményt 68 százalékban a termelé­kenység növelésével érték el. A két iparág nagyarányú fejleszté­sét mutatja, hogy egész sor be­ruházás fejeződött be, a többi között a Rudabányai Vasércdúsí­tómű, a Zebegényi Ásványőrlő stb. Elkészült és már meg­kezdte a termelést a fehér­várcsurgói flotációs üveghomok­­előkészítő is. Az Úrkúti Mangán­ércbányában folytatódott a re­konstrukció, a víznívó süllyeszté­se. A III. aknát például 80 méter­nyire a veszélyes víznívó alá süllyesztették. Sikeres kutatómunka Sikereket hozott az iparág ku­tatómunkája is. Mád környékén az úgynevezett szerencsi öböl­ben, továbbá a Rudabánya—Mar­­tonyi közötti vonulaton, valamint a Mátrában. Az eredményes ku­tatás alapján Mád mellett és Is­tenmezején új bentonitbányákat, a rudabányai területen pedig nagy­méretű, 110 méter mélységig ter­jedő külszíni vasércbányát nyit­nak. Már hozzá is láttak a vas­ércet fedő kőzet eltávolításához. A mátrai kutatások elsősor­ban az ólom- és cinkérckészletek növelésének lehetőségét bizto­sítják. Ma már Gyöngyösoroszi környékén kívül Mátraszentim­­rén, Mátrakeresztesen és Parád­­sasvár közelében is jelentős érce­­sedési zónákat ismernek. Csakhogy az ipar mind több ércet és ásványt kér s növeked­nek a mezőgazdaság igényei is: az eddiginél több talajjavító őr­leményeket (mészkő, anhidrid, stb.) vár az ásványbányászattól. Tovább kell növelni a különbö­ző importpótló cikkek — színes­fémek, fluorit, kaolin, tűzálló anyagok, mangánérc, stb. — va­lamint a kohászat céljait szolgá­ló öntödei homok, mészkő, dolo­mit termelését. A hazai igényeken kívül növe­kedtek az exportkötelezettségek is. A külföld elsősorban a hagyo­mányos cikkekből, dúsított man­gán- és cinkércből, nyers és ak­tivált bentonitból, fullerföldből stb. kér többet fehérvárcsurgói homokelőkészítő munkáját, hogy minél előbb el­érjék a tervezett gazdasági és műszaki mutatókat. Új tömegtermelési módok Az iparág vezetői tovább foly­tatják az üzemek, munkafolya­matok korszerűsítését, gépesíté­sét. A külszíni fejtések munkája — egy-két esettől eltekintve — már teljesen mechanizált. A mélyszinti fejtéseknél, a geológiai adottságoktól függően, bevezetik az olyan tömegtermelési módo­kat, amelyek feleslegessé teszik a munkahelyi rakodást és szál­lítást. Az iparág vezetői megszívlelik az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveinek a be­ruházásokról szóló intését, amely szerint „csak akkor és ott növel­jük beruházások révén a terme­lést, ahol az a régi berendezések jobb kihasználásával, korszerűsí­tésével, gazdaságosan nem lehet­séges.” Ezért — főként az érc­­bányászatban — a beruházások csaknem teljes mértékben re­konstrukciós jellegűek. 40 százalékkal több ásvány 1965-ig Az új beruházások és kutatási eredmények lehetővé teszik az érc- és ásványbányászatra a má­sodik ötéves tervből háruló fel­adatok megvalósítását. Milyen feladatokat jelentenek az említett igények? A termelési értéket 1965-ig az ércbányászatban 20—25 százalékkal, az ásványbányászat­ban pedig 40—42 százalékkal kell növelni. Ez évben például tavaly­hoz képest 6,7 százalékkal kell több érc- és ásványi anyagot termelni. A feladat tehát nem ki­csi. S hogy teljesítsék, ahhoz a többi között 1982-ben be kell fe­jezni az ásványbányászat egyik legnagyobb beruházását, a mádi őrlőművet, s úgy kell irányítani a rudabányai vasércdúsító és a A Ben Bellát támogató katonaság Algír felé vonul Feszült helyzet, ismételt békítési kísérletek és tüntetések Algériában Algériában a helyzet továbbra is rendkívül feszült, a szembenálló felek azonban egyelőre csak felvonultatják erőiket, összetűzés nem történt. Ismételt felhívások hangzanak el, amelyek nyugalomra és a vérontás elkerülésére intenek. A Ben Bellát és a politikai bi­zottságot támogató katonaság Bu­­medien ezredes vezetésével Algír felé vonul, s az éjszakát a fővá­rostól mintegy 300 kilométernyi­re töltötte. A 4-es számú vilaja szóvivője közölte, hogy az algíri helyőrség védelemre rendezkedik be. A 4-es és a 3-as számú vilaja katonái út­­torlaszokat állítottak fel, s felszó­lították a polgári lakosságot, szol­gáltassa be a fegyvereket. A szó­vivő hangsúlyozta, hogy az intéz­kedések „védelmi jellegűek”, s hozzátette: „Nem mi fogjuk lead­ni az első lövést”. Algírban csütörtök este ismét nagy tömegek tüntettek a béke mellett. „Ne legyen vérontás, bé­két akarunk” — kiáltották a fel­vonulók. Az FLN franciaországi szerve­zete felhívást intézett az algériai katonákhoz, hogy ne használja­nak fegyvert testvéreik ellen. A szervezet közleménye sürgette a Nemzeti Forradalmi Tanács mi­előbbi összehívását, a választások előkészítését. Meg nem erősített jelentések szerint titkos tanácskozások foly­nak a politikai bizottság és a 4-es, valamint a 3-as számú vitá­ja vezetői között. Khider, a politikai bizottság fő­titkára Rabatba érkezett. Utazá­sának céljáról nem nyilatkozott MEGNYITÁS ELŐTT A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS

Next