Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-01 / 204. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. szeptember 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 204. szám Szocialista mezőga seregszemléje Ma délután megnyílnak az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár kapui a nagyközönség előtt. Fővárosunkban utoljára három esztendővel ezelőtt nézhették meg az érdeklődők: milyenek a magyar mezőgazdaság legszebb terményei, legjobb tenyészállatai, milyen gépek segítenek a falu népének, merre halad hazánk s az európai baráti országok mezőgazdasága? Azóta nagyot változott hazai földön a falusi világ. Befejeződött a termelőszövetkezetek tömeges szervezése. Pártunk Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei már kimondhatják: „A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új, történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett.’’ A szocializmus teljes felépítése — ez a nagyszerű program — új feladatok elé állítja a magyar mezőgazdaságot, amelyben ma már minden erőt egyetlen nagy cél, a termelés szolgálatába lehet állítani. „Gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése — mint a kongresszusi irányelvek meghatározzák — a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztése.” Hogyan lehet a mezőgazdasági termelést az elmúlt évtizedben tapasztalható ütemnél sokkal gyorsabban fejleszteni? Milyen módon adhat hazánk mezőgazdasága több kenyérgabonát, húst, tejet, gyümölcsöt s más élelmet, ipari nyersanyagot az országnak? Miként szolgálhatja jobban a városok és falvak népének gondtalanabb életét szocialista mezőgazdaságunk? A kiállítás elsősorban ezekre a kérdésekre ad nagyon szemléltető és gyakorlatias választ. Állami gazdaságaink többsége mögött alig van nagyobb idő, mint egy évtized. Szövetkezeteink nagy tömegei még fiatalabbak. Mégis, mind az állami gazdaságok, mind a termelőszövetkezetek között jó néhány a legkorszerűbb termelési eljárásokkal olyan kiváló eredményeket mutathat fel, amilyet soha nem ismert a magyar mezőgazdaság. A kiállításon is szereplő Felsőnyomási Állami Gazdaság tavaly csaknem háromezer katasztrális holdról 23 mázsán felüli búzaátlagtermést takarítottak be. Székesfehérvárott a Szabad Élet Termelőszövetkezet földje 535 holdon 24,05 mázsa holdankénti búzaterméssel fizetett a hozzáértésért, a szorgalomért. A múlt esztendő száraz, aszályos nyara után a lippói Béke Termelőszövetkezetben csaknem hatszáz hold kukorica átlagtermése, májusi morzsokban számítva, 33,50 mázsa lett. Ezek a hozamok, amelyek kétszeresei, sőt, több mint kétszeresei az országos átlagnak, jelzik, milyen hatalmas tartalékok, lehetőségek állnak mezőgazdaságunkban a termelés fejlesztése előtt. S nemcsak a szántóföldi növénytermesztés adottságai kitűnőek. Az állattenyésztés, a gyümölcs- és szőlőtermesztés, a kertészkedés bemutatott anyaga is azt jelzi: aránylag rövid idő alatt kétszeresre, két és félszeresre növelhető a mezőgazdasági termelés színvonala. Nemcsak a lehetősége van annak meg, hogy mezőgazdaságunk a szocializmus építéséből fokozottabban kivegye a részét, s mind többet termeljen, hanem az anyagi alapja is. De az, hogy miképpen hasznosulnak a beruházások, milyen gyorsan erősödnek meg azok a termelőszövetkezetek, amelyek ma még gyengébbek, az a nagyüzemek vezetőin, tagjain, dolgozóin múlik. A kiállításon a legjobbak nemcsak eredményeikkel büszkélkednek — bár erre minden joguk megvan —,hanem azt is bemutatják, hogy miképpen érték el a nagy termést, milyen módon alakították ki jól működő sertéshizlaldájukat, baromfitelepüket, milyen megoldásokat alkalmaztak az építkezéseknél, a nagyüzemi gyümölcsös- és szőlőtelepítéseknél. Minden eddiginél gazdagabb anyaggal állnak hazánk népe elé a baráti országok, amelyek többségükben ugyancsak befejezték a mezőgazdaság szocialista átalakítását. A Szovjetunió, Románia, Bulgária, az NDK, Mongólia s Lengyelország pavilonjai azt tárják a látogatók elé, hogy a baráti országok milyen módon fejlesztik mezőgazdaságukat, a termelés egy-egy ágában milyen megoldásokat alkalmaznak. Tehát nemcsak hazai, hanem nemzetközi tapasztalatcsere színhelye is a mezőgazdasági kiállítás, amelyen több nyugati ország tőkés cége is bemutatja legkorszerűbb gyártmányait. A mezőgazdasági termelés világszerte fejlődik, s azt az ENSZ európai gazdasági bizottsága is elismeri, hogy a fejlődés üteme a „keleti” országokban, tehát a szocialista országokban gyorsabb mint a tőkés világban. A mi mezőgazdaságunk aránylag alacsony termelési színvonalról indult. Mégsem túlzás azt állítani, hogy pár év alatt egész sor terménynél elérheti azt a szintet, amit a világ legfejlettebb mezőgazdaságat képviselnek. Ez a kiállítás, a nemzetközi bemutató is alkalmat ad arra, hogy lemérjük helyzetünket és sokat tanuljunk, hogy nagyszerű céljainkat mielőbb megvalósítsuk. Hazánk közvéleménye, egész társadalma esztendők óta élénk figyelemmel kíséri a mezőgazdaságban lezajló változásokat. Kitűnő alkalom a kiállítás arra, hogy ki-ki felmérje: hol tart ma a magyar mezőgazdaság, s meggyőződjön arról, hogy ami történt, az az ország érdekét szolgálta, és kedvező feltételeket teremtett a jövő számára. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink, szocialista mezőgazdaságunk első nagy bemutatója méltó a szocializmus ügyéhez. Méltó, mert valóban nagyszerű munkának eredményeit szemlélteti. Ami a kiállításon látható, amögött ott van pártunk helyes politikája, a pártmunkások, a mezőgazdaság irányítóinak áldozatkész munkája, a tudomány dolgozóinak leleményessége, tudása, s mindenekelőtt parasztságunk szorgalma. Legyen a kiállítás új termelési sikerek forrása. Ez a gondolat vezette azokat, akik megszervezték mezőgazdaságunk bemutatóját; ez a szándék vezérelte mindazokat, akik bemutatják: hogyan továbbá nagyüzemi gazdálkodás útján? Szándékukat, törekvésüket sikerült megvalósítani. Méltó környezetben áll a gazdag anyag országvilág előtt. Tanulhatnak belőle százezrek, hogy aztán a gyakorlat, is minél előbb, minél teljesebben alkalmazza a legkiválóbbak tapasztalatait. Almási István Új létesítményekkel és korszerű berendezésekkel gyarapszik az érc- és ásványbányászat Új bányákat nyitnak — Csökken az import Perlitet és kovaföldet exportálunk — Fokozzák a gépesítést (Tudósítónktól.) Munkatársunk felkereste G. Pálffy András elvtársat, a Nehézipari Minisztérium érc- és ásványbányászati főosztályának helyettes vezetőjét, áld a két iparág fejlődéséről a következő tájékoztatást adta: Az érc- és ásványbányászat feladatai jelentősen megnövekedtek. Tavaly mindkét iparág eredményesen dolgozott, minden vállalat teljesítette tervét, s 1960- hoz képest átlagosan 8,7 százalékkal termelt többet. Ezt az eredményt 68 százalékban a termelékenység növelésével érték el. A két iparág nagyarányú fejlesztését mutatja, hogy egész sor beruházás fejeződött be, a többi között a Rudabányai Vasércdúsítómű, a Zebegényi Ásványőrlő stb. Elkészült és már megkezdte a termelést a fehérvárcsurgói flotációs üveghomokelőkészítő is. Az Úrkúti Mangánércbányában folytatódott a rekonstrukció, a víznívó süllyesztése. A III. aknát például 80 méternyire a veszélyes víznívó alá süllyesztették. Sikeres kutatómunka Sikereket hozott az iparág kutatómunkája is. Mád környékén az úgynevezett szerencsi öbölben, továbbá a Rudabánya—Martonyi közötti vonulaton, valamint a Mátrában. Az eredményes kutatás alapján Mád mellett és Istenmezején új bentonitbányákat, a rudabányai területen pedig nagyméretű, 110 méter mélységig terjedő külszíni vasércbányát nyitnak. Már hozzá is láttak a vasércet fedő kőzet eltávolításához. A mátrai kutatások elsősorban az ólom- és cinkérckészletek növelésének lehetőségét biztosítják. Ma már Gyöngyösoroszi környékén kívül Mátraszentimrén, Mátrakeresztesen és Parádsasvár közelében is jelentős ércesedési zónákat ismernek. Csakhogy az ipar mind több ércet és ásványt kér s növekednek a mezőgazdaság igényei is: az eddiginél több talajjavító őrleményeket (mészkő, anhidrid, stb.) vár az ásványbányászattól. Tovább kell növelni a különböző importpótló cikkek — színesfémek, fluorit, kaolin, tűzálló anyagok, mangánérc, stb. — valamint a kohászat céljait szolgáló öntödei homok, mészkő, dolomit termelését. A hazai igényeken kívül növekedtek az exportkötelezettségek is. A külföld elsősorban a hagyományos cikkekből, dúsított mangán- és cinkércből, nyers és aktivált bentonitból, fullerföldből stb. kér többet fehérvárcsurgói homokelőkészítő munkáját, hogy minél előbb elérjék a tervezett gazdasági és műszaki mutatókat. Új tömegtermelési módok Az iparág vezetői tovább folytatják az üzemek, munkafolyamatok korszerűsítését, gépesítését. A külszíni fejtések munkája — egy-két esettől eltekintve — már teljesen mechanizált. A mélyszinti fejtéseknél, a geológiai adottságoktól függően, bevezetik az olyan tömegtermelési módokat, amelyek feleslegessé teszik a munkahelyi rakodást és szállítást. Az iparág vezetői megszívlelik az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveinek a beruházásokról szóló intését, amely szerint „csak akkor és ott növeljük beruházások révén a termelést, ahol az a régi berendezések jobb kihasználásával, korszerűsítésével, gazdaságosan nem lehetséges.” Ezért — főként az ércbányászatban — a beruházások csaknem teljes mértékben rekonstrukciós jellegűek. 40 százalékkal több ásvány 1965-ig Az új beruházások és kutatási eredmények lehetővé teszik az érc- és ásványbányászatra a második ötéves tervből háruló feladatok megvalósítását. Milyen feladatokat jelentenek az említett igények? A termelési értéket 1965-ig az ércbányászatban 20—25 százalékkal, az ásványbányászatban pedig 40—42 százalékkal kell növelni. Ez évben például tavalyhoz képest 6,7 százalékkal kell több érc- és ásványi anyagot termelni. A feladat tehát nem kicsi. S hogy teljesítsék, ahhoz a többi között 1982-ben be kell fejezni az ásványbányászat egyik legnagyobb beruházását, a mádi őrlőművet, s úgy kell irányítani a rudabányai vasércdúsító és a A Ben Bellát támogató katonaság Algír felé vonul Feszült helyzet, ismételt békítési kísérletek és tüntetések Algériában Algériában a helyzet továbbra is rendkívül feszült, a szembenálló felek azonban egyelőre csak felvonultatják erőiket, összetűzés nem történt. Ismételt felhívások hangzanak el, amelyek nyugalomra és a vérontás elkerülésére intenek. A Ben Bellát és a politikai bizottságot támogató katonaság Bumedien ezredes vezetésével Algír felé vonul, s az éjszakát a fővárostól mintegy 300 kilométernyire töltötte. A 4-es számú vilaja szóvivője közölte, hogy az algíri helyőrség védelemre rendezkedik be. A 4-es és a 3-as számú vilaja katonái úttorlaszokat állítottak fel, s felszólították a polgári lakosságot, szolgáltassa be a fegyvereket. A szóvivő hangsúlyozta, hogy az intézkedések „védelmi jellegűek”, s hozzátette: „Nem mi fogjuk leadni az első lövést”. Algírban csütörtök este ismét nagy tömegek tüntettek a béke mellett. „Ne legyen vérontás, békét akarunk” — kiáltották a felvonulók. Az FLN franciaországi szervezete felhívást intézett az algériai katonákhoz, hogy ne használjanak fegyvert testvéreik ellen. A szervezet közleménye sürgette a Nemzeti Forradalmi Tanács mielőbbi összehívását, a választások előkészítését. Meg nem erősített jelentések szerint titkos tanácskozások folynak a politikai bizottság és a 4-es, valamint a 3-as számú vitája vezetői között. Khider, a politikai bizottság főtitkára Rabatba érkezett. Utazásának céljáról nem nyilatkozott MEGNYITÁS ELŐTT A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS