Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

1962. szeptember 1. szombat M N­ÉPSZABADSAG Ma nyitik meg a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár 134 állami gazdaság, 599 termelőszövetkezet mutatja be legszebb terményeit és tenyészállatait (Tudósítónktól.) Pénteken több száz hazai és külföldi újságíró részvételével sajtóértekezletet tartottak abból az alkalomból, hogy ma nyílik meg a 64. Országos Mezőgazda­­sági Kiállítás és Vásár. Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának vezetője is­mertette az idei mezőgazdasági kiállítás célját és legfőbb látni­valóit. Az ismertetés után az új­ságírókat Szőke Mátyás, a kiállí­tás igazgatója vezette végig a kiállítás területén. Nagyobb területen, több pavilonban Legutóbb, három esztendeje, kereken 300 ezer négyzetméter területet foglalt el a mezőgazda­­sági kiállítás. Az idén 320 ezer négyzetméteren tárja a látogatók elé mezőgazdaságunk eddig meg­tett útját, legszebb terményeit, tenyészállatait s legjobb termelési módszereit. A lényeg természete­sen nem a 20 ezer négyzetméte­res területnövekedésen, hanem a tartalmon van. Az idei kiállítás — a mezőgazdasági kiállítások történetében először — teljes egészében a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság bemutatója. A kiál­lított anyag zöme 134 állami gaz­daságból és 599 termelőszövetke­zetből került ki. Bemutatja a kiállításon a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, az Erdészeti Főigazgatóság, a SZÖVOSZ s egy sor más intéz­mény is a mezőgazdasági terme­léssel, a faluval kapcsolatos mun­káját. összesen 67 nagy pavilont ren­deztek be, s ezek területe 5000 négyzetméterrel nagyobb, mint az 1959-es kiállításon. A külföldiek bemutatója Még soha annyi külföldi kiállí­tó nem vett részt hazánkban me­zőgazdasági kiállításon, mint az idén. A Szovjetunió 1400 négy­zetméter alapterületű hatalmas pavilonban s 2000 négyzetméter­nyi szabadtéri bemutatón ismer­teti meg a látogatókkal a szov­jet mezőgazdaság, a mezőgazda­­sági tudományok, a mezőgazda­­sági gépgyártás eredményeit. Bulgária, Lengyelország, Ro­mánia, Mongólia és a Német De­mokratikus Köztársaság külön­­külön önálló pavilonnal vesz részt a kiállításon. A bolgár be­mutató mindenekelőtt a zöldség- és gyümölcstermesztés, a szőlé­szet, a dohánytermesztés és az állattenyésztés eredményeit, módszereit szemlélteti. Lengyel­­ország pavilonja főként az állat­tenyésztés termékeinek korszerű feldolgozását, a talajjavító be­rendezéseket s különböző építő­anyagokat mutat be. Az NDK pavilonjának külön­­érdekessége az üvegtehén, amelynek mű­anyagból készített belső részei a szarvasmarha életműködését is­mertetik. A mongol pavionban régi fegyvereket, szőnyegeket nézhetnek meg a látogatók, s gra­fikai anyagon, fényképeken lát­hatják Mongólia mezőgazdaságá­nak fejlődését A pavilon előtt álló jurtának valószínűleg sok nézője akad, Csehszlovákia és Jugoszlávia pedig a nemzetközi kemizálási bemutatón vesz részt. Jelen van a kiállításon 11 nyu­gati cég is. A nyugatnémet Man­­nesmann cég 16 méter magas kor­szerű silótornyot s öntözőberende­zéseket mutat be. Az angol R. V. Gunson-cég elektronikus mag­tisztítókat, borsó- és babválogató­kat állított ki, amelyek szín és alak szerint osztályozzák az árut.­­A holland Peja-cég kiállítási anyagában burgonya- és hagyma­válogató, zöldségtisztító s ba­­romfitakarmányozó gép szerepel. Készen várja látogatóit­ a kiállítás . A kiállítás megnyitása előtt be­fejezték a tenyészállatok bírálatát, s odaítélték a különböző díjakat. A tenyészbikák nagydíját a Csep­­regi Állami Gazdaság Jordán nevű, másodéves bikája kapta; en­nek anyja 7888 kilogramm tejet adott egy esztendő alatt. Nagy­szerű teljesítményekért ítélték oda a többi nagydíjat, s az arany-, az ezüst-, valamint a bronzérme­ket is. A nagyon ízléses környezetben megrendezett bemutatók gazdag anyaga szinte napokra ad tanul­­mányoznivalót az embernek. S aki elfárad, felülhet a kiállítás­városban közlekedő mikrobuszra, s onnan szemlélheti a látnivaló­kat. A kiállítók mellett a ven­déglátóipar is kitesz magáért. Tíz vendéglőben — amelyeket a leg­híresebb éttermek, halászcsárdák üzemeltetnek — egyszerre 7000 személyt szolgálhatnak ki. A ter­melőszövetkezetek 16 borkóstolót nyitottak, s ezekben csak az or­szágos borversenyen díjat nyert borokat árusítják. Büfék, laci­konyhák, csemege- és édességbol­tok egész sora áll a látogatók ren­delkezésére. A hivatalos megnyitó után, ma délután egy órakor már a látoga­tók előtt is megnyílnak a kapuk. Vasárnaponként reggel 8 órától este 9-ig, hétköznapokon pedig reggel 9-től ugyancsak este 9-ig tart nyitva a kiállítás, amelyet szeptember 23-ig lehet megláto­gatni. Hat kormánydelegáció érkezett a mezőgazdasági kiállítás megnyitására A 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás megnyitására hat kor­mánydelegáció érkezett a baráti országokból. A szovjet delegációt V. M. Jer­­sov mezőgazdasági miniszter­­helyettes, a kínait Csen Cao-süeh miniszterhelyettes, a csehszlová­kot Vratislav Krutina földműve­lésügyi miniszter, a lengyelt Ka­­zimierz Pawloswski földműve­lésügyi miniszterhelyettes, a ro­mánt Petru Moldovan, a mezőgaz­dasági főtanács elnökhelyettese, a bolgárt Cerno Kolev, a Mező­­gazdasági Tudományos Akadémia elnöke vezeti. A küldöttség tag­jai megtekintik a mezőgazdasági kiállítást és tanulmányozzák a magyar mezőgazdaság eredmé­nyeit. (MTI) Budapestre érkezett az NDK külföldi kulturális kapcsolatok társaságának főtitkára Pénteken Budapestre érkezett Kurt Kann, az NDK külföldi kul­turális kapcsolatok társaságának főtitkára.­­ Látogatást tett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál és a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsánál, majd az NDK kulturá­lis és tájékoztatási irodájának he­lyiségeiben a magyar kulturális élet képviselőivel találkozott. Be­számolt a Német Demokratikus Köztársaság jelenlegi politikai helyzetéről, kulturális életéről, s válaszolt a jelenlevők kérdéseire. (MTI) 3 KORUNK PÉLDAKÉPEI Az emberek, különösen persze, a rajongásra hajló fiatalok szeretnek példaképet állítani maguk elé. De ahogy a ko­rok változnak, úgy változnak az ifjúság ideáljai is. Valami­kor a nagy utazók voltak az áhí­tott és irigyelt példaképek: a leg­több fiú hajóskapitány vagy leg­alábbis tengerész szeretett volna lenni. A mai fiatal nemzedék a megszaporodott ismeretek, a vég­telenül kiszélesült látókör birtoká­ban már egészen más álmokat szőhet, példaképeket állíthat maga elé, mint az apák és nagyapák fiatal éveikben. Különösképpen az utolsó fél évtizedben, amikor megszületett a legnagyobb szenzá­ció, az űrutazás, s az új lelkesítő példakép: az űrhajós. Bízvást mondhatjuk, hogy még sohasem ismerte annyi ember ko­rának hőseit, mint ma Gagarin, Tyitov, Nyikolajev, Popovics és a két amerikai űrhajós, Glenn és Carpenter nevét. Talán, szó sze­rint véve, nincs is a világnak olyan rejtett zuga, ahol az emberek ne tudnának nagyszerű tetteikről. Nem csoda hát, ha a fiatalok — az általános iskolás gyerekektől az egyetemistákig — nyíltan is,­­titok­ban is, szívük mélyén űrhajósok szeretnének lenni, Gagarin és az ő égi testvéreinek sikereire pá­lyázva, őket tartják példaképük­nek. Mai korunkról a történelem minden bizonnyal úgy is megem­lékezik majd, mint az űrkutatás és űrhajózás, a világűr meghódítá­sáért folytatott harc úttörőinek koráról. Hétköznapjaink természe­tes valósága tehát, hogy a távoli földrészek utazói, a hajóskapitá­nyok, a mozdony- és gépkocsive­zetők, a pilóták után ma az ifjú­ság az űrhajósokról ábrándozik, az ő helyükbe képzeli magát, ők a példaképei. F­elvetődhet a kérdés, reális-e már most, a mai kor embere elé példaképül állítani az űrhajó­sokat. Hiszen tény, hogy ma és biztosan még holnap is, talán hol­napután is rendkívüli adottság, különleges bátorság a minimális előfeltétele annak, hogy valaki űrrepülő­ legyen. A tudomány, a megismerés előrehaladásával nyil­ván csökkenthetők az űrhajós­­jelölttel szemben állított követel­mények, de azoknak, akik Gaga­rin útjára akarnak térni, még mindig csak egy töredéke válhat űrhajóssá. Mégis azt mondhatjuk ifjúságunknak, a mai gyerekek­nek: jól teszitek, ha példaképül korunk nagy úttörőit, az űrhajó­sokat választjátok, közületek ke­rülnek ki a jövő űrpilótái, ez ma már nem kétséges. Ha űrhajós nem is lehet ma még mindenki, de azokat a képes­ségeket és adottságokat, amelyek az űrhajósokat korunk ünnepelt hőseivé tették, többé vagy kevés­bé minden fiatal kifejlesztheti magában. Széles műveltség, elmé­leti ismeretek, állhatatos, fáradt­ságot nem ismerő munka a felké­szülés ideje alatt, fizikai erő megszerzése, rendkívüli egyéni bátorság és tettrekészség — ez jellemzi az űrhajósokat, és ami külön megnyilvánul, a külön „plusz” a szovjet űrhajósok jelle­mében — amerikai űrtestvéreiket megillető tisztelet és elismerés mellett is —, a kommunista esz­mei felvértezettség, a rendíthetet­len szocialista hazafiság, a humá­num, a feltétel nélküli odaadás a kommunista eszmék, a párt, a kommunizmust építő nép szent ügye iránt Alapjában véve mindkét nem­zet, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok fiait azonos adottsá­gok tették alkalmassá. Nem mond­hatjuk, hogy az amerikai űrrepü­lők teljesítményének jelentőségé­ből bármit csökkentene az a körül­mény, hogy ők más világnézet hí­vei, mint szovjet kollegáik. De büszkén állíthatjuk, hogy a szov­jet űrrepülősök egyéni teljesít­ményét gazdagítja, hogy ők egész szellemi felkészültségükkel, fia­talos, hősies lelkesedésükkel, tel­jes tudatossággal vállalták a vi­lágűr meghódításának úttörői sze­repét úgy is, mint a kommuniz­mus katonái. Minden feladat, de különösen a rendkívüli teljesítmé­nyek elérésében — néha különle­ges szerepe van az eszméknek. Gondoljuk meg, micsoda óriási jelentősége van annak, amikor a szovjet űrhajósok azt a nagysze­rű kijelentést teszik, hogy a vi­lágűrben soha egy pillanatig sem érezték magukat egyedül, mindig meg voltak győződve a kommu­nista párt, az egész szovjet nép együttérzéséről, küldetésüket azzal a nagy és szent harccal kapcsol­ták össze, amelynek célja a kom­munizmus terjesztése. Egyéni al­kalmasságukat, széles tudásukat, ismereteiket, rendíthetetlen állha­tatosságukat, rendkívüli bátorsá­gukat minden kétséget kizáróan megsokszorozza az eszmei meg­győződés, a világnézeti iskolázott­ság és az a tudat, hogy amit sze­mélyesen végeznek a világűr meg­hódításában, az szorosan kap­csolódik egy magasrendű, legyőz­hetetlen eszme kiteljesedéséhez. Ezek a tulajdonságok nem utó­piák, nem is kilátástalan vágy­álmok, ezeket a mi hazánk min­den polgára, különösképpen a mai ifjúság szinte korlátlanul el­sajátíthatja. Amikor azt mond­juk, helyes az űrrepülőket a mi korunk példaképeinek tekinteni, amikor azt mondjuk, hogy dol­gozó népünk, ifjúságunk vallja csak büszkén magáénak a világ­űr meghódításának úttörőit, egy­szersmind azt is valljuk, éljen mindenki, felnőtt és fiatal a lehe­tőséggel, az iskolában és az élet­ben annyi tudást sajátítson el, amennyire csak képes. Tanuljunk azzal a lázas szenvedéllyel, ki­tartó szorgalommal, amelynek példáját az űrhajósok szolgáltat­ják. Tanuljunk, ismerjük meg a történelmet, a társadalmat, a vi­lágot és a világmindenséget — ezen az úton-módon alakul ki az az első és legfontosabb jellem­vonás, ami hasonlóvá tehet min­denkit korunk nagy példaképei­hez. Állhatatos szorgalom, kitartás a munkában, a nehézségek leküz­désében, a feladatok megoldásá­ban azon a területen, ahová az élet állított bárkit — ez a fő út­ja annak, hogy korunk e kiváló példaképeit megközelítsük. Az űrhajósokra a felkészülés idején, majd feladataik megoldásában rendkívüli erőpróba várt. Szüksé­gük volt minden tudásukra, fizi­kai és erkölcsi erejükre, hogy si­kerrel megoldják az eléjük tű­zött célokat. De a mindennapi élet­ben is adódnak új, ismeretlen fel­adatok, s jöhetnek fordulatok, amelyek rendkívüli helytállást kö­vetelnek. E­zek a földi próbatételek ter­mészetesen semmiképpen sem hasonlíthatók az űrhajósok tetteihez. De ki tagadhatná, hogy nagyon sok ember fejlődésében, előrehaladásában — abban, hogy többet nyújtson társainak, a tár­sadalomnak a nap nap után előrevihet vagy éppenséggel hát­ráltathat, hogy hogyan tudja a sokszor nagyon is kicsiny akadá­lyokat legyőzni munkájában; mennyire telik tőle, hogy mindig teljes tudása, ereje, adottságai alapján, azok megfeszítésével áll­jon helyt. Korunk példaképeinek kimagasló, az­­ egész emberiséget lelkesedéssel eltöltő sikerei azt jelzik, mennyire értelmes, hasz­nos az állhatatosság a munkában, bármilyen kicsiny feladat megol­dásáról legyen is szó. Az űrhajó­sok hőstetteiben különös erővel nyilvánul meg, mennyire a mun­ka a forrása minden sikernek, mennyire a feladatok megoldásá­ban kifejtett szívósság ad szár­nyat mind az egyes ember, mind, az egész társadalom fejlődésének. Bátran mondhatjuk: az űrhajósok­hoz válnak hasonlóvá a céljaikért állhatatosan küzdeni tudó, a mun­kában fáradtságot nem ismerő, teljes szívvel alkotó fiatalok. Az egész emberiséget csodálat­ba ejtik az űrhajósok szemé­lyes bátorságukkal. De hát egye­dülálló jellemvonás ez? Gyors ütemben fejlődő korunkban nap mint nap produkál az élet olyan helyzetet, amikor vizsgázni kell bátorságból. A történelem, a tár­sadalom fejlődésének egyes kor­szakaiban változott a bátorság fo­galma, konkrét megnyilvánulási módja. A mi mai életünkben a bá­torság sokak részéről gyakran csak — ha nehezen is teljesíthető — aprósággal kezdődik: van-e elég ereje valakinek lemondani apró kényelmekről, megszokott­­ságról a munkában, vagy esetleg a társadalmi életben kialakult sablonokról? Előfordul, hogy az élet olyan próba elé állít valakit, van-e bátorsága szót emelni az igazság, helyes eszméink és cél­jaink mellett, maga és embertár­sai érdekében, a hataloménál, a beosztással visszaélő vagy pozí­cióra­­ alkalmatlan emberekkel szemben. A mi mai életünkben joggal várja el társadalmunk min­denkitől az igazi bátorságot: le­gyen ereje síkraszállni az újért a munkában, az ismeretekben, a társadalmi életben. Az egyéni sze­mélyes bátorság érvényesítésére ma változott körülmények között és formában, de ugyanolyan szük­ség van, mint az előző történelmi korszakokban. Nem túlzás, hogy korunk példaképeit, az űrhajóso­kat követik azok, akik minden­napi feladataink, megszokott tár­sadalmi életünk mozzanataiban a személyes bátorsággal és felelős­séggel állnak helyt. Amikor hazánk népe, ifjúsá­gunk példaképül elfogadja az űr­hajósokat, ismételten meggyőződ­het arról is, hogy a marxista-le­ninista eszmékhez, a kommunista párt célkitűzéseihez való hűség teljesebb értelmei, világosabb, megfoghatóbb célt ad minden fel­adat elvégzésének. A „földi” fel­adatokban vannak és lesznek ki­váló dolgozók, alkotók olyanok is, akik nem kommunisták, talán so­ha nem is lesznek azok. Az alkotó emberek felvértezettsége a kom­munista eszmékkel azonban több­letet jelent a legegyszerűbb munka végzésében, a leghétköznapibb al­kotási feladatok megoldásában is. Bármilyen munkát végezzen va­laki, bármely feladat megoldása elé állítsa az élet, a helytállásban segíti, előreviszi a kommunista meggyőződés. Ha életének, mun­kájának, alkotó kedvének kitelje­sedésében fel tudja ismerni a kap­csolatot egyéni helyzete és a tár­sadalom fejlődési iránya, a kom­munizmus egész világon feltétle­nül elkövetkező győzelme között, többre képes, mint enélkül. A­örténelmi korban élünk, óriási a technikai és szellemi fejlődés idején. De ez nem jogosít fel arra, hogy lebecsüljük az előző nemze­dékeket, amelyek munkájukkal, küzdelmükkel hozzájárultak a társadalom fejlődéséhez, azoknak az anyagi javaknak, annak a tu­dománynak és technikának a megteremtéséhez, amelynek bir­tokában ma az űrhajózás csodáira képes az emberiség. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy az em­beriség minden akadályon, nehéz­ségen, szenvedésen keresztül elő­retör. Ezért a mi korunk példaké­peinek követése egyben derűlátóvá tesz, erősíti azt a lelkesítő meggyő­ződést, hogy az egész emberiség, nem kímélve erejét, nem sajnálva az áldozatokat, leküzdi mindazt a sok rosszat, ami még van ma: a kizsákmányolást, az elnyomást, a rabságot, a háborús veszedel­met, s kivívja azt a világot, amely a földkerekség népeit bol­doggá tudja tenni: a szocializmus, a kommunizmus világát. Komócsin Zoltán

Next