Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-01 / 204. szám
1962. szeptember 1. szombat M NÉPSZABADSAG Ma nyitik meg a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár 134 állami gazdaság, 599 termelőszövetkezet mutatja be legszebb terményeit és tenyészállatait (Tudósítónktól.) Pénteken több száz hazai és külföldi újságíró részvételével sajtóértekezletet tartottak abból az alkalomból, hogy ma nyílik meg a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője ismertette az idei mezőgazdasági kiállítás célját és legfőbb látnivalóit. Az ismertetés után az újságírókat Szőke Mátyás, a kiállítás igazgatója vezette végig a kiállítás területén. Nagyobb területen, több pavilonban Legutóbb, három esztendeje, kereken 300 ezer négyzetméter területet foglalt el a mezőgazdasági kiállítás. Az idén 320 ezer négyzetméteren tárja a látogatók elé mezőgazdaságunk eddig megtett útját, legszebb terményeit, tenyészállatait s legjobb termelési módszereit. A lényeg természetesen nem a 20 ezer négyzetméteres területnövekedésen, hanem a tartalmon van. Az idei kiállítás — a mezőgazdasági kiállítások történetében először — teljes egészében a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság bemutatója. A kiállított anyag zöme 134 állami gazdaságból és 599 termelőszövetkezetből került ki. Bemutatja a kiállításon a Kohó- és Gépipari Minisztérium, az Élelmezésügyi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, az Erdészeti Főigazgatóság, a SZÖVOSZ s egy sor más intézmény is a mezőgazdasági termeléssel, a faluval kapcsolatos munkáját. összesen 67 nagy pavilont rendeztek be, s ezek területe 5000 négyzetméterrel nagyobb, mint az 1959-es kiállításon. A külföldiek bemutatója Még soha annyi külföldi kiállító nem vett részt hazánkban mezőgazdasági kiállításon, mint az idén. A Szovjetunió 1400 négyzetméter alapterületű hatalmas pavilonban s 2000 négyzetméternyi szabadtéri bemutatón ismerteti meg a látogatókkal a szovjet mezőgazdaság, a mezőgazdasági tudományok, a mezőgazdasági gépgyártás eredményeit. Bulgária, Lengyelország, Románia, Mongólia és a Német Demokratikus Köztársaság különkülön önálló pavilonnal vesz részt a kiállításon. A bolgár bemutató mindenekelőtt a zöldség- és gyümölcstermesztés, a szőlészet, a dohánytermesztés és az állattenyésztés eredményeit, módszereit szemlélteti. Lengyelország pavilonja főként az állattenyésztés termékeinek korszerű feldolgozását, a talajjavító berendezéseket s különböző építőanyagokat mutat be. Az NDK pavilonjának különérdekessége az üvegtehén, amelynek műanyagból készített belső részei a szarvasmarha életműködését ismertetik. A mongol pavionban régi fegyvereket, szőnyegeket nézhetnek meg a látogatók, s grafikai anyagon, fényképeken láthatják Mongólia mezőgazdaságának fejlődését A pavilon előtt álló jurtának valószínűleg sok nézője akad, Csehszlovákia és Jugoszlávia pedig a nemzetközi kemizálási bemutatón vesz részt. Jelen van a kiállításon 11 nyugati cég is. A nyugatnémet Mannesmann cég 16 méter magas korszerű silótornyot s öntözőberendezéseket mutat be. Az angol R. V. Gunson-cég elektronikus magtisztítókat, borsó- és babválogatókat állított ki, amelyek szín és alak szerint osztályozzák az árut.A holland Peja-cég kiállítási anyagában burgonya- és hagymaválogató, zöldségtisztító s baromfitakarmányozó gép szerepel. Készen várja látogatóit a kiállítás . A kiállítás megnyitása előtt befejezték a tenyészállatok bírálatát, s odaítélték a különböző díjakat. A tenyészbikák nagydíját a Csepregi Állami Gazdaság Jordán nevű, másodéves bikája kapta; ennek anyja 7888 kilogramm tejet adott egy esztendő alatt. Nagyszerű teljesítményekért ítélték oda a többi nagydíjat, s az arany-, az ezüst-, valamint a bronzérmeket is. A nagyon ízléses környezetben megrendezett bemutatók gazdag anyaga szinte napokra ad tanulmányoznivalót az embernek. S aki elfárad, felülhet a kiállításvárosban közlekedő mikrobuszra, s onnan szemlélheti a látnivalókat. A kiállítók mellett a vendéglátóipar is kitesz magáért. Tíz vendéglőben — amelyeket a leghíresebb éttermek, halászcsárdák üzemeltetnek — egyszerre 7000 személyt szolgálhatnak ki. A termelőszövetkezetek 16 borkóstolót nyitottak, s ezekben csak az országos borversenyen díjat nyert borokat árusítják. Büfék, lacikonyhák, csemege- és édességboltok egész sora áll a látogatók rendelkezésére. A hivatalos megnyitó után, ma délután egy órakor már a látogatók előtt is megnyílnak a kapuk. Vasárnaponként reggel 8 órától este 9-ig, hétköznapokon pedig reggel 9-től ugyancsak este 9-ig tart nyitva a kiállítás, amelyet szeptember 23-ig lehet meglátogatni. Hat kormánydelegáció érkezett a mezőgazdasági kiállítás megnyitására A 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás megnyitására hat kormánydelegáció érkezett a baráti országokból. A szovjet delegációt V. M. Jersov mezőgazdasági miniszterhelyettes, a kínait Csen Cao-süeh miniszterhelyettes, a csehszlovákot Vratislav Krutina földművelésügyi miniszter, a lengyelt Kazimierz Pawloswski földművelésügyi miniszterhelyettes, a románt Petru Moldovan, a mezőgazdasági főtanács elnökhelyettese, a bolgárt Cerno Kolev, a Mezőgazdasági Tudományos Akadémia elnöke vezeti. A küldöttség tagjai megtekintik a mezőgazdasági kiállítást és tanulmányozzák a magyar mezőgazdaság eredményeit. (MTI) Budapestre érkezett az NDK külföldi kulturális kapcsolatok társaságának főtitkára Pénteken Budapestre érkezett Kurt Kann, az NDK külföldi kulturális kapcsolatok társaságának főtitkára. Látogatást tett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál és a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál, majd az NDK kulturális és tájékoztatási irodájának helyiségeiben a magyar kulturális élet képviselőivel találkozott. Beszámolt a Német Demokratikus Köztársaság jelenlegi politikai helyzetéről, kulturális életéről, s válaszolt a jelenlevők kérdéseire. (MTI) 3 KORUNK PÉLDAKÉPEI Az emberek, különösen persze, a rajongásra hajló fiatalok szeretnek példaképet állítani maguk elé. De ahogy a korok változnak, úgy változnak az ifjúság ideáljai is. Valamikor a nagy utazók voltak az áhított és irigyelt példaképek: a legtöbb fiú hajóskapitány vagy legalábbis tengerész szeretett volna lenni. A mai fiatal nemzedék a megszaporodott ismeretek, a végtelenül kiszélesült látókör birtokában már egészen más álmokat szőhet, példaképeket állíthat maga elé, mint az apák és nagyapák fiatal éveikben. Különösképpen az utolsó fél évtizedben, amikor megszületett a legnagyobb szenzáció, az űrutazás, s az új lelkesítő példakép: az űrhajós. Bízvást mondhatjuk, hogy még sohasem ismerte annyi ember korának hőseit, mint ma Gagarin, Tyitov, Nyikolajev, Popovics és a két amerikai űrhajós, Glenn és Carpenter nevét. Talán, szó szerint véve, nincs is a világnak olyan rejtett zuga, ahol az emberek ne tudnának nagyszerű tetteikről. Nem csoda hát, ha a fiatalok — az általános iskolás gyerekektől az egyetemistákig — nyíltan is,titokban is, szívük mélyén űrhajósok szeretnének lenni, Gagarin és az ő égi testvéreinek sikereire pályázva, őket tartják példaképüknek. Mai korunkról a történelem minden bizonnyal úgy is megemlékezik majd, mint az űrkutatás és űrhajózás, a világűr meghódításáért folytatott harc úttörőinek koráról. Hétköznapjaink természetes valósága tehát, hogy a távoli földrészek utazói, a hajóskapitányok, a mozdony- és gépkocsivezetők, a pilóták után ma az ifjúság az űrhajósokról ábrándozik, az ő helyükbe képzeli magát, ők a példaképei. Felvetődhet a kérdés, reális-e már most, a mai kor embere elé példaképül állítani az űrhajósokat. Hiszen tény, hogy ma és biztosan még holnap is, talán holnapután is rendkívüli adottság, különleges bátorság a minimális előfeltétele annak, hogy valaki űrrepülő legyen. A tudomány, a megismerés előrehaladásával nyilván csökkenthetők az űrhajósjelölttel szemben állított követelmények, de azoknak, akik Gagarin útjára akarnak térni, még mindig csak egy töredéke válhat űrhajóssá. Mégis azt mondhatjuk ifjúságunknak, a mai gyerekeknek: jól teszitek, ha példaképül korunk nagy úttörőit, az űrhajósokat választjátok, közületek kerülnek ki a jövő űrpilótái, ez ma már nem kétséges. Ha űrhajós nem is lehet ma még mindenki, de azokat a képességeket és adottságokat, amelyek az űrhajósokat korunk ünnepelt hőseivé tették, többé vagy kevésbé minden fiatal kifejlesztheti magában. Széles műveltség, elméleti ismeretek, állhatatos, fáradtságot nem ismerő munka a felkészülés ideje alatt, fizikai erő megszerzése, rendkívüli egyéni bátorság és tettrekészség — ez jellemzi az űrhajósokat, és ami külön megnyilvánul, a külön „plusz” a szovjet űrhajósok jellemében — amerikai űrtestvéreiket megillető tisztelet és elismerés mellett is —, a kommunista eszmei felvértezettség, a rendíthetetlen szocialista hazafiság, a humánum, a feltétel nélküli odaadás a kommunista eszmék, a párt, a kommunizmust építő nép szent ügye iránt Alapjában véve mindkét nemzet, a Szovjetunió és az Egyesült Államok fiait azonos adottságok tették alkalmassá. Nem mondhatjuk, hogy az amerikai űrrepülők teljesítményének jelentőségéből bármit csökkentene az a körülmény, hogy ők más világnézet hívei, mint szovjet kollegáik. De büszkén állíthatjuk, hogy a szovjet űrrepülősök egyéni teljesítményét gazdagítja, hogy ők egész szellemi felkészültségükkel, fiatalos, hősies lelkesedésükkel, teljes tudatossággal vállalták a világűr meghódításának úttörői szerepét úgy is, mint a kommunizmus katonái. Minden feladat, de különösen a rendkívüli teljesítmények elérésében — néha különleges szerepe van az eszméknek. Gondoljuk meg, micsoda óriási jelentősége van annak, amikor a szovjet űrhajósok azt a nagyszerű kijelentést teszik, hogy a világűrben soha egy pillanatig sem érezték magukat egyedül, mindig meg voltak győződve a kommunista párt, az egész szovjet nép együttérzéséről, küldetésüket azzal a nagy és szent harccal kapcsolták össze, amelynek célja a kommunizmus terjesztése. Egyéni alkalmasságukat, széles tudásukat, ismereteiket, rendíthetetlen állhatatosságukat, rendkívüli bátorságukat minden kétséget kizáróan megsokszorozza az eszmei meggyőződés, a világnézeti iskolázottság és az a tudat, hogy amit személyesen végeznek a világűr meghódításában, az szorosan kapcsolódik egy magasrendű, legyőzhetetlen eszme kiteljesedéséhez. Ezek a tulajdonságok nem utópiák, nem is kilátástalan vágyálmok, ezeket a mi hazánk minden polgára, különösképpen a mai ifjúság szinte korlátlanul elsajátíthatja. Amikor azt mondjuk, helyes az űrrepülőket a mi korunk példaképeinek tekinteni, amikor azt mondjuk, hogy dolgozó népünk, ifjúságunk vallja csak büszkén magáénak a világűr meghódításának úttörőit, egyszersmind azt is valljuk, éljen mindenki, felnőtt és fiatal a lehetőséggel, az iskolában és az életben annyi tudást sajátítson el, amennyire csak képes. Tanuljunk azzal a lázas szenvedéllyel, kitartó szorgalommal, amelynek példáját az űrhajósok szolgáltatják. Tanuljunk, ismerjük meg a történelmet, a társadalmat, a világot és a világmindenséget — ezen az úton-módon alakul ki az az első és legfontosabb jellemvonás, ami hasonlóvá tehet mindenkit korunk nagy példaképeihez. Állhatatos szorgalom, kitartás a munkában, a nehézségek leküzdésében, a feladatok megoldásában azon a területen, ahová az élet állított bárkit — ez a fő útja annak, hogy korunk e kiváló példaképeit megközelítsük. Az űrhajósokra a felkészülés idején, majd feladataik megoldásában rendkívüli erőpróba várt. Szükségük volt minden tudásukra, fizikai és erkölcsi erejükre, hogy sikerrel megoldják az eléjük tűzött célokat. De a mindennapi életben is adódnak új, ismeretlen feladatok, s jöhetnek fordulatok, amelyek rendkívüli helytállást követelnek. Ezek a földi próbatételek természetesen semmiképpen sem hasonlíthatók az űrhajósok tetteihez. De ki tagadhatná, hogy nagyon sok ember fejlődésében, előrehaladásában — abban, hogy többet nyújtson társainak, a társadalomnak a nap nap után előrevihet vagy éppenséggel hátráltathat, hogy hogyan tudja a sokszor nagyon is kicsiny akadályokat legyőzni munkájában; mennyire telik tőle, hogy mindig teljes tudása, ereje, adottságai alapján, azok megfeszítésével álljon helyt. Korunk példaképeinek kimagasló, az egész emberiséget lelkesedéssel eltöltő sikerei azt jelzik, mennyire értelmes, hasznos az állhatatosság a munkában, bármilyen kicsiny feladat megoldásáról legyen is szó. Az űrhajósok hőstetteiben különös erővel nyilvánul meg, mennyire a munka a forrása minden sikernek, mennyire a feladatok megoldásában kifejtett szívósság ad szárnyat mind az egyes ember, mind, az egész társadalom fejlődésének. Bátran mondhatjuk: az űrhajósokhoz válnak hasonlóvá a céljaikért állhatatosan küzdeni tudó, a munkában fáradtságot nem ismerő, teljes szívvel alkotó fiatalok. Az egész emberiséget csodálatba ejtik az űrhajósok személyes bátorságukkal. De hát egyedülálló jellemvonás ez? Gyors ütemben fejlődő korunkban nap mint nap produkál az élet olyan helyzetet, amikor vizsgázni kell bátorságból. A történelem, a társadalom fejlődésének egyes korszakaiban változott a bátorság fogalma, konkrét megnyilvánulási módja. A mi mai életünkben a bátorság sokak részéről gyakran csak — ha nehezen is teljesíthető — aprósággal kezdődik: van-e elég ereje valakinek lemondani apró kényelmekről, megszokottságról a munkában, vagy esetleg a társadalmi életben kialakult sablonokról? Előfordul, hogy az élet olyan próba elé állít valakit, van-e bátorsága szót emelni az igazság, helyes eszméink és céljaink mellett, maga és embertársai érdekében, a hataloménál, a beosztással visszaélő vagy pozícióra alkalmatlan emberekkel szemben. A mi mai életünkben joggal várja el társadalmunk mindenkitől az igazi bátorságot: legyen ereje síkraszállni az újért a munkában, az ismeretekben, a társadalmi életben. Az egyéni személyes bátorság érvényesítésére ma változott körülmények között és formában, de ugyanolyan szükség van, mint az előző történelmi korszakokban. Nem túlzás, hogy korunk példaképeit, az űrhajósokat követik azok, akik mindennapi feladataink, megszokott társadalmi életünk mozzanataiban a személyes bátorsággal és felelősséggel állnak helyt. Amikor hazánk népe, ifjúságunk példaképül elfogadja az űrhajósokat, ismételten meggyőződhet arról is, hogy a marxista-leninista eszmékhez, a kommunista párt célkitűzéseihez való hűség teljesebb értelmei, világosabb, megfoghatóbb célt ad minden feladat elvégzésének. A „földi” feladatokban vannak és lesznek kiváló dolgozók, alkotók olyanok is, akik nem kommunisták, talán soha nem is lesznek azok. Az alkotó emberek felvértezettsége a kommunista eszmékkel azonban többletet jelent a legegyszerűbb munka végzésében, a leghétköznapibb alkotási feladatok megoldásában is. Bármilyen munkát végezzen valaki, bármely feladat megoldása elé állítsa az élet, a helytállásban segíti, előreviszi a kommunista meggyőződés. Ha életének, munkájának, alkotó kedvének kiteljesedésében fel tudja ismerni a kapcsolatot egyéni helyzete és a társadalom fejlődési iránya, a kommunizmus egész világon feltétlenül elkövetkező győzelme között, többre képes, mint enélkül. Aörténelmi korban élünk, óriási a technikai és szellemi fejlődés idején. De ez nem jogosít fel arra, hogy lebecsüljük az előző nemzedékeket, amelyek munkájukkal, küzdelmükkel hozzájárultak a társadalom fejlődéséhez, azoknak az anyagi javaknak, annak a tudománynak és technikának a megteremtéséhez, amelynek birtokában ma az űrhajózás csodáira képes az emberiség. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy az emberiség minden akadályon, nehézségen, szenvedésen keresztül előretör. Ezért a mi korunk példaképeinek követése egyben derűlátóvá tesz, erősíti azt a lelkesítő meggyőződést, hogy az egész emberiség, nem kímélve erejét, nem sajnálva az áldozatokat, leküzdi mindazt a sok rosszat, ami még van ma: a kizsákmányolást, az elnyomást, a rabságot, a háborús veszedelmet, s kivívja azt a világot, amely a földkerekség népeit boldoggá tudja tenni: a szocializmus, a kommunizmus világát. Komócsin Zoltán