Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-22 / 222. szám

TÖRÉSVONALAK NYUGATBERLINBEN ÉS BONNBAN Újabb amerikai helikopteralakulatok érkeztek Saigonba Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben egy ideje ismét belpolitikai csatározások zajlanak a hatalom néhány kulcspozíciója körül, s ezek rávilágítanak bizonyos politikai folyamatokra, amelyek öszszefüggésben vannak az Adenauer-kormány külpolitikai vonalvezetése körüli problémákkal. A viták és a támadások középpontjában Adenauer kancellár és Willy Brandt nyugat-berlini polgármester áll. Az első feltűnést még múlt héten keltették egyes nyugat-berlini szociáldemokrata körök. A frontváros Tiergarten nevű kerületének pártszervezete ugyanis úgy határozott, hogy nem vesz fel a februárban esedékes községi választási listájára néhány olyan funkcionáriust, aki Brandt szélsőségesen jobboldali klikkjéhez tartozik. A határozat olyan viharos hangulatban született, hogy a kerület szociáldemokrata frakciójának vezetője, valamint a nyugat-berlini szakszervezetek sajtófőnöke kénytelen volt lemondani tisztségéről. A „palotaforradalom” Brandtnak és környezetének fékező kísérletei ellenére továbbterjedt, és egy másik nyugatberlini kerület, Kreuzberg képviselő-testülete szintén szembehelyezkedett Brandttal, s nyíltan állást foglalt a kerület polgármestere mellett, akit Brandt le akart mondatni és ki akart záratni a pártból, azért mert a közelmúltban tett amerikai útján több beszédben is állást foglalt a demokratikus Berlin és az NDK hatóságaival való kapcsolatok megteremtése mellett. Ezeket az eseményeket kommentálva a Neues Deutschland megállapította: nyilvánvaló, hogy a nyugat-berlini szociáldemokraták soraiban is mind többen ismerik fel azt a tényt, hogy az NDK hatalmát nem lehet megingatni, s hogy Brandtnak nincsenek reális tervei Nyugat-Berlin jövőjéről. Mindebben a nyugat-berlini politikai helyzet erjedésének jelei figyelhetők meg, s túlzás nélkül állítható, hogy törést jelent ez abban a szélsőségesen uszító vonalban, amelyet Nyugat-Berlinben tavaly augusztus 13-a óta vittek. Bonyolultabbak az erővonalai annak a küzdelemnek, mely a bonni kancellári tisztség utódlása körül bontakozott ki a Szabad Demokrata Párt alelnökének, Wolfgang Döringnek egy múlt szombati nyilatkozata után. Ebben azt követelte, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) — Adenauer pártja — egyezzék végre meg a kancellár utódjának személyében, és a lehető leggyorsabban oldják meg az utódlást. A szabad demokraták elnöke, Menete még ennél is továbbment egy lübecki választási gyűlésen: a két párt koalíciójának felrobbantásával fenyegetőzött, ha — úgymond — Adenauer legkésőbb a jövő év őszéig nem vonul viszsza. A szabad demokraták koalíciós szerződésükre hivatkoznak, amelyben Adenauer kötelezettséget vállalt: a legközelebbi választások előtt időben átadja helyét utódjának, hogy az a választásokig bedolgozhassa magát, és kialakíthassa kapcsolatait a nagyhatalmakkal. A kényes téma napirendre kerülése után az „érdekeltek” — a CDU prominens vezetői — azonnal izgatott nyilatkozgatásba kezdtek, sőt, egyikük-másikuk bizonyos lépésekre is rászánta magát, helyzetének és jövőbeni terveinek biztosítására. Elsőül Dufhues, a kereszténydemokraták most hivatalba lépett ügyvezető elnöke jelentkezett, aki tapintatos formában ugyan, de lényegében a szabad demokraták követelése mellé állt, hangoztatva, hogy se sem az Adenauer személye iránti tisztelet, sem pedig a kancellár történelmi teljesítményeinek figyelembevétele nem mentheti fel a CDU vezetőségét a ráháruló felelősség alól”. Ennek a nyilatkozatnak a másnapján szemmel láthatóvá vált, hogy a CDU-n belül is jelentős nézetkülönbségek vannak Adenauer személyét és politikáját illetően. A párt Brentano vezette szélsőjobboldali csoportja nyilatkozatott tett közzé, amely szerint „a kancellár, bizonyos kívánságokkal ellentétben, továbbra is meg akar maradni hivatalában”. A kancellári szék egyik esetleges várományosaként fontos döntésre szánta el magát Strauss hadügyminiszter is, akit minden bizonnyal befolyásolt ez a kibontakozó küzdelem, amikor bejelentette, hogy a korábbi híresztelésekkel ellentétben nem vonul vissza a szövetségi kormányból és nem jelölteti magát bajor tartományi miniszterelnöknek. Strauss tehát Bonnban marad, noha kancellári esélyei népszerűtlen atomfegyverkezési politikája, no meg az emlékezetes FIBAG-botrány miatt neki a legkisebbek. Nem maradt ki a kánonból Erhard alkancellár és Schröder külügyminiszter sem, ők azonban az állásfoglalás közvetett módját választották. Erhard a héten érkezett vissza az Egyesült Államokból, ahol Kennedy elnökkel is tárgyalt. Washingtoni látogatásáról a nyugati sajtóban nagyon sok olyan kommentár jelent meg, mely szerint Erhard Kennedy támogatását is meg akarta szerezni — sőt, egyesek szerint meg is szerezte — saját kancellári ambícióihoz. Ő maga nem szólt az ügyben egy szót sem, viszont több olyan nyilatkozatot tett Amerikában, amelyben nagy nyomatékkel szállt síkra Anglia közös piaci tagsága mellett, s ezzel dokumentálta azt, hogy inkább az amerikai elképzelések híve az Európai Közös Piac dolgában, mintsem a Párizs—Bonn tengelyé. Ez objektíve szembehelyezkedés Adenauer és De Gaulle politikájával. Ezt a vonalat támogatta egy nyilvános beszédében Schröder külügyminiszter is, akiről köztudomású, hogy szintén nem osztja teljes mértékben Adenauer nyugat-európai elképzeléseit. Az egész eseménysorozatban végeredményben ugyanazoknak a nyugat-németországi politikai frontoknak a körvonalai váltak ismét láthatóvá, melyeket megfigyelhettünk már több alkalommal is, tavaly augusztus 13-a óta. A nagy vitatkozásból kimaradt Adenauer, aki a Comoi-tó mellett üdül és Krone, a kancellár egyik legbensőbb embere, aki úgy érzi, hogy a legbiztosabban ül a nyeregben, és élvezi nemcsak Adenauer bizalmát, hanem De Gaulle-ét is, aki szintén kancellárjelöltnek tekinti őt. A szabad demokraták által elindított folyamatnak alapvetően külpolitikai okai vannak. Az Adenauer vonalával és a Párizs— Bonn tengely koncepciójával szemben álló körök látják, hogy Adenauernak semmiféle megnyugtató terve sincs a német kérdés és Nyugat-Berlin helyzetének rendezésére. Érzik, hogy már hoszszabb ideje holtponton van a nyugatnémet diplomácia. A mostani eseménysorozat azonban semmiképpen sem értékelhető olyan mozzanatként, mely közvetlenül maga után vonná az Adenauerkorszak végét. Joggal ironizált egyik-másik nyugatnémet lap, amikor rámutatott, hogy a szövetségi köztársaság vezető politikusai csak akkor mertek megszólalni és vitatkozni, amikor az agg kancellár szalonkocsija elhagyta az NSZK területét... Hajdú János NÉPSZABADSÁG 1962. szeptember 22. szombat KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány sorban Nyikita Hruscsov, valamint az SZKP és a szovjet kormány más vezetői csütörtökön látogatást tettek Moszkva környéki szovhozokban. (TASZSZ) Sukarno indonéz köztársasági elnök meghívására október első felében Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnöke és Ion Gheorghe Maurer, a minisztertanács elnöke Indonéziába látogat. (MTI) Germán Tyitov szovjet űrhajós pénteken Várnába érkezett, hogy részt vegyen az itt megnyíló 13. nemzetközi világűrkutatási kongresszuson. (MTI) Az amerikai űrhajózási hivatal közleménye bejelenti, hogy a Mariner—2 amerikai Venus-űrhajó elhagyta a föld gravitációs terét, és növekvő sebességgel halad a Venus felé. Becslések szerint a Mariner—2 december 14-én 14 000 kilométerre közelíti meg a Venus bolygót. (AP) Az Egyesült Államokban, a nevadai sivatagban újabb föld alatti atomrobbantást hajtottak végre. Az atomenergia bizottság közölte, hogy ez volt az 51. föld alatti nukleáris robbantás a tavaly szeptemberben megkezdett sorozatban. A robbantás 20 000 tonna TNT erősségű volt. (MTI) Varsóban szeptember 20-án a népi Kína és az Egyesült Államok nagykövete egy és háromnegyed órát tárgyalt. Október 25-ére tűzték ki a következő találkozást. (PAP) A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés két házának — a szövetségi tanácsnak és a termelők tanácsának — együttes ülésén folytatódik az ország új alkotmánytervezetének megvitatása. A csütörtöki ülésen Tito köztársasági elnök hangsúlyozta annak nagy jelentőségét, hogy a tervezetet az egész nép meg fogja vitatni. (TASZSZ) A dél-belgiumi Mons környékén 2000 belga parasztgazda 500 traktorral tüntető felvonulást rendezett, tiltakozásul a kormány mezőgazdasági politikája ellen. (Reuter) A bonni kormány péntek délelőtt tartott ülésén Erhard alkancellár és gazdaságügyi miniszter beszámolt amerikai útjáról és Kennedy elnökkel, valamint más vezetőkkel folytatott megbeszéléseiről. (MTI) Willy Brandt pénteken Cadenabbiába érkezett, hogy megbeszélést folytasson az ott üdülő Adenauer kancellárral. A megbeszélés a nyugat-berlini polgármester közeli amerikai utazásának előkészítését szolgálja. (MTI) Az amerikaiak veszélyes tűzfészket teremtettek Dél-Vietnamban Hanoi, szeptember 21. Ung Van Khiem, a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere szeptember 19-én jegyzéket intézett az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakának elnökéhez. A jegyzék a nemzetközi béke és biztonság érdekében azzal a felhívással fordul az ENSZ valamennyi tagállamához és a közgyűlésen részt vevő küldöttekhez, szenteljenek különös figyelmet a Dél-Vietnamban kialakult rendkívül veszélyes helyzetnek. Az amerikai kormány Dél-Vietnamban létrehozta a feszültség veszélyes gócát, amely kiterjedhet, s így veszélyt jelent Indokína és egész Délkelet-Ázsia népeinek biztonságára és békéjére. A Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság kormánya felhívja a közgyűlés elnökét és küldötteit, tekintélyükkel kényszerítsék az Egyesült Államok kormányát arra, hogy teljesítse a Vietnamra vonatkozó genfi egyezményekkel összhangban reá háruló nemzetközi kötelezettségeit. Nguyen Ziao tábornok, a vietnami néphadsereg főparancsnoka üzenetet intézett a nemzetközi megfigyelő és ellenőrző bizottsághoz. Az üzenet erélyesen tiltakozik az ellen, hogy az Egyesült Államok kiterjeszti dél-vietnami agresszióját. Az üzenet elmondja, hogy szeptember 17-re virradó éjjel, Saigonban egy amerikai hadihajóról harci helikoptereket raktak ki. Ugyanabban az időpontban amerikai tisztek és katonák is érkeztek az országba. Korábban, augusztus 8-án, az Egyesült Államok több, eddig Thaiföldön tartózkodó katonai helikoptert vezényelt át Dél-Vietnamba. Ezenkívül ide helyezték át Thaiföldről a 27. gyalogoshadosztály alegységeit, hogy közvetlenül részt vegyenek a hadműveletekben.Mindez — állapítja meg az üzenet — azt mutatja, hogy az Egyesült Államok kormánya, semmibe véve a világközvélemény ítéletét, ki akarja terjeszteni fegyveres beavatkozását Dél- Vietnamban, s ily módon a háborús tűzfészek kibővülésének veszélyét idézi elő. A vietnami néphadsereg parancsnoksága javasolja, hogy a nemzetközi megfigyelő és ellenőrző bizottság vizsgálja ki a fent említett tényeket és hozzon intézkedéseket annak érdekében, hogy az Egyesült Államok kormánya és Dél-Vietnam hatóságai távolítsák el az amerikai katonákat, fegyverzetet és hadianyagot Dél-Vietnamból, szüntessék meg az itteni amerikai parancsnokság működését. De Gaulle a korlátlan személyi uralom rendszerét akarja erősíteni Az MTI párizsi tudósítója írja: De Gaulle csütörtöki televíziós beszéde nyugtalanságot keltett Franciaországban. Igazolta azt az aggodalmat, hogy a tervezett alkotmányreform mögött lényegesen több van, mint az elnökválasztás módjának megváltoztatása. De Gaulle nem hagyott kétséget afelől, hogy szerinte az államfő a nép valamennyi jogának letéteményese, akit se a parlament, se a kormány, se a politikai pártok nem korlátozhatnak döntéseiben. A néppel szemben csak annyi kötelessége van, hogy időnként népszavazást rendez egy-egy kérdésről, amelyre a választók igennel vagy nemmel felelnek. De Gaulle ezt a hatalmat nemcsak a maga számára követelte, hanem utódja számára is. Az alkotmánymódosítás lényege éppen az, hogy a személyi uralomnak a valóságban már kialakult rendszerét szentesítse és tartóssá tegye. A francia államfő könnyen túltette magát azon az akadályon, hogy törvény szerint a parlament hozzájárulása szükséges az alkotmány megváltoztatásához. A nép — mondta — választott képviselői útján vagy pedig közvetlenül gyakorolja hatalmát. A köztársaság elnökének mindenkor jogában áll, hogy népszavazással, új választások elrendelésével, vagy mindkét lehetőség egyidejű alkalmazásával kikérje a nép véleményét. Ez azt jelenti, hogy De Gaulle nem ismeri el a parlamentnek az alkotmány 89. cikkelyében leszögezett jogát. Egyben burkolt fenyegetés a képviselők címére: ha a kormány megbuktatásával akarnának akadályt gördíteni az alkotmánymódosítás útjába, feloszlatja a nemzetgyűlést és a népszavazást választásokkal köti össze. A TASZSZ párizsi tudósítói szerint politikai körökben úgy értékelik De Gaulle alkotmányreform-tervét, mint újabb lépést a demokratikus jogok és a parlament szerepének korlátozására. A CGT béremelést követel Benoit Frachon a munkásosztály vásárlóerejének csökkenéséről Benoit Frachon, a harcos francia szakszervezeti szövetség, a CGT főtitkára Baillet-ben beszédet mondott a párizsi vasmunkások küldötteinek gyűlésén. Az Humanité a beszédet ismertetve kiemeli: a CGT a bérek emelését követeli, és mozgósítja erőit a munkásosztály erre irányuló egységes akciójának kibontakoztatására. A CGT főtitkára a többi között elmondotta, hogy hivatalosan 500 ezer olyan dolgozóról beszélnek, akinek bére nem haladja meg az úgynevezett létminimumot. Ezt a szintet különböző árucikkek és szolgáltatások ára alapján számítják ki, azonban különféle statisztikai tornamutatványokkal hamis eredményre jutnak. „A bérminimum — hangsúlyozta Benoit Frachon — jelenleg hivatalosan 172 régi frank óránként. Ha tisztességesen betartanák az erre vonatkozó törvény előírásait, a legalacsonyabb órabérnek 230 frankra kellene emelkednie.” A szakszervezeti vezető kimutatta, hogy 1955 óta, amióta rendszeresen meghamisítják a bérminimum kiszámításával összefüggő adatokat, a legrosszabbul fizetett dolgozóik bérének vásárlóereje 25 százalékkal csökkent. Az 1953-as és a jelenlegi adatok összehasonlítása alapján Benoit Frachon hangsúlyozta: „ettől az esztendőtől a mostaniig a bérminimum vásárlóértéke 33 százalékkal lett alacsonyabb, ugyanakkor a termelés általában megkétszereződött és a termelékenység is mintegy 35 százalékkal nőtt”. A CGT főtitkára a munkásosztály követelései sorában megemlítette a munkaidő csökkentését, a visszatérést a 40 órás munkahétre, de a bérek csökkentése nélkül, a társadalombiztosítás kiterjesztését, az idős, munkaképtelen dolgozók járandóságának minimum havi 20 ezer régi frankra való emelését. Beszédét így fejezte be: „Mi vagyunk a szenvedő és elégedetlen munkásosztály nagy tömegszervezete. A munkásosztály azt kívánja, hogy vezessük az életkörülményeinek megjavítására irányuló harcot. Válaszolunk erre a bizalomra: harcba hívjuk a dolgozókat, összefogásra és közös akciókra szólítjuk őket, és előkészítjük a harc jövendő győzelmeit.” Biztosított lakásának üvegkárát — a torlódások elkerülése végett — még a hideg, szeles idő beállta előtt jelentse be az Állami Biztosító lakóhelye szerint illetékes kerületi fiókjánál. Az Általános Háztartási Biztosítás az üvegtörésen kívül még hatféle káreseményre nyújt anyagi fedezetet. Részletes felvilágosítással szolgálnak a házfelügyelők.