Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-08 / 210. szám
8 Móricz Zsigmond halálának 20. évfordulóját aligha ünnepelhette volna jobban a rádió, mint a Rokonok dramatizált megszólaltatásával. Ha Móricz nem is tartozik azok közé az alkotók közé, akiknek tehetségét egyetlen könyvük jellemzi legjobban, kétségtelen, hogy művészi ítélő ereje ebben a regényben a leglenyűgözőbb, társadalomábrázolása itt a legvilágosabb. Móricz, aki régebben írt dzsentriregényeiben még nem tudott megszabadulni a végnapjait élő úri osztály érzelmes festésétől, ebben a regényben már a valóság összefüggéseit mélyen átgondoló, azok lényegét s természetét határozottan ismerő realista író tárgyilagosságával rajzol és ítél. A saját véleményét társadalmának bajairól, s e bajoknak az egész nemzetet érintő komor jelentéseiről a tények logikájával fejezi ki. A regény szerkesztése talán a legdrámaibb minden műve közt, beleértve a színműveit is. Valaki, aki a legjobb, a legígéretesebb jellem úri környezetében, s akit mégis magához hasonít, s lehúz a mélybe ez a környezet, a gondolat s a mesterien megválasztott alaphelyzet eleve magában hordja a drámát, az írónak nincs is szüksége semmiféle művi bonyolításról, a figurák és helyzetek úgyszólván maguk bontják, ki önmagukat. S mégis, a Rokonok rádiójátékra való dramatizálása korántsem lehetett könnyű munka. Móricz Virágnak és Thurzó Gábornak, aki erre a szép feladatra vállalkozott, sokkal többet kellett tennie a cselekményt megelevenítő párbeszédek megválogatásánál, a drámai izzást megtartó és felfokozó epizódok kiemelésénél. Hogy Kopjáss főügyész alakját teljes bonyolultságában érzékelhessük, s tanúivá legyünk annak a belső drámának, ami benne magában zajlik, ahhoz szükséges volt néhány merészebb megoldás is; egyebek közt az, hogy a játék szerzői beszéddé alakítsanak olyan mozzanatot is, amelyet Móricz a regényírás más eszközeivel ragadott meg. Ami a dramatizálás előbbi, „válogatási-sűrítési” módjait illeti, Móricz Virág és Thurzó Gábor jól oldotta meg feladatát. Valóban arra koncentráltak, ami a hangbeli megjelenítés közvetítésével is érdekfeszítő. Az egyes fontos motívumok dialógussá vagy akár monológgá alakításában azonban lehettek volna bátrabbak s következetesebbek. Tény, hogy Kopjáss alakjának ellentmondásait a rádiójáték nem oldotta fel eléggé. Ami Móricznál gazdag ellentmondásosságában is meggyőző egység, az itt néha bántó szögletességgé fajult. A rádiót hallgatva, helyenként az volt az érzésünk, mintha két Kopjáss szerepelne a játékban, s az egyik — noha ugyanazon a hangon szól — cáfolná a másikat. Solymosi Ottónak, a rendezőnek sikerült érzékeltetnie a móriczi regény légkörét, biztosítania a helyszín és a helyzetek világosságát, az előadás „szemléletességét”. A főbb szerepeket Kállai Ferenc, Zolnay Zsuzsa, Kemény László, Greguss Zoltán, Bársky Zsuzsa és Tompa Sándor szólaltatták meg. Az egészében ízléses és mértéktartó, szinte „eszköztelenül” kifejező játékstílusról csak a liberális doktor szónoklatának a tónusa ütött el. Kár volt ezt a tartalmában, nyelvi stílusában amúgy is gúnyolt szónoklatot még a hanghordozással is élesen karikírozni. Néhány helyen tagoltabb ritmusra, s valamivel hangsúlyosabb szünetekre lett volna szükség, hogy a változásokat, elmozdulásokat határozottabban érezhessük. H. Z. ROKONOK Rádiójáték Móricz Zsigmond regényéből Megjelent a Magyar Tudomány A Magyar Tudományos Akadémia központi folyóirata, a Magyar Tudomány legújabb számában Ortutay Gyula írt vezércikket Az értelmiség szerepe és feladata a békeharcban címmel A folyóiratban összefoglaló filozófiai tanulmányt olvashatunk Elek Tibor tollából a több mint egy évig tartott relativitáselméleti vitáról. Bakács Tibor a fertőző betegségek összetételének jelentős megváltozásáról írt cikket, Molnár Béla a sugárzó anyagok alkalmazásáról a mezőgazdasági kutatásokban írt tanulmányt. A folyóirat tartalmas szemlét közöl az Akadémia életéből, ismerteti az MTA Történettudományi, Nyelvtudományi Intézete vitaülésének kivonatos anyagát és beszámol a szocialista országok agrárgazdasági kutatóintézetei képviselőinek tudományos módszertani konferenciájáról. festei KRÓNIKA Berlioz: Faust elkárhozása A Károlyi-kert utolsó hangversenyén Berlioz Faust elkárhozása című oratóriumát hallottuk az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus előadásában. A mű — akárcsak a francia mester legtöbb alkotása — zseniális és lapos, banális részleteket egyaránt tartalmaz. Az újszerű, a mű megírásakor valósággal forradalmian ható hangszerelés — amiből Liszt és Wagner is oly sokat tanult — jó előadás esetén ma is lenyűgözi a hallgatót, de a zeneszerző nem tudott hanghatásainak fölébe emelkedni, a muzsika nagy formáit, lényeges mondanivalóját alárendelte egy-egy effektusnak. Ezért is érezzük szinte minden művét, még a legterjedelmesebbeket is, vázlatosnak, sőt, felszínesnek. Berlioz életműve intő példája lehet mindama zeneszerzőknek, akik manapság új, a soha még le nem írt hatások leírásán töprengve, megfeledkeznek a zene tartalmi mozzanatairól. Az előadás ezúttal inkább kiemelte, mint palástolta a mű széteső szerkezetét. Hiányzott a romantikus hevület, amely egységbe ötvözheti Berlioz muzsikáját. Ferencsik János vezénylőpálcája nyomán valami hűvös józanság vett erőt az előadókon. Még a Rákóczi-induló játszásakor sem forrósodott át az atmoszféra. Az énekkar sok helyütt hibázott, bizonytalan felkészültségről tett tanúságot. Különösen zavaró volt a férfikari részleg elaggott, dalárdás hangzása. A szólisták közül Werner Mária teljesítménye emelkedett ki: rövid énekszólamában is megmutatta, hogyan kell egy dallamot megmintázni, hamis érzelgés nélkül tolmácsolni. (A többi magánszólamot Szecsődy Irén, Bartha Alfonz, Palócz László és Bódy József énekelte.) nyáron pótolhatják, a Kiscelli úti kastély patinás, és — ami fontos körülmény — kitűnő akusztikájú falai között. A sikeres, és a közönség soraiban is népszerű kastélykoncertek számát jövő nyáron talán vonósnégyesestekkel, dalműsorokkal is bővíteni lehetne. A Károlyi-kerti esték, sajnos, évről évre komolyabbakká, sőt, komorabbakká válnak; műsoruk semmiben sem különbözik a téli hangversenyekétől. Érdemes lett volna Johann Strauss műveinek, az operett más klasszikusainak (Offenbach stb.), esetleg a szimfonikus dzsessz ismert, és nálunk még be nem mutatott értékeinek is szentelni egy-egy estet. S nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az akusztikai viszonyok a Károlyikertben évről évre rosszabbodnak. Dilettánsok kezelik a mikrofonokat és az erősítő berendezést, így történhet meg, hogy a halk részek erőben megnövekedve, a hangosak pedig erejüket vesztve jutnak el a hallgatóhoz. Hozzáértő akusztikus dolga volna, hogy megoldja ezt a problémát.Breuer János A Budapesti Kamarazenekar hangversenye a Kiscelli úti kastélyban A nyári évad záróhangversenyén szinte szünet nélkül szemerkélt az eső, ami — kivételesen — buzdította, nem szegte kedvét a muzsikusoknak, sem a hűségesen kitartó közönségnek. Varga Pál kicsiny együttese élén ismét jó stílusérzékkel, spontán muzsikálókedvvel megállt karmesternek mutatkozott. Az ő főhőse kétségkívül Zempléni Kornél volt, aki Bach V. Brandenburgi versenyében elsősorban a mű ritmikai feszültségét, Mozart G-dúr zongoraversenyében a humort és a poézist emelte ki. Játékának csúcspontja a Bach-mű I. tételének kadenciája volt. Itt a látszatra gépies mozgást a hangerő finom változtatásaival színezte, a zene anyagának belső mozgását a kisebb-nagyobb nekifeszülések és elernyedések kidomborításával tette érzékletessé. A Brandenburgi versenyben Zempléni méltó társakra lelt Batáry József (hegedű) és a kitűnő Jeney Zoltán (fuvola) személyében. A hangverseny folytatásaként J. Chr. Bach két zenekarra írt Esz-dúr szimfóniája és Haydn korai, Le midi alcímet viselő szimfóniája hangzott el hangulatosan és a viszontagságos időjáráshoz mérten viszonylag pontosan.• A nyári hangversenyévad legfontosabb „újítása" a Kiscelli úti kastély udvarának muzsikálás színhelyeként való felhasználása volt. Fővárosunkban nincs egyetlen intim, régebbi művek előadásához hangulatos keretet biztosító zárt terem. Ezt a hiányt legalább NÉPSZABADSÁG 1982. szeptember 8. szombat KULTURÁLIS HÍREK HANS EISLER nemzeti díjas zeneszerző, az NDK állami himnuszának szerzője csütörtökön hirtelen elhunyt. * MOZART-ESTET rendez az Ady Endre Művelődési Otthon ma este a Kiscelli Múzeumban. Közreműködik a Postás Szimfonikusok Zenekara és az Ady Endre Kórus.# LOUIS ARAGON LENIN-DÍJAS ÍRÓT, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját csütörtökön a prágai Károly Egyetem ünnepélyesen díszdoktorrá avatta. * A IV. MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZETI KONGRESSZUST szeptember 13—15-én rendezi a Technika Házában a Gépipari Tudományos Egyesület, az Agrártudományi Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia. Tudósok a kongresszusi irányelvekről BOGNÁR GÉZA Kossuth-díjas akadémikus: Komplex feladatok, hatékony nemzetközi együttműködés Az irányelvek bevezetése kiemeli, hogy nem tudtuk teljesen kiaknázni a szocialista országok együttműködésében rejlő nagy és növekvő lehetőségeket és mind gazdasági építőmunkánk feladatai, mind kulturális fejlődésünk feladatai keretében kiemeli a szocialista országok hatékonyabb gazdasági és tudományos együttműködésének rendkívüli jelentőségét és fontosságát A rohamos technikai fejlődés mellett Magyarországnak is megvan az igénye arra, hogy a legkorszerűbb technikai eszközöket és termékeket használja fel. Egyúttal azonban az is szükséges, hogy Magyarország ipara a legkorszerűbb termékeket állítsa elő. Az ipari termelés minőségének világszinten tartása és annak fejlesztése rendkívül nagy anyagi és szellemi erőt igényel, olyan nagymértékű ráfordítást, amelyre egy olyan kis ország, mint Magyarország, önmagában képtelen lenne. Az autarchiára való törekvés az ipari termelésben igen sok anyagi és szellemi erőt köt le feleslegesen, amit elkerülhetünk akkor, ha követve az irányelvek útmutatását, növeljük azoknak az iparágaknak a részarányát, amelyek hazánk adottságainak és a szocialista nemzetközi munkamegosztás elveinek megfelelnek. Ilyen vonatkozásban az irányelvek a gépiparban elsősorban a híradástechnikát emeli ki. Azonban híradástechnikai iparunk fejlesztése sem képzelhető el a szocialista tábor országaival való legszorosabb együttműködés nélkül.Azok a rendkívül komplex feladatok, amelyek például egy nemzetközi összeköttetés céljára szolgáló rendszer kifejlesztéséhez szükségesek, magukban foglalják az anyag szerkezetének mélyebb megismerésétől kezdve egészen a legkorszerűbb tömeggyártási technológiák és eljárások ismeretéig a problémák egész sorát. A híradástechnikai gyártmányok korszerűsítéséhez nélkülözhetetlen félvezetők kutatása világviszonylatban több tízezer kutatót foglalkoztat. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonatkozásban is a világon elért tudományos eredményekre és ezen belül elsősorban a szocialista országok tudományos eredményeire kell támaszkodnunk. Kapni viszont csak úgy kaphatunk, ha gazdasági lehetőségeinktől, adottságainktól függően mi is részt vállalunk a közös feladatokból. Ugyancsak a nemzetközi együttműködésnek fontosságát hangsúlyozzák az irányelvek az országos távlati tudományos kutatási terv feladatainak és a tudományos munka fő irányának a kitűzésével kapcsolatban. Előírják, hogy tudományos erőinket elsősorban olyan feladatokra kell összpontosítani, amelyek megfelelnek a hazai feltételeknek és szükségleteknek, valamint a nemzetközi kooperáció és munkamegosztás lehetőségeinek.Az alapkutatások vonatkozásában az akadémiai kutatások nemzetközi összehangolására már az idén jelentős lépés történt a szocialista országok akadémiáinak varsói összejövetelén, ahol irányelveket dolgoztak ki az alapkutatások nemzetközi koordinálására, és előkészítették azokat a fő feladatokat, amelyekben a nemzetközi kooperáció elsősorban szükséges és lehetséges. Felismerve a műszaki fejlesztésben és a tudományos kutatásban a szocialista országok együttműködésének rendkívüli jelentőségét, és élve azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a kommunista pártok nemzetközi együttműködésre vonatkozó határozatai biztosítanak, reméljük, hogy műszaki fejlesztésünk és kutatásunk az eddiginél hatékonyabban fogja szolgálni népgazdaságunkat és ezzel együtt az egész szocialista tábor célkitűzéseit Az emberek megítélésében új normák szükségesek Szocialista fejlődésünk megköveteli, hogy az élet minden területén, minden helyre olyanok kerüljenek, akik az adott feladatkör ellátására a legmegfelelőbbek. Ez a körülmény az emberek megítélésében új normák szükségességét vetette fel. „Ma minden tisztség és funkció betöltésénél a szocialista rendszerhez való hűség mellett a hozzáértés és rátermettség a döntő." Sok embert foglalkoztat, hogy ennek a tételnek forradalmi újszerűsége hogyan érvényesíthető például az egyetemi felvételekkel kapcsolatban anélkül, hogy a munkásosztály és parasztság gyermekei hátrányba ne kerüljenek. A megoldás a tézisek alapján világosnak látszik. A tanyai, falusi iskoláknak a szakosított általános iskolák szintjére emelése, a vidéki középiskolák megerősítése, a bentlakásos nevelőintézmények hálózatának kiépítése, a különféle társadalmi ösztöndíjak — ezek is a segítésnek azon lehetőségei, amelyekkel a volt kizsákmányolt osztályokból származó fiatalokat magasabb felkészültséghez juttathatjuk, így a származási kategóriák mechanikus alkalmazása nélkül is egyenlő eséllyel pályázhatnak bárkivel szemben az egyetemi, főiskolai helyekre. Hazánkban a tudományos kutatások bázisai az egyetemi tanszékek, s úgy gondolom, ennek még hosszú ideig így is kell maradnia. Újabb orvosi kutatóintézetek felállítása az anyagi eszközök szétforgácsolódásához és az állások esetleg gyengébb erőkkel való betöltéséhez vezethet, amikor több, nagy eredményekre képes egyetemi intézetünk felszerelése korszerűtlen és igen nehéz körülmények között működik. A „még be nem érett”, fiatal kutatók önállósítása, vezető állásokba juttatása sem szolgálja mindig a fejlődésüket A tanszékek nagyobb létszáma, a szakma egész anyagával való eleven kapcsolat az oktatómunkában és a tanszék mindennapi életében, jobban biztosítja, hogy a kérdéseket nagyobb összefüggésekben látó kutatókat, magas kvalifikációjú szakembereket képezzünk. Ezen elvek alapján megoldhatók azok a nehézségek is, amelyek orvosi tanszékek betöltése esetében nemegyszer jelentkeznek. Bizonyos, hogy a külföldi tanulmányutak a fiatal tudósnemzedék számára hallatlan előnyt jelentenek, de tudatosítanunk kell, hogy a hazai „belső tanulmányutak”-nak az eddiginél sokkal nagyobb mérvű kihasználása könnyen hozzáférhető és egyúttal kiváló alkalom a fejlődésük szempontjából. Azt hiszem, hogy orvos számára mindenkinél könnyebb a szocializmus eszméinek az elfogadása. Az orvos küzd az ember betegségei ellen, a szocializmus pedig a társadalom betegségeit szüntei meg . ŐSSZEL, TÉLEN nélkülözhetetlen, kellemes és kényelmes viselet a MELEGÍTŐ Ára: 220,— forinttól 380,— forintig Kapható a sportboltokban, az állami áruházakban és a földművesszövetkezeti szaküzletekben DR. GERŐ SÁNDOR egyetemi tanár, a m. sz. Belklinika igazgatója.