Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-08 / 210. szám

8 ­ Móricz Zsigmond halálának 20. évfordulóját aligha ünne­pelhette volna jobban a rádió, mint a Rokonok dramatizált megszólaltatásával. Ha Móricz nem is tartozik azok közé az al­kotók közé, akiknek tehetségét egyetlen könyvük jellemzi legjob­ban, kétségtelen, hogy művészi ítélő ereje ebben a regényben a leglenyűgözőbb, társadalomábrá­zolása itt a legvilágosabb. Móricz, aki régebben írt dzsentriregé­nyeiben még nem tudott megsza­badulni a végnapjait élő úri osz­tály érzelmes festésétől, ebben a regényben már a valóság össze­függéseit mélyen átgondoló, azok lényegét s természetét határozot­tan ismerő realista író tárgyila­gosságával rajzol és ítél. A saját véleményét társadalmának bajai­ról, s e bajoknak az egész nem­zetet érintő komor jelentéseiről a tények logikájával fejezi ki. A regény szerkesztése talán a legdrámaibb minden műve közt, beleértve a színműveit is. Va­laki, aki a legjobb, a legígérete­sebb jellem úri környezetében, s akit mégis magához hasonít, s lehúz a mélybe ez a környezet, a gondolat s a mesterien megvá­lasztott alaphelyzet eleve ma­gában hordja a drámát, az írónak nincs is szüksége semmi­féle művi bonyolításról, a figurák és helyzetek úgyszólván maguk bontják, ki önmagukat.­­ S mégis, a Rokonok rádiójá­tékra való dramatizálása ko­rántsem lehetett könnyű munka. Móricz Virágnak és Thurzó Gá­bornak, aki erre a szép feladatra vállalkozott, sokkal többet kellett tennie a cselekményt megelevení­tő párbeszédek megválogatásánál, a drámai izzást megtartó és fel­fokozó epizódok kiemelésénél. Hogy Kopjáss főügyész alakját teljes bonyolultságában érzékel­hessük, s tanúivá legyünk annak a belső drámának, ami benne magá­ban zajlik, ahhoz szükséges volt néhány merészebb megoldás is; egyebek közt az, hogy a játék szerzői beszéddé alakítsanak olyan mozzanatot is, amelyet Móricz a regényírás más eszközeivel raga­dott meg. Ami a dramatizálás előbbi, „vá­logatási-sűrítési” módjait illeti, Móricz Virág és Thurzó Gábor jól oldotta meg feladatát. Valóban arra koncentráltak, ami a hangbeli megjelenítés közvetítésével is ér­dekfeszítő. Az egyes fontos motívu­mok dialógussá vagy akár mono­lóggá alakításában azonban lehet­tek volna bátrabbak s következe­tesebbek. Tény, hogy Kopjáss alak­jának ellentmondásait a rádiójáték nem oldotta fel eléggé. Ami Mó­­ricznál gazdag ellentmondásossá­gában is meggyőző egység, az itt néha bántó szögletességgé fajult. A rádiót hallgatva, helyenként a­z volt az érzésünk, mintha két Kop­jáss szerepelne a játékban, s az egyik — noha ugyanazon a han­gon szól — cáfolná a másikat. Solymosi Ottónak, a rendezőnek sikerült érzékeltetnie a móriczi regény légkörét, biztosítania a hely­szín és a helyzetek világosságát, az előadás „szemléletességét”. A főbb szerepeket Kállai Ferenc, Zolnay Zsuzsa, Kemény László, Greguss Zoltán, Bársky Zsuzsa és Tompa Sándor szólaltatták meg. Az egészében ízléses és mértéktar­tó, szinte „eszköztelenül” kifejező játékstílusról csak a liberális dok­tor szónoklatának a tónusa ütött el. Kár volt ezt a tartalmában, nyelvi stílusában amúgy is gú­nyolt szónoklatot még a hang­­hordozással is élesen karikírozni. Néhány helyen tagoltabb ritmus­ra, s valamivel hangsúlyosabb szü­netekre lett volna szükség, hogy a változásokat, elmozdulásokat ha­tározottabban érezhessük. H. Z. ROKONOK Rádiójáték Móricz Zsigmond regényéből Megjelent a Magyar Tudomány A Magyar Tudományos Aka­démia központi folyóirata, a Ma­gyar Tudomány legújabb számá­ban Ortutay Gyula írt vezércik­ket Az értelmiség szerepe és fel­adata a békeharcban címmel A folyóiratban összefoglaló fi­lozófiai tanulmányt olvashatunk Elek Tibor tollából a több mint egy évig tartott relativitáselmé­leti vitáról. Bakács Tibor a fer­tőző betegségek összetételének jelentős megváltozásáról írt cik­ket, Molnár Béla a sugárzó anya­gok alkalmazásáról a mezőgazda­­sági kutatásokban írt tanul­mányt. A folyóirat tartalmas szemlét közöl az Akadémia éle­téből, ismerteti az MTA Törté­nettudományi, Nyelvtudományi Intézete vitaülésének kivonatos anyagát és beszámol a szocialista országok agrárgazdasági kutató­­intézetei képviselőinek tudomá­nyos módszertani konferenciájá­ról. festei KRÓNIKA Berlioz: Faust elkárhozása A Károlyi-kert utolsó hangver­senyén Berlioz Faust elkárhozása című oratóriumát hallottuk az Ál­lami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus előadásában. A mű — akárcsak a francia mester legtöbb alkotása — zseniális és la­pos, banális részleteket egyaránt tartalmaz. Az újszerű, a mű meg­írásakor valósággal forradalmian ható hangszerelés — amiből Liszt és Wagner is oly sokat tanult — jó előadás esetén ma is lenyűgözi a hallgatót, de a zeneszerző nem tudott hanghatásainak fölébe emelkedni, a muzsika nagy for­máit, lényeges mondanivalóját alárendelte egy-egy effektusnak. Ezért is érezzük szinte minden művét, még a legter­jedelmesebbe­ket is, vázlatosnak, sőt, felszínes­nek. Berlioz életműve intő példá­ja lehet mindama zeneszerzőknek, akik manapság új, a soha még le nem írt hatások leírásán töpreng­ve, megfeledkeznek a zene tartal­mi mozzanatairól. Az előadás ezúttal inkább ki­emelte, mint palástolta a mű szét­eső szerkezetét. Hiányzott a ro­mantikus hevület, amely egységbe ötvözheti Berlioz muzsikáját. Fe­­rencsik János vezénylőpálcája nyomán valami hűvös józanság vett erőt az előadókon. Még a Rákóczi-induló játszásakor­­ sem forrósodott át az atmoszféra. Az énekkar sok helyütt hibázott, bi­zonytalan felkészültségről tett ta­núságot. Különösen zavaró volt a férfikari részleg elaggott, dalárdás hangzása. A szólisták közül Wer­­ner Mária teljesítménye emelke­dett ki: rövid énekszólamában is megmutatta, hogyan kell egy dal­lamot megmintázni, hamis érzel­­gés nélkül tolmácsolni. (A többi magánszólamot Szecsődy Irén, Bartha Alfonz, Palócz László és Bódy József énekelte.) nyáron pótolhatják, a Kiscelli úti kastély patinás, és — ami fontos körülmény — kitűnő akusztikájú falai között. A sikeres, és a kö­zönség soraiban is népszerű kas­télykoncertek számát jövő nyá­ron talán vonósnégyesestekkel, dalműsorokkal is bővíteni lehetne. A Károlyi-kerti esték, sajnos, év­ről évre komolyabbakká, sőt, ko­­morabbakká válnak; műsoruk semmiben sem különbözik a téli hangversenyekétől. Érdemes lett volna Johann Strauss műveinek, az operett más klasszikusainak (Offenbach stb.), esetleg a szim­fonikus dzsessz ismert, és nálunk még be nem mutatott értékeinek is szentelni egy-egy estet. S nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az akusztikai viszonyok a Károlyi­kertben évről évre rosszabbodnak. Dilettánsok kezelik a mikrofono­kat és az erősítő berendezést, így történhet meg, hogy a halk részek erőben megnövekedve, a hango­sak pedig erejüket vesztve jutnak el a hallgatóhoz. Hozzáértő akusz­tikus dolga volna, hogy megoldja ezt a problémát.Breuer János A Budapesti Kamarazenekar hangversenye a Kiscelli úti kastélyban A nyári évad záróhangverse­nyén szinte szünet nélkül szemer­kélt az eső, ami — kivételesen — buzdította, nem szegte kedvét a muzsikusoknak, sem a hűségesen kitartó közönségnek. Varga Pál kicsiny együttese élén ismét jó stílusérzékkel, spontán muzsikáló­kedvvel megál­lt karmesternek mutatkozott. Az ő főhőse kétség­kívül Zempléni Kornél volt, aki Bach V. Brandenburgi versenyé­ben elsősorban a mű ritmikai fe­szültségét, Mozart G-dúr zongora­­versenyében a humort és a poézist emelte ki. Játékának csúcspontja a Bach-mű I. tételének kadenciá­­ja volt. Itt a látszatra gépies moz­gást a hangerő finom változtatá­saival színezte, a zene anyagának belső mozgását a kisebb-nagyobb nekifeszülések és elernyedések ki­domborításával tette érzékletessé. A Brandenburgi versenyben Zempléni méltó társakra lelt Ba­­táry József (hegedű) és a kitűnő Jeney Zoltán (fuvola) személyé­ben. A hangverseny folytatásaként J. Chr. Bach két zenekarra írt Esz-dúr szimfóniája és Haydn ko­rai, Le midi alcímet viselő szim­fóniája hangzott el hangulatosan és a viszontagságos időjáráshoz mérten viszonylag pontosan.­­• A nyári hangversenyévad leg­fontosabb „újítása" a Kiscelli úti kastély udvarának muzsikálás színhelyeként való felhasználása volt. Fővárosunkban nincs egyet­len intim, régebbi művek előadá­sához hangulatos keretet biztosító zárt terem. Ezt a hiányt legalább NÉPSZABADSÁG 1982. szeptember 8. szombat KULTURÁLIS HÍREK HANS EISLER nemzeti díjas zeneszerző, az NDK állami him­nuszának szerzője csütörtökön hirtelen elhunyt. * MOZA­RT-ESTET rendez az Ady Endre Művelődési Otthon ma este a Kiscelli Múzeumban. Közreműködik a Postás Szimfo­nikusok Zenekara és az Ady Endre Kórus.# LOUIS ARAGON LENIN-DÍ­­JAS ÍRÓT, a Francia Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának tagját csütörtökön a prágai Ká­roly Egyetem ünnepélyesen dísz­doktorrá avatta. * A IV. MEZŐGAZDASÁGI GÉ­PÉSZETI KONGRESSZUST szep­tember 13—15-én rendezi a Tech­nika Házában a Gépipari Tudo­mányos Egyesület, az Agrártudo­mányi Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia. Tudósok a kongresszusi irányelvekről BOGNÁR GÉZA Kossuth-díjas akadémikus: Komplex feladatok, hatékony nemzetközi együttműködés Az irányelvek bevezetése ki­­emeli, hogy nem tudtuk tel­jesen kiaknázni a szocialista or­szágok együttműködésében rejlő nagy és növekvő lehetőségeket és mind gazdasági építőmunkánk feladatai, mind kulturális fejlő­désünk feladatai keretében ki­emeli a szocialista országok haté­konyabb gazdasági és tudományos együttműködésének rendkívüli je­lentőségét és fontosságát A rohamos technikai fejlődés mellett Magyarországnak is meg­van az igénye arra, hogy a leg­korszerűbb technikai eszközöket és termékeket használja fel. Egy­úttal azonban az is szükséges, hogy Magyarország ipara a leg­korszerűbb termékeket állítsa elő. Az ipari termelés minőségének világszinten tartása és annak fej­lesztése rendkívül nagy anyagi és szellemi erőt igényel, olyan nagymértékű ráfordítást, amelyre egy olyan kis ország, mint Ma­gyarország, önmagában képtelen lenne. Az autarchiára való törekvés az ipari termelésben igen sok anyagi és szellemi erőt köt le feleslege­sen, amit elkerülhetünk akkor, ha követve az irányelvek útmu­tatását, növeljük azoknak az iparágaknak a részarányát, ame­lyek hazánk adottságainak és a szocialista nemzetközi munka­­megosztás elveinek megfelelnek. Ilyen vonatkozásban az irányel­vek a gépiparban elsősorban a híradástechnikát emeli ki. Azon­ban híradástechnikai iparunk fej­lesztése sem képzelhető el a szo­cialista tábor országaival való legszorosabb együttműködés nél­kül.Azok a rendkívül komplex fel­adatok, amelyek például egy­ nemzetközi összeköttetés céljára szolgáló rendszer kifejlesztéséhez szükségesek, magukban foglalják az anyag szerkezetének mélyebb megismerésétől kezdve egészen a legkorszerűbb tömeggyártási tech­nológiák és eljárások ismeretéig a problémák egész sorát. A híradástechnikai gyártmá­nyok korszerűsítéséhez nélkülöz­hetetlen félvezetők kutatása világ­­viszonylatban több tízezer ku­tatót foglalkoztat. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonatkozásban is a világon elért tudományos ered­ményekre és ezen belül elsősor­ban a szocialista országok tudo­mányos eredményeire kell támasz­kodnunk. Kapni viszont csak úgy kaphatunk, ha gazdasági le­hetőségeinktől, adottságainktól függően mi is részt vállalunk a közös feladatokból. Ugyancsak a nemzetközi együtt­működésnek fontosságát hangsú­lyozzák az irányelvek az országos távlati tudományos kutatási terv feladatainak és a tudományos munka fő irányának a kitűzésével kapcsolatban. Előírják, hogy tudo­mányos erőinket elsősorban olyan feladatokra kell összpontosítani, amelyek megfelelnek a hazai fel­tételeknek és szükségleteknek, va­lamint a nemzetközi kooperáció és munkamegosztás lehetőségei­nek.Az alapkutatások vonatkozásá­ban az akadémiai kutatások nem­zetközi­ összehangolására már az idén jelentős lépés történt a szo­cialista országok akadémiáinak varsói összejövetelén, ahol irány­elveket dolgoztak ki az alapkuta­tások nemzetközi koordinálására, és előkészítették azokat a fő fel­adatokat, amelyekben a nemzet­közi kooperáció elsősorban szük­séges és lehetséges. Felismerve a műszaki fejlesztés­ben és a tudományos kutatásban a szocialista országok együttmű­ködésének rendkívüli jelentőségét, és élve azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a kommunista pártok nemzetközi együttműködésre vo­natkozó határozatai biztosítanak, reméljük, hogy műszaki fejleszté­sünk és kutatásunk az eddiginél hatékonyabban fogja szolgálni népgazdaságunkat és ezzel együtt az egész szocialista tábor célkitű­zéseit Az emberek megítélésében új normák szükségesek Szocialista fejlődésünk megkö­veteli, hogy az élet minden területén, minden helyre olyanok kerüljenek, akik az adott feladat­kör ellátására a legmegfelelőb­bek. Ez a körülmény az emberek megítélésében új normák szüksé­gességét vetette fel. „Ma minden tisztség és funkció betöltésénél a szocialista rendszer­hez való hűség mellett a hozzáértés és rátermett­ség a döntő." Sok embert foglal­koztat, hogy ennek a tételnek for­radalmi újszerűsége hogyan ér­vényesíthető például az egyetemi felvételekkel kapcsolatban anél­kül, hogy a munkásosztály és pa­rasztság gyermekei hátrányba ne kerüljenek. A megoldás a tézisek alapján világosnak látszik. A ta­nyai, falusi iskoláknak a szako­sított általános iskolák szintjé­re emelése, a vidéki középiskolák megerősítése, a bentlakásos ne­velőintézmények hálózatának ki­építése, a különféle társadalmi ösztöndíjak — ezek is a segítésnek azon lehetőségei, amelyekkel a volt kizsákmányolt osztályokból származó fiatalokat magasabb felkészültséghez juttathatjuk, így a származási kategóriák mecha­nikus alkalmazása nélkül is egyenlő eséllyel pályázhatnak bárkivel szemben az egyetemi, főiskolai helyekre. Hazánkban a tudományos kuta­tások bázisai az egyetemi tanszé­kek, s úgy gondolom, ennek még hosszú ideig így is kell maradnia. Újabb orvosi kutatóintézetek fel­állítása az anyagi eszközök szét­­forgácsolódásához és az állások esetleg gyengébb erőkkel való be­töltéséhez vezethet, amikor több, nagy eredményekre képes egye­temi intézetünk felszerelése kor­szerűtlen és igen nehéz körülmé­nyek között működik. A „még be nem érett”, fiatal kutatók önálló­sítása, vezető állásokba juttatá­sa sem szolgálja mindig a fejlő­désüket A tanszékek nagyobb létszáma, a szakma egész anya­gával való eleven kapcsolat az oktatómunkában és a tanszék mindennapi életében, jobban biz­tosítja, hogy a kérdéseket na­gyobb összefüggésekben látó ku­tatókat, magas kvalifikációjú szakembereket képezzünk. Ezen elvek alapján megoldhatók azok a nehézségek is, amelyek orvosi tanszékek betöltése esetében nem­egyszer jelentkeznek. Bizonyos, hogy a külföldi ta­nulmányutak a fiatal tudósnem­zedék számára hallatlan előnyt jelentenek, de tudatosítanunk kell, hogy a hazai „belső tanul­­mányutak”-nak az eddiginél sok­kal nagyobb mérvű kihasználása könnyen hozzáférhető és egyúttal kiváló alkalom a fejlődésük szem­pontjából. Azt hiszem, hogy orvos számá­ra mindenkinél könnyebb a szo­cializmus eszméinek az elfogadá­sa. Az orvos küzd az ember be­tegségei ellen, a szocializmus pe­dig a társadalom betegségeit szün­­tei meg­ . ŐSSZEL, TÉLEN nélkülözhetetlen, kellemes és kényelmes viselet a MELEGÍTŐ Ára: 220,— forinttól 380,— forintig Kapható a sportboltokban, az állami áruházakban és a földművesszövetkezeti szaküzletekben DR. GERŐ SÁNDOR egyetemi tanár, a m­. sz. Belklinika igazgatója.

Next