Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-20 / 246. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. október 20. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 246. szám Októberi búzavetés Aki látta, hosszú ideig nem feledi el a keszthelyi akadémia gazdaságának tavalyi búzavetés-kísérletét. A különböző fajták vetőmagját szeptember közepétől december közepéig tették földbe az apró kis parcellákon. A sok parcella egyöntetűen bizonyította: október a búzavetés legkedvezőbb ideje. Ha ennél későbben vetnek, még nagy adagú műtrágyával sem lehet ellensúlyozni a novemberi, decemberi vetés hátrányait. Nemcsak ez az egy kísérlet, hanem a gyakorlati tapasztalatok sokasága is az októberi búzavetés mellett szól, így aztán nyugodtan ki lehet jelenteni: hazánkban a kenyérgabona-kérdés megoldásának nagyon fontos része, hogy még ebben a hónapban földbe kerüljön mindenütt a mag. Érdeke ez az országnak is, a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak is. Jó harminc esztendővel ezelőtt a mostaninál több mint másfélillió holddal nagyobb volt a kenyérgabonát termő terület. A nagyon jelentős csökkenés ellenére is megvan a mód, a lehetőség arra, hogy mezőgazdaságunk teljes egészében fedezze búzából a hazai szükségletet. A lényeg: a tervezett terület bevetése, s a termésátlagok növelése. Ha elérjük holdanként a 14—15 mázsás átlagot, akkor a tervezett területen megterem annyi búza, hogy az még valamennyi tartalékot is biztosít. Az állami gazdaságok — még a kedvezőtlen időjárás ellenére is — tartani tudják már esztendők óta ezt a szintet. A szövetkezeti nagyüzemben sem kedvezőtlenebbek a búzatermesztés feltételei, így ott is elérhető országos átlagban ez az eredmény. Tavaly búzatábláink országosan 11,1 mázsát adtak. Az idén ugyancsak meghaladtuk valamivel a 10 mázsás átlaghozamot, s ez nagy dolog, hiszen korábban rendszerint 7 m0 mázsás búzatermést takaríthattunk csak be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden adottságot, minden lehetőséget kihasználtunk eddig. Sokat kell még tenni azért, hogy a kívánt hozamokat elérjük. S érdemes, nagyon érdemes minden termelőszövetkezetben kihasználni a termésátlagok növelésére kínálkozó lehetőségeket. A számítások azt mutatják, hogy egy hold búza összes termelési költségeit hatmázsás termés fedezi. Aki tehát 6—7 mázsa búzát termel egy holdon, nem jut a búza után tiszta bevételhez. Mindjárt hozzá kell ehhez tenni: csak rendkívül rosszul gazdálkodó, a búzatermesztés legalapvetőbb követelményeit semmibe vevő gazdaságokban ad a búza holdanként 6-7 mázsát. Nagyon sok példát lehetne említeni a húsz mázsán felüli hozamokra. Az idei mezőgazdasági kiállításon 22 olyan gazdaság vett részt, amelyik 20 mázsán felüli búza átlagterméssel szerepelt. S ezt az eredményt valamennyi több száz vagy több ezer holdon érte el. Tizenhat mázsás átlagtermés esetén is 2400 forint körül alakul egy hold tiszta hozama. Ez bizony nem egy esetben nagyobb, mint néhány jól jövedelmezőnek tartott növény után a tiszta bevétel. Hogy mi határozza meg a legerőteljesebben a búza átlagtermésének sorsát, s így jövedelmezőségét is? Az, hogy ősszel mikor és milyen feltételek mellett bocsátják a magot nyolc-kilenc hónapos útjára. A búzavetés most kedvezőbben áll, mint egy esztendővel ezelőtt. Október közepéig nagyobb területet vezettek be, mint tavaly ugyaneddig az időpontig. Az 1 millió 936 ezer holdas tervezett területből valamivel több, mint 800 ezer holdon van földben a mag. A legutóbbi két hétben több mint 610 ezer holdat vetettek be az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. Ha a vetés ilyen ütemben halad tovább, akkor október végéig másfél millió hold búzavetésünk lesz. Így tehát a vetés egy része megkésik. De tavaly s az azt megelőző esztendőkben még így sem álltunk. Ma kedvezőbb a helyzet — mondhatná valaki. Ez igaz. De ha nem a múlt eredményeihez mérjük a búzavetés helyzetét, hanem a követelményekhez, akkor már nem lehetünk elégedettek, s nem lehetnek elégedettek a termelőszövetkezeti vezetők és tagok sem. Munka rengeteg adódik most a mezőgazdaságban. Fontossági sorrendet szinte lehetetlen készíteni. Azzal azonban minden állami gazdaságban, minden termelőszövetkezetben egyetérthetnek: a búzavetést úgykell megszervezni, hogy e hónap végéig végezzenek. Több termelőszövetkezetben panaszolták az utóbbi hetekben: azért nem tudtak gyorsabban vetni, mert a műtrágyára vártak. A szuperfoszfát — amely a búzának fontos műtrágyája — késett. Valóban ez történt. Hiba az, hogy az illetékes külkereskedelmi vállalat nem tudta idejében, folyamatosan biztosítani a nyersfoszfátot, a szuperfoszfát alapanyagát. Később, amikor már volt nyersfoszfát, a peremartoni gyárban kereken 10 ezer tonna szuperfoszfát halmozódott fel, mert a gyár nem győzte a vagonba rakást, s a MÁV esetenként nem tudott a szállításhoz vagont adni. Mindennek a szövetkezetek látták a kárát, hiszen vagy a munkával álltak le, vagy műtrágyázatlan földbe tették a magot. Az állam nagy segítséget ad mezőgazdaságunknak a búzatermesztés fejlesztéséhez. A gépek tízezrei, az új bőven termő fajták, a műtrágya — s lehetne még sorolni — mind-mind fontos feltétele a termésátlagok növelésének. Azonban ha a szállításoknál bajok keletkeznek, hiába a jó szándék. Ami a műtrágyát illeti — igaz, hogy késve — most már folyamatos a termelőszövetkezetekbe juttatása. Ha egy hónappal ezelőtt rendet teremtenek, kevesebb a bosszúság, s hatékonyabban értékesül a búzatermesztésben a műtrágya is. A legkedvezőbb vetésidő betartása jóformán kivétel nélkül mindenütt munkaszervezés kérdése. Eddig egyszerűbb volt a feladat, mert az első vetések korán lekerülő elővetemény után következtek. Most már kevesebb az úgynevezett „szabad terület”, így aztán a kukoricatöréssel, a szárvágással, a cukorrépaszedéssel és szállítással is összhangba kell hozni a vetéselőkészítést és vetést. Ha bonyolultabb is a vetéselőkészítés és vetés, mint egy-két héttel ezelőtt, azért minden termelőszövetkezet képes arra, hogy erőit a vetés követelményeinek megfelelően csoportosítsa. Az időjárás a vetésre kedvező. Ha száraz is a talaj, gyorsabb a munka, mintha az esőzések sártengerré változtatták volna a határt. Számolni lehet azzal, hogy az őszi esők m megjönnek. Használjanak tehát ki most minden percet, mert a mostani igyekezetnek a jövő esztendei jobb termésben láthatják a hasznát. Almási István Washington október 19. (MTI) Kennedy, az Egyesült Államok elnöke csütörtök este a Fehér Házban fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert és tanácskozást folytatott vele. A megbeszélés csaknem két és fél óra hosszat tartott. A találkozón szovjet részről részt vett Szemjonov külügyminiszter-helyettes és Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete is. Amerikai részről jelen volt Dean Rusk külügyminiszter, Thompson rendkívüli külügyi tanácsadó, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete és Hillenbrand külügyi tanácsadó. Gromiko a tanácskozás után újságíróknak kijelentette: „Az elnökkel számos fontos kérdést vitattunk meg, köztük a német kérdés békés rendezését. Úgy gondolom, hogy a véleménycsere hasznos volt." Dean Rusk amerikai külügyminiszter csütörtök este a külügyminisztérium épületében díszvacsorát adott Gromiko tiszteletére. Gromiko és Rush a taicsora során folytatta a két országot kölcsönösen érintő kérdések megvitatását. Gromiko és Kennedy tanácskozása a német kérdésről Gromiko szovjet külügyminiszter a Fehér Házban Kennedy elnöknél. „Nyugat-Berlini még nem merültek ki a megegyezés lehetőségei“ Gomulka elvtárs beszéde az NDK népi kamarájának ülésén Berlin, október 19. (ADN) Az NDK népi kamarája péntek délelőtt ülést tartott. Az ülésen megjelent a baráti látogatásra érkezett lengyel párt- és kormányküldöttség. A vendégeket Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke üdvözölte. Az ülésen Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása történelmi fordulat volt, kiváltképpen a lengyel és a német nép viszonyában — mutatott rá Gomulka. — A lengyel nép nagy elismeréssel és mély rokonszenvvel támogatja az első német munkás- és parasztállam békepolitikáját. A lengyel nép nagyra értékeli azt a tényt, hogy hazájának nyugati határán először keletkezett békeszerető állam, amely Lengyelországhoz hasonlóan a szocialista országok nagy családjának tagja. Gomulka rámutatott az NDK és Lengyelország gazdasági együttműködésének jelentőségére. Ez az együttműködés évről évre fokozódik. Ezzel összefüggésben részletesen foglalkozott a két ország gazdasági fejlődésével, amely új szakaszba érkezett, és amelyet a nemzetközi munkamegosztás jellemez. Az NDK párt- és kormányküldöttségével folytatott megbeszélések lényegében ennek a gazdasági együttműködésnek kérdéseire összpontosultak. Ezen belül igen nagy jelentősége van a feldolgozó iparágak együttműködésének. A Gomulka elítélte az Európai Közös Piacot, amely valójában a NATO gazdasági támasza. A világnak csak egyfajta közös piacra van szüksége: a közös világpiacra. A szónok síkraszállt azért, hogy hívjanak össze nemzetközi kereskedelmi értekezletet, és alakítsanak meg egy nemzetközi kereskedelmi szervezetet. — Bonn elutasítja a békés együttélés elvét, és mindmáig nem tart fenn normális kapcsolatokat a szocialista államokkal — folytatta Gomulka. — Bonn ellenzi a német békeszerződés megkötését és azt is meg akarja akadályozni, hogy az NDK ilyen békeszerződést írjon alá. Ha a nyugatnémet kormány normális kapcsolatokat akar kialakítani a szocialista országokkal, le kell mondania revansista terveiről. A bonni kormánynak végre szembe kellene néznie a valósággal. „A német— lengyel határ érinthetetlen és az NDK éppen olyan egyenjogú és szuverén állam, mint a Német Szövetségi Köztársaság” — mondotta. A békeszerződés nagy jelentőségű a nyugat-berlini kérdés megoldásában is. Nyugat-Berlin nem maradhat a NATO-államok háborús támaszpontja. A megszállási rendszer már régen elavulttá vált. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek a nyugatberlini kérdésben vallott álláspontja sérti az NDK szuverenitását. Ebbe egyetlen szocialista ország sem nyugodhat bele — hangoztatta Gomulka, de egyben rámutatott: „Azon a nézeten vagyunk, hogy Nyugat-Berlint illetően még nem merültek ki a megegyezés lehetőségei.” Wladyslaw Gomulka beszéde után a képviselők felálltak helyükről és lelkesen tapsoltak, majd Dieckmann, a népi kamara elnöke rövid válaszbeszédéban méltatta a német és a lengyel nép megbonthatatlan barátságát. A lengyel párt- és kormányküldöttség a Brandenburgi kapunál A Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz vezette lengyel párt- és kormányküldöttség péntek délután Berlinben több ponton megtekintette az NDK államhatárát. A vendégeket útjukra elkísérte Walter Ulbricht, valamint Paul Scholz miniszterelnökhelyettes. A Brandenburgi kapunál a lengyel párt- és kormányküldöttség tiszteletére felsorakozott a határnál szolgálatot teljesítő első dandár díszszázada. Gomulka és Cyrankiewicz Poppe városparancsnok kíséretében elhaladt a díszszázad sorfala előtt. A Brandenburgi kapunál húzódó antifasiszta védőfal megtekintése után Gomulka, valamint a lengyel küldöttség többi tagja beírta nevét a városparancsnok vendégkönyvébe. A lengyel vendégek a könyvbe beírták: „Veletek vállvetve áll békeőrségen « Szovjetunió hatalmas legyőzhetetlen hadserege, a lengyel néphadsereg és a varsói szerződés többi államának fegyveres ereje.” Gomulka és Cyrankiewicz pénteken látogatást tettek Otto Grotewohlnál, az NDK minisztertanácsa elnökénél, az NSZEP Politikai Bizottságának tagjánál. Grotewohl egyórás baráti megbeszélést folytatott a lengyel államférfiakkal.