Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. október 20. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 246. szám Októberi búzavetés Aki látta, hosszú ideig nem fe­ledi el a keszthelyi akadémia gaz­daságának tavalyi búza­vetés-kísér­letét. A különböző fajták vető­magját szeptember közepétől de­cember közepéig tették földbe az apró kis parcellákon. A sok par­cella egyöntetűen bizonyította: ok­tóber a búzavetés legkedvezőbb ideje. Ha ennél későbben vetnek, még nagy adagú műtrágyával sem lehet ellensúlyozni a novemberi, decemberi vetés hátrányait. Nemcsak ez az egy kísérlet, ha­nem a gyakorlati tapasztalatok so­kasága is az októberi búzavetés mellett szól, így aztán nyugodtan ki lehet jelenteni: hazánkban a kenyérgabona-kérdés megoldásá­nak nagyon fontos része, hogy még ebben a hónapban földbe kerüljön mindenütt a mag. Érdeke ez az országnak is, a termelőszövetkeze­teknek és állami gazdaságoknak is. Jó harminc esztendővel ez­előtt a mostaninál több mint másfél­­­illió holddal nagyobb volt a kenyérgabonát termő terü­let. A nagyon jelentős csökkenés ellenére is megvan a mód, a lehe­tőség arra, hogy mezőgazdaságunk teljes egészében fedezze búzából a hazai szükségletet. A lényeg: a tervezett terület bevetése, s a ter­mésátlagok növelése. Ha elérjük holdanként a 14—15 mázsás átla­got, akkor a tervezett területen megterem annyi búza, hogy az még valamennyi tartalékot is biz­tosít. Az állami gazdaságok — még a kedvezőtlen időjárás elle­nére is — tartani tudják már esz­tendők óta ezt a szintet. A szövet­kezeti nagyüzemben sem kedve­zőtlenebbek a búzatermesztés fel­tételei, így ott is elérhető orszá­gos átlagban ez az eredmény. Tavaly búzatábláink országosan 11,1 mázsát adtak. Az idén ugyan­csak meghaladtuk valamivel a 10 mázsás átlaghozamot, s ez nagy dolog, hiszen korábban rendsze­rint 7 m0 mázsás búzatermést ta­karíthattunk csak be. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy min­den adottságot, minden lehetősé­get kihasználtunk eddig. Sokat kell még tenni azért, hogy a kí­vánt hozamokat elérjük. S érde­mes, nagyon érdemes minden termelőszövetkezetben kihasznál­ni a termésátlagok növelésére kí­nálkozó lehetőségeket. A számítások azt mutatják,­­ hogy egy hold búza összes terme­lési költségeit hatmázsás termés fedezi. Aki tehát 6—7 mázsa búzát termel egy holdon, nem jut a búza után tiszta bevé­telhez. Mindjárt hozzá kell ehhez tenni: csak rendkívül rosszul gaz­dálkodó, a búzatermesztés legalap­vetőbb követelményeit semmibe vevő gazdaságokban ad a búza holdanként 6-7 mázsát. Nagyon sok példát lehetne említeni a húsz mázsán felüli hozamokra. Az idei mezőgazdasági kiállításon 22 olyan gazdaság vett részt, amelyik 20 mázsán felüli búza átlagterméssel szerepelt. S ezt az eredményt va­lamennyi több száz vagy több ezer holdon érte el. Tizenhat má­zsás átlagtermés esetén is 2400 fo­rint körül alakul egy hold tiszta hozama. Ez bizony nem egy eset­ben nagyobb, mint néhány jól jö­vedelmezőnek tartott növény után a tiszta bevétel. Hogy mi határozza meg a leg­erőteljesebben a búza átlagter­mésének sorsát, s így jövedelme­zőségét is? Az, hogy ősszel mikor és milyen feltételek mellett bo­csátják a magot nyolc-kilenc hónapos útjára. A búzavetés most kedvezőbben áll, mint egy esztendővel ezelőtt. Október közepéig nagyobb terü­letet vezettek be, mint tavaly ugyaneddig az időpontig. Az 1­­ millió 936 ezer holdas tervezett területből valamivel több, mint 800 ezer holdon van földben a mag. A legutóbbi két hétben több mint 610 ezer holdat vetettek be az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek. Ha a vetés ilyen ütemben halad tovább, ak­kor október végéig másfél millió hold búzavetésünk lesz. Így tehát a vetés egy része megkésik. De tavaly s az azt megelőző esztendőkben még így sem áll­tunk. Ma kedvezőbb a helyzet — mondhatná valaki. Ez igaz. De ha nem a múlt eredményeihez mérjük a búzavetés helyzetét, hanem a követelményekhez, ak­kor már nem lehetünk elégedet­tek, s nem lehetnek elégedettek a termelőszövetkezeti vezetők és tagok sem. Munka rengeteg adó­dik most a mezőgazdaságban. Fontossági sorrendet szinte lehe­tetlen készíteni. Azzal azonban minden állami gazdaságban, min­den termelőszövetkezetben egyet­­érthetnek: a búzavetést úgy­­kell megszervezni, hogy e hónap vé­géig végezzenek. Több termelőszövetkezetben pa­naszolták az utóbbi hetekben: azért nem tudtak gyorsabban vet­ni, mert a műtrágyára vártak. A szuperfoszfát — amely a búzának fontos műtrágyája — késett. Va­lóban ez történt. Hiba az, hogy az illetékes külkereskedelmi vál­lalat nem tudta idejében, folya­matosan biztosítani a nyersfoszfá­tot, a szuperfoszfát alapanyagát. Később, amikor már volt nyers­foszfát, a peremartoni gyárban ke­reken 10 ezer tonna szuperfoszfát halmozódott fel, mert a gyár nem győzte a vagonba rakást, s a MÁV esetenként nem tudott a szállítás­hoz vagont adni. Mindennek a szövetkezetek látták a kárát, hi­szen vagy a munkával álltak le, vagy műtrágyázatlan földbe tet­ték a magot. Az állam nagy segítséget ad mezőgazdaságunknak a búzater­mesztés fejlesztéséhez. A gépek tízezrei, az új bőven termő fajták, a műtrágya — s lehetne még so­rolni — mind-mind fontos felté­tele a termésátlagok növelésének. Azonban ha a szállításoknál bajok keletkeznek, hiába a jó szándék. Ami a műtrágyát illeti — igaz, hogy késve — most már folyama­tos a termelőszövetkezetekbe jut­tatása. Ha egy hónappal ezelőtt rendet teremtenek, kevesebb a bosszúság, s hatékonyabban érté­kesül a búzatermesztésben a mű­trágya is. A legkedvezőbb vetésidő betar­tása jóformán kivétel nélkül mindenütt munkaszervezés kér­dése. Eddig egyszerűbb volt a fel­adat, mert az első vetések korán lekerülő elővetemény után követ­keztek. Most már kevesebb az úgynevezett „szabad terület”, így aztán a kukoricatöréssel, a szár­vágással, a cukorrépaszedéssel és szállítással is összhangba kell hozni a vetéselőkészítést és ve­tést. Ha bonyolultabb is a vetéselő­készítés és vetés, mint egy-két héttel ezelőtt, azért minden ter­melőszövetkezet képes arra, hogy erőit a vetés követelményeinek megfelelően csoportosítsa. Az idő­járás a vetésre kedvező. Ha szá­raz is a talaj, gyorsabb a mun­ka, mintha az esőzések sárten­gerré változtatták volna a határt. Számolni lehet azzal, hogy az őszi esők m megjönnek. Használja­nak tehát ki most minden per­cet, mert a mostani igyekezetnek a jövő esztendei jobb termésben láthatják a hasznát. Almási István Washington október 19. (MTI) Kennedy, az Egyesült Álla­mok elnöke csütörtök este a Fehér Házban fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert és ta­nácskozást folytatott vele. A megbeszélés csaknem két és fél óra hosszat tartott. A találkozón szovjet részről részt vett Szemjonov külügymi­niszter-helyettes és Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykö­vete is. Amerikai részről jelen volt Dean Rusk külügyminiszter, Thompson rendkívüli külügyi ta­nácsadó, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete és Hil­­lenbrand külügyi tanácsadó. Gromiko a tanácskozás után új­ságíróknak kijelentette: „Az el­nök­kel számos fontos kérdést vi­tattunk meg, köztük a német kér­dés békés rendezését. Úgy gon­dolom, hogy a véleménycsere hasznos volt." Dean Rusk amerikai külügymi­niszter csütörtök este a külügy­minisztérium épületében díszva­csorát adott Gromiko tiszteletére. Gromiko és Rush a taicsora so­rán folytatta a két országot köl­csönösen érintő kérdések megvi­­­­tatását.­ ­ Gromiko és Kennedy tanácskozása a német kérdésről Gromiko szovjet külügyminiszter a Fehér Házban Kennedy elnöknél. „Nyugat-Berlini még nem merültek ki a megegyezés lehetőségei“ Gomulka elvtárs beszéde az NDK népi kamarájának ülésén Berlin, október 19. (ADN) Az NDK népi kamarája péntek délelőtt ülést tartott. Az ülésen megjelent a baráti látogatásra érkezett lengyel párt- és kormánykül­döttség. A vendégeket Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke üdvözölte. Az ülésen Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott.­ ­ A Német Demokratikus Köz­társaság megalakulása történelmi fordulat volt, kiváltképpen a len­gyel és a német nép viszonyában — mutatott rá Gomulka. — A lengyel nép nagy elismeréssel és mély rokonszenvvel támogatja az első német munkás- és parasztál­lam békepolitikáját. A lengyel nép nagyra értékeli azt a tényt, hogy hazájának nyugati határán először keletkezett békeszerető állam, amely Lengyelországhoz hason­lóan a szocialista országok nagy családjának tagja. Gomulka rámutatott az NDK és Lengyelország gazdasági együtt­működésének jelentőségére. Ez az együttműködés évről évre fokozó­dik. Ezzel összefüggésben részle­tesen foglalkozott a két ország gazdasági fejlődésével, amely új szakaszba érkezett, és amelyet a nemzetközi munkamegosztás jel­lemez. Az NDK párt- és kormány­­küldöttségével folytatott megbe­szélések lényegében ennek a gaz­dasági együttműködésnek kérdé­seire összpontosultak. Ezen belül igen nagy jelentősége van a fel­dolgozó iparágak együttműködé­sének. A Gomulka elítélte az Európai Közös Piacot, amely valójában a NATO gazdasági támasza. A vi­lágnak csak egyfajta közös piacra van szüksége: a közös világpiacra. A szónok síkraszállt azért, hogy hívjanak össze nemzetközi keres­kedelmi értekezletet, és alakítsa­nak meg egy nemzetközi kereske­delmi szervezetet. — Bonn elutasítja a békés együttélés elvét, és mindmáig nem tart fenn normális kapcsolatokat a szocialista államokkal — folytatta Gomulka. — Bonn ellenzi a né­met békeszerződés megkötését és azt is meg akarja akadályozni, hogy az NDK ilyen békeszerző­dést írjon alá. Ha a nyugatnémet kormány normális kapcsolatokat akar kialakítani a szocialista or­szágokkal, le kell mondania re­­vansista terveiről. A bonni kor­mánynak végre szembe kellene néznie a valósággal. „A német— lengyel határ érinthetetlen és az NDK éppen olyan egyenjogú és szuverén állam, mint a Német Szövetségi Köztársaság” — mon­dotta. A békeszerződés nagy jelentő­ségű a nyugat-berlini kérdés megoldásában is. Nyugat-Berlin nem maradhat a NATO-államok háborús támaszpontja. A meg­szállási rendszer már régen el­avulttá vált. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek a nyugat­berlini kérdésben vallott állás­pontja sérti az NDK szuverenitá­sát. Ebbe egyetlen szocialista ország sem nyugodhat bele — hangoztatta Gomulka, de egyben rámutatott: „Azon a nézeten va­gyunk, hogy Nyugat-Berlint ille­­tően még nem merültek ki a meg­egyezés lehetőségei.” Wladyslaw Gomulka beszéde után a képviselők felálltak he­lyükről és lelkesen tapsoltak, majd Dieckmann, a népi kama­ra elnöke rövid válaszbeszédéban méltatta a német és a lengyel nép megbonthatatlan barátságát. A lengyel párt- és kormányküldöttség a Brandenburgi kapunál A Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz vezette lengyel párt- és kormányküldöttség pén­tek délután Berlinben több pon­ton megtekintette az NDK állam­határát. A vendégeket útjukra elkísérte Walter Ulbricht, vala­mint Paul Scholz miniszterelnök­­helyettes. A Brandenburgi kapunál a lengyel párt- és kormányküldött­ség tiszteletére felsorakozott a határnál szolgálatot teljesítő első dandár díszszázada. Gomulka és Cyrankiewicz Poppe várospa­rancsnok kíséretében elhaladt a díszszázad sorfala előtt. A Brandenburgi kapunál húzó­dó antifasiszta védőfal megtekin­tése után Gomulka, valamint a lengyel küldöttség többi tagja beírta nevét a városparancsnok vendégkönyvébe. A lengyel ven­dégek a könyvbe beírták: „Vele­tek vállvetve áll békeőrségen « Szovjetunió hatalmas legyőzhe­tetlen hadserege, a lengyel nép­hadsereg és a varsói szerződés többi államának fegyveres ereje.” Gomulka és Cyrankiewicz pén­teken látogatást tettek Otto Gro­­tewohlnál, az NDK miniszterta­nácsa elnökénél, az NSZEP Poli­tikai Bizottságának tagjánál. Grotewohl egyórás baráti meg­beszélést folytatott a lengyel ál­lamférfiakkal.

Next