Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-10 / 237. szám
2 A segítség nem volt hiábavaló A hatvani járás dolgozó parasztsága harmadik éve jár a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útján. Ha visszatekintünk erre az időre, elmondhatjuk: tsz-eink jól gazdálkodtak, helyesen használták fel gazdaságuk fejlesztésére az állami és a saját eszközöket, biztosították tagjaik nyugodt, gondoktól mentes megélhetését és a legfontosabb termékekből a terveknek megfelelő menynyiségű és minőségű árut adtak a népgazdaságnak. Járásunkban a kettős feladatot, 1955-höz viszonyítva kisebb mértékű csökkenés csak a baromfi és a tojás felvásárlásában mutatkozik. Ezt azonban bőven pótolja a sertéshizlalásban meglevő többlet, miivel adottságainknál fogva a baromfitartást nem kívánjuk jelentős mértékben tovább fejleszteni. A felvásárlási számok alakulása is bizonyítja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek több árut adnak a népgazdaságnak, mint a begyűjtés időszakában, a kisparaszti gazdaságok időszakában bármikor is. Nem is beszélve arról, hogy a két módszer közötti különbség milyen hatással van a munkás-paraszt szövetség alakulására. S e szövetség erősödése nélkülözhetetlen feltétele a szocializmus építésének. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével lehetőség nyílott a szocialista társadalom mielőbbi felépítésére, mely a munkásosztály szempontjából is nagy jelentőségű, így bátran elmondhatjuk, hogy az a segítség, melyet az ország az elmúlt három évben a mezőgazdaságban történő mintegy 19 milliárd forint befektetésével nyújtott, nem volt hiábavaló, mert a jobb áruellátás mellett a szocializmus építésében is nagyot léptünk előre. Sokat változott a parasztság Nem lehet közömbös a munkásosztály szempontjából az sem, hogy parasztságunk politikai tudata nagyot fejlődött az utóbbi három évben, éppen a kollektív munka, a politikai nevelőmunka eredményeképpen. Kulturáltabban él a parasztság. Megszűntek a vagyoni ellentétek, az örökségért való testvérharc, mely hosszú évszázadokon keresztül átokként ült a magyar falun. A fejlődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utóbbi két évben a hatvani járás dolgozó parasztsága 1076 mosógépet, 107 porszívót, 365 televíziót, 1335 rádiót, 52 hűtőszekrényt és 199 motorkerékpárt vásárolt. Ez a vásárlókedv az iparcikkek kereskedelmi forgalmának növekedésén kívül a parasztság arculatának megváltozását is jelenti. Föld helyett televízió, ló helyett mosógép és rádió, nem más ez, mint a paraszti életmód gyökeres megváltozása. Közvetlenül az átszervezés után igen sok problémát okozott a munkaigényes zöldségnövények művelésének megszervezése. A jó politikai munka, a munkásosztály kézzel fogható segítsége, az anyagi ösztönzés elveinek helyes alkalmazása folytán 1961-ben megoldottuk ezt a gondot, és az előző évekhez viszonyítva 600 vagonnal több zöldséget adtunk át a feldolgozó üzemeknek és a kereskedelmi szerveknek. A fellendülés eredményeképpen termelőszövetkezeteink biztosították a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek zökkehogy a szocialista átszervezéssel egyidőben a mezőgazdasági termékek hozamai ne csökkenjenek, sőt, bizonyos termékfajtáknál emelkedjenek, sikeresen oldottuk meg. Többet adunk az országnak Igen érdekes adatokat kapunk, ha a múlt év fontosabb felvásárlási számait összehasonlítjuk az 1955-ös év eredményeivel, tudvalévően akkor az állam a készletek jelentős részét még kötelező begyűjtés útján biztosította, nőmentes nyersanyagellátását. Ezzel egyrészt elősegítették a hazai élelmiszer-ellátás biztosítását, másrészt az exportkötelezettségek teljesítését. Mégis felvetődhet a kérdés, vajon szövetkezeteink helyesen gazdálkodtak-e az állam által rendelkezésükre bocsátott eszközökkel, megvan-e a reális anyagi és politikai fundamentuma annak, hogy a még tapasztalt bajok rövid időn belül megszűnjenek? Vajon saját erejükből fejlesztették-e megfelelően gazdasági alapjaikat a tsz-ek, hiszen ez nélkülözhetetlen feltétele a további fejlődésnek? Saját erőből járásunk termelőszövetkezetei 1960—61-ben 19 millió forint hosszú lejáratú beruházási hitelt kaptak. Saját erejükből 12 millió forinttal járultak hozzá a nagyüzemi termeléshez szükséges eszközök előteremtéséhez. Ez az összeg 5,60 forinttal csökkentette mindkét évben a munkaegység értékét, mely dolgozó tagonként évenként körülbelül 1000 forintos hozzájárulást jelent a közös vagyon gyarapításához. Tehát szövetkezeteink helyesen gazdálkodtak. Nem várták a sült galambot. A maguk erejéből is sokat építettek, így teremtették meg a további fejlődés feltételeit. Nem lehet azonban letagadni, hogy az átmenet időszakában bizonyos nehézségek is mutatkoznak, melyek kedvezőtlen hatással vannak a termelésre, és így természetesen az árutermelésre is. Ezekkel a bajokkal a munkás a piacon találkozik, amikor pénztárcáján érzi, hogy egyes mezőgazdasági termékek árai bizony elég magasak. Természetes dolog, hogy az időszakos árakból mélyreható következtetéseket levonni nem lehet, azonban e jelenségekre feltétlenül reagálni kell. Eszeinkben a termékek önköltsége még magas. Ez főleg abból adódik, hogy a korszerű nagyüzemi termeléshez még nincs minden feltétel biztosítva. Sok helyen hiányzik a vezetési tapasztalat, a jó szakmai felkészültség, a megfelelő mennyiségű gép és a nagyüzemi épület. A kisparaszti gazdaság öröksége még sok tsz működésére rányomja a bélyeget. Mindezt tetézte az utóbbi két évben az igen kedvezőtlen időjárás, ősszel csak hatalmas erőfeszítéssel tudtuk teljesíteni a vetéstervet, tavasszal csapadékhiány, fagy és jégverés károsította a termést. Az igen kedvezőtlen tényezők természetesen a mezőgazdasági termékek áraira is hatottak. Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy járásunk tsz-ei jól gazdálkodtak, jól kamatoztatták a munkásosztálytól kapott segítséget. Joggal ígérhetjük, hogy a következő években még több és jobb minőségű terméket tudunk majd adni a városi lakosságnak. Iglódi Ferenc a Hatvani Járási Pártbizottság titkára 1955 Kenyérgabona 327 vagon Vágómarha 475 db Vágósertés 1005 db. Tej 7 000 hl 1961 Százalék 556 vagon 170 886 db 187 3 333 db 166 12 295 dl. 176 NÉPSZABADSÁG 1962. október 10, szerda A KÖZÉLET HÍREI Kállai Gyula fogadta új ankarai követünket Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese kedden fogadta Kutas Imrét, a Magyar Népköztársaság új ankarai rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét, aki a közeljövőben utazik el állomáshelyére. Az EAK gazdasági küldöttsége elutazott Budapestről Október 1-től 9-ig az Egyesült Arab Köztársaság gazdasági delegációja Husszein Khaled Hamdy, a gazdaságügyi minisztérium államtitkára vezetésével Budapesten tárgyalt. A tárgyalások eredményeként gazdasági együttműködési és egyéb kiegészítő megállapodások kerültek előzetes parafálásra. Az EAK delegációja kedden elutazott Bukarestbe. Elutazott New Yorkba a külügyminiszter első helyettese Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese kedden elutazott New Yorkba, ahol Péter János külügyminiszter hazautazása után, az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakán a magyar küldöttséget vezeti majd. (MTI) A pápa fogadta a magyar katolikus egyház képviselőit XXIII. János pápa kedden magánkihallgatáson fogadta Hamvas Endre Csanádi püspököt, Kovács Sándor szombathelyi püspököt és Brezanóczy Pált, az egri főegyházmegye apostoli kormányzóját. Megkezdődött a geokémiai konferencia A magyar kőolajbányászat 25 éves jubileuma alkalmából a Kőolajipari Tröszt, a drnói kőolajkutató intézet és a krakkói olajtudományi kutatóintézet közreműködésével kedden, a Gellért Szállóban megkezdődtek a 3. nemzetközi geokémiai konferencia tudományos tanácskozásai. Egyidejűleg megnyitották a magyar olajbányászat tudományos ülésszakát is. VWVWWWVWVWWWXVWVWVVWWXWVWVVWWWVWVWWWWWWWWWWWVVWWWWWWVWlWVV. ÚJ TÍPUSÚ TELEFONFÜLKE Modern új típusú utcai telefonfülkét állított fel a Posta Budapesti Távbeszélő Igazgatósága a Lenin körúton a Madách Színháznál. A könnyű súlyú, műanyag ablakokkal és tetővel ellátott iker telefonfülke prototípusát a párt VIII. kongresszusa tiszteletére határidő előtt készítették el. (Wormser Antal felvétele.) A szőlő- és gyümölcsöstelepítés feladatairól tanácskoznak a Földművelésügyi Minisztériumban A nagyüzemi kertészeti termelés fejlesztésének időszerű feladatairól tanácskoztak kedden a Földművelésügyi Minisztériumban a megyei tanácsok kertészeti felügyelői és az Ültetvénytervező Vállalat területi irodáinak vezetői. Az idei őszön és a jövő év tavaszán 715 termelőszövetkezet ültet gyümölcsöst és szőlőt, összesen csaknem 40 000 holdon. Hazánkban most első ízben kerül sor ilyen gyors ütemű és nagyarányú telepítésre. A gyümölcsös- és szőlőtelepítés feladatairól Budahegyi József, a Fölművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályának helyettes vezetője tartott beszámolót. A telepítések előkészítésén jelenleg csaknem 200 erőgép dolgozik — forgatja a talajt A gépek kihasználása azonban nem megfelelő. A termelőszövetkezetek a gyümölcsös- és szőlőterületek nagyarányú fejlesztéséhez a talajjavító vállalattól is kapnak gépeket kölcsön. Az Ültetvénytervező Vállalat az AGROTERV és a Térképészeti Hivatal szakembereit is bevonja a telepítések kijelölésébe. Dr. Borka Miklós, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője, a palántanevelő telepek létesítésének programját ismertette. A távlati tervek szerint összesen 650 termelőszövetkezetben lesz majd ilyen telep, s ezek közül mintegy ötvenet már jövőre megépítenek. Egy-egy telep átlagosan hárommillió forintos beruházást igényel, s mintegy 100—120 holdnyi kertészeti területet lát el. A tanácskozáson bejelentették: tervezet készül arra, hogy a jelenleg több főhatósághoz tartozó dísznövénytermesztés egységes irányítás alá kerüljön, s ennek első lépéseként most első ízben részletesen felmérik a hazai dísznövénytermesztés helyzetét. „KARAKÁN “ Az Üllői úti új lakótelepen, a nyolcemeletes, színes toronyi házak szomszédságában egy alacsony, földszintes, szürkére meszelt épület húzódik meg szerényen. Ajtaján tábla„IX/4. pártszervezet". Kommunisták háza — így nevezik a telepen. Idős, javarészt nyugdíjas férfiak, asszonyok, gyűlnek itt össze esténként. Hosszú évtizedeket töltöttek el nehéz munkában, s most deresedő fejjel jutottak szép, új, erkélyes lakáshoz — először életükben. A fiatal lakótelep idős kommunistái hamarosan megtalálták egymást. Valakihez tartoznia kell az embernek — így mondják, s valóban őszintén érzik, hogy öszszetartoznak. Solt Jenő, öreg nyugdíjas, aki most a társadalmi munkák felelőse a pártszervezetben, Szabó Istvánná, a szervezőtitkár, aki szíjgyártó volt, s most a fia és a menye folytatja tovább a családban már hagyományos szakmát, ő pedig a rábízott unokákkal járja be mindennap a telepet, hogy megalakítsa a házakban a pártsejteket. Dankó Mihályné, a pártszervezet oktatásfelelőse, néhány évvel ezelőtt még a Külügyminisztérium előadója volt, Gáti Imréné nemrég még mint boltvezető dolgozott, s ma a lakótelep pártsejtjeit irányítják. Ők és a többiek estéről estére összegyűlnek a partihelyiségben, s beszélgetnek, vitatkoznak a lakótelep közös gondjairól, dolgairól. S ahol lehet, ott segítenek is. Sok a gyerek az új telepen, s ez természetes, hiszen a nagy családok kapnak elsősorban manapság lakást. Az azonban már nem természetes, hogy nincs hol játszaniuk a kicsinyeknek, mert a tervezők elfelejtkeztek a játszóterekről. A pártszervezet javaslatára az új lakók, a felnőttek, társadalmi munkával pótolják most ezt a mulasztást. Az elmúlt néhány vasárnap több mint 400-an dolgoztak az épülő parkokban. S építenek járdát, sétányokat és egy sivár grundon egyszerre két futballpályát is. A társadalmi munkások száma hétről hétre nő. A telepi pártszervezet tekintélyét elsősorban azonban más események alapozták meg a környéken. Egy öreg, rokkant munkás is új lakást kapott, otthonát azonban nem tudja elhagyni, ehhez járókára lenne szükség. A pártvezetőség felkereste az üzemet, ahol ez az ember korábban dolgozott, s megtalálták az illetékest, beszéltek vele, s az eredmény nem is maradt el. A pártszervezetnek van beteglátogató csoportja. Felkeresik az arra rászorulókat, s a legtöbb helyen el is kél a segítség, hiszen a fiatalok napközben mindenütt dolgoznak, s a beteggel legtöbbször nincs senki. A beteglátogatók kiváltják a gyógyszereket a patikából, ha kell, értesítik az orvost, és ellátják az ügyes-bajos dolgokat a háztartás körül. Utána pedig sietnek haza, mert mosni, takarítani, főzni kell otthon is, a Szabó Istvánná, a szervező titkár