Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

2 A segítség nem volt hiábavaló A hatvani járás dolgozó pa­rasztsága harmadik éve jár a nagyüzemi szocialista mezőgazda­ság útján. Ha visszatekintünk erre az időre, elmondhatjuk: tsz-eink jól gazdálkodtak, helyesen használ­ták fel gazdaságuk fejlesztésé­re az állami és a saját eszkö­zöket, biztosították tagjaik nyu­godt, gondoktól mentes megélhe­tését és a legfontosabb termékek­ből a terveknek megfelelő meny­­nyiségű és minőségű árut adtak a népgazdaságnak. Járásunkban a kettős feladatot, 1955-höz viszonyítva kisebb mértékű csökkenés csak a barom­fi és a tojás felvásárlásában mu­tatkozik. Ezt azonban bőven pó­tolja a sertéshizlalásban meglevő többlet, miivel adottságainknál fogva a baromfitartást nem kíván­juk jelentős mértékben tovább fejleszteni. A felvásárlási számok alakulá­sa is bizonyítja, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek több árut ad­nak a népgazdaságnak, mint a begyűjtés időszakában, a kispa­raszti gazdaságok időszakában bármikor is. Nem is beszélve ar­ról, hogy a két módszer közötti különbség milyen hatással van a munkás-paraszt szövetség alaku­lására. S e szövetség erősödése nélkülözhetetlen feltétele a szo­cializmus építésének. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésével lehetőség nyílott a szocialista társadalom mielőbbi felépítésére, mely a munkásosz­tály szempontjából is nagy jelen­tőségű, így bátran elmondhatjuk, hogy az a segítség, melyet az or­szág az elmúlt három évben a mezőgazdaságban történő mintegy 19 milliárd forint befektetésével nyújtott, nem volt hiábavaló, mert a jobb áruellátás mellett a szocia­lizmus építésében is nagyot lép­tünk előre. Sokat változott a parasztság Nem lehet közömbös a munkás­­osztály szempontjából az sem, hogy parasztságunk politikai tu­data nagyot fejlődött az utóbbi három évben, éppen a kollektív munka, a politikai nevelőmunka eredményeképpen. Kulturáltabban él a parasztság. Megszűntek a vagyoni ellentétek, az örökségért való testvér­harc, mely hosszú évszázadokon ke­resztül átokként ült a magyar fa­lun. A fejlődést mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy az utób­bi két évben a hatvani járás dol­gozó parasztsága 1076 mosógépet, 107 porszívót, 365 televíziót, 1335 rádiót, 52 hűtőszekrényt és 199 motorkerékpárt vásárolt. Ez a vásárlókedv az iparcikkek keres­­kedelmi forgalmának­ növekedé­sén kívül a parasztság arculatá­nak megváltozását is jelenti. Föld helyett televízió, ló helyett mosó­gép és rádió, nem más ez, mint a paraszti életmód gyökeres meg­változása. Közvetlenül az átszervezés után igen sok problémát okozott a munkaigényes zöldségnövények művelésének megszervezése. A jó politikai munka, a munkásosztály kézzel fogható segítsége, az anya­gi ösztönzés elveinek helyes al­kalmazása folytán 1961-ben meg­oldottuk ezt a gondot, és az elő­ző évekhez viszonyítva 600 vagon­nal több zöldséget adtunk át a feldolgozó üzemeknek és a keres­kedelmi szerveknek. A fellendülés eredményekép­pen termelőszövetkezeteink bizto­sították a mezőgazdasági termé­keket feldolgozó üzemek zökke­hogy a szocialista átszervezéssel egyidőben a mezőgazdasági ter­mékek hozamai ne csökkenjenek, sőt, bizonyos termékfajtáknál emelkedjenek, sikeresen oldottuk meg. Többet adunk az országnak Igen érdekes adatokat kapunk, ha a múlt év fontosabb felvásár­lási számait összehasonlítjuk az 1955-ös év eredményeivel, tudva­lévően akkor az állam a készle­tek jelentős részét még kötelező begyűjtés útján biztosította, nőmentes nyersanyagellátását. Ezzel egyrészt elősegítették a ha­zai élelmiszer-ellátás biztosítását, másrészt az exportkötelezettségek teljesítését. Mégis felvetődhet a kérdés, va­jon szövetkezeteink helyesen gaz­dálkodtak-e az állam által ren­delkezésükre bocsátott eszközök­kel, megvan-e a reális anyagi és politikai fundamentuma annak, hogy a még tapasztalt bajok rö­vid időn belül megszűnjenek? Vajon saját erejükből fejlesztet­ték-e megfelelően gazdasági alap­jaikat a tsz-ek, hiszen ez nélkü­lözhetetlen feltétele a további fej­lődésnek? Saját erőből járásunk termelőszövetkezetei 1960—61-ben 19 millió forint hosszú lejáratú beruházási hitelt kaptak. Saját erejükből 12 millió forinttal járultak hozzá a nagy­üzemi termeléshez szükséges esz­közök előteremtéséhez. Ez az összeg 5,60 forinttal csökkentette mindkét évben a munkaegység értékét, mely dol­gozó tagonként évenként körül­belül 1000 forintos hozzájárulást jelent a közös vagyon gyarapítá­sához. Tehát szövetkezeteink he­lyesen gazdálkodtak. Nem várták a sült galambot. A maguk erejé­ből is sokat építettek, így terem­tették meg a további fejlődés fel­tételeit. Nem lehet azonban­ letagadni, hogy az átmenet időszakában bi­zonyos nehézségek is mutatkoz­nak, melyek kedvezőtlen hatás­sal vannak a termelésre, és így természetesen az árutermelésre is. Ezekkel a bajokkal a munkás a piacon találkozik, amikor pénz­tárcáján érzi, hogy egyes mező­­gazdasági termékek árai bizony elég magasak. Természetes dolog, hogy az időszakos árakból mély­reható következtetéseket levonni nem lehet, azonban e jelenségek­re feltétlenül reagálni kell. Esz­­einkben a termékek önköltsége még magas. Ez főleg abból adó­dik, hogy a korszerű nagyüzemi termeléshez még nincs minden feltétel biztosítva. Sok helyen hiányzik a vezetési tapasztalat, a jó szakmai felkészültség, a meg­felelő mennyiségű gép és a nagy­üzemi épület. A kisparaszti gaz­daság öröksége még sok tsz mű­ködésére rányomja a bélyeget. Mindezt tetézte az utóbbi két év­ben az igen kedvezőtlen időjárás, ősszel csak hatalmas erőfeszítés­sel tudtuk teljesíteni a vetéster­vet, tavasszal csapadékhiány, fagy és jégverés károsította a ter­mést. Az igen kedvezőtlen ténye­zők természetesen a mezőgazda­­sági termékek áraira is hatottak. Mindezek ellenére elmondhat­juk, hogy járásunk tsz-ei jól gaz­dálkodtak, jól kamatoztatták a munkásosztálytól kapott segítsé­get. Joggal ígérhetjük, hogy a következő években még több és jobb minőségű terméket tudunk majd adni a városi lakosságnak. Iglódi Ferenc a Hatvani Járási Pártbizottság titkára 1955 Kenyérgabona 327 vagon Vágómarha 475 db Vágósertés 1005 db. Tej 7 000 hl 1961 Százalék 556 vagon 170 886 db 187 3 333 db 166 12 295 dl. 176 NÉPSZABADSÁG 1962. október 10, szerda A KÖZÉLET HÍREI Kállai Gyula fogadta új ankarai követünket Kállai Gyula, a kormány el­nökhelyettese kedden fogadta Kutas Imrét, a Magyar Népköz­­társaság új ankarai rendkívüli követét és meghatalmazott mi­niszterét, aki a közeljövőben uta­zik el állomáshelyére. Az EAK gazdasági küldöttsége elutazott Budapestről Október 1-től 9-ig az Egyesült Arab Köztársaság gazdasági de­legációja Husszein Khaled Ham­­dy, a gazdaságügyi minisztérium államtitkára vezetésével Buda­pesten tárgyalt. A tárgyalások eredményeként gazdasági együtt­működési és egyéb kiegészítő megállapodások kerültek előzetes parafálásra. Az EAK delegációja kedden el­utazott Bukarestbe. Elutazott New Yorkba a külügyminiszter első helyettese Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese kedden elutazott New Yorkba, ahol Péter János külügyminiszter hazautazása után, az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakán a magyar küldöttséget vezeti majd. (MTI) A pápa fogadta a magyar katolikus egyház képviselőit XXIII. János pápa kedden ma­gánkihallgatáson fogadta Hamvas Endre Csanádi püspököt, Kovács Sándor szombathelyi püspököt és Brezanóczy Pált, az egri főegyház­megye apostoli kormányzóját. Megkezdődött a geokémiai konferencia A magyar kőolajbányászat 25 éves jubileuma alkalmából a Kőolajipari Tröszt, a drnói kő­olajkutató intézet és a krakkói olajtudományi kutatóintézet köz­reműködésével kedden, a Gellért Szállóban megkezdődtek a 3. nemzetközi geokémiai konferen­cia tudományos tanácskozásai. Egyidejűleg megnyitották a ma­gyar olajbányászat tudományos ülésszakát is. VWVWWWVWVWWWXVWVWVVWWXWVWVVWWWVWVWWWWWWWWWWWVVWWWWWWVWlWVV. ÚJ TÍPUSÚ TELEFONFÜLKE Modern új típusú utcai telefonfülkét állított fel a Posta Budapesti Távbeszélő Igazgatósága a Lenin körúton a Madách Színháznál. A könnyű súlyú, műanyag ablakokkal és tetővel ellátott iker tele­fonfülke prototípusát a párt VIII. kongresszusa tiszteletére határ­idő előtt készítették el. (Wormser Antal felvétele.) A szőlő- és gyümölcsöstelepítés feladatairól tanácskoznak a Földművelésügyi Minisztériumban A nagyüzemi kertészeti terme­lés fejlesztésének időszerű fel­adatairól tanácskoztak kedden a Földművelésügyi Minisztérium­ban a megyei tanácsok kertészeti felügyelői és az Ültetvénytervező Vállalat területi irodáinak veze­tői. Az idei őszön és a jövő év ta­vaszán 715 termelőszövetkezet ültet gyümölcsöst és szőlőt, össze­sen csaknem 40 000 holdon. Ha­zánkban most első ízben kerül sor ilyen gyors ütemű és nagy­arányú telepítésre. A gyümölcsös- és szőlőtelepítés feladatairól Bu­­dahegyi József, a Fölművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztá­lyának helyettes vezetője tartott beszámolót. A telepítések előkészítésén je­lenleg csaknem 200 erőgép dolgo­zik — forgatja a talajt A gépek kihasználása azonban nem meg­felelő. A termelőszövetkezetek a gyümölcsös- és szőlőterületek nagyarányú fejlesztéséhez a talaj­javító vállalattól is kapnak gé­peket kölcsön. Az Ültetvényter­­vező Vállalat az AGROTERV és a Térképészeti Hivatal szakem­bereit is bevonja a telepítések ki­jelölésébe. Dr. Borka Miklós, a Földműve­lésügyi Minisztérium osztályveze­tője, a palántanevelő telepek lé­tesítésének programját ismertette. A távlati tervek szerint összesen 650 termelőszövetkezetben lesz majd ilyen telep, s ezek közül mintegy ötvenet már jövőre meg­építenek. Egy-egy telep átlagosan hárommillió forintos beruházást igényel, s mintegy 100—120 hold­­nyi kertészeti területet lát el. A tanácskozáson bejelentették: tervezet készül arra, hogy a je­lenleg több főhatósághoz tartozó dísznövénytermesztés egységes irányítás alá kerüljön, s ennek első lépéseként most első ízben részletesen felmérik a hazai dísznövénytermesztés helyzetét. „KARAKÁN “ Az Üllői úti új lakótelepen, a nyolcemeletes, színes toronyi há­zak szomszédságában egy ala­csony, földszintes, szürkére me­szelt épület húzódik meg szeré­nyen. Ajtaján tábla„IX/4. párt­­szervezet". Kommunisták háza — így nevezik a telepen. Idős, javarészt nyugdíjas fér­fiak, asszonyok, gyűlnek itt össze esténként. Hosszú évtizedeket töl­töttek el nehéz munkában, s most deresedő fejjel jutottak szép, új, erkélyes lakáshoz — először éle­tükben. A fiatal lakótelep idős kommu­nistái hamarosan megtalálták egymást. Valakihez tartoznia kell az embernek — így mondják, s valóban őszintén érzik, hogy ösz­­szetartoznak. Solt Jenő, öreg nyugdíjas, aki most a társadalmi munkák felelőse a pártszervezet­ben, Szabó Istvánná, a szervező­­­titkár, aki szíjgyártó volt, s most a fia és a menye folytatja to­vább a családban már hagyomá­nyos szakmát, ő pedig a rábízott unokákkal járja be mindennap a telepet, hogy megalakítsa a há­zakban a pártsejteket. D­ankó Mihályné, a pártszervezet okta­tásfelelőse, néhány évvel ezelőtt még a Külügyminisztérium elő­adója volt, Gáti Imréné nemrég még mint boltvezető dolgozott, s ma a lakótelep pártsejtjeit irá­nyítják. Ők és a többiek estéről estére összegyűlnek a partihelyi­ségben, s beszélgetnek, vitatkoz­nak­­ a lakótelep közös gondjai­ról, dolgairól. S ahol lehet, ott segítenek is. Sok a gyerek az új telepen, s ez természetes, hiszen a nagy csalá­dok kapnak elsősorban manapság lakást. Az azonban már nem ter­mészetes, hogy nincs hol játsza­niuk a kicsinyeknek, mert a ter­vezők elfelejtkeztek a játszóterek­ről. A pártszervezet javaslatára az új lakók, a felnőttek, társadal­mi munkával pótolják most ezt a mulasztást. Az elmúlt néhány va­sárnap több mint 400-an dolgoz­tak­ az­ épülő parkokban. S építe­nek járdát, sétányokat és egy si­vár grundon egyszerre két fut­­ballpályát is. A társadalmi mun­kások száma hétről hétre nő. A telepi pártszervezet tekinté­lyét elsősorban azonban más ese­mények alapozták meg a környé­ken. Egy öreg, rokkant munkás is új lakást kapott, otthonát azon­ban nem tudja elhagyni, ehhez járókára lenne szükség. A párt­vezetőség felkereste az üzemet, ahol ez az ember korábban dol­gozott, s megtalálták az illetékest, beszéltek vele, s az eredmény nem is maradt el. A pártszervezetnek van beteg­látogató csoportja. Felkeresik az arra rászorulókat, s a legtöbb he­lyen el is kél a segítség, hiszen a fiatalok napközben mindenütt dolgoznak, s a beteggel legtöbb­ször nincs senki. A beteglátoga­tók kiváltják a gyógyszereket a patikából, ha kell, értesítik az or­vost, és ellátják az ügyes-bajos dolgokat a háztartás körül. Utána pedig sietnek haza, mert mosni, takarítani, főzni kell otthon is, a Szabó Istvánná, a szervező titkár

Next