Népszabadság, 1962. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL­JETEK I * Ara 60 (illír NÉPSZABADSÁG 1962. december 1. szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 281. szám T­anu­lmán­yozzu­k, ismertessük A VIII. kongresszus befejezése óta egy hét munkás hétköznapjai teltek már el. Szerte az országban sok pártszervezetben tartottak már beszámolót megbízóiknak a kongresszusról visszatért küldöt­tek. S most, amikor a referátumok és a határozat útmutatásai egyre erőteljesebben kezdenek felszí­vódni az emberek tudatában, százezreket foglalkoztat, hogyan termékenyítsék meg munkájukat minél hatásosabban mindazzal, amit a kongresszus adott? Hogyan fordíthatnánk az útmutatásokat gyakorlati cselekvéssé, hogy meggyorsíthassuk szocialista épí­tőmunkánkat? Igaz persze, és teljesen meg­felel a tényeknek, hogy a kong­resszus a folytonosságot és a szi­lárdságot demonstrálta a párt po­litikájában, hogy nem jellemezték látványos fordulatok, hogy azt hirdette: az eddigi politikát kell folytatni és fejleszteni, még kö­vetkezetesebben, mint eddig, de lényegében ugyanazt a politikát Elveink — a marxizmus—leniniz­­mus falaktól és torzításoktól meg­tisztított elvei — kiállták a gya­korlat többszörös próbáját és semmi okunk rajtuk változtatni. De összetévesztené a politika irányvonalából következő stabili­tást a megmerevedettséggel, aki nem látná meg, hogy mennyi új elvi kérdés került napirendre ezen a kongresszuson: új kérdések, ame­lyeket nem a politika fő vonalá­nak változása, hanem az élet vál­tozásai vetettek fel, változások, amelyeket éppen az eddigi követ­kezetes politika révén értünk el. A kongresszus az elvi, elméleti téte­leket új vonásokkal gazdagította, azokat az új társadalmi fejlődéshez alkalmazta és munkánk új szaka­sza, a szocializmus teljes felépíté­se időszakának körülményei és szükségletei szerint összegezte. A kongresszus ama tényből in­dult ki, hogy leraktuk a szocia­lizmus alapjait és beléptünk a szocializmus teljes felépítésének korszakába. Az új korszak körül­ményeinek megfelelően, a gyakor­lat szigorú vizsgáján ellenőrizve tisztázott olyan sarkalatos elmé­leti kérdéseket, mint a proletár­­diktatúra és az egyetemes állam, vagy az osztályharc és az osztály­szövetség problémája , hogy a legfontosabbak közül is csak ket­tőt említsünk. A VII. és a VIII. kongresszus között ment végbe a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése. A marxista-leninista el­vek szerint végrehajtott átszerve­zés időszakában az élet igazolta a politikai és gazdasági tényezők kölcsönhatásának elvét, valamint az egységes paraszti osztály ki­alakításának feltételeit és szüksé­gességét. E tételeket is ebben a formában a kongresszus csak most, a már befejezett átszerve­zés gyakorlati tapasztalatai alap­ján összegezhette. Pártunk politikájának egyik fontos jellemzője a szocialista nemzeti egység politikája. Senkit sem kell ma már országunkban meggyőzni arról, hogy ez az a po­litika, amelynek alapján egyesí­teni kell és lehet mindenkit, aki kész dolgozni népünk jövője, a szocializmus, a béke érdekében. Mégis (melyikünknek ne lenné­nek ilyen tapasztalatai?) még a párttagság körében is akad e kér­désben félreértés, meg nem értés. Ha türelmesen és következetesen tudatosítjuk azt a már nyilván­való tényt, hogy a létrejött egy­séges gazdasági alap döntő felté­tele a kialakuló szocialista nem­zeti egységnek, ez előbb-utóbb bi­zonyára meggyőzi a most még kétkedőket is. A kongresszus, igaz, az eddigi úton tovább jelölte meg a hala­dás irányát. Azonban a már meg­kezdett út új szakaszán keve­sebb zökkenővel, céltudatosabban, gyorsabban csak úgy haladhatunk előre, ha elmélyülten tanulmá­nyozzuk, az adott munkaterüle­tekre alaposan feldolgozzuk és megértetjük az elvi útmutatáso­kat éppen azokkal az új voná­sokkal gazdagabban, amelyekkel a kongresszus az elmúlt évek munkája közben szerzett jó ta­pasztalatokkal kiegészítve, azo­kat most egybefoglalta. A gondolatokban gazdag, ter­jedelmes referátumok és hoz­zászólások „azon frissiben” még alapos, részletes elolvasásra sem adtak lehetőséget, különösen nem a szocialista építéssel szoros összefüggésben tárgyalt elvi, elméleti kérdések elmé­lyült tanulmányozására. Most, amikor ki-ki számot vet a saját munkaterületén adódó tenniva­lókkal, az újbóli, figyelmes ol­vasás a praktikus feladatok mel­lett az elvi összefüggések megfi­gyelésére is alkalmat ad. S bizo­nyára sok kérdésre várnak részle­tes magyarázatot. A kongresszus sok fontos elvi kér­désben világos, mindenki számára érthető útmutatást adott. Ismétel­ten megmagyarázta a többi között a szocialista társadalom teljes fel­építéséről, az egységes paraszti osztály kifejlődéséről, vagy az osztályszövetségről összegezett tételeket, tisztázta a szocialista nemzeti egység elvét, és sorolhat­nánk tovább az elvi igazságokat, amelyek éppen azért vonzók, ro­konszenvesek, mert mélységes történelmi realitást, társadalmi szükségszerűséget tükröznek, az emberek akaratát és kívánságát fejezik ki. Vagy ha az elmélet nyelvén akarjuk ugyanezt megfo­galmazni, mert ezeket az elveket a kongresszus szocialista építő­munkánk és társadalmi fejlődé­sünk valamennyi jelenségének marxista elemzése alapján össze­gezte és vont le belőlük általá­nos következtetéseket. A kongresszusnak ez az elemző módszere szolgáljon példaként a tanulságok feldolgozásában is. A beszámolókban és a hozzászólá­sokban sok munkastílusbeli, gya­korlati kérdésről esett szó. Mun­káról, vezetésről, szervezésről és a napi munka ezernyi más gond­járól hangzottak el pozitív vagy negatív értelemben konkrét pél­dák, megtörtént esetek. Az egy megyéből, egy munkahelyről való küldöttek tekintete ilyenkor gyak­ran találkozott össze egyetértően, bizony a mese egy kicsit rólunk is szól. Biztosan nagyon hasznos lesz, ha most, a kongresszus út­mutatásai fényénél alaposan meg­vizsgálják az otthoni hasonló je­lenségeket, azokat gondos elem­zésnek vetik alá és általános kö­vetkeztetéseket vonnak le. A kongresszus anyagainak a pártoktatásban való feldolgozásá­ra bizonyára minden pártszerve­zet kidolgozza majd a sajátossá­gainak legjobban megfelelő rész­letes oktatási tervet, és munká­hoz lát. A tanulmányozással és az ismertetéssel nem szükséges vár­ni. Hiszen a napi munka egy per­cig sem szünetel. Miért hagynánk tehát egy percig is parlagon azt a lendítőerőt, amit a kongresszus útmutatásai magukba sűrítenek? Fábián Ferenc Mikojan hosszabb megbeszélést folytatott Kenned­yvel Mindkét fél fenntartotta korábbi álláspontját a kubai kérdés rendezéséről Folytatódnak a New York-i szovjet-amerikai tárgyalások Mikojan, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhelyette­se csütörtökön, magyar idő sze­rint az éjszakai órákban, három óra húsz percet tanácskozott Ken­­nedy elnökkel a Fehér Házban, a a kubai kérdésről. Mikojan és Kennedy tanácsko­zásán amerikai részről részt vett Bush külügyminiszter és Thomp­son, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete. Szovjet részről jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykö­vete, valamint Bubonov, a nagy­­követség egyik képviselője. A Reuter hírügynökség megál­lapítja, hogy ez volt a leghosszabb tanácskozások egyike, amelyet Kennedy elnök valaha is a szovjet kormány képviselőivel folytatott. A Kennedyvel folytatott meg­beszélés után Mikojan tudósí­tóknak kijelentette: „Az elnök­kel kicseréltük nézeteinket a két országot kölcsönösen érdeklő kér­désekről, főként Kubáról. A tár­gyalások eredményeképpen meg­állapodtunk abban, hogy utasít­juk New York-i képviselőinket, folytassák a tárgyalásokat a ku­bai kérdés végleges megoldá­sáért.’’ Ezeket a tanácskozásokat szov­jet részről továbbra is Kuznye­­cov, a külügyminiszter első he­lyettese, amerikai részről pedig McCloy, Kennedy különmegbí­zott­ja vezeti. A Fehér Ház közleményt adott ki, amely hangoztatja, hogy a tár­gyalások őszinte és tárgyilagos légkörben folytak le. A Fehér Ház által kiadott köz­lemény szerint szóba kerü­lte­k más nemzetközi kérdések is, így a leszerelés, az atomfegyver-kí­sérletek megszüntetése és Laosz problémája, ezeket a kérdéseket azonban csak „érintették”, rész­leteiben nem tárgyalták meg. A Fehér Ház nyomatékosan aláhúz­ta, hogy a berlini kérdésről Mi­kojan és Kennedy megbeszélésein egyáltalán nem esett szó. Az MTI tudósítója közli, hogy az elnök és Mikojan megbeszélé-­én mindkét fél fenntartotta ko­rábbi álláspontját a kubai kér­désben. Az Egyesült Államok ál­láspontja az, hogy Kuba engedje meg a helyszíni ellenőrzést, az Egyesült Államok kormánya csak ekkor tehet olyan hivatalos nyi­latkozatot, hogy nem támadja meg Kubát. A Szovjetunió állás­pontját a múlt héten benyújtott szovjet—kubai közös memoran­dum tartalmazza. Ennek értelmé­ben az ellenőrzésnek nemcsak Kubára kell kiterjednie, hanem mindazokra a területekre — bele­értve az Egyesült Államok terü­letét is —, ahonnan támadást ké­szíthetnek elő Kuba elen. A Szovjetunió továbbra is követeli a Kennedy elnök levelében meg­ígért nyilatkozatot arról, hogy az Egyesült Államok nem támadja meg Kubát. A megbeszélésen egyik fél sem változtatta meg ál­láspontját, azonban mindkettő úgy jellemezte a tárgyalásokat, hogy azok őszinték és tárgyilago­sak voltak. Mikojant a Kennedy elnöknél tett látogatása előtt Thompson volt moszkvai nagykövet látta vendégül ebédre. Mikojan és Kennedy a Fehér Házban való tanácskozásuk során. A Biztonsági Tanács javasolta U Thant főtitkári kinevezését mandátumával kapcsolatos kér­déseket. Mint ismeretes, U Thant mandátuma 1963. április 10-én le­jár. A zárt ajtók mögött megtar­tott ülésen Mahmud Riad, az EAK képviselője elnökölt. A Biztonsági Tanács egyhangú­lag javasolta, hogy 1961. novem­ber 3-áig visszamenő hatállyal, ötévi mandátummal nevezzék ki főtitkárrá U Thant ügyvezető fő­titkárt. A zárt ajtók mögött tartott háromnegyed órás ülésen a Biz­tonsági Tanács hat nem állandó tagja — Chile, Ghána, Írország, Románia, az EAK és Venezuela — közösen nyújtotta be az U Thant kinevezését indítványozó javaslatot. Az egyhangú határozatot Ki­­szeljov, a politikai és biztonsági tanácsi ügyekkel foglalkozó fő­titkárhelyettes közölte Sir Zaf­­rullah Khannal, a közgyűlés el­nökével. A közgyűlés — amelynek a Biztonsági Tanács javaslatát jóvá kell hagynia — péntek délután — magyar idő szerint 21.00 óra­kor — ült össze. Az ülésről lap­zártáig nem érkezett jelentés. A Biztonsági Tanács péntek délelőtt összeült, hogy megvitas­sa az U Thant ügyvezető főtitkár Strauss megbukott Bonn, november 30. (MTI) A Strauss vezette Keresztény­­szociális Unió (CSU) elnöksége pénteken Münchenben zárt ajtók mögött négy órán át tanácskozott. Mint az ülés után közölték, Strauss kijelentette, kész lemon­dani arról, hogy tagja legyen Adenauer újjáalakítandó kormá­nyának. Strauss visszavonulási készségé­nek bejelentését rendkívül fe­szült hangulatban folytatott ta­nácskozások sorozata előzte meg Bonnban. Nyugatnémet kommen­tátorok csütörtök este még azt hangoztatták, hogy „Strauss, úgy látszik, magával akarja rántani Adenauert is távozásának érvé­nyébe". Strauss ugyanis azt kö­vetelte, hogy Adenauer vállalja magára a teljes felelősséget a Spiegel-ügyben, a kancellár pedig erre nem volt hajlandó. Végül is a CDU-CSU-frakció vezetőségé­nek több órás izgatott tanácsko­zása után kompromisszumos meg­állapodás született és kiadtak egy nyilatkozatot, amely bizonyos mértékig mentegetni igyekszik Strausst. A nyilatkozat azt han­goztatja, hogy a hadügyminiszter és munkatársai „megítélésük sze­rint kötelességüknek megfelelően jártak el”. „Ha közben hibák és félreértések történtek, azt a had­ügyminiszter sajnálja” — hangoz­tatja a nyilatkozat. Ez a különös nyilatkozat csu­pán a felelősség elkenésére irá­nyul azzal a céllal, hogy biztosít­sa Strauss számára a „tekintély­veszteség nélküli” visszavonu­lást, és Adenauer végre szabad kezet kapjon az új kormány megalakítására. Strauss lemondása azonban még korántsem jelenti azt, hogy most már végképp letűnik a politikai színtérről. Ellenkezőleg: Strauss mint a CSU elnöke továbbra is nagy szerepet fog játszani a bon­ni politikában.

Next