Népszabadság, 1963. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1963. jánius 1. péntek A MAGYA­­ SZOCIALISTA M­UNKÁSPÁN­T KÖZPONTI LAPJA XXL évfolyam, 50. szám­­Ara 60 fillér Ha valami közbejön... Ismerek Bács megyében két szomszédos termelőszövetkezetet. Az egyik igen jó eredménnyel zárt, a másik mérleghiányos. És akármelyik vezetőségi tagjával beszél az ember, mindegyikük a rendkívüli időjárást emlegeti. A sikeres tsz elnöke büszkén be­szél arról, hogy hiába volt nyá­ron aszály, a gondos talajelőké­szítés, az öntözőrendszer segítsé­gével dacolni tudtak a természet mostohaságával. A gyengén vég­zett szövetkezetben — amelynek feltételei egyébként csaknem azo­nosak a másikéval — ugyancsak a szárazságot emlegetik, de ott a lemaradás fő okozójaként. Az embernek e kétféle megíté­lésről önkéntelenül is a híres Lafontaine-mese jut az eszébe, amelynek csattanójaként a takaré­kos hangya kioktatja a lusta tücsköt: miért nem gondoltál nyá­ron arra, hogy eljön a tél is, miért muzsikáltál, miközben én gyűj­tögettem? Ha nyáron zenéltél — mondja végezetül —, most, a szük­ség idején táncoljál, barátom Bi­zony, mi sem vagyunk híján az efféle tücsköknek. Fennhangon ciripelnek, ha jól mennek a dol­gok, de a nehézség gyorsan két­­ségbeejti őket. Az elmúlt nyár és ez a tél a maga rendellenességeivel sok ef­féle gyengeségre mutatott rá. És ez nemcsak az időjárás viszon­tagságainak különösképpen kitett, sok esetben kevés nagyüzemi ta­pasztalattal rendelkező mező­­gazdaságban van így Jelentke­zik ez az ipar egy részének hiá­nyos nyersanyagellátásában, né­hány gyárban tapasztalható anyagmozgatási zavarokban, az akadozó tüzelőellátásban, a be­havazott utcák és utak késedel­mes takarításában és sok más vonatkozásban. Igaz, az időjárás az utóbbi két télen meglehetősen elkényeztetett bennünket, látszó­lag a tücsköt igazolta. Ezzel azon­ban nem lehet mindent menteni. Nálunk mégis gyakori az a rossz szokás, hogy ha valami megváltozik, tiltakoznak és pa­naszkodnak, akiket ez közvetlenül érint. Még az ipar elméletben annyira áhított korszerűsítésének is van ilyen ellenzéke. Sokszor írtunk már arról, hogy az új gép beállítása ellen még a szakmun­kások egy része is tiltakozik. Megszokta a régit, attól tart, hogy egy ideig nem keres jól. De tart tőle esetleg a művezető és az igazgató is, hi­szen elképzelhető, hogy emiatt egy ideig nem tudja majd „hoz­ni” a megfelelő tervszámot és mutatót. Ha év közben megvál­toznak a gyártás feltételei, gya­kori a siránkozás Ilyenkor fel­hangzik a régi mondás is: „Ülje­nek ők ide, akik így rendelkez­nek, csinálják meg, én nem tu­dom.” Nem állítom én azt, hogy a minisztériumok, iparigazgatósá­gok, tanácsok ipari osztályai minden esetben a legnagyobb gonddal hajtják végre az efféle módosításokat. Lehet is sokszor többet segíteni, kell is a segítség a felsőbb szervek részéről az át­szervezések, átprofilírozások, tervmódosítások sikeres végre­hajtásához. De nálunk ragadós egy olyan szemlélet, amely a bo­nyolult, új feladatokat valami népi demokratikus istencsapása­ként tekinti. Holott a vezetés művészete ép­pen abban áll, hogy a rendha­gyó helyzetekben is megtalálja a megoldást, és nem kezd kapkod­ni, bármi is történjék. Valameny­­nyire a sakkjátékra emlékeztet ez. A sakkjátékot sem az nyeri, aki az első tíz lépésnél az ellen­fél minél több bábuját üti le, vagy minél előbbre tolja a ma­ga gyalogjait, hanem az, aki jól kiépíti állásait, előre számításba veszi az összes előforduló hely­zeteket, és aszerint lép Ha le­ütik a bástyáját, nem élhet óvás­sal azért, mert nem számított az ellenfél cserére. A mai technika sok vonatkozásban módot ad ar­ra, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság vagy a közleke­dés vezetői számításba vegyék a váratlan tényezőket is és felké­szüljenek mindenféle akadály el­hárítására. Mert ezek a tényezők tulajdon­képpen nem is olyan váratlanok. Már most lehet például tudni, hogy ez a nyár vagy bőkezűen ontja majd a napot és a csapa­dékot is, vagy újra aszályos lesz, vagy fukarkodik majd a napsugárban, és túl sok esővel öntözi a földeket. Negyedik le­hetőség nincs. A jó tervezést csak kellemes meglepetés érhe­ti, mert felkészül jóra is, rossz­ra is. Az is lehet, hogy a szük­ségletek egyes iparágakban év közbeni módosításokat tesznek majd idén is szükségessé, és az is lehet, hogy más iparágak za­vartalanul termelhetik évekig ugyanazt, amit most előír nekik a terv. Nem szabad tehát kétség­beesni, ha ezek az előre nem lá­tott, de objektív akadályok je­lentkeznek majd, mert ez az élet rendje. Az egyén életében is sok a váratlan tényező: nem szabad a társadalomtól és az államgaz­­daságtól rossznéven venni hát, ha ugyancsak gyakran termeli a nem tervezett jelenségeket A szocialista-kommunista terv­gazdálkodás egyik nagy előnye éppen az, hogy a központosított vezetés számolni tud az országo­san tapasztalható rendkívüli je­lenségekkel, és fel tudja venni ellenük a harcot. Az árvizek és a belvizek ellen sok intézkedés történik, amely ha nem is zárja ki, de csökkenti a veszélyt. A jár­ványok, amelyeket egykor isten­csapásnak tekintettek, megfelelő gondossággal megfékezhetők, ahogy az a gyermekbénulás ese­tében történt. Tiszalök nagy terü­letet mentesített az aszály hatása alól, az öntözési tervek újabb vi­dékekre terjesztik ki majd ezt a jótékony hatást, és eljön az idő, amikor majdnem mindegy lesz a termés szempontjából, van-e eső vagy sem. De ez még messze van. Most úgy kell a mezőgazdaság helyi irányítóinak a mélyszántást ter­vezniük, a helyi vízgazdálkodást irányítaniuk, hogy ezzel a lehető legkisebbre szorítsák le az esetle­ges szárazság pusztító hatását. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a jó munka nyomán gyümölcs is te­remjen. Miután emberekről van szó, nem rovarokról, a lafontaine-i hangyára jellemző takarékosság és szorgalom a mi társadalmunk­ban nem is elég. Hiszen e két tiszteletre méltó vonás ter­helte gyümölcsöket egy váratlan bo­nyodalom tönkreteheti. Az ember többre képes: tudást, tapasztala­tot szerezhet, körültekintést, em­berséget tanúsíthat. Más szóval: a helytállás egész embert kíván, és hogy az illető egész ember-e, azt az eredményei és nem önkritikus felszólalásai, a nehézségekre való hivatkozásai döntik el elsősorban. Egy biztos: a hangya valószí­nűen boldogul, de a tücsök, az biztos éhen marad. Máté György A leszerelési értekezlet munkájáról nyilatkozott Carapkin elvtárs Genfben az MTI különtudósítójának Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió képviselője a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottságban, csütörtökön fogadta Pirityi Sándort, a Ma­gyar Távirati Iroda genfi különtudósítóját és válaszolt kérdéseire. Alább közöljük a kérdéseket és Carapkin válaszait. — Milyen jelentősége van a Genfben legutóbb előterjesztett szovjet javaslatnak az általános és teljes leszerelés szempontjá­ból? — A leszerelési értekezlet mun­kájának újrafelvétele óta a Szov­jetunió két javaslatot terjesztett a tizennyolc hatalmi bizottság elé. Az első egy nyilatkozattervezet, amely szerint az aláíró hatalmak lemondanak arról, hogy saját fel­ségterületükön kívül bárhol atom­fegyverek szállítására szolgáló stratégiai eszközöket helyeznek el. A második javaslat megnemtáma­dási szerződés aláírását irányozza elő a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között. Nem a szó szoros értelmében vett leszerelési javaslatokról van tehát szó, hanem olyan intézke­dések indítványozásáról, amelyek már most megvalósíthatók, s ame­lyek nemcsak a nemzetközi fe­szültség enyhülését mozdítják elő, hanem megtisztítják az utat az ál­talános és teljes leszerelés előtt is.­ Az Egyesült Államok a múlt év­­ végén szintén terjesztett elő rész-­ javaslatot, mégpedig a véletlenből kirobbanó háború veszélyének megszüntetésére. Ez a javaslat azonban ténylegesen nem járul hozzá a háború veszélyének meg­­szüntetéséhez. Címe szemben áll lényegével, ami nyilván az ame­rikai hírszerzőszolgálat szükségle­teinek kielégítése, kedvezőbb po­zíciók biztosítása a háborús erők számára . Van-e összefüggés a szovjet nyilatkozattervezet és a karib­­tengeri válság megoldása között? — A Kuba körül támadt válság tanulságait nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szovjet rakéták Kuba védelmét szolgálták, amikor az Egyesült Államok egész hadigé­pezete készen állt a szigetország lerohanására. A Szovjetunió fe­gyelmezetten, józan megfontolt­sággal oldotta meg a válságot, és most az a cél, hogy megelőzzük újabb válságok kirobbantását. Az Egyesült Államoknak az egész világon szétszórt támasz-­­ pontjai feszültségi gócok, amelyek­­ miatt hol itt, hol ott támad vál­ságos helyzet. Nem a következ­ményekkel, hanem az okokkal kell felvenni a harcot. A Szovjetunió most nem követeli mindenfajta támaszpont megszüntetését, de igenis követeli azokét, amelyek az atomfegyverek stratégiai szál­lítóeszközeinek befogadására szol­gálnak. — Mi az ön véleménye a Var­sói Szerződés és a NATO meg­nemtámadási egyezményének le­hetőségéről? — A két nagy katonai és poli­tikai csoportosuláshoz tartozó ál­lamok megnemtámadási szerződé­se reális intézkedés, amely iránt világszerte nagy az érdeklődés, jóllehet az amerikai leszerelési küldöttség egyetlen alkalommal sem reagált erre a szovjet javas­latra. Ennek oka is világos: az a kilátás, hogy a két csoportosulás között nem lesz háború, erkölcsi­leg tönkretenné az amerikai hadi­ipart, az Egyesült Államok hábo­rúra spekuláló nagytőkéseit. Az a körülmény, hogy a genfi leszere­lési értekezlet munkájában a NA­TO tizenöt tagállama közül tény­­l­­egesen csak négy vesz részt, nem­­ lehet kifogás a megegyezés ellen. (Folytatás az 5. oldalon.) Repülőgéppel a jégpáncél felett­ ­ folyókon nem mozdul­ még meg a jégtakaró • Állandó figyelőszolgálat A HA—OME Szuper Aero, az Országos Vízügyi Főigazgatóság kétmotoros repülőgépe csütörtö­kön is szokásos napi megfigyelő körútját végzi. Sipos Lajos pilóta biztos kézzel vezeti a gépet a tér­képen megjelölt útvonalon. Út­irányunk: Ferihegy — Alag — Felsőgöd — Vác — Visegrád — Dunakeszi — Gödöllő — Jászbe­rény — Hajdúszoboszló — Déva­­ványa — Szolnok — Budapest. A kis négyszemélyes gép alig emelkedik fel a ferihegyi beton­kifutóról, máris hatalmas, fehér köntösbe borult vidék tárul elénk. Február utolsó napján még összefüggő hólepel borítja az or­szágot. A feljegyzések szerint 34 éve nem volt ilyen havas telünk. Alig néhány perce repülünk, ami­kor Sipos Béla, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság árvízvédelmi csoportvezető főmérnöke kimutat az ablakon: „Ott a Duna.” Hol a Duna ? Csak 200 méter magasan repü­lünk, de alig lehet észrevenni a folyót. A vastag jégréteg és az azt borító hó teljesen egybeolvad a szántóföldekkel. Csupán a folyó menti bokrok és fák nyújtanak valami tájékozódást. Felsőgödtől Nagymarosig repülünk, s csak el­vétve lehet léket látni a jégen. — így van ez az egész felső Dutta-szakaszon — mondja a fő­mérnök —, a jégpáncél erősen tartja magát, a Duna vize pedig apad. Amit itt látunk, az csak ízelítő, a Dunán végig áll a jég. Ez alól csupán Budapest kivétel, mert itt a part mentén a Dunába ömlő hőforrások vize a jeget fel­olvasztotta. Ami minket legin­kább érdekel: a Duna jugoszláv, szakaszán a jégrobbantó alakula­tok Apatinnál már elérték a ha­talmas jégdugót és hozzákezdtek fellazításához. Ha ez a dugó el­tűnik, csökken a jeges ár veszélye hazánkban. Nagymaros és Visegrád fölött néhány kört írunk le. A gép ke­resi társát, a HA­LDA kétmoto­ros repülőt. Miután felvettük a kapcsolatéit és a gép utasai kicse­rélték tapasztalataikat, visszain­dulunk Dunakeszi felé, majd on­nan keletre, Jászberény irányá­ba Sipos elvtárs újabb kérdések­re válaszol: — Furcsán alakult ez az idei tél. A folyók jégpáncélja általá­ban február 17—18 között vonul el, most még meg sem mozdul. Mikor lesz változás, nem tudjuk, azért kísérjük állandóan figyelem­mel, még repülőgépekről is a jég és a víz­­mozgását. Árvízvédelmi készültség Míg beszélgetünk, magunk mö­gött hagyjuk a Galgát, a közvet­len környékére kiöntött, de is­mét jégbe fagyott Zagyvát, Po­roszlónál elérjük a Tisza árterü­letét. Rövid idő múlva már a ti­szafüredi híd felett járunk. A Ti­sza is mozdulatlan, vastag jég­páncél borítja. Egyelőre itt sincs veszély, a fagy visszatartja az ára­dást. Egészen más kép fogad a Körösnél. A folyót Dévaványa tér­ségében érjük el, s felette repü­lünk hosszú kilométereken ke­resztül. A legutóbbi olvadáskor a folyó kilépett medréből és elön­tötte az egész árterületet. Az ismét beköszöntött hideg hatására a za­varos, iszapos víz megfagyott, a zajló jégtáblák egymásra torlód­tak. A magasból furcsa látványt nyújt a békésszentandrási duz­zasztómű. A kiöntött folyó körül­zárta és jégbe fagyasztotta a duz­zasztómű épületét. Olyan, mint­ha a víz közepén egy kis sziget állana . — Most a Körös és a kisebb mellékfolyók is csendesek — foly­tatja magyarázatát a főmérnök. — Mindössze a Krasznán és a Körös alsó folyásán rendeltünk el másodfokú árvízvédelmi készült­séget. Az ország többi területén nincs szükség ilyen rendelkezés­re. Ahol víztükör borítja a szántóföldeket A Körös vidékén, de már a Ti­sza és a Körös közötti területen is a szántóföldeket borító fehér hóréteget mind gyakrabban vált­ja fel csillogó vízfelület és jég. Kaba környékén szinte megszakí­tás nélküli víztükör felett hala­dunk. Jelenleg itt a legnagyobb a belvíztől veszélyeztetett terület.­­ A jég sok gondot okoz, mert a legkisebb olvadás után valósá­gos tengerré válik a szántóterü­letnek egy része Jelenleg már 120 ezer holdnál is nagyobb te­rületet árasztott el a belvíz. A veszélyeztetett területeknek meg­felelően Zalánál, Budapest térsé­gében, a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon első fokú belvízvédel­mi készültség van. Innen a leve­gőből jól látható, hogy az ország­ban egy gyors olvadás esetén mi­lyen nagy veszélyt jelenthet a belvíz. Szolnoknál visszafordulunk Bu­dapest felé. Néhány perc, s már­is a Ferihegyi repülőtéren va­gyunk. A figyelőszolgálat véget ért. Búcsúzóul még megkérdez­zük az árvízvédelmi csoportve­zető főmérnöktől: a jelenlegi helyzetkép alapján mi várható a következő napokban? — A Meteorológiai Intézet je­lentése szerint ismét rekordhideg van Magyarországom. Pápán mí­nusz 20 Győrben 23 fokot mér­tek, s az éjszaka folyamán az országban mínusz 20 fokosak vol­tak a fagyok. Valamennyi folyó és belvízzel elárasztott terület be­fagyott Ez jelenleg jó, de fel kell készülnünk arra, hogy ha már­ciusban gyors olvadás követke­zik, ez árvízveszéllyel fenyeget Kapalyay Imre

Next