Népszabadság, 1963. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1963. jánius 1. péntek A MAGYA SZOCIALISTA MUNKÁSPÁNT KÖZPONTI LAPJA XXL évfolyam, 50. számAra 60 fillér Ha valami közbejön... Ismerek Bács megyében két szomszédos termelőszövetkezetet. Az egyik igen jó eredménnyel zárt, a másik mérleghiányos. És akármelyik vezetőségi tagjával beszél az ember, mindegyikük a rendkívüli időjárást emlegeti. A sikeres tsz elnöke büszkén beszél arról, hogy hiába volt nyáron aszály, a gondos talajelőkészítés, az öntözőrendszer segítségével dacolni tudtak a természet mostohaságával. A gyengén végzett szövetkezetben — amelynek feltételei egyébként csaknem azonosak a másikéval — ugyancsak a szárazságot emlegetik, de ott a lemaradás fő okozójaként. Az embernek e kétféle megítélésről önkéntelenül is a híres Lafontaine-mese jut az eszébe, amelynek csattanójaként a takarékos hangya kioktatja a lusta tücsköt: miért nem gondoltál nyáron arra, hogy eljön a tél is, miért muzsikáltál, miközben én gyűjtögettem? Ha nyáron zenéltél — mondja végezetül —, most, a szükség idején táncoljál, barátom Bizony, mi sem vagyunk híján az efféle tücsköknek. Fennhangon ciripelnek, ha jól mennek a dolgok, de a nehézség gyorsan kétségbeejti őket. Az elmúlt nyár és ez a tél a maga rendellenességeivel sok efféle gyengeségre mutatott rá. És ez nemcsak az időjárás viszontagságainak különösképpen kitett, sok esetben kevés nagyüzemi tapasztalattal rendelkező mezőgazdaságban van így Jelentkezik ez az ipar egy részének hiányos nyersanyagellátásában, néhány gyárban tapasztalható anyagmozgatási zavarokban, az akadozó tüzelőellátásban, a behavazott utcák és utak késedelmes takarításában és sok más vonatkozásban. Igaz, az időjárás az utóbbi két télen meglehetősen elkényeztetett bennünket, látszólag a tücsköt igazolta. Ezzel azonban nem lehet mindent menteni. Nálunk mégis gyakori az a rossz szokás, hogy ha valami megváltozik, tiltakoznak és panaszkodnak, akiket ez közvetlenül érint. Még az ipar elméletben annyira áhított korszerűsítésének is van ilyen ellenzéke. Sokszor írtunk már arról, hogy az új gép beállítása ellen még a szakmunkások egy része is tiltakozik. Megszokta a régit, attól tart, hogy egy ideig nem keres jól. De tart tőle esetleg a művezető és az igazgató is, hiszen elképzelhető, hogy emiatt egy ideig nem tudja majd „hozni” a megfelelő tervszámot és mutatót. Ha év közben megváltoznak a gyártás feltételei, gyakori a siránkozás Ilyenkor felhangzik a régi mondás is: „Üljenek ők ide, akik így rendelkeznek, csinálják meg, én nem tudom.” Nem állítom én azt, hogy a minisztériumok, iparigazgatóságok, tanácsok ipari osztályai minden esetben a legnagyobb gonddal hajtják végre az efféle módosításokat. Lehet is sokszor többet segíteni, kell is a segítség a felsőbb szervek részéről az átszervezések, átprofilírozások, tervmódosítások sikeres végrehajtásához. De nálunk ragadós egy olyan szemlélet, amely a bonyolult, új feladatokat valami népi demokratikus istencsapásaként tekinti. Holott a vezetés művészete éppen abban áll, hogy a rendhagyó helyzetekben is megtalálja a megoldást, és nem kezd kapkodni, bármi is történjék. Valamenynyire a sakkjátékra emlékeztet ez. A sakkjátékot sem az nyeri, aki az első tíz lépésnél az ellenfél minél több bábuját üti le, vagy minél előbbre tolja a maga gyalogjait, hanem az, aki jól kiépíti állásait, előre számításba veszi az összes előforduló helyzeteket, és aszerint lép Ha leütik a bástyáját, nem élhet óvással azért, mert nem számított az ellenfél cserére. A mai technika sok vonatkozásban módot ad arra, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság vagy a közlekedés vezetői számításba vegyék a váratlan tényezőket is és felkészüljenek mindenféle akadály elhárítására. Mert ezek a tényezők tulajdonképpen nem is olyan váratlanok. Már most lehet például tudni, hogy ez a nyár vagy bőkezűen ontja majd a napot és a csapadékot is, vagy újra aszályos lesz, vagy fukarkodik majd a napsugárban, és túl sok esővel öntözi a földeket. Negyedik lehetőség nincs. A jó tervezést csak kellemes meglepetés érheti, mert felkészül jóra is, rosszra is. Az is lehet, hogy a szükségletek egyes iparágakban év közbeni módosításokat tesznek majd idén is szükségessé, és az is lehet, hogy más iparágak zavartalanul termelhetik évekig ugyanazt, amit most előír nekik a terv. Nem szabad tehát kétségbeesni, ha ezek az előre nem látott, de objektív akadályok jelentkeznek majd, mert ez az élet rendje. Az egyén életében is sok a váratlan tényező: nem szabad a társadalomtól és az államgazdaságtól rossznéven venni hát, ha ugyancsak gyakran termeli a nem tervezett jelenségeket A szocialista-kommunista tervgazdálkodás egyik nagy előnye éppen az, hogy a központosított vezetés számolni tud az országosan tapasztalható rendkívüli jelenségekkel, és fel tudja venni ellenük a harcot. Az árvizek és a belvizek ellen sok intézkedés történik, amely ha nem is zárja ki, de csökkenti a veszélyt. A járványok, amelyeket egykor istencsapásnak tekintettek, megfelelő gondossággal megfékezhetők, ahogy az a gyermekbénulás esetében történt. Tiszalök nagy területet mentesített az aszály hatása alól, az öntözési tervek újabb vidékekre terjesztik ki majd ezt a jótékony hatást, és eljön az idő, amikor majdnem mindegy lesz a termés szempontjából, van-e eső vagy sem. De ez még messze van. Most úgy kell a mezőgazdaság helyi irányítóinak a mélyszántást tervezniük, a helyi vízgazdálkodást irányítaniuk, hogy ezzel a lehető legkisebbre szorítsák le az esetleges szárazság pusztító hatását. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a jó munka nyomán gyümölcs is teremjen. Miután emberekről van szó, nem rovarokról, a lafontaine-i hangyára jellemző takarékosság és szorgalom a mi társadalmunkban nem is elég. Hiszen e két tiszteletre méltó vonás terhelte gyümölcsöket egy váratlan bonyodalom tönkreteheti. Az ember többre képes: tudást, tapasztalatot szerezhet, körültekintést, emberséget tanúsíthat. Más szóval: a helytállás egész embert kíván, és hogy az illető egész ember-e, azt az eredményei és nem önkritikus felszólalásai, a nehézségekre való hivatkozásai döntik el elsősorban. Egy biztos: a hangya valószínűen boldogul, de a tücsök, az biztos éhen marad. Máté György A leszerelési értekezlet munkájáról nyilatkozott Carapkin elvtárs Genfben az MTI különtudósítójának Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió képviselője a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottságban, csütörtökön fogadta Pirityi Sándort, a Magyar Távirati Iroda genfi különtudósítóját és válaszolt kérdéseire. Alább közöljük a kérdéseket és Carapkin válaszait. — Milyen jelentősége van a Genfben legutóbb előterjesztett szovjet javaslatnak az általános és teljes leszerelés szempontjából? — A leszerelési értekezlet munkájának újrafelvétele óta a Szovjetunió két javaslatot terjesztett a tizennyolc hatalmi bizottság elé. Az első egy nyilatkozattervezet, amely szerint az aláíró hatalmak lemondanak arról, hogy saját felségterületükön kívül bárhol atomfegyverek szállítására szolgáló stratégiai eszközöket helyeznek el. A második javaslat megnemtámadási szerződés aláírását irányozza elő a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között. Nem a szó szoros értelmében vett leszerelési javaslatokról van tehát szó, hanem olyan intézkedések indítványozásáról, amelyek már most megvalósíthatók, s amelyek nemcsak a nemzetközi feszültség enyhülését mozdítják elő, hanem megtisztítják az utat az általános és teljes leszerelés előtt is. Az Egyesült Államok a múlt év végén szintén terjesztett elő rész- javaslatot, mégpedig a véletlenből kirobbanó háború veszélyének megszüntetésére. Ez a javaslat azonban ténylegesen nem járul hozzá a háború veszélyének megszüntetéséhez. Címe szemben áll lényegével, ami nyilván az amerikai hírszerzőszolgálat szükségleteinek kielégítése, kedvezőbb pozíciók biztosítása a háborús erők számára . Van-e összefüggés a szovjet nyilatkozattervezet és a karibtengeri válság megoldása között? — A Kuba körül támadt válság tanulságait nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szovjet rakéták Kuba védelmét szolgálták, amikor az Egyesült Államok egész hadigépezete készen állt a szigetország lerohanására. A Szovjetunió fegyelmezetten, józan megfontoltsággal oldotta meg a válságot, és most az a cél, hogy megelőzzük újabb válságok kirobbantását. Az Egyesült Államoknak az egész világon szétszórt támasz- pontjai feszültségi gócok, amelyek miatt hol itt, hol ott támad válságos helyzet. Nem a következményekkel, hanem az okokkal kell felvenni a harcot. A Szovjetunió most nem követeli mindenfajta támaszpont megszüntetését, de igenis követeli azokét, amelyek az atomfegyverek stratégiai szállítóeszközeinek befogadására szolgálnak. — Mi az ön véleménye a Varsói Szerződés és a NATO megnemtámadási egyezményének lehetőségéről? — A két nagy katonai és politikai csoportosuláshoz tartozó államok megnemtámadási szerződése reális intézkedés, amely iránt világszerte nagy az érdeklődés, jóllehet az amerikai leszerelési küldöttség egyetlen alkalommal sem reagált erre a szovjet javaslatra. Ennek oka is világos: az a kilátás, hogy a két csoportosulás között nem lesz háború, erkölcsileg tönkretenné az amerikai hadiipart, az Egyesült Államok háborúra spekuláló nagytőkéseit. Az a körülmény, hogy a genfi leszerelési értekezlet munkájában a NATO tizenöt tagállama közül ténylegesen csak négy vesz részt, nem lehet kifogás a megegyezés ellen. (Folytatás az 5. oldalon.) Repülőgéppel a jégpáncél felett folyókon nem mozdul még meg a jégtakaró • Állandó figyelőszolgálat A HA—OME Szuper Aero, az Országos Vízügyi Főigazgatóság kétmotoros repülőgépe csütörtökön is szokásos napi megfigyelő körútját végzi. Sipos Lajos pilóta biztos kézzel vezeti a gépet a térképen megjelölt útvonalon. Útirányunk: Ferihegy — Alag — Felsőgöd — Vác — Visegrád — Dunakeszi — Gödöllő — Jászberény — Hajdúszoboszló — Dévaványa — Szolnok — Budapest. A kis négyszemélyes gép alig emelkedik fel a ferihegyi betonkifutóról, máris hatalmas, fehér köntösbe borult vidék tárul elénk. Február utolsó napján még összefüggő hólepel borítja az országot. A feljegyzések szerint 34 éve nem volt ilyen havas telünk. Alig néhány perce repülünk, amikor Sipos Béla, az Országos Vízügyi Főigazgatóság árvízvédelmi csoportvezető főmérnöke kimutat az ablakon: „Ott a Duna.” Hol a Duna ? Csak 200 méter magasan repülünk, de alig lehet észrevenni a folyót. A vastag jégréteg és az azt borító hó teljesen egybeolvad a szántóföldekkel. Csupán a folyó menti bokrok és fák nyújtanak valami tájékozódást. Felsőgödtől Nagymarosig repülünk, s csak elvétve lehet léket látni a jégen. — így van ez az egész felső Dutta-szakaszon — mondja a főmérnök —, a jégpáncél erősen tartja magát, a Duna vize pedig apad. Amit itt látunk, az csak ízelítő, a Dunán végig áll a jég. Ez alól csupán Budapest kivétel, mert itt a part mentén a Dunába ömlő hőforrások vize a jeget felolvasztotta. Ami minket leginkább érdekel: a Duna jugoszláv, szakaszán a jégrobbantó alakulatok Apatinnál már elérték a hatalmas jégdugót és hozzákezdtek fellazításához. Ha ez a dugó eltűnik, csökken a jeges ár veszélye hazánkban. Nagymaros és Visegrád fölött néhány kört írunk le. A gép keresi társát, a HALDA kétmotoros repülőt. Miután felvettük a kapcsolatéit és a gép utasai kicserélték tapasztalataikat, visszaindulunk Dunakeszi felé, majd onnan keletre, Jászberény irányába Sipos elvtárs újabb kérdésekre válaszol: — Furcsán alakult ez az idei tél. A folyók jégpáncélja általában február 17—18 között vonul el, most még meg sem mozdul. Mikor lesz változás, nem tudjuk, azért kísérjük állandóan figyelemmel, még repülőgépekről is a jég és a vízmozgását. Árvízvédelmi készültség Míg beszélgetünk, magunk mögött hagyjuk a Galgát, a közvetlen környékére kiöntött, de ismét jégbe fagyott Zagyvát, Poroszlónál elérjük a Tisza árterületét. Rövid idő múlva már a tiszafüredi híd felett járunk. A Tisza is mozdulatlan, vastag jégpáncél borítja. Egyelőre itt sincs veszély, a fagy visszatartja az áradást. Egészen más kép fogad a Körösnél. A folyót Dévaványa térségében érjük el, s felette repülünk hosszú kilométereken keresztül. A legutóbbi olvadáskor a folyó kilépett medréből és elöntötte az egész árterületet. Az ismét beköszöntött hideg hatására a zavaros, iszapos víz megfagyott, a zajló jégtáblák egymásra torlódtak. A magasból furcsa látványt nyújt a békésszentandrási duzzasztómű. A kiöntött folyó körülzárta és jégbe fagyasztotta a duzzasztómű épületét. Olyan, mintha a víz közepén egy kis sziget állana . — Most a Körös és a kisebb mellékfolyók is csendesek — folytatja magyarázatát a főmérnök. — Mindössze a Krasznán és a Körös alsó folyásán rendeltünk el másodfokú árvízvédelmi készültséget. Az ország többi területén nincs szükség ilyen rendelkezésre. Ahol víztükör borítja a szántóföldeket A Körös vidékén, de már a Tisza és a Körös közötti területen is a szántóföldeket borító fehér hóréteget mind gyakrabban váltja fel csillogó vízfelület és jég. Kaba környékén szinte megszakítás nélküli víztükör felett haladunk. Jelenleg itt a legnagyobb a belvíztől veszélyeztetett terület. A jég sok gondot okoz, mert a legkisebb olvadás után valóságos tengerré válik a szántóterületnek egy része Jelenleg már 120 ezer holdnál is nagyobb területet árasztott el a belvíz. A veszélyeztetett területeknek megfelelően Zalánál, Budapest térségében, a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon első fokú belvízvédelmi készültség van. Innen a levegőből jól látható, hogy az országban egy gyors olvadás esetén milyen nagy veszélyt jelenthet a belvíz. Szolnoknál visszafordulunk Budapest felé. Néhány perc, s máris a Ferihegyi repülőtéren vagyunk. A figyelőszolgálat véget ért. Búcsúzóul még megkérdezzük az árvízvédelmi csoportvezető főmérnöktől: a jelenlegi helyzetkép alapján mi várható a következő napokban? — A Meteorológiai Intézet jelentése szerint ismét rekordhideg van Magyarországom. Pápán mínusz 20 Győrben 23 fokot mértek, s az éjszaka folyamán az országban mínusz 20 fokosak voltak a fagyok. Valamennyi folyó és belvízzel elárasztott terület befagyott Ez jelenleg jó, de fel kell készülnünk arra, hogy ha márciusban gyors olvadás következik, ez árvízveszéllyel fenyeget Kapalyay Imre