Népszabadság, 1963. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
2 MUNKÁBAN A DARUSZERELŐK A nagy hideg ellenére a daruk szerelését a szabadban határidőre készítik el az Építőgépgyártó és Javító Vállalat dolgozói. Az üzem egyik legjobban dolgozó kollektívája a Sütő Antal végszerelőbrigád, amely a Toldi 6-os építődarukat készíti. (Wormser Antal felvétele.) Megkezdődött az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének IV. kongresszusa Csütörtök reggel megkezdődött az ÉDOSZ székházában az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete TV. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tudományos és kulturális osztályának vezetője. Megjelent Gál László, a SZOT titkára, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, dr. Rusznyák István, a Tudományos Akadémia elnöke, Rostás István, a Magyar Vöröskereszt elnöke és Harmath Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A kongresszust Sárfi Rózsi titkár nyitotta meg, majd dr. Szabó Zoltán, a szakszervezet elnöke terjesztette elő a központi vezetőség beszámolóját. A beszámoló megállapította, hogy a szakszervezet előző kongresszusa óta az egészségügyi dolgozók feladatai nagyon megnövekedtek, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével több millióval emelkedett az ingyenes egészségügyi ellátásra jogosultak száma. Az egészségügyi dolgozók általában helytálltak a munkában, és komolyabb fennakadás nélkül oldják meg a termelőszövetkezeti parasztok orvosi ellátását is. A továbbiakban az egészségügyi intézmények tervezésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezet véleményét érvényesíteni kell az egészségügyi ellátás dologi és személyi feltételeinek távlati meghatározásánál is. Ezzel a szakszervezet nemcsak saját tagsága érdekeit képviseli, hanem valamennyi dolgozóét, akik a társadalombiztosítás szolgáltatásait igénybe veszik. A tervezés során a többi között meg kell vizsgálni, hogy az orvosképzés üteme biztosítja-e az előirányzott fejlesztést. Az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeivel foglalkozva elmondta, hogy amint a népgazdaság teherbíró-képessége ezt megengedi, meg kell szüntetni a bérezés aránytalanságait. Részletesen tárgyalta a munkásvédelem, a munkásellátás megoldandó problémáit, majd befejezésül a szakszervezet szervezeti életének kérdéseit elemezte. Ezután Borsodi Mihály ismertette a számvizsgáló bizottság beszámolóját, majd megkezdődött a vita. A tanácskozás ma folytatja munkáját. NÉPSZABADSÁG 1363. március 1. péntek Egy jól sikerült vita és tanulságai A VII. kerületi Pártbizottság a napokban tárgyalta meg az általános iskolai felnőttoktatás helyzetét. A megbeszélés alapjául az a jelentés szolgált, amelyet a kerületi pártbizottság mellett működő köznevelési bizottság készített. A JELENTÉS maga is említést érdemel. Lantos Győzőné és Jakab Miklós pedagógusok irányításával készült. Érdekes és tanulságos még azok számára is, akik közelebbről nem érdeklődnek az említett téma iránt. A világos szerkesztésű, tényekben és gondolatokban gazdag anyag bizonyítja, hogy készítői hivatásukat szerető pedagógusok, akiknek a felnőttoktatásban alapos tapasztalataik vannak. Az anyag elkészítéséhez nem sajnálták a fáradságot. Az országos statisztikákon kívül felhasználták a kerületi üzemekbe küldött kérdőívek elemzett adatait, a tavalyi tanévben végzett tudományos vizsgálatok tanulságait, valamint a kerületi társadalmi aktivisták tapasztalatait. A jelentésből megtudták a pártbizottság tagjai, hogy az 1957— 1958-as tanév óta ötszörösére, 756 főre növekedett a kerületben az általános iskolába iratkozó felnőtt tanulók száma. A másik fontos adat: 1957-ben egyetlen üzemben sem működött kihelyezett osztály, ma pedig 12 ilyen osztály van. Ezek a kihelyezett osztályok lehetővé teszik, hogy a tanítás a dolgozók munkaidejéhez alkalmazkodjon Az örvendetes eredmények felsorolása után a jelentés a problémák és megoldatlan feladatok szépítgetés nélküli, részletes elemzésével foglalkozik. A felnőttoktatás elé tornyosuló akadályok elemzésére már csak a feladat nagysága miatt is óhatatlanul szükség van, hiszen a kerületben lakók, illetve dolgozók közül körülbelül 12 300 ember nem végezte el a nyolc általánost. A GONDOK. Első a kimaradás. A tavaly beiratkozott tanulók 32,4 százaléka hagyta abba év közben a tanulást. Különösen nagy volt az arány a 15—20 évesek körében. A tapasztalatok szerint az idősebb korosztályok, ha már belefognak a tanulásba, komolyabban veszik azt. Az eredményes tanulás akadályainak következő csoportja, a hallgatók tanulmányi feltételei, segítésük sok munkahelyen nincs biztosítva. Problémát okoznak a tanítás személyi és tárgyi feltételei. A felnőttoktatás túlnyomórészt nyugdíjas pedagógusokra, illetve a délelőtti „rendes” tanításban már kifáradt, a dolgozók iskolájában csupán óraadóként szereplő tanárokra hárul. A túlterhelt, fáradt, illetve nyugdíjas pedagógusok nemigen képesek megbirkózni nagy feladataikkal. A dolgozók iskolájának egy-egy osztályában 15—20 munkahelyről járó hallgatók tanulnak. A tanárok feladata lenne, hogy a tanév közben előadódó tanulmányi és szervezeti ügyek rendezésére kapcsolatot tartsanak az üzemekkel. Ezenkívül még a tanulókkal egyénileg is kellene foglalkozniuk. Mindez a gyakorlatban — az előbb említett személyi problémák miatt — csaknem a lehetetlenséggel határos. A VITÁBAN a pártbizottság 51 tagja közül tizenketten szólaltak fel. A felszólalásokról összefoglalva azt kell mondani, hogy csak azok kértek szót, akiket a napirenden levő téma közelebbről érintett. Formális felszólalás nem hangzott el. Mint kiderült, többen alaposan felkészültek a vitára. Füzesi Lajosné, a Gyermekruha- és Fedérneműkészítő Vállalat párttitkára elmondta, hogy náluk két kihelyezett általános iskolai osztály is van. Beszámolt arról, hogyan igyekeznek kihasználni ezt a jó lehetőséget, amely biztosítja, hogy a dolgozók műszakbeosztásukhoz alkalmazkodva tanulhassanak. Megszervezték, hogy a vállalat magasabb képzettségű dolgozói rendszeresen segítsék az általános iskolába járókat. Igaz Sándor és Szűcs Lajos elvtársak fontos problémát boncolgattak. A rendszeres tanulás gyakran átmeneti keresetcsökkenéssel jár. Ugyanakkor az általános iskola elvégzésére közvetlen anyagi ösztönzés nem serkent. Ezért is olyan nehéz ebbe a tanulási formába bevonni az embereket. Mégis nagy szükség van az általános iskola befejezésére, hiszen ez adja meg a további tanulás, művelődés alapját. Mint mondták, a szaktanfolyamokra szívesebben jelentkeznek, mert annak elvégzése általában magasabb besorolással jár. Jakab Miklós, a Kertész utcai Dolgozók Általános Iskolájának igazgatója részletesen elemezte a jelentésnek azt a megjegyzését, amely szerint gyakran még csupán a számszerű eredmények elérése vezeti az üzemek illetékeseit az iskoláztatás szervezése közben. Így beszélnek: „Iratkozz csak be nyugodtan, semmi az egész." Holott éppen a jelentkezésre való ösztönzésen túl a követelmények ismertetése is fontos feladat, amellyel sok kimaradást lehetne megelőzni. Sok szó esett a vitában a hoszszú évek óta folyó felnőttoktatás sajátosságainak megfelelő tanterv és tananyag kidolgozásának szükségességéről. A felnőtteknek szóló néhány tankönyv nem oldotta meg ezt a problémát. A felnőttoktatás rendelkezésére álló rövidebb idő tényezőjén kívül tekintetbe kell venni a felnőttek más irányú — a gyerekekétől gyökeresen eltérő — érdeklődését és szükségleteit. A HATÁROZATI JAVASLATOK között szerepel, hogy márciusban titkári értekezleteken ismerteti a végrehajtó bizottság a vita tanulságait és a tennivalókat. Ezenkívül azt is elhatározták, hogy azokban az üzemekben, ahol számottevő felnőtt tanul oktatási bizottságokat szerveznek. Ezek segítik majd a tanulókat a szervezeti és tartalmi problémák megoldásában. A pártbizottsági ülés tanulságaként érdemes még megemlíteni, hogy a társadalmi munkásokból álló köznevelési bizottság lelkiismeretes, szakszerű tevékenysége nagymértékben hozzájárult a vita eredményességéhez. Ez újabb gyakorlati példa a pártmunka társadalmi jellege hasznosságának, eredményességének igazolására. Salamon Pál Mi változott Tiszaörsön? TÉL VÉGI LÁTOGATÁS A RÁKÓCZI TSZ-BEN December 18-án beszámoltunk lapunkban arról, hogy a tiszaörsi Rákóczi Tsz-ben tarthatatlan a helyzet: a szövetkezet évek óta ráfizetéssel gazdálkodik, évről évre gyűlik az adóssága, rossz az állatállomány, keveset terem a föld. Pedig a tiszaörsi közös gazdaságnak nagyon jók az adottságai, jó földjei vannak, a határ nagy részét öntözhetnék, a tagság mégis súlyos anyagi gondokkal küzd. Elsősorban azért, mert még sohasem sikerült jó vezetést kialakítani ebben a gazdaságban, szinte minden évben le kellett váltani az elnököt. 1950-ben alakult a tsz, s azóta már 14 elnöke volt ennek az 1700 holdas gazdaságnak. „Ki lesz a tizenötödik?’ — tettük fel a kérdést a decemberi írásunkban. Ki lesz az az ember, aki elvállalja a szövetkezet vezetését, aki a szövetkezeti tagokkal együtt hozzálát, hogy kivezesse a tsz-t a kátyúból. Lapunkban bejelentettük azt is, hogy még az idei gazdasági terv végleges jóváhagyása előtt egy tanácsadó brigáddal ismét ellátogatunk Tiszaörsre, hogy az új vezetőséggel együtt felkutassuk a lehetőségeit annak hogyan állhat már az idén talpra a Rákóczi Tsz Az új elnök reményei ígéretünket beváltották. A Földművelésügyi Minisztérium üzemgazdasági főosztályáról Gyémánt Gyula, a Magyar Nemzeti Bank mezőgazdasági igazgatóságáról pedig Patakfalvi Béla vállalkozott rá, hogy a helyszínen megvizsgálják a szövetkezet helyzetét és segítenek megtalálni a bajok orvoslásának legjobb módjait Arra számítottunk, hogy már új vezetőséget, új szakembereket találunk a Rákóczi Tsz-ben. Hiszen jó két hónap telt el cikkünk megjelenése óta, tehát volt idő, hogy rendezzék a szövetkezet vezetését, felmérjék a tsz pénzügyi, gazdasági helyzetét. Sajnos, új vezetőség még nincs. A tsz gazdasági, pénzügyi helyzetét sem tisztázták. Agronómust sem kapott még a tsz. De a legfontosabb már megvan: munkához látott a tizenötödik elnök! Fiatal ember még, negyvenesztendős, a neve Molnár Boldizsár. Tiszaörsre való, itt élt, dolgozott sokáig. Aztán állami gazdaságba került, később tanácselnök lett a szomszéd faluban. Ismeri, tiszteli az egész falu. Most hívták, hazajött. A tizennégy elnök után az első, aki igazán hisz abban, hogy a Rákóczi Tsz gyorsan talpraállhat. — Különben el se vállaltam volna a tsz vezetését — mondja az újdonsült elnök. — Tudom, hogy jó adottságú a szövetkezet, ismerem a tiszaörsi népet is Olyan tagsága van a Rákóczi Tsznek, amely ha célt lát maga előtt, biztosan munkához lát. Van tehát remény a gazdaság megszilárdítására. Persze csak úgy, ha az egész közösség összefog, és ehhez megkapjuk a megfelelő segítséget is. Amikor elvállaltam a szövetkezet vezetését, a járási szervek megígérték, hogy megfelelő szakembert kapok segítségül. De telik az idő, lassan kitavaszodik, a gazdasági tervet is teljesen át kellene dolgozni, szakember pedig még nincs. Sok még a nehézség Az új elnök még nem sokat tudott végezni Tiszaörsön. Ez érthető is, hiszen ahhoz, hogy megfelelő intézkedéseket tehessen, első és legfontosabb feladata tájékozódni a gazdaság helyzetéről, a tagok hangulatáról, meg kell hallgatni a szövetkezeti gazdák véleményét. Ezért nem választották még újjá a szövetkezet vezetőségét sem. „Látni akarom, hogy kikre számíthatok igazán, kik azok, akiknek tekintélye van a szövetkezeti tagok előtt, kik képesek, igazságosan, elfogulatlanul dolgozni a vezetőségben — mondja az elnök. — Azt szeretném, ha a közgyűlésünk olyan vezetőséget választana, amelynek tényleg szívügye a tsz megjavítása, s a tagokkal együtt tud dolgozni.” — Persze nagyon fontos a vezetőség megfelelő kiválasztása, csak nem szabad tovább húzni ezt a dolgot — állapította meg Patakfalvi Béla. — Ezt most már gyorsan le kell bonyolítani, hogy az új vezetésnek legyen ideje kialakítani a megfelelő munkaszervezetet, és tudjon még a tapasz beköszöntése előtt szinte valamennyi taggal beszélni. Mert a régi vezetők elkészítették ugyan a tsz idei tervét, de ez egyáltalán nem megfelelő. Nem reális. Sajnos, a régi vezetőség bizonyos mértékig már kész tények elé állította az új vezetőket. Az 1350 hold szántóból csaknem 800 holdat őszi kalászosokkal vetettek be Minden földet felszántottak ősszel, de „elfelejtették” az őszi istállótrágyázást, pedig 200 vagon istállótrágya van a majorok környékén. Az őszieket pontosan oda vetették, ahol az idén öntözni tudtak volna. A tsz gépei rosszak, az öntözőfelszerelésre is sokat kell költeni ahhoz, hogy az idén használni tudják. Szántótraktorra is nagy szükség lenne, mégis szántótraktor helyett két eszközhordozó traktort vásároltak... A tagok most ezt hangoztatják: „Minket sokat hitegettek már, most már csak úgy dolgozunk, ha biztos megélhetést várhatunk, s minden hónapban előleget kapunk ” Beszéljenek minden taggal A tanácskozó brigád tagjai elismerték: tényleg nehéz olyan szövetkezetben a rendcsinálás megkezdése, ahol a tagság bizalmát esztendők alatt eljátszották. Mégis azt tanácsolták: az új vezetőség akkor cselekszik helyesen, ha még a tavasz előtt valamennyi családdal elbeszélget. *