Népszabadság, 1963. április (21. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-02 / 77. szám
4 Választási csata a kamerák előtt AZ OLASZOK MILLIÓI hallgatják a televízió vitaműsorát, a Tribune életteralét, magyarul a Választási szószék című adást. Az április 28-i országos választást megelőző kampánynak — a nagygyűlések mellett — ez a leghatásosabb, a legnagyobb tömegekhez eljutó eszköze. A vita központi témája: hogyan kell értékelni a mai olasz politikai és gazdasági helyzetet, miként élnek ma az olasz dolgozók, s milyen feladatok megoldása vár majd a választással hatalomra kerülő új parlamentre és kormányra. A televízió természetszerűen elsősorban a kormány tagjainak és az uralkodó kereszténydemokrata párt képviselőinek adja meg a szót, de kénytelen szóhoz juttatni a kommunistákat és más baloldali pártokat is. Ennek a szólásszabadságnak viszont szépséghibája, hogy a televízió szabad uszítási fórumot ad az olasz újfasisztáknak is. Az olasz kommunisták képviselői a televízió kamerái előtt is követelik, hogy a kormány folytasson békepolitikát, szorítsa vissza a monopóliumok nyomasztó hatalmát, ne hagyja, hogy az Európai Közös Piac bilincsbe zárja az önálló olasz gazdasági életet és külkereskedelmet, hajtsa végre az általános földbirtokreformot, szüntesse meg a mai „két Olaszországot”, vagyis az Észak és a Dél közötti óriási ellentétet, növelje a bérből és a fizetésből élők életszínvonalát, valósítsa meg az olasz alkotmány előírásait, s elsősorban saját korábbi ígéreteit, amelyekből mindeddig csak néhányat hajtott végre. A párt választási programja a dolgozók millióinak egyetértését és támogatását élvezi. Még Moro, a kereszténydemokrata párt vezetője is olyan kijelentést kényszerült tenni a televízióban, hogy a kommunista párt az egyetlen olasz párt, amely olyan népi politikát akar, amely a tömegek javát szolgálja! A BEISMERÉSSEL TEHÁT ebből a szempontból nincs hiba. Ma már senki sem tudja Olaszországban tagadni, hogy a kommunisták a néptömegek érdekében harcolnak. Hiányzik azonban a kormány beismerése — vagyis a helyzet reális értékelése — sok más szempontból. A kormány tagjainak, a kereszténydemokrata és több, velük egyenlő véleményen levő szociáldemokrata képviselőnek, nincs más célja a kamerák előtt, mint a NATO, a Közös Piac dicsőítése. Mindenekelőtt pedig a valóságnál kedvezőbb képet próbálnak festeni a mai olasz gazdasági helyzetről, a dolgozók jólétéről. A kamerák előtti vita emiatt az utóbbi hetekben jelentős mértékben áttolódott a gazdasági jellegű vitára. A lökést ehhez egy szociáldemokrata miniszter gőgös kijelentése adta. A miniszter ugyanis ellentmondást nem tűrő hangon közölte az olaszok tízmillióival, hogy Olaszország „rekordról rekordra halad előre”. Tagadhatatlan és örvendetes valóság, hogy Olaszországban jelentős gazdasági konjunktúra van. Itália egyike a gazdaságilag leggyorsabban fejlődő európai országoknak, gazdasági struktúrája átalakult, a mezőgazdasággal szemben túlsúlyba került az ipar, jelentősen fejlődött a nehéz-, a villamos-, az elektromechanikai, a vegyi- és a kőolajfeldolgozóipar. A kereszténydemokrata párti iparügyi és mezőgazdasági miniszterek a televízióban jogosan sorolták fel ennek a valóban nagy jelentőségű gazdasági fejlődésnek a tényeit és adatait. Csakhogy úgy látszik, a kormány és a vezető párt tagjai valamennyien rózsaszínű szemüveget vettek fel. Amit elmondtak, az többé-kevésbé igaz. Csakhogy nem mondtak el mindent. „Olasz csoda”, ismételték unos-untalan, s e csoda mögött nem akarták észrevenni a több mint egymillió munkanélkülit, a Dél nyomorát, a mezőgazdaság elmaradottságát, azt az ijesztő tényt, hogy tíz év alatt kétmillió déli paraszt menekült az éhség elől elsősorban Északra, hogy 1946-tól napjainkig csaknem hárommillió olasz dolgozó hagyta el hazáját, hogy másutt, idegenben próbáljon szerencsét. Miféle csoda elöl menekülnek az olasz munkások és parasztok milliói? EGYEDÜL A KOMMUNISTÁK •adják meg erre a kérdésre a teljes választ. Az igazság az, hogy az Európai Közös Piac országai közül Olaszországban a legalacsonyabbak a bérek, a legmagasabb az egy dolgozóra jutó termelésnövekedés, de legkisebb a béremelkedés. Az ipari munka termelékenysége tíz év alatt az elismerésre méltó 71 százalékkal nőtt, de a bérek reálértéke csak 18 százalékkal emelkedett. Az olasz csoda minden eredményét a nagy monopóliumok élvezik, „az olasz csodának ára van — állapította meg az Unitá —, s ezt az árat az olasz dolgozók fizetik meg”. Hogyan élnek ma az olasz dolgozók? Erről beszélt a napokban a kamerák előtt az Olasz Kommunista Párt több vezetője, Giancarlo Paretta, Liagi Longo elvtársak és mások. A többi között szólt erről Togliatti elvtárs is, a legutóbbi bolognai és milánói választási tömeggyűlésen. Az általuk felvázolt kép őszinte volt és reális, erőteljesen hangsúlyozták a kétségtelenül meglevő gazdasági eredményeket. De mégis elsősorban egy olyan új jelenségről beszéltek, amely az olasz dolgozókat mostanában leginkább aggasztja: a létfenntartási költségek növekedéséről, az élet drágulásáról. A DRÁGASÁGOT senki sem tagadja, nem lehet tagadni. Csak éppen mindenki másképpen indokolja és másképpen látja a kiutat belőle. A kormánykörök a televízió előtt azt próbálják bizonyítani, hogy a drágulás elsősorban a munkások sztrájkja és a munkásbérek emelése miatt következett be, és klubként a bérek befagyasztásának javaslatával állnak a választók elé. Nem kétséges, mi erről a véleményük az olasz dolgozóknak. Luigi Longo a képernyőn az ő nevükben mondotta a következőket: „Nem igaz, hogy a drágulást a sztrájkok és a bérek emelése okozta. Hiszen a munkások éppen azért sztrájkolnak, mert növekednek a létfenntartási költségek. A tény az, hogy a béremelés mindig később és sohasem előbb következik be, mint az árak emelkedése.” Az állandó drágulás ellen nem a bérek befagyasztása az orvosság. Mi a kiút? Az Olasz Kommunista Párt ezt a kereszténydemokrata párt politikai monopóliumának megtörésében és az igazi balratolódás kivívásában jelölte meg. Legutóbbi nyilatkozata hangsúlyozza a balratolódás lehetőségét és szükségességét. A balratolódás első eleme — mondja a nyilatkozat —, hogy Olaszország önálló kezdeményezésekkel lépjen fel a béke megvédésében, az atomfegyver elterjedése ellen folyó harcban, fokozatosan mondjon le a tömbpolitikáról és térjen a semlegesség útjára. A balratolódás második eleme az, hogy az ország gazdasági fejlesztése olyan új irányba forduljon, amely lehetővé teszi a foglalkoztatottság komoly problémáinak megoldását, a jelenlegi társadalmi egyenlőtlenség felszámolását, a dolgozók szociális és politikai felszabadulását. A balratolódás harmadik és döntő eleme az állam szerkezetének mélyreható, demokratikus reformja, amely a lehető legnagyobb mértékben kiterjeszti az állampolgárok részvételét és ellenőrzését az ország életében. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a balratolódásnak, a szocializmus felé való haladásnak, a békés és demokratikus körülmények között elengedhetetlen feltétele a munkásosztály és az összes demokraitikus erők egysége.c. r. népszabadság Vas nirgicirk látogatása a Szovjetuniótóin Hétfőn útnak indult a Keleti pályaudvarról a Szovjetunió felé 180 Vas megyei dolgozó. A 12 napos túra első nyolc napján három csoportra oszolva, három különböző útvonalat járnak be, amelyek közül az egyiken, a lrni—Ogyessza—Herszon —Zaporozsje—Moszkva útvonalon most utazik végig először magyar kirándulócsoport. Az utolsó napokat azután már mindnyájan együtt használják fel a Moszkvával való megismerkedésre és április 12-én együtt is érkeznek haza a Vas megyei turis Magyar kulturális napok Észtországban Észtországban hétfőn az Édes Anna című film bemutatásával megkezdődtek a magyar kulturális napok. Tallinnban műsorra tűznek más magyar filmeket is, köztük az Álmatlan éjszakérc-at s az Égre nyíló ablak-ot. A filmfesztivált Magyarország felszabadítása 18. évfordulójának tiszteletére rendezik meg. A magyar napok keretében Észtország hangversenytermében felcsendülnek Bartók, Kodály és más magyar szerzők alkotásai. Az Esztonia Színház bemutatja Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét. Irodalmi művek és művészi fényképek kiállítása ismertet meg a magyar nép életével. A tallinni művelődési ház magyar vendégművészek közreműködésével magyar esteket rendez. 1963. április 2. kedd Külkereskedelmi irodaház épül (Tudósítónktól.) A Kálvin tér kiépítésével kapcsolatban hosszú ideig vita folyt a Magyar utca, Kecskeméti utca és Múzeum körút által határolt terület hasznosításáról. A vita azzal a döntéssel zárult, hogy e területen két külkereskedelmi vállalat közös irodaházát kell felépíteni. Az új irodaház, mely a MINERALIMPEX és a TRANSELEKTRO külkereskedelmi vállalatoknak ad otthont, kilencemeletes épület lesz. Földszintjén reprezentatív előcsarnok fogadja a látogatót, a Múzeum körúti részen pedig bemutató mintaterem helyezkedik majd el. A nyolc irodaszinten összesen 500 főt befogadó irodahelyiségek lesznek, felettük a tetőemeleten a konyha és étterem kap helyet. Az épületben összesen 22 tárgyalóhelyiséget alakítanak ki. Az új épületben a vállalatok számára külön-külön, két telexközpont lesz. A 31 millió forintos költséggel épülő irodaház liftjei — az épület három felvonót kap — egyszerre 40 személyt szállíthatnak. A MINERALIMPEX és a TRANSELEKTRO közös székháza külsejében is mutatós, korszerű épületnek ígérkezik. A homlokzat vázszerkezete alumíniumból, burkolata színes üvegből készül. A Kálvin téri új épület kivitelezése Hofer Miklós (KÖZTI) tervei alapján még az idén megkezdődik. ff hrtffffh tízeim (Tudósítónktól.) A Nyírségi Mezőgazdasági Kutató Intézet nyíregyházi telepén rövidesen megkezdődik 16 millió forintos beruházással egy új mezőgazdasági kutatóintézet építése. A nyírségi mezőgazdasági termelés most és még inkább a következő években, sokat változott. Nagyarányú a gyümölcstelépítés, terjed a korszerű burgonyatermelés, lendületes a talajjavítás és az új kultúráik térhódítása. Az ebből adódó tudományos feladattok az új intézetre várnak, ahol a kutatómunkához kedvező feltételeket teremtenek a modern biokémiai, élettani és talajtani laboratórium létrehozásával. Itt rendezik majd be Szabolcs-Szatmár első izotóplaboratóriumát is, ahol a kutatók a radioaktív sugárzásnak a növények anyagcseréjére gyakorolt hatását vizsgálhatják. Az intézetben egyidejűleg 1500 négyzetméter alapterületű klímaház és új burgonyacsíráztató is épül. „SZÉP BUDAPESTÉRT” Száz:kilenc társadalmi munkás kitüntetése (Tudósítónktól.) Hétfőn délután az Újvárosháza tanácstermében Sarlós István, a fővárosi tanács vb-elnöke, átadta a „Szép Budapestért” mozgalom legjobb társadalmi munkásait jutalmazó — ez évben első ízben kiosztásra kerülő — aranyérmeket. — A főváros 109 legkiválóbb társadalmi munkását jutalmazza ez az érem — mondotta. — A kerületi ünnepségeken április 4-ig további 182 ezüst-és 879 bronzérmet osztanak ki. A tíz- és százezrek társadalmi munkája bizonyítja, hogy a főváros lakói találékonyságukkal, ötleteikkel, munkájukkal igyekeznek minél gondozottabbá, minél szebbé tenni a lakóhelyüket környező utcákat és tereket. A főváros társadalmi munkásainak kiemelkedő eredményeit ismertetve, szólt a Róbert Károly körúti kórház felújításáról, a Czakó utcai ifjúsági sporttelepről, a sortatarozások társadalmi munkában készített terveiről, a IV. kerületi Gyógypedagógiai Intézet és a XI. kerületi Tó Vendéglő és szabadtéri színpad építéséről. 1950-ben 13 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a fővárosban, 1962-ben majdnem 300 000 társadalmi munkás 60 millió forintnyit hozott „mindannyiunk konyhájára”. Szép sikereik láttán vágunk bele a mostani nagy tervünkbe: hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójára, 1965. április 4-ére — jórészt társadalmi munkával — felépítjük a gellérthegyi jubileumi parkot. Az ünnepségen kiosztott aranyjelvények fedezete nem lebecsülendő mennyiségű társadalmi munka: évi 300 segédmunkás-, illetve 150 szakmunkás-munkaórát, mintegy 30 000 forint értékű tervezői, illetve 300 000 forint értékű művezetői munkát jutalmaztak a szép érmekkel. A TAMÁSI VÁLLALKOZÁS: Mit adhat a háztáji? Pincehelyi tapasztalatok Senki se tagadja a tamási járás vezetői közül, milyen óriási szerep hárul a lakosság ellátásában, az árutermelésben a háztáji gazdaságokra. A múlt esztendei felvásárlási adatok bizonyítják leginkább, hogy háztáji termelés nélkül a tamási járásban sem tudták volna a felvásárlási tervet teljesíteni. Tavaly a tamási járásban négyezer hízott sertést, ezerhatszáz hízott marhát, ötmillió-négyszázezer tojást, 35 ezer hektoliter tejet vásároltak fel a háztájiból. Ezek a tények. Viszont az is tény, hogy az idén jóval kevesebb sertést, főként kocát és szarvasmarhát tartanak nyilván a háztáji gazdaságokban, mint egy évvel korábban. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi ennek az oka, kiderül: a szövetkezeti vezetők egy része nem törődik eléggé a háztáji gazdaságokkal, nem teremti meg a háztáji termelés és árutermelés feltételeit. És ha megkérdik ezektől a vezetőktől, hogy miért nem segítik jelentőségének megfelelően a háztáji termelést, még különféle elméleteket is gyártanak helytelen módszerük magyarázására, összehordanak a háztáji ellen mindent, s a legnagyobb érvük: a háztáji gazdaság elvonja a közöstől a munkaerőt, visszafelé húz. Nyilvánvaló: ezzel nem lehet egyetérteni, s mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy mindenki megértse: jó ügyet szolgál, ha a közös gazdálkodás elsődleges fejlesztése mellett segíti a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságának termelését, ha kihasználják a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket is. „Nem nélkülözhetjük a háztájit...“ Azért kerestük fel Dénárt Hajóssal, az Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesével és Németh Imrével, az ÉM területi főelőadójával a pincehelyi Vörösmarty Termelőszövetkezetet, hogy megvizsgáljuk: mit tesznek a tsz vezetői az idén a közös és a háztáji fejlesztéséért. A pincehelyi Vörösmarty Tsz-t a tamási járásiban a közepesen gazdálkodó szövetkezetek között emlegetik. Ez a tsz bizonyság rá, hogy jó vezetéssel rövid idő alatt megszilárdulhat a szövetkezet, több árut képes előállítani, s nagyobb jövedelmet tud osztani a tagoknak. Pincehely ma már 2500 mázsával több kenyérgabonát, 1100 mázsával több napraforgót és 20 vagonnal több burgonyát ad a népgazdaságnak, mint az átszervezés előtt, 1959-ben. — De mi sem nélkülözhetjük a háztáji gazdaságokat — mondja Szügyi Elek, az elnök. — Bár évről évre növekszik a termelésünk, de ugyanígy nő az igény is. Nálunk, Pincehelyen is volt vita a háztájiról. Mi azután tisztáztuk, hogy ha a szövetkezeti tagnak módjában áll tehenet tartani, marhát, sertést hizlalni, az aszszony nevelhet baromfit, nagyobb kedvvel dolgozik a szövetkezetben is, hiszen a háztáji állatállománya számára, a takarmány jelentős részét, a közösben végzett munkája után kaphatja meg. A tsz-tagoknak ott van még a jó istálló, sertésel az udvarán, vétek lenne ki nem használni. Számolunk. Kiderül, hogy a szövetkezet a múlt esztendőben 1719 hízott sertést, 200 hízott marhát, 3525 hektoliter tejet és 73 mázsa baromfit értékesített. Ugyanakkor a háztáji 250 hízott sertést, 76 hízott marhát, 1773 hektoliter tejet, 114 ezer tojást és 28 mázsa baromfit adott el az államnak. Tehát a háztáji gazdaságok azonkívül, hogy a község 3696 lakóját ellátták ezekkel a fontos élelmiszerekkel, még az államnak is adtak el. Csökkent az anyakocák szánta — Mi lett volna itt, ha a község lakói is odaállnak a hentesüzlet, a tejbolt elé vásárolni? — teszi fel a kérdést Szügyi Elek. — Nyilvánvaló, jóval kevesebb jutott volna az államnak. Mert a háztáji gazdaságok tavaly is nem kevesebb, mint 1900 sertést hizlaltak meg. Ebből 1500-at saját maguk, a tsz-tagok vágtak le, körülbelül 150-et a szabadpiacon értékesítettek és 250-et eladtak az