Népszabadság, 1963. április (21. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-02 / 77. szám

4 Választási csata a kamerák előtt AZ OLASZOK MILLIÓI hall­gatják a televízió vitaműsorát, a Tribune életteralét, magyarul a Választási szószék című adást. Az április 28-i országos választást megelőző kampánynak — a nagy­gyűlések mellett — ez a legha­tásosabb, a legnagyobb tömegek­hez eljutó eszköze. A vita köz­ponti témája: hogyan kell érté­kelni a mai olasz politikai és gazdasági helyzetet, miként él­nek ma az olasz dolgozók, s mi­lyen feladatok megoldása vár majd a választással hatalomra kerülő új parlamentre és kor­mányra. A televízió természetszerűen elsősorban a kormány tagjainak és az uralkodó kereszténydemok­rata párt képviselőinek adja meg a szót, de kénytelen szóhoz jut­tatni a kommunistákat és más baloldali pártokat is. Ennek a szólásszabadságnak viszont szép­séghibája, hogy a televízió szabad uszítási fórumot ad az olasz új­fasisztáknak is. Az olasz kommunisták képvi­selői a televízió kamerái előtt is követelik, hogy a kormány foly­tasson békepolitikát, szorítsa vissza a monopóliumok nyomasz­tó hatalmát, ne hagyja, hogy az Európai Közös Piac bilincsbe zárja az önálló olasz gazdasági életet és külkereskedelmet, hajt­sa végre az általános földbirtok­reformot, szüntesse meg a mai „két Olaszországot”, vagyis az Észak és a Dél­­ közötti óriási el­lentétet, növelje a bérből és a fi­zetésből élők életszínvonalát, va­lósítsa meg az olasz alkotmány előírásait, s elsősorban saját ko­rábbi ígéreteit, amelyekből mind­eddig csak néhányat hajtott végre. A párt választási programja a dolgozók millióinak egyetértését és támogatását élvezi. Még Moro, a kereszténydemokrata párt ve­zetője is olyan kijelentést kény­szerült tenni a televízióban, hogy a kommunista párt az egyetlen olasz párt, amely olyan népi po­litikát akar, amely a tömegek javát szolgálja! A BEISMERÉSSEL TEHÁT eb­ből a szempontból nincs hiba. Ma már senki sem tudja Olaszország­ban tagadni, hogy a kommunis­ták a néptömegek érdekében har­colnak. Hiányzik azonban a kor­mány beismerése — vagyis a helyzet reális értékelése — sok más szempontból. A kormány tagjainak, a kereszténydemokrata és több, velük egyenlő vélemé­nyen levő szociáldemokrata kép­viselőnek, nincs más célja a ka­merák előtt, mint a NATO, a Közös Piac dicsőítése. Mindenek­előtt pedig a valóságnál kedve­zőbb képet próbálnak festeni a mai olasz gazdasági helyzetről, a dolgozók jólétéről. A kamerák előtti vita emiatt az utóbbi hetekben jelentős mér­tékben áttolódott a gazdasági jel­legű vitára. A lökést ehhez egy szociáldemokrata miniszter gő­gös kijelentése adta. A miniszter ugyanis ellentmondást nem tűrő hangon közölte az olaszok tízmil­lióival, hogy Olaszország „rekord­ról rekordra halad előre”. Tagadhatatlan és örvendetes valóság, hogy Olaszországban je­lentős gazdasági konjunktúra van. Itália egyike a gazdaságilag leggyorsabban fejlődő európai or­szágoknak, gazdasági struktúrája átalakult, a mezőgazdasággal szemben túlsúlyba került az ipar, jelentősen fejlődött a nehéz-, a villamos-, az elektromechanikai, a vegyi- és a kőolajfeldolgozó­ipar. A kereszténydemokrata pár­ti iparügyi és mezőgazdasági mi­niszterek a televízióban jogosan sorolták fel ennek a valóban nagy jelentőségű gazdasági fej­lődésnek a tényeit és adatait. Csakhogy úgy látszik, a kor­mány és a vezető párt tagjai va­lamennyien rózsaszínű szemüve­get vettek fel. Amit elmondtak, az többé-kevésbé igaz. Csakhogy nem mondtak el mindent. „Olasz csoda”, ismételték unos-untalan, s e csoda mögött nem akarták észrevenni a több mint egymillió munkanélkülit, a Dél nyomorát, a mezőgazdaság elmaradottságát, azt az ijesztő tényt, hogy tíz év alatt kétmillió déli paraszt mene­kült az éhség elől elsősorban Északra, hogy 1946-tól napjainkig csaknem hárommillió olasz dol­gozó hagyta el hazáját, hogy má­sutt, idegenben próbáljon szeren­csét. Miféle csoda elöl menekül­nek az olasz munkások és pa­rasztok milliói? EGYEDÜL A KOMMUNISTÁK •adják meg erre a kérdésre a tel­jes választ. Az igazság az, hogy az Európai Közös Piac országai közül Olaszországban a legala­csonyabbak a bérek, a legmaga­sabb az egy dolgozóra jutó ter­melésnövekedés, de legkisebb a béremelkedés. Az ipari munka termelékenysége tíz év alatt az elismerésre méltó 71 százalékkal nőtt, de a bérek reálértéke csak 18 százalékkal emelkedett. Az olasz csoda minden eredményét a nagy monopóliumok élvezik, „az olasz csodának ára van — álla­pította meg az Unitá —, s ezt az árat az olasz dolgozók fizetik meg”. Hogyan élnek ma az olasz dol­gozók? Erről beszélt a napokban a kamerák előtt az Olasz Kom­munista Párt több vezetője, Gian­­carlo Paretta, Liagi Longo elv­társak és mások. A többi között szólt erről Togliatti elvtárs is, a legutóbbi bolognai és milánói vá­lasztási tömeggyűlésen. Az általuk felvázolt kép őszinte volt és reá­lis, erőteljesen hangsúlyozták a kétségtelenül meglevő gazdasági eredményeket. De mégis elsősor­ban egy olyan új jelenségről be­széltek, amely az olasz dolgozó­kat mostanában leginkább ag­gasztja: a létfenntartási költségek növekedéséről, az élet drágulásá­ról. A DRÁGASÁGOT senki sem tagadja, nem lehet tagadni. Csak éppen mindenki másképpen in­dokolja és másképpen látja a ki­utat belőle. A kormánykörök a televízió előtt azt próbálják bizo­nyítani, hogy a drágulás elsősor­ban a munkások sztrájkja és a munkásbérek emelése miatt kö­vetkezett be, és klubként a bérek befagyasztásának javaslatával áll­nak a választók elé. Nem kétsé­ges, mi erről a véleményük az olasz dolgozóknak. Luigi Longo a képernyőn az ő nevükben mon­dotta a következőket: „Nem igaz, hogy a drágulást a sztrájkok és a bérek emelése okozta. Hiszen a munkások éppen azért sztrájkol­nak, mert növekednek a létfenn­tartási költségek. A tény az, hogy a béremelés mindig később és so­hasem előbb következik be, mint az árak emelkedése.” Az állandó drágulás ellen nem a bérek be­fagyasztása az orvosság. Mi a kiút? Az Olasz Kommu­nista Párt ezt a kereszténydemok­rata párt politikai monopóliumá­nak megtörésében és az igazi bal­­ratolódás kivívásában jelölte meg. Legutóbbi nyilatkozata hangsú­lyozza a balratolódás lehetőségét és szükségességét. A balratolódás első eleme — mondja a nyilatko­zat —, hogy Olaszország önálló kezdeményezésekkel lépjen fel a béke megvédésében, az atomfegy­ver elterjedése ellen folyó harc­ban, fokozatosan mondjon le a tömbpolitikáról és térjen a semle­gesség útjára. A balratolódás második ele­me az, hogy az ország gazdasági fejlesztése olyan új irányba for­duljon, amely lehetővé teszi a foglalkoztatottság komoly problé­máinak megoldását, a jelenlegi társadalmi egyenlőtlenség felszá­molását, a dolgozók szociális és politikai felszabadulását. A balratolódás harmadik és döntő eleme az állam szerkezeté­nek mélyreható, demokratikus reformja, amely a lehető legna­gyobb mértékben kiterjeszti az állampolgárok részvételét és el­lenőrzését az ország életében. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a balratolódásnak, a szocia­lizmus felé való haladásnak, a bé­kés és demokratikus körülmé­nyek között elengedhetetlen felté­tele a munkásosztály és az összes demokraitikus erők egysége.c. r. népszabadság Vas nirgicirk látogatása a Szovjetu­niótó­in Hétfőn útnak indult a Keleti pályaudvarról a Szovjetunió felé 180 Vas megyei dolgozó. A 12 napos túra első nyolc napján három csoportra oszolva, három különböző útvonalat jár­nak be, amelyek közül az egyi­ken, a l­rni­—Ogyessza—Herszon —Zaporozs­je—Moszkva útvona­lon most utazik végig először magyar kirándulócsoport. Az utolsó napokat azután már mind­nyájan együtt használják fel a Moszkvával való megismerkedés­re és április 12-én együtt is ér­keznek haza a Vas megyei turis­ Mag­yar kulturális napok Ész­t­o­r­szág­ba­n Észtországban hétfőn az Édes Anna című film bemutatásával megkezdődtek a magyar kultu­rális napok. Tallinnban műsorra tűznek más magyar filmeket is, köztük az Álmatlan éjszakérc-at s az Égre nyíló ablak-ot. A film­fesztivált Magyarország felszaba­dítása 18. évfordulójának tiszte­letére rendezik meg. A magyar napok keretében Észtország hangversenytermében felcsendülnek Bartók, Kodály és más magyar szerzők alkotásai. Az Esztonia Színház bemutatja Kálmán Imre Marica grófnő cí­mű operettjét. Irodalmi művek és művészi fényképek kiállítása ismertet meg a magyar nép életével. A tallinni művelődési ház magyar vendégművészek közreműködésé­vel magyar esteket rendez. 1963. április 2. kedd Külkereskedelmi irodaház épül (Tudósítónktól.) A Kálvin tér kiépítésével kap­csolatban hosszú ideig vita folyt a Magyar utca, Kecskeméti utca és Múzeum körút által határolt terület hasznosításáról. A vita az­zal a döntéssel zárult, hogy e te­rületen két külkereskedelmi vál­lalat közös irodaházát kell fel­építeni. Az új irodaház, mely a MINE­RALIMPEX és a TRANSELEKT­­RO külkereskedelmi vállalatok­nak ad otthont, kilencemeletes épület lesz. Földszintjén repre­zentatív előcsarnok fogadja a lá­togatót, a Múzeum körúti részen pedig bemutató mintaterem he­lyezkedik majd el. A nyolc iroda­szinten összesen 500 főt befogadó irodahelyiségek lesznek, felettük a tetőemeleten a konyha és étterem kap helyet. Az épületben össze­sen 22 tárgyalóhelyiséget alakíta­nak ki. Az új épületben a vállalatok számára külön-külön, két telex­­központ lesz. A 31 millió forintos költséggel épülő irodaház liftjei — az épület három felvonót kap — egyszerre 40 személyt szállít­hatnak. A MINERALIMPEX és a TRANSELEKTRO közös székhá­za külsejében is mutatós, korsze­rű épületnek ígérkezik. A hom­lokzat vázszerkezete alumínium­ból, burkolata színes üvegből ké­szül. A Kálvin téri új épület ki­vitelezése Hofer Miklós (KÖZTI) tervei alapján még az idén meg­kezdődik. ff hrtffffh tízeim (Tudósítónktól.) A Nyírségi Mezőgazdasági Ku­tató Intézet nyíregyházi telepén rövidesen megkezdődik 16 millió forintos beruházással egy új me­zőgazdasági kutatóintézet építése. A nyírségi mezőgazdasági ter­melés most és még inkább a kö­vetkező években, sokat változott. Nagyarányú a gyümölcs­tel­építés, terjed a korszerű burgonyater­melés, lendületes a talajjavítás és az új kultúráik térhódítása. Az ebből adódó tudományos feladat­­tok az új intézetre várnak, ahol­­ a kutatómunkához kedvező fel­tételeket teremtenek a modern biokémiai, élettani és talajtani la­boratórium létrehozásával. Itt ren­dezik majd be Szabolcs-Szatmár első izotóplaboratóriumát is, ahol a kutatók a radioaktív sugárzás­nak a növények anyagcseréjére gyakorolt hatását vizsgálhatják. Az intézetben egyidejűleg 1500 négyzetméter alapterületű klíma­­ház és új burgonyacsíráztató is épül. „SZÉP BUDAPESTÉRT” Száz:kilenc társadalmi munkás kitüntetése (Tudósítónktól.) Hétfőn délután az Újvárosháza tanácstermében Sarlós István, a fővárosi tanács vb-elnöke, átad­ta a „Szép Budapestért” mozga­lom legjobb társadalmi munká­sait jutalmazó — ez évben első ízben kiosztásra kerülő — arany­érmeket. — A főváros 109 legkiválóbb társadalmi munkását jutalmazza ez az érem — mondotta. — A kerü­leti ünnepségeken április 4-ig to­vábbi 182 ezüst-és 879 bronzérmet osztanak ki. A tíz- és százezrek társadalmi munkája bizonyítja, hogy a főváros lakói találékony­ságukkal, ötleteikkel, munkájuk­kal igyekeznek minél gondozot­­tabbá, minél szebbé tenni a lakó­helyüket környező utcákat és te­reket. A főváros társadalmi munká­sainak kiemelkedő eredményeit ismertetve, szólt a Róbert Károly körúti kórház felújításáról, a Czakó utcai ifjúsági sporttelepről, a sortatarozások társadalmi mun­kában készített terveiről, a IV. kerületi Gyógypedagógiai Intézet és a XI. kerületi Tó Vendéglő és szabadtéri színpad építéséről. 1950-ben 13 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a fővárosban, 1962-ben majdnem 300 000 társadalmi munkás 60 millió forintnyit hozott „mind­annyiunk konyhájára”. Szép si­kereik láttán vágunk bele a mos­tani nagy tervünkbe: hazánk fel­­szabadulásának huszadik évfor­dulójára, 1965. április 4-ére — jórészt társadalmi munkával — felépítjük a gellérthegyi jubileu­mi parkot. Az ünnepségen kiosztott arany­jelvények fedezete nem lebecsü­lendő mennyiségű társadalmi munka: évi 300 segédmunkás-, illetve 150 szakmunkás-munka­órát, mintegy 30 000 forint értékű tervezői, illetve 300 000 forint ér­tékű művezetői munkát jutalmaz­tak a szép érmekkel. A TAMÁSI VÁLLALKOZÁS: Mit adhat a háztáji? Pincehelyi tapasztalatok Senki se tagadja a tamási já­rás vezetői közül, milyen óriási szerep hárul a lakosság ellátásá­ban, az árutermelésben a háztáji gazdaságokra. A múlt esztendei felvásárlási adatok bizonyítják leginkább, hogy háztáji termelés nélkül a tamási járásban sem tud­ták volna a felvásárlási tervet teljesíteni. Tavaly a tamási já­rásban négyezer hízott sertést, ezerhatszáz hízott marhát, ötmil­lió-négyszázezer tojást, 35 ezer hektoliter tejet vásároltak fel a háztájiból. Ezek a tények. Viszont az is tény, hogy az idén jóval kevesebb sertést, főként kocát és szarvas­­marhát tartanak nyilván a ház­táji gazdaságokban, mint egy év­vel korábban. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi ennek az oka, kiderül: a szövetkezeti vezetők egy része nem törődik eléggé a háztáji gaz­daságokkal, nem teremti meg a háztáji termelés és árutermelés feltételeit. És ha megkérdik ezek­től a vezetőktől, hogy miért nem segítik jelentőségének megfelelően a háztáji termelést, még külön­féle elméleteket is gyártanak helytelen módszerük magyarázá­sára, összehordanak a háztáji el­len mindent, s a legnagyobb ér­vük: a háztáji gazdaság elvonja a közöstől a munkaerőt, visszafelé húz. Nyilvánvaló: ezzel nem lehet egyetérteni, s mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy min­denki megértse: jó ügyet szolgál, ha a közös gazdálkodás elsődle­ges fejlesztése mellett segíti a szövetkezeti tagok háztáji gazda­ságának termelését, ha kihasznál­ják a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségeket is. „Nem nélkülözhetjük a háztájit...“ Azért kerestük fel Dénárt Ha­jóssal, az Élelmezésügyi Minisz­térium főosztályvezető-helyette­sével és Németh Imrével, az ÉM területi főelőadójával a pincehelyi Vörösmarty Termelőszövetkezetet, hogy megvizsgáljuk: mit tesznek a tsz vezetői az idén a közös és a háztáji fejlesztéséért. A pince­helyi Vörösmarty Tsz-t a tamási járásiban a közepesen gazdálkodó szövetkezetek között emlegetik. Ez a tsz bizonyság rá, hogy jó vezetéssel rövid idő alatt meg­szilárdulhat a szövetkezet, több árut képes előállítani, s nagyobb jövedelmet tud osztani a tagok­nak. Pincehely ma már 2500 má­zsával több kenyérgabonát, 1100 mázsával több napraforgót és 20 vagonnal több burgonyát ad a népgazdaságnak, mint az átszer­vezés előtt, 1959-ben. — De mi sem nélkülözhetjük a háztáji gazdaságokat — mondja Szügyi Elek, az elnök. — Bár év­ről évre növekszik a termelésünk, de ugyanígy nő az igény is. Ná­lunk, Pincehelyen is volt vita a háztájiról. Mi azután tisztáztuk, hogy ha a szövetkezeti tagnak módjában áll tehenet tartani, marhát, sertést hizlalni, az asz­­szony nevelhet baromfit, nagyobb kedvvel dolgozik a szövetkezet­ben is, hiszen a háztáji állatállo­mánya számára, a takarmány je­lentős részét, a közösben végzett munkája után kaphatja meg. A tsz-tagoknak ott van még a jó is­tálló, sertésel az udvarán, vétek lenne ki nem használni. Számolunk. Kiderül, hogy a szövetkezet a múlt esztendőben 1719 hízott sertést, 200 hízott marhát, 3525 hektoliter tejet és 73 mázsa baromfit értékesített. Ugyanakkor a háztáji 250 hízott sertést, 76 hízott marhát, 1773 hektoliter tejet, 114 ezer tojást és 28 mázsa baromfit adott el az ál­lamnak. Tehát a háztáji gazdasá­gok azonkívül, hogy a község 3696 lakóját ellátták ezekkel a fontos élelmiszerekkel, még az államnak is adtak el. Csökkent az anyakocák szánta — Mi lett volna itt, ha a község lakói is odaállnak a hentesüzlet, a tejbolt elé vásárolni? — teszi fel a kérdést Szügyi Elek. — Nyilvánvaló, jóval kevesebb ju­tott volna az államnak. Mert a háztáji gazdaságok tavaly is nem kevesebb, mint 1900 sertést hiz­laltak meg. Ebből 1500-at saját maguk, a tsz-tagok vágtak le, kö­rülbelül 150-et a szabadpiacon ér­tékesítettek és 250-et eladtak az

Next