Népszabadság, 1963. május (21. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-23 / 118. szám
1963. május 23. csütörtök A Pardon, egy másodpercre NEGYED TELEFON Vasárnap reggelenként kedvenc olvasmányom a „Pardon, egy percre”, Tabi László mindig szellemes és időszerű humoreszkje. Az egyik legutóbbi alkalommal is jól mulattam az ikertelefonok keserveinek leírásán. (Hiszen ezt igazán valamennyien a magunk bőrén érezzük.) És igazat adtam abban is Tahinak, hogy borzasztó még elképzelni is, ha megvalósítják a posta egyik szakemberének új talált hiányát: az ikreket tovább ikresítik, és egy-egy telefonállomásnak most már nemcsak két, hanem négy gazdája is lehet, két család helyett immár négy átípozhatja, gyűlölheti, jelentgetheti fel egymást... Ismétlem, mulattam és egyetértettem. Egészen a tegnapi napig. Tegnap látogatóban voltunk barátainknál a lágymányosi lakótelepen, ahol van számos utca, számos ablak, számos gyönyörű, modern ház, üzlet és iskola, de nincs telefon. Az egyik gyönyörű új ház hatodik emeletén laknak barátaink, ők mondták el. A férj vidéki kiküldetésben volt, a feleség munkába indulás előtt kétéves kisfiát öltöztette, amikor gerincsérve kiugrott, és az aszszony a fájdalomtól felkiáltva, szinte teljesen megbénulva a földre bukott. Senki más nem volt a lakásban, csak az anya és a még beszélni nem tudókisfiú. Órákig tartott, amíg a szerencsétlen asszony a földön kúszva eljutott az előszobaajtóig, újabb félórák, amíg fel tudott emelkedni úgy, hogy a kulcsra zárt ajtót kinyissa, hogy az üres házban, elhagyott lépcsőházban segítségért kiáltozzon. „Ha csak egy negyed telefonunk lett volna .. Ha a postának az volna a szándéka a négyesikresítés lehetőségével, hogy az önálló vonalak vagy kettős ikrek helyzetén rontson vele, akkor persze hogy ostobaság, őrültség volna ez. Nem rontani, hanem javítani kell a már amúgy is rossz, agyonterhelt telefonviszonyokon. De ha a négyes ikervonalakat a semmi helyett és ideiglenesen akarják létrehozni, akkor hódolat, tisztelet, nagyrabecsülés a feltalálónak. De ehhez volna egy szerény javaslatom. Kicsi ország vagyunk, de hosszan telefonálunk. Kövessük más nemzetek példáját, és legyen a beszélgetés ideje ■ nálunk is három perc. Ha Bécsben meg tudják oldani a nyilvános telefonoknál, akkor biztosan Budapesten is meg lehet oldani, hogy a vonal háromperces beszélgetés után automatikusan megszakadjon. Különösen az olyan állomásokon, ahol ikergazdák vannak. Nehezebben beszél Mancika a barátnőjével másfél órát, ha aznem hatvan fillérbe, hanem tizennyolc forintba kerül. És a telefonálás nemzeti rossz szokás, egymás felesleges zavarása, pletyka- és locsogásközvetítő készülék helyett arra szolgál majd elsősorban, amire való: segélykérésre, fontos hírek közlésére, gyors megbeszélésre. Vagyis térbeni és nem időbeli távbeszé lésre.. Fehér Klára „Napresós“ esernyő — Itt a „napresó”, amely esernyőként is használható! — ezzel a mondattal reklámozza egy japán cég könnyű, hordozható „napresóját”. A főzőszerkezet a nap sugarainak felhasználásával másfél kilogramm rizst egy óra alatt főz puhára. Borús időben a resó természetesen nem működik, de előnye, hogy ekkora esernyőként használható. AZ ERDEI ÖSVÉNYRŐL hirtelen robban ki a köves útra a motorkerékpár. Egy bőrzekés férfi vezeti. A hátsó ülésen ballonkabátos, idősebb ember simul hozzá. A motorkerékpár átvágna a köves úton, ám ekkor, az út menti árokból lövések dördülnek. A motor eldől, a ballonkabátos a földön marad, a bőrzekés kétségbeesetten fut tovább, útközben elveszti a sapkáját... A ballonkabátost őrzik, majd elszállítják, aztán nyomozókutyával a bőrzekés felkutatására indulnak. Egy tanya padlásán találják meg. Lő, amíg tölténye van, aztán megadja magát. Megmotozzák, fegyveres őrizettel visszakísérik. Társa ekkor már egy sátorban ül, idegesen szívja a cigarettáját, majd éles hangon felkiált: — Nem vallok nektek! Az asztal mögött a nyomozótisztnek a szeme se rebben, szinte halkan felel . — Mikor ment ki az országból? — Ötvenhatban. — Hol képezték ki a diverzánsmunkára? — Nem tudom. — Mi volt ma éjjel a feladata? — Nem emlékszem. A ballonkabátos egyre tagad, homlokát kiveri a verejték. Sokan állnak a sátor ajtajában, feszülten figyelnek minden szóra. Aztán a sok keresztkérdés, a szívósság, a határozottság és a sokszor szinte szívélyesen rábeszélő hang, megteszi hatását, lassan minden kiderül. De nagyon lassan! Éppen egy óra telik el, mire a nyomozótiszt feláll: — Ennyi egyelőre elég. Gondolkozzon a részleteken, hogy a további kihallgatásokon azokat is elmondhassa. Magának is jobb lesz, ha könnyít a lelkiismeretén. Egyébként — mosolyogva nyújtja a kezét — gratulálok, elvtárs, a feladatát kiválóan végrehajtotta. Vasárnap hajnal van, s a sándorfalvi erdő mélyén vert sátorban felnevetnek, szívből gratulálnak társuknak, a kissé sápadt arcú, karikás szemű munkásőrök örülnek, mert a munkásőrség szegedi zászlóaljának nagy gyakorlata kitűnően sikerült. És még ott megkérem a parancsnokokat, hogy én is találkozhassam a két „diverzánssal” egy barátságos „kihallgatásra”. * NAGY LAJOS 27 éves, de már 13 éve dolgozik a Szegedi Szalámigyárban. Szakmunkás. Négy éve munkásőr, párttag. — Én voltam a „nehéz fiú” — nevet —, az ejtőernyőn ledobott képzeletbeli diverzánscsoport főnöke, aki korábban lelőttem hátulról az egyik megsebesült társamat, s akinek egy itteni összekötővel kellett kapcsolatot létesítenem. Egész éjszaka bújtunk egy fa tövében, Rózsa elvtárssal meg a motorral. Fáztunk egy kicsit, mert nem mozoghattunk. Meg aztán az izgalom! Mert azt tudtuk, hogy körülbelül merről jön felénk a kutatócsoport, csak azt nem tudtuk, hogy mikor. — És milyen érzés „diverzánsnak” lenni? — Hát, persze, azt nem tudhatom, de azért ez se volt nagyon kellemes. Ott ülni, és tudni, hogy egyre szorul körülöttünk a hurok ... Az országúttól a harmadik tanyán rejtőztem el. A nyomozókutyával megszagoltatták az úton elhagyott sapkámat. Mikor aztán a kutya mászott felfelé a padláslétrán, hát melegem volt, nem vitás. Előre megmondták, hogy ne moccanjak, akkor nem bánt. — Mit szólt a felesége, hogy éppen szombat este szólította el a riadó? — ötéves házasság alatt sok mindent meg lehet szokni. Ezt is. Ha nem lett volna riadó, akkor átmentünk volna a nővéremékhez kártyázni, vagy otthon néztük volna a tv-t. Nem mondom, a feleségem néha megkérdezi, hogy „miért éppen most”?, de egyébként soha, semmi ellenvetése sem volt a munkásőrség ellen. — És az üzemben? Ha a munkából elhívják, nem megy a keresete rovására? — Én, a főtt húsok, pácolt húsok készítésénél dolgozom. Több mint húsz ember dolgozik a műhelyben. Ritkán fordul elő, hogy munka közben elhívnak, de azért előfordul. A bérezésünk olyan, hogy néha emiatt keresetkiesésem lehet, néha meg jól járok. Körülbelül kiegyenlítődik a dolog. A nagyobb gond inkább az, hogy társaimnak addig el kell végezniük az én munkámat is. És ebben látom én a munkásőrség lényegét. Hogy ezáltal tulajdonképpen nemcsak én vagyok munkásőr, hanem ők is, akik jobban rávernek, hogy amíg engem elszólít a parancs, addig azért a termelés is meglegyen. * RÓZSA MIHÁLY elvtárs éppen kétszer olyan idős, mint ifjú társa, aki a gyakorlaton a motort vezette. A Szegedi Cipőgyár karbantartási osztályán dolgozik, asztalos. Az ellenforradalom után az egyik szegedi vállalatnál a pártszervezet újjászervezője volt, a munkásőrségnek is megalakulása óta tagja. Még a számra is emlékszik: sorrendben ő vol a tizenegyedik munkásőr Szegeden. A szégyent — bármennyire nem volt valódi — ő sem viselte könnyen. — Amikor az árokparton, a feladatom szerint „sebesülten” feküdtem, és fegyveres őrök vigyáztak rám, akkor még csak bírtam. Tudtam, mi a dolgom, jó előre megtanultam. De amikor a nyomozótiszt azt mondta, hogy elárultam a hazámat, a népemet, meg amikor a becsületes hozzátartozóimra, apámra, testvéreimre hivatkozott, hát olyan melegség jött rám, hogy még a hátamon is éreztem, hogyan csurog a víz. — Mit csinált, amikor hazatért a gyakorlatról? — Akkor már vasárnap dél volt. Én nappal lefeküdni nem tudok. Kimentem a kertbe, ott dolgozgattam. Csak este hatkor feküdtem le. A feleségem orbánccal éppen kórházban fekszik, így hát egyedül voltam. — Nem fárasztó 54 éves korban ez az önként vállalt teher? — A második világháborúban összezúzódott az egyik bokám, emiatt hamar elfáradok. De még bírom. Példát szeretnék mutatni a fiataloknak fegyelemben, kötelességtudásban, szívósságban, mindabban, amire az én sorsom megtanított. Még egy évet szeretnék legalább, aztán tartalékba kérem magam. — Utoljára azt kérdezném: melyik volt Rózsa elvtárs számára a nagygyakorlat legszebb pillanata? — Amikor a nyomozótiszt felállt, gratulált és megint elvtársnak nevezett. Akkor úgy éreztem, nagy súly esett le rólam ... Cserhalmi Imre NÉPSZABADSÁG A forgalom kerékkötői A gyors és biztonságos közlekedés egyik alapfeltétele, hogy a közutakon zavartalan legyen a forgalom. Tapasztalataink szerint a mozgó járművek — amennyiben a járművezetők betartják a közlekedési szabályokat — a nagy forgalmú útvonalakon sem akadályozzák a forgalom egyenletes áramlását. A várakozó és rakodó járművek azonban hovatovább állandó kerékkötői Budapest közlekedésének. Keskeny utcák — széles járműoszlopok A főváros egyes területein, különösen a Duna és a Nagykörút által határolt területen, keskenyek az utcák. Ezekben az utcákban szinte minden várakozó jármű zavarólag hat más járművekre. Csakhogy ma már nem egyesével, hanem tucatjával állnak a járművek, sokszor, sok helyütt a szűk úttestek mindkét oldalán. Komplikálja a helyzetet, hogy a főváros közútjait a személyszállítás mellett egyre nagyobb mértékben veszik igénybe a teherautók, amelyek különféle árukat hoznakvisznek az üzletekbe, raktárakba. Érdemes megjegyezni, hogy a Duna és a Nagykörút által határolt területen például 41 nagyobb raktár és 1347 üzlet áruszállítási igényeit elégítik ki a teherautók. S tekintettel arra, hogy a raktárak zömmel országos elosztást is végeznek, a szállítási gondok megkétszereződnek. Ezt a problémát végérvényesen csak az éjszakai teherszállítással lehet megoldani. Addig azonban a legszűkebb területre kell szorítani azokat a hátrányokat, amelyeket a teherforgalom okoz a főváros utcáin. A várakozás és rakodás szabályait a KRESZ 64., 69. és 70. paragrafusa, valamint a főváros sajátos viszonyainak megfelelően a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének a „Budapest közúti közlekedésének korlátozásáról” szóló rendelkezése világosan megfogalmazza. E szabályok lényege: járművekkel csak ott és akkor szabad várakozni, ahol és amikor a közúti közlekedés forgalmát nem akadályozzák, nem zárják el a biztonságos közlekedéshez szükséges szabad kilátást. Ugyanakkor a rakodás céljára csak a legszükségesebb ideig lehet igénybe venni a közutat. Egy óra alatt — öt ven szabálysértés Ellenőrzéseink tapasztalatai azt mutatják, hogy a járművezetők gyakran megsértik a várakozás és rakodás szabályait. Aztán a felelősségre vonás alkalmával rendszerint kiderül: gépjárművezetőink nem értelmezik egységesen az ide vonatkozó szabályokat. Általános tapasztalat, hogy a gépjárművezetők egy része a várakozóhely megválasztásánál személyes érdekeit a közlekedés általános érdekei fölé helyezi. Egyesek nem látják vagy nem akarják látni a megváltozott közlekedési viszonyokat, úton-útfélen megállnak, várakoznak, rá sem nehezítve, hogy ebből csakhamar forgalmi dugó, rosszabb esetben végzetes baj származhat. Sokan megszokták, hogy Budapesten néhány évvel ezelőtt még elenyészően kevés volt a várakozási tilalom. Ám az utóbbi években ugrásszerűen mintegy háromszorosára nőtt a járművek száma, következésképpen a várakozás és rakodás szabályai többé nem másodrendű szabályok a közúti közlekedésben. Hogy ez mennyire nem érvényesül a gyakorlatban, azt a többi között a közlekedési rendőrség májusi ellenőrzései bizonyítják. Május 10-én például egy óra alatt csak a Belvárosban 50 szabályellenesen várakozó jármű vezetőjét figyelmeztették, jelentették fel közúti ellenőreink. Helytelen szemléletre utal, hogy mindenki a közvetlen úticéljánál akar várakozni járművével. Ilyen jelenséggel rendszeresen lehet találkozni a Rákóczi úton az Otthon Áruház környékén, a Moszkva téren, a Gellért tér környékén és másutt is. Nem sok nagy befogadóképességű várakozóhely van a főváros belső kerületeiben, de azokat csak részben vagy egyáltalán nem használják ki a gépkocsivezetők. Előfordult, hogy a Baross téren szinte napokig parkoltak ponyvákkal letakart teherautók, mindaddig, amíg a forgalom és a városkép igényeinek megfelelően ki nem tiltották őket. Forgalmas útkereszteződések előtt, ahol járműosztályozó — felfestett vagy beépített forgalmi sáv — van, ugyancsak gyakran várakoznak a járművek. A már idézett főkapitányi rendelkezés szerint: „Főútvonalon a tehergépjárművek részére tilos a várakozás. Egyelőre többen szegik meg ezt a forgalmi utasítást, mint amennyien betartják. Félre az útból! De nézzük a rakodás szabályait. „A rakodás miatti megállás — hangsúlyozza az egyik előírás — kizárólag a rakomány fel- és lerakásához elengedhetetlenül szükséges ideig tarthat.” Mi az „elengedhetetlenül szükséges idő”? — kérdezik rendőreinktől a járművezetők. Logikus, hogy a le- és felrakodás ideje a rakodás folyamatos végzését jelenti. Tehát durva szabálysértést követ el az a járművezető, aki főútvonalon vagy olyan helyen, ahol várakozni tilos, jóval a rakodás megkezdése előtt beáll a rakodási helyre. Hasonlóan jár az a gépkocsivezető is, aki a rakodás után nyomban nem távozik el a forgalmas helyszínről, hanem tovább várakozik; szállítójegyzéket egyeztet bent a raktárban, esetleg tereferél, avagy szundít egyet. Más gépjárművezetők esetenként azt a „praktikus” megoldást választják a rakodásra, hogy a gyalogjárdához merőlegesen tolatnak, mondván: a kocsi hátulján könnyebb a le- és felrakodás. Ez igaz, csak szabályellenes, rendszerint súlyos közlekedési balesetek előidézője. Megint mások — főként magánautósok — a raktárak, az üzletek előtt várakoznak kocsijukkal, s ha jön egy áruval megrakott teherautó, nem engedik a helyükre, csak rendőri beavatkozásra. " ■■OTOT EGY CSAPÁSRA Az Építőipari KISZÖV pályázatának nyertesei 1. díj: Ingyenes lakásfestés. Nyerte: KOLBE LUJZA. XIV., Amerikai út 75. 2. díj: Egyetemes őrlőmalom. Nyerte: ZÁGONI SÁNDOR. XX., Soroksár, Aulich utca 16. 3. díj: Villanyvasaló. Nyerte: K. NAGY ELEONÓRA. XII., M. Jakobinusok tere 7. z Artatlan törvény Nem állíthatunk közlekedési rendőrt minden üzlet, minden raktár elé, hogy eldöntse a vitákat, rendreutasítsa a felelőtlen kényelemszeretőket. Hatóságaink a durva szabálysértőket szükség esetén magas összegű pénzbírsággal sújtják, ha „rászolgálnak”, maximálisan háromezer forint megfizetésére kötelezik őket. De a közlekedési rendőrség elsősorban nem azért van, hogy bírságokat osztogasson. Legfőbb gondunk, hogy a forgalom rendjét ne csupán a paragrafusok diktálják, hanem a járművezetők figyelmessége, körültekintése! Ez az íratlan törvény feloldhatja Budapest forgalmának legfőbb akadályát, helyes mederbe terelheti a várakozást és a rakodást. Dr. Rózsa Géza rendőr őrnagy, a budapesti főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetője