Népszabadság, 1963. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1963. június 1. szombat A­­llALYAN­ SZÓM A LISTA M LAKÁSP­Á­N­T KÖZPONTI LAPJA XXI. évfolyam, 126. száza­dra 60 fillér A munka nehezét Válaszút előtt állt a kommunis­ta mérnök: vagy elfogadja a na­gyobb felelősséggel, de csekély fizetéstöbblettel járó új munka­kört, vagy marad a helyén, s ez­után is egyre-másra kapja a jö­vedelmező célprémiumos felada­tokat. Az új beosztásban lehető­sége nyílna egy rég megálmodott, az iparág szempontjából fontos, erkölcsi és anyagi elismeréssel kecsegtető kutatásra. Csakhogy ez sok időt igényelne, és a siker­re nincs garancia. A régi beosz­tás ezzel szemben biztos többlet­­kereset forrása. A mérnököt vonzotta az új, a nehéz vállalkozás, és igent mon­dott. Odahaza azonban össze kel­lett zsugorítania a havi költség­vetést, sőt, meg kellett monda­nia: egyelőre így lesz ez minden hónapban. Hosszú lenne leírni, hogyan küzdött, viaskodott elő­ször családjával, azután már ön­magával is. Végül is beadta a de­rekát. Félretette a nehéz munkát, s betársult a kevésbé jelentős, de gyorsan pénzt hozó újításokba. A hatásköre is megvolt hozzá, hogy — ha kisebb-nagyobb szabályta­lanságok árán is — támogassa ezeket a vállalkozásokat. Amikor felelősségre vonták, lá­zadozott, miért kívánnak tőle ön­­feláldozást, neki is joga van úgy élni, mint másoknak, miért ép­pen ő vállalja a dolgok nehezét? Igaza volt-e a mérnöknek? A kommunisták sohasem fo­gadtak aszkétizmust, sohasem vállaltak értelmetlen önmegtaga­dást. A párt senkit sem kötelez arra, hogy a bőség kosarába csak hordja a javakat, az osztozkodás­nál pedig szégyenlősen a sor vé­gére álljon. De hol van az a határ, amed­dig a kommunista törekvése a jólétre összeegyeztethető a kom­munista erkölccsel? Forintokban, az anyagi javak ilyen vagy olyan mennyiségében megvonni a ha­tárt lehetetlen. A határnak elvi, eszmei „sorompói” vannak. A mérnököt — mint minden párt­tagot — a kommunista erkölcs arra kötelezi, hogy szenvedélye­sen, áldozatkészen harcoljon min­denért, ami az új társadalom fej­lődését segíti­, elő. Ha hű marad e magas erkölcsi követelményhez, nyilván a legnehezebb feladatot választja, mert ezzel segíthet a legtöbbet. Ő azonban félredobta azt. Képtelen volt makacsul, állhatatosan kitartani a nehéz munka mellett. Márpedig a kommunistákra éppen az a jellemző — s ez volt győ­zelmeik egyik titka —, hogy ne­kivágnak a legnehezebb felada­toknak, kitartással, áldozatkész­séggel, s ha kell, a harc tízszeri, százszori újrakezdésének eltökélt szándékával. A kispolgári önzés leszereli ezt a harci kedvet, az eszmék helyett a tárgyak rabjává teheti a kommunistákat. S ha nem állnak meg ezen az úton, előbb-utóbb elhomályosulhatnak előttük az eszmék, amelyeket életelvüknek vallanak, sőt akar­­va-akaratlan szembekerülhetnek velük. Íme, itt vannak azok a határok, amelyek előtt meg kell állniuk a kommunistáknak, ha mégannyira fel is kell adniuk pillanatnyi anyagi érdekeiket. A kommunisták egyéni boldo­gulásukat azért sem helyezhetik a párt érdekei fölé, mert ezzel kárt okozhatnak a pártnak, ke­resztezhetik politikánk céljait. Sajnos, meglehetősen szemléltető példája ennek az egyik budapesti bádogos kisz párttitkárának ese­te. A párton kívüli elnökkel ki­neveztette magát üzemvezetőnek, mondván: „Csak akkor látom biztosítottnak a termelés pártel­lenőrzését, ha én magam leszek az üzemvezető.’’ A kinevezést megkapta, és leváltottak kedvéért egy műszaki vezetőt, aki kitű­nően megállta helyét ezen a posz­ton. Egyéni érdekhajhászás ve­zette a párttitkárt, bármennyire is igyekezett ezt „elvi köntösbe” öltöztetni. Nemcsak a kommu­nista erkölcs ellen vétett, hanem a párt tömegkapcsolata ellen is. Miért kell felhívnunk a figyel­met az ilyen visszataszító, a kommunista erkölcsbe ütköző cse­lekedetekre, hiszen ilyenek legfel­jebb elvétve fordulnak elő? Azért, mert az eddiginél is határozottab­ban kell küzdenünk a kommu­nisták gondolkodásában, erkölcsi felfogásában is még élő burzsoá, kispolgári maradványokkal szem­ben. A szocializmus építésének befe­jezéséért az emberek tudatában, erkölcsi felfogásában még óriási munkát kell végeznünk. Akadnak, akik látva, hogy még vannak he­­nyélők, a társadalom számlájára élők azt vallják: ilyen emberek­kel lehetetlen lesz felépíteni a szocializmust, s már-már annak valamiféle kispolgári, elkorcso­­sult formáját emlegetnék. A kom­munisták mindenekelőtt saját éle­tük példájával válaszolhatnak legjobban az ilyen aggályoskodók­­nak, s cáfolhatják meg azokat, akik még ma is hiszik egyes bur­zsoá ideológusok tanításait, mi­szerint az emberi természetben eredendően és megváltoztathatat­lanul benne rejlik az individua­lizmus, s a „ragadozó ember” vad ösztönei lehetetlenné fogják ten­ni az új társadalom felépítését. Hány és hány új típusú, az ön­zéssel tudatosan szembeforduló embert nevelt már fel a munkás­­mozgalom, s hány és hány, a kö­zösségi ember életelvei szerint élő ember van már nálunk a pár­­tonkívüliek körében is! Milyen gyorsan nő a számuk, ez nemcsak attól függ, mennyire vonjuk be őket a közösségi munkákba, ha­nem a kommunisták példamuta­tásától és nevelőmunkájától is. A kommunistáknak ezért kell kettőzötten is ügyelniük arra, hogy egyéni érdekeiket követve sohase tévesszék szem elől a kö­zösség gondjait. Bizonyítsák tet­tekkel, hogy társadalmunkban a munka nemcsak egyéni boldogu­lásunk forrása, hanem társadalmi hivatásunk, legfőbb erkölcsi köte­lességünk is. Vele nemcsak egyéni érdekeinket, hanem a közösség javát is szolgáljuk, mégpedig úgy, hogy az előbbit az utóbbinak ren­deljük alá. Ennek a közösségi elv­nek a legjobb szolgái legyenek a kommunisták, vállalva a munka nehezét akkor is, ha netán fel kell áldozniuk pillanatnyi egyéni érdekeiket. Faragó Jenő Hruscsov és Castro látogatása egy rakétatámaszponton Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Fi­­del Castro kubai miniszterelnök ellátogatott a stratégiai rakétacsa­patok egy támaszpontjára, ahol megismerkedtek a korszerű raké­tatechnika legújabb példányaival. Ezenkívül megtekintették a szá­razföldi csapatok hadgyakorlatát az egyik katonai körzetben. A mi­niszterelnököket elkísérte Mali­­novszkij marsall, honvédelmi mi­niszter és Krilov marsall, a rakétacsapatok főparancsnoka. AZ ORSZÁGOS ESŐZÉS UTÁN meggyorsult a növényápolás JELENTÉS NÉGY MEGYÉBŐL A kedvező időjárás hatására országszerte meggyorsultak a nö­vényvédelmi és ápolási munkák. Alább legfrissebb tudósítások alapján négy megyéből adunk rö­vid tájékoztatást a határ mozgal­mas életéről. HAJDÚ-BIHAR MEGYE termelőszövetkezeteiben megélén­kült a munka. A közös gazdasá­gok húszezer holdas cukorrépa­­vetésterületükből eddig mintegy 18 ezer holdat ki­egyeltek, s több mint ötezer holdat megkapáltak. A cukorrépa növényvédelmében a biharkeresztesi és a püspökla­dányi járás érte el a legjobb eredményt. Megyeszerte jó ütemben halad a burgonya töltögetése, a szövet­kezetek eddig nyolcezer holdon fejezték be ezt a munkát. A ku­korica 160 ezer holdas vetésterü­letéből mintegy 55 ezer holdon vé­gezték el a közös gazdaságok az első gépi kapálást, az egyelést pe­dig 31 ezer holdon fejezték be. A kukorica növényápolásában a püspökladányi járás jár az élen. A termelőszövetkezetek több mint 23 ezer holdon kaszálták le a lucernát, a vetésterület mintegy kétharmadán. HEVES MEGYÉBEN a szövetkezeti tagok ezrei dolgoz­nak a határban. A hevesi Vörös O­ctóber Termelőszövetkezetben kétszázan szedik a zöldborsót. A kedvező időjárás hatására ebből a fontos idénycikkből a vártnál jó­val nagyobb termés mutatkozik; a tervezett tíz mázsa helyett hol­danként 15—17 mázsát takaríta­nak be. A nehézséget az okozza, hogy a borsó egyszerre érik, s így ezekben a napokban kétszer any­­nyi munkáskéz is kevés lenne ah­hoz, hogy a szép termést két-há­­rom nap alatt betakarítsák. Sok gondot okozott eddig a ver­peléti Dózsa Termelőszövetkezet­ben a kisebb javítások elvégzése. A szövetkezet tagsága most elha­tározta, hogy a napi gépi javítá­sok elvégzésére kisebb szerelőmű­helyt létesít. A műhelyben három szakember dolgozik majd. SOMOGY MEGYÉBEN is nagy lendületet adott a ked­vező időjárás a megye állami gaz­daságainak munkájához. A késői kitavaszodás okozta kiesést szin­te mindenütt sikerült pótolniuk. A múlt héten hozzáfogtak a gaz­daságok a növényápoláshoz is, a cukorrépa egyelését Alsóbogát befejezte, a kaposvári gazdaság pedig több mint felerészben vég­zett vele. Egyidejűleg jó ütemben végzik a gazdaságok a pillangósok ka­szálását, betakarítását. Az 5350 hold lucernából több mint 4500 holdat kaszáltak le eddig, s en­nek nagyobb része már állványo­kon szárad. Dicséretet érdemelnek a somo­gyi traktorosok: május első két he­tében például egy-egy traktor ki­használási foka elérte a 160 szá­zalékot. A traktorosok alapos fel­készülését, gépeik jó állapotát és gondozottságát bizonyítja, hogy a műszaki kiesés alig néhány szá­zalékos volt a megyében. SZOLNOK MEGYÉBEN szintén aranyat értek a májusi esők. Több a széna, ezért érde­mes vigyázni rá, s idejében beta­karítani. A megyében 49 ezer hold lucer­na vár betakarításra. Dicséret il­leti a tiszaföldvári Lenin és Sza­bad Föld, s a tiszakürti Hunyadi termelőszövetkezetet; ezekben ide­jében vágták a lucernát. A kunhegyesi s a tiszafüredi já­rás több szövetkezetében, vala­mint a karcagi és a túrkevei tsz­­ekben azonban még az első ka­­szálnivaló is lábon áll. Különösen sok a vágásra váró a karcagi Lenin Tsz-ben. A tiszafüredi já­rásban a megtermett lucernának csak 13, Karcagon 17 százalékát kazlatták be. Ez a lemaradás — mint Vedrődy Gusztáv megyei fő­­agronómus rámutatott — semmi­vel sem indokolható, hiszen a szö­vetkezeteknek elegendő betakarító gépük van. Kedvezően alakul a primőrellátás (Tudósítónktól.) Sokan borúlátóan néztek az idei zöldség- és gyümölcsszezon elé,­ hiszen a hosszú tél és a zord ta­vasz kedvezőtlenül hatott a leg­először érő zöldáruk fejlődésére. Most viszont, aki a piacokat, zöldségüzleteket járja, elégedet-­­ len tapasztalhatja, hogy jó az­­ áruellátás. Az április-májusi kedvező időjárás meggyorsította a primőrök érési idejét. A leg­első napok kisebb-nagyobb zök­kenőitől eltekintve, a primőrök most már időben érnek, s jóval nagyobb mennyiségben, mint ta­valy. Hozzá kell tennünk, hogy a jó áruellátás nem kizárólag az időjárásnak köszönhető, hanem a tsz-ek nagyobb szerződési fe­A szakemberek továbbra is kedvező zöldség- és gyümölcsfel­hozatalra számítanak, s ennek gyermének és a felvásárló szer­vek jobb munkájának is. Érdemes összehasonlítani a má­jus 27—28—29-i, hét eleji buda­pesti felhozatalt ,a tavalyi év azo­nos időszakáéval a legfrissebb je­lentések alapján. Az idei szezon érdekessége, hogy két héttel előbb jelentkezett a fejes káposzta és a főzőtök. Mivel a tavalyinál több áru ér­kezett a fővárosba, kedvezően alakultak az árak is, megfelelően, kedvező lesz az árak alakulása is. 1962. 1963. zöldborsó (mázsa) 1 042 2 611 kelkáposzta (mázsa) 296 622 újburgonya (mázsa)3 792 cseresznye (mázsa) 705 639 saláta (fej) 780 000 704 000 karalábé (csomó) 223 000 286 000 zöldborsó (kg) kelkáposzta (kg) újburgonya (kg) uborka (kg) cseresznye (kg) eper (kg) karalábé (csomó) retek (csomó) zöldhagyma (csomó) saláta (db) paprika (db) 1962. VI. 1. 1963. V. 31. ( p­é­nt­e­k ) 9,00 5,60 6,60 3,00 10,00 6,­20 27,00 15,00 7,60 6,80 26,00 20,00—24,00 2,00— 2,50 2,60— 3,20 1,20 1,50 0,80 0,40— 0,60 0,60— 0,80 0,50— 0,70 1,40 1,00— 1,40 Szovjet üzenettervezet a laoszi kérdésben Moszkva, május 31. (TASZSZ) A szovjet külügyminisztérium május 28-án eljuttatta Trevolyan moszkvai angol nagykövethez a genfi értekezlet társelnökei részé­ről a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottsághoz intézendő üzenet szovjet tervezetét. Az üzenettervezet kifejti, hogy a szovjet fél véleménye szerint a Laoszban működő nemzetközi el­lenőrző bizottság elnökének és tagjainak szigorúan meg kell tar­taniuk az 1962. évi genfi egyez­mény rendelkezéseit. Ezt az egyezményt az utóbbi időben többször megsértették. Ezekről Marek, a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizottságban részt vevő lengyel küldöttség ve­zetője tett jelentést. Mint Marek közölte — folytat-­ ja az üzenettervezet —, India és­­ Kanada képviselői nagy fontossá­­­­gú kérdéseket egyszerű szótöbb­séggel igyekeznek eldönteni, nem törődve a bizottság harmadik tag­jának véleményével. A lengyel megbízott tiltakozása ellenére a bizottság említett két­­ tagja április 28-án úgynevezett­­ állandó csoportot küldött a Kő­edény-síkságra, megszegve az ide­vonatkozó jegyzőkönyv 16. cikke­lyét, amely szerint ez csak a lao­szi koalíciós kormány hozzájáru­lásával történhet meg. Megsértet-­­­ték a bizottság egyöntetűségének és egyetértésen alapuló eljárásá­nak elvét más esetekben is. A szovjet üzenettervezet leszö­gezi: A társelnökök remélik, hogy a bizottság és annak vala­mennyi tagja a genfi egyezmé­nyekben az egyöntetűségre és az egyetértésen alapuló együttműkö­désre előírt elveknek megfelelően fog eljárni. A társelnökök szeret­nének tájékoztatást kapni a nem­zetközi bizottságtól, milyen intéz­kedéseket kíván foganatosítani er­re vonatkozólag. Trevelyan nagykövet közölte, hogy eljuttatja az üzenetterveze­tet kormányához.

Next