Népszabadság, 1963. július (21. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-10 / 159. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ám so fillér NÉPSZABADSÁG 1963. július 10, szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXI. évfolyam, 159 szám Igazunkról beszélünk Nincs szebb, sem fontosabb kommunista feladat a párt politikájának magyarázatánál Különösen vonzó tevékenység ez manapság, amikor „nem középiskolás fokon”, de a szocialista építés csaknem két évtizedes tapasztalataival rendelkező nép színvonalán folytatja a pártaktíva és az azt körülvevő rokonszenvező gárda az agitációs munkát. A párt politikájának ismertetése, a nemzetközi helyzet magyarázata hálásabb feladat is, mint azelőtt. A párt politikájával ma a legtöbben egyetértenek, a nemzetközi erőviszonyok is jobban kedveznek a mi ügyünknek, mint bármikor. Az ország lakosságának nagyobbik része látja, érzi, méltányolja ezt. Az a rengeteg erőfeszítés, amelyet a felszabadulás óta a párt a tömegfelvilágosítás érdekében tett, nagyon sok embert győzött meg a marxizmus—leninizmus tanításának igazáról. Mi tennivalója marad még az agitátornak? Nagyon sok. Hiszen a szocialista tanítás, a párt politikája nem mindenütt hatott egyformán. Akár a társadalom egyes rétegeit, akár hazánk elmaradottabb vidékeit nézzük, bőven találunk olyan területet, amely még mindig sok magyarázó szóra szorul. Vannak szép számmal olyanok is, akik általában elfogadják ugyan programunkat, politikánkat, egyes részleteivel azonban nem értenek egészen egyet, vagy nincsenek tisztában vele. Az ilyen emberek gondolkodásának átalakításával fáradhatatlanul kell továbbra is törődnünk. Közhely már, hogy a szocializmus építése nem valamiféle diadalmenet, amely mentes az akadályoktól és nehézségektől. És a tanulságok éppen azt mutatják, hogy minden nehéz feladat megoldása, minden bonyolultabb és bennünket érintő nemzetközi esemény ingadozásokat is okoz az előbb említett embereknél, vagy akár egész rétegeknél. Aki ma őszintén meg van győződve arról, hogy a termelőszövetkezet a maga részére is a legalkalmasabb életforma, egy rossz termés, elemi kár, vagy egy gyenge vezető hibái következtében újra kétkedővé válhat. Ugyanilyen hatással járhat egyik-másik ütemben az összevonás híre, a nyersanyaghiány, a munkaerő-probléma. Ilyenkor fokozottan szükség van a felvilágosító szóra, a bátorításra. A legtöbb esetben az említetteknél ugyanis nem hitetlenségről, csak elbátortalanodásról van szó. Ilyesmit gondolnak: hát mégsem olyan biztonságos a helyzet, mint amilyennek látszott? Rendszerünk erejének, szilárdságának magas eszmei síkon való hangoztatása, útmutatás a bajok és nehézségek kiküszöbölésére — ez a feladat vár ilyenkor a legöntudatosabbakra, elsősorban a kommunistákra. Miért van így? Miért éppen ezt a megoldást tartjuk helyesnek? Hogyan lépünk majd tovább? Ezekre a kérdésekre kell majdnem mindennap válaszolnunk munkahelyünkön, környezetünkben. És manapság az agitátort nem fenyegetheti nagyobb baklövés, mint az, hogy ezekre általános és semmitmondó feleleteket ad. A tömegek gyűlölik az ilyesfajta, a személyi kultusz korszakát idéző beszédet, amely emiatt éppen ellenkező, taszító hatást ér el, mint amelyet szántak neki. Olyan választ kell adni a kérdésekre, amely számol a tömegek fejlettségi fokával, a várható ellenvéleményekkel, a problémákkal. Nem nyugtat meg mindenáron, hanem a helyzet valóságos feltárásával és elemzésével segít a helyes vélemény kialakításában. A korszerű felvilágosító munka ezért természetesen számol azzal, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, a közoktatás, akönyvkiadás ma sok mindent elvégez már egymagában. Manapság — nyugodtan el lehet mondani — biztosan nincs egyetlen olyan felnőtt állampolgár sem, akihez ne jutnának el naponta a hírek, többnyire megfelelő kommentálással is. Amit viszont máshonnan hallottak már, nem kell nekik újra elmondani. A mai agitátor munkája inkább az, hogy megismerje, ki mit nem lát tisztán, s e kérdésekre igyekezzék kielégítő választ adni. Az ilyen agitáció hatásos eszközének bizonyultak az egyes rétegek körében folytatott csoportos beszélgetések. A mai szabad légkörben ezek többsége felszínre hozza a kétkedéseket, ellenérzéseket is, és módot ad a felkészült agitátornak, hogy segítséget adjon a dolgok jobb megértéséhez Manapság sokkal nagyobb a párt politikáját népszerűsítők száma, mint bármikor. Manapság a párttagság zöme rendszeresen agitál már, és végre szerepet kapnak e munkában a tömegszervezetek is. A nagy ünnepek előkészítésében és lebonyolításában főszerepük van a szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek, a Nőtanácsnak. Nem egy helyen a pártonkívüliek kevesebben szállnak szembe egy-egy téves nézettel — például a szövetségi politika értelmezésében, az ipari átszervezés vagy az amnesztia kérdésében —, mint egyes párttagok. A párt tömegkapcsolatárnak jelentős kiterjedéséről beszélnek ezek a megnyilvánulások is. Ennek megfelelően változnak a módszerek is. Az agitáció egyik gazdag forrása például a szocialista brigád, amely munkájával, magatartásával, kollektív szellemével hat elsősorban környezetére. A Magyar Kábelművek fémmű üzemrésze például a múltban a gyengébbek közé tartozott. Rossz volt itt a munkafegyelem, sok volt a részeges munkás. Ezzel a helyzettel szállt szembe a 19 tagú, Osztyapenko kapitányról elnevezett szocialista brigád. Nemcsak magatartásuk, termelési eredményeik hatottak, de a tagok személyesen is foglalkoztak olyan brigádon kívüli munkatársaikkal, akik bomlasztották a fegyelmet. Ennek eredményeként ma már más szelek fújnak, s a 210 embert foglalkoztató fémmű a gyár egyik legjobban dolgozó üzemrésze lett. De nemcsak az iparban, a mezőgazdaságban is fokozódott az agitációs munka szerepe. A párttagok, a párton kívüli aktívák munkájának jelentősége igen nagy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok brigádjaiban. A termelőszövetkezetek dolgozóinak zöme nemrégiben egyéni gazda volt még, fokozottan kritikus szeremmel nézi a közös gazdaság munkáját. A mezőfalvi XXI. Pártkongresszus Termelőszövetkezetben a vezetők ennek figyelembevételével minden fontosabb gazdasági intézkedés előtt megkérdezik a nagy termelési tapasztalatokkal rendelkező tagok véleményét. Az adonyi Mácius 21. Termelőszövetkezetben a munka megkezdése előtt az agitátorok megmagyarázzák a brigádnak, miért az adott formában végzik el a munkát, miért látszik az a mód a legjobbnak. Természetesen a legjobb hatást a tettek érik el. És ez nemcsak a nemzetközi és az országos, de a helyi politikára is vonatkozik. Textilgyárainkban például érthetően sok szó esik a többségben levő nődolgozók helyzetének megjavításáról. De ma már nem fogadható el az, hogy az ilyen kérdést az agitátor általánosságban vesse fel. A jelenlegi adottságok lehetővé tesznek sok könnyítést. Egy példa a sok közül: a Pamutkolor Művekben öltözők, fürdők, hajszárító bura, mosókonyha, szemfelszedő gép, szakorvosok, hazavihető önköltséges ebéd és vacsora, porszívó, padlókefélő könynyíti meg a második műszakot, az otthoni munkát. Az efféle segítség bizonyára meggyőzőbb annál, mintha a legjobb szónok is általánosságban beszélne ebben a gyárban a nők felszabadításáról a szocializmusban. Vannak pártmunkások, akik panaszkodnak az agitáció örök ellenfeleire, a tsz-tagság munkahelyeinek szétszórtságára, a szövőszékek fülsiketítő zajára, a géphez kötöttségre, a három műszakra és hasonlókra. Mindez valóban akadályozza a személyes vitát, a rendszeres eszmecserét. D* a párt politikájának népszerűsége áttör minden akadályt. E politika hordozói, a kommunisták ma hasonlíthatatlanul jobb körülmények között agitálhatnak az igazságért, mint bármikor ezelőtt. Máté György Úton Moszkva felé a magyar párt- és kormányküldöttség Ünnepélyes fogadtatás Csap határállomáson, Lvovban és Kijevben A magyar párt- és kormányküldöttség különvonata — úton Moszkva felé — kedden, a hajnali órákban érkezett a szovjet határra. Csapon, az ünnepi díszbe öltözött határállomáson a korai időpont ellenére is több százan várták a delegációt. A vonatból kilépő Kádár János elvtársat és a küldöttség többi tagját komszomolista lányok virágcsokrokkal köszöntötték, majd nemzeti viseletbe öltözött asszonyok, a régi kedves hagyomány szerint, kenyeret és sót nyújtottak át a magyar párt- és kormányküldöttség vezetőjének. Az ünnepélyes fogadtatáson jelen volt J. P. Kazanyec, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, továbbá a Szovjetunió és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának több vezető beosztású munkatársa. Ugyancsak jelen voltak a fogadtatáson a Kárpátontúli Terület párt- és állami szerveinek vezetői. A magyar, a szovjet és az ukrán himnusz elhangzása után Kádár János I. P. Kazanyec társaságában ellépett a tiszteletére felsorakozott katonai díszegység előtt. Még egyszer megköszönve a színes fogadtatást, gratulálunk eredményeikhez, további sikereket kívánunk szomszédunknak, Szovjet Ukrajna minden dolgozójának, egész népének. Kádár elvtárs a kommunizmust építő szovjet nép és a két nép testvéri barátságának éltetésével fejezte be beszédét. A küldöttség tagjait a fogadtatásukra megjelentek villásreggelin látták vendégül, majd a delegáció különvonata továbbindult. Lvovban és Kijevben kedden, kora délután Lvovba érkezett a különvonat. A feldíszített pályaudvaron a lvovi terület vezetői fogadták a magyar vendégeket. Kádár elvtárs meleg hangulatú beszélgetést folytatott a párt- és tanácsi szervek vezetőivel. Kijevben, Ukrajna fővárosában is megállt rövid időre a különvonat. A vendégeket a feldíszített pályaudvaron az ukrán párt és kormány vezetői fogadták. Virágcsokrokat nyújtottak át Kádár elvtársnak és a küldöttség többi tagjának. Meleg baráti kézszorítások és jókívánságok után a vonat folytatta útját Moszkva felé. Kazanyec elvtárs üdvözlő beszédét mondja a határállomáson. Kazanyec elvtárs ukrán miniszterelnök üdvözlő szavai I. P. Kazanyec ezután meleg szavakkal üdvözölte a szovjet földre érkezett magyar párt- és kormányküldöttséget. — őszintén örülünk, hogy ellátogattak hozzánk és az igaz barátság érzésével tárjuk szélesre hazánk kapuját önök előtt. Az önök személyében az egész magyar népet köszöntjük, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága vezetésével kimagasló sikereket ért el politikai, gazdasági és kulturális téren — mondotta, majd így folytatta: — A Szovjetunió dolgozói nagyra becsülik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány hozzájárulását a szocialista országok egységének erősítéséhez, a nemzetközi munkásmozgalomnak az alkotó marxizmus-leninizmus alapján történő megszilárdításához, a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek összekovácsolásához. Látogatásuk jelentős hozzájárulás a magyar és a szovjet nép közötti barátság továbbfejlesztéséhez és kifejezi azt a baráti viszonyt, amely a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot összefűzi. I. P. Kazanyec a két testvéri ország népei megbonthatatlan, örök barátságának éltetésével fejezte be üdvözlő beszédét, amelyre Kádár János válaszolt. Kádár János elvtárs válasza — Küldöttségünk nevében és a magam részéről is őszinte köszönetet mondok mindnyájuknak a baráti szavakért, a testvéri fogadtatásért, amelyben részesítettek bennünket — mondotta. — Szovjet-Ukrajna, a nagy Szovjetunió földjére érve, mindenekelőtt átadom önöknek, a testvéri szovjet népnek, a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép őszinte jókívánságait, forró elvtársi üdvözletét. A nagy Lenin által magasra emelt és győzelemre vitt forradalmi zászló alatt tömörült szovjet nép és a magyar nép legöntudatosabb fiait sok évtizedes közös harc testvéri kötelékei fűzik össze, így a Szovjetunióba érkezve mi mindenkor a legközelebbi barátunkhoz, szövetségesünkhöz jövünk látogatóba, így van ez most is. Pártjainkat, országainkat, népeinket az elvek és a célok azonossága, a sokoldalú együttműködés forrasztja össze a fejlődés jelen szakaszában is. Ennek tudata erőt ad nekünk saját munkánkban, harcunkban. Pártos kormányküldöttségünk, amely a baráti meghívásra most a Szovjetunióba érkezett, bizonyos abban, hogy ez a látogatás még jobban elmélyíti és erősíti egységünket és összeforrottságunkat, a szilárd és megingathatatlan internacionalista eleken nyugvó szovjet —magyar barátságot. Ismerjük azt a hatalmas és nagyszerű eredményeket hozó munkát, amelyet önök végeznek. Kádár elvtárs életrajza a szovjet lapokban A keddi moszkvai lapok üdvöstik a magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbel látogatását. Valamennyi napilap első oldalán közli Kádár János elvtárs részletes életrajzát és arcképét. A Pravda más magyar vonatkozású anyagot is közöl, budapesti tudósítója, Geraszimov tollából ismerteti Brutyó Jánosnak, a SZOT főtitkárának a magyarországi szocialista munkabrigádmozgalom fejlődéséről adott nyilatkozatát.