Népszabadság, 1963. július (21. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-18 / 166. szám

8 Munkatársunk telefonjelentése Moszkvából: A „második félidő” filmjei Moszkva, július 17. SS-EKRŐL ÉS GYEREKEK­RŐL, számoltam be legutoljára, kifogásolva, hogy a fesztiválon tú­lontúl sok a háborús és a gyere­kekről szóló film. A lista azóta bővült. Háborús film Elmar Klos és Jan Kádár Nincs bocsánat cí­mű partizánharcos műve, a gye­rekfilmek pedig a svédek Nils Holgersson csodálatos utazásával képviseltették magukat. Az előbbi hőse egy ifjú parti­zán, Pável, aki a háború utolsó pillanataiban sebesül meg. Kór­házba kerül, ahol betegágyán fel­idézi a hősi harcok emlékeit, fegyveres akciókat és árultatáso­kat, megtorló kivégzéseket, halá­los veszélyeket. És most a háború végeztével lázas víziói közben fel­teszi magának a kérdést: érde­mes volt-e harcolni, érdemes volt-e az emberáldozat, joga volt-e ölni és igazságtalanul ítél­kezni, ha a harci helyzet megkí­vánta. Pável emlékképei kötetlen képzettársításokban bukkannak elénk. Múlt és jelen idő egymás mellett áll a keményen montíro­zott képsorokban. Az az érzésünk, mintha Mereszjev, a hős pilóta, Resnais Szerelmem Hirosimájá­nak ködösen bonyolult asszociá­ciói szerint monologizálna. • Mereszjev és a Szerelmem Hi­rosima? Igen, némi kizáró ellentmondást találunk a film tépelődő hőse és az alkotók által választott belső monológforma közt. Túl finomko­dónak, túl ernyedten meditálónak hat a falusi fiú képzeletében fel­merülő, keresetten bizarr epizó­dok sorozata. Tagadhatatlan, hogy egyes részletekben erő­fe­szül, hogy Rudolf Milk­ operatőri munkája nagyszerű, hogy olyan színészi alakításokat láthatunk, mint a fiatal Jan Kacser Pavel szerepében és Ezard Hausmann eddig ritkán látott hiteles ember­ségű kivégzett német hadnagya. Végső soron azonban a film szer­­teomlik parányi mozaikkövecs­­kékre, az egész konstrukció a né­ző szeme láttára morzsolódik széj­jel, mert nem íveli át a filmet az ön- és történelemértékelés őszinte szenvedélye. "" A NOBEL-DÍJAS Selma Lager­­löf jó néhány regénye került ed­dig megfilmesítésre. A Nils Hol­gersson csodálatos utazása azon­ban mindeddig csak egy szovjet rajzfilmen elevenedett meg. A törpévé varázsolt csintalan kisfiú megjavulásának és a vad lovak­kal való repülésének története most Kenne Fant rendező keze nyomán kapott moziéletet. A Pi­ros léggömb és a nálunk is bemu­tatott Utazás a léggömbön című filmek alkotója a francia Albert Lamorisse volt a svédek konzul­tánsa, és az ő felszerelésével ké­szültek a légi felvételek is. Kár, hogy Lamorisse-től csak a kamerá­ját és nem a költészetét kérték kölcsön a svédek. Max Vilsén táj­képei valóban csodálatosak, lá­gyan párázó megannyi­ akvarell kép látható zöld mezőkről, sely­mesen hullámzó fűszálakról, csil­logó tükörtavacskákról, fodrozódó tengerről, kedves állatokról, baba­­házikónyi tanyácskákról. Vagyis a Nils Holgersson IBUSZ-film: töltse a nyarat Svédországban felhívással. A vetítés előtt bemutatkozott Nils Holgersson-ruhában, kis pi­ros satyakkal a fején Sven Lund­­berg, a film kisfiú-főszereplője. És ha a felnőtt sztárokat Sztrizse­­nov, Rumjanceva és a többi szov­jet filmszínész köszönti a színpa­don, akkor helyénvaló volt, hogy a parányi Lundberg urat a Mesz­­szi utca Szerjózsája, Borja Barba­­tov talpraesett beszéddel üdvö­zölte. A rövidnadrágos, sárga csíkos trikós Borja szónoklatá­nak sikere volt, a filmnek nem. Bemutatták a románok ver­senyfilmjét is, Mircea Dragan rendezésében, a Lupény 29-et. Az 1929-es Zsil völgyi bányászsztrájk­ról szóló szélesvásznú filmalkotás — amelynek Kica Gheorghiu a főszereplője — megrendítően szép tömegjeleneteket tartalmaz. Egy vérbe fojtott sztrájk és egy némaságában fenséges temetés a vége felé magasra emeli a kissé didaktikus mű érzelmi hőfokát. KEDD DÉLELŐTT Csehszlová­kia moszkvai követségén tartottak fogadást, ahol Danyil Hrabovic­­kijjel, a Tiszta­s­égbolt forgató­könyvírójával beszélgettem. Hrabovickij teljesen felhagyott az újságírással és filmcsinálásra adta fejét. Forgatókönyveinek si­kere után Mihail Romm segéd­rendezője volt az Egy év kilenc napja című filmnél. Most fejezte be új forgatókönyvét a Gyufa lángja címmel. A moszkvai em­berekről szól, mire gondolnak, mire vágynak, milyen problé­máik vannak az egyszerű moszk­vaiaknak — ez a film témája. Szeptemberben saját maga önál­lóan fog neki a film forgatásá­nak. Versenyen kívül bemutatták a csehek Amikor jön a macska cí­mű színes mesefilmjüket. A cannes-i versenyben indult mű, Vojtech Jasny alkotása, a színes­­filmtechnika bravúrosan alkalma­zott lehetőségeivel egy népmese, szürrealista játék és a prágai po­litikai kabaré között billegő, elbá­joló szatirikus mese. Jan Werich, a nagyszerű művész (A császár pék­je kettős szerepében láthattuk) egy elegáns és egy rongyos csa­vargó tükörszerepében szeretet­ten humanizmussal műveli a kü­lönféle csodákat, és javítja a vá­roska embereit, akik félnek a macska minden jellemhibát felfe­dező szemétől. Molnár G. Péter Tizenhárom folytatásból áll az új magyar televíziós film Forgatják „A Tenkes kapitányát“ Tizenhárom részből álló folyta­tásos film — ilyet még nem gyár­tottak Magyarországon. Az elsőt most, ezekben a napokban kezdte forgatni Fehér Tamás rendező, Orsi Ferenc A Tenkes kapitánya című forgatókönyvéből. A folyta­tásos filmet ez év végén a tele­vízió képernyőjén láthatjuk, ti­zenhárom héten át pereg majd a romantikus, fordulatos történet. Egy-egy folytatás félórás lesz. A rekkenő kánikulában dolgozó „stábot” a Farkas-hegyi erdős lankákon kerestük fel. Száguldó kuruc lovasok, tollas lövegek, vil­lanó kardok, amott egy „csata­kígyó”, azaz hatalmas, a völgy torka felé ásító ágyú — nem ne­héz kitalálni, hogy II. Rákóczi Ferenc legendás szabadságharcát, a labancok, az osztrák hódoltság ellen fegyvert fogó kurucok korát eleveníti fel Mezei István opera­tőr képeivel az új, folytatásos magyar televíziós film. — Filmünk 1704-ben játszódik — beszéli a forgatás lélegzetnyi szünetében Fehér Tamás rendező. — Az osztrák csapatok, s a la­bancok elfoglalták Siklós várát, ám a jobbágyok megtagadták a Tenkes-hegység melletti sasfészek Új urainak a terménybeadást, a munkát. Inkább a környező er­dőkbe, mocsarakba bujdostak. Ennyi a történetünk történelmi magva, Örsi Ferenc ebből roman­tikus, izgalmas forgatókönyvet kerekített. Eke Máté kuruc kapi­tány, a „Tenkes kapitánya”, el­rejtőzik az ellenség hátában, s jobbágyokból, bujkáló" szegényle­gényekből szabadcsapatot szervez, ez a maroknyi csapat aztán ál­landó meglepetésszerű rajtaüté­seivel nagy ellenséges haderőt köt le. Izgalmas rajtaütések, hadicse­lek, a forgatókönyvben — szerin­tem — jól megformált figurájú egyszerű emberek hősi helytállá­sa, a hadiaakadémia paragrafu­sait az erdők mélyén is érvény­ben levőnek hivő osztrák tisztek komikus felsülése — futja mind­ebből bőven a tizenhárom foly­tatásra. Mindezt tetézi az Eke Máté és az osztrák várparancsnok szolgálója, Veronika közt szövő­dő romantikus, ezer veszélyt le­győző szerelem. Szokványos kérdés lenne: mi a film mondanivalója?, ám Fehér Tamás erre kérdezetlen válaszol: — Filmünket elsősorban a tv ifjú nézőinek szánjuk, de annak is örülünk majd, ha az idősebbek sem húzódnak el a képernyőtől A Tenkes kapitánya adásaikor. Iz­galmas és humoros, az ifjúság kalandszomját kielégítő filmmel szeretnénk helytállásra, hazafiság­­ra, becsületességre és bajtársias­­ságra nevelni. A film „tizenhárom felvonásos” főszerepét, a Tenkes kapitányát Zenthe Ferenc alakítja, mint mondja, nagy kedvvel, szeretettel. Partnerét, Veronikát a főszerep­ben első ízben látott, főiskolás Vajda Márta formálja. Molnár Tibor egy ízes, okos, megfontolt szavú, idősebb jobbágyot alakít, Szabó Gyula pedig egy bővérű szegénylegény figuráját viszi a képernyőre. Az osztrák várpa­rancsnokot Ungvári László, fele­ségét Krencsey Marianne, segéd­tisztjét Basilides Zoltán alakítja. A Veronika és a kuruc kapitány szerelmét egyengető cigánylány szerepét Pécsi Ildikóra, s egy osztrák tábornok karakterfigurá­jának megelevenítését Kovács Károlyra bízták. Sz. S. N­E­P­S­Z­A­B­A­DY­S­A­G 1963. július 18. csütörtök KULTURÁLIS HÍREK JÚLIUS 29-ÉN nyílik meg a pécsi nyári szabadegyetem, ame­lyet a TIT Baranya megyei szer­vezete, a pécsi orvostudományi egyetem, a pécsi tudományegye­tem állam- és jogtudományi kara és a pécsi tanárképző főiskola védnöksége alatt rendeznek. * A LENGYEL TELEVÍZIÓ meg­vásárolta a Balázs Béla Stúdió két rövidfilmjének vetítési jogát. A napokban sugározzák majd a Ret­ten féllábon és az Oda-vissza cí­mű kisfilmeket★ BULGÁRIÁBAN a filmszínhá­zak műsorra tűzik Palásthy György rendező Meztelen diplo­mata című vígjátékát. * AZ ÁLLAMI BÁBSZÍNHÁZ együttese visszaérkezett Nyugat- Berlinből, ahol az egyetem mel­lett működő általános diákbizott­ság (ASTA) nyári ünnepi feszti­válján mutatkozott be. A magyar bábegyüttes az Aladdin csoda­lámpája című mesejátékot a zsú­folásig megtelt egyetemi színház­ban adta elő, nagy sikerrel . A BÉKÉSCSABAI BALASSI TÁNCEGYÜTTES és a francia­­országi Poitiers városka népi együttese között megállapodás jött létre kölcsönös vendégsze­replésre. MOTOROSOK FIGYELEM? 250 cm3 SIMSON SPORT motorkerékpáralkatrészek, BMW, V CZETKA, SIMSON speciálméretű tűgörgők érkeztek a 35. sz. (Bpest VI., Liszt Ferenc tér 2. Telefon: 420—367.) szaküzletünkbe. •_­­ ______________________ DKfiPERMVOI A NAP Pallas tv tudományos figyelő A szokásosnál tartósabb szünet után a tv Pallas tudományos fi­gyelő újszerűen összeállított mű­sorral jelentkezett. Az eddigi tu­dományos figyelőket leginkább a „sok témakörből keveset” törek­vés jellemezte. Most azonban csu­pán egy témát dolgoztak fel a Napról: ahogy az égitestet a ré­gész, a csillagász, az orvos, a me­teorológus és az építész látja, s megszólaltattak vele kapcsolatban filozófust és megidézték a művé­szetet is. A műsor nemes hangvétellel indult, a Napról Illyés Gyula szép verse vallott. Ezután — a bemu­tatott nagy anyagra gondolunk — igen tömény, de mégsem fárasztó tanulságban volt részünk. Híres ásatások ritkaságait vonultatták fel a képernyőn; a Nap-motívu­­­mok díszítőelemeit Magyarorszá­gon — Szalacska-pusztán — ki­ásott római emlékekben is felfe­dezhetjük. Beláthattunk a régész, a kutató tudományos műhelyének titkaiba, választ kaptunk a „ho­gyan fedezte fel” kérdésre közvet­lenül a tudóstól (ez a forma egyúttal a műsor közvetlenségét és hitelét is szolgálta). Tájékoz­tattak emellett arról is, hogy a be­mutatott ásatási leletek a Magyar Nemzeti Múzeum új, régészeti ki­állításán tekinthetők meg. A következőkben a Debreceni Nap­kutató Intézet vezető csilla­gásza tartott röpke, tudományos szabadelőadást a Napról, mint égitestről. Távcsövön (filmről) fi­gyelhettük a napkitöréseket s né­hány szó esett a megfigyelés, a jelenségek fényképezésének tech­nikájáról is. De a lényeg, amely feltehetően megragadt a fülekben, az volt, hogy a Nap, a földi élet forrása és éltetője bizony „csak” átlagcsillag távolabbi rokonai kö­zött. Ezután új tudományág, a „he­­liobiológia” kifejlesztéséről be­szélt egy orvoskutató. Értesültünk az időjárás, a naptevékenység, az idegrendszer működése közötti meglepő összefüggésekről. Megfi­gyelték például a járványok (agy­hártyagyulladás, diftéria, influen­za stb.) előfordulását és lefolyá­sát, s tapasztalták, hogy az nagy­jából megegyezik a napfolttevé­kenység 11 éves lefolyásával. Ki­fejlesztik ennek alapján az orvosi meteorológiai szolgálatot és az időjáráséhoz hasonlóan, az egész­ségi előrejelzést. A műsor következő része a Nap és a filozófia, a művészet, vala­mint az építészet viszonyát fejte­gette. A filozófiai részben a Sartre egzisztencializmusáról tartott elő­adás váratlanul érte az embert (azt kérdeztük hirtelen: „hogy ke­rül ide?”) önmagában világos volt ugyan, amit a filozófus róla elmondott: az egzisztencialista összetéveszti a látszatot a való­sággal, illetőleg azonosítja a ket­tőt. Ellensége tehát a tudományos megismerésnek, amely pedig a korszerű világkép és világszem­lélet kialakulásának mozgatóru­gója. Sajnos, a műsor szerkesztő­je csak attól a filozófiailag kép­zett tv-nézőtől várhatta, hogy megértse Sartre filozófiája és a műsor belső tartalmának ellent­mondását, aki amúgy is tisz­tában volt vele. Mindenki másnak — nyilván a több­ségnek — jobban megfelelt volna, ha például a régész, de még inkább a csillagász néhány találó szóval utal tudományos anyagának s a filozófiának köl­csönös kapcsolataira. Éppen vi­lágképünk évezredes, sokszor drá­mai világnézeti küzdelmekkel teli tisztulása adott volna ehhez ter­mészetes alapot. A filozófus erre az alapra azután feltehette volna a koronát a mai egzisztencializ­mus jellemzésével és bírálatával. Ugyancsak elevenebb és érthe­tőbb lehetett volna a rövid képző­­művészeti bemutató (a Nap a fes­tészetben), amely egyébként a képernyőn színeitől megfosztva, sajnos, ráadásul még el is szür­kült. Érdekes újdonságnak hatott eze­ket követve egy lengyel építész témája az épületek úgynevezett „benapozásának” problémájával. Az építész bebizonyította, hogy épülő házaink térbeli elrendezése legtöbbször nem felel meg a „be­­napozottság” feltételeinek. Fontosnak tartjuk azonban, hogy a tudományos ismeretter­jesztésben bátran kísérletező tele­vízió máskor még az ilyen csábí­tóan érdekes „betétért” se adja fel, szakítsa meg a műsor egészé­nek vonalát, mondanivalóját. Nem az érdekesség ellen szólunk per­sze, sőt nagyon is pártoljuk, de ez esetben a „benapozás” techni­kája külön — műszaki jellegű — téma volt, amely „kilógott” a tu­dományos műsorból. A „Nap-mű­sor” éppen azzal ragadta meg fi­gyelmünket, hogy részismeretek közlése mellett a legfontosabb tu­dományos eredményeken keresz­tül igyekezett megmutatni a tudo­mányok egységét, lényegbeli ösz­­szefüggéseit. Végül néhány megjegyzés a Pallas tudományos figyelő helyé­ről és jelentőségéről általában a tv műsorában Ez a fontos műsor nézetünk szerint jobb helyet érde­melne a programban. Nem árta­na az sem, ha — legalábbis az őszi hónapokkal kezdve — sűrí­tenék. Most csak nagy ritkán lát­hatja a néző, kevés vele a kap­­csolata, s így ismeretterjesztő, ne­velő hatásának fonalát hamar el­veszíti. Szluka Emil A lengyel kultúra hete a rádióban A Magyar Rádió július 22-től 28-ig rendezi meg a lengyel kul­túra hetét. A hét csaknem vala­mennyi napján sugároznak mű­sort lengyel művészek műveiből, illetve azok közreműködésével. A megnyitó műsort július 22-én, hétfő este közvetíti a Kossuth­­adó. Az összeállításban bemutat­ják a mai lengyel művészeti élet legkiválóbb alakjait — zenemű­vészeket, festőművészeket, opera­énekeseket, filmrendezőket és színművészeket. Kedden táncze­nei, csütörtökön pedig könnyűze­nei műsort sugároznak lengyel szerzők műveiből, lengyel együt­tesek és előadóművészek tolmá­csolásában. Pénteken Molnár An­tal professzor Szymanowsky ze­neszerzői arcképe címmel tart előadást. Szombaton lengyel mű­vészek operahangversenyét köz­vetíti a rádió, vasárnap pedig lengyel népzenei összeállítással fejeződik be a lengyel kultúra hete a rádió hullámain. (MTI) AZ EURÓPA KIADÓ TERVEIBŐL Az Európa Kiadó harmadik negyedévi tervében mintegy húsz kötet­e szerepel, köztük a Modern Könyvtár, a Kincses Könyvtár, a Milliók Könyve, a Világirodalom klasszikusai, s más népszerű sorozatok leg­újabb darabjai. A mai szovjet irodalmat Nyi­­kolaj Csukovszkij Hercegzugoly című novelláskötete és Arkagyij Vasziljev A hétfő bajjal jár című szatirikus műve képviseli. A Mo­dern Könyvtár sorozat legújabb kötete Friedrich Dürenmatt mű­veit tartalmazza. Kiadják Miros­lav Krleza A horvát hadis­ten című könyvét, s a No­­bel-díjas Ivo Andric két kisregé­nyét. Megjelenik Karl Heinz Ja­­kobs Egy nyár története című re­génye, valamint Jan Otcenasek Romeo—Júlia és a sötétség című könyve, amelynek filmváltozatát már ismeri a magyar közönség. A klasszikus művek közül Titus Livius Római története jelenik meg a harmadik negyedévben, a Világirodalom klasszikusai című sorozatban Az ezeregyéjszaka me­séinek új válogatását adják ki.

Next