Népszabadság, 1963. augusztus (21. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! k \ \v| Ára 60 fillér 1963.augusztus 1. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXI. évfolyam, 178. szám Vallomás az öntudatról Amint a szépen megművelt kö­zös táblák és háztáji földek mel­lett haladunk, Rezi község tanács­elnöke modern korunk vívmá­nyain lelkesedik. Milyen nagysze­rű dolog manapság, hogy ha va­laki távoli szép tájakra kívánko­zik, a közbeeső tekervényes, fá­rasztó utat megteheti repülőgé­pen is. Majd egy merész és vá­ratlan fordulattal azt kezdi fej­tegetni, hogy az egyéni gazda tudatától is hosszú az út a közös­ségi öntudat szép magaslatáig. Csakhogy ezt az utat senki nem teheti meg a levegőben, hanem a földön kell végigjárnia, minden buktatójával, tekervényé­­vel együtt. S ha ezt az utat a hivatott vezetők nem egyengetik, hogy a sok gond és akadály el­lenére is kilométerről kilométer­re biztatóbbá és reményteljeseb­bé váljék, ne csodálkozzanak, és ne csupán a múltat okolják, ha a gondjaikra bízott emberek út­közben hátrafelé tekingetnek. Ez a kissé jelképes vallomás válasz egy tavaly ősszel megkez­dett beszélgetésre. A múlt év őszén ugyanis sok gond volt Rezi­­ben. Nyugtalan, elégedetlen volt a tagság, s a nyári szorgalmas hó­napok után a közös táblákon is kedvetlenül dolgozott. A tanács­elnök és a fiatal tanácstitkár el­keseredve panaszolta a hajókat. Bezzeg a háztáji parcellák, azo­kat megnézheti az ember. Mindegyik valóságos kis Kánaán. Zuhogott a vád a szegény háztá­jira. Bűnbak lett, mint a hajda­ni élet korcs csökevénye, mely sziréndalával visszacsalogatja a parasztokat a múltba. Ez a vélemény természetesen a tagság fülébe is eljutott, s nem lett jobb tőle a hangulat. Sugdo­­lózás támadt, hogy a háztájit va­lamiféle veszély fenyegeti. Hi­szen csak ideig-óráig adták, csak balzsam volt a belépés okozta sebre. Pedig csak az biztos, ami a háztájiban terem — mondták. S hiába volt a vit , a vezetők akkor még nem látták világosan, mi a hiba szövetkezetükben. Mi az, amin gyökeresen változtatni kell. Meg voltak győződve arról, hogy a tsz-tagság egy hányada csak azért kapaszkodik foggal­­körömmel a háztájihoz, mert ma­radi gondolkozása miatt konokul ellenszegül az újnak, s a néhány száz négyszögölön egyéni múltját akarja tovább dédelgetni. Mintha a tsz-től leginkább idegenkedő parasztember is nem tudta volna kiszámolni, hogy több ezer hol­don mégiscsak több boldogulás terem, mint 800 vagy 1600 négy­szögölön. Jó dolog, hogy Rezi tanácselnö­ke már helyesen látja, mit rontot­tak el, amikor az előbb említett utat ők is a „levegőben” akarták megtenni, ahelyett, hogy a földön építgették volna, ahogyan kell. Az egyéni gazda tudatától hosz­­szú az út a szövetkezeti öntudat szép magaslatáig, mondta igen okosan a tanácselnök. S Reziben éppúgy, mint néhány más helyen is, nagyon egyenetlenül sorakoz­tak ezen az úton az új élet szép­ségének bizonyítékai. Az út in­kább bizalmatlansággal, gyanak­vással, s itt-ott vezetői felelőtlen­séggel volt kikövezve. Most már kiderül minden rész­let, mely a múlt ősszel még ho­mályba merült. Tavaly például, amikor a közös területet felosz­tották művelésre a családok kö­zött, nagy volt az öröm. Az egész falu munkába lendült. S a veze­tők jól látták, hogy ezt a kedvet még lehet és kell is fokozni. A szorgalmas munkáért ösztönző prémiumokat határoztak meg. S már akkor mindinkább kiderült, hogy a tagság szíve húz a kö­zös terület­­felé is. Valósággal ki­rajzottak a szövetkezeti földek­re, azon versengtek, kinek a táb­láján terem több kukorica és cu­korrépa. Ez a tavalyi év mérföld­kő lehetett volna a tagság szö­vetkezeti emberré való nevelésé­ben. Sajnos, a vezetők sokat el­rontottak azzal, hogy nem tartot­ták be az ígéreteket. A gyönyö­rű cukorrépáért például nem fi­zették ki a megígért prémiumot, mivel rosszul szervezték a sze­dést, és állítólag nem lehetett le­mérni, kinek a tábláján, mennyi termett. S nem csupán a cukor­répaföldön érték a tagságot ilyen csalódások. Csoda-e, ha az embe­rek zöme egy kicsit kiábrándult és néhányan a vezetők szemére hányták: „Nálunk csak az a biz­tos, ami a háztájiban terem.” Reziben most újra éled a biza­lom. S ennek egyik legfőbb oka éppen a vezetők fejében támadt helyes felismerés és a jó szán­dék, hogy lépten-nyomon megte­remtsék az emberségesebb, gaz­dagabb élet bizonyítékait, mert a jövő nem attól lesz ígéretesebb, ha csupán a múlt ellen hadako­zunk. Nem először vetődik fel a kér­dés: mitől válik egy hajdani egyé­ni gazda közösségi emberré? Mi­lyen kohóban edződik, nemesedik a szövetkezeti ember? Elég-e az, hogy a földjét, a lovát, a sze­kerét a közösbe adta? Hogy most már nem a feleségével kettes­ben dolgozik, hanem harmincad magával? Hogy lelkesítő beszéde­ket hallgat a közgyűléseken és esetleg maga is elmondja kétsé­geit? Mindezek fontos mozzanatai a szép folyamatnak, de az igazi len­dítő erő mégiscsak a bizonyíté­kok ereje. Rezi tanácselnöke ma már így fogalmazza meg a szö­vetkezeti emberré válás alaptör­vényét: „Bizalomért bizalmat, szorgalomért megbecsülést, becsü­letes munkáért tisztességes jöve­delmet.” Ahol ez így van, ott a közös­ben töltött éveket, mint a bol­dogulás kilométerköveit tartja nyilván a tagság, s nem csupán a majorságban és a földeken, ha­nem a fejekben is szilárd alap­ra épül az új. Ahol ez megvan, ott nem keltenek riadalmat a pillanatnyi gondok, akadályok, ott a bizalom a legnehezebb helyze­tekben is ébren tartja a reményt. S a háztáji sem visszahúz, hanem ösztönöz, előrelendít. Mert a tag­ság meggyőződése elutasít min­denféle ködös jelképet és híresz­telést. Ott a háztáji nem az egyé­ni múlt ideig-óráig megtűrt ma­radványa, s nem csalétek, nem balzsam, hanem egyszerűen csak a szövetkezeti élet nagyon fontos, szükségszerű járuléka. Kékesdi Gyula U Thant részt vesz az atomcsendegyezmény moszkvai aláírásán Bush pénteken. Lord Komé szombaton indul Moszkvába Újabb kormányok készek csatlakozni az egyezményhez Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője, valamint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői felkeresték U Than­­tot, az ENSZ főtitkárát és kormányuk nevé­ben meghívták, hogy vegyen részt az atom­fegyver-kísérletek részleges eltiltásáról szóló szerződés aláírásánál. Az ENSZ titkársága a sajtónak adott közleményében bejelenti, hogy U Thant a meghívást köszönettel elfogadta. A Fehér Ház hivatalosan közölte, hogy Bush amerikai külügyminiszter pénteken indul Moszkvába az atomcsendegyezmény aláírásá­ra. Az aláírásra valószínűleg hétfőn, augusztus 5-én kerül sor. Londonban közölték, hogy Lord Home angol külügyminiszter szombaton utazik Moszkvába. Államférfiak távirata Hruscsovhoz Nehru indiai miniszterelnök táviratot intézett Nyikita Hrus­csov szovjet miniszterelnökhöz abból az alkalomból, hogy Moszkvában parafálták a részle­ges atomcsendről szóló megállapo­dást. „A Moszkvában született megállapodás — hangoztatja a távirat — fontos mérföldkő a nemzetközi együttműködés és köl­csönös megértés történetében." Az indiai kormány hajlandó aláírni a szerződést „mihelyt erre lehe­tőség nyílik” — írja Nehru. A külföldi állami és társadalmi személyiségek újabb és újabb táv­iratokat intéznek Nyikita Hrus­csovhoz és Leonyid Brezsnyevhez és elismerésüket fejezik ki a rész­leges atomcsenddel kapcsolatos megállapodás parafálása miatt. Jorge Alessandri chilei elnök hangoztatja, hogy a szerződés megfelel a népek békeóhajának. Julius Nyerere tanganyikai el­nök és Ben Bella, az algériai mi­nisztertanács elnöke közös távira­tot intézett Hruscsovhoz. A táv­irat hangsúlyozza, hogy a szerző­a részleges atomcsendegyezmény aláírására. Elkíséri őt Heath lordpecsétőr és külügyminisz­ter-helyettes is. További kormányok jelentették be, hogy ké­szek csatlakozni az atomfegyver-kísérletek rész­leges megtiltását kimondó egyezményhez. Az NDK, Finnország, Japán és Izrael kormánya közölte, hogy csatlakozni kíván az egyezmény­hez. (Az NDK kormányának csatlakozási szán­dékát Walter Ulbricht parlamenti beszédében jelentette be, melyet lapunk más helyén köz­lünk.) Az atomcsendegyezmény továbbra is a világ közvéleményének központi témája. Az emberi­ség óriási többsége üdvözli a megállapodást. Az atomcsend ellenzői fokozatosan elszigetelőd­nek. A pénteken Moszkvába induló Rushot tíztagú küldöttség kíséri el. Köztük van Fulbright szená­tor, a szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke, Pastore szenátor, az egyesített atomerő-bizottság el­nöke, Humphrey szenátor, a le­szerelési albizottság elnöke, Ste­­venson, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője és Dean, aki hosszú éveken át vezette az ame­rikai küldöttséget a leszerelési tárgyalásokon, dés megfelel a népek érdekeinek, majd Ben Bella és Nyerere elis­merését fejezi ki mindazoknak, akik „szilárdságukkal, bátorságuk­kal és emberiességükkel lehetővé tették ezt a megállapodást”. Mohammed Zahir afgán király szintén táviratban fejezte ki el­ismerését „azokért a nagy erőfe­szítésekért, amelyeket a Szovjet­unió tett a kölcsönös megértés előmozdítása érdekében”. További táviratok érkeztek Hruscsovhoz és Brezsnyevhez Habib Burgibától, a Tunéziai Köz­társaság elnökétől, Hailé Sze­­lasszié etiópiai császártól, Sou­­vanna Phouma laoszi miniszter­­elnöktől, Abdullah Oszamantól, a Saomáli Köztársaság elnökétől. Indiai és angol lapvélemény a szovjet békekezdeményezésekről A Century Weekly Review cí­mű indiai hetilap a Moszkvában parafált atomcsend-megállapodást kommentálva, a következőket írja: „Hruscsov világosan értésre adta, hogy mindenképpen meg akarja indítani az előrehaladást mind a nukleáris kísérletek eltil­tásában, mind a Kelet és Nyugat közötti viszonyban levő feszült­ség, vagyis a hidegháború enyhí­tésében. Az indiai hetilap a továbbiak­ban így ír: „Ugyanakkor a Nyu­­gat vagy más részéről hiba lenne Hruscsov rugalmasságát a meg­hátrálás jeléül értékelni. Ellenke­zőleg, ez az erő jele, a béke­­meg­kockáztatására­ való hajlandóság jele, mivel tökéletesen tudatában van egy esetleges háború nyilván­való veszélyének, és annak követ­kezményeinek. Úgy látszik, hogy a moszkvai találkozó eredménye­ként a józan ész kerekedik felül, és valóban megindul a feszültség enyhülése” — fejezi be cikkét az indiai hetilap. A londoni Daily Telegraph dip­lomáciai tudósítója hosszú cikk­ben felsorolja Hruscsov leszere­lési javaslatait, hangsúlyozva, hogy a szovjet miniszterelnök megérdemli hírnevét, olyan ál­lamférfi, akit rendíthetetlenül a szilárd, józan ész vezérel. „Ha Hruscsov komolyan gondolja, amit a NATO és a Varsói Szerző­dés közti megnemtámadási egyez­ményről mondott — hogy tudni­illik nem az egyezmény alakja, hanem tartalma a fontos —, úgy nem lesz túl nehéz a megegyezés ebben az ügyben” — írja a lap. Az amerikai tudósok szövetsé­gének vezetősége szerdán Wa­shingtonban sajtóértekezletet tar­tott, amelynek során erőteljesen állást foglalt a moszkvai atom­csendegyezmény ratifikálása mel­lett. (A szövetséget 1946-ban ala­pították azok a tudósok, akik a nukleáris fegyverek fejlesztésén dolgoznak. Ma 2500 tagja van.) A Biztonsági Tanács határozata az afrikai portugál gyarmatokról A Biztonsági Tanács szerda dél­előtti ülésén szavazásra bocsátot­ták az afrikai portugál gyarmatok helyzetéről Ghána, Marokkó és a Fülöp-szigetek által benyújtott határozati javaslatot, amelyhez korábban Venezuela módosító in­dítványokat terjesztett elő, hogy „enyhítse” a határozati javaslat megfogalmazását és rendelkező részét. A határozati javaslat mellett nyolc küldöttség (a Szovjetunió, Ghána, Marokkó, a Fülöp-szige­tek, Venezuela, Brazília, Norvégia és a Csang Kaj-sek­ista klikk) szavazott. Ellene egyetlen küldött­ség sem foglalt állást. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország képviselője tartózko­dott a szavazástól. A módosított afroázsiai határo­zati javaslat — amely tehát a Biztonsági Tanácsban eggyel több szavazatot kapott, mint az elfo­gadáshoz szükséges hét — leszö­gezi, hogy Portugáliának az afri­kai gyarmatokon folytatott poli­tikája ellentétes az ENSZ alapok­mányának elveivel és a közgyű­lés, valamint a Biztonsági Tanács e tárgyú határozataival. A to­vábbiakban rámutat, hogy az af­rikai portugál gyarmatokon ki­alakult helyzet komolyan veszé­lyezteti Afrika békéjét és bizton­ságát és felszólítja Portugáliát, hogy sürgősen ismerje el e terü­letek lakosságának jogát az ön­­rendelkezésre és a függetlenségre. Felkéri a határozat az összes államokat, hogy a jövőben ne nyújtsanak a portugál kormány­nak olyan segítséget, ami elő­mozdítja az afrikai területek la­kossága ellen foganatosított el­nyomó intézkedéseit. A venezuelai módosító indítvá­nyok beiktatása következtében az elfogadott határozat nem az alap­okmány VII., hanem VI. cikke­lyének tárgykörébe tartozik és így az abban foglaltak nem kö­telező erejűek, hanem csupán „ajánlás” jellegük van. (MTI) Minisztertanács Bonnban... Dobsa János, az MTI bonni tu­­dósítója jelenti: Szerda délelőtt Adenauer elnök­letével tanácskozásra ült össze a bonni kormány, hogy megvitassa a moszkvai atomcsend-megálla­­podás következtében előállott helyzetet, és határozzon az új helyzetben folytatandó politiká­ról. Bonni politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítottak a szerdai minisztertanácsi ü­lés. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next