Népszabadság, 1963. augusztus (21. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-02 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fok­r NÉPSZABADSÁG 1963. augusztus 2. péntek A tl AGYAIK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXL évfolyam, 179. szám A munkásközvélemény összesen talán húszan ültek együtt az elcsendesült gépek kö­zött az Irodagépipari és Finom­­mechanikai Vállalat tmk-műhe­­lyének termelési tanácskozásán. Nem történt semmi különös ezen az értekezleten, a beszámolóból és a felszólalásokból valahogy mégis több kerekedett ki, mint egy kar­bantartó üzem szorosan vett napi gondja, problémája. Úgy is mond­hatnám, hogy a műhely ablaká­ból szinte látni lehetett azt is, hogy milyen nagy átalakulások mennek végbe ma, 1963 derekán a gyárak életében, a termelésben és az emberekben is. Az érdeklő­dést, a csaknem két óra hosszat tartó vitát éppen az váltotta ki, hogy a beszámoló nem a régeb­ben általában szokásos szám- és adathalmazból állt, hanem arról szólt, hogy a műhely kollektívája miként állt helyt a vállalat át­szervezésében, s hogy kinek mit kell tennie azért, hogy teljesítsék a gyár tavalyinál 25 százalékkal magasabb termelési tervét. Az előzményekhez hozzátarto­zik, hogy az Irodagépipari és Fi­nommechanikai Vállalathoz nem­régiben hozzácsatolták a zuglói Anyagvizsgáló Készülékek Gyá­rát, s a vezetésre az a feladat hárult, hogy rövid időn belül egy helyre vonja össze az eddig több telepen szétszórt termelést. S a karbantartó műhely kollektívája, ahol a szóban forgó termelési ér­tekezlet lezajlott, a szállítási rész­leg dolgozóival vállvetve, mind­össze két-három nap alatt költöz­tette át a szerszámkészítő, üzemet, az asztalosokat, a kísérleti mű­helyt Angyalföldről Zuglóba, az Anyagvizsgáló Készülékek Gyárá­nak gépeit pedig a Jász utcába. Itt most már egyetlen termelési folyamatban történik a gyártás­előkészítés, az alkatrészgyártás, s a gyártmányok szerelése. A tmk-sok miatt, mint ez a terme­lési értekezleten többször szóba került, egyetlen órát, egyetlen percet sem kellett állniuk a gé­peknek. Az egyik telepen leszerel­ték, s az új műhelyekben még az­nap betonba ágyazták a szerszám­gépeket. S eközben ki kellett elé­gíteniük a folyó termelés karban­tartási, javítási igényeit is. Az emberek mindig örülnek a jól végzett munka sikerének, de azért azt is helyeslik, sőt elvár­ják, hogy a mérlegeléskor több jó szó és elismerés illesse azokat, akik példát mutatnak a közös munkában, s a vezetés vegye ész­re azt is, hogy némelyek bizony egyszer-egyszer egy kicsit szabód­­tak, kényelmeskedtek, megtorpan­tak, amikor meg kellett volna ra­gadni a munka boldogabb végét. S mert Szigeti elvtárs, a tmk-sok helyettes üzemvezetője jó érzék­kel, tapintatosan, de azért elég határozottan differenciált, azaz egy-egy kis igazságos különbséget­ is tett például a háziszerelők és a villanyszerelők csoportja közt, az értékelés alapjában véve egyet­értést és helyeslést váltott ki a jelenlevőkből. De az egyik felszó­laló azért megjegyezte: ha a rop­pantul fárasztó munka közben éj­szaka, vagy a tikkasztó melegben nappal az üzemvezetőség valami egész csekélységgel, akár egy-egy szendviccsel vagy egy pohár hű­sítővel is kifejezte volna figyel­mét irántuk, az még külön is jólesett volna. S a vezetők, akik jelen voltak, egyetértettek ezzel. Az is lehet, hogy hasonló esetben legközelebb ez a kicsivel több ügyelem, ami kötelezőnek ugyan nem kötelező, de nem lényegtelen, nem is fog el­maradni. Tovább jegyezgetvén azonban a munkások mindjobban belemelegedő felszólalásait, a zu­hanyozó régóta esedékes kijaví­tásáról, a jobb munkához nélkü­lözhetetlen, nem is túl költséges, hiányzó szerszámokról, háborgá­sukat az udvaron rozsdásodó vil­lamos motorokról, s arról, hogy va­lahogy mégiscsak fedél alá lehet­ne juttatni az értékes darabokat, eszembe jutott, hogy itt sokkal többről van szó, mint a munka, a termelés egy-egy ilyen vagy olyan részletkérdéséről. Arról, hogy emeljük végre magasabbra a termelési tanácskozások ázsió­ját, rangját. Hiszen olyan sok ér­dekes tanulságot, oly sok segítő észrevételt meríthet a vezetés a párttag és a párton kívüli munká­soknak és közvetlen feletteseik­nek e beszélgetéseiből, amennyit és amilyent egy tudós könyvből sem olvashat ki. Elhangzanak ezeken olyan rosszul elmondott felszólalások is, amelyekben csak a gyakorlott fül veszi észre a fon­tosat, a magot, s aminek igazi értelmét és szellemét sohasem le­het megismerni, felfedni a jegy­zőkönyvek többnyire rutinos, álta­lános szövegébe imitt-amott futó­lag bepillantva vagy piros ceru­zával aláhúzgálva egyes megjegy­zéseket. *■ Aztán vigyázni kellene még jobban arra is, ötlött fel bennem a tmk-beli értekezlet közben, hogy senkit le ne intsenek úgy, hogy attól elmenjen a kedve va­lamit is szóvá tenni legközelebb. Meg hogy rossz hatást válthat ki az is, ha egyes elvtársak ahe­lyett, hogy elgondolkodnának a kritikán, valami alapfokú szemi­­náriumfélét akarnak tartani az öntudatról, a fegyelemről, gyak­ran olyan szituációban, amikor világos, hogy a hozzászólók több­sége már magasabb fokon is ki­tűnően megérti a közérdek, a szocialista tulajdon elsőbbségét. S el is várná, hogy ehhez mérten beszéljenek vele. Tulajdonképpen szorosan ide tartozik az üzemi tanácstagok megválasztása, noha a termelési tanácskozáson, mint másutt, itt is külön napirendiként tárgyalták ezt. Akármennyit vitattak is egyesek, hogy szükséges-e a szak­­szervezet mellett az üzemi ta­nács is, vagy sem, mások az egy­személyi felelősség érvényesülé­sét féltették vagy még most is féltik tőle, ezen a termelési érte­kezleten az­t lehetett tapasztalni: az emberek többsége szívesen ve­szi, hogy ha bővítik a beleszólás lehetőségét a vezetésbe és azokat delegálja a tanácsba, akiket jól ismer, s akikről tudja hogy he­lyesen képviselik majd választóik véleményét, az üzem dolgozói és a népgazdaság érdekeit. Ennyit, és még jó néhány, e he­lyütt fel nem sorolható gondola­tot ébresztett bennem a tmk-sok termelési tanácskozása. S lát­tam, mennyire felvillanyozta a műhely dolgozóit is az, amit ott hallottak, a nemrégen még tu­catnyi üzlethelyiségben, szuterén­­ben szétszórt, s most már leg­alább egy közös telepen, de még mindig csak bódékban és ideig­lenes épületekben működő üze­mük jövőjéről. Arról, hogy há­rom-négy esztendő múlva hat­emeletes, modern, új gyárépület­ben, sokkal kulturáltabb és ked­vezőbb feltételek között készíthe­tik majd a 80 százalékban már most is a világpiacra szállított, versenyképes, precízebbnél precí­zebb gyártmányaikat. A fejlődés hasonló perspektívája másutt is megvan és másutt is lelkesíti a dolgozókat. S ha emberek erről is tudnak, nemcsak a napi gon­dokról, a munka is jobban megy, a mai problémák is hamarabb megoldódnak. Oroszi István Augusztus 5-én írják alá az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződést Augusztus 13-ig elnapolják a genfi leszerelési értekezletet Stelle és Carapkin, az értekezlet társelnökei Moszkvába utaznak Eddig negyven kormány üdvözölte a moszkvai megállapodást Csütörtökig negyven kor­mány jelentette be, hogy tá­mogatja az atomkísérleti rob­bantások részleges beszünteté­séről szóló moszkvai megálla­podást. Közülük több kormány már be is jelentette, hogy csat­lakozik a szerződéshez. Csütör­tökön kilenc kormány nyilvání­totta ki ezt a szándékát, köztük Brazília, Indonézia, Olaszor­szág, Norvégia és Afganisztán. Goulart brazil elnök utasítot­ta kormányának külügyminisz­terét, hogy tegye meg Brazíliá­nak a szerződéshez való csatla­kozásához szükséges lépéseket.­­ A TASZSZ jelentése szerint­­ Moszkvában hivatalosan bejelen­­­­tették a következőt: A létrejött megegyezés értelmé­ben a légköri, a világűrbeli és a víz alatti atomfegyver-kísérletek­­ eltiltásáról szóló és július 25-én­­ parafált szerződés aláírására au­gusztus 5-én kerül sor Moszkvá­ban. A szerződés aláírására Moszk­vába várják Dean Rush amerikai és Lord Home angol külügymi­nisztert. Az atomfegyver-kísérletek eltil­tásáról szóló szerződés aláírásánál jelen lesz a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Anglia kormá­nyának meghívására U Thant, az ENSZ főtitkára. Közölték továbbá. Az atomfegyver-kísérletek el­tiltásáról szóló szerződés aláírá­sára Moszkvába érkező Dean Rusk amerikai külügyminiszter elfogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter korábbi meghí­vását, és a szerződés aláírása után a szovjet külügyminiszter vendégeként néhány napot a Szovjetunióban tölt. Macmillan angol miniszterelnök kormánya csütörtökön ülést tar­tott és ezen megvitatták Lord Home külügyminiszter küszöbön­­álló moszkvai tanácskozásait. Mint ismeretes, helyettesének kí­séretében az angol külügyminisz­ter most szombaton indul Moszk­vába, hogy aláírja az atomcsend­­szerződést, és tárgyalásokat foly­tasson a szovjet kormány képvi­selőivel. A tizenhét hatalmi genfi lesze­relési értekezlet, csütörtök délelőtt a Nemzetek Palotájában folytatta munkáját. A küldöttek az érte­kezlet amerikai és szovjet társ­elnökének javaslatára elhatároz­ták, hogy a tanácskozásokat au­gusztus 13-ig ismét elnapolják. Ebben az időszakban kerül sor Moszkvában az amerikai, a szov­jet és az angol külügyminiszter találkozójára. Mint az amerikai delegáció szó­vivője közölte: Stelle, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője és Carapkin, a szovjet delegáció vezetője rövidesen Moszkvába utazik, hogy részt vegyen a há­romhatalmi külügyminiszteri ta­lálkozón. Hír szerint a szovjet fő­városban a külügyminiszteri meg­beszélésekkel párhuzamosan sor kerül a három külügyminiszter, valamint a genfi értekezleten részt vevő szovjet és amerikai de­legáció vezetőjének tárgyalására is. E megbeszélések célja: kidol­gozni a genfi tárgyalások további menetrendjét. (MTI) Kennedy sajtóértekezlete Kennedy elnök csütörtök délután sajtóértekezletet tar­tott. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint elsősorban a múlt héten Moszkvában para­fált részleges atomcsendegyez­­mény kérdésével foglalkozott. Az elnök kijelentette, hogy meggyőződése szerint a szenátus — kellő tanulmányozás után — ratifikálni fogja az egyezményt. Hozzáfűzte, hogy az ellenkezője súlyos hiba lenne. Egy kérdésre válaszolva ugyanakkor kijelentet­te, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja a föld alatti atom­fegyver-kísérleteket, amelyeknek megtiltására — mint ismeretes — a moszkvai egyezmény nem ter­jed ki. Amikor egy újságíró megkér­dezte, hogy szándékozik-e az Egyesült Államok az atomfegy­verkezéssel kapcsolatos értesülé­seket Franciaország rendelkezé­sére bocsátani, az elnök kitérő választ adott. Emlékeztetett rá, hogy a múltban erről már foly­tak tárgyalások a nyugati szövet­ségen belül, és Franciaország visszautasította a felajánlott Po­láris rakétákat. Mint mondotta, kormánya más választ nem ka­pott ebben a kérdésben, eltekint­ve a De Gaulle tábornok hétfői sajtóértekezleten elhangzott meg­jegyzéseitől. Kennedy kijelentette, az Egye­sült Államok változatlanul remé­li, hogy végül is sikerül majd egyezményt kötni az összes nuk­leáris fegyverkísérletek eltiltásá­ról. A Moszkvában létrejött megállapodás — fűzte hozzá — csak első lépés a feszültség tény­leges csökkentéséhez vezető hosz­­szú úton. Amikor megkérdezték, hogy az NDK kormányának a moszkvai atomcsendegyezményhez való csatlakozása az NDK elismerését jelentené-e a nyugati hatalmak részéről, Kennedy határozottan tagadó választ adott. Utalt arra, hogy a laoszi kérdésben kötött egyezményt aláírta a Kínai Nép­­köztársaság is, de ez mégsem eredményezte Pe­king elismerését az amerikai kormány részéről. Hangoztatta, hogy kormánya a jövőben sem szándékozik elis­merni az NDK-t, és síkraszállt Németországnak úgynevezett sza­bad választások útján történő újraegyesítése mellett. Egy további kérdésre válaszolva Kennedy kijelentette, hogy véle­ménye szerint egy kelet-nyugati csúcstalálkozó a jelenlegi időpont­ban „nem szolgálna hasznos célo­kat”. Ehelyett azt fejtegette, hogy az olyan tárgyalások, amelyek a „forró drót"-megállapodáshoz és a részleges atomcsendegyezményhez vezettek, „kielégítőek az eszme­cserék fenntartása szempontjá­­­ól”. Foglalkozott az elnök a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közt megkötendő megnemtámadá­si egyezmény szovjet javaslatá­val és kijelentette, hogy vélemé­nye szerint tanácskozásra van szükség az Egyesült Államok és szövetségesei között egy ilyen szerződésről. Mint mondotta, „ez nagyobb biztosítékot szavatolna Nyugat-Berlinnek”. A nyugati szövetségesek egymás közti tár­gyalásai után ismét kapcsolatba kell majd lépni a Szovjetunióval ebben a kérdésben — tette hoz­zá. Sajtóértekezlete további részé­ben az elnök határozottan állást foglalt a sokoldalú NATO-atom­­haderő tervének megvalósítása mellett, majd belpolitikai kérdé­sekkel foglalkozott, s ezek közül is elsősorban a négerproblémával. Szerdán a washingtoni sajtó­klubban Harriman, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyet­tese, a moszkvai tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség ve­zetője találkozott az amerikai és a külföldi újságírókkal. (Folytatás a 2. oldalon.) Arturo illia Argentína új elnöke Az elektorok kollégiuma a csütörtökre virradó éjjel Ar­gentína új elnökévé megválasz­totta a 63 esztendős dr. Arturo Illiát. Négyszázhetvenhat elek­tori szavazatból abszolút több­séget, 268 szavazatot kapott. Argentína új alelnökévé egy­idejűleg Carlos Perettét válasz­tották az elektorok. Illia hiva­talát október 12-én foglalja el. Arturo Illia foglalkozása or­vos. Hivatását Cordoba városban gyakorolta, majd politikai pályá­ra lépett. Az elektori választást megelőző országos választásokon kommunistaellenes és peronista­­ellenes programot ígért. Az AP­I szerint, ennek ellenére mérsékel­tebb politikusiként tartják szá­mon, mint a hatalom jelenlegi birtokosait. Megválasztása előtt egyebek között síkraszállt a politi­kai foglyok szabadon bocsátá­sáért. Guido elnök, aki Ill­a hivatal­ba lépéséig ellátja az államfői te­endőket, az elektorok választásá­val egyidőben rendeletet adott ki, amellyel megszüntette Frondizi házi őrizetét. A volt elnök, akit a katonai államcsíny buktatott meg a peronisták választási győzelme után, 16 hónapot töltött a La Plata folyó egyik szigetén. Az 54 esztendős Frondizi különrepülő­­s gépen elhagyta száműzetésének helyét. (MTI)

Next