Népszabadság, 1963. augusztus (21. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-02 / 179. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fokr NÉPSZABADSÁG 1963. augusztus 2. péntek A tl AGYAIK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXL évfolyam, 179. szám A munkásközvélemény összesen talán húszan ültek együtt az elcsendesült gépek között az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat tmk-műhelyének termelési tanácskozásán. Nem történt semmi különös ezen az értekezleten, a beszámolóból és a felszólalásokból valahogy mégis több kerekedett ki, mint egy karbantartó üzem szorosan vett napi gondja, problémája. Úgy is mondhatnám, hogy a műhely ablakából szinte látni lehetett azt is, hogy milyen nagy átalakulások mennek végbe ma, 1963 derekán a gyárak életében, a termelésben és az emberekben is. Az érdeklődést, a csaknem két óra hosszat tartó vitát éppen az váltotta ki, hogy a beszámoló nem a régebben általában szokásos szám- és adathalmazból állt, hanem arról szólt, hogy a műhely kollektívája miként állt helyt a vállalat átszervezésében, s hogy kinek mit kell tennie azért, hogy teljesítsék a gyár tavalyinál 25 százalékkal magasabb termelési tervét. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalathoz nemrégiben hozzácsatolták a zuglói Anyagvizsgáló Készülékek Gyárát, s a vezetésre az a feladat hárult, hogy rövid időn belül egy helyre vonja össze az eddig több telepen szétszórt termelést. S a karbantartó műhely kollektívája, ahol a szóban forgó termelési értekezlet lezajlott, a szállítási részleg dolgozóival vállvetve, mindössze két-három nap alatt költöztette át a szerszámkészítő, üzemet, az asztalosokat, a kísérleti műhelyt Angyalföldről Zuglóba, az Anyagvizsgáló Készülékek Gyárának gépeit pedig a Jász utcába. Itt most már egyetlen termelési folyamatban történik a gyártáselőkészítés, az alkatrészgyártás, s a gyártmányok szerelése. A tmk-sok miatt, mint ez a termelési értekezleten többször szóba került, egyetlen órát, egyetlen percet sem kellett állniuk a gépeknek. Az egyik telepen leszerelték, s az új műhelyekben még aznap betonba ágyazták a szerszámgépeket. S eközben ki kellett elégíteniük a folyó termelés karbantartási, javítási igényeit is. Az emberek mindig örülnek a jól végzett munka sikerének, de azért azt is helyeslik, sőt elvárják, hogy a mérlegeléskor több jó szó és elismerés illesse azokat, akik példát mutatnak a közös munkában, s a vezetés vegye észre azt is, hogy némelyek bizony egyszer-egyszer egy kicsit szabódtak, kényelmeskedtek, megtorpantak, amikor meg kellett volna ragadni a munka boldogabb végét. S mert Szigeti elvtárs, a tmk-sok helyettes üzemvezetője jó érzékkel, tapintatosan, de azért elég határozottan differenciált, azaz egy-egy kis igazságos különbséget is tett például a háziszerelők és a villanyszerelők csoportja közt, az értékelés alapjában véve egyetértést és helyeslést váltott ki a jelenlevőkből. De az egyik felszólaló azért megjegyezte: ha a roppantul fárasztó munka közben éjszaka, vagy a tikkasztó melegben nappal az üzemvezetőség valami egész csekélységgel, akár egy-egy szendviccsel vagy egy pohár hűsítővel is kifejezte volna figyelmét irántuk, az még külön is jólesett volna. S a vezetők, akik jelen voltak, egyetértettek ezzel. Az is lehet, hogy hasonló esetben legközelebb ez a kicsivel több ügyelem, ami kötelezőnek ugyan nem kötelező, de nem lényegtelen, nem is fog elmaradni. Tovább jegyezgetvén azonban a munkások mindjobban belemelegedő felszólalásait, a zuhanyozó régóta esedékes kijavításáról, a jobb munkához nélkülözhetetlen, nem is túl költséges, hiányzó szerszámokról, háborgásukat az udvaron rozsdásodó villamos motorokról, s arról, hogy valahogy mégiscsak fedél alá lehetne juttatni az értékes darabokat, eszembe jutott, hogy itt sokkal többről van szó, mint a munka, a termelés egy-egy ilyen vagy olyan részletkérdéséről. Arról, hogy emeljük végre magasabbra a termelési tanácskozások ázsióját, rangját. Hiszen olyan sok érdekes tanulságot, oly sok segítő észrevételt meríthet a vezetés a párttag és a párton kívüli munkásoknak és közvetlen feletteseiknek e beszélgetéseiből, amennyit és amilyent egy tudós könyvből sem olvashat ki. Elhangzanak ezeken olyan rosszul elmondott felszólalások is, amelyekben csak a gyakorlott fül veszi észre a fontosat, a magot, s aminek igazi értelmét és szellemét sohasem lehet megismerni, felfedni a jegyzőkönyvek többnyire rutinos, általános szövegébe imitt-amott futólag bepillantva vagy piros ceruzával aláhúzgálva egyes megjegyzéseket. *■ Aztán vigyázni kellene még jobban arra is, ötlött fel bennem a tmk-beli értekezlet közben, hogy senkit le ne intsenek úgy, hogy attól elmenjen a kedve valamit is szóvá tenni legközelebb. Meg hogy rossz hatást válthat ki az is, ha egyes elvtársak ahelyett, hogy elgondolkodnának a kritikán, valami alapfokú szemináriumfélét akarnak tartani az öntudatról, a fegyelemről, gyakran olyan szituációban, amikor világos, hogy a hozzászólók többsége már magasabb fokon is kitűnően megérti a közérdek, a szocialista tulajdon elsőbbségét. S el is várná, hogy ehhez mérten beszéljenek vele. Tulajdonképpen szorosan ide tartozik az üzemi tanácstagok megválasztása, noha a termelési tanácskozáson, mint másutt, itt is külön napirendiként tárgyalták ezt. Akármennyit vitattak is egyesek, hogy szükséges-e a szakszervezet mellett az üzemi tanács is, vagy sem, mások az egyszemélyi felelősség érvényesülését féltették vagy még most is féltik tőle, ezen a termelési értekezleten azt lehetett tapasztalni: az emberek többsége szívesen veszi, hogy ha bővítik a beleszólás lehetőségét a vezetésbe és azokat delegálja a tanácsba, akiket jól ismer, s akikről tudja hogy helyesen képviselik majd választóik véleményét, az üzem dolgozói és a népgazdaság érdekeit. Ennyit, és még jó néhány, e helyütt fel nem sorolható gondolatot ébresztett bennem a tmk-sok termelési tanácskozása. S láttam, mennyire felvillanyozta a műhely dolgozóit is az, amit ott hallottak, a nemrégen még tucatnyi üzlethelyiségben, szuterénben szétszórt, s most már legalább egy közös telepen, de még mindig csak bódékban és ideiglenes épületekben működő üzemük jövőjéről. Arról, hogy három-négy esztendő múlva hatemeletes, modern, új gyárépületben, sokkal kulturáltabb és kedvezőbb feltételek között készíthetik majd a 80 százalékban már most is a világpiacra szállított, versenyképes, precízebbnél precízebb gyártmányaikat. A fejlődés hasonló perspektívája másutt is megvan és másutt is lelkesíti a dolgozókat. S ha emberek erről is tudnak, nemcsak a napi gondokról, a munka is jobban megy, a mai problémák is hamarabb megoldódnak. Oroszi István Augusztus 5-én írják alá az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződést Augusztus 13-ig elnapolják a genfi leszerelési értekezletet Stelle és Carapkin, az értekezlet társelnökei Moszkvába utaznak Eddig negyven kormány üdvözölte a moszkvai megállapodást Csütörtökig negyven kormány jelentette be, hogy támogatja az atomkísérleti robbantások részleges beszüntetéséről szóló moszkvai megállapodást. Közülük több kormány már be is jelentette, hogy csatlakozik a szerződéshez. Csütörtökön kilenc kormány nyilvánította ki ezt a szándékát, köztük Brazília, Indonézia, Olaszország, Norvégia és Afganisztán. Goulart brazil elnök utasította kormányának külügyminiszterét, hogy tegye meg Brazíliának a szerződéshez való csatlakozásához szükséges lépéseket. A TASZSZ jelentése szerint Moszkvában hivatalosan bejelentették a következőt: A létrejött megegyezés értelmében a légköri, a világűrbeli és a víz alatti atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló és július 25-én parafált szerződés aláírására augusztus 5-én kerül sor Moszkvában. A szerződés aláírására Moszkvába várják Dean Rush amerikai és Lord Home angol külügyminisztert. Az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírásánál jelen lesz a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia kormányának meghívására U Thant, az ENSZ főtitkára. Közölték továbbá. Az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírására Moszkvába érkező Dean Rusk amerikai külügyminiszter elfogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter korábbi meghívását, és a szerződés aláírása után a szovjet külügyminiszter vendégeként néhány napot a Szovjetunióban tölt. Macmillan angol miniszterelnök kormánya csütörtökön ülést tartott és ezen megvitatták Lord Home külügyminiszter küszöbönálló moszkvai tanácskozásait. Mint ismeretes, helyettesének kíséretében az angol külügyminiszter most szombaton indul Moszkvába, hogy aláírja az atomcsendszerződést, és tárgyalásokat folytasson a szovjet kormány képviselőivel. A tizenhét hatalmi genfi leszerelési értekezlet, csütörtök délelőtt a Nemzetek Palotájában folytatta munkáját. A küldöttek az értekezlet amerikai és szovjet társelnökének javaslatára elhatározták, hogy a tanácskozásokat augusztus 13-ig ismét elnapolják. Ebben az időszakban kerül sor Moszkvában az amerikai, a szovjet és az angol külügyminiszter találkozójára. Mint az amerikai delegáció szóvivője közölte: Stelle, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője és Carapkin, a szovjet delegáció vezetője rövidesen Moszkvába utazik, hogy részt vegyen a háromhatalmi külügyminiszteri találkozón. Hír szerint a szovjet fővárosban a külügyminiszteri megbeszélésekkel párhuzamosan sor kerül a három külügyminiszter, valamint a genfi értekezleten részt vevő szovjet és amerikai delegáció vezetőjének tárgyalására is. E megbeszélések célja: kidolgozni a genfi tárgyalások további menetrendjét. (MTI) Kennedy sajtóértekezlete Kennedy elnök csütörtök délután sajtóértekezletet tartott. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint elsősorban a múlt héten Moszkvában parafált részleges atomcsendegyezmény kérdésével foglalkozott. Az elnök kijelentette, hogy meggyőződése szerint a szenátus — kellő tanulmányozás után — ratifikálni fogja az egyezményt. Hozzáfűzte, hogy az ellenkezője súlyos hiba lenne. Egy kérdésre válaszolva ugyanakkor kijelentette, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja a föld alatti atomfegyver-kísérleteket, amelyeknek megtiltására — mint ismeretes — a moszkvai egyezmény nem terjed ki. Amikor egy újságíró megkérdezte, hogy szándékozik-e az Egyesült Államok az atomfegyverkezéssel kapcsolatos értesüléseket Franciaország rendelkezésére bocsátani, az elnök kitérő választ adott. Emlékeztetett rá, hogy a múltban erről már folytak tárgyalások a nyugati szövetségen belül, és Franciaország visszautasította a felajánlott Poláris rakétákat. Mint mondotta, kormánya más választ nem kapott ebben a kérdésben, eltekintve a De Gaulle tábornok hétfői sajtóértekezleten elhangzott megjegyzéseitől. Kennedy kijelentette, az Egyesült Államok változatlanul reméli, hogy végül is sikerül majd egyezményt kötni az összes nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról. A Moszkvában létrejött megállapodás — fűzte hozzá — csak első lépés a feszültség tényleges csökkentéséhez vezető hoszszú úton. Amikor megkérdezték, hogy az NDK kormányának a moszkvai atomcsendegyezményhez való csatlakozása az NDK elismerését jelentené-e a nyugati hatalmak részéről, Kennedy határozottan tagadó választ adott. Utalt arra, hogy a laoszi kérdésben kötött egyezményt aláírta a Kínai Népköztársaság is, de ez mégsem eredményezte Peking elismerését az amerikai kormány részéről. Hangoztatta, hogy kormánya a jövőben sem szándékozik elismerni az NDK-t, és síkraszállt Németországnak úgynevezett szabad választások útján történő újraegyesítése mellett. Egy további kérdésre válaszolva Kennedy kijelentette, hogy véleménye szerint egy kelet-nyugati csúcstalálkozó a jelenlegi időpontban „nem szolgálna hasznos célokat”. Ehelyett azt fejtegette, hogy az olyan tárgyalások, amelyek a „forró drót"-megállapodáshoz és a részleges atomcsendegyezményhez vezettek, „kielégítőek az eszmecserék fenntartása szempontjáól”. Foglalkozott az elnök a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közt megkötendő megnemtámadási egyezmény szovjet javaslatával és kijelentette, hogy véleménye szerint tanácskozásra van szükség az Egyesült Államok és szövetségesei között egy ilyen szerződésről. Mint mondotta, „ez nagyobb biztosítékot szavatolna Nyugat-Berlinnek”. A nyugati szövetségesek egymás közti tárgyalásai után ismét kapcsolatba kell majd lépni a Szovjetunióval ebben a kérdésben — tette hozzá. Sajtóértekezlete további részében az elnök határozottan állást foglalt a sokoldalú NATO-atomhaderő tervének megvalósítása mellett, majd belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, s ezek közül is elsősorban a négerproblémával. Szerdán a washingtoni sajtóklubban Harriman, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese, a moszkvai tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség vezetője találkozott az amerikai és a külföldi újságírókkal. (Folytatás a 2. oldalon.) Arturo illia Argentína új elnöke Az elektorok kollégiuma a csütörtökre virradó éjjel Argentína új elnökévé megválasztotta a 63 esztendős dr. Arturo Illiát. Négyszázhetvenhat elektori szavazatból abszolút többséget, 268 szavazatot kapott. Argentína új alelnökévé egyidejűleg Carlos Perettét választották az elektorok. Illia hivatalát október 12-én foglalja el. Arturo Illia foglalkozása orvos. Hivatását Cordoba városban gyakorolta, majd politikai pályára lépett. Az elektori választást megelőző országos választásokon kommunistaellenes és peronistaellenes programot ígért. Az API szerint, ennek ellenére mérsékeltebb politikusiként tartják számon, mint a hatalom jelenlegi birtokosait. Megválasztása előtt egyebek között síkraszállt a politikai foglyok szabadon bocsátásáért. Guido elnök, aki Illa hivatalba lépéséig ellátja az államfői teendőket, az elektorok választásával egyidőben rendeletet adott ki, amellyel megszüntette Frondizi házi őrizetét. A volt elnök, akit a katonai államcsíny buktatott meg a peronisták választási győzelme után, 16 hónapot töltött a La Plata folyó egyik szigetén. Az 54 esztendős Frondizi különrepülős gépen elhagyta száműzetésének helyét. (MTI)