Népszabadság, 1963. szeptember (21. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 16 oldal - Ara no fig* NÉPSZABADSÁG 1963. szeptember 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁNT KÖZPONTI LAPJA XXL évfolyam, 204. szám Összefogással gyermekeinkért Vége a vakációnak. Már előkerültek az iskolatáskák s kivasalták az ünneplő ruhákat is a holnapi évnyitókra. A gyerekek izgalommal gondolnak az iskolára, s mi tagadás, a szülőkben és a nevelőkben is ott motoszkál a kérdés: milyen lesz az új tanév? Nos, bármilyen furcsán is hangzik, a most kezdődő iskolaév legszembetűnőbb sajátossága, hogy mentesnek ígérkezik a látványos újdonságoktól, a szenzációs változtatásoktól. Ám annál több lesz a hangyaszorgalmat igénylő csendes hétköznapi munka. Az általános iskolákban érvénybe lép a reformtanterv és a nevelési terv, a gimnáziumokban pedig megteszszük az első lépéseket az egységes gimnázium kialakításában. Mind eszközeiben, mind módszereiben fejleszteni kell a munkára nevelést és ezután is fáradozni kell az osztály- és az iskolaközösségek kialakításán. Egyik feladat sem gyökeresen új, valamennyi az eddigi munkák folytatása, viszont megoldásuk nagy szakmai felkészültséget igényel. Bármennyire is hangsúlyozzuk a pedagógusok felelősségét, a feladatok szakmai jellegét, mégis tudnunk kell, hogy a szülők, az ifjúsági szervezetek, az egész társadalom összefogása nélkül aligha lehetne megvalósítani a fiatalok korszerű műveltségét, szocialista nevelését szolgáló iskolareformot. S most, amikor a szokástól eltérően nem részletezzük tovább az oktató-nevelő munka feladatait, hanem mindenekelőtt erről az összefogásról szólunk, tesszük azért, hogy a szülő is, az ifjúsági vezető is s az ifjúság nevelésével foglalkozó társadalmi szervek is érezzék a maguk felelősségét ebben az öszszefogásban. A tanév elején kimondva vagy kimondatlanul minden szülő elhatározza, hogy ezentúl másként, jobban segíti gyermekét. Megfogadják, eljárnak a szülői értekezletekre, mindennap megnézik az ellenőrzőt, és számon kérik a tanultakat. Tiszta lappal akarnak kezdeni, mégpedig úgy, hogy nem felejtik a tavalyi tapasztalatokat, azokon okulva tervezgetnek. Elhatározás marad-e csupán mindez, alábbhagy-e a kezdeti nekibuzdulás vagy év végéig futja a szülő türelméből — jórészt ezen fordul meg a gyerek előrehaladása. S mennyivel könynyebben és eredményesebben nevel, tanít a pedagógus, ha az év minden napján érzi: mellette, helyesebben gyermeke mellett áll a szülő. A szülők — s a pedagógusok is — a gyerekek nevelésében nagy segítőtársra lelhetnek az úttörőszervezetben és a KISZ-ben. Mindkét ifjúsági szervezet tágra nyitotta a kapukat, s most minden erejével azon fáradozik, hogy szinte az egész ifjúságot magához vonva megtalálja a legjobb eszközöket és módszereket a tanulás, az önművelés és az önnevelés hatékonyabbá tételéhez. A megszokott sablonok helyett új formákat keresnek a tanulás és a munka megszerettetésére, az ifjúság egészséges, romantikus vágyainak kielégítésére. S a gyerekeken kívül elsősorban a szülők és a nevelők látják hasznát az ifjúsági szervezetek jó munkájának, hiszen az ő dolgukat könnyíti, ha nevelő jellegű, az érzelemre és az értelemre egészségesen ható elfoglaltságot találnak fiaik és leányaik az úttörőszervezetben és a KISZ-ben. Érthető hát, miért került a Művelődésügyi Minisztérium által kiadott tanévnyitó utasításba oly nagy nyomatékkal: segítsék a pedagógusok az úttörőőrsökben, -rajokban és KISZ-csoportokban a foglalkozások színessé, vonzóvá tételét. A szülőkre rendkívül nagy felelősség hárul nemcsak saját gyermekeik, hanem az egész ifjúság nevelésében. Meg kell ragadnunk minden alkalmat — legyen az az úttörők vagy a KISZ segítése, a szülői munkaközösségekben való tevékenykedés, vagy éppenséggel egy utcai intés, figyelmeztetés a magukról megfeledkezett fiataloknak —, hogy gyermekeink szocialista emberré válását segítsük. Erre éppúgy törekednie kell a szüleinek, mint a gyermektelen felnőttnek, a diákokat munkára tanító fizikai munkásnak — minden felnőttnek. Alig néhány éve kezdtük el — akkor még kísérletként — a gyakorlati foglalkozások szervezését, de tavaly már az általános iskola felső tagozatos tanulóinak 66, a gimnazistáknak pedig csaknem 84 százaléka vett benne részt. A gyárakban, a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban szívesen foglalkoznak a diákokkal a dolgozók. Nemcsak a szakmai fogásokra tanítják meg őket, hanem a szó legnemesebb értelmében az életre. S ha van még hiba, az elsősorban abból adódik, hogy az üzemek és az iskolák együttműködéséről a szakminisztériumokkal közösen kiadott rendelet intézkedéseit még sok helyütt nemcsak nem kérik számon, de sűrűn előfordul az is, hogy egyáltalán nem is ismerik. Pedig, ha valahol kifejezésre juthat az iskola és a társadalom összefogása, akkor az iskolák és az üzemek kapcsolatának javulásában igazán lehetőség adódik erre. Régi igazság, hogy mennél több tagú a zenekar, s minél több hangszeren játszik, annál inkább szükség van a karmesterre. Nos, az oktatás és a nevelés sokrétű feladatait tekintve a pedagógusoké ez a szerep. Nekik kell öszszefogniuk a szülői ház, az ifjúsági szervezetek, az egész társadalom segítőkészségét, mindenekelőtt nekik kell megszervezniük, hogy egy irányba hassanak a jó szándékú törekvések. Ezért különösen szükség van most arra, hogy a dirigensek gárdája, a nevelők egységesek legyenek, mégpedig a marxista-leninista pedagógia talaján. Tudjuk, nehéz munka vár rájuk, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy átmenetileg az egy tanárra eső heti órák száma növekszik, s a középiskolákban — beleszámítva a felnőttoktatást is — a heti 30—35 óra fölé emelkedik. S mégis azt mondjuk, hogy a siker megalapozott reményében lehet megkezdeni az új tanévet, ha az iskola összefog a szülőkkel, az ifjúsági szervezetekkel, az üzemek dolgozóival, az egész társadalommal. Mert a nevelésben e nagyon fontos tényezők erősíthetik, támogathatják egymás munkáját, de rombolhatják is. Mindenekelőtt kölcsönös bizalomra és egymás megértésére van szükség, mert csak ilyen légkörben lehet jól nevelni, őszinte szóval, hasznos tanácsokkal segítsék egymást a pedagógusok, a szülők, az ifjúsági szervezetek, az egész társadalom. A hibákat menet közben bátran korrigáló együttműködéssel lehet csak elkerülni, hogy az esetleges bajoknál egymásra hárítsák a felelősséget. Gyermekeinkért mindannyian felelősek vagyunk, fogjunk tehát össze értük. Tóth László A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának külügyi bizottságai jóváhagyták az atomcsendegyezményt A dél-vietnami kormány kétségbeesett manőverei Harold Wilson a közép-európai rendezés szükségességéről A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának és a Nemzetiségi Tanácsnak külügyi bizottságai szombaton a Kremlben együttes ülésen vitatták meg az atomfegyver-kísérletek részleges eltiltásáról szóló moszkvai szerződés ratifikálására vonatkozó javaslatot. A külügyi bizottság másfél órás tárgyalás után, melynek során felszólalt Gromiko külügyminiszter is, egyhangúlag jóváhagyásra javasolta a Legfelsőbb Tanács Elnökségének az atomcsendegyezményt. Újabb országok csatlakoztak a moszkvai szerződéshez. Legutóbb az amerikai fővárosban Dél- Korea, Nepál és Felső-Volta, Londonban Marokkó és Dél-Korea képviselője írta alá az egyezményt. Ezzel a washingtoni aláírók száma már 86-ra, a londoniaké 84-re emelkedett. Az amerikai lapok, azzal foglalkozva, hogy a szenátus külügyi bizottsága nagy többséggel jóváhagyta a moszkvai szerződést, kifejtik, hogy az amerikaiak túlnyomó többsége a szerződés szenátusi ratifikálása mellett foglal állást. A dél-vietnami kormány, miközben lázasan próbál tömegtámogatást szerezni magának, a jelentések szerint titokban megkezdte az ország bankjaiban őrzött aranyrudak és külföldi valuta összehordását Diem palotájába, amiből az esetleges menekülésre lehet következtetni. Az amerikai kormány a kulisszák mögött tovább folytatja akcióit a délvietnami helyzet rendezésére. Eközben Washington mind feltűnőbben a dél-vietnami hadseregre számít. Az amerikai fővárosban egyébként, noha hivatalosan nem kommentálták, a magánbeszélgetésekből és a sajtóvéleményekből kiderül, hogy Washington rossz néven vette De Gaulle beavatkozását a dél-vietnami kérdésbe. Hamburgban, a Német Szociáldemokrata Párt centenáriuma alkalmából rendezett nagygyűlésen Harold Wilson, a brit Munkáspárt vezére síkraszállt a további nemzetközi enyhülés mellett. A német szociáldemokrata vezetők viszont továbbra is felemás álláspontot foglalnak el a külpolitikai kérdésekben. Az izraeli—szíriai határkonfliktus ügyét a Biztonsági Tanácsban valószínűleg kedden bocsátják szavazásra. A tanács tagjai addig a marokkói küldöttség módosító indítványát tanulmányozzák. Gromiko felszólalása a Legfelsőbb Tanács külügyi bizottságainak ülésén A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának külügyi bizottságai szombat délelőtti együttes ülésén megjelent Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és I. Morohov, a szovjet állami atomenergia-bizottság első elnökhelyettese. A másfél órás vita során a képviselők egyhangúlag megállapították, hogy a szerződés az első, rendkívül fontos lépés a nemzetközi feszültség enyhítése és a leszerelés útján. Andrej Gromiko külügyminiszter a bizottságok tagjai előtt rámutatott, hogy a moszkvai szerződést világszerte pozitívan ítélik meg. Helyesen értékelik a szerződés emberbaráti vonatkozásait és politikai jelentőségét is. Gromiko közölte, hogy eddig a föld országainak több mint kétharmada írta alá a szerződést. A nagyhatalmak közül csupán a Kínai Népköztársaság és Franciaország nem írta alá a szerződést. Gromiko hangoztatta, hogy a kínai vezetők nem akarnak számolni a tényekkel és a logikával. — Kötelességünknek tartjuk, hogy a közvélemény előtt továbbra is rávilágítsunk a valóságos helyzetre, és rámutassunk aínai Népköztársaság vezetőinek mélységesen hibás álláspontjára — mondotta Gromiko. Úgy védem — folytatta —, a két bizottság tagjai egyetértenek abban, hogy az SZKP Közö sponti Bizottsága és a szovjet kormány igen helyesen járt el, amikor előterjesztette javaslatát a szerződés megkötésére. A szerződés ratifikálása a Legfelsőbb Tanács Elnökségének részéről nagy jelentőségű lesz a szovjet külpolitika, a béke és a békés együttélés politikája szempontjából. A Gromiko után felszólaló képviselők valamennyien a szerződés ratifikálása mellett foglaltak állást. Petrovszkij akadémikus javaslatára a két bizottság tagjai egyhangú határozatot hoztak, amelyben javasolják a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének a szerződés ratifikálását. Rohamosan csökken Diem tábora A nyugati hírügynökségek hét végi jelentéseiből elsősorban az tűnik ki, hogy a dél-vietnami fővárosban csak látszólagos a nyugalom, és a kulisszáik mögött változatlanul igen feszült a helyzet. Mindinkább nyilvánvaló, hogy az amerikaiak a dél-vietnami hazafiak ellen vívott harc folytatása és fokozása végett szabadulni szeretnének az utóbbi hetek buddhistaellenes terrorja miatt a népszerűség utolsó foszlányait is elveszített Diem családtól, és — jobb híján — a hadsereg vezetőitől várják egy szilárdabb kormányzat létrehozását. A Diem-kormány viszont mindent elkövet, hogy elhitesse a világ közvéleményével: országában ezután már minden a legnagyobb rendben lesz, az élet csaknem normális mederben folyik tovább, és a lakosság széles rétegei támogatják a kormány által „agitátoroknak” bélyegzett buddhisták elleni elnyomó intézkedéseket. E kampány keretében a kormány hívei szombat délelőtt nagygyűlést rendeztek Saigonban. Jellemző, hogy a „spontánnak” szánt gyűlésre a részvevők nagy többségét katonai teherautókon szállították, és maguk a részvevők részben a kormánytisztviselők soraiból, részben pedig az elnök fivére, Ngo Dinh Hun által irányított úgynevezett ifjúsági szervezetek tagjai közül kerültek ki. A várt kétszázezer helyett azonban így is csak mintegy harmincezer embert sikerült összeterelni. A kormánypárti szónokok „politikai spekulánsoknak” nevezték a buddhisták vezetőit, viszont dicsőítették a kormányt a válság állítólagos megoldásáért. A Reuter és a UPI tudósítója megjegyezi, hogy a nagygyűlés részvevői „közömbös magatartást tanúsítottak”. Saigonban az utóbbi napokban a legkülönbözőbb híresztelések terjedtek el a dél-vietnami válság elsimítását célzó amerikai készülődésekről. Mint az AFP tudósítója rámutat, a Kennedykormány valamilyen módon igyekszik „elhatárolni magát” Diem klikkjétől. A hírek szerint a washingtoni diplomácia ugyanakkor a dél-vietnami katonai vezetőket is megpróbálja „elidegeníteni” a Diem családtól. Az amerikai kormány, új saigoni nagykövetének, Cabot-Lodge-nak Washingtonba küldött jelentései alapján állítólag arra a következtetésre jutott, hogy „gyökeres változtatásra van szükség a délvietnami kormány összetételében”. Felháborodás Washingtonban De Gaulle kijelentései miatt Polgár Dénes, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Az Egyesült Államok hivatalos köreiben nem hajlandók kommentálni De Gaulle Dél-Vietnammal kapcsolatos kijelentéseit. Franciaország washingtoni nagykövete péntek délután meglátogatta Bush külügyminisztert. Bár a látogatást már korábban kitűzték, az amerikai külügyminiszter most feltehetően szóba hozta De Gaulle kijelentéseit és tárgyalt róluk a francia nagykövettel. Bár hiányoznak a hivatalos kommentárok, a magánbeszélgetésekből és az újságcikkekből az világlik ki, hogy az Egyesült Államokban rendkívül nagy a felháborodás — mint mondják — (Folytatás a 2. oldalon.)