Népszabadság, 1963. szeptember (21. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-07 / 209. szám
8 Az írószövetség őszi-téli programja (Tudósítónktól.) A Magyar Írók Szövetségének elnöksége megvitatta és elfogadta az őszi-téli programot és eszerint a szövetség már szeptember 6-án megkezdte új évadját, amikor — az Európai Íróközösség magyar szekciója rendezésében — a leningrádi plénumon részt vett delegáció (Tolnai Gábor, Déry Tibor, Goda Gábor és Passuth László) tartott beszámolót. Ezt követik rendszeresen a szakosztályok összejövetelei. Az elmúlt évadban ezek a kis közösségek döntő szerepet töltöttek be a szövetség életének színesebbé, tartalmasabbá tételében, és most is érdekes, az irodalmi élet egészét érintő tervvel kívánnak színre lépni. Szeptember 10-én a prózai szakosztály teljes ülésén művészi műsorral köszönti a 75 éves Tersánszky Józsi Jenőt. Szeptember 18-án a drámai szakosztály Balázs Sándort üdvözli 80. születésnapja alkalmából, majd Az „intellektuális színház” és a „népszínház” dilemmáját vitatja meg a tavalyi bemutatók tükrében, ezzel mintegy előkészíti öt ország (Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, NDK, Szovjetunió) drámaíróinak november végén sorra kerülő budapesti tanácskozását a szocialista dráma időszerű problémáiról. A kritikai szakosztály szeptember 26—27-én — Szabolcsi Miklós A szocialista irodalom néhány aktuális kérdése című előadása alapján —kétnapos vitaülést tart csehszlovák és román íródelegáció részvételével. Magyar költők is (Garai Gábor, Somlyó György) utaznak a belgiumi knoikke-i VI. nemzetközi költői biennáléra, s visszatérve, október 4-én számolnak be tapasztalataikról. A prózaírók első jelentősebb rendezvénye a sokat vitatott Egyetemesség és intellektualitás problémáját tűzi műsorra, s azutáni — a kritikai szakosztállyal közösen — a szentimentalizmus és a giccs jelenségeit elemzik. Az utóbbi évek irodalmi szociográfiáinak összegezésére vállalkozik a prózai szakosztály a Szociográfia — mái valóság című vita napirendre tűzésével. A költői szakosztályban október közepén emlékeznek meg Füst Milán 75. születésnapjáról, akinek köszöntésénél jelen lesz és közreműködik a hazalátogató világhírű hegedűművész, Szigeti József is. Még decemberben vitát rendeznek Kísérletezés és közérthetőség címmel. Folytatják a tavaly megkezdett új műveket bemutató költői felolvasó ciklust, a tél vége felé pedig nyilvános reprezentatív költői estet rendeznek a Zeneakadémián. A kritikai szakosztály tagjai munkaértekezleteken tanácskoznak majd a budapesti és vidéki folyóiratok kritikai tevékenységéről, valamint — újságírókkal karöltve — a napilapok irodalomkritikai munkásságáról. Tevékenységükben kiemelkedő helyet foglal el az 1953—1956 közötti irodalom összegezése, elemzése. A drámai szakosztály bemutatja és tapasztalatairól beszámoltatja azokat a fiatal írókat, akik első drámával, illetve első filmmel jelentkeznek. Jövő tavasszal Prágában ülésezik majd az ifjúsági és gyermekirodalom problémáival foglalkozó nemzetközi konferencia Az írószövetség ifjúsági és gyermekirodalmat gondozó bizottsága is készül erre a megbeszélésre: megtárgyalja a hazai termés sajátosságait és helyét a hazai és világirodalomban, hogy a tapasztalatokat részben a prágai tanácskozás elé vigyék, részben a nemzetközi konferencia eredményeivel összehangolva hasznosíthassák további munkájukban. Nagy érdeklődésre tarthat számot a műfordítói szakosztály terve is. Dubrovnikban rendezi kongresszusát a fordítók nemzetközi szervezete, amelynek munkájáról Gereblyés László delegátus tájékoztatja majd a tagságot. A szakosztály a jövőben nagyobb világirodalmi tájékoztatást igyekszik nyújtani, ezt célozzák a választott témák is: A környeze sépi demokráciák költői irányai és mai műfordításunk; Franz Kafka és a prágai Kafka-kongresszus tanulságai; Az avantgardizmus problematikája. A műfordítók az idén ugyancsak megtartják műfordítás-irodalmunk félévi szemléjét. Az irodalmi élet legfontosabb eseményének az írószövetség őszi taggyűlése ígérkezik. A közgyűlés óta ez az első alkalom, amikor a teljes tagság plenáris ülésen öszszegezheti csaknem másfél esztendő munkáját. NEGYEDFÉLSZ AZ OLDALAS katalógus, nyolc irányba tájolt mutatórendszer, csaknem száz képtábla, harmincoldalnyi bevezetés — ezekből a dokumentáló elemekből tevődik össze a búcsúzó XV. és a beköszöntő XIX. század közti időből fennmaradt mintegy hatszáz pest-budai városkép most megjelent foglalata. Az emberöltők óta esedékes, s korábban sok kezdeményezés ellenére mindig kátyúba jutott összegezés munkáját széles körű anyagismerettel, feltáró buzgalommal, biztos tájékozódással végezte el Budapest Régi Látképeinek gyűjtője, szerkesztője és rendszerezője, Rózsa György. Ha vitatható is a veduták égtájak, illetőleg témák, technikák, lelőhelyek szerint tagolt csoportosítása, amely bizonyos mértékig korlátozza a történeti és fejlődéstörténeti áttekinthetőséget, kétségtelen, hogy az adattár gazdagsága, eddig el nem ért teljessége, sokrétű utalásai e csoportosításon belül hasznos támaszpontokat nyújtanak. Rózsa György tanulmányszámba menő bevezetője, amely a korszak vedutáinak kérdését általánosságban, s különösen hazai vonatkozásban nagy felkészültséggel elemzi, imponáló tudással bogozza ki a szövevényes műtörténeti viszonylatokat, s a különböző mű, lapok rangsorba helyezésénél minduntalan kitűnik a szerző csiszolt művészettörténeti értékítélete. Elmondhatjuk, hogy ha a városábrázolások gyűjteményét csakis műtörténeti-dokumentáris adattárnak tekintenék, akkor igényeinket szinte teljes mértékben kielégítené Budapest Régi Látképeinek katalógusa, mutatórendje, képsora és bevezetése. De mert úgy véljük, hogy az ilyen városképi gyűjteménynek el nem hanyagolható feladata, célja lenne még a három évszázad ábrázolataiban megőrzött élet eleven sejtjeinek kutatása, s talán e sejtek a ma városáig érő nyúlványainak kitapogatása is — nem érthetünk egyet e városképösszefoglalás hűvös szakmaiságával, szenvedélytelen tartózkodásával. * A MONUMENTA HISTORICA BUDAPESTINENSIA— Budapesti Történeti Emlékek című sorozat második köteteként kiadott műben Pest-Buda városképei időrendben a fiatal Dürer egyik jeles mesterének kezétől származtatott — a Schedel-féle Világkrónika első, 1493-ban nyomtatott — budai vedutájával kezdődnek, s az 1800-ban a pesti újépületben raboskodó francia köztársasági tisztek műkedvelő akvarelljeivel zárulnak. A Mátyás emelte paloták porlipáját hamarosan tűz emészti, török dúlásokról, hódoltatásról, a félhold uralmáról-bukásáról, újra meg újra csatákról, ostromokról, romokról, pusztulásról vallanak a képek. És vallanak lassú feltámadásról, vontatott építkezésről, akadozó fejlődésről, amelynek útján az egykor fényes Buda — ha nem is a régi fényében —, és a hajdan szerény Pest — mindinkább terjeszkedve — a XIX. század küszöbéig eljut. A Budapest Régi Látképei anyagának e hézagos felsorolása is érzékeltetheti, hogy a tárgyalt veduták nemcsak műtörténeti dokumentumok, hanem egyebek között például az elkülönülést, a védekező-támadó elzárkózást, a kizsákmányolást-elnyomást, a vagyonért-hatalomért vívott harcot jelképező „vár” hadászati, településtörténeti és társadalmi változásait is felvázolják. Tüzetesebb tanulmányozásukból kiviláglik, hogy a feudális és korapolgári város védművei, épületei, eseményei, általában a pest-budai várat és várost tükröző ábrázolások mennyire szembetűnően dokumentálhatják a váltódó korok társadalmi mozgását HÁROM ÉVSZÁZAD budapesti vedutáinak ez a gyűjteménye (amit rövidesen Budapest XIX. századi városképeinek kötete követ) olyan gazdasági, társadalmi, műszaki korszakváltás, olyan emberi, nem utolsósorban települési, városi életformaváltozás közepette jelent meg, amikor elengedhetetlen követelmény a históriai, műtörténeti vagy bárminő más tudományos kutatás kapcsolata az eleven élettel. Az Akadémiai Kiadó és a Budapest Történeti Múzeum közös gondozásában kiadott becses tartalmú mű nemcsak arra lett volna hivatott, hogy a szakemberek, műbarátok érdeklődését keltse fel és fokozza Budapest múltja iránt, hanem arra is, hogy közelebb vigyen a holt anyag mélyéből is sugárzó valóság összefüggéseinek, s az ezekből az összefüggésekből következő tanulságoknak felismeréséhez és megértéséhez. E másodlagosnak egyáltalán nem nevezhető feladat megoldása most már azokra vár, akik Budapest Régi Látképeinek nagyérdemű alapvetését az élet és a fejlődés számára gyümölcsöztetni fogják, így jut majd e kincses gyűjtemény anyaga a tudomány szűkebb területéről a köztudatba. Békés István BUDAPEST RÉGI LÁTKÉPEI* • Rózsa György: Budapest Régi Látképei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963. 1963. szeptember 7. szombat NÉPSZABADSÁG Az edinburghi nemzetközi színművészeti értekezlet állásfoglalása a Brecht Színházról Az edinburghi nemzetközi színművészeti értekezlet határozatilag mélységes felháborodását fejezte ki az angol kormány döntése felett, amely megtagadta a beutazási engedélyt a világhírű kelet-berlini Brecht Színháztól. A Daily Express vezércikkében maró gúnnyal ezeket írja: — Lord Home külügyminiszter, a Nyugat- Németországgal való szolidaritás jeléül tiltotta meg a keletnémet színtársulat edinburghi szereplését. Ugyanezt a társulatot azonban nemrég szívesen látott vendégként üdvözölték a nyugatnémet színházi fesztiválon. Ha Lord Home mindenáron a nyugatnémeteket akarja majmolni, akkor vonja vissza a tilalmat és hívja meg a kelet-berlini társulatot. (MTI) KULTURÁLIS HÍREK SZÁZNEGYVENEDIK ÉVADJÁT kezdte meg a miskolci Nemzeti Színiház. A színház előadásaira eddig több mint négyezer dolgozó vásárolt bérletet. * A DUNAÚJVÁROSI MÚZEUMBAN szeptember 11-én nyitják meg Gádor Emil festőművész öt országban készített útirajzainak kiállítását . A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURÁLÁSA befejeződött. 2343 faragott követ cseréltek ki, s a kisebb falréseket ólommal öntötték ki, hogy megvédjék a további romlásitól. A SZOVJET FILMHETET Budapesten és vidéken november 7—13 között rendezik. Három filmet mutatnak be ebből az alkalomból, köztük az Optimista tragédiát, amely Cannes-ban idén díjat nyert.A LENGYELORSZÁGI KÖRÚTRA INDULT a budapesti Telefongyár vasas férfi énekkara, hogy a nagyobb bányavárosokban hangversenyeket adjon. Beethoven-hangverseny Martonvásárott Zenei hagyományban gazdag országok évről évre fesztiválokat, ünnepi hangversenyeket rendeznek mindazokban a városokban vagy akár falvakban, amelyek egy-egy nagy zeneszerző lakóhelyei voltak, vagy a zenetörténet nagyjaival bármi módon kapcsolatba kerültek. Nálunk az efféle hagyomány meglehetősen gyér, annál indokoltabb tehát, hogy kevés zenetörténeti jelentőségű helységünkre a figyelmet ráirányítsuk. Martonvásár Beethovenvonatkozásai előkelő helyet töltenek be zenei emlékeink között. A helyszín — az egykori Brunszvik-kastély regényes szigetének évszázados fákkal övezett, pompás természetes akusztikával rendelkező szabad térsége — évek óta ezrével vonzza a zenebarátokat. A zene s a hely szelleme, a „koncertteremmé” alakított pompás erdei tisztás s a minden felett uralkodó erőteljes Beethovenszobor együttesen hat itt ,a hallgatóra. Legutóbb Lamberto Gardelli, Operaházunk népszerű — s reméljük állandó — olasz vendégkarnagya vezényelte az Állami Hangversenyzenekart. A hangverseny első számaként az I. szimfónia hangzott el, ritkán hallható, tökéletes kidolgozottsággal. Gardelli keze alatt él, lüktet minden frázis, minden kicsiny dallam; a produkciót nála mindig a legalaposabb próbamunka előzi meg, ez az alapja az intenzív muzsikálásnak. Gardelli a mű teljességének visszaadására törekszik, s ez még akkor is feltétlenül hat hallgatóságára, ha az előadott alkotás szelleme nem teljesen egyezik az ő felfogásával. Az I. szimfónia előadásakor a karmesteri szándék bizonyos mértékig függetlenné vált a műtől, a későbbi, súlyos Beethoven-zene drámaisága vetett árnyat a Haydn derűs világának utórezgéseként keletkezett első tételre, s a két középső tételben Gardelli nem érzékeltette azt, hogy ez a zene voltaképpen milyen egyszerűen, magától értetődően dalol. Csupán a finálé sziporkázó humorú hangjainál éreztük, hogy a zeneszerző és az előadás irányítója „egy húron pendülnek”. A VII. szimfónia interpretálásánál gyökeresen megváltozott a zene és a karmester viszonya. A mű dionüszoszi táncorgiája kétségkívül közelebb is áll az olasz temperamentumhoz, s Gardelli figyelmét semmi nem kerülte el, a legapróbb ritmusképletektől a mű legnagyobb formai íveiig. Bámulatos feszültséggel, sokat ígérő drámaisággal indult mindjárt a nyitótétel lassú bevezetése. Már itt érezhetővé vált, hogy nagy produkció van készülőben. Szinte a lélegzet is elállt, amint a bevezetés gomolygó hangzataiból megszületett, új életre kelt az őserejű ritmus, amely az egész tételen végigszáguld. Filozofikus mélységekbe hatolt a lassú tétel lefojtott indítása, s amint a kezdő dallam mindjobban kiteljesedett, úgy tárulkoztak ki mindinkább a beethoveni zenének, ennek a szemérmes, férfias lírának a szépségei. Frissen, vitalitással telve hangzott fel a szimfónia két utolsó tétele, érzékletes volt az a kollektív népi élmény is, amely ennek a személyes hangú muzsikának mögötte áll. Gardelli szem előtt tartotta az aranyszabályt: egy tételben csak egyetlen csúcspont lehetséges, s tévedhetetlenül ért el a csúcspontokhoz, lendületesen, de a hajszoltság látszatát is elkerülve. A legnagyobb elismerés illeti meg a közreműködő Állami Hangversenyzenekart. Tagjai — egy csúnya kollektív fúvósgikszertől eltekintve — mindvégig teljes koncentrációval követték a karmester jelzéseit, utasításait. A hangverseny második felét a televízió is közvetítette, s a park ünnepi megvilágítása nemcsak a képernyő előtt ülőknek, az est részvevőinek is mesébe illően szép látványt nyújtott. Breuer János ŐSZI MEGYEI KÖNYVHETEK kedve a megyei tanácsokkal, az idén harmadszor rendezi meg az őszi megyei könyvheteket. Tavaly, tavalyelőtt, mint ismeretes, az őszi falusi könyvhetek sikeresek voltak, néhány községben kiemelkedő eredményeket értek el. (Kondoroson egynapi forgalom meghaladta a tízezer forintot.) Az elmúlt két év tapasztalatai alapján az idei könyvheteket előrelátóbban igyekeznek megszervezni, a 136 járási könyvesbolt aktivistái bonyolítják le a könyvvásárt, s úgy osztják be az árusítást, hogy lehetőleg egyetlen község se maradjon ki az akcióból. A könyveket vasárnaponként árusítják; az úttörők, a nőszövetség aktivistái, könyvbizományosok, a földművesszövetkezetek munkatársai a könyvkosarakkal felkeresik a falvak minden házát, lakását. Az őszi megyei könyvhetek alkalmából elsősorban szépirodalmi műveket árusítanak, ezek közül is olyan könyveket, amelyeket szívesen forgatnak a falusi olvasók. Nagy példányszámban kerülnek a vásárra a Kincses Könyvek, a Milliók Könyve, a Siker Könyvek sorozatának kötetei, de népszerű egészségügyi, mezőgazdasági, ismeretterjesztő munkák is. Az árusítást a legtöbb helyen könyvtári szervezéssel is összekapcsolják. Az őszi megyei könyvheteket október és november folyamán rendezik meg. (Tudósítónktól.) A Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat, a Hazafias Népfront és a Nőtanács, együttmű • • Ügetőverseny szombatou, fél 3 órakor