Népszabadság, 1963. szeptember (21. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-07 / 209. szám

8 Az írószövetség őszi-téli programja (Tudósítónktól.) A Magyar Írók Szövetségének elnöksége megvitatta és elfogadta az őszi-téli programot és esze­rint a szövetség már szeptember 6-án megkezdte új évadját, ami­kor — az Európai Íróközösség magyar szekciója rendezésében — a leningrádi plénumon részt vett delegáció (Tolnai Gábor, Déry Tibor, Goda Gábor és Passuth László) tartott beszámolót. Ezt követik rendszeresen a szakosztá­lyok összejövetelei. Az elmúlt évadban ezek a kis közösségek döntő szerepet töltöttek be a szövetség életének színesebbé, tartalmasabbá tételében, és most is érdekes, az irodalmi élet egé­szét érintő tervvel kívánnak szín­re lépni. Szeptember 10-én a prózai szakosztály teljes ülésén művészi műsorral köszönti a 75 éves Ter­­sánszky Józsi Jenőt. Szeptember 18-án a drámai szakosztály Ba­lázs Sándort üdvözli 80. születés­napja alkalmából, majd Az „in­tellektuális színház” és a „nép­színház” dilemmáját vitatja meg a tavalyi bemutatók tükrében, ez­zel mintegy előkészíti öt ország (Bulgária, Csehszlovákia, Magyar­­ország, NDK, Szovjetunió) drá­maíróinak november végén sorra kerülő budapesti tanácskozását a szocialista dráma időszerű prob­lémáiról. A kritikai szakosztály szeptember 26—27-én — Szabol­csi Miklós A szocialista irodalom néhány aktuális kérdése című előadása alapján —kétnapos vi­taülést tart csehszlovák és román íródelegáció részvételével. Ma­gyar költők is (Garai Gábor, Somlyó György) utaznak a bel­giumi knoikke-i VI. nemzetközi költői biennáléra, s visszatérve, október 4-én számolnak be ta­pasztalataikról. A prózaírók első jelentősebb rendezvénye a sokat vitatott Egyetemesség és intellektualitás problémáját tűzi műsorra, s az­utáni — a kritikai szakosztállyal közösen — a szentimentalizmus és a giccs jelenségeit elemzik. Az utóbbi évek irodalmi szociográ­fiáinak összegezésére vállalkozik a prózai szakosztály a Szociográ­fia — mái valóság című vita na­pirendre tűzésével. A költői szakosztályban októ­ber közepén emlékeznek meg Füst Milán 75. születésnapjáról, akinek köszöntésénél jelen lesz és közreműködik a hazalátogató világhírű hegedűművész, Szigeti József is. Még decemberben vitát rendeznek Kísérletezés és közért­hetőség címmel. Folytatják a ta­valy megkezdett új műveket be­mutató költői felolvasó­ ciklust, a tél vége felé pedig nyilvános rep­rezentatív költői estet rendeznek a Zeneakadémián. A kritikai szakosztály tagjai munkaértekezleteken tanácskoz­nak majd a budapesti és vidéki folyóiratok kritikai tevékenységé­ről, valamint — újságírókkal kar­öltve — a napilapok irodalom­­kritikai munkásságáról. Tevé­kenységükben kiemelkedő helyet foglal el az 1953—1956 kö­zötti irodalom összegezése, elem­zése. A drámai szakosztály bemutatja és tapasztalatairól beszámoltatja azokat a fiatal író­kat, akik első drámával, illetve első filmmel jelentkeznek. Jövő tavasszal Prágában ülése­zik majd az ifjúsági és gyermek­­irodalom problémáival foglalkozó nemzetközi konferencia Az író­­szövetség ifjúsági és gyermekiro­dalmat gondozó bizottsága is ké­szül erre a megbeszélésre: megtár­gyalja a hazai termés sajátossá­gait és helyét a hazai és világ­­irodalomban, hogy a tapasztalato­kat részben a prágai tanácsko­zás elé vigyék, részben a nem­­zetközi konferencia eredményei­vel összehangolva hasznosíthas­sák további munkájukban. Nagy érdeklődésre tarthat szá­mot a műfordítói szakosztály ter­ve is. Dubrovnikban rendezi kongresszusát a fordítók nemzet­közi szervezete, amelynek mun­kájáról Gereblyés László delegá­tus tájékoztatja majd a tagságot. A szakosztály a jövőben na­gyobb világirodalmi tájékoztatást igyekszik nyújtani, ezt célozzák a választott témák is: A környe­ze s­épi demokráciák költői irá­nyai és mai műfordításunk; Franz Kafka és a prágai Kafka-kong­­resszus tanulságai; Az avantgar­­dizmus problematikája. A mű­fordítók az idén ugyancsak meg­tartják műfordítás-irodalmunk félévi szemléjét. Az irodalmi élet legfontosabb eseményének az írószövetség őszi taggyűlése ígérkezik. A közgyűlés óta ez az első alkalom, amikor a teljes tagság plenáris ülésen ösz­­szegezheti csaknem másfél esz­tendő munkáját. NEGYEDFÉLSZ AZ OLDALAS katalógus, nyolc irányba tájolt mutatórendszer, csaknem száz képtábla, harmincoldalnyi beve­zetés — ezekből a dokumentáló elemekből tevődik össze a búcsú­zó XV. és a beköszöntő XIX. század közti időből fennmaradt mintegy hatszáz pest-budai vá­roskép most megjelent foglalata. Az emberöltők óta esedékes, s ko­rábban sok kezdeményezés elle­nére mindig kátyúba jutott össze­gezés munkáját széles körű anyagismerettel, feltáró buzga­lommal, biztos tájékozódással vé­gezte el Budapest Régi Látképei­nek gyűjtője, szerkesztője és rendszerezője, Rózsa György. Ha vitatható is a veduták ég­tájak, illetőleg témák, technikák, lelőhelyek szerint tagolt csopor­tosítása, amely bizonyos mértékig korlátozza a történeti és fejlődés­­történeti áttekinthetőséget, két­ségtelen, hogy az adattár gazdag­sága, eddig el nem ért teljessége, sokrétű utalásai e csoportosításon belül hasznos támaszpontokat nyújtanak. Rózsa György tanul­mányszámba menő bevezetője, amely a korszak vedutáinak kér­dését általánosságban, s különö­sen hazai vonatkozásban nagy felkészültséggel elemzi, impo­náló tudással bogozza ki a szö­vevényes műtörténeti viszonyla­tokat, s a különböző mű, lapok rangsorba helyezésénél mindun­talan kitűnik a szerző csiszolt művészettörténeti értékítélete. Elmondhatjuk, hogy ha a vá­rosábrázolások gyűjteményét csakis műtörténeti-dokumentáris adattárnak tekintenék,­­ akkor igényeinket szinte teljes mérték­ben kielégítené Budapest Régi Látképeinek katalógusa, mutató­­rendje, képsora és bevezetése. De mert úgy véljük, hogy az ilyen városképi gyűjteménynek el nem hanyagolható feladata, célja len­ne még a három évszázad ábrá­zolataiban megőrzött élet eleven sejtjeinek kutatása, s talán e sej­tek a ma városáig érő nyúlvá­nyainak kitapogatása is — nem érthetünk egyet e városkép­összefoglalás hűvös szakmaiságá­val, szenvedélytelen tartózkodá­sával. * A MONUMENTA HISTORICA BUDAPESTINENSIA— Budapesti Történeti Emlékek című sorozat második köteteként kiadott mű­ben Pest-Buda városképei idő­rendben a fiatal Dürer egyik je­les mesterének kezétől származ­tatott — a Schedel-féle Világkró­nika első, 1493-ban nyomtatott — budai vedutájával kezdődnek, s az 1800-ban a pesti újépületben raboskodó francia köztársasági tisztek műkedvelő akvarelljeivel zárulnak. A Mátyás emelte pa­loták porlipáját hamarosan tűz emészti, török dúlások­ról, hódol­­tatásról, a félhold uralmáról-bu­­kásáról, újra meg újra csatákról, ostromokról, romokról, pusztulás­ról vallanak a képek. És valla­nak lassú feltámadásról, vonta­tott építkezésről, akadozó fejlő­désről, amelynek útján az egy­kor fényes Buda — ha nem is a régi fényében —, és a hajdan szerény Pest — mindinkább ter­jeszkedve — a XIX. század kü­szöbéig eljut. A Budapest Régi Látképei anyagának e hézagos felsorolása is érzékeltetheti, hogy a tárgyalt veduták nemcsak műtörténeti do­kumentumok, hanem egyebek kö­zött például az elkülönülést, a védekező-támadó elzárkózást, a kizsákmányolást-elnyomást, a va­­gyonért-hatalomért vívott harcot jelképező „vár” hadászati, tele­püléstörténeti és társadalmi vál­tozásait is felvázolják. Tüzete­sebb tanulmányozásukból kivi­láglik, hogy a feudális és kora­polgári város védművei, épületei, eseményei, általában a pest-bu­dai várat és várost tükröző ábrá­zolások mennyire szembetűnően dokumentálhatják a váltódó ko­rok társadalmi mozgását HÁROM ÉVSZÁZAD buda­pesti vedutáinak ez a gyűjtemé­nye (amit rövidesen Budapest XIX. századi városképeinek kö­tete követ) olyan gazdasági, tár­sadalmi, műszaki korszakváltás, olyan emberi, nem utolsósorban települési, városi életformaválto­zás közepette jelent meg, amikor elengedhetetlen követelmény a históriai, műtörténeti vagy bár­minő más tudományos kutatás kapcsolata az eleven élettel. Az Akadémiai Kiadó és a Budapest Történeti Múzeum közös gondo­zásában kiadott becses tartalmú mű nemcsak arra lett volna hi­vatott, hogy a szakemberek, mű­barátok érdeklődését keltse fel és fokozza Budapest múltja iránt, hanem arra is, hogy közelebb vigyen a holt anyag mélyéből is sugárzó valóság összefüggéseinek, s az ezekből az összefüggésekből következő tanulságoknak felisme­réséhez és megértéséhez. E másodlagosnak egyáltalán nem nevezhető feladat megoldása most már azokra vár, akik Buda­pest Régi Látképeinek nagyérde­mű alapvetését az élet és a fejlő­dés számára gyümölcsöztetni fog­­­­ják, így jut majd e kincses gyűj­temény anyaga a tudomány szű­­kebb területéről a köztudatba. Békés István BUDAPEST RÉGI LÁTKÉPEI* • Rózsa György: Budapest Régi Látképei. Akadémiai Kiadó, Buda­pest, 1963. 1963. szeptember 7. szombat NÉPSZABADSÁG Az edinburghi nemzetközi színművészeti értekezlet állásfoglalása a Brecht Színházról Az edinburghi nemzetközi szín­­művészeti értekezlet határozati­­lag mélységes felháborodását fe­jezte ki az angol kormány dön­tése felett, amely megtagadta a beutazási engedélyt a világhírű kelet-berlini Brecht Színháztól. A Daily Express vezércikkében ma­ró gúnnyal ezeket írja: — Lord Home külügyminiszter, a Nyugat- Németországgal való szolidaritás jeléül tiltotta meg a kelet­német színtársulat edinburghi szereplését. Ugyanezt a társula­tot azonban nemrég szívesen lá­tott vendégként üdvözölték a nyugatnémet színházi fesztiválon. Ha Lord Home mindenáron a nyugatnémeteket akarja majmol­ni, akkor vonja vissza a tilal­mat és hívja meg a kelet-berlini társulatot. (MTI) KULTURÁLIS HÍREK SZÁZNEGYVENEDIK ÉVAD­JÁT kezdte meg a miskolci Nem­zeti Színiház. A színház előadá­saira eddig több mint négyezer dolgozó vásárolt bérletet. * A DUNAÚJVÁROSI MÚ­ZEUMBAN szeptember 11-én nyitják meg Gádor Emil festő­művész öt országban készített útirajzainak kiállítását . A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ RESTAURÁLÁSA befejeződött. 2343 faragott követ cseréltek ki, s a kisebb falréseket ólommal ön­tötték ki, hogy megvédjék a to­vábbi romlásitól. A SZOVJET FILMHETET Bu­dapesten és vidéken november 7—13 között rendezik. Három fil­met mutatnak be ebből az alka­lomból, köztük az Optimista tra­gédiát, amely Cannes-ban idén díjat nyert.A LENGYELORSZÁGI KÖRÚT­RA INDULT a budapesti Tele­fongyár vasas férfi énekkara, hogy a nagyobb bányavárosok­ban hangversenyeket adjon. Beethoven-hangverseny Martonvásárott Zenei hagyományban gazdag országok évről évre fesztiválokat, ünnepi hangversenyeket rendez­nek mindazokban a városokban vagy akár falvakban, amelyek egy-egy nagy zeneszerző lakóhe­lyei voltak, vagy a zenetörténet nagyjaival bármi módon kapcso­latba kerültek. Nálunk az efféle hagyomány meglehetősen gyér, annál indokoltabb tehát, hogy kevés zenetörténeti jelentőségű helységünkre a figyelmet ráirá­nyítsuk. Martonvásár Beethoven­­vonatkozásai előkelő helyet töl­tenek be zenei emlékeink között. A helyszín — az egykori Brunsz­­vik-kastély regényes szigetének évszázados fákkal övezett, pom­pás természetes akusztikával ren­delkező szabad térsége — évek óta ezrével vonzza a zenebaráto­kat. A zene s a hely szelleme, a „koncertteremmé” alakított pom­pás erdei tisztás s a minden fe­lett uralkodó erőteljes Beethoven­­szobor együttesen hat itt ,a hall­gatóra. Legutóbb Lamberto Gardelli, Operaházunk népszerű — s re­méljük állandó — olasz vendég­karnagya vezényelte az Állami Hangversenyzenekart. A hang­verseny első számaként az I. szimfónia hangzott el, ritkán hallható, tökéletes kidolgozott­sággal. Gardelli keze alatt él, lüktet minden frázis, minden ki­csiny dallam; a produkciót nála mindig a legalaposabb próba­munka előzi meg, ez az alapja az intenzív muzsikálásnak. Gar­delli a mű teljességének vissza­adására törekszik, s ez még ak­kor is feltétlenül hat hallgató­ságára, ha az előadott alkotás szelleme nem teljesen egyezik az ő felfogásával. Az I. szimfónia előadásakor a karmesteri szán­dék bizonyos mértékig független­né vált a műtől, a későbbi, sú­lyos Beethoven-zene drámaisága vetett árnyat a Haydn derűs vi­lágának utórezgéseként keletke­zett első tételre, s a két középső tételben Gardelli nem érzékeltet­te azt, hogy ez a zene voltakép­pen milyen egyszerűen, magától értetődően dalol. Csupán a finálé sziporkázó humorú hangjainál éreztük, hogy a zeneszerző és az előadás irányítója „egy húron pendülnek”. A VII. szimfónia interpretálá­sánál gyökeresen megváltozott a zene és a karmester viszonya. A mű dionüszoszi táncorgiája kétség­kívül közelebb is áll az olasz tem­peramentumhoz, s Gardelli fi­gyelmét semmi nem kerülte el, a legapróbb ritmusképletektől a mű legnagyobb formai íveiig. Bá­mulatos feszültséggel, sokat ígé­rő drámaisággal indult mindjárt a nyitótétel lassú bevezetése. Már itt érezhetővé vált, hogy nagy produkció van készülőben. Szin­te a lélegzet is elállt, amint a be­vezetés gomolygó hangzataiból megszületett, új életre kelt az ős­erejű ritmus, amely az egész té­telen végigszáguld. Filozofikus mélységekbe hatolt a lassú tétel lefojtott indítása, s amint a kez­dő dallam mindjobban kiteljese­dett, úgy tárulkoztak ki mindin­kább a beethoveni zenének, en­nek a szemérmes, férfias lírának a szépségei. Frissen, vitalitással telve hangzott fel a szimfónia két utolsó tétele, érzékletes volt az a kollektív népi élmény is, amely ennek a személyes hangú muzsi­kának mögötte áll. Gardelli szem előtt tartotta az aranyszabályt: egy tételben csak egyetlen csúcs­pont lehetséges, s tévedhetetlenül ért el a csúcspontokhoz, lendüle­tesen, de a hajszoltság látszatát is elkerülve. A legnagyobb elismerés illeti meg a közreműködő Állami Hangversenyzenekart. Tagjai — egy csúnya kollektív fúvósgik­­szertől eltekintve — mindvégig teljes koncentrációval követték a karmester jelzéseit, utasításait. A hangverseny második felét a televízió is közvetítette, s a park ünnepi megvilágítása nemcsak a képernyő előtt ülőknek, az est részvevőinek is mesébe illően szép látványt nyújtott. Breuer János ŐSZI MEGYEI KÖNYVHETEK kedve a megyei tanácsokkal, az idén harmadszor rendezi meg az őszi megyei könyvheteket. Tavaly, tavalyelőtt, mint ismeretes, az őszi falusi könyvhetek sikeresek voltak, néhány községben kiemel­kedő eredményeket értek el. (Kondoroson egynapi forgalom meghaladta a tízezer forintot.) Az elmúlt két év tapasztalatai alap­ján az idei könyvheteket előrelá­­tóbban igyekeznek megszervezni, a 136 járási könyvesbolt aktivis­tái bonyolítják le a könyvvásárt, s úgy osztják be az árusítást, hogy lehetőleg egyetlen község se ma­radjon ki az akcióból. A könyve­ket vasárnaponként árusítják; az úttörők, a nőszövetség aktivistái, könyvbizományosok, a földműves­szövetkezetek munkatársai a könyvkosarakkal felkeresik a fal­vak minden házát, lakását. Az őszi megyei könyvhetek al­kalmából elsősorban szépirodal­mi műveket árusítanak, ezek kö­zül is olyan könyveket, amelyeket szívesen forgatnak a falusi olva­sók. Nagy példányszámban ke­rülnek a vásárra a Kincses Köny­vek, a Milliók Könyve, a Siker Könyvek sorozatának kötetei, de népszerű egészségügyi, mezőgaz­dasági, ismeretterjesztő munkák is. Az árusítást a legtöbb helyen könyvtári szervezéssel is össze­kapcsolják. Az őszi megyei könyvheteket október és november folyamán rendezik meg. (Tudósítónktól.) A Földművesszövetkezeti Könyv­­terjesztő Vállalat, a Hazafias Nép­front és a Nőtanács, együttmű­ • • Ügetőverseny szombat­ou, fél 3 órakor

Next