Népszabadság, 1963. november (21. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
4 Időszerű tudományos és társadalmi feladatokról tanácskozott az MTESZ országos vezetősége (Tudósítónktól.) Csütörtökön kibővített ülést tartott az MTESZ országos vezetősége a Technika Házában. A tanácskozáson megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottsága ipari osztályának vezetője, Beckl Sándor, a SZOT titkára. Varga József egyetemi tanárnak, az MTESZ alelnökének megnyitója után Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, az egyesület társelnöke tartott előadást a távlati tervezés műszaki megalapozásáról. Vázolta, hogy a tudomány világszerte mind gyorsabban válik közvetlen termelőerővé, új tudományágak jönnek létre, s a tudományos eredményeknek a gyakorlatba való átültetése törvényszerűen megváltoztatja az ipar, a népgazdaság ágazati szerkezetét. Rendkívül fontos tehát, hogy a szakemberek tudományos módszerekkel a lehető legpontosabban meghatározzák a termelőerők várható fejlődésének, változásainak irányát, a kialakuló új ágazati arányokat, amelyek alapján azután elkészíthetők a népgazdaság távlati műszaki, gazdasági, fejlesztési tervei. A távlati tervek műszaki megalapozásában nagy segítséget adhat az MTESZ, ennek legcélszerűbb módszereit azonban még meg kell vitatni, ki kell dolgozni. A hozzászólások után Valkó Endre, az MTESZ főtitkára számolt be a szövetség munkájáról és időszerű feladatairól. Hangsúlyozta: az egyesületben folyó önkéntes társadalmi munka sokoldalúan és hatásosan szolgálja az országos műszaki, gazdasági és tudományos célkitűzések valóra váltását. Ezután az egyesületi életnek azokról a belső tartalékairól, demokratizmusának, munkamódszereinek fejlesztéséről szólt, amelyeknek jobb kihasználásával a szakemberek újabb tízezrei kapcsolódhatnak be az MTESZ munkájába. KGST-tanácskozások A KGST könnyűipari állandó bizottsága Prágában megkezdte hatnapos tanácskozását A tanácskozás munkájában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői vesznek részt. A tanácskozás napirendjén szervezeti kérdések, valamint időszerű problémák szerepelnek. Ugyancsak Prágában megnyílt a KGST-nek a mezőgazdaság gépesítésével és villamosításával foglalkozó állandó munkacsoportja 16-ik ülésszaka. A tanácskozáson megvitatják a KGST-országok mezőgazdaságában felhasználandó elektromos energia távlati tervét, a mező- és erdőgazdálkodás gépesítésével foglalkozó tudományos- és kutatóintézetek munkaprogramját és más kérdéseket. Bővül a magyar-francia kulturális együttműködés Párizsban aláírták a kulturális kapcsolatok 1964. évi tervét Párizs, október 31. (MTI) Párizsban a Quai d’Orsayn csütörtökön aláírták a magyar—francia kulturális, tudományos és műszaki kapcsolatok 1964. évi tervét. Magyar részről Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, francia részről Francois Charles Roux meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium kulturális főosztályának igazgatóhelyettese írta alá a megállapodást. Az ünnepi aktuson jelen volt Vincze József, a Magyar Népköztársaság párizsi követe, Jacques Beaumarchais meghatalmazott miniszter, a francia külügyminisztérium kelet-európai főosztályának igazgatója, valamint a magyar—francia vegyes bizottság tagjai. A vegyes bizottság tanácskozása szívélyes légkörben folyt le, s a közösen kidolgozott terv a kulturális, tudományos és művészeti kapcsolatokat lényegesen kibővíti. Különösen az ösztöndíjak száma szaporodott; ez lehetőséget nyújt francia nyelvet oktató tanárainknak arra, hogy Franciaországban tökéletesíthessék képzettségüket. A terv most először irányozza elő a műszaki szakemberek és oktatók cseréjét. Az előző évekhez hasonlóan most is tervbe vették művészek, színházi és filmszakemberek tanulmányútjait, a két ország kulturális értékeinek kölcsönös megismerését. Már most megegyeztek abban, hogy 1965-ben nagyobb szabású magyar képzőművészeti kiállítást rendeznek Párizsban. Magyar gépipari kiállítás nyílt Tallinnban Tallinnban, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában csütörtökön a TECHNOIMPEX Külkereskedelmi Vállalat rendezésében megnyílt a magyar műanyagipari gépek kiállítása. Hartvi Plei, az észt minisztertanács koordinációs bizottságának főmérnöke, a megnyitón kijelentette, hogy az ott kiállított gépeket és műszereket jól fel lehet használni az észt vegyipar fejlesztéséhez. Hozzáfűzte, hogy a magyar gépek műszaki tulajdonságai, könnyű kezelhetőségük és magas termelékenységük nagy elismerést váltottki Észtországban. A kiállítás megnyitóján beszédet mondott Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. Ott volt a megnyitón Iván Kebin, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, valamint a köztársaság több más állami és pártvezetője. Fajtavizsgálat több száz gyümölcs- és zöldségkészítmény előállítására A Konzerv- és Hűtőipari Kutató Intézet a nagyobb mennyiségben feldolgozott gyümölcs- és zöldségfélék itthon előforduló, de kevéssé ismert fajtáinak felkutatására fajtavizsgálatot indított. Az intézetben laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá az agrotechnikai szempontból megfelelő fajtákat, és a jónak bizonyultakat feldolgozzák az intézet kísérleti üzemében. Az idén 500-féle készítményt állítanak elő 250 gyümölcs- és zöldségfajtából, már több olyant találtak, amely a hőkezelés, tartósítás során is megőrzi eredeti hatóanyagát, aromáját és színét, s értékes nyersanyaga lehet a konzerviparnak. Ilyen például a cigánymeggy, amelyből egymillió csemete telepítését kezdték meg. népszabadság 1963. november 1. péntek ÖTEN A SZÁZ KÖZÜL A hét elején hírt adtunk róla: a pusztavámi ikeraknában tűzvész tört ki. Négy napon át harcoltak vele vagy százan, amíg az utolsó parazsat is eltaposták. Emberéletben nem esett kár. De hogy ez így végződött, az nem önmagától történt. Érdemes a szűkszavú jelentés mögött megkeresni azokat, akik elől, mint a mondák hősei elől, visszahúzódtak a lángok. Csakhogy ők nem varázsigével, hanem locsolóval, ácsszerszámokkal dolgoztak. Íme, öten a száz közül: A PÁRTTITKÁR: Csesznek --------------------------- István, az ikerakna alapszervezetének párttitkára délutános volt azon a napon. A riadó reggel otthonában érte, éppen kávéját itta. Azonnal felült a riasztást végző autóra, és az elsők között szállt le a tűz helyére. Akkor még nemigen tudták, hol a tűz fészke, fel kellett deríteni. Veszélyes feladat. Persze, a párttitkár vállalta. Negyedmagával kúszott előre a sűrű füstben. Két fiatal munkásőr és Baruzs Antal vájár követte. Százhúsz métert kúsztak omló falak közt, fojtogató füstben. De eleget tettek a vállalt feladatoknak. Végig részt vett az oltásban. A legemlékezetesebb? — Az a jelentésünk, hogy végeztünk a tűzzel. A TECHNIKUS. Drexler Jó-------------------------- zsef fiatal technikus körletvezető társával, Magdics Mátyással a szokásos reggeli ellenőrző utait kezdte meg, amikor füstszagot érzett az aknában. Nem tudhatták, hol a tűz, mi történik a következő pillanatban, mégis a tűz fészke, a főlégvágat felé futottak. Amikor látták, hogy nagyon is komoly a dolog, a föld mélyéről telefonáltak. Nem utasításért, nem a vezetőséghez. A 220 bányászt értesítették, ürítsék ki az aknát, mert szénmonoxid keletkezhet, az életük van veszélyben. Sorra vették a munkacsapatokat. Elsőnek a 13-ast, mert annak 2400 métert kell megtennie a föld alatt, amíg a lifthez ér. Mire emlékszik legélénkebben? — Amikor jelentették fentről, hogy mindenki egészségesen felért. Akkor felmentünk mi is. A vájár. Karner József vá----------------- Már valaha részes arató parasztember volt, aztán bányász lett. Már régen törzsökös munkás, még a veje is vájár. Magas termetű, izmos férfi, jól ismeri a mesterséget, tanfolyamon tanulta a bányamentést is. Készüléke szénmonoxid jelenlétét jelezte. De az volt a feladata, hogy ponyva felszögelésével zárja el a levegőt a tűz elől. A hőmérő elpattant. Csak 50 C-fokot tud mutatni, és ahol ő dolgozott, sokkal melegebb volt. Az álarc, a meleg védőzubbony gyötörte. De azért felszögezte a ponyvát. Ha most visszagondol, mi jut először eszébe? — Hogy átestem a tűzkeresztségen, mint bányamentő. AZ ÁCS. Takács Emil bánya--------------- ács feladata ugyancsak az volt, hogy elfojtsa a tüzet. Gátat épített a veszélyeztetett pontok közé, gondosan betapasztotta a réseket. Ahol ezt végrehajtották, ott nem tudott fellobbannni a láng. Takács Emil más vidékről települt a közeli Mórra, gyerekkori emlékei nem erre a tájra vonzzák. De már gyökeret vert. Itt él a családja, itt a munkája. Barátai is mind erről a vidékről vannak már. Mi volt a legnehezebb? — Az utolsó nap. Akkor már nagyon omlott a fál. De sikerült az ácsolatot megcsinálni, nem lett senkinek sem baja. AZ ÜZEMVEZETŐ, Varga Al-------------------------------kért bányamérnök, az üzemvezető, piros arcú, jókedvű fiatalember. Ő irányította a mentést, néhány óra kivételével 4 napon át tartózkodott a föld alatt. Évek óta képezi ki bányamentésre is az önkéntes vállalkozókat. Sokat gyakoroltak, most kiderült, hogy jól. Ennek örül, de most már a termelés gondjai foglalkoztatják. Melyik percre emlékezik legszívesebben? — Arra, amikor már mindennek vége volt, s felhívtam a föld alól a lakásomat. Megnyugtattam az asszonyt, a kisfiút, és megmondtam, hogy mindenki egészséges. M. Gy. Karner József Takács Emil Csesznek István Varga Albert Drexler József AZ EKIOS SEGÍTSE A GYENGÉT AZ ÍGÉRET TELJESÜL Most, hogy újra Magyarkesziben járok, önkéntelenül is viszszagondolok egy májusi beszélgetésre. A Petőfi Tsz majorjában találkoztam és ismerkedtem meg a Körmendi házaspárral. „— A remény, csak az éltet bennünket — mondta az aszszony. — Hogy egyszer majd jobbra fordul a sorsunk ... — Negyedik éve várunk rá — szólt közbe az ura —, s hiába. Mindig csak a csalódás ... — Majd az idén, most talán minden másképp lesz. Az igazgató csak nem beszél a levegőbe? Mindig azt mondja, hogy amit ígér, azt meg is adja ... — Mondták itt már nekünk mindenfélét.. Körmendi József azzal fogadta az új elnököt, a Fomnádi Állami Gazdaság igazgatóját, hogy felmondott. S ezt éppen a legkritikusabb pillanatban tette, akkor, amikor a kocák elletése kezdődött volna. Egy hónapon át nem volt sertésgondozó. Tolnai István időt, fáradságot nem kímélve próbálta megértetni vele, hogy munkájukat, hozzáértésüket nem nélkülözheti a szövetkezet. Hatott a türelmes rábeszélés, az előlegfizetés és az igen előnyös premizálás. „Visszamegyünk a disznókhoz” — döntött a Körmendi házaspár. Nem dolgoztak hiába — Mi van Körmendiékkel? — kérdezem hat hónappal később. — Mi lenne? A helyükön vannak és dolgoznak. Legutóbb is 1800 forint előleget vittek haza... Tehát az igazgató nem beszélt a levegőbe. Körmendiéket nem érte újabb csalódás. És velük együtt a Petőfi Tsz 190 tagja mondhatja el, hogy nem dolgoztak hiába. Tavaly a három magyarkeszi tsz közül a Petőfi zárta legsiralmasabban az évet. A tervezett 31 forint 24 fillér helyett még 12 forint sem jutott egy munkaegységre. Tolnai István 21 forint 53 fillért „ígért” munkaegységenként. A 9 forint munkaegység-előleget minden hónapban pontosan kifizették. Egyszer sem került pénzzavarba a szövetkezet. Az előzetes tájékozódás szerint biztosra vehető, hogy a Petőfi Tsz — fennállása óta először — teljesíti, sőt túlteljesíti gazdálkodási tervét. A járási szakemberek — igen óvatos kalkulációval — 150 ezer forint várható többletbevételt mutattak ki. Ez azt jelenti, hogy a munkaegység értéke 22—23 forint lesz. Hogy még pontosabban lássuk a fejlődést, nézzük meg, hogyan alakul egy tsz-tag átlagos jövedelme. A tavalyi 6825 forinttal szemben az idén 7500-at ígért a terv, viszont az őszi felmérés 8330 forintot helyez kilátásba. A pénzforrás Ezek a számok önmagukért beszélnek. De nem hagyhatjuk említés nélkül a földjáradékot sem. Tavaly a földjáradék kifizetésére egyszerűen nem jutott pénz. Ebben az évben egyszerre kétévi tartozását rendezte a szövetkezet, vagyis a közösbe adott földek után újabb félmillió forinthoz jutott a tagság. Ez sem csekélység. De honnan veszik minderre a pénzt? Más pénzforrása a Petőfinek sincs, mint a termelés. A növénytermesztésben a rugalmas és merész anyagi ösztönzés sem konkurálhatott az esetlen időjárással. A kiesés 500—600 ezer forintnak felel meg. Elsősorban a gabonatermés maradt alatta a tervezettnek. Azonban az állattenyésztés nemcsak pótolta a növénytermesztés veszteségeit, hanem még azon túl is némi többletbevételhez juttatta a szövetkezet gazdáit: 700 ezer forintot hozott terven felül. Míg 1962- ben 1500—1600 liter tejet adott egy tehén, addig az idén 2300— 2400 literre emelkedett az átlagos tejhozam. Pedig a tehénállomány nem cserélődött ki! „Csak” a gondozás volt más. Tavaly minden napi munkáért két és fél munkaegység járt, függetlenül attól, hogy mennyi tejet adtak a tehenek. Ez a módszer egyenesen arra „ösztönzött”, hogy minél kevesebb legyen a tej. Most a megállapított alapmunkaegységen felül prémiumot is kapnak a tehenészek, mégpedig a kifejt tej 3 százalékát, természetben vagy készpénzben. Tolnai Istvánnak tsz-elnökként az volt a legelső dolga, hogy Széligman Mátyással, az állami gazdaság és egyben a Petőfi Tsz főagronómusával együtt tanulmányútra indult. A tamási Széchenyiben, a pincehelyi Vörösmartyban és a döbröközi Zöld Mezőben gyűjtöttek tapasztalatokat el-