Népszabadság, 1963. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
4 NEPSZABADSAG Látogatásunk hozzájárult a magyar-angol kapcsolatok fejlődéséhez. Dr. Molnár Erik nyilatkozata a magyar parlamenti küldöttség tíznapos angliai tartózkodásáról (Tudósítónktól.) Dr. Molnár Erik akadémikussal, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnökével, az Angliában járt magyar parlamenti küldöttség vezetőjével beszélgettünk a tíznapos angliai út tapasztalatairól A magyar parlamenti küldöttség vezetője elmondotta, hogy dr. Bariba Tibor, Bodonyi Pálné, dr. Sinkó József Vida Miklós és dr. Wild Frigyes országgyűlési képviselővel együtt nagy érdeklődéssel és várakozással indult Angliába, az angol nép, az angol parlament életének tanulmányozására. — Bár az ilyen út kétségtelen velejárója a sok protokolláris esemény, a lényeget említeném elöljáróban: a magyar parlamenti küldöttség tíznapos látogatása jelentősen hozzájárult a magyar— angol kulturális és gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. Ami viszont a protokolláris eseményeket illeti, méltó kifejezést adtak népünk képviselői angliai fogadtatásának, útjának Angliában is sok híve van a kelet—nyugati kereskedelem fejlesztésének Az út jellegénél fogva — mondotta Molnár Erik — angol vendéglátóinkkal együtt kerültünk minden olyan vitát, amely a különböző társadalmi, gazdasági és politikai rendszerű országok közötti ellentéteket, nézeteltéréseket tükrözheti. Azzal a meggyőződéssé léptünk angol földre, hogy a békés egymás mellett élés elvei alapján segíthetjük az eredményes, a mindkét fél számára hasznos kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítését. Igen szívélyes vendéglátásban volt részünk. Igazán figyelmes házigazdák vettek körül bennünket mindenütt. A Magyar Népköztársaság londoni ügyvivőjének fogadásán megjelentek az Interparlamentáris Unió angol csoportjának tagjai pártkülönbség nélkül, a brit politikai és kulturális élet, valamint a diplomáciai testület képviselői. Más alkalommal az angol kormány képviseletében Lord Dundee külügyi államminiszter adott vacsorát a magyar parlamenti küldöttség tiszteletére. S ebben a sorban említhetem azt a vacsorát is, amelyet Sir Harry Hylton-Foster, az angol alsóház elnöke adott tiszteletünkre. Külön kiemelném találkozásom Harold Wilsonnal, az angol Munkáspárt főtitkárával, akivel tíz évvel ezelőtt egyszer találkoztam, s aki, úgy látszik, kitűnő arcmemóriával rendelkezik, tíz év után is személyes ismerősként üdvözölt. A beszélgetés témája olyan kérdéseket érintett, mint a legközelebbi angliai választások kimenetele, egy munkáspárti kormány politikájának új vonásai, végül pedig a Kelet—Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. Harold Wilson határozottan kijelentette, hogy a kelet—nyugati kereskedelem kiszélesítésének híve, s behatóan érdeklődött, milyen magyar exportcikkek jöhetnek szóba az angol—magyar kereskedelmi kapcsolatok bővítésénél. Át kell hidalni a nemzeteket megosztó nézeteltéréseket A gazdasági kapcsolatok fejlesztése nemcsak Harold Wilson igénye. A látogatás alkalmával többször is hallottunk hasonló megnyilatkozásokat. Ilyen szellemű pohárköszöntő hangzott el az angol kormány vacsoráján; ilyen igénnyel találkoztunk az általunk meglátogató üzemekben, a történelmi nevezetességű coventryi autógyárban, ahol a gyár igazgatója, konzervatív képviselő, kijelentette, hogy exportjukat szívesen kiterjesztenék Magyarországra is, ha erre igény jelentkezne, illetve megtalálnánk a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének mindkét fél számára előnyös formáit. Coventryben egyébként E. A Allen asszony, a város főpolgármestere látta vendégül a magyar országgyűlési képviselőket, s meleg szavakkal emlékezett meg a közelmúltban tett magyarországi látogatásáról. Elmondhatjuk: útunk egyik figyelemre méltó tapasztalata — különböző felfogású, beállítottságú személyiségektől szinte egybehangzóan hallottuk, pohárköszöntőkben és beszélgetések alkalmával —, hogy az angol üzleti körök fokozottan érdeklődnek a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése iránt. Nagy-Britanniában is általános az a világjelenséggé vált törekvés, hogy a társadalmi rendszerek ellentétessége mellett is át kell hidalni a nemzeteket megosztó nézeteltéréseket. Látogatásunk ötödik napja megrendítő képpel zárult. Délelőtt megtekintettük London történelmi nevezetességű ősi erődjét, a Towert, majd a Wakefield-toronyban őrzött koronaékszereket, este pedig a Royal Opera Houseban a Kaméliás hölgy Liszt Ferenc zenéjére készített táncjátékváltozatát, a Margaret and Armand című balettet. Mi előadás közben értesültünk Kennedy elnök meggyilkolásáról, az előadás közönsége a balett végén tudta meg a tragikus hírt. Szemtanúi lehettünk annak a mélységes fájdalomnak és felháborodásnak, amely a közönséget eltöltötte a gyalázatos merénylet hallatára. Megrendülve osztoztunk az angol nép érzéseiben. A mindvégig rendkívül szívélyes, baráti fogadtatásokkal teli látogatás megerősítette meggyőződésünket: van mód a különböző társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés fejlesztésére, a gazdasági kapcsolatok erősítésére, sőt arra is, hogy kölcsönösen tanuljunk egymástól, mindkét fél javára. Hasznos tapasztalatcserét folytattunk az Interparlamentáris Unió szerepéről az Interparlamentáris Unió angol csoportjával. Kölcsönösen kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy a nemzetek közötti kapcsolatok ápolásában, a békés egymás mellett élés útjának erősítésében fontos szerep vár az Interparlamentáris Unióra és nemzeti szervezeteire. A magyar országgyűlés elnöke angol parlamenti küldöttséget lűvott meg hazánkba Befejezésül arról tájékoztatott dr. Molnár Erik, hogy angliai tartózkodásuk során az alsóház elnökének átnyújtotta a magyar országgyűlés elnökének az angol parlamenthez intézett meghívását: jövőre tegyenek látogatást hazánkban, ismerkedjenek meg szocializmust építő népünk életével, a magyar országgyűlés munkájával A DECEMBER HAVI SZELVÉNYEK KÖZÖTT ! MIT JUmCUSCISBLIS 2500 ÉRTÉKES NYEREMÉNYTARGY KtWV SZEMÉLY1: AZOKKAL BEKÖLTÖZHETŐ 2 SZOBA HALLOS TELJESEN BEBELYEZETT ÖRÖKLAKÁS SZEMÉLYGÉPKOCSIVAL HŐFIZETÉSES LOTTÓSZELVÉNYEIVEL FELTÉTLENÜL RÉSZT VESZ MINDKÉT JUTALOMSORSOLÁSON! 1963. december 1, vasárnap Eltemették Major Frigyest, a munkásmozgalom régi harcosát Szombaton, a Mező Imre úti temető ravatalozójából nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára Major Frigyest, a párt és a munkásmozgalom régi harcosát. A végső tiszteletadáson a gyászoló hozzátartozókon kívül megjelent Aczél György, Szerényi Sándor, Veres József, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára; ott volt a spanyol nép szabadságharcában részt vett nemzetközi brigádok sok magyar tagja, az elhunyt sok ismerőse és jó barátja. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Szerényi Sándor búcsúzott Major Frigyestől, aki egész életét a hazai és a nemzetközi kommunista mozgalom nagy ügyének szentelte. Már kora ifjúságától bekapcsolódott a munkásmozgalomba, amelyhez mindvégig hű maradt. Szerény és öntudatos kommunista volt, aki bátran vállalta a legnehezebb feladatokat is. Halála nagy veszteség nemcsak a párt, hanem az egész magyar nép számára is, amely odaadó, hű fiát, igazi szocialista hazafit veszített el benne. A Magyar Partizán Szövetség és a volt spanyol brigádok tagjai nevében dr. Felkai Dénes, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője búcsúzott az elhunyttól akinek koporsóját azután gyászzene dallamai közben a munkásmozgalmi harcosok temetőjébe, a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyre vitték. Itt Schiffer Pál, az IBUSZ vezérigazgatója a volt munkatársak nevében mondott búcsúszavakat. A koporsót az Internacionálé hangjai közben bocsátották a sírba, amelyet elborítottak a kegyelet virágai. Új magyar kukorica-csőtörő és -fosztógép A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár és a Mezőgépfejlesztési Intézet elkészítette a KBF kétsoros kukoricabetakarító és fosztógép mintapéldányát. Az új gép naponta 4—5 holdról szedi le a a termést. A gépet a székesfehérvári Szabad Élet Tsz-ben próbálták ki. • (Fehérváry Ferenc felvétele — MTI Fotó.) ÍGY látja a meós Hálátlan feladat meósnak lenni — így summázza tapasztalatait Pfeifer Márton, aki negyed százada van a Láng Gépgyárban, több mint egy évtizede a meó szolgálatában. őszintén szólva nem értem, szereti munkáját, szívesen foglalkozik a minőséggel, mégis elégedetlen. A forgácsolóüzem meó-csoportvezetője a fúrósműhelyben éppen az egymásra rakott 24 darab hajtórudat vizsgálja A mázsásnál súlyosabb kovácsolt darabok közül mindössze hat kifogástalan, a többi javításra szorul. Ahogy mondja, elég körülményes az utólagos javítás. Először javítják az elfúrt csúcshelyeket, utána újra marják, majd előrajzolják, csak ezután lehet ismét fúrni. Őszintén bosszankodik. Eredetileg néhány perces munka volt az egész, s csak egy icipici figyelem kellett volna. A művezető is ellenőrizhette volna az első darabot, s most megtakaríthatnák az értékes órákat Kiszámolja, hogy a javítás miatt a daruval nyolcszor kell újból fel- és lerakni, majd targoncával körülbelül egy kilométert oda-vissza furikázni a súlyos alkatrészeket Miért tűri a meó? A munkáshoz fordul, próbál a selejtgyártó lelkére beszélni: — A Diesel-motor alkatrésze tengerjáró hajóba készül. Képzelje, szakikám, ha emiatt leállna a hajó a nyílt vizen, sok mérföldre a szárazföldtől. Egy üzemzavar, vihar esetén még a part mentén is katasztrófát okozhat, mert a hajó nem tud manőverezni... — Mellőzze Matyi bácsi a hegyi beszédet, hiszen én csak kezdő vagyok a nagymenőhöz képest — így a dolgozó. A „nagymenő” T. L. betanított munkás 50 túlórával 3900 forintot keresett a múlt hónapban, többet, mint az üzemvezető. Ahogy mondják, „aprítja" a munkát, egy-két tized nála nem számít. Ha egy méretet elforgácsol az értékes darabon — esetleg csak öt-tíz perces a munka — a szerkesztő, a technológus, a szerelő sok-sok órát fáradozik, hogy az alkatrészt valahogyan megmentse. Mert néha bizony a gombhoz igazítják a kabátot, a pontatlan alkatrészhez az összes többi csatlakozó méreteket Enyhén szólva felháborító eset. Miért tűri mindezt a meó? Pfeifer Márton lemondóan legyint. — Én csak meós vagyok. A keresetet, kérem, más borítékolja. Ha egy kisebb alkatrészt kiselejteznek, a munkás a kár egy részét megtéríti, legközelebb jobban vigyáz. A nagy értékes daraboknál viszont — most is ilyenről van szó — bármilyen sok is az utólagos javítási költség, ha az alkatrész még megmenthető, a dolgozót nem lehet anyagilag büntetni Jól tudják ezt a műhelyben azoknál a munkáknál, ahol a legnagyobb gondosságra és figyelemre lenne szükség. Könnyelműsködnek, „rabolnak”. S ilyenkor jön a normakarbantartás s még tovább romlik a helyzet. Magas a százalék, s a normások nem néznek a százalékok mögé. Faragják, szigorítják a jó minőségű, gondos munka mellett egyébként is szoros időket. A munkás, aki fut a pénze után, igyekszik az új normát is a régi szinten túlteljesíteni. De milyen áron? Ezt a vég nélküli versenyfutást mintha valami ismeretlen földöntúli erő diktálná. Nincs megállás? Lehetne. Meghallgathatnák a meósokat is, s a normakarbantartásokat össze lehetne kapcsolni a minőségi követelmények, az átvételi feltételek szigorításával. Változatlan, sőt növekvő darabidők mellett is érdemlegesen növekedhetne a termelékenység. De hát ki törődik a meósok véleményével? Ellenőrük ellenőrzése Továbbmegyünk a turbinalapát-műhelybe, s Pfeifer Márton gombolyít egyet a beszélgetés fonalán: — A minőséget nézem, s néha magam ellen beszélek. Az ellenőrzéssel nem válthatjuk meg a világot. A minőséget javítani csak a gyártásban lehet. Az ellenforradalom előtt kétszer annyi meós volt a forgácsolóüzemben, mint most, mégis rosszabb volt a minőség. És még jobb lehetne, sőt a meósok száma is lehetne kisebb. Egy kis turbinalapát hibája sokmilliós értékű gépet tehet hasznavehetetlenné. Ha a gyorsan forgó turbinából netán kirepül a lapát, végigborotválhat