Népszabadság, 1963. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

4 NEPSZABADSAG Látogatásunk hozzájárult a magyar-angol kapcsolatok fejlődéséhez. Dr. Molnár Erik nyilatkozata a magyar parlamenti küldöttség tíznapos angliai tartózkodásáról (Tudósítónktól.) Dr. Molnár Erik akadémikussal, az Interparlamentáris Unió ma­gyar csoportjának elnökével, az Angliában járt magyar parlamen­ti küldöttség vezetőjével beszél­gettünk a tíznapos angliai út ta­pasztalatairól A magyar parlamenti küldött­ség vezetője elmondotta, hogy dr. Bariba Tibor, Bodonyi Pálné, dr. Sinkó József Vida Miklós és dr. Wild Frigyes országgyűlési kép­viselővel együtt nagy érdeklődés­sel és várakozással indult Ang­liába, az angol nép, az angol parlament életének tanulmányo­zására. — Bár az ilyen út kétségtelen velejárója a sok protokolláris ese­mény, a lényeget említeném elöl­járóban: a magyar parlamenti küldöttség tíznapos látogatása je­lentősen hozzájárult a magyar— angol kulturális és gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. Ami vi­szont a protokolláris eseményeket illeti, méltó kifejezést adtak né­pünk képviselői angliai fogadta­tásának, útjának Angliában is sok híve van a kelet—nyugati keresk­edelem fejlesztésének Az út jellegénél fogva — mon­dotta Molnár Erik — angol ven­déglátóinkkal együtt kerültünk minden olyan vitát, amely a kü­lönböző társadalmi, gazdasági és politikai rendszerű országok kö­zötti ellentéteket, nézeteltéréseket tükrözheti. Azzal a meggyőző­déssé léptünk angol földre, hogy a békés egymás mellett élés elvei alapján segíthetjük az eredmé­nyes, a mindkét fél számára hasz­nos kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítését. Igen szívélyes vendéglátásban volt részünk. Igazán figyelmes házigazdák vettek körül bennün­ket mindenütt. A Magyar Nép­köztársaság londoni ügyvivőjének fogadásán megjelentek az Inter­parlamentáris Unió angol cso­portjának tagjai pártkülönbség nélkül, a brit politikai és kul­turális élet, valamint a dip­lomáciai testület képviselői. Más alkalommal az angol kormány képviseletében Lord Dund­ee kül­ügyi államminiszter adott vacso­rát a magyar parlamenti kül­döttség tiszteletére. S ebben a sorban említhetem azt a vacso­rát is, amelyet Sir Harry Hyl­ton-Foster, az angol alsóház el­nöke adott tiszteletünkre. Külön kiemelném találkozásom Harold Wilsonnal, az angol Mun­káspárt főtitkárával, akivel tíz évvel ezelőtt egyszer találkoztam, s aki, úgy látszik, kitűnő arcme­móriával rendelkezik, tíz év után is személyes ismerősként üdvö­zölt. A beszélgetés témája olyan kérdéseket érintett, mint a legkö­zelebbi angliai választások kime­netele, egy munkáspárti kormány politikájának új vonásai, végül pedig a Kelet—Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesz­tése. Harold Wilson határozottan kijelentette, hogy a kelet—nyu­gati kereskedelem kiszélesítésé­nek híve, s behatóan érdeklődött, milyen magyar exportcikkek jö­hetnek szóba az angol—magyar kereskedelmi kapcsolatok bővíté­sénél. Át kell hidalni a nemzeteket megosztó nézeteltéréseket A gazdasági kapcsolatok fej­lesztése nemcsak Harold Wilson igénye. A látogatás alkalmával többször is hallottunk hasonló megnyilatkozásokat. Ilyen szelle­mű pohárköszöntő hangzott el az angol kormány vacsoráján; ilyen igénnyel találkoztunk az általunk meglátogató­ üzemekben, a tör­ténelmi nevezetességű coventryi autógyárban, ahol a gyár igaz­gatója, konzervatív képviselő, kijelentette, hogy exportjukat szí­vesen kiterjesztenék Magyaror­szágra is, ha erre igény jelentkez­ne, illetve megtalálnánk a keres­kedelmi kapcsolatok fejlesztésé­nek mindkét fél számára előnyös formáit. Coventryben egyébként E. A Allen asszony, a város fő­polgármestere látta vendégül a magyar országgyűlési képviselő­ket, s meleg szavakkal emléke­zett meg a közelmúltban tett ma­gyarországi látogatásáról. Elmondhatjuk: útunk egyik figyelemre méltó tapasztalata — különböző felfogású, beállítottsá­gú személyiségektől szinte egybe­hangzóan hallottuk, pohárköszön­tőkben és beszélgetések alkalmá­val —, hogy az angol üzleti körök fokozottan érdeklődnek a keres­kedelmi kapcsolatok fejlesztése iránt. Nagy-Britanniában is álta­lános az a világjelenséggé vált törekvés, hogy a társadalmi rend­szerek ellentétessége mellett is­­ át kell hidalni a nemzeteket megosz­tó nézeteltéréseket. Látogatásunk ötödik napja megrendítő képpel zárult. Dél­előtt megtekintettük London tör­ténelmi nevezetességű ősi erődjét, a Towert, majd a Wakefield-to­­ronyban őrzött koronaékszereket, este pedig a Royal Opera House­­ban a Kaméliás hölgy Liszt Ferenc zenéjére készített táncjátékvál­tozatát, a Margaret and Armand című balettet. Mi előadás közben értesültünk Kennedy elnök meg­gyilkolásáról, az előadás közön­sége a balett végén tudta meg a tragikus hírt. Szemtanúi lehet­tünk annak a mélységes fájda­lomnak és felháborodásnak, amely a közönséget eltöltötte a gyaláza­tos merénylet hallatára. Megren­dülve osztoztunk az angol nép ér­zéseiben. A mindvégig rendkívül szívé­lyes, baráti fogadtatásokkal teli látogatás megerősítette meggyő­ződésünket: van mód a külön­böző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti együttműködés fej­lesztésére, a gazdasági kapcsola­tok erősítésére, sőt arra is, hogy kölcsönösen tanuljunk egymástól, mindkét fél javára. Hasznos tapasztalatcserét foly­tattunk az Interparlamentáris Unió szerepéről az Interparla­mentáris Unió angol csoportjá­val. Kölcsönösen kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy a nem­zetek közötti kapcsolatok ápolá­sában, a békés egymás mellett élés útjának erősítésében fontos szerep vár az Interparlamentáris Unióra és nemzeti szervezeteire. A magyar országgyűlés elnöke angol parlamenti küldöttséget lűvott meg hazánkba Befejezésül arról tájékoztatott dr. Molnár Erik, hogy angliai tartózkodásuk során az alsóház elnökének átnyújtotta a magyar országgyűlés elnökének az angol parlamenthez intézett meghívá­sát: jövőre tegyenek látogatást hazánkban, ismerkedjenek meg szocializmust építő népünk életé­vel, a magyar országgyűlés mun­kájával A DECEMBER HAVI SZELVÉNYEK KÖZÖTT ! MIT JUmCUSCI­SBLIS 2500 ÉRTÉKES NYEREMÉNYTARGY K­tWV SZEMÉLY1: AZOKKAL BEKÖLTÖZHETŐ 2 SZOBA HALLOS TELJESEN BEBELYEZETT ÖRÖKLAKÁS SZEMÉLYGÉPKOCSIVAL HŐFIZETÉSES LOTTÓSZELVÉNYEIVEL FELTÉTLENÜL RÉSZT VESZ MINDKÉT JUTALOMSORSOLÁSON! 1963. december 1, vasárnap Eltemették Major Frigyest, a munkásmozgalom régi harcosát Szombaton, a Mező Imre úti te­mető ravatalozójából nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára Ma­jor Frigyest, a párt és a munkás­­mozgalom régi harcosát. A végső tiszteletadáson a gyászoló hozzá­tartozókon kívül megjelent Aczél György, Szerényi Sándor, Veres József, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagjai, Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség fő­titkára; ott volt a spanyol nép szabadságharcában részt vett nemzetközi brigádok sok magyar tagja, az elhunyt sok ismerőse és jó barátja. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága nevé­ben Szerényi Sándor búcsúzott Major Frigyestől, aki egész éle­tét a hazai és a nemzetközi kom­munista mozgalom nagy ügyének szentelte. Már kora ifjúságától bekapcsolódott a munkásmozga­lomba, amelyhez mindvégig hű maradt. Szerény és öntudatos kommunista volt, aki bátran vál­lalta a legnehezebb feladatokat is. Halála nagy veszteség nemcsak a párt, hanem az egész magyar nép számára is, amely odaadó, hű fiát, igazi szocialista hazafit ve­szített el benne. A Magyar Partizán Szövetség és a volt spanyol brigádok tagjai nevében dr. Felkai Dénes, az Egészségügyi Minisztérium főosz­tályvezetője búcsúzott az elhunyt­tól akinek koporsóját azután gyászzene dallamai közben a­­ munkásmozgalmi harcosok teme­tőjébe, a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyre vit­ték. Itt Schiffer Pál, az IBUSZ vezérigazgatója a volt munkatár­sak nevében mondott búcsúsza­vakat. A koporsót az Internacio­­nálé hangjai közben bocsátották a sírba, amelyet elborítottak a ke­gyelet virágai. Új magyar kukorica-csőtörő és -fosztógép A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár és a Mezőgépfejlesztési Intézet elkészítette a KBF kétsoros kukoricabetakarító és fosztó­gép mintapéldányát. Az új gép naponta 4—5 holdról szedi le a a termést. A gépet a székesfehérvári Szabad Élet Tsz-ben pró­bálták ki. • (Fehérváry Ferenc felvétele — MTI Fotó.) ÍGY látja a meós Hálátlan feladat meósnak len­ni — így summázza tapasztalatait Pfeifer Márton, aki negyed száza­da van a Láng Gépgyárban, több mint egy évtizede a meó szolgá­latában. őszintén szólva nem ér­tem, szereti munkáját, szívesen foglalkozik a minőséggel, mégis elégedetlen. A forgácsolóüzem meó-csoport­­vezetője a fúrósműhelyben éppen az egymásra rakott 24 darab haj­­tórudat vizsgálja A mázsásnál súlyosabb kovácsolt darabok közül mindössze hat kifogástalan, a töb­bi javításra szorul. Ahogy mond­ja, elég körülményes az utólagos javítás. Először javítják az el­fúrt csúcshelyeket, utána újra marják, majd előrajzolják, csak ezután lehet ismét fúrni. Őszintén bosszankodik. Eredetileg néhány perces munka volt az egész, s csak egy­ icipici figyelem kellett volna. A művezető is ellenőriz­hette volna az első darabot, s most megtakaríthatnák az értékes órákat Kiszámolja, hogy a javí­tás miatt a daruval nyolcszor kell újból fel- és lerakni, majd tar­goncával körülbelül egy kilomé­tert oda-vissza furikázni a súlyos alkatrészeket Miért tűri a meó? A munkáshoz fordul, próbál a selejtgyártó lelkére beszélni: — A Diesel-motor alkatrésze tengerjá­ró hajóba készül. Képzelje, szaki­­kám, ha emiatt leállna a hajó a nyílt vizen, sok mérföldre a szá­razföldtől. Egy üzemzavar, vihar esetén még a part mentén is ka­tasztrófát okozhat, mert a hajó nem tud manőverezni... — Mellőzze Matyi bácsi a hegyi beszédet, hiszen én csak kezdő vagyok a nagymenőhöz képest — így a dolgozó. A „nagymenő” T. L. betanított munkás 50 túlórával 3900 forin­tot keresett a múlt hónapban, többet, mint az üzemvezető. Ahogy m­ondják, „aprítja" a mun­kát, egy-két tized nála nem szá­mít. Ha egy méretet elforgácsol az értékes darabon — esetleg csak öt-tíz perces a munka — a szer­kesztő, a technológus, a szerelő sok-sok órát fáradozik, hogy az alkatrészt valahogyan megmentse. Mert néha bizony a gombhoz iga­zítják a kabátot, a pontatlan al­katrészhez az összes többi csatla­kozó méreteket Enyhén szólva felháborító eset. Miért tűri mindezt a meó? Pfei­fer Márton lemondóan legyint. — Én csak meós vagyok. A ke­resetet, kérem, más borítékolja. Ha egy­ kisebb alkatrészt kise­lejteznek, a munkás a kár egy ré­szét megtéríti, legközelebb jobban vigyáz. A nagy értékes darabok­nál viszont — most is ilyenről van szó — bármilyen sok is az utólagos javítási költség, ha az al­katrész még megmenthető, a dol­gozót nem lehet anyagilag bün­tetni Jól tudják ezt a műhelyben azoknál a munkáknál, ahol a leg­nagyobb gondosságra és figyelem­re lenne szükség. Könnyelműs­­ködnek, „rabolnak”. S ilyenkor jön a normakarbantartás s még tovább romlik a helyzet. Magas a százalék, s a normások nem néz­nek a százalékok mögé. Farag­ják, szigorítják a jó minőségű, gondos munka mellett egyébként is szoros időket.­ A munkás, aki fut a pénze után, igyekszik az új normát is a régi szinten túltelje­síteni. De milyen áron? Ezt a vég nélküli versenyfutást mintha va­lami ismeretlen­­ földöntúli erő diktálná. Nincs megállás? Lehet­ne. Meghallgathatnák a meósokat is, s a normakarbantartásokat ös­­­sze lehetne kapcsolni a minőségi követelmények, az átvételi feltéte­lek szigorításá­val. Változatlan, sőt növekvő darabidők mellett is érdemlegesen növekedhetne a termelékenység. De hát ki törődik a meósok véleményével? Ellenőrük ellenőrzése Továbbmegyünk a turbinala­­pát-műhelybe, s Pfeifer Márton gombolyít egyet a beszélgetés fo­nalán: — A minőséget nézem, s néha magam ellen beszélek. Az ellenőrzéssel nem válthatjuk meg a világot. A minőséget javítani csak a gyártásban lehet. Az el­lenforradalom előtt kétszer an­­­nyi meós volt a forgácsolóüzem­­ben, mint most, mégis rosszabb volt a minőség. És még jobb le­hetne, sőt a meósok száma is le­hetne kisebb. Egy kis turbinalapát hibája sokmilliós értékű gépet tehet hasznavehetetlenné. Ha a gyor­san forgó turbinából netán kire­pül a lapát, végigborotválhat

Next