Népszabadság, 1964. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

2 ­­i.»' SZ A lÍ A N­SAG A költségvetés vitájával folytatódott az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) iskolát. Az iskolareform központi gondolata, a munkára nevelés, a munkaoktatás bevezetése az egész társadalom osztatlan elismerésé­vel találkozott. A középfokú szo­cialista munkaiskola alapvető tí­pusának a szakközépiskolát te­kintjük, és ezt tartjuk a jövő ál­talánossá váló középiskolájának. Jelenleg azonban még jóval ke­vesebb szakközépiskolánk van, mint amennyit a társadalom máris igényel A szakközépiskolák létrehozására több gondot kell fordítani. Különösen fontosnak tartjuk a mezőgazdasági szak­­középiskolák felállítását. Az idei tanévben egyetemein­ken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján válogatták ki az első évfolyamok hallgatóit. Ami­kor pártunk VIII. kongresszusán elhatároztuk, hogy a közép- és a főiskolai felvételeknél megszün­tetjük a származás szerinti meg­különböztetést, abból indultunk ki, hogy társadalmunk osztályvi­­szonyai gyökeresen megváltoz­tak, az emberek megítélésében már nem a szociális származás a perdöntő, hanem a szocializmus iránti hűségük, végzett munká­juk, tehetségük és rátermettsé­gük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés háttérbe szorítja a mun­kás- és parasztfiatalokat az egye­temeken és főiskolákon. Nos, mit mutatnak a tények? Az idei tan­évben az egyetemekre és egyetemi jellegű főiskolák nappali tagoza­tára mintegy 14 000 hallgatót vet­tek fel; 44 százalékuk fizikai munkát végző szülők gyermeke. Ez azt igazolja, hogy a munkás­­osztály és a parasztság gyerme­kei jórészt leküzdötték azt a mű­veltségben hátrányt, amely az ér­telmiségi, kispolgári és más fog­lalkozású szülők gyermekeivel szemben korábban megvolt. Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól felkészült kommunista szemléletű szakem­berek képzésére. Egyetemi és fő­iskolai oktatásunk gyorsan fej­lődik. Az idén folytatjuk a Bu­dapesti Műszaki Egyetem bőví­tését, tovább építjük a Veszpré­mi Vegyipari Egyetemet, a Miskol­ci Nehézipari Műszaki Egyetemet, a Gödöllői Agrártudományi Egye­temet, új épületrészekkel gyara­podik a szegedi József Attila Tu­dományegyetem. Az idén meg­kezdik a Győri Építőipari Műsza­ki Egyetem tervezését. A szak­emberek képzésében már túlha­ladtuk a legtöbb fejlett tőkésor­­szágot, elértük a világszínvona­lat. Nálunk ezer lakosra 8 egye­temi hallgató jut, s ez azt je­lenti, hogy hazánk nemzetközi összehasonlításban az első öt or­szág között foglal helyet. Erre büszkék vagyunk. Nem elég azonban a szakembert kiképezni. Ahhoz is érteni kell, hogy mun­kájához megfelelő körülménye­ket teremtsünk, s lehetőséget ad­junk, hogy szakmai tudását a termelésben a legeredményeseb­ben gyümölcsöztesse. Sajnos, ezen a területen még sok hibá­ba ütközünk. Az a fölény, ame­lyet a tőkésországok felett a szakemberképzésben kivívtunk és kivívunk, akkor lesz még na­gyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket mindenütt a szakképzettségüknek és ráter­mettségüknek legjobban megfe­lelő munkakörben foglalkoztat­ják. Csakib­m s/ák országgal . Kereskedünk A továbbiakban hazánk nem­zetközi kapcsolatairól szólt Kál­lai elvtárs. Az utóbbi két évben hat újabb országgal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ma már a világ 60 államával állunk dip­lomáciai kapcsolatban és csak­nem száz országgal kereskedünk rendszeresen. Szilárd, belső hely­zetünk, a békés egymás mellett élés elveit megvalósító aktív kül­politikánk eredményeként hazánk nemzetközi tekintélye az utóbbi esztendőben tovább növekedett. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének 18. közgyűlésén nem ke­rült napirendre, elhalt az úgyne­vezett „magyar kérdés”. Hét éve folytatott töretlen és világos bel­-­és külpolitikánknak jelentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre elmúlt az az ,i­jlő. ..amikor a Magyar Nép­­i Köztársaság nevét a reakciós erők a hidegháborús uszításban a ha­ladással szemben fegyverként használhatták. Hazánk belső vi­szonyai, külpolitikája, kivívott nemzetközi tekintélye mind ha­tékonyabban segítik a béke és a haladás erőit világszerte. Figyelemre méltó tény az is, hogy a nyugati országok, közöt­tük az Észak-atlanti Szövetség egyes tagállamainak kezdemé­nyezésére az utóbbi hónapokban néhány diplomáciai képvisele­tünk szintje emelkedett. Külkép­viseleteinket a magyar—görög, a magyar—svájci, a magyar—an­gol, a magyar—francia, a ma­gyar—belga és a magyar—svéd viszonylatban kölcsönösen nagy­követségi szintre emeltük. Külpolitikánkban változatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük annak a testvéri barát­ságnak a szálait, amely hazánkat a szocialista világrendszer orszá­gaihoz és elsősorban a Szovjet­unióhoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt teremtsünk a Magyar Népköztár­Tisztelt Országgyűlés! „A múlt esztendőben világszerte tovább növekedtek a demokrácia,­a nem­zeti függetlenség , a béke és a szocializmus erői. Ennek ered­ményeként valamelyest enyhült a nemzetközi helyzet, annak elle­nére, hogy a háború megszállott­jai, a leghatalmasabb monopolis­ta csoportok továbbra is folytat­ták hidegháborús tevékenységü­ket. Javult a nemzetközi hely­zet, erősödött az a szellem, amely a vitás kérdéseket tárgyalások útján kívánja megoldani. E ked­vező légkör megteremtésében döntő fontosságú lépés volt a moszkvai részleges atomcsend­­egyezmény, amelyhez — egész népünk akaratát kifejezve — a Magyar Népköztársaság kormá­nya is csatlakozott. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 18 köz­gyűlése nyugodtabb légkörben zajlott le, a viták jórészt konst­ruktívak voltak. Ennek köszönhe­tő, hogy a három nagyhatalom között elvi megállapodás szüle­tett: nem küldenek atomfegyver­rel felszerelt mesterséges égites­tet az űrbe. Ezeket a megállapo­dásokat úgy tekinthetjük, mint további kezdeti lépéseket a le­szerelés irányába. Üdvözöljük a 18. közgyűlés azon határozatát is, amely az egészséges világke­reskedelem útjába álló akadá­lyok elhárításának megtárgyalá­sára nemzetközi konferenciát hí­vott egybe. Úgy véljük, ez is elő­mozdítja a népek közötti jobb megértést, segíti a kölcsönös elő­nyökön alapuló kereskedelmet és ezáltal is csökkenti a háborús veszélyt. A továbbiakban emlékeztetett arra, hogy léteznek még olyan be­folyásos imperialista érdekkö­rök és csoportok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhülése, s amelyek a legdur­vább provokációktól sem riadnak vissza, hogy ,a világ hajóját vi­haros, háborús veszélyekkel ter­hes tengereken tartsák. Ilyen pro­vokatív merényletnek esett ál­dozatul az Egyesült Államok fia­tal elnöke, John Kennedy, aki ugyan az elnöki székben az ame­rikai monopoltőke alapvető ér­­dekeit védte, de felismerte, hogy a régi módszerekkel az Egyesült Államok sem folytathatja politi­­s­áját, mert egy világháború az Egyesült Államok pusztulását is c­saság és a gyarmati rabságból­­ felszabadult független államok között. Korrekt, jó viszonyban akarunk élni a kapitalista társa­dalmi berendezésű államokkal is.­­ Azokkal az országokkal, amelyek­kel még rendezetlen ügyeink vannak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös meg­értés szellemében tárgyalásokat folytatni. Változatlanul valljuk: a szocia­lista Magyarország és a semleges Ausztria, mint két szomszédos állam, példát mutathatna a vi­lágnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésében, a kölcsönösen előnyös, gyüntölcsöző gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok fejlesztésében. Úgy gondoljuk, hogy ennek elérésére államközi kapcsolatainkat ma már maga­sabb érintkezési formákkal kell helyettesíteni. Úgy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsö­nös lépések történjenek a Ma­gyar Népköztársaság és az Egye­sült Államok közötti viszony ja­vítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zava­ró, ma még vitás kérdésekről hi­vatalos tárgyalások kezdődjenek,­­ maga után vonná. Azok az ultra­­reakciós jobboldali körök, ame- l­­yek meggyilkolását megszervez­ték, e tettükkel is a nemzetközi helyzet élezésére törekedtek. Céljukat nem sikerült megva­lósítaniuk, mert ezt egykönnyen nem teszi lehetővé a mai vi­lághelyzet, amelyben az erőfö­lény a béke, a szocialista világ­rend, a Szovjetunió oldalán van. Véleményünk szerint az Egye­sült Államok népének érdekét is az szolgálná, ha az új elnök megfelelő realitással vonná le a következtetéseket a világ mai helyzetéből, amely parancsolóan írja elő a vitás kérdések tárgya­lások útján történő rendezését. Ezután a szocialista Kuba nem­zetközi helyzetének megszilárdulá­sáról szólt Kállai elvtárs. Amikor 1962 októberében az amerikai im­perialisták által provokált karib- tengeri válságot a kubai kormány és a nép, együtt a Szovjetunióval és a világ haladó erőivel, a béke javára, a békés egymás mellett élés alapján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez visszavonulás, behódolás, sőt mi több, árulás. Nos, az az­óta eltelt idő fényesen igazol­ja, hogy a karib-tengeri vál­ság megoldása nem visszavonu­lás, hanem lényegében előretörés volt, ami biztosította a békét, ugyanakkor megszilárdította Kuba nemzetközi helyzetét is. Fidel Castro elvtárs moszkvai útja újabb bizonysága a fiatal Kubai Köztársaság szilárd belső és kül­ső helyzetének. A forradalmi Kuba a szocializmus erős szigete a nyugati féltekén: függetlensége, népének szabadsága mellett ott áll a hatalmas Szovjetunió és a szocialista világrendszer, ez pe­dig legyőzhetetlen erő! Kuba megítélésében józanabb szemlélet tör utat a kapitalista világban is. Több tőkésország fokozni óhajtja kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Az Egye­sült Államok által ki­kény­szen­tet­t gazdasági blokádon Kuba kaput nyitott. Ez is bizonyítja, hogy az élet realitásai elől nem lehet kitérni. A jövőben minden bizonnyal mind több tőkés állam tényként veszi tudomásul a szo­cialista Kuba létét és teremt vele kereskedelmi, gazdasági kapcso­latokat. , részével, köztük a világ legna­gyobb lélekszámú országával szemben hosszú időn át folytat­tak. örülünk a testvéri Kínai Népköztársaság nagy sikerének. Meg vagyunk győződve, hogy­ kö­­­­zel van a Kínai Népköztársaság jogainak helyreállítása az Egye­­­­sült Nemzetek Szervezetében is. Változatlanul valljuk, hogy a vil­­­lágszervezet csonka marad és nem lehet a béke teljes értékű t őre mindaddig, amíg nem foglal­­­­ja el ozt megillető helyét a Kínai Népköztársaság. A Kínai Népköztársaság elis­merése a Francia Köztársaság részéről még élesebb fényben mu­tatja meg a mai nyugatnémet po­litika tarthatatlanságát a Német Demokratikus Köztársasággal­­ szemben. Walter Ulbricht elvtárs,­­ a Német Demokratikus Köztársa­­­­ság Államtanácsának elnöke nemrégiben nagy fontosságú ja­vaslatot tett a Német Szövetsé­gi Köztársaság kancellárjának: a két Németország mondjon le az atomfegyverek gyártásáról, beszerzéséről, és tiltsa meg, hogy területén ilyeneket állomásoztas­sanak. A kancellár a javaslato­kat még csak át sem vette. Vi­lágos tehát: Adenauer ment, de a leglényegesebb kérdésben a nyugatnémet kormány továbbra is a realitásoktól elszakadt poli­tikát folytat, amikor nem akar tudomást venni a szomszédságá­ban levő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Német Demokratikus Köztársaságról, amelynek nemzetközi pozíciói erősödnek. A Német Demokrati­kus Köztársaság létéről, erejé­ről, fejlődéséről tudomást nem venni a politikai vakság jele. A német nép és a béke érde­két az szolgálná, ha a Német Szö­vetségi Köztársaság vezetői nem ezen az úton járnának. Mi arra törekszünk, hogy a Német Szövet­ségi Köztár­sasággal is a békés egymás mellett élés alapján ala­kítsuk kapcsolatainkat. Ennek szellemében kötöttünk megálla­podást kereskedelmi kirendeltsé­gek kölcsönös felállításáról és a kereskedelmi forgalom bővítésé­ről. Ezen az úton haladva lá­tunk lehetőséget kapcsolataink to­vábbi bővítésére. A vitás kérd­ések, tárgyalások útján kell rendezni Rónai Sándor elvtárs Hegyi Jánosné és Csornai Károly Veszprém megyei képviselőkkel beszélget. Az KNSZ nem lehet a b­éke teljes értékű őre a Kínai Népköztársaság nélkül A napokban a Kínai Népköz­társaság és a Francia Köztársa­ság közös közleményben jelentet­te be, hogy diplomáciai kapcsola­tot létesítenek egymással. A Kí­nai Népköztársaság megalakulá­sától kezdve a nemzetközi po­litikai élet egyik legfontosabb té­nyezője. Elismerésével a Francia Köztársaság kormánya ésszerű lé­pést tett. A nemzetközi helyzet­nek ez a fontos eseménye mu­tatja, hogy kezd töredezni az a realitásoktól elszakadt izolációs politika, amelyet a nyugati ha­talmak a szocialista országok egy 1964. február 1. s^umbal I­dvözöljük a Szovjetunió újabb javaslatait A békés egymás mellett élés politikájának érvényre jutását szolgálja Hruscsov elvtárs ja­vaslata, amelyet a világ állam- és kormányfőihez intézett a terü­leti és határviszályok békés, fegy­veres összetűzéseket kizáró meg­oldására. Hruscsov elvtárs javas­lata alkalmas arra, hogy meg­szabadítsa a világot a háborús feszültségek sok forrásától és meg­erősítse a békét. A Magyar Nép­­köztársaság kormánya üdvözölte a Szovjetunió kormányának újabb javaslatait és kifejezte egyetérté­sét azokkal. A javasolt nemzet­közi egyezmény egybeesik a Ma­gyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseivel; kormányunk kész minden szükséges lépést megten­ni, amellyel elősegítheti az egyez­mény megkötését. Meggyőződé­sünk, hogy a kormány állásfog­lalása, amely az országgyűlés ál­tal meghatározott külpolitikánk szellemében fogant, képviselő­­társaim helyeslésével és egyetér­tésével találkozik. A nemzetközi helyzet fontos­­ vonása, hogy a gyarmati rend­szer felbomlása erőteljes léptek­kel halad előre. Nemrégiben­­újabb független államokat üdvö­zölhettünk: Kenyát és Zanzibárt. Bár a gyarmatosítók nem szíve­sen válnak meg a jogtalanul bi­torolt birtokaiktól, tudniuk kell, hogy a Zanzibári Népköztársaság vagy más független állam kato­nai fenyegetése ma már nem ve­zet eredményre. Mindazok a né­pek, amelyek képesek kivívni sza­badságukat és függetlenségüket, meg is tudják azt védelmezni. Azt is tudniuk kell, hogy a szo­cialista világrendszer és a világ haladó erői ebben a küzdelem­ben a nemzeti függetlenségüket kivívott, azt védelmező népek mellett vannak. Ezért is elítéljük az Észak-atlanti Szerződés tagál­lamainak Ciprus szigete ellen tervezett katonai intervencióját. Úgy véljük, hogy a ciprusiaknak maguknak kell megoldaniuk prob­lémáikat. A genfi leszerelési értekezlet újabb ülésszakával kapcsolatban felhívta a figyelmet a szocialis­ta országok részéről megnyilvá­nuló jóakaratra: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa egyoldalúan 600 millió rubellal csökkentette az idei katonai kiadásokat; a Ma­gyar Népköztársaság kormánya szintén lehetőnek tartotta, hogy az idei költségvetésben kisebb összeget irányozzon elő honvé­delmi kiadásokra, mint amekko­rát az ötéves terv kidolgozásakor erre az évre meghatároztak. Mi azt szeretnénk — állapítot­ta meg Kállai elvtárs —, ha mi­nél előbb eljönne az az idő, ami­kor már egy fillért sem kell fegy­verre költeni. Gondolom, ezzel az óhajunkkal még­­ parlamentünk katonaképviselői is egyetértenek. Ők is könnyen találnának maguk­nak helyet a békés termelésben.­­ De ezt ma még nem tehetjük meg. Mindaddig éberen kell őr­ködnünk fegyveres erőink harc­készségén, amíg az imperialista hatalmak részéről háborús veszély fenyeget, amíg a békéért harcoló erőknek nem sikerül kivívniuk az általános és teljes leszerelést. Ha a nyugati hatalmak a szocialista országokéhoz hasonló jó szándék­kal küldték el képviselőiket Genfbe, akkor újabb lépésre van lehetőség az általános és teljes leszerelés útján. Erre kiváló al­kalmat nyújtanak azok a javas­latok, amelyeket a Szovjetunió képviselője terjesztett az érte­kezlet elé. Töretlenül folytatjuk eddigi politikánkat Beszéde további részében a pártszervezetek, az állami és tár­sadalmi szervek feladatairól szól­va aláhúzta, hogy terveinket csak a tömegek odaadó munkájával, a szocialista építésben való öntuda­tos részvételével valósíthatjuk meg. Nélkülözhetetlen tehát a tö­megek között a kiterjedt, széles körű felvilágosító és szervező (Folytatás a 3. oldalon.)

Next