Népszabadság, 1964. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

24 oldal — Ara 1,20 Ft SZABADSÁG 1964. május 1. péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXII. évf., 101.*. A MUNKA ÜNNEPÉN A Kossuth-nóta dallama 1890. május elsején új, nemzetköziséget hirdető szavakkal csendült fel Budapest utcáin: Indulj munkás tüntetésre, / Május hónap elsejére; / Nemzetközi munkásünnep, / Minden munkás ezt üli meg. / Éljen a munkásszövetség! Éljen a munkás! Ez volt az első szervezett, harcos nemzetközi május elseje Magyarországon: a párizsi munkáskongresszus határozatát a magyar dolgozók is megfogadták. Azóta ünnep számunkra ez a megújhodást, új reményt hirdető tavaszi nap; volt tüzes, volt véres, volt bujdosó, volt diadalmas, volt haragos, volt virágos — de mindig hirdette az összefogás, az egyesülés erejét, mindig harci seregszemle volt. Ma is az. Amikor ma a csattogó zászlók alatt felvonulunk, hogy május elsejét köszöntsük, a jelszavak füzénél, az indulók pezsdítő ritmusánál forróbban fűti szívünket az a tudat, hogy belekapcsolódunk a világ dolgozó millióinak nagy menetébe, egy csatasorban vagyunk a szabad társadalmat építő népekkel és azokkal, amelyek a mi példánkból merítenek erőt, hogy megszabaduljanak az elnyomástól. Vállvetve haladunk mindazokkal, akik világszerte tüntetnek ma a békéért, a szocializmusért, a szabadságért, azért, amit minden ember megérdemel: a boldogságért. Az emberiség történetében elsőnek szovjet földön bonthatták ki szabadon, félelem nélkül a májusi lobogót, öt évtized sem telt el azóta, s ma már májusi zászlókat lenget a szél a világ minden pontján. Tépett, fakó zászlókat, melyeket a munkásosztály vesztett és győztes csatáinak viharai lengettek, s hol vérrel, hol az öröm könnyeivel festették rájuk a szabadság jelszavát, de ott ragyog rajtuk ma is örökre, letörölhetetlenül. S újakat, melyekre még csak nemrég írták fel e szót, de most már nem titokban, hanem szabadon és nem mint vágyat, hanem mint valóságot. S ha fegyverektől fenyegetve is, de májusi zászlók emelkednek a büszke, néma paloták árnyékában a kunyhók fölé a belső és a kül- 6ő elnyomók szorításától szenvedő országokban is. S a májusi zászlók mindenütt ugyanazokat az eszméket jelképezik, s a szavakon: a nemzetközi munkásosztály, a világ dolgozói összefogásának, közös harcának ünnepe — ejtsék ki azokat száz-vagy ezerféle nyelven —, a világ népei mindenütt ugyanazokat a fogalmakat értik. Tizekre gondolva, a május else■*- jei ünnepi menetben úgy érezzük, mintha tágulna előttünk a tér, mintha nem lenne sem kezdete, sem vége, mintha oszlopunk beleolvadna egy vég nélkül menetelő ünnepi áradatba, amely átfogja az egész földgolyót, magába olvasztva minden népet, minden nemzetet a május elsejei eszme, a munkás nemzetköziség jegyében. Képzeletben szemlét tartunk seregeink fölött, s büszkeséggel, örömmel valljuk: lám megint erősebbek lettünk. Az úttörők országa ma már a kommunizmus építésének útjára tért; mindennapi alkotó munkájával, kultúrájának és tudományának világraszóló eredményeivel, az „egek ostromlóinak ’ hőstetteivel a gyakorlatban szinte nap mint nap bizonyítja vitathatatlan fölényét a tőkés társadalom felett Ezért az egyik legfontosabb, legigazabb májusi jelszó az, amely a Szovjetunió Kommunista Pártját, a hatalmas szovjetország népeit, a szocializmus, a kommunizmus úttörőit élteti. S túl a szovjet föld határain, ma már a Föld 14 országában, egymilliárd ember él a felszabadult munka, a győztes szocializmus országaiban, s mutatja az utat a még kizsákmányolt millióknak. Történelmileg rövid ideje — a legtöbb népi demokratikus országban csak mintegy másfél évtizede — győzött a proletárhatalom, s csak néhány éve jutottak el a szocializmus alapjai lerakásához. De ezek az évek alapvetően megváltoztatták országaink képét. Elmaradott agrárországok fejlett ipart építettek ki, analfabéták milliói tanulták meg a betűvetést, munkás- és parasztgyerekek százezrei hódították meg a tudomány fellegvárait, népesítették be régi és új egyetemek padsorait. A szocialista országok ma már a világ ipari termelésének csaknem kétötödét termelik és sikereik nap mint nap hirdetik a felszabadult munka lebírhatatlan erejét. Földrészeken, óceánokon vág át a tekintetünk, s megpihen egy időre a szocializmus amerikai szigetének, a hős kubai népnek májusi zászlóin. Nem tiporhatta őket vérbe az imperialista cselszövés, nem lövészárkok, hanem új gyárak és lakóházak felett lengenek, hirdetve, hogy a munkásosztály nemzetközi összefogása az építésben, az imperializmus elleni harcban nem szimbólum és nem nemes szándék csupán, hanem cselekvő valóság, véd és segít, példát mutat és felemel, áthidalva földrészek és óceánok ezer és ezer kilométereit. S a szocializmus, a haladás eszméje újabb és újabb népeket hódít. Afrikai népek, amelyek néhány vagy akár csak egy esztendővel ezelőtt is még hiányoztak a felszabadult népek ünnepi menetéből, ma örömujjongással emelik magasba zászlóikat, melyekre végre szabadon írhatták fel a függetlenség, a szabadság, a kizsákmányolástól mentes társadalom jelszavát. Nyugatra vetjük tekintetünket, s mintha keményebben dobbannának lépteink, azzal az elszántsággal és keménységgel, amellyel ma a kapitalista országok dolgozói lépnek az utcák kövére. Betiltott felvonulások és gyűlések, rohamra kész rendőrök és fogadásra kész börtöncellák nem rettentik vissza a kapitalista országok munkásait, hogy újra figyelmeztessék elnyomóikat: május elseje eszméi kitörölhetetlenül élnek mindanynyiójuk szívében, erősödik a dolgozók határokon belüli és nemzetközi összefogása, s előbb-utóbb olyan árammá dagad, amelyeknek nem állhatják útját rendőrkordonok. A "j győzelmekre lelkesítő, erőt sugárzó ez a határokon és földrészeken átvonuló végeláthatatlan sereg, melynek mi is egyik oszlopa vagyunk. Ilyen erős és elszánt nemzetközi had még sohasem volt az emberiség történetében. Erejének titka mindenekelőtt az összeforrottságban, az egyetakarásban rejlik. S ez az összeforrottság, ez az egység — még ha árnyékot is vetnek rá a nézeteltérések közös dolgainkról — közös eszmékből, közös célokból táplálkozik. Nincs eszme, harci program, amely olyan létfontosságú és minden dolgozó számára vonzó feladatokat tűzhetne célul, mint a szocializmus eszméje. Ebben a szóban, szocializmus, benne foglaltatik a népek szabadsága, függetlensége, az emberek egyenlősége, joga mindenhez, ami emberi és az emberé a Földön, a lehetőség a gazdagabb, a gondtalanabb életre. Május elseje ma világszerte, inkább mint valaha, békeriadó is: „Békét a világnak!” Az elmúlt években számtalanszor beigazolódott a kommunista és munkáspártok lenini békepolitikájának bátorsága is, helyessége is: azért ünnepelhetjük békében ezt a napot, mert a szocialista országok történelmi felelősségérzettől áthatott békepolitikát folytatnak, s mert módjukban volt keresztülhúzni az imperializmus agresszív terveit, hiszen erősebbek. Ezt a programot vallják magukénak a világ dolgozói, emellett tüntetnek május elsején, ezek az eszmék növelték immár legyőzhetetlen történelmi erővé az imperializmus ellen, a békéért, a népek szabadságáért, a szocializmusért küzdők sok százmilliós táborát. A mai munkásünnepen köszöntjük a nemzetközi munkásosztályt, a világ dolgozóit, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért harcoló százmilliókat. Május elsején szocialista nemzeti egységünk demonstrálásával, összeforrottságunkkal, a munkásosztály legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus—leninizmus mellett tett hitvallásunkkal, a magyar és a szovjet nép barátságának, a szocialista országok testvéri együttműködésének nemcsak hirdetésével, hanem mindennapi, gyakorlati alkalmazásával is ország-világnak üzenjük: bízunk az emberiségben, erőinkben, a szocialista rendszer fölényében! Május elsejei ünnepi seregszemlénk öntudatot és meggyőződést sugároz: bizodalmunkat a szocialista világrendszer erejében és legyőzhetetlenségében. Május elsejének szép üzenete ez a bizalmi szavazás: bízunk a népekben, a teremtő béke erejében. Igent mondunk a szocialista országok barátságára; valljuk, hogy ez a barátság, ez a szolidaritás, amelyet minden támadástól, minden egységbontó kísérlettől védelmezni kívánunk, az emberiség békéjének és felemelkedésének egyik legfőbb biztosítéka. A magyar nép helyesli és támogatja azt a következetes, szilárd és elvhű marxista -leninista politikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt hét és fél éve lankadatlan erővel folytat, amelyből jottányit sem enged, s amely megszabja követendő utunkat. Ezen az úton haladva teljesült be hazánkban régi május elsejék álma, vittük diadalra a szocializmus ügyét. Milliók szorgalmas munkája építette, szépítette országunkat, az ő munkájukat hirdetik a gyárak, a bányák, a termelőszövetkezetek, az építkezések, az iskolák, a kutatóintézetek. Őket, a munka embereit, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket köszöntjük e tavaszi seregszemlén. Köszöntjük hazánk, a Magyar Népköztársaság népét, erősödő szocialista nemzeti egységét. A magyar közvélemény meghallja, visszhangozza és megfogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt jelszavát: „Jó munkával, erőink összefogásával előre a szocializmus teljes győzelméért, népünk boldogabb jövőjéért!”