Népszabadság, 1964. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-02 / 127. szám
1961. június 2, kedd Moszkvai tudósítónk telefonjelentése : Szovjet—amerikai konzuli egyezmény Moszkvában a szovjet külügyminisztérium Tolsztoj utcai palotájában — ugyanabban a helyiségben, ahol az atomcsendegyezményt parafálták — hétfő délután aláírták a szovjet—amerikai konzuli megállapodást. Ez az első ilyen jellegű megegyezés a szovjet— amerikai diplomáciai kapcsolatok történetében, és létrejöttét több hónapig tartó magas szintű tárgyalások előzték meg. A jelenlegi egyezmény akkor lép majd életbe, ha a két ország törvényhozásának szervei ratifikálják, ezután pedig Washingtonban letétbe helyezik. A most létrejött egyezmény lehetővé teszi konzulátus nyitását szovjet és amerikai városokban, körülírja tevékenységüket, biztosítja az Egyesült Államok területén működő szovjet konzulátusi személyzet diplomáciai immunitását. (Az Egyesült Államok — eltérően a Szovjetuniótól — általában nem biztosítja a konzuli személyzet diplomáciai mentességét.) A most létrejött megállapodás egyebek közt lehetővé teszi a konzul részére, hogy rövid időn belül érintkezésbe léphessen országának azokkal az állampolgáraival, akiket vád alá helyeztek, letartóztattak. A megállapodás — amely kétségkívül kedvezően hat majd a kölcsönös utazásokra — fokozza a bizalom légkörét a két ország mindinkább normalizálódó kapcsolataiban. A konzuli megállapodást Gromiko szovjet külügyminiszter és Kohler, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete írta alá; jelen volt Kuznyecov külügyminiszter-helyettes és a szovjet külügyminisztérium számos más vezetője, mintegy 60 szovjet és külföldi újságíró. Az ünnepélyes aláírás után Gromiko elvtárs emelkedett szólásra. „Jelentős pozitív lépésnek” nevezte az egyezményt, amely annak a tendenciának folytatását jelenti a nemzetközi kapcsolatok terén, amely a moszkvai részleges atomcsendszerződéssel kezdődött. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy e tendencia tovább fog erősödni, ha mindkét fél fokozza erőfeszítéseit a megegyezés érdekében.Kohler nagykövet a konzuli megállapodást „nagyszerű eseménynek” nevezte, amely ösztönzően hat majd, és megkönnyíti az álláspontok közeledését más kérdésekben is. Vajda Péter Mikojan beszámolója japáni útjáról Anasztasz Mikojan vasárnap a moszkvai televízióban beszámolt a szovjet parlamenti küldöttség Japánban tett látogatásáról. Kijelentette, hogy a küldöttség látogatása eredményes volt és előmozdította a két ország egymáshoz való közeledését. Felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi években megváltozott a hangulat Japánban. A japán nép békét akar — mondotta. — Ez pedig azt jelenti, hogy barátságban szeretne élni szomszédjával, a Szovjetunióval. A kormányszintű tárgyalásokon — mutatott rá Mikojan — a korábbinál jobb megértés uralkodott és jelentős előrehaladást értünk el. A békeszerződés megoldása azonban nem bizonyult lehetségesnek. A japán kormány meg szeretné kapni a Kuru-szigetcsoport tót szigetét, amelyek Szovjet-Kamcsatka közlekedési kapui. Mikojan annak a véleményének adott kifejezést, hogy türelemre van szükség és meg kell várni azt az időt, amíg a békeszerződéssel kapcsolatos ellentétek elsimulnak. De addig is — mondotta — fejleszteni kell az érintkezést és a barátságot, mert ez meggyorsítja a békeszerződés aláírását. kérdésekről. A testvérpártokkal és testvérországokkal való kapcsolatokban helyreállt az egyenjogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve. Az SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésére rendeződtek a kapcsolatok a szocialista Jugoszláviával, megszűntek a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetőségével szemben hangoztatott alaptalan vádak. A szovjet kormány felszámolta az NDK-ban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában és Kínában régebben szovjet részvétellel létesített vegyes részvénytársaságokat, és ezek vagyonát vagy teljesen, vagy túlnyomórészt ellenszolgáltatás nélkül átadta az illető országoknak. Országunk lemondott a Port Artur-i és dalniji haditengerészeti támaszpontokra vonatkozó jogairól. Mindez előmozdította a szocialista országok összefogását az igazi nemzetköziség szilárd talaján, az SZKP kongresszusának határozatait fordulóponttá tette a szocialista közösség fejlődésében. A személyi kultusz következményeinek leküzdése a szocialista országokon belül, és a köztük levő kapcsolatokban, nem mindenkinek volt ínyére. Egyes szocialista országokban akadtak a személyi kultusznak meggyőződéses hívei. Ezek megszokták a személyi hatalmat, elszoktak attól, hogy a néppel tanácskozzanak, meghallgassák a nekik címzett bíráló megjegyzéseket. Az ilyenfajta vezetők szükségtelennek, sőt egyenesen kórosnak tartják a szocialista demokráciát, a népi kezdeményezés kibontakozását, a személyekre való tekintet nélkül érvényesülő bírálatot. ■ Ennélfogva mindent elkövettek, hogy fenntartsák a személyi kultusz ideológiáját és gyakorlatát, és ezt saját szükségleteiknek megfelelően alkalmazzák. Ez történt Albániában és Kínában. Magától értetődik, hogy ezeknek az országoknak a külpolitikájában, a többi szocialista országgal való kapcsolataiban is előbb-utóbb törvényszerűen meg-mutatkozott annak hatása, hogy vezetőik fenntartották a sztálini személyi kultusz idején kialakult módszereket, a belpolitikában elkövetett nagy hibákat, sőt arra törekedtek, hogy e hibákat mindenáron igazolják. Nem véletlen jelenség tehát az Albán Munkapárt és a Kínai Kommunista Párt vezetőségének eleinte leplezett, majd nyílt ellenzéki álláspontja az SZKP XX. pártkongresszusának határozataival szemben. Azokban a módszerekben, amelyeket a KKP vezetősége most rá akar kényszeríteni a szocialista közösségre, a személyi kultusz időszakában fennállott viszonyok jelentkeznek új köntösben. A szocialista országok kölcsönös kapcsolatait meghatározó elvek közül a kínai vezetők elsősorban azt az elvet emelik ki és hangsúlyozzák, hogy minden szocialista ország önálló és független. A kínai vezetők gyakorlati cselekedetei viszont azt mutatják, hogy mindaz, amit az „önállóságról” és „függetlenségről” hangoztatnak, csupán képmutatás és félrevezetés. Politikájuk voltaképpen más célt követ: 1. A szocialista népek nemzeti öntudatának növekedésére, a Sztálin által meghonosított módszerek igazságos elítélését kihasználva éket akarnak verni a Szovjetunió és a többi szocialista ország közé, alá akarják ásni, az SZKP tekintélyét és befolyását, viszályt akarnak kelteni a testvérállamok között. 2. Különleges helyzetet akarnak szerezni maguknak a szocialista közösségben, és rá akarják kényszeríteni akaratukat a testvérországokra és testvérpártokra. A kínai vezetők eretneknek, a marxizmus-leninizmus elárulójának nyilvánítanak mindenkit, aki nem ért egyet nézeteikkel. Az ő értelmezésük szerint az egység azt jelentené, hogy a testvérpártok, teljesen meghódolnak a KKP vezetőségének hegemonikus törekvései előtt. A nyílt vita megszüntetésének feltételeként a KKP vezetősége azt követeli, hogy az SZKP „érvénytelenítse” a XX. és a XXII. kongresszus határozatait, továbbá azokat a dokumentumokat, amelyek elítélik a kínai vezetők „külön irányvonalát”. Kínában hivatalos politikai irányvonallá vált a beavatkozás a Szovjetunió és egész sor szocialista ország belső ügyeibe. A KKP vezetőinek az a törekvése, hogy különleges szerepet játsszanak a szocialista közösségben, ékesen megnyilvánul a jugoszláv és az albán kérdésben elfoglalt álláspontjukban. A kínai vezetők az albán vezetőket használták fel eszközül abban a harcban, amelyet a testvérpártok megegyezésen alapuló irányvonala ellen, a szocialista államok egysége ellen indítottak. Az albán vezetők szovjetellenes lépéseit sugalmazva és támogatva, a kínai vezetők nem számoltak sem a szocialista közösség érdekeivel, sem pedig a hősies albán nép érdekeivel. Módszeresen, hidegvérűen és megfontoltan szovjetellenes vonalra terelték a tiranai politikusokat, meghiúsították a szovjet kormány minden kísérletét, amellyel rendezni próbálta kapcsolatait Albániával. Az SZKP Központi Bizottsága minden lehetőt megtett, hogy rendezze Albánia és a Szovjetunió viszonyát a proletár nemzetköziség elvei, a nemzeti szuverenitás és egyenjogúság tiszteletben tartása alapján. Csupán akkor, amikor már nem maradt kétség afelől, hogy az Albán Munkapárt vezetősége az SZKP, a Szovjetunió elleni nyílt politikai harc útjára lépett, kényszerültünk arra, hogy válaszul politikai lépéseket tegyünk. Mi azonban most is úgy vélekedünk, hogy Albánia szocialista ország marad, és népeink barátsága előbb-utóbb felülkerekedik az albán vezetők nacionalizmusán. Csak elítélni lehet a KKP vezetőségének Jugoszláviával szemben tanúsított magatartását. Mint ismeretes, a jugoszláv kommunisták nem értenek egyet a kínai vezetőkkel, nem osztják, sőt igazságos bírálatban részesítik nézeteiket. Az „egyenjogúság” és a „be nem avatkozás” kínai bajnokai erre a személyi kultusz időszakéban szokásos módszereknek megfelelően reagálnak. Nerre riadtak vissza attól az állítástól sem, hogy Jugoszláviában „a burzsoázia diktatúrája uralkodik”, sőt nem is csak ez, hanem „a legbarbárabb fasiszta diktatúra”, továbbá, hogy Jugoszlávia „az amerikai imperiaizmus különleges rendeltetésű ellenforradalmár csapata”. A kínai vezetők a maguk nézeteit „egyetemes igazságnak” próbálják feltüntetni és mindenáron rá akarják kényszeríteni a többi szocialista országra, a többi kommunista pártra. A Jugosszláviéhoz fűződő viszony kérdését tették olyan kritériummá, amelynek segítségével megállapítható a marxista—leninista pártok „igazhitűsége”, lojalitása a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság iránt. Az, aki Jugoszláviát kapitalista országnak tartja, az „igazi” forras dalmár, „igazi” marxista—leninista, így csak olyanok járhatnak el, akik egyáltalán nem viselik szívükön a szocialista országok I egységének és összeforrottságának erősítését. Aki azonban másként I gondolkodik, az „opportunista” és „reakciós”. Ha el akarjuk érni az összes szocialista országok igazi i tartós egységét, akkor meg kell tanulnunk egymást megérteni és megbecsülni. A kommunisták elismerik minden nemzet, minden ország jogát az önálló és független fejlődésre, és minden vonalon támogatják is ezt, mert ebben látják a nemzetek állandó közeledésének, testvéri együttműködésének és szoros szövetségének egyetlen útját. Ezt a politikát ajánlja és valósítja meg következetesen a Szovjetunió Kommunista Pártja. Az MSZKP abból indul ki, hogy a szocialista közösségben elsősorban akkor lehet sikeresen megvalósítani a kölcsönös kapcsolatok helyes elveit, ha megvan valamennyi szocialista ország teljes egyenjogúsága, függetlensége és szuverenitása. A szocialista országok egysége csak, mint szuverén és egyenjogú államok egysége lehet szilárd. NÉPSZABADSÁG A vietnami kormány is javasolja a Laosszal foglalkozó nemzetközi értekezlet megtartását Bush saigoni villámlátogatása . Újabb amerikai fenyegetőzések a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen Xuan Thuy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere a genfi értekezlet társelnökeihez szombaton intézett levelében javasolta, hívják össze haladéktalanul Phnom Penhbe, Kambodzsa fővárosába a genfi értekezleten részt vett országok nemzetközi értekezletét a laoszi helyzet megvitatására. Vientiane-i jelentés szerint egyébként Souvanna Phouma elnökletével minisztertanácsot tartottak a laoszi fővárosban. Az ülésen a külügyi kormánybizottság elnöke Souvanna Phouma, a belügyi bizottságé pedig Pheng Phongsavan belügyminiszter lett. A jobboldali, valamint a Souvanna Phoumát támogató más csapatok tábornokaiból alakított katonai bizottság élére Nosavan tábornok miniszterelnök-helyettes, a jobboldali erők vezére került. A másik két bizottság a gazdasági és pénzügyekkel, illetve a szociális kérdésekkel és a tájékoztatás ügyeivel foglalkozik. Mint ismeretes, a Laoszi Hazafias Front Pártja nem ismeri el a kormány egyoldalú átszervezését. Szufanuvong, laoszi miniszterelnök-helyettes Souvanna Phouma miniszterelnökhöz intézett táviratában bejelentette, tiltakozik az ellen, hogy Souvanna Phouma egyoldalúan és önkényesen semleges politikusokat nevezett ki gazdasági és tájékoztatási miniszternek, a Laoszi Hazafias Front Pártjának biztosított tárcák élére. A délkelet-ázsiai feszültséggel függ össze Bushvillámlátogatása Saigonban. Az amerikai külügyminiszter — úton a Hawaii-szigetekre — vasárnap reggel Saigonba érkezett. Másfél órás saigon tartózkodása alatt Bush tájékoztatást kapott Khanh tábornok dél-vietnami diktátortól a helyzet legújabb fejleményeiről. „Sorsdöntő napok előtt állunk" — jelentette ki az amerikai külügyminiszter, azokra a megbeszélésekre célozva, amelyek Honoluluban kezdődnek az Egyesült Államok távol-keleti fegyveres erői parancsnokainak bevonásával. Mint ismeretes, Bush azt kívánja megtudni a Csendesóceán térségében tapasztalatokat szerzett tábornokoktól, hogyan tartósíthatná az Egyesült Államok befolyását — ha kell, akár a fegyveres intervenció fokozásával is — Délkelet-Ázsiában. Visnyevszkij, a Pravda washingtoni tudósítója kommentárjában foglalkozik az amerikai diplomaták és katonai vezetők küszöbönálló honolului értekezletével. — Washington most nagy erőfeszítést fejt ki, hogy elhárítsa az amerikai politikát Délkelet- Ázsiában fenyegető kudarcot — állapítja meg. — Vezető amerikai körökben a kérdést illetően fejetlenség és bizonytalanság uralkodik Ezt bizonyítja egyebek közt az a tény, hogy nem sokkal a Fehér Házban tartott megbeszélések után az amerikai stratégák újabb tanácskozásra ülnek össze a Hawaii-szigeteken. A tudósító ezután arról ír, hogy az amerikai közvélemény mind szélesebb rétegei ébrednek rá a dél-vietnami amerikai beavatkozás kilátástalanságára. Ugyanakkor már az amerikai vezetők közül is többen felemelték tiltakozó szavukat a délkelet-ázsiai intervenció ellen. Ezért most Washingtonban sokat beszélnek arról, hogy a Fehér Ház nem kíván „túl messzire elmenni” Délkelet-Ázsiában. Mindazonáltal — állapítja meg a tudósító— az események azt bizonyítják, hogy az amerikai vezetők mindinkább engednek a szélsőséges militaristák követeléseinek. Az amerikai szélsőséges körök újabb nyilatkozatai szerint Washington a Vietnami Demokratikus Köztársaság megtámadására készül. A legleplezetlenebb ilyen megnyilatkozás Melvin Laird köztársaság párti képviselő szájából hangzott el, aki a következőket jelentette ki: „A kormánynak az az álláspontja, hogy Észak ellen vonuljon és mi most már hozzáfogtunk az előkészületekhez. Ezek az előkészületek voltaképpen már néhány hónapja tartanak ...” Egy újságíró megkérdezte, azt jelenti-e kijelentése, hogy az amerikai kormány „be akar törni Észak-Vietnamba?” Laird így válaszolt: „A kormány elő kívánja készíteni a behatolást Észak-Vietnamba, nyilatkozatomnak is ez a lényege. Úgy véljük, fel kell készülnünk rá, hogy benyomuljunk Észak-Vietnamba. Már hosszabb ideje ezt a nézetet vallom és örvendek, hogy a kormány is ezt az álláspontot teszi magáévá." Hozzáfűzte még, hogy szóba kerültek azok az indítványok is, amelyek szerint a vietnami harcokban „vegyszereket” és „kis hatósugarú nukleáris fegyvereket” is bevetnének. E javaslatokról azonban döntés nem született. Mint az MTI londoni tudósítója jelenti, a hétfői angol lapok vezető helyen adnak hírt arról, hogy az amerikai kormány a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni hadműveletiek terveivel foglalkozik. Angol megfigyelők nem tekintik véletlennek, hogy e tervek szellőztetésére a honolului „válságértekezlet” előestéjén kerül sor. Londonban attól tartanak, hogy az amerikai ultrák fegyvercsörtetése még inkább megmerevíti Washington hivatalos álláspontját. Az Observer sürgeti az angol kormányt, hogy a lengyel kompromisszumos javaslat alapján szorgalmazza a tárgyalások megindítását. „Nagy-Britanniának — írja a tekintélyes hetilap — meg kell értetnie Washingtonnal, hogy a háború kiterjesztése Észak- Vietnamra katasztrofális veszélyeket idézne elő egész Ázsiában.” Mára halasztották Nehru utódjának megválasztását Az Indiai Nemzeti Kongreszszus Párt végrehajtó bizottsága vasárnap ismét összeült, hogy megválassza az elhunyt Nehru indiai miniszterelnök utódát, aki egyben a párt új elnöke is lesz. A zárt ajtók mögött tartott háromórás tanácskozás után a párt szóvivője közölte, hogy döntés nem történt és ezért kedden újabb ülést tartanak Ezen a párt parlamenti képviselői is részt vesznek. Kamaradzs, a párt elnöke tanácskozásokat folytat a párt parlamenti képviselőivel abból a célból, hogy Nehru utódát egyhangúlag választhassák meg. Vasárnap több mint száz ,kongresszus párti képviselővel beszélt, hétfőn további háromszáz képviselőt hívott össze. A jelölési harcnak tulajdonkénpen tét személy között kell eldőlni. Az egyik Sasztri tárca nélküli miniszter, aki Nehru betegsége idején a miniszterelnöki teendőiket ellátta, a másik Morardzsi Deszai volt pénzügyminiszter, aki ragaszkodik jelöléséhez, mert azt állítja, hogy jog szerint őt illeti az első hely a pártban eltöltött idő alapján. (MTI) 3