Népszabadság, 1964. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

1961. június 2, kedd Moszkvai tudósítónk telefonjelentése : Szovjet—amerikai konzuli egyezmény Moszkvában a szovjet külügy­minisztérium Tolsztoj utcai palo­tájában — ugyanabban a helyiség­ben, ahol az atomcsendegyezményt parafálták — hétfő délután aláír­ták a szovjet—amerikai konzuli megállapodást. Ez az első ilyen jellegű megegyezés a szovjet— amerikai diplomáciai kapcsolatok történetében, és létrejöttét több hónapig tartó magas szintű tár­gyalások előzték meg. A jelenlegi egyezmény akkor lép majd életbe, ha a két ország törvényhozásának szervei ratifikálják, ezután pedig Washingtonban letétbe helyezik. A most létrejött egyezmény le­hetővé teszi konzulátus nyitását szovjet és amerikai városokban, körülírja tevékenységüket, bizto­sítja az Egyesült Államok terüle­tén működő szovjet konzulátusi személyzet diplomáciai immuni­tását. (Az Egyesült Államok — el­térően a Szovjetuniótól — általá­ban nem biztosítja a konzuli sze­mélyzet diplomáciai mentességét.) A most létrejött megállapodás egyebek közt lehetővé teszi a kon­zul részére, hogy rövid időn belül érintkezésbe léphessen országá­nak azokkal az állampolgáraival, akiket vád alá helyeztek, letartóz­tattak. A megállapodás — amely kétségkívül kedvezően hat majd a kölcsönös utazásokra — fokozza a bizalom légkörét a két ország mindinkább normalizálódó kap­csolataiban. A konzuli megállapodást Gro­­miko szovjet külügyminiszter és Kohler, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete írta alá; je­len volt Kuznyecov külügymi­niszter-helyettes és a szovjet kül­ügyminisztérium számos más ve­zetője, mintegy 60 szovjet és kül­földi újságíró. Az ünnepélyes aláírás után Gromiko elvtárs emelkedett szó­lásra. „Jelentős pozitív lépésnek” nevezte az egyezményt, amely an­nak a tendenciának folytatását jelenti a nemzetközi kapcsolatok terén, amely a moszkvai részleges a­tomcsends­zerződéssel kezdődött. A szovjet külügyminiszter hang­súlyozta, hogy e tendencia tovább fog erősödni, ha mindkét fél fo­kozza erőfeszítéseit a megegyezés érdekében.­­Kohler nagykövet a konzuli megállapodást „nagyszerű eseménynek” nevezte, amely ösz­tönzően hat majd, és megkönnyíti az álláspontok közeledését más kérdésekben is. Vajda Péter Mikojan beszámolója japáni útjáról Anasztasz Mikojan vasárnap a moszkvai televízióban beszámolt a szovjet parlamenti küldöttség Japánban tett látogatásáról. Ki­jelentette, hogy a küldöttség lá­togatása eredményes volt és elő­mozdította a két ország egymás­hoz való közeledését. Felhívta a figyelmet arra, hogy az utóbbi években megváltozott a hangulat Japánban. A japán nép békét akar — mondotta. — Ez pedig azt jelenti, hogy barátságban szeret­ne élni szomszédjával, a Szovjet­unióval. A kormányszintű tárgyalá­sokon — mutatott rá Mikojan — a korábbinál jobb megértés ural­kodott és jelentős előrehaladást értünk el. A békeszerződés meg­oldása azonban nem bizonyult lehetségesnek. A japán kormány meg szeretné kapni a Kuru-szi­­getcsoport tót szigetét, amelyek Szovjet-Kamcsatka közlekedési kapui. Mikojan annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy türelemre van szükség és meg kell várni azt az időt, amíg a békeszerződéssel kapcsolatos el­lentétek elsimulnak. De addig is — mondotta — fejleszteni kell az érintkezést és a barátságot, mert ez meggyorsítja a békeszerződés aláírását. kérdésekről. A testvérpártokkal és testvérországokkal való kap­csolatokban helyreállt az egyen­jogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve. Az SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésére rendeződtek a kapcsolatok a szocialista Jugo­szláviával, megszűntek a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének vezetőségével szemben hangoztatott alaptalan vádak. A szovjet kormány felszámolta az NDK-ban, Magyarországon, Ro­mániában, Bulgáriában és Kíná­ban régebben szovjet részvétellel létesített vegyes részvénytársasá­gokat, és ezek vagyonát vagy teljesen, vagy túlnyomórészt el­lenszolgáltatás nélkül átadta az illető országoknak. Országunk lemondott a Port Artur-i és dalniji haditengerészeti tá­maszpontokra vonatkozó jogai­ról. Mindez előmozdította a szo­cialista országok összefogását az igazi nemzetköziség szilárd ta­laján, az SZKP kongresszusának határozatait fordulóponttá tette a szocialista közösség fejlődésében. A személyi kultusz következ­ményeinek leküzdése a szocialis­ta országokon belül, és a köztük levő kapcsolatokban, nem min­denkinek volt ínyére. Egyes szo­cialista országokban akadtak a személyi kultusznak meggyőző­­déses hívei. Ezek megszokták a személyi hatalmat, elszoktak at­tól, hogy a néppel tanácskozza­nak, meghallgassák a nekik cím­zett bíráló megjegyzéseket. Az ilyenfajta vezetők szükségtelen­nek, sőt egyenesen kórosnak tart­ják a szocialista demokráciát, a népi kezdeményezés kibontako­zását, a személyekre való tekin­tet nélkül érvényesülő bírálatot. ■ Ennélfogva mindent elkövettek, hogy fenntartsák a személyi kul­tusz ideológiáját és gyakorlatát, és ezt saját szükségleteiknek megfelelően alkalmazzák. Ez tör­tént Albániá­ban és Kínában. Magától értetődik, hogy ezek­nek az országoknak a külpo­litikájában, a többi szocialista országgal való kapcsolataiban is­­ előbb-utóbb törvényszerűen meg-­­mutatkozott annak hatása, hogy vezetőik fenntartották a sztálini személyi kultusz idején kialakult módszereket, a belpolitikában el­követett nagy hibákat, sőt arra törekedtek, hogy e hibákat min­denáron igazolják. Nem véletlen jelenség tehát az Albán Munka­párt és a Kínai Kommunista Párt vezetőségének eleinte leplezett, majd nyílt ellenzéki álláspontja az SZKP XX. pártkongresszusá­nak határozataival szemben. Azokban a módszerekben, ame­lyeket a KKP vezetősége most rá akar kényszeríteni a szocialista közösségre, a személyi kultusz időszakában fennállott viszonyok jelentkeznek új köntösben. A szocialista országok kölcsö­nös kapcsolatait meghatározó el­vek közül a kínai vezetők első­sorban azt az elvet emelik ki és hangsúlyozzák, hogy minden szo­cialista ország önálló és független. A kínai vezetők gyakorlati csele­kedetei viszont azt mutatják, hogy mindaz, amit az „önállóságról” és „függetlenségről” hangoztatnak, csupán képmutatás és félreveze­tés. Politikájuk voltaképpen más célt követ: 1. A szocialista népek nemzeti öntudatának növekedé­sére, a Sztálin által meghonosított módszerek igazságos elítélését ki­használva éket akarnak verni a Szovjetunió és a többi szocialista ország közé, alá akarják ásni, az SZKP tekintélyét és befolyását, viszályt akarnak kelteni a test­vérállamok között. 2. Különleges helyzetet akarnak szerezni ma­guknak a szocialista közösségben, és rá akarják kényszeríteni aka­ratukat a testvérországokra és testvérpártokra. A kínai vezetők eretneknek, a marxizmus-leninizmus eláruló­­jának nyilvánítanak mindenkit, aki nem ért egyet nézeteikkel. Az ő értelmezésük szerint az egység azt jelentené, hogy a testvérpár­tok, teljesen meghódolnak a KKP vezetőségének hegemonikus törek­vései előtt. A nyílt vita megszün­tetésének feltételeként a KKP ve­zetősége azt követel­i, hogy az SZKP „érvénytelenítse” a XX. és a XXII. kongresszus határozatait, továbbá azokat a dokumentumo­kat, amelyek elítélik a kínai ve­zetők „külön irányvonalát”. Kínában hivatalos politikai irányvonallá vált a beavat­kozás a Szovjetunió és egész sor szocialista ország belső ügyeibe. A KKP vezetőinek az a törek­vése, hogy különleges szerepet játsszanak a szocialista közösség­ben, ékesen megnyilvánul a jugo­szláv és az albán kérdésben el­foglalt álláspontjukban. A kínai vezetők az albán vezetőket hasz­nálták fel eszközül abban a harc­ban, amelyet a testvérpártok meg­egyezésen alapuló irányvonala el­len, a szocialista államok egysége ellen indítottak. Az albán veze­tők szovjetellenes lépéseit sugal­mazva és támogatva, a kínai veze­tők nem számoltak sem a szocia­lista közösség érdekeivel, sem pedig a hősies albán nép érdekei­vel. Módszeresen, hidegvérűen és megfontoltan szovjetellenes vo­nalra terelték a tiranai politiku­sokat, meghiúsították a szovjet kormány minden kísérletét, amellyel rendezni próbálta kap­csolatait Albániával. Az SZKP Központi Bizottsága­­ minden lehetőt megtett, hogy ren­dezze Albánia és a Szovjetunió viszonyát a proletár nemzetközi­ség elvei, a nemzeti szuverenitás és egyenjogúság tiszteletben tar­tása alapján. Csupán akkor, ami­kor már nem maradt kétség afe­lől, hogy az Albán Munkapárt ve­zetősége az SZKP, a Szovjetunió elleni nyílt politikai harc útjára lépett, kényszerültünk arra, hogy válaszul politikai lépéseket te­gyünk. Mi azonban most is úgy vélekedünk, hogy Albánia szocia­lista ország marad, és népeink ba­rátsága előbb-utóbb felülkereke­dik az albán vezetők nacionaliz­musán. Csak elítélni lehet a KKP ve­zetőségének Jugoszláviával szem­ben tanúsított magatartását. Mint ismeretes, a jugoszláv kommunis­ták nem értenek egyet a kínai vezetőkkel, nem osztják, sőt igaz­ságos bírálatban részesítik néze­teiket. Az „egyenjogúság” és a „be nem avatkozás” kínai bajnokai erre a személyi kultusz időszaké­­ban szokásos módszereknek meg­­­­felelően reagálnak. Nerre riadtak­­ vissza attól az állítástól sem, hogy­­ Jugoszláviában „a burzsoázia dik­­­­tatúrája uralkodik”, sőt nem is­­ csak ez, hanem „a legbarbárabb fasiszta diktatúra”, továbbá, hogy Jugoszlávia „az amerikai imperia­­­­­izmus különleges rendeltetésű ellenforradalmár csapata”. A kínai vezetők a maguk né­­­­zeteit „egyetemes igazságnak”­­ próbálják feltüntetni és minden­áron rá akarják kényszeríteni a­­ többi szocialista országra, a töb­bi kommunista pártra. A Jugo­­s­szláviéhoz fűződő viszony kérdé­sét tették olyan kritériummá,­­ amelynek segítségével megálla­pítható a marxista—leninista pár­­­­tok „igazhitűsége”, lojalitása a­­ Kínai Kommunista Párt és a Kí­­­­nai Népköztársaság iránt. Az,­­ aki Jugoszláviát kapitalista or­­­­szágnak tartja, az „igazi” forra­­s dal­már, „igazi” marxista—leninis­ta, így csak olyanok járhatnak el, akik egyáltalán nem viselik­­ szívükön a szocialista országok I egységének és összeforrottságának erősítését. Aki azonban másként I gondolkodik, az „opportunista” és „reakciós”. Ha el akarjuk érni az összes szocialista országok igazi i tartós egységét, akkor meg kell­­ tanulnunk egymást megérteni és megbecsülni. A kommunisták el­ismerik minden nemzet, minden ország­ jogát az önálló és függet­len fejlődésre, és minden vonalon támogatják is ezt, mert ebben lát­ják a nemzetek állandó közeledé­sének, testvéri együttműködésé­nek és szoros szövetségének egyet­­­­len útját. Ezt a politikát ajánlja és való­­s­­ítja meg következetesen a Szov­jetunió Kommunista Pártja. Az M­SZKP abból indul ki, hogy a­­ szocialista közösségben elsősorban­­ akkor lehet sikeresen megvalósí­­t­­ani a kölcsönös kapcsolatok he­­­­lyes elveit, ha megvan valamen­­­­­nyi szocialista ország teljes egyen­­­­jogúság­a, függetlensége és szuve­renitása. A szocialista országok egysége csak, mint szuverén és egyenjogú államok egysége lehet szilárd. NÉPSZABADSÁG A vietnami kormány is javasolja a Laosszal foglalkozó nemzetközi értekezlet megtartását Bush saigoni villámlátogatása . Újabb amerikai fenyegetőzések a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen Xuan Thuy, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság külügy­minisztere a genfi értekezlet társelnökeihez szombaton inté­zett levelében javasolta, hívják össze haladéktalanul Phnom Penhbe, Kambodzsa fővárosába a genfi értekezleten részt vett or­szágok nemzetközi értekezletét a laoszi helyzet megvitatására. Vientiane-i jelentés szerint egyébként Souvanna Phouma el­nökletével minisztertanácsot tar­tottak a laoszi fővárosban. Az ülésen a külügyi kormánybizott­ság elnöke Souvanna Phouma, a belügyi bizottságé pedig Pheng Phongsavan belügyminiszter lett. A jobboldali, valamint a Souvan­na Phoumát támogató más csa­patok tábornokaiból alakított ka­tonai bizottság élére Nosavan tá­bornok miniszterelnök-helyettes, a jobboldali erők vezére került. A másik két bizottság a gazdasá­gi és pénzügyekkel, illetve a szo­ciális kérdésekkel és a tájékozta­tás ügyeivel foglalkozik. Mint ismeretes, a Laoszi Ha­zafias Front Pártja nem ismeri el a kormány egyoldalú átszervezé­sét. Szufanuvong, laoszi minisz­terelnök-helyettes Souvanna Phouma miniszterelnökhöz inté­zett táviratában bejelentette, til­takozik az ellen, hogy Souvanna Phouma egyoldalúan és önké­nyesen semleges politikusokat ne­vezett ki gazdasági és tájékozta­tási miniszternek, a Laoszi Ha­zafias Front Pártjának biztosított tárcák élére. A délkelet-ázsiai feszültséggel függ össze Bush­­villámlátogatása Saigonban. Az amerikai külügy­miniszter — úton a Hawaii-szi­getekre — vasárnap reggel Sai­gonba érkezett. Másfél órás sai­gon­ tartózkodása alatt Bush tá­jékoztatást kapott Khanh tá­bornok dél-vietnami diktátortól a helyzet legújabb fejleményeiről. „Sorsdöntő napok előtt állunk" — jelentette ki az amerikai kül­ügyminiszter, azokra a megbe­szélésekre célozva, amelyek Ho­noluluban kezdődnek az Egyesült Államok távol-keleti fegyveres erői parancsnokainak bevonásá­val. Mint ismeretes, Bush azt kívánja megtudni a Csendes­­óceán térségében tapasztalato­kat szerzett tábornokoktól, ho­gyan tartósíthatná az Egyesült Államok befolyását — ha kell, akár a fegyveres intervenció fo­kozásával is — Délkelet-Ázsiá­­ban. Visnyevszkij, a Pravda wa­shingtoni tudósítója kommentár­jában foglalkozik az amerikai diplomaták és katonai vezetők küszöbönálló honolului értekez­letével. — Washington most nagy erő­feszítést fejt ki, hogy elhárítsa az amerikai politikát Délkelet- Ázsiában fenyegető kudarcot — állapítja meg. — Vezető ameri­kai körökben a kérdést illetően fejetlenség és bizonytalanság uralkodik Ezt bizonyítja egyebek közt az a tény, hogy nem sokkal a Fehér Házban tartott megbe­szélések után az amerikai stra­tégák újabb tanácskozásra ülnek össze a Hawaii-szigeteken. A tudósító ezután arról ír, hogy az amerikai közvélemény mind szélesebb rétegei ébrednek rá a dél-vietnami amerikai beavatko­zás kilátástalanságára. Ugyan­akkor már az amerikai vezetők közül is többen felemelték til­takozó szavukat a délkelet-ázsiai intervenció ellen. Ezért most Washingtonban sokat beszélnek arról, hogy a Fehér Ház nem kí­ván „túl messzire elmenni” Dél­­kelet-Ázsiában. Mindazonáltal — állapítja meg a tudósító— az események azt bizonyítják, hogy az amerikai vezetők mindin­kább engednek a szélsőséges mi­litaristák követeléseinek. Az amerikai szélsőséges körök újabb nyilatkozatai szerint Wa­shington a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság megtámadására készül. A legleplezetlenebb ilyen megnyilatkozás Melvin Laird köz­társaság párti képviselő szájából hangzott el, aki a következőket jelentette ki: „A kormánynak az az álláspontja, hogy Észak ellen vonuljon és mi most már hoz­záfogtunk az előkészületekhez. Ezek az előkészületek voltakép­pen már néhány hónapja tarta­nak ...” Egy újságíró megkérdezte, azt jelenti-e kijelentése, hogy az amerikai kormány „be akar törni Észak-Vietnamba?” Laird így vá­laszolt: „A kormány elő kívánja készíteni a behatolást Észak-Viet­­namba, nyilatkozatomnak is ez a lényege. Úgy véljük, fel kell ké­szülnünk rá, hogy benyomuljunk Észak-Vietnamba. Már hosszabb ideje ezt a nézetet vallom és ör­­vendek, hogy a kormány is ezt az álláspontot teszi magáévá." Hozzáfűzte még, hogy szóba ke­rültek azok az indítványok is, amelyek szerint a vietnami har­cokban „vegyszereket” és „kis hatósugarú nukleáris fegyvere­ket” is bevetnének. E javasla­tokról azonban döntés nem szü­letett. Mint az MTI londoni tudósí­tója jelenti, a hétfői angol lapok vezető helyen adnak hírt arról, hogy az amerikai kormány a Vietnami Demokratikus Köztár­saság elleni hadműveletiek ter­veivel foglalkozik. Angol megfi­gyelők nem tekintik véletlennek, hogy e tervek szellőztetésére a honolului „válság­értekezlet” elő­estéjén kerül sor. Londonban at­tól tartanak, hogy az amerikai ultrák fegyvercsörtetése még in­kább megmerevíti Washington hivatalos álláspontját. Az Observer sürgeti az angol kormányt, hogy a lengyel komp­­romisszumos javaslat alapján szorgalmazza a tárgyalások meg­indítását. „Nagy-Britanniának — írja a tekintélyes hetilap — meg kell értetnie Washingtonnal, hogy a háború kiterjesztése Észak- Vietnamra katasztrofális veszé­lyeket idézne elő egész Ázsiá­ban.” Mára halasztották Nehru utódjának megválasztását Az Indiai Nemzeti Kongresz­­szus Párt végrehajtó bizottsága vasárnap ismét összeült, hogy megválassza az elhunyt Nehru indiai miniszterelnök utódát, aki egyben a párt új elnöke is lesz. A zárt ajtók mögött tartott háromórás tanácskozás után a párt szóvivője közölte, hogy dön­tés nem történt és ezért kedden újabb ülést tartanak Ezen a párt parlamenti képviselői is részt vesznek. Kamaradzs, a párt elnöke ta­nácskozásokat folytat a párt par­lamenti képviselőivel abból a cél­ból, hogy Nehru utódát egyhan­gúlag választhassák meg. Vasár­nap több mint száz ,kongresszus párti képviselővel beszélt, hétfőn további háromszáz képviselőt hí­vott össze. A jelölési harcnak tulajdonkén­pen tét személy között kell el­dőlni. Az egyik Sasztri tárca nél­küli miniszter, aki Nehru beteg­sége idején a miniszterelnöki te­endőiket ellátta, a másik Mo­­rardzsi Deszai volt pénzügymi­niszter, aki ragaszkodik jelölésé­hez, mert azt állítja, hogy jog szerint őt illeti az első hely a pártban eltöltött idő alapján. (MTI) 3

Next