Népszabadság, 1964. július (22. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Arago fillér NÉPSZABADSÁG 1964. július 1. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 152. szám Hogyan tovább? Nemrégen készült el a Központi Statisztikai Hivatal előzetes jelentése az idei év első öt hónapjának gazdasági eredményeiről. A jelentésben közölt és lapunkban már ismertetett adatok általános képet adnak a népgazdaság egyes ágainak fejlődéséről. Mindenekelőtt arról, hogy az ipar termelése — az idényjellegű élelmiszeripar nélkül — január—május hónapokban 10 százalékkal haladta meg a múlt év hasonló időszakának termelési szintjét, ami két százalékkal több, mint amennyivel a terv az első félévben számolt. A termelés növekedésének viszont csak mintegy a fele, nem pedig a várt és kívánatos kétharmada eredt a munka termelékenységének emelkedéséből. Átfogóbban, részletesebben majd csak a júniusi tervteljesítési számok ismertében elemezhetjük az év első felének eredményeit. De arra már most megvan a lehetőség, hogy levonjunk néhány tanulságot az eddig eltelt hónapok tapasztalataiból, s azokat felhasználva, jobban megoldjuk a ma kezdődő második félév feladatait. A sokféle tennivaló közül a népgazdaság további fejlődését döntően befolyásolja és meghatározza az 1964. évi beruházási tervek teljesítése. A kormány úgy határozta meg az építőipar 1964. évi tervét, hogy feladatait belső tartalékainak jobb kihasználásával hiánytalanul elvégezhesse. Az idén kell elkészülnie az egyik legjelentősebb vegyipari létesítményünknek, a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárának, hogy már az ősszel több hazai műtrágyával láthassuk el a mezőgazdaságot. Az idei terv számol a gépipar alapanyaggyártó bázisának további kiszélesítésével, ezt szolgálja a diósgyőri Lenin Kohászati Művek durvahengerművének Szintén a befejezéshez közeledő rekonstrukciója, korszerűsítése. A népgazdaság növekvő villamosenergia-ellátásának biztosítására a második és a harmadik negyedévben üzembe kell helyezni a Dunamenti Hőerőmű második 50 megawattos gépegységét, a Pécsi Hőerőmű 18 megawattos hőszolgáltató berendezéseit, és az 5-ös számú 50 megawattos áramfejlesztő blokkját. E néhány legnagyobb ipari létesítmény megemlítése csupán érzékelteti a feladatok nagyságát, de távolról sem fejezi ki a beruházási tervekben szereplő, szerteágazó feladatok bonyolultságát. Az építők az első öt hónapban nagyjából azonos létszámmal, lényegesen több építési, szerelési munkát végeztek el, mint a múlt év ugyanezen hónapjaiban, a tervben előírt feladatokat azonban sem az ipari, sem a lakásépítkezéseken nem teljesítették maradéktalanul. Ezért az év második felében még nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az építőipar erőinek koncentrálására, a gépek és a munkaidő jobb kihasználására, a beruházók és a kivitelezők együttműködésének megjavítására, hogy az elmaradást pótolni, a határidőket tartani lehessen.Ehhez azonban az is feltétlenül szükséges, hogy az építkezések megvalósulásával összhangban, a gépek és a gépi berendezések idejében az építő-szerelőipar rendelkezésére álljanak. A gépszállítások késedelme tavaly is és a megelőző években is késleltette igen sok beruházás üzembe helyezését a tervezett határidőre, s ilyen veszélyek most is mutatkoztak. Az akadályok mielőbbi elhárítása a hazai gépiparra, importgépek esetében pedig a külkereskedelemre vár. A soron következő feladatok másik döntő láncszeme, exportkötelezettségeink pontos teljesítése, a gazdaságosan értékesíthető, keresett árucikkek termelésének további növelése, az export árualapok szélesítése. A gyógyszeripar, a vegyipar, a gépipar, a könnyű- és élelmiszeripar s más iparágak, továbbá a külkereskedelmi vállalatok már eddig is jelentős erőfeszítéseket tettek — nem is eredménytelenül — a tavalyinál mintegy hét százalékkal magasabb exporttervek teljesítéséért, a népgazdaság fizetési mérlegének javításáért. A feladatok nagyobbik részét azonban még ezután kell elvégezni. (Nem szólva itt a mezőgazdasági export növelésének majd csak a betakarítás után felmérhető összes lehetőségeiről. Elengedhetetlen tehát az exportfeladatok szigorú napirenden tartása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a termelési kooperáció nagyobb rendjének megteremtése. Még inkább a köztudatba kell vinni; a magyar termékek keresletét, világpiaci versenyképességét csak úgy biztosíthatjuk, ha az üzemek és a külkereskedelem a szállítási határidőket pontosan betartják, ha iparunk rugalmasabban alkalmazkodik a külföldi vásárlók minőségi és választéki igényeihez, a korszerűség követelményeihez. A gyártás korszerűsítésének, a termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének egyik fő akadálya még mindig a termelés hullámzása az üzemekben és az építkezéseken. Az építőiparban júniusban a jelek szerint rekordot ért el a „lakásátadási csúcs”, s várható, hogy a harmadik negyedévben még magasabb lesz ez az egyáltalán nem kívánatos, többnyire a minőséget is károsan befolyásoló rekord. A gépipar igen jelentős üzemeiben szinte állandósult a korábban csak az egyes évközi tervperiódusok végén jelentkező hajrá és kapkodás. Emiatt a mértéktelen (és gyakran törvénytelen!) túlóráztatás, főleg az alkatrészgyártásban már az év eleje óta tart. Mindez arra figyelmezteti a vállalatok, minisztériumok vezetőit, hogy mielőbb hozzanak megfelelő intézkedéseket a jobb anyag- és alkatrészellátásra,a műszaki-szervezési feladatok következetesebb megvalósítására, a termelési kooperáció megjavítására. Az anyaghiányt a gépiparban gyakran az öntvények rossz minősége okozza. A helyenként tűrhetetlenül magas öntvényselejt oka pedig sajnos nemritkán az öszszecsapott munka, a fegyelmezetlenség, az ellenőrzés hiánya. A Csepel Vas- és Fémművek könynyűfémöntödéjében például, mint a népi ellenőrzés vizsgálata kiderítette, egyszerűen ilyen okok miatt egy év alatt két-háromszorosára nőtt egyes motorkerékpáralkatrészek selejtje. Jogos a kérdés: vajon, miért nem az üzem vezetői teremtettek rendet nyomban, amikor a lazaság első jelei mutatkoztak? Így idejében elkerülhették volna, hogy a rossz öntvények súlyos gondokat okozzanak a motorkerékpárgyár alkatrészgyártásának, tervteljesítésének. A népgazdaságnak mérhetetlen károkat okoz az olyan kohászati tervteljesítés, amely állandóan borotvaélen táncoltatja a feldolgozó üzemek munkáját, arra kárhoztatva őket, hogy sok ezer és sok tízezer munkaórát, túlórát, többletenergiát fordítsanak feleslegesen az általuk szállított rejtett hibás anyagok megmunkálására. A selejtgyártás, a technológiai fegyelem megsértése azonban, sajnos, nemcsak egyes öntödékben dívik. Az Adócsőgyárban például a munkaselejt értéke csaknem ötmillió forintra rúgott már az év első három hónapjában. A Ganz-MÁVAG-ban 52 ezer óra pótidőt, bért utalványoztak ugyanennyi idő alatt nagyrészt a minőségi hibák kijavítására, selejtpótlásra stb. A menynyiségi szemlélet semmilyen indokolással nem egyeztethető össze a párt gazdaságpolitikájával, a népgazdaság érdekeivel. Nem lehet elnézni, hogy egyik-másik üzemben éppen a tervteljesítésre hivatkozva hanyagolják el a gyártástechnológiai előírásokat. Hiszen a termékek szolid és megbízható minősége egyik legfőbb követelménye a tervek megvalósításának, a lakosság jobb ellátásának és külkereskedelmi érdekeink védelmének. Hogyan tovább a második félévben? — a kérdésre a konkrét helyzetet, a körülményeket mérlegelve kell megkeresni a helyes választ minden gyárban, minden munkahelyen, a középszintű irányítószervekben, s a minisztériumokban. A problémák és feladatok megoldásának kulcsa a vezetés színvonalának emelése. A módszer — mint azt legutóbb például a Csepel Motorkerékpárgyárban, valamint a SZIM kőbányai gyáregységében is tapasztaltuk — az egyszemélyi felelősség határozottabb érvényesítése, a szükséges önállóság biztosítása , megkövetelése, a céltudatosabb anyagi ösztönzés. Előbbé, rugalmasabbá kell tenni mielőbb a nagyvállalatok, trösztök vezetésének módszereit is, nehogy a helyenként túlzott és felesleges centralizáció, s az azzal együtt járó bürokrácia lerontsa a sok helyes elv és elképzelés gyakorlati értékét. Erről is és másról is bizonyára sok szó esik majd a hamarosan sorra kerülő vállalati, műszaki értekezleteken, termelési tanácskozásokon. A vezetők feladata felfigyelni az észrevételekre, az építő szándékú bírálatokra, javaslatokra. Az ő feladatuk elsősorban, hogy a dolgozók segítőkészségét és alkotni akarását a második félévi feladatok elvégzésének szolgálatába állítsák. ■ ------. Oroszt István Kiküldött munkatársunk jelenti: Barátságos légkörben folynak a hivatalos tárgyalások Oslóban Hruscsov elvtárs norvégiai látogatásának második napján Gerhardsen miniszterelnök dolgozószobájában ültek a tárgyalóasztal köré a szovjet és norvég küldöttségek. A megbeszélések a már az első napon kialakult nyugodt, barátságos légkörben zajlottak. A háromórás megbeszélések nagyobbik részét a nemzetközi problémáknak szentelték. Norvég részről hangsúlyozták, hogy a két világrendszer közti különbségek ellenére közös érdek a fegyveres konfliktusok elkerülése. Gerhardsen nagy fontosságot tulajdonított a részleges leszerelési intézkedéseknek. Hruscsov elvtárs különösen a német probléma fontosságát hangsúlyozta. Kifejezte azt a véleményét, hogy a többi vitás nemzetközi kérdés megoldásában aligha lehet előrehaladást elérni a német békeszerződés megkötése és Nyugat-Berlin helyzetének rendezése nélkül. A megbeszélések második részében a szovjet—norvég kapcsolatokról volt szó. Mindkét fél a meglevő jószomszédi viszony továbbfejlesztését kívánja. A kereskedelem a két ország között az utóbbi években nem növekedett. Megállapodtak egyébként, hogy az év végén lejáró szovjet—norvég kereskedelmi szerződés helyett újabb hároméves egyezményt kötnek majd, s ezen további együttműködést irányoznak majd elő a többi között a két ország északi határát képező Puszvik folyó vízienergiájának közös felhasználásában. Tárgyalások folynak egy újabb szovjet vízi erőmű létesítéséről a murmanszki területen, amelyet norvég cégek építenének szovjet berendezésekkel. Szó volt az Atlanti-óceán északi részében folytatott halászati együttműködésről is. A gazdasági kérdések vitája közben Trygve Lie, a kormány tagjai a volt ENSZ-főtitkár megjegyezte, hogy amiről szó van, bizonyára kevésbé lesz érdekes, mint amit Hruscsov miniszterelnök a nemzetközi helyzetről mondott. „Lehet, hogy nem olyan érdekes. — válaszolta Hruscsov —, de mindenképpen rendkívül hasznos.” (Folytatás a 2. oldalon.) A meg nem ünnepelt függetlenségi napon az ENSZ-hadsereg kivonult Kongóból Lemondott az Adoula-kormány A keddi nappal véget ért a kongói ENSZ-katonák megbízatása és a kéksisakosok utolsó alakulatai is elhagyták az éppen negyedik éve felszabadult országot. Egyébként, mint jelentettük, a nemzeti ünnep minden külső jel nélkül telik el, Kaszavubu elnök elhalasztotta az ünnepségek megtartását. New Yorkban kedden nyilvánosságra hozták U Thant ENSZ- főtitkár jelentését a kongói helyzetről. A főtitkár jelentésében hangsúlyozza, hogy véleménye szerint a kongói helyzet — noha sokat javult 1960 júliusához képest — nem túlságosan biztató. Mialatt Mobutu csapatai az ország különböző részeiben rendszertelen és vereségekkel tarkított háborút vívnak a partizánokkal, Léopoldville-ben lázas politikai tanácskozások folynak. Kaszavubu rádióbeszédben jelentette be, hogy a kormány lemondását elfogadta, de az ügyek vitelével átmeneti időre továbbra is Adoulát és kabinetjét bízta meg. Kaszavubu néhány napon belül kormányalakítási megbízást ad egy szerinte alkalmas és „senki által sem gyűlölt”, „erőskezű politikusnak”. Kaszavubu egyben közölte, hogy személyesen vette át a kongói hadsereg főparancsnokságát — „szoros együttműködésben” Mobutuval. Folytatódik az országos népszavazás is az új alkotmánytervezetről, amely — jóváhagyás esetén — átmeneti kormány létrehozásáról intézkedik. A léopoldville-i tárgyalások homlokterében az „országos megbékélés” úgynevezett kerekasztalkormányának létrehozása áll. Részt vesz a megbeszélésen Adoula miniszterelnök és Kaszavubu elnök, továbbá a két korábbi szakadár vezető: Csembe és a Dél-Kaszai tartomány egykori diktátora, Kalondzsi. A VPI értesülése szerint már léopoldville-i diplomáciai megfigyelők is arra hajlanak, hogy Csombét „tippeljék" új miniszterelnöknek. Csombe — mint ismeretes — egy ideje azt állítja magáról, hogy ő az ellenzéki erők összefogásának szószólója. Beleillik a képbe hétfő este elhangzott nyilatkozata, amely szerint Adoula biztosította őt, hogy Gizenga volt miniszterelnök-helyettest, Lumumba követőjét, akit a központi kormány börtönben tart, „néhány órán belül” szabadon fogják bocsátani, mégpedig az ő, Csembe közbenjárására ... KONGÓbÓL kivonultak az ENSZ-csapatok, s nyomukban rendkívül zavaros belpolitikai helyzet maradt; a nyugati hatalmak kongói kiszolgálói lázasan próbálnak egységre jutni egymással a partizánmozgalom elleni harcban. Az Adoula-kormány lemondott, s a kormányalakítási tárgyalásokon vezérszerepet játszik Csembe, akinek szakadár tevékenysége volt az egyik fő oka annak idején az ENSZ-csapatok behívásának. A SZOVJET—NORVÉG tárgyalásokon, amelyek nyílt barátságos légkörtan folynak, a külpolitikai nézetek megvitatása mellett különösen behatóan foglalkoznak gazdasági kérdésekkel. Hruscsov elvtárs ma vidéki körútra indul. A CIPRUSI KÉRDÉSRŐL tovább folynak a diplomáciai tárgyalások, amelyeknek különös érdekessége, hogy — bár egymásról tudni sem akarnak — egy idősen tartózkodik Párizsban Papandreu görög és Inönü török miniszterelnök. A NYUGATNÉMET ELNÖKVÁLASZTÁST ma tartják meg Nyugat-Berlinben: a bonni ultrák provokatív módon azért tették ezúttal is a várost az elnökválasztás színhelyévé, hogy dokumentálják törvénytelen igényüket Nyugat-Berlinre.