Népszabadság, 1964. július (22. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara­go fillér NÉPSZABADSÁG 1964. július 1. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 152. szám Hogyan tovább? Nemrégen készült el a Központi Statisztikai Hivatal előzetes jelen­­­­tése az idei év első öt hónapjának gazdasági eredményeiről. A jelen­tésben közölt és lapunkban már ismertetett adatok általános ké­pet adnak a népgazdaság egyes ágainak fejlődéséről. Mindenek­előtt arról, hogy az ipar termelé­se — az idényjellegű élelmiszer­ipar nélkül — január—május hó­napokban 10 százalékkal haladta meg a múlt év hasonló időszaká­nak termelési szintjét, ami két százalékkal több, mint amennyi­vel a terv az első félévben szá­molt. A termelés növekedésének viszont csak mintegy a fele, nem pedig a várt és kívánatos kéthar­mada eredt a munka termelé­kenységének emelkedéséből. Átfogóbban, részletesebben majd csak a júniusi tervteljesítési szá­mok ismertében elemezhetjük az év első felének eredményeit. De arra már most megvan a lehető­ség, hogy levonjunk néhány ta­nulságot az eddig eltelt hónapok tapasztalataiból, s azokat fel­használva, jobban megoldjuk a ma kezdődő második félév felada­tait. A sokféle tennivaló közül a népgazdaság további fejlődését döntően befolyásolja és meghatá­rozza az 1964. évi beruházási ter­vek teljesítése. A kormány úgy határozta meg az építőipar 1964. évi tervét, hogy feladatait belső tartalékainak jobb kihasználásá­val hiánytalanul elvégezhesse. Az idén kell elkészülnie az egyik legjelentősebb vegyipari létesít­ményünknek, a Tiszai Vegyikom­binát műtrágyagyárának, hogy már az ősszel több hazai műtrá­gyával láthassuk el a mezőgazda­ságot. Az idei terv számol a gép­ipar alapanyaggyártó bázisának további kiszélesítésével, ezt szol­gálja a diósgyőri Lenin Kohászati Művek durvahengerművének Szintén a befejezéshez közeledő rekonstrukciója, korszerűsítése. A népgazdaság növek­vő villamos­­energia-ellátásának biztosítására a második és a harmadik negyed­évben üzembe­­ kell helyezni a Dunamenti Hőerőmű második 50 megawattos gépegységét, a Pécsi Hőerőmű 18 megawattos hőszol­gáltató berendezéseit, és az 5-ös számú 50 megawattos áramfej­lesztő blokkját. E néhány legna­gyobb ipari létesítmény megemlí­tése csupán érzékelteti a felada­tok nagyságát, de távolról sem fe­jezi ki a beruházási tervekben szereplő, szerteágazó feladatok bonyolultságát. Az építők az első öt hónapban nagyjából azonos létszámmal, lé­nyegesen több építési, szerelési munkát végeztek el, mint a múlt év ugyanezen hónapjaiban, a terv­ben előírt feladatokat azonban sem az ipari, sem a lakásépítke­zéseken nem teljesítették mara­déktalanul. Ezért az év második felében még nagyobb erőfeszíté­seket kell tenni az építőipar erői­nek koncentrálására, a gépek és a munkaidő jobb kihasználására, a beruházók és a kivitelezők együttműködésének megjavításá­ra, hogy az elmaradást pótolni, a határidőket tartani lehessen.­­Eh­hez azonban az is feltétlenül szükséges, hogy az építkezések megvalósulásával összhangban, a gépek és a gépi berendezések ide­jében az építő-szerelőipar rendel­kezésére álljanak. A gépszállítá­sok késedelme tavaly is és a megelőző években is késleltette igen sok beruházás üzembe he­lyezését a tervezett határidőre, s ilyen veszélyek most is mutatkoz­tak. Az akadályok mielőbbi elhá­rítása a hazai gépiparra, import­gépek esetében pedig a külkeres­kedelemre vár. A soron következő feladatok másik döntő láncszeme, ex­port­kötelezettségeink pontos teljesí­tése, a gazdaságosan értékesíthe­tő, keresett árucikkek termelésé­nek további növelése, az export árualapok szélesítése. A gyógy­szeripar, a vegyipar, a gépipar, a könnyű- és élelmiszeripar s más iparágak, továbbá a külkereske­delmi vállalatok már eddig is je­lentős erőfeszítéseket tettek — nem is eredménytelenül — a ta­valyinál mintegy hét százalékkal magasabb exporttervek teljesíté­séért, a népgazdaság fizetési mér­legének javításáért. A feladatok nagyobbik részét azonban még ezután kell elvégezni. (Nem szól­va itt a mezőgazdasági export nö­velésének majd csak a betakarí­tás után felmérhető összes lehe­tőségeiről.­ Elengedhetetlen tehát az exportfeladatok szigorú napi­renden tartása, a műszaki fej­lesztés meggyorsítása, a termelé­si kooperáció nagyobb rendjének megteremtése. Még inkább a köz­tudatba kell vinni; a magyar ter­mékek keresletét, világpiaci ver­senyképességét csak úgy biztosít­hatjuk, ha az üzemek és a külke­reskedelem a szállítási határidő­ket pontosan betartják, ha ipa­runk rugalmasabban alkalmazko­dik a külföldi vásárlók minőségi és választéki igényeihez, a korsze­rűség követelményeihez. A gyártás korszerűsítésének, a termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének egyik fő akadálya még mindig a ter­melés hullámzása az üzemekben és az építkezéseken. Az építőipar­ban júniusban a jelek szerint re­kordot ért el a „lakásátadási csúcs”, s várható, hogy a harma­dik negyedévben még magasabb lesz ez az egyáltalán nem kívána­tos, többnyire a minőséget is ká­rosan befolyásoló rekord. A gép­ipar igen jelentős üzemeiben szinte állandósult a korábban csak az egyes évközi terv­periódusok vé­gén jelentkező hajrá és kapkodás. Emiatt a mértéktelen (és gyakran törvénytelen!) túlóráztatás, főleg az alkatrészgyártásban már az év eleje óta tart. Mindez arra fi­gyelmezteti a vállalatok, miniszté­riumok vezetőit, hogy mielőbb hozzanak megfelelő intézkedése­ket a jobb anyag- és alkatrész­­ellátásra,­­a műszaki-szervezési feladatok következetesebb meg­valósítására, a termelési kooperá­ció megjavítására. Az anyaghiányt a gépiparban gyakran az öntvények rossz minő­sége okozza. A helyenként tűrhe­tetlenül magas öntvényselejt oka pedig sajnos nemritkán az ösz­­szecsapott munka, a fegyelmezet­lenség, az ellenőrzés hiánya. A Csepel Vas- és Fémművek köny­­nyűfémöntödéjében például, mint a népi ellenőrzés vizsgálata kiderítette, egyszerűen ilyen okok miatt­ egy év alatt két-háromszo­­rosára nőtt egyes motorkerékpár­alkatrészek selejtje. Jogos a kérdés: vajon, miért nem az üzem vezetői teremtettek rendet nyomban, amikor a lazaság első jelei mutatkoztak? Így idejében elkerülhették volna, hogy a rossz öntvények súlyos gondokat okoz­zanak a motorkerékpárgyár al­katrészgyártásának, tervteljesí­tésének. A népgazdaságnak mérhetetlen károkat okoz az olyan kohászati tervteljesítés, amely állandóan borotvaélen táncoltatja a feldol­gozó üzemek munkáját, arra kár­hoztatva őket, hogy sok ezer és sok tízezer munkaórát, túlórát, többletenergiát fordítsanak fe­leslegesen az általuk szállított rej­tett hibás anyagok megmunká­lására. A selejtgyártás, a techno­lógiai fegyelem megsértése azon­ban, sajnos, nemcsak egyes öntö­dékben dívik. Az Adócsőgyárban például a munkaselejt értéke csaknem ötmillió forintra rúgott már az év első három hónapjá­ban. A Ganz-MÁVAG-ban 52 ezer óra pótidőt, bért utalványoz­tak ugyanennyi idő alatt nagy­részt a minőségi hibák kijavítá­sára, selejtpótlásra stb. A meny­­nyiségi szemlélet semmilyen in­dokolással nem egyeztethető össze a párt gazdaságpolitikájával, a népgazdaság érdekeivel. Nem le­het elnézni, hogy egyik-másik üzemben éppen a tervteljesítésre hivatkozva hanyagolják el a gyártástechnológiai előírásokat. Hiszen a termékek szolid és meg­bízható minősége egyik legfőbb követelménye a tervek megvaló­sításának, a lakosság jobb ellátá­sának és külkereskedelmi érde­keink védelmének. Hogyan tovább a második fél­évben? — a kérdésre a konkrét helyzetet, a körülményeket mér­legelve kell megkeresni a helyes választ minden gyárban, minden munkahelyen, a középszintű irá­nyítószervekben, s a minisztériu­mokban. A problémák és felada­tok megoldásának kulcsa a veze­tés színvonalának emelése. A módszer — mint azt legutóbb például a Csepel Motorkerékpár­gyárban, valamint a SZIM kő­bányai gyáregységében is tapasz­taltuk — az egyszemélyi felelős­ség határozottabb érvényesítése, a szük­séges önállóság biztosítása , megkövetelése, a céltudatosabb anyagi ösztönzés. Előbbé, rugal­masabbá kell tenni mielőbb a nagyvállalatok, trösztök vezetésé­nek módszereit is, nehogy a he­lyenként túlzott és felesleges centralizáció, s az azzal együtt járó bürokrácia lerontsa a sok helyes elv és elképzelés gyakorlati értékét. Erről is és másról is bizonyára sok szó esik majd a hamarosan sorra kerülő vállalati, műszaki értekezleteken, termelési tanács­kozásokon. A vezetők feladata fel­figyelni az észrevételekre, az építő szándékú bírálatokra, javaslatok­ra. Az ő feladatuk elsősorban, hogy a dolgozók segítőkészségét és alkotni akarását a második fél­évi feladatok elvégzésének szol­gálatába állítsák. ■ ------. Oroszt István Kiküldött munkatársunk jelenti: Barátságos légkörben folynak a hivatalos tárgyalások Oslóban Hruscsov elvtárs norvégiai lá­togatásának második napján Ger­­hardsen miniszterelnök dolgozó­­szobájában ültek a tárgyalóasz­tal köré a szovjet és norvég kül­döttségek. A megbeszélések a már az első napon kialakult nyu­godt, barátságos légkörben zajlot­tak. A háromórás megbeszélések na­gyobbik részét a nemzetközi problémáknak szentelték. Norvég részről hangsúlyozták, hogy a két világrendszer közti különbségek ellenére közös érdek a fegyveres konfliktusok elkerülése. Ger­­hardsen nagy fontosságot tulaj­donított a részleges leszerelési in­tézkedéseknek. Hruscsov elvtárs különösen a német probléma fon­tosságát hangsúlyozta. Kifejezte azt a véleményét, hogy a többi vitás nemzetközi kérdés megol­dásában aligha lehet előrehala­dást elérni a német békeszerző­dés megkötése és Nyugat-Berlin helyzetének rendezése nélkül. A megbeszélések második ré­szében a szovjet—norvég kapcso­latokról volt szó. Mindkét fél a meglevő jószomszédi viszony to­vábbfejlesztését kívánja. A ke­reskedelem a két ország között az utóbbi években nem növekedett. Megállapodtak egyébként, hogy az év végén lejáró szovjet—nor­vég kereskedelmi szerződés he­lyett újabb hároméves egyez­ményt kötnek majd, s ezen to­vábbi együttműködést irányoznak majd elő a többi között a két or­szág északi határát képező Pusz­vik folyó vízienergiájának közös felhasználásában. Tárgyalások folynak egy újabb szovjet vízi erő­mű létesítéséről a murmanszki területen, amelyet norvég cégek építenének szovjet berendezések­kel. Szó volt az Atlanti-óceán északi részében folytatott halá­szati együttműködésről is. A gazdasági kérdések vitája közben Trygve Lie, a kormány tagjai a volt ENSZ-főtitkár meg­jegyezte, hogy amiről szó van, bi­zonyára kevésbé lesz érdekes, mint amit Hruscsov miniszterel­nök a nemzetközi helyzetről mon­dott. „Lehet, hogy nem olyan ér­dekes. — válaszolta Hruscsov —, de mindenképpen rendkívül hasz­nos.” (Folytatás a 2. oldalon.) ­ A meg nem ünnepelt függetlenségi napon az ENSZ-hadsereg kivonult Kongóból Lemondott az Adoula-kormány A keddi nappal véget ért a kon­gói ENSZ-katonák megbízatása és a kéksisakosok utolsó alakulatai is elhagyták az éppen negyedik éve felszabadult országot. Egyéb­ként,­ mint jelentettük, a nemzeti ünnep minden külső jel nélkül telik el, Kaszavubu elnök elha­lasztotta az ünnepségek megtar­tását. New Yorkban kedden nyilvá­nosságra hozták U Thant ENSZ- főtitkár jelentését a kongói hely­zetről. A főtitkár jelentésében hangsúlyozza, hogy véleménye szerint a kongói helyzet — noha sokat javult 1960 júliusához ké­pest — nem túlságosan biztató. Mialatt Mobutu csapatai az or­szág különböző részeiben rend­­szertelen és vereségekkel tarkí­tott háborút vívnak a partizánok­kal, Léopoldville-ben lázas po­litikai tanácskozások folynak. Kaszavubu rádióbeszédben je­lentette be, hogy a kormány le­mondását elfogadta, de az ügyek vitelével átmeneti időre tovább­ra is Adoulát és kabinetjét bíz­ta meg. Kaszavubu néhány napon belül kormányalakítási megbízást ad egy szerinte alkalmas és „sen­ki által sem gyűlölt”, „erőskezű politikusnak”. Kaszavubu egyben közölte, hogy személyesen vette át a kongói hadsereg főparancs­nokságát — „szoros együttmű­ködésben” Mobutuval. Folytatódik az országos népsza­vazás is az új alkotmánytervezet­ről, amely — jóváhagyás esetén — átmeneti kormány létrehozásá­ról intézkedik. A léopoldville-i tár­gyalások homlokterében az „or­szágos megbékélés” úgynevezett kerekasztalkormányának létreho­zása áll. Részt vesz a megbeszé­lésen Adoula miniszterelnök és Kaszavubu elnök, továbbá a két korábbi szakadár vezető: Csembe és a Dél-Kaszai tartomány egyko­ri diktátora, Kalondzsi. A VPI értesülése szerint már léopoldville-i diplomáciai megfi­gyelők is arra hajlanak, hogy Csombét „tippeljék" új miniszter­elnöknek. Csombe — mint isme­retes — egy ideje azt állítja ma­gáról, hogy ő az ellenzéki erők összefogásának szószólója. Beleil­lik a képbe hétfő este elhangzott nyilatkozata, amely szerint Adoula biztosította őt, hogy G­i­­zenga volt miniszterelnök-helyet­test, Lumumba követőjét, akit a központi kormány börtönben tart, „néhány órán belül” szabadon fogják bocsátani, mégpedig az ő, Csembe közbenjárására ... KONGÓbÓL kivonultak az ENSZ-csapatok, s nyomukban rend­kívül zavaros belpolitikai helyzet maradt; a nyugati hatalmak kongói kiszolgálói lázasan próbálnak egységre jutni egymással a partizánmozgalom elleni harcban. Az Adoula-kormány lemondott, s a kormányalakítási tárgyalásokon vezérszerepet játszik Csembe, akinek szakadár tevékenysége volt az egyik fő oka annak ide­jén az ENSZ-csapatok behívásának. A SZOVJET—NORVÉG tárgyalásokon, amelyek nyílt barátsá­gos légkörtan folynak, a külpolitikai nézetek megvitatása mel­lett különösen behatóan foglalkoznak gazdasági kérdésekkel. Hruscsov elvtárs ma vidéki körútra indul. A CIPRUSI KÉRDÉSRŐL tovább folynak a diplomáciai tárgya­lások, amelyeknek különös érdekessége, hogy — bár egymásról tudni sem akarnak — egy idősen tartózkodik Párizsban Pa­pandreu görög és Inönü török miniszterelnök. A NYUGATNÉMET ELNÖKVÁLASZTÁST ma tartják meg Nyugat-Berlinben: a bonni ultrák provokatív módon azért tették ezúttal is a várost az elnökválasztás színhelyévé, hogy dokumen­tálják törvénytelen igényüket Nyugat-Berlinre.

Next