Népszabadság, 1964. augusztus (22. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK­ Ára 60 fillér NÉPSZABADSR­g 1961. augusztus 1. szombat A m M­AGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 179. szám Gondos előrelátással A forró nyári napokon, augusz­tus elején talán korainak tűnik az őszre emlékeztetni. Pedig mező­­gazdasági nagyüzemeinkben el­érkezett az ideje ennek is. Igaz, az ország sok táján akad még aratnivaló, s javában tart a csép­­lés. Ennek ellenére napjainkban már nagyon időszerű feladat: ké­szülni az őszre, a következő év­re. A korszerű gazdálkodás nagy előrelátást követel az üzemek ve­zetőitől, dolgozóitól, a mezőgazda­­sági termelés irányítóitól. S azért, hogy jövőre tovább növekedjék a termelés, sok mindent már most kell megtenni, az előkészületeket most kell kezdeni. Vonatkozik ez a gazdálkodás mindkét nagyon fontos ágára — a növénytermesz­tésre és az állattenyésztésre egy­aránt. Az őszi hónapokban szántóföld­jeinknek mintegy hatvan százalé­káról kell a termést letakaríta­ni. Ugyanebben az időszakban vár talajelőkészítésre és vetésre a terület jó egyharmada. Ráadá­sul a letakarított és vetetlen föl­dek, kevés kivételtől eltekint­ve, őszi mélyszántást igényelnek. A teendők nagyon vázlatos és hiányos felsorolása is mutatja: mezőgazdaságunkban változatla­nul az őszi időszak hozza a leg­több munkát. A kisparaszti gazdálkodás ide­jén, az aratás befejezése­­után rendszerint néhány hétig nyugo­dalmasabb időszak következett. Kényszerszünet volt ez, mert az aratással nem tudott lépést tarta­ni a tarlóhántás, s a rendelkezés­re álló eszközökkel nem tudták a kiszáradt talajokat művelni. A vetésszerkezet is másként ala­kult. Nem vagy alig volt vala­micske silókukorica. Ennek a kényszerszünetnek minden eszten­dőben súlyosak voltak a követ­kezményei. Az őszigabona-vetést soha nem tudtuk a kívánt és ked­vező időszakban — legkésőbb ok­tóber végéig — elvégezni. Ezen­kívül az őszi mélyszántás a terü­let legnagyobb részére elmaradt. A régi, rossz hagyományok máig is élnek a gazdálkodásban. A felszántatlan tarlók, miután pil­lanatnyilag semmi gondot nem okoznak, mint mondani szokás, nem kiabálnak. A baj csak akkor jön, amikor ezernyi más tenni­való mellett jelentkezik a már ré­gen learatott területek megműve­lésének gondja. Az összerakatlan kombájnszalma, még ha meg­ázik, akkor is megszárad ezekben a napokban a tarlón. De ha to­vább késlekednek az összeraká­sával, kazlatásával, akkor olyan időszakban kerül sor a munkára, amikor már mást kellene — méghozzá sürgősen — tenni. Ilyenkor aztán a gazdasági veze­tés mérlegel. Megállapítja, hogy a kisebb kár akkor keletkezik, ha egyéb munkát végeznek a rendel­kezésre álló erőkkel, s a szalma tönkremegy. Hosszan lehetne még sorolni azokat a tényeket, amelyek vilá­gosan mutatják: semmi nem in­dokolja a várakozást, s nagyon is itt van az ideje szakítani a gazdálkodás aratás utáni rossz hagyományaival. Állami gazdasá­gaink és szövetkezeteink zömé­ben egyébként nemcsak tudják, hogy a mostani időszak eldöntheti az őszi munkák sorsát, hanem en­nek megfelelően cselekszenek is. A gazdaságok többsége még a tavaszi hónapokban kidolgozta a nyári munkák tervét, és ebben részletesen számolt az őszi köve­telményekkel. Baj ott adódik, ahol erről a tervről megfeledkeztek. Szükséges is, időszerű is a nyá­ri munkák második időszakának tervét elővenni, ha szükséges, mó­dosítani, s ennek alapján szervez­ni a munkát. A mezőgazdasági termelés előtt álló legfontosabb feladat az idei őszön is a kenyérgabona-vetés lesz. A mostani aratás, cséplés bi­zonyítja: az agrotechnikai köve­telmények betartásával végzett vetésnek milyen nagy hatása van a termés alakulására. Nincs az ország minden táján egyformán jó kenyérgabona-termés. Az ara­tást megelőző hetek száraz, for­ró napjain romlottak a terméski­látások. Azt azonban már most is bizonyosra lehet venni, hogy a tavalyinál több kenyérgabonát termelt mezőgazdaságunk. Ennek pedig egyik fő oka, hogy október végéig befejeződött a búza veté­se is. Tavaly rendkívül megfeszített munkával sikerült betartani a kedvező vetésidőt. Szeptember­ben, októberben csaknem minden­nap lehetett dolgozni, az őszi eső­zések novemberben jötte­k. Emle­gették is akkoriban nagyon so­kan, hogy régen volt ilyen ked­vező időjárás a vetéselőkészítésre és vetésre. Semmi garancia nincs arra, hogy az idei ősz a tavalyi­hoz hasonlóan, kedvezően alakul. Márpedig a búzavetést kedve­zőtlenebb időjárás mellett, eset­leg lényegesen kevesebb munká­ra alkalmas napon is idejéle­g be kell fejeznünk, ha jövőre jó ter­mést kívánunk az ország legfon­tosabb terményéből, a kenyérga­bonából betakarítani. Azt, hogy az őszi vetés nylyen és mennyi munkát igényel, azt több-kevesebb pontossággal már ma is minden gazdaságban ösz­­szegezhetik. Tudják, hogy a ve­tésterv azonos a tavalyival. Tehát akkora területet kell előkészíte­ni, annyi vetőmagról kell gon­doskodni, annyi műtrágyát — esetleg valamivel többet­­ kell kiszórni, mint tavaly ősszel. A legtöbb gazdaságban már a ta­vasszal megállapították, melyik táblába vetnek búzát, rozsot s más őszi vetésű terményt. Ennek megfelelően gondoskodtak az előveteményről, amit lehetőleg úgy választottak meg, hogy az a vetés előtt már hetekkel leke­rüljön a gabonafélék elől. Most ne késlekedjenek azokkal a mun­kákkal, amelyek segítségével va­lóban jól előkészíthetik a mag­ágyat. Az őszi vetés s a jövő eszten­dei kenyérgabona-termés sikere főleg a talajelőkészítésen múlik. Ha a talajelőkészítés rendben van, a vetés gyorsan haladhat. A megfelelő talajelőkészítés egy-egy holdon négyszer-ötször annyi időt kíván, mint a vetés. A sikeres és idejekorán végzett talajelőkészí­tés tehát nemcsak a megfelelő magágyat adja a gabonának, ha­nem lehetővé teszi a legkedve­zőbb vetésidő betartását is. Ezzel minden gazdaság számolhat, akár a már felszabadult táblák talaj­munkáiról, akár a későbben élő növények betakarításának terve­zéséről, munkájáról van is szó. Azokban az időszakokban, ami­kor nagyon sok tennivaló torló­dik össze, a legtöbb bajt a kap­kodás okozza. Nagyüzemeink az eddigi tapasztalatok alapján szin­te aprólékos pontossággal táblán­ként, növényenként összegezhetik: mennyi idő, mennyi erő kell ah­hoz, hogy idejében végezzenek. A teendők részletes ismeretében akár a munkaszervezésről, akár a tagok anyagi ösztönzéséről, a családtagok bevonásáról, akár a gépek kihasználásáról, kettős műszakjának megszervezéséről van is szó, gondosan felkészül­hetnek. A jól végzett őszi munka meg­alapozza mezőgazdaságunk to­vábbfejlődését, szövetkezeti moz­galmunk erősödését. Almási István Washingtoni tudósítónk telefon jelentése: a Ranger 7. amerikai holdrakéta becsapódott a Hold felszínére Péntek délelőtt kilenc óra után az amerikai televíziós állomások legtöbbje megszakította műsorát és átkapcsolt a kaliforniai Pasa­­denába, a Jet Propulsion Labor­­atory nevű kutatóintézetbe, amely az amerikai Hold-program gyakorlati megvalósításával fog­lalkozik, s figyelemmel kísérte a Ranger 7. elnevezésű, a hét ele­jén fellőtt holdrakéta útját. A rakétának az volt a feladata, hogy a fedélzetén elhelyezett hat kamera által a becsapódás előtt közvetlenül készített felvételeket eljuttassa a Földre a Hold felszí­néről, hogy az 1970 körül a tervek szerint a Holdra leszálló amerikai űrhajósok már előzetesen megis­merhessék, hogy milyen felszíni viszonyokkal kell számolni leszál­lásuk körzetében. A kutatóintézet hatalmas elő­adótermében a tudósok és szak­emberek mellett helyet foglaltak a sajtó képviselői is, hogy tanúi legyenek az utolsó, izgalmas per­cek eseményeinek. Nagy öröm­ujjongással fogadták a bejelen­tést arról, hogy a kamerák és az elektronikus szerkezet megkezd­te a képek továbbítását. Ettől kezdve 13 perc 40 másodpercen át állandóan közölték, hogy még hány perc, illetve másodperc van hátra a rakéta becsapódásáig, s azt is hozzátették, hogy a képek szakadatlanul érkeznek a rakéta fedélzetéről. Washingtoni idő szerint kilenc óra huszonöt perckor az eredeti tervek szerint a rakéta, miután az utolsó másodpercekig folytatta a képek továbbítását, becsapódott a Hold felszínére. * A Népszabadság washingtoni tudósítója az esemény után tele­fonon felhívta Bob Macmillant, a pasadenai Jet Propulsion Labora­­tory tájékoztatási osztályának egyik vezetőjét. Arra a kérdésre, hogy mikor várható a fényképek közzététele, Bob Macmillan kö­zölte, hogy ez tizenkét óra eltelte előtt aligha várható, mert leg­alább ennyi időre van szükség előhívásukhoz, a bonyolult eljá­rás miatt Milyen a fényképek minősége? — hangzott a következő kérdés. „Ezt teljes biztonsággal meg nem tudnám mondani — hangzott az amerikai űrkutatási szakember válasza —, de az illetékes szak­értőkkel éppen most folytattam beszélgetést, s szerintük a képek jó minőségűek’’. Azt jelenti tehát ez, hogy a kí­sérlet teljes sikerrel járt? „Bár a képeket nem láttuk még, de máris nyugodtan elmondhatjuk, hogy 12 eddigi sikertelen próbál­kozás után végre elértük kitűzött célunkat”. Mivel magyarázza a mostani sikert? Tettek-e ezúttal valami­lyen különleges előkészületet? — hangzott a kérdés. „Természe­tesen gondosan ellenőriztünk mindent, ami csak lehetséges volt egy-egy kudarc után, s min­den elővigyázatossági intézkedést megtettünk hasonló esetek meg­ismétlődése ellen. Ezúttal sike­rült.” (Eddig hét Ranger-kísérlet zajlott le. Az első kettőnek nem volt feladata a Hold kutatása, ha­nem csak azért lőtték fel őket, hogy kipróbálják a hordozóraké­ta teherbíróképességét. A harma­dik Ranger túlságosan nagy se­bességet kapott, s elszáguldott 22 000 mérföldre a Hold mellett. A negyedik Ranger a Hold másik, a földi megfigyelés elől rejtett oldalára csapódott be. Az ötödik Rangerrel távirányítási prob­lémák voltak. A programot ez­után 15 hónapig szüneteltették, hogy időközben megszüntessék a hibát, de az idén februárban fel­lőtt Ranger 6. kísérlet is sikerte­­len volt, mert a kamerák nem továbbítottak a becsapódás előtt képeket a Földre.) Hogyan fogadták az amerikai szakemberek a kísérlet sikerét? „Elképzelheti, hogy mennyire bol­dogok vagyunk valamennyien, hogy oly sok erőfeszítésünket és tengernyi munkánkat most végre siker koronázta. Most itt, Pasa­­denában valamennyien együtt ünnepeljük az űrkutatás újabb sikeres állomását, útban afelé, hogy az embert eljuttassuk a Holdra" — mondotta befejezésül Bob Macmillan, a pasadenai Jet Propulsion Laboratory tájékoz­tatási osztályának egyik vezető­je­ Árkus István . A Ranger 7. sikeres küldetése nagy érdeklődést keltett az egész világon, elsősorban a Szovjet­unióban. A TASZSZ hírügynök­ség gyorsan és részletesen szá­molt be a Ranger 7. híreiről, s azoknak a szovjet tudósoknak a nevében, akik 1959. szeptember 14-én elsőként juttatták el a Holdra a Föld üzenetét, a Szovjet­unió felségjelét — közölte. A szovjet tudósok örömmel ál­lapítják meg, hogy a Ranger 7. fellövése az Egyesült Államok holdkutatási programjában új eredmény, s jelentős hozzájárulás a kozmikus térség tanulmányozá­sához. Hruscsov fogadta Dávid Rockefellert Hruscsov szovjet miniszterel­nök pénteken a Kremlben fogad­ta Dávid Rockefellert, a New York-i Chase Manhattan Bank elnökét. Az amerikai bankár leá­nyával együtt tartózkodik a Szov­jetunióban, hogy részt vegyen a szovjet és amerikai közéleti sze­mélyiségek negyedik találkozóján. Hruscsov és Rockefeller őszinte beszélgetést folytatott több köl­csönös érdeklődésre igényt tartó kérdésről, egyebek között a béke megerősítésének, valamint a szov­jet—amerikai kereskedelmi kap­csolatok fejlődésének problémái­ról. (TASZSZ) Gromiko és Butler megbeszélése Moszkva, július 31. (TASZSZ) Gromiko szovjet és Butler an­gol külügyminiszter pénteken ba­ráti légkörű megbeszélést folyta­tott a két felet érintő kérdések­ről. A megbeszélésen szovjet rész­ről Kuznyecov első külügyminisz­ter-helyettes és Szoldatov londo­ni nagykövet, angol részről Tre­­velyan moszkvai nagykövet és Caccia, a külügyminiszter állan­dó helyettese vett részt. Gromiko pénteken vacsorát adott angol kollégája tiszteletére, amelyen jelen voltak Butler kísé­retének tagjai és Trevelyan angol nagykövet, továbbá Rudnyev szovjet miniszterelnök-helyettes, Jan Petve, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsának elnöke és mások. Adzsübej nyugatnémet politikusokkal tárgyal A Münchenben időző Adzsübej, az Izvesztyija főszerkesztője pén­teken több nyugatnémet politikus­sal találkozott. Adzsübej együtt ebédelt több bajor politikussal, ezek közt volt Franz Josef Strauss, a CSU elnöke.­­ Alois Kindhammer bajor helyettes mi­niszterelnök és földművelésügyi miniszter, Vogel, München fő­polgármestere, továbbá Gabert, a SPD és Haas, az FDP bajoror­szági szervezetének elnöke. Adzsüber előzőleg megjelent a Münchner Merkúr szerkesztőségi értekezletén. (MTI) Ciprus ügye az ENSZ őszi közgyűlése elé kerül A ciprusi parlament csütörtöki ülésén egyhangú határozatot ho­zott, amely megállapítja, hogy a ciprusi népnek „szabadon kell döntenie az egész sziget jövőjé­ről és teljes mértékben élnie kell az önrendelkezés jogával”. Makariosz elnök csütörtök es­te Athénból visszaérkezett Cip­rusra. Egy Nicosiában tartott tö­meggyűlésen Makariosz bejelen­tette, hogy a görög kormánnyal létrejött megállapodás értelmé­ben Ciprus az ENSZ novemberi közgyűlésének napirendjére kí­vánja tűzetni a ciprusi kérdést. Makariosz hangoztatta, hogy az e heti tárgyalásai után derűlátób­ban tekint a ciprusi kérdés végső megoldásának lehetőségé­re. Amennyiben azonban a sziget­­országot török invázió érné, Cip­rus népe a végsőkig harcol hazá­ja szabadságáért. (AP)

Next