Népszabadság, 1964. augusztus (22. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 20 oldal ■ Ára 1 forint NÉPSZABADSÁG / / 1964. augusztus 2. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 180. szám Tovább kell lépni Alig 23 nappal azután, hogy Hruscsov miniszterelnök Berlinben javaslatot tett a légköri, a magaslégköri és a víz alatti atomrobbantások nemzetközi eltiltására, a moszkvai Szpiridonovka palotában a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia képviselői már parafálták is az egyezményt, majd pedig — e héten lesz az évfordulója — 1963. augusztus 5-én sor került az aláírásra. Ebből az alkalomból — a tv segítségével valósággal az egész világ színe előtt — ünnepélyes nyilatkozatot tettek a szerződő hatalmak képviselői. Háromféle politika megfontolásai kaptak helyet ezekben a nyilatkozatokban, de két azonos szó mindháromban ismétlődött: „Első lépés." Ez a megjelölés egyértelműen arra utalt, hogy folytatásának is következnie kell. Egy év a világpolitikában nem túlságosan nagy idő, de ahhoz elegendő távolságot ad, hogy felmérjük: az aláírók közül melyik kormány mit értett a folytatás alatt, és mennyire képes megvalósítani az elgondolását? Nem lehet kétségbe vonni, hogy hasznos és fontos lépések követték az atomcsendegyezményt, de a folytatás mindeddig nem elégítette ki a békeszerető erők várakozásait Ezzel természetesen nem akarjuk kisebbíteni a kozmikus térség atomfegyver-mentesítéséről szóló New York-i egyezményt, sem pedig a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyidejű bejelentését a hadicélokat szolgáló hasadóanyagok termelésének csökkentéséről. Ezek, s még több más diplomáciai, valamint kereskedelmi aktus pozitív hatást gyakoroltak a nemzetközi életre. De a lehetőségek, amelyeket a Szovjetunió az akkor kialakult „moszkvai szellem” jegyében kínált, s amelyeket azóta is szélesít, messze felülmúlják a tényleges eredményeket. A moszkvai egyezmény után az első szovjet javaslat az volt, hogy hívják össze a genfi leszerelési tárgyalásokon részt vevő 18 ország csúcsértekezletét, mozdítsák el a leszerelés ügyét a holtpontról. Az Egyesült Államok — miután az ENSZ-ben óriási támogatást kapott a szovjet javaslat — nyíltan nem utasította el, de fokozatosan elszabotálta, s erre az útra léptek Amerika NATO- partnerei is. Hasonló elbánásban részesítették, vagy nyíltan elutasították Nyugaton az olyan békeszerető szovjet javaslatokat is, mint például a váratlan támadások kiküszöbölését szolgáló nemzetközi egyezmény, vagy a katonai költségvetések csökkentésére, a különböző atommentes övezetek létrehozására szóló indítványok. Az a szovjet javaslat pedig, hogy kössenek a Varsói Szerződés és a NATO országai megnemtámadási egyezményt, valósággal riadalmat váltott ki a nyugati táborban. Pedig ezek reális, elfogadható javaslatok és bármelyikük megvalósulása a moszkvai f első lépés” méltó folytatása lenne. Ami az egyezmény jelentőségét Nyugaton illeti: nagyon fontos szerepe volt abban, hogy polarizálódtak az erők mind a nemzetközi porondon, mind az egyes imperialista hatalmak belpolitikai életében. S bár tudott dolog volt, hogy az Egyesült Államokban mindenre elszánt, veszedelmes belső ellenzéke van a moszkvai egyezménynek, mégis, ennek az ellenzéknek a nyílt színre lépése, támadásának méretei, durvasága és hevessége alighanem mindenütt megdöbbentést keltett. Alig néhány héttel azután, hogy Kennedy aláírásával az Egyesült Államokban törvényerőre emelkedett a részleges atomcsendegyezmény, az elnököt meggyilkolták. Nyílt titok, hogy a gyilkos mögött azok az erők álltak, amelyek Kennedy politikájában egyebek között a nemzetközi feszültség csökkentését szolgáló lépéseket ellenezték. Azóta az Egyesült Államokban a „veszettek” általános támadása bontakozott ki. Az atomcsendegyezmény évfordulója különösen éles megvilágításba helyezi az amerikai elnökválasztási kampány eseményeit. A kétpártrendszerű Egyesült Államok egyik pártját, a köztársasági pártot alig néhány hét leforgása alatt kisajátította a szélsőjobboldal és Barry Goldwater személyében olyan elnökjelöltet állított a közelgő választásokra, aki már egy évvel ezelőtt szembeszállt az atomcsenddel. Goldwater alig egy hónapja azt hangoztatta, hogy elnökké választása esetén „ha az Egyesült Államok katonai fölényének érdekei úgy kívánják”, felmondja e moszkvai atomcsendegyezményt. Goldwater egyelőre elég messze áll attól, hogy az Egyesült Államok elnöke lehessen, s Johnson elnök kormánya a tények tanúsága szerint nem kívánja korrigálni az ország szerződéses kötelezettségeit. De ha egy esztendővel ezelőtt jogos volt a népeket éberségre, s a békéért való harc fokozására felszólítani, úgy ez a felszólítás ma is időszerű, sőt még időszerűbb. Nem csupán azért, mert az Egyesült Államok belső problémái jogos aggodalmakat keltenek világszerte, hanem elsősorban azért, hogy az a nagy erő, amely tavaly rákényszerítette a vezető imperialista hatalmakat az „első lépés” megtételére, tovább növekedjék, s kiharcolja — a világ mindenfajta háborús uszítójával szembeszállva — a következő lépéseket az emberiség békéjének biztosítása érdekében. A háborús erők ellentámadása, ha meg is nehezíthette a további kibontakozást, végeredményben nem tudott a lényegen változtatni: nem tudta megsemmisíteni a békeszerető népek nagy vívmányát, magát a részleges atomcsendet. A szerződés életben van, törvény a világ legtöbb országában, és létével reprezentálja, hogy megvan a kiindulópont a vitás nemzetközi kérdések békés rendezéséhez; megvan a további megegyezések alapja. Az egyezménynek ezt a hatalmas jelentőségét csak az nem látja, aki nem akarja látni. A kínai vezetők dühödt támadásai az atomcsend ellen — ez is nyilvánvaló az esztendős távlatból — nem tudták megtéveszteni a haladó erőket, hiába burkolták érveiket „baloldali” frázisokba. Az atomcsend „baloldali” ellenzői most azzal büszkélkedhetnek, hogy ebben az egész emberiség sorsát érintő kérdésben egy platformon állnak Goldwaterral, a birchistákkal és a nemzetközi imperializmus más szélsőséges, ultrareakciós képviselőivel. A népek pedig tovább harcolnak — a „moszkvai szellem” jegyében — az eredmények megszilárdításáért, s a békét szolgáló újabb nemzetközi egyezmények megszületéséért Az atomcsend évfordulója arra emlékeztet, hogy ez a harc nagy győzelmek lehetőségeit kínálja Szabó L. István Szovjet—angol közös közleményt írtak alá Moszkvában Butler brit külügyminiszter elutazott Moszkvából Richard A. Butler angol külügyminiszternek a Szovjetunióban tett látogatása befejeztével szombaton Moszkvábanszovjet— angol közös közleményt írtak alá A közlemény szerint a Szovjetunió és Nagy-Britannia egyetértett abban, hogy a béke érdekeit szolgálná ha megállapodás születne az atomfegyverek terjedésének meggátlásáról, és ebből a célból megfelelő nemzetközi egyezmény jönne létre. A felek ismételten kifejezésre juttatták azt a meggyőződésüket, hogy az atomkorban a béke megóvása minden ország elsőrendű érdeke, függetlenül poétikai vagy társadalmi berendezkedésétől Azt kell tehát közös célnak tekinteni, hogy a vitás nemzetközi problémák békés és kölcsönösen elfogadható megoldásának keresésére türelmes és építő jellegű tárgyalásokat folytassanak. A felek széles körű eszmecserét folytattak nemzetközi kérdésekről. Megvitatták azt a kérdést, hogy a béke fenntartása érdekében miként kell erősíteni az ENSZ gépezetét. Erről jelenleg véleménycsere folyik, s a felek kifejezték készségüket, hogy hajlandók részt venni az e kérdésekkel kapcsolatos további véleménycserében. A felek kifejtették nézetüket az európai biztonság kérdéseiről, beleértve a német probléma békés rendezésével összefüggő kérdéseket is. Véleménycserére került sor a laoszi kérdésben. A felek fő vonásokban kicserélték véleményüket az angol— szovjet kapcsolatok jelenlegi állapotáról, és megvitatták a további haladás elérésére irányuló intézkedéseket. A Szovjetunió és Nagy-Britannia egyetértett abban, hogy a megbeszéléseken uralkodó együttműködési készség és szívélyes légkör lehetővé tette a feleket kölcsönösen érintő kérdések megvitatását, és hasznos lenne fenntartani az érintkezést, amikor erre lehetőség nyílik. * Butler és felesége, látogatásuk utolsó napján, szombaton megtekintették Lenin egykori dolgozószobáját és lakását a Kremlben. Az angol külügyminiszter Lenin emlékét méltató bejegyzést írt a látogatási könyvbe, majd részletesen megismerkedett a Kreml látnivalóival. Butler hivatalos látogatásának befejeztével szombaton a moszkvai angol nagykövetségen sajtóértekezleten vett részt. A Szovjetunióban tett látogatását eredményesnek mondotta. Hangoztatta, hogy ettől a látogatástól nem várt konkrét nemzetközi megállapodásokat, de reméli, hogy látogatása megjavítja a légkört a vitás kérdésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz. „Ezt a célt elértük" — mondotta A szovjet—angol kapcsolatokról szólva a külügyminiszter síkraszállt a kereskedelmi, a kulturális és a tudományos kapcsolatok fejlesztése mellett. Butler és felesége még szombaton hazautazott Moszkvából. A vnukovói repülőtéren Andrej Gromiko, több más szovjet hivatalos személyiség és Humphrey Trevelyan moszkvai angol nagykövet búcsúztatta. (MTI) Bemutatták a Ranger 7. készítette Hold-fotókat További kísérletsorozatra van szükség a biztonságos Hold-utazás előkészítésére A kaliforniai Pasadenában péntek este sajtóértekezleten mutatták be az újságíróknak a Ranger 7. amerikai űrhajó által készített Hold-fényképek közül az első ötöt. A képeken sík terület látszik, amelyet kisebb-nagyobb kráterek sokasága borít el. A kráterek átmérője egy métertől ■30 méterig terjed, peremük tompított. A képeket dr. Gerard Kuiper, az arizonai egyetem Hold-laboratóriumának vezetője mutatta be az újságíróknak. Kuiper közölte, hogy a Ranger 7. kamerái 4316 felvételt készítettek. Már az első képek elemzéséből kitűnik — mondotta —, hogy az űrhajósok számára nem lesz megoldhatatlan probléma a Holdon való leszállás. A fényképek bebizonyították, hogy a Holdon nincsenek nagy porövezetek, ahogy egyesek feltételezték, s ami rendkívül nehézzé tette volna a Hold-expedíció „kikötését”, mert a por elnyelhette volna az űrhajót A Ranger 7. becsapódásának helyétől mintegy 320 kilométernyire északra van a Hold legnagyobb krátere, a Kopernikusztölcsér. Az egyik képet kommentálva a tudós megjegyezte: „Ezen a területen rendkívül sok aránylag nagy kráter látható, ezt a területet a jövendő űrhajósoknak gondosan kerülniük kell. A Ranger 7. megoldatlan rejtélyeket is szolgáltatott — jelentette ki Shoemaker tudós. „Ahogy a kamerák mind közelebb jutottak a Holdhoz — mondotta —, a kráterek gyorsan szaporodtak a képeken. Ezután valami különös történt. Valamilyen okból a képek ismét simákká váltak. Ez rendkívül érdekes, azonban még nem tudjuk pontosan megmagyarázni” — mondotta. (AP—UPI) (Tudományos hírmagyarázatunkat a Ranger 7. útjáról és kutatási programjáról lapunk 4. oldalán közöljük . Az első közeli felvétel a Hold felszínéről. A pasadénái rakétakísérleti állomás igazgatója a Hold térképén mutatja a Felhők tengere nevű holdsíkságot, ahol a Ranger 1. becsapódott. (MTI telefoto.)