Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-16 / 217. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI Az» «0 fillér NÉPSZABADSÁG 1964. szeptember 16, szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MIJRK ASPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 217. szám Barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban Kádár János és Joszip Broz Tito beszéde Közös nyilatkozatot írtak alá a magyar-jugoszláv tárgyalásokról Magyar és jugoszláv államférfiak kitüntetése A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága kedd délután magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. A magyar, jugoszláv és vörös zászlók díszítette nézőtér széksorai már jóval a kezdés időpontja, négy óra előtt megteltek. A díszemelvény és a lelátók fölött magyar és szerb nyelvű feliratok éltették a két nép barátságát, a szocializmust és a békét. A nagygyűlés részvevői között ott voltak a fővárosi üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei, a társadalmi és tömegszervezetek aktivistái, Budapest minden rétegének képviselői. Néhány perccel négy óra után nagy taps és ünneplés közepette foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnökségben foglaltak helyet jugoszláv vendégeink, élükön Joszip Broz Titóval, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökével, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkárával. Tagjai voltak az elnökségnek Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és Nikola Dzsuverovics külkereskedelmi miniszter is. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Korom Mihály, Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bizottság titkárai, Pap János, a kormány elnökhelyettese. Az elnökség tagja volt Bara Margit színművésznő, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Csergő János, a Ganz-MÁVAG vezérigazgatója, Csikesz Józsefné, a Budapesti Pártbizottság titkára, Dapsi Károly, a VIII. kerületi Pártbizottság első titkára, Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Dóra Mihály, aXV. kerületi Béke Termelőszövetkezet elnöke, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Kata Sándorné, a Csepel Vas- és Fémművek dolgozója, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész, Péter János külügyminiszter, Radiát László, a Ganz- MAVAG pártbizottságának titkára, Reischl Antal egyetemi tanár, Sarlós István, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Szabó János, a Ganz-MAVAG szocialista brigádvezetője, Szakasits Árpád, az Országos Béketanács elnöke, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke. Részt vett a gyűlésen Joszip Broz Tito felesége, Jovanka Broz, Dobi Istvánná és Kádár Jánosné. A jugoszláv és a magyar himnusz elhangzása után Gáspár Sándor nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót Kádár Jánosnak. Mását és e gazdasági ág gyors fellendítését így Jugoszlávia egyre jobban bekapcsolódhatott a nemzetközi árucserébe, és hozzáláthatott a dolgozók anyagi és kulturális életfeltételeinek szüntelen javításához. A kulturális fejlődést jellemzi, hogy míg a háború előtt Jugoszlávia három egyetemén mintegy 15 000-en tanultak, addig ma a főiskolai és egyetemi hallgatók száma több mint 160 000. Jugoszlávia most készülő hétéves terve a termelés, a termelékenység és a nemzeti jövedelem gyors fejlődését, s ennek alapján az életszínvonal további emelkedését célozza. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a dolgos és tehetséges jugoszláv nép megvalósítja terveit, és a fejlődés újabb magaslataira emeli szép hazáját. Ehhez mi minden magyar dolgozó nevében sok sikert kívánunk jugoszláv elvtársainknak. (Taps.) Kedves elvtársak! Népünk, amely mögött csaknem két szabad évtized áldozatos munkája van, nagyra értékeli Jugoszlávia eredményeit. Ktídív elvtárs's beszéde* Kedves Tito elvtárs! Kedves elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya s a magam nevében szívből köszöntöm Budapest dolgozóinak képviselőit mai ünnepi gyűlésünkön, amelyet a magyar—jugoszláv barátságnak szentelünk. Őszinte tisztelettel és meleg barátsággal köszöntöm körünkben Tito elvtársat, a jugoszláv kommunisták, a jugoszláv nép kiemelkedő vezetőjét, s a kíséretében érkezett elvtársakat, valamennyi kedves vendégünket. (Taps.) Kedves elvtársak! A szocialista országok vezetői időről időre találkoznak, hogy eszmecserét folytassanak a közös érdekű kérdésekről, hogy személyesen és még közelebbről megismerkedjenek egymás népeinek szocializmust építő munkájával, s látogatásaikkal tovább erősítsék internacionalistakapcsolataikat. Ez a célja jugoszláv elvtársaink magyarországi látogatásának. Ugyanezek a célok vezérelték a magyar vezetőket, amikor Jugoszláviában jártak. Kapcsolataink kedvező alakulásáról ma jóleső érzéssel beszélünk. Az elmúlt esztendőkben nemcsak az egykori magyar és jugoszláv uralkodó osztályok szította soviniszta gyűlöletet számoltuk fel, hanem fokozatosan eloszlatjuk azokat a felhőket is, amelyek 15 évvel ezelőtt és az azt követő években árnyékot vetettek országaink viszonyára. Ma meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a szocialista építés és a béke megvédésének közös céljai fűznek össze bennünket. A mai Jugoszlávia az idegen elnyomók és a hazai reakció elleni hősi harcban született. A jugoszláv kommunisták az illegalitás és a terror súlyos viszonyai közepette harcoltak a nemzetközi kapitalista monopóliumok és hazai kiszolgálóik ellen. A hitleri megszállás sötét éveiben a jugoszláv nép történelmének legsúlyosabb szakaszát élte; a náci hadigépezet a jugoszláv nép megsemmisítésére törekedett. A jugoszláv kommunisták, Tito elvtárs vezetésével felvették az egyenlőtlen harcot a fasiszta megszállókkal, és nemzeti felszabadító harcba vitték az ország népét. Az emberiség nem felejti el a hős jugoszláv partizánok önfeláldozó és győzelmes harcát a fasizmus ellen. A népfelszabadító háború éveiben eltéphetetlen kapcsolatok alakultak ki a jugoszláv nép és a jugoszláv kommunisták pártja között. A kommunistákat szeretet, a pártot a népfelszabadító harc vezetőjének tekintélye övezte. A nép, amely már a fegyveres harcban a párt mögé sorakozott, követte azt akkor is, amikor a feladat a társadalom forradalmi átalakítása lett, így győzött Jugoszláviában a néphatalom, a szocialista forradalom. A jugoszláv nép a felszabadulás után gyökeresen átformálta a háború előtti elmaradott Jugoszlávia képét. Újjáépítette a háborúban lerombolt városokat és falvakat. Fejlődött a népgazdaság; a nemzeti jövedelem ma már az 1939. évinek mintegy háromszorosa. Az ipari fejlődés lehetővé tette a mezőgazdasági termeléselmaradottságának felszáma A nagygyűlés elnöksége. A szónoki emelvényen: Kádár János elvtárs. Hazánkban ma mineen társadalmi osztály és részti alapvető érdekei azonosak Az elmúlt 20 esztendőben az egész világon óriási változások következtek be. Kialakult a 14 országból álló szocialista világrendszer, amely felöleli az emberiség egyharmadát. A világ első szocialista állama, a Szovjetunió, már a kommunizmus építésével mutatja az utat az emberiségnek. A történelem folyamán először alakultak ki a világon olyan új erőviszonyok, hogy túlsúlyban vannak a béke, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás erői; a szocializmus korunk uralkodó gondolatává vált. Erre a 20 évre esnek a legdöntőbb szocialista átalakulások Magyarországon is. Pártunk VIII. kongresszusa mérleget készített országépítő munkánkról, és megállapította, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, vívmányaink megszilárdultak, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Ez a tény történelmi jelentőségű, mert ezzel a magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. Most második ötéves tervünk negyedik évében vagyunk. Elmondhatjuk, hogy népgazdaságunk fejlődése a fő arányokat tekintve a tervnek megfelelően alakul. Idén az első félévben az állami ipar mintegy kilenc és fél százalékkal termelt többet, mint az előző év azonos időszakában, s mintegy 2 százalékkal túlteljesítette tervét. Parasztságunk a múlt év őszén idejében elvetette a gabonát, tavaszszal pedig jó gazda módjára ápolta a vetést. Ennek eredményeként idei kenyérgabona-termésünk fedezi az ország szükségletét. 1960 és 1963 között a népgazdaság állami szektorában foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete kereken 8 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem az 5 éves terv első három évében mintegy 17 százalékkal növekedett. Miután a néphatalmat megszilárdítottuk, a gazdasági és kulturális építőmunka lendületesen fejlődött, és a szocialista társadalom alapjainak lerakását befejeztük, hazánkban ma minden társadalmi osztály és réteg alapvető érdekei azonosak. Az egész nép érdekelt a szocializmus építésében nemcsak történelmi, hanem napi értelemben is. Ez a legszélesebb körű nemzeti összefogás alapja és lehetősége. Ma minden eddiginél jobb lehetőség van arra, hogy mindenki tudásának és tehetségének legjavát adja a társadalomnak. Kötelességünk, hogy jól éljünk a szocialista társadalmi rend teremtette lehetőségekkel, hiszen a növekvő igények kielégítésének az a feltétele, hogy a maga munkahelyén mindenki terveink megvalósításának tevékeny és tudatos részvevője legyen. Munkánk célja, hogy országunk tovább virágozzék, népünk jóléte emelkedjék, dolgozóink szabad hazában, háborítatlanul és békében élhessenek és munkálkodhassanak. Ezt az ügyet magukénak vallják ma a kommunisták és a pártonkívüliek, a materialisták és a vallásos emberek, egész népünk. Átment a köztudatba, hogy a szocializmus építése nem csupán a párt ügye, hanem az egész népé, mert a szocializmus mindannyiunk közös alkotásaként valósul meg, az egész nép érdekeit és céljait szolgálja. Ma arra van szükség, hogy a párt politikájával való egyetértés, a szocialista nemzeti egység a munkában, a tervek, a feladatok, a határozatok végrehajtásában fejeződjék ki. (Folytatás a 2. oldalon.)