Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-17 / 218. szám
4 Párizsi tudósítónk jelentése: Állítsák helyre az 1962-es katonai helyzetet Laoszban — javasolta Szufanuvong Élénk figyelem kísérte Párizsban a három laoszi herceg tanácskozásáról érkező híreket. Tegnap ugyanis, a Souvanna Phouma és Szufanuvong között lezajlott találkozó során közeledtek az álláspontok. Szufanuvong, a laoszi hazafiak vezetője, hogy kimozdítsa a holtpontról a megrekedt tanácskozást, javasolta, hogy a katonai helyzetet állítsák vissza az 1962 július eleji állapotba, vagyis a Kong Le tábornok által vezetett semleges csapatok térjenek vissza a Kőedény-síkságra, korábbi állásaikba, és a baloldali és semleges fegyveres erők ellenőrizzék közösen ezt a stratégiailag fontos síkságot. A visszatérés előfeltétele azonban — mint azt Szufanuvong kijelentette — az 1963 nyarán kettévált semleges erők egyesülése. (Emlékezetes, hogy 1963 nyarán a Kong Le semleges egységeibe beépült jobboldali erők provokációi következtében a semleges csapatok között harc kezdődött, amely miatt a semlegesek hadereje kettévált: az egyik csoport Kong Le vezetésével a jobboldal felé közeledett, a másik csoport Deuan ezredessel az élen a Patet Lao erőivel lépett szövetségre.) Hírek szerint Kong Le és Deuan között Vientiane-ban tárgyalások kezdődtek ebben a kérdésben. A Souvanna Phouma csoportja-hoz tartozó körök véleménye szerint, ha a két fél megegyezik, megkezdődhetnek a hivatalos tár-gyalások a három laoszi politikai csoport képviselői között. Kovács István Kubai ellenforradalmárok kalóztámadása Minden valószínűség szerint kubai ellenforradalmárokat terhel a felelősség azért a kalóztámadásért, amelyet szeptember 13- án felségjel nélküli torpedónaszádok követtek el Kubától 60 kilométernyire egy játékokat és textíliákat szállító spanyol kereskedelmi hajó ellen. Erre a következtetésre jutnak azok a megfigyelők, akik jelen voltak az amerikai külügyminisztérium sajtóértekezletén, amelyen a támadás körülményeiről és részleteiről volt szó. A támadás után egy ismeretlen telefonáló a floridai Miami egyik lapjának szerkesztőségével közölte: a támadást a „Titkos akciószervezet’ elnevezésű kubai emigránscsoport követte el és hasonlóképpen fog eljárni „minden Kubával kereskedő hajóval szemben”. A washingtoni sajtóértekezleten elmondották, hogy a hajóhoz közeledő torpedónaszádok kis távolságról tüzet nyitottak. A golyók kioltották a kapitány és két tisztje életét, nyolc matrózt pedig megsebesítettek. A legénység kazánrobbanástól való félelmében elhagyta a hajót. Később egy holland gőzös fedélzetére vette, majd a Bahama-szigetcsoport egyik szigetére szállította őket. A sajtóértekezleten az ameri-kai külügyminisztérium képviselői kijelentették, hogy semmit sem tudnak a kalózok nemzetisé- ge felől. A TASZSZ tudósítója azonban rámutat: Washingtonban senki sem kételkedik, hogy a támadás- ban az ellenforradalmárok keze volt benne. Csupán egy kérdés marad még tisztázatlan: miként lehetséges, hogy a kubai légitérben felderítők tevékenységeit végző amerikai repülőgépek és a szigetország körül ólálkodó ame-rikai hajók nem látták a támadást és a bűntettük színhelyéről nyugodtan távozó tengeri rablókat. A washingtoni spanyol nagykövetség szóvivője kijelentette, hogy az eset már csak azért is „súlyos és meglepő”, mivel az amerikai hadiflotta által ellenőrzött vizeiken történt. NÉPSZABADSÁG IBM, szeptember 17, csütörtök KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány terrori Az NDK párt- és kormányküldöttsége, amely Walter Ulbricht és Max Sefrin vezetésével szeptember 11-e óta tartózkodik Bulgáriában, kedden Sztara Zagorába, a bolgár vegyipar egyik központjába látogatott. (MTI) Az Humanité interjút közöl Jozef Lenárt csehszlovák miniszterelnökkel. A miniszterelnök kijelentette: Csehszlovákia kész normális viszonyt kialakítani a Német Szövetségi Köztársasággal. Ehhez azonban szükséges, hogy Bonn egyértelműen elvesse a müncheni egyezményt. (MTI) Kedd este Belgrádban befejeződött a szövetségi nemzetgyűlés szövetségi és gazdasági tanácsának együttes ülése. A küldöttek határozatot fogadtak el a gazdasági élet további megszilárdítására. (MTI) Erich Wendt államtitkár, az NDK kormányának képviselője szerdán Nyugat-Berlinben ismét találkozott Horst Korberrel, a nyugat-berlini szenátus képviselőjével és tárgyalt vele a berlini látogatási engedélyek kiadásáról. A nyugat-berlini tárgyaló fél újabb követelésekkel állt elő, amelyek a megegyezés elhalasztását célozzák. (MTI) A japán parlamenti küldöttség, amely 12 napot töltött a Szovjetunióban, szerdán hazautazott Moszkvából. (TASZSZ) Dr. Pham Ngoc Thach, a Vietnami Demokratikus Köztársaság egészségügyi minisztere, egy küldöttség élén Franciaországban tartózkodik. Ez az első eset, hogy francia állami szerv meghívására észak-vietnami küldöttség látogatott Franciaországba. A Le Mondenak adott nyilatkozatában leszögezte: a VDK kész kapcsolatait fejleszteni Franciaországgal, ez azonban a Vietnami Demokratikus Köztársaság diplomáciai elismerésétől függ. (MTI) Kétezer személyt letartóztattak kedden az indiai Uttar Pradesh államban egy tüntetés alkalmával, amelyen a felvonulók az árak emelkedése ellen tiltakoztak. (UPI) A SAIGONI TRAGIKOMÉDIA A FRANCIA LAPOK „fantasztikus komédiáról” írnak; az egyik ,„ széteső katonai körhintát” festi le, a másik megállapítja, hogy ti az amerikaiak előretolt gyalogjai sorra hullanak le a dél-vietnami sakktábláról"; talán legtalálóbb a Libération helyzetképe: az amerikaiak addig rángatták saigoni bábfiguráik madzagjait, amíg maguk is belegabalyodtak tíz összekuszált szálakba ... Hangot vált az az angol sajtó is, amely eddig azon az alapon kontrázott az amerikaiaknak, hogy „ti támogattok minket Malaysiában, mi pedig titeket Dél-Vietnamban”. Jellemző a Daily Telegraph washingtoni tudósítójának megjegyzése: Khanh tábornok visszatér düledező miniszterelnöki pozíciójába, miután az amerikaiaknak sikerült kormányát ismét összetákolniuk, de senki se tudja, meddig maradhat hatalmon... A lap vezércikke sem udvariaskodik: „Dél-Vietnam egy katonai klikk bizonytalan uralmának áldozata.” Valóban, a mind általánosabb zűrzavar jegyében pörög ide-oda a saigoni junta forgószínpada: az egyik tábornok, aki reggel bejelenti, hogy őrizetbe veszi az „áruló” diktátort, este már kibékül és látványosan összeölelkezik vele; az ünnepélyes csók után nyoma vész, hogy alig 24 óra múltán feltűnjék a főváros közelében levő egyik fürdőhelyen, mint az újabb államcsíny végrehajtásának fő jelöltje; az egyik puccsistáért helikoptert küldenek, hogy börtönbe szállítsák, a másik viszont nem száll be a gépbe, és „mozgó főhadiszállást” rendez be az országúton egy tankban; a könnyes szemmel tett hűségnyilatkozatokat fenyegető üzenetek követik. Egy amerikai tudósító így ír: „A helyőrségekben teljesen meglazult a fegyelem, az egyes hadosztályparancsnokok fittyet hánynak a Saigonból érkező utasításokra, és öszszevissza irányítják a rendelkezésük alá tartozó alakulatokat.” Az egy év óta harmadik saigoni államcsíny és gyors bukása, az újabb félresikerült palotaforradalom és a minden jel szerint készülődő következő, a dél-vietnami tábornokok sorozatos politikai bukfencei láttán csak azt mondhatja az ember: ha nem lenne olyan szomorúan és véresen komoly dologról szó, nevetnie kellene a bohózati fordulatokon ... AMI A ZŰRZAVARBAN egyértelmű és teljesen világos: az amerikaiak bábjainak bizonytalan, ingatag helyzete. Dél-Vietnamban csupán néhány tábornok osztozik a hatalmon, helyesebben: marakodik érte. Uralmuknak nincs semmiféle törvényes alapja, semmiféle népi támogatása. A saigoni tragikomédia bebizonyította azt is, hogy hatalmuk ingatag voltánál csak függőségük nagyobb: kizárólag a napi másfél millió dolláros amerikai segélyre, a fegyverszállítmányokra, a dollárátutalásokra, a katonai és a diplomáciai „tanácsadókra” támaszkodhatnak... És hogy pozíciójuk mennyire gyenge, éppen a tragikomikus fordulatok bizonyítják a legjobban: engedményről engedményre haladnak visszafelé. Az „erőskezű” diktátornak, ha a hatalomba való visszatéréséről volt szó, engednie kellett Doung Van Minh tábornok javára, akit pár hónappal ezelőtt megfosztott a hatalomtól s vissza kellett adnia neki az elnöki széket; engednie kellett annak az öt tábornoknak a javára, akiket Dalaiban tartott házi őrizetben, mert azzal gyanúsította őket, hogy a semlegességre kancsingatnak. Engedményekkel próbálta leszerelni hol a buddhistákat, hol a katolikusokat is, s ha a legfrissebb hírek szerint most Khanh újra „vaskézzel” torolja meg a lázadást, ezt csak azért teheti, mert az amerikaiaktól arra kap utasítást és lehetőséget, hogy mindenáron erősítse meg diktatúráját. Mennyire igaza van Morse amerikai szenátornak, amikor azt mondja, hogy az Egyesült Államok Dél-Vietnamban nem a szabadságot védelmezi, hanem saját uralmát és a szolgálatába szegődött helyi kis zsarnokokat! A nemzetközi közvélemény azt kérdezi: miért tartják mindenáron továbbra is a felszínen az amerikaiak ezt a megtépázott tekintélyű, oly sok oldalról szorongatott és általánosan gyűlölt diktátort? A Le Monde saigoni tudósítója erre így felel: „Aki megismerte a számításba vehető utódok kvalitásait, megérti, miért ragaszkodnak az Egyesült Államok saigoni képviselői Khanh tábornokhoz." De nemcsak azért mentették meg eddig kétszer is és szeretnék továbbra is felszínen tartani, mert ő a sorra elkoptatott garnitúrák utolsó „megbízható” embere, hanem azért is, mert a saigoni szálakba nagyon is beleszövődnek az amerikai elnökválasztás szálai — ami Saigonban történik, nagymértékben befolyásolja a novemberi választások kimenetelét. A Johnson-kormányzat nem utolsósorban azért próbálja minden eszközzel uralmon tartani Khanh tábornokot, hogy időt nyerjen — legalább az elnökválasztásokig szeretné kihúzni a jelenlegi saigoni rendszerrel. KIANH BUKÁSÁT Goldwater és ultrái „a legszélsőségesebben” kihasználnák Johnson elnök ellen, aki viszont — mint a Tonkiniöbölben végrehajtott légitámadások is mutatják — attól sem riad vissza, hogy a háborús szakadék széléig vitt katonai intézkedésekkel fogja ki a szelet a republikánusok sovinizmusának vitorláiból... Éppen ez húzza alá a dél-vietnami „bábszínház” veszélyességét. Noha Taylor tábornok legutóbbi washingtoni jelentéstétele óta az Egyesült Államok fővárosában borúlátóan vélekednek Khanhai esélyeiről és a dél-vietnami rendszer megszilárdításának lehetőségéről, s noha megtört az a tabu is, amely szerint beszélni sem lehet a dél-vietnami háború politikai rendezéséről, tehát a tárgyalásokról, nyilvánvaló, hogy Washington nem meri és nem is akarja elvágni a saigoni marionett-tábornokokat rángató szálakat. Pedig meg kell tennie: előbbutóbb rákényszeríti saigoni pozícióinak tarthatatlansága. Rudnyánszky István Leleplezték a nyugatnémet és a dél-afrikai kormány titkos katonai együttműködését (Berlini tudósítónk telefonjelentése.) Az NDK afroázsiai szolidaritási bizottsága sajtóértekezleten ismertette az NSZK és a Dél-afrikai Köztársaság együttműködését leleplező emlékiratát. A gazdag dokumentációjú anyag a világ nyilvánossága elé tárta, hogy a Dél-afrikai Köztársaságot katonai központtá alakítják át. Közösen modern fegyverekkel felszerelt harcképes hadsereget állítanak fel, amelynek segítségével állandó nyomást gyakorolhatnak Afrika országaira. Az NSZK és a Dél-afrikai Köztársaság, hogy kivonják magukat az ellenőrzés és a korlátozás alól, atom- és kémiai fegyverek, valamint messzehordó rakétákgyártását készítik elő. A hadicélokat szolgáló atomkutatás és a nagyüzemi haditermelés előkészítése az „atomerőmű-program” fedőnéve alatt folyik. Az együttműködést az 1961- ben, Bonnban megkötött titkos szerződés rögzíti. A tárgyalásokat annak idején dél-afrikai részről J. J. Fouche hadügyminiszter, De Villiers államtitkár és a dél-afrikai hadsereg főparancsnoka, P. H. Grobelaar tábornok folytatták, Straussnak, az akkori nyugatnémet hadügyminiszternek meghatalmazottjával és bizalmasával, Volkmar Hopf államtitkárral. A megállapodás végrehajtására Franz W. von Mellenthin volt hitlerista tábornokot küldték el Dél-Afrikába. Dél-Afrikában találtak menedéket az I. G. Farben mérgesgázszakértői is, akik a felelősségre vonás elől menekültek el. Koncsek László Harc az írástudatlanság ellen Nigériában Nyugat-Afrikában mintegy 966 ezer 600 négyzetkilométeren helyezkedik el Nigéria, a fekete földrész egyik legjelentősebb állama. Lakosainak száma 55,6 millió. Nigéria 1960. október elsején nyerte el függetlenségét, s nagy lendülettel látott hozzá a több évszázados elmaradottság felszámolásához, a gazdasági élet és a kultúra fellendítéséhez,, az átkos gyarmati örökség, az írástudatlanság felszámolásához. ***»»»» 11 1K kI E * Az anyák gyermeküket is magukkal viszik a „felnőttek iskolájába”... VIETNAMI ÓRIÁSKERÉK — Rögtön megnézem, hogy ki van most fenn. (Mészáros András rajza.)