Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

4 Párizsi tudósítónk jelentése: Állítsák helyre az 1962-es katonai helyzetet Laoszban — javasolta Szufanuvong Élénk figyelem kísérte Párizs­ban a három laoszi herceg ta­nácskozásáról érkező híreket. Tegnap ugyanis, a Souvanna Phouma és Szufanuvong között lezajlott találkozó során közeled­tek az álláspontok. Szufanuvong, a laoszi hazafiak vezetője, hogy kimozdítsa a holtpontról a meg­rekedt tanácskozást, javasolta, hogy a katonai helyzetet állítsák vissza az 1962 július eleji állapot­ba, vagyis a Kong Le tábornok ál­tal vezetett semleges csapatok térjenek vissza a Kőedény-síkság­ra, korábbi állásaikba, és a bal­oldali és semleges fegyveres erők ellenőrizzék közösen ezt a straté­giailag fontos síkságot. A visszatérés előfeltétele azon­ban — mint azt Szufanuvong ki­jelentette — az 1963 nyarán ket­tévált semleges erők egyesülése. (Emlékezetes, hogy 1963 nyarán­­ a Kong Le semleges egységeibe beépült jobboldali erők provoká­­­­ciói következtében a semleges csapatok között harc kezdődött,­­ amely miatt a semlegesek hadere­je kettévált: az egyik csoport Kong Le vezetésével a jobboldal­­ felé közeledett, a másik csoport­­ Deuan ezredessel az élen a Patet Lao erőivel lépett szövetségre.)­­ Hírek szerint Kong Le és Deuan között Vientiane-ban tárgyalások kezdődtek ebben a kérdésben. A Souvanna Phouma csoportja-­­­hoz tartozó körök véleménye sze­­­­rint, ha a két fél megegyezik,­­ megkezdődhetnek a hivatalos tár-­­­gyalások a három laoszi politikai csoport képviselői között. Kovács István Kubai ellenforradalmárok kalóztámadása Minden valószínűség szerint kubai ellenforradalmárokat ter­hel a felelősség azért a kalóztá­madásért, amelyet szeptember 13- án felségjel nélküli torpedónaszá­dok követtek el Kubától 60 kilo­méternyire egy játékokat és tex­tíliákat szállító spanyol kereske­delmi hajó ellen. Erre a következtetésre jutnak azok a megfigyelők, akik jele­n voltak az amerikai külügyminisz­térium sajtóértekezletén, amelyen a támadás körülményeiről és részleteiről volt szó. A támadás után egy ismeret­len telefonáló a floridai Miami egyik lapjának szerkesztőségével­ közölte: a támadást a „Titkos ak­­ciószervezet’ elnevezésű kubai emigránscsoport követte el és ha­sonlóképpen fog eljárni „minden Kubával kereskedő hajóval szem­ben”. A washingtoni sajtóértekezle­ten elmondották, hogy a hajóhoz közeledő torpedón­as­zád­ok kis tá­volságról tüzet nyitottak. A go­lyók kioltották a kapitány és két tisztje életét, nyolc matrózt pedig megsebesítettek. A legénység ka­zánrobbanástól való félelmében elhagyta a hajót. Később egy hol­land gőzös fedélzetére vette,­­ majd a Bahama-sziget­csoport egyik szigetére szállította őket. A sajtóértekezleten az ameri-­­­kai külügyminisztérium képvise­­­­lői kijelentették, hogy semmit­­ sem tudnak a kalózok nemzetisé-­­ ge felől. A TASZSZ tudósítója azonban­­ rámutat: Washingtonban senki­­ sem kételkedik, hogy a támadás-­­ ban az ellenforradalmárok keze­­ volt benne. Csupán egy kérdés­­ marad még tisztázatlan: miként­­ lehetséges, hogy a kubai légi­­térben felderítő­k tevékenységeit­­ végző amerikai repülőgépek és a­­ szigetország körül ólálkodó ame-­­­rikai hajók nem látták a táma­dást és a bűntettük színhelyéről nyugodtan távozó tengeri rabló­kat. A washingtoni spanyol nagykö­vetség szóvivője kijelentette, hogy az eset már csak azért is „sú­lyos és meglepő”, mivel az ame­rikai hadiflotta által ellenőrzött vizeiken történt. NÉPSZABADSÁG IBM, szeptember 17, csütörtök KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány terrori Az NDK párt- és kormánykül­döttsége, amely Walter Ulbricht és Max Sefrin vezetésével szep­tember 11-e óta tartózkodik Bul­gáriában, kedden Sztara Zagorá­­ba, a bolgár vegyipar egyik köz­pontjába látogatott. (MTI) Az Humanité interjút közöl Jozef Lenárt csehszlovák minisz­terelnökkel. A miniszterelnök ki­jelentette: Csehszlovákia kész normális viszonyt kialakítani a­­ Német Szövetségi Köztársasággal. Ehhez azonban szükséges, hogy­­ Bonn egyértelműen elvesse a­­ müncheni egyezményt. (MTI) Kedd este Belgrádban befeje­ződött a szövetségi nemzetgyűlés szövetségi és gazdasági tanácsá­nak együttes ülése. A küldöttek határozatot fogadtak el a gazda­sági élet további megszilárdításá­ra. (MTI) Erich Wendt államtitkár, az NDK kormányának képviselője szerdán Nyugat-Berlinben ismét találkozott Horst Korberrel, a nyugat-berlini szenátus képvise­lőjével és tárgyalt vele a berlini látogatási engedélyek kiadásáról. A nyugat-berlini tárgyaló fél újabb követelésekkel állt elő, amelyek a megegyezés elhalasz­tását célozzák. (MTI) A japán parlamenti küldöttség, amely 12 napot töltött a Szovjet­unióban, szerdán hazautazott Moszkvából. (TASZSZ) Dr. Pham Ngoc Thach, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság egészségügyi minisztere, egy kül­döttség élén Franciaországban tartózkodik. Ez az első eset, hogy francia állami szerv meghívására észak-vietnami küldöttség látoga­tott Franciaországba. A Le Monde­nak adott nyilatkozatában leszö­gezte: a VDK kész kapcsolatait fejleszteni Franciaországgal, ez azonban a Vietnami Demokratikus Köztársaság diplomáciai elismeré­sétől függ. (MTI) Kétezer személyt letartóztattak kedden az indiai Uttar Pradesh államban egy tüntetés alkalmá­val, amelyen a felvonulók az árak emelkedése ellen tiltakoztak. (UPI) A SAIGONI TRAGIKOMÉDIA A FRANCIA LAPOK „fantasz­­tik­us komédiáról” írnak; az egyik ,„ széteső katonai körhintát” fes­ti le, a másik megállapítja, hogy ti az amerikaiak előretolt gyalog­jai sorra hullanak le a dél-viet­nami sakktábláról"; talán legta­lálóbb a Libération helyzetképe: az amerikaiak addig rángatták saigoni bábfiguráik madzagjait, amíg maguk is belegabalyodtak tíz összekuszált szálakba ... Hangot vált az az angol sajtó is, amely eddig azon az alapon kont­rázott az amerikaiaknak, hogy „ti támogattok minket Malaysiá­ban, mi pedig titeket Dél-Viet­­namban”. Jellemző a Daily Te­­legraph washingtoni tudósítójá­nak megjegyzése: Khanh tábor­nok visszatér düledező miniszter­elnöki pozíciójába, miután az amerikaiaknak sikerült kormá­nyát ismét összetákolniuk, de senki se tudja, meddig maradhat hatalmon... A lap vezércikke sem udvariaskodik: „Dél-Vietnam egy katonai klikk bizonytalan uralmának áldozata.” Valóban, a mind általánosabb zűrzavar jegyében pörög ide-oda a saigoni junta forgószínpada: az egyik tábornok, aki reggel beje­lenti, hogy őrizetbe veszi az „áruló” diktátort, este már kibé­kül és látványosan összeölelke­zik vele; az ünnepélyes csók után nyoma vész, hogy alig 24 óra múltán feltűnjék a főváros közelében levő egyik fürdőhelyen, mint az újabb államcsíny végre­hajtásának fő jelöltje; az egyik puccsistáért helikoptert külde­nek, hogy börtönbe szállítsák, a másik viszont nem száll be a gép­be, és „mozgó főhadiszállást” rendez be az országúton egy tankban; a könnyes szemmel tett hűségnyilatkozatokat fenyegető üzenetek követik. Egy amerikai tudósító így ír: „A helyőrségek­ben teljesen meglazult a fegye­lem, az egyes hadosztályparancs­nokok fittyet hánynak a Saigon­ból érkező utasításokra, és ösz­­szevissza irányítják a rendelke­zésük alá tartozó alakulatokat.” Az egy év óta harmadik sai­goni államcsíny és gyors bukása, az újabb félresikerült palotafor­radalom és a minden jel szerint készülődő következő, a dél-viet­nami tábornokok sorozatos poli­tikai bukfencei láttán csak azt mondhatja az ember: ha nem lenne olyan szomorúan és vére­sen komoly dologról szó, nevet­nie kellene a bohózati fordulato­kon ... AMI A ZŰRZAVARBAN egy­értelmű és teljesen világos: az amerikaiak bábjainak bizonyta­lan, ingatag helyzete. Dél-Viet­namban csupán néhány tábornok osztozik a hatalmon, helyesebben: marakodik érte. Uralmuknak nincs semmiféle törvényes alap­ja, semmiféle népi támogatása. A saigoni tragikomédia bebizonyí­totta azt is, hogy hatalmuk inga­tag voltánál csak függőségük na­gyobb: kizárólag a napi másfél millió dolláros amerikai segély­re, a fegyverszállítmányokra, a dollárátutalásokra, a katonai és a diplomáciai „tanácsadókra” támaszkodhatnak... És hogy pozíciójuk mennyire gyenge, éppen a tragikomikus fordulatok bizonyítják a legjob­ban: engedményről engedményre haladnak visszafelé. Az „erőske­zű” diktátornak, ha a hatalom­ba való visszatéréséről volt szó, engednie kellett Doung Van Minh tábornok javára, akit pár hónap­pal ezelőtt megfosztott a hata­lomtól s vissza kellett adnia ne­ki az elnöki széket; engednie kel­lett annak az öt tábornoknak a javára, akiket Dalaiban tartott házi őrizetben, mert azzal gya­núsította őket, hogy a semleges­ségre kancsingatnak. Engedmé­nyekkel próbálta leszerelni hol a buddhistákat, hol a katoliku­sokat is, s ha a legfrissebb hírek szerint most Khanh újra „vaskéz­­zel” torolja meg a lázadást, ezt csak azért teheti, mert az ameri­kaiaktól arra kap utasítást és le­hetőséget, hogy mindenáron erő­sítse meg diktatúráját. Mennyire igaza van Morse ame­rikai szenátornak, amikor azt mondja, hogy az Egyesült Álla­mok Dél-Vietnamban nem a sza­badságot védelmezi, hanem saját uralmát és a szolgálatába szegő­dött helyi kis zsarnokokat! A nemzetközi közvélemény azt kér­dezi: miért tartják mindenáron továbbra is a felszínen az ameri­kaiak ezt a megtépázott tekinté­lyű, oly sok oldalról szorongatott és általánosan gyűlölt diktátort? A Le Monde saigoni tudósítója erre így felel: „Aki megismerte a számításba vehető utódok kvalitá­sait, megérti, miért ragaszkodnak az Egyesült Államok saigoni kép­viselői Khanh tábornokhoz." De nemcsak azért mentették meg eddig kétszer is és szeretnék továbbra is felszínen tartani, mert ő a sorra elkoptatott garnitúrák utolsó „megbízható” embere, ha­nem azért is, mert a saigoni szá­lakba nagyon is beleszövődnek az amerikai elnökválasztás szálai — ami Saigonban történik, nagymér­tékben befolyásolja a novemberi választások kimenetelét. A John­­son-kormányzat nem utolsósorban azért próbálja minden eszközzel uralmon tartani Khanh táborno­kot, hogy időt nyerjen — legalább az elnökválasztásokig szeretné ki­húzni a jelenlegi saigoni rend­szerrel. KI­ANH BUKÁSÁT Goldwater és ultrái „a legszélsőségesebben” kihasználnák Johnson elnök ellen, aki viszont — mint a Tonkini­­öbölben végrehajtott légitámadá­sok is mutatják — attól sem riad vissza, hogy a háborús szakadék széléig vitt katonai intézkedések­kel fogja ki a szelet a republiká­nusok sovinizmusának vitorlái­ból... Éppen ez húzza alá a dél-viet­nami „bábszínház” veszélyességét. Noha Taylor tábornok legutóbbi washingtoni jelentéstétele óta az Egyesült Államok fővárosában borúlátóan vélekednek Khanh­ai esélyeiről és a dél-vietnami rend­szer megszilárdításának lehetősé­géről, s noha megtört az a tabu is, amely szerint beszélni sem le­het a dél-vietnami háború politi­kai rendezéséről, tehát a tárgya­lásokról, nyilvánvaló, hogy Wa­shington nem meri és nem is akarja elvágni a saigoni mario­nett-tábornokokat rángató szála­kat. Pedig meg kell tennie: előbb­­utóbb rákényszeríti saigoni pozí­cióinak tarthatatlansága. Rudnyánszky István Leleplezték a nyugatnémet és a dél-afrikai kormány titkos katonai együttműködését (Berlini tudósítónk telefonjelen­tése.) Az NDK afroázsiai szolidaritá­si bizottsága sajtóértekezleten is­mertette az NSZK és a Dél-af­rikai Köztársaság együttműkö­dését leleplező emlékiratát. A gazdag dokumentációjú anyag a világ nyilvánossága elé tárta, hogy a Dél-afrikai Köztársaságot katonai központtá alakítják át. Közösen modern fegyverekkel fel­szerelt harcképes hadsereget ál­lítanak fel, amelynek segítségé­vel állandó nyomást gyakorolhat­nak Afrika országaira. Az NSZK és a Dél-afrikai Köztársaság, hogy kivonják magukat az ellen­őrzés és a korlátozás alól, atom- és kémiai fegyverek, valamint messzehordó rakéták­­gyártását készítik elő. A hadicélokat szol­gáló atomkutatás és a nagyüze­mi haditermelés előkészítése az „atomerőmű-program” fedőnéve alatt folyik. Az együttműködést az 1961- ben, Bonnban megkötött titkos szerződés rögzíti. A tárgyalásokat annak idején dél-afrikai részről J. J. Fouche hadügyminiszter, De Villiers államtitkár és a dél-af­rikai hadsereg főparancsnoka, P. H. Grobelaar tábornok folytatták, Straussnak, az akkori nyugatné­met hadügyminiszternek megha­talmazottjával és bizalmasával, Volkmar Hopf államtitkárral. A megállapodás végrehajtására Franz W. von Mellenthin volt hitlerista tábornokot küldték el Dél-Afrikába. Dél-Afrikában találtak mene­déket az I. G. Farben mérgesgáz­­szakértői is, akik a felelősségre vonás elől menekültek el.­ ­ Koncsek László Harc az írástudatlanság ellen Nigériában Nyugat-Afrikában mintegy 966 ezer 600 négyzetkilométeren he­lyezkedik el Nigéria, a fekete földrész egyik legjelentősebb ál­lama. Lakosainak száma 55,6 mil­lió. Nigéria 1960. október elsején nyerte el függetlenségét, s nagy lendülettel látott hozzá a több évszázados elmaradottság felszá­molásához, a gazdasági élet és a kultúra fellendítéséhez,, az átkos gyarmati örökség, az írástudat­lanság felszámolásához. ***»»»» 11 1K kI E­ * Az anyák gyermeküket is magukkal viszik a „felnőttek iskolájába”... VIETNAMI ÓRIÁSKERÉK — Rögtön megnézem, hogy ki van most fenn. (Mészáros András rajza.)

Next