Népszabadság, 1964. október (22. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-07 / 235. szám
1964. október 7. szerda NÉPSZABADSAI Benső paraA KÖZÉLET HÍREI A pártmunka lényeges vonása a jelen és a jövő közös gondjainak vállalása, a másokkal való törődés. S ez eleve feltételezi az önzetlenséget és az áldozatvállalást. Az áldozatkész ember benső törvények parancsa szerint nem csupán egyéni gondjaival bajlódik, inkább az a vágy hajtja, hogy minél többet adhasson önmagából, önnön értékeiből másoknak, a közösségnek. Erdős Frigyes, a Budapesti Húsipari Vállalat 9-es számú alapszervezetének párttitkára is — ahogyan a kerületi pártbizottságon mondják — ilyen belső izzástól áthatott ember, aki igen sokat vállal a társadalom gondjaiból. Talán nincs is olyan nap, hogy a pártmunka jó néhány órát el ne vonjon a szabad idejéből. Sokszor látták már őt is fáradtnak és kimerültnek, figyelmeztették is nemegyszer, hogy jó lenne pihennie is egy kicsit. Erdős elvtárs ilyenkor rendszerint azt kérdezte: „Ha elkezdünk pihenni, hogyan tovább?” Pihenni ugyan nagyon fontos mindenkinek, aki elfáradt, aki szükségét érzi annak, hogy új erőt gyűjtsön. A pártmunkás kérdése mégis érthető. Valóban, hogyan is jutna tovább szépen fejlődő világunk, ha erejüket veszítve, okkal, ok nélkül leadnának azok, akikre az a szép hivatás vár, hogy szítsák a kedvet, vigyázzanak, ki ne hűljön az építés láza. A jó pártmunkásnak ugyanis egy másik jellemvonása, hogy mindig van benne tartalék erő, kedv és optimizmus, melyből másoknak is jut, ha munka közben elfáradtak vagy célt tévesztettek. Fiatalok mondták el nemrégiben, hogy éppen ezt a hitet és bizodalmát, ezt a szívósságot, s a megújulásra való állandó készséget becsülik legtöbbre a pártmunkásokban. S ha hálásak valamiért a pártfunkciók viselőinek, az elsősorban az, hogy ezeket a szép erényeket felvillantották előttük. S ha már itt tartunk, szóljunk néhány szót a háláról is, bár nem valószínű, hogy egy pártmunkás elsősorban ezt várná erőfeszítéseiért. A pártmunka, mint minden fontos emberi tett, önmagában hordja jutalmát. S ez a jutalom mindanynyiunk gyarapodása, sokasodó öröme. Mégis igen jóleső érzés, hogy az emberek egyáltalán nem közömbösek a pártmunkások iránt. A közvélemény nagyon is nagyra értékeli tetteiket, s a közért jól és eredményesen dolgozó pártmunkásoknak már régen magas társadalmi és emberi rangot szavazott meg. A Szegedi Ruhagyárban például nemrégiben nyugdíjba került a gyár gondnoka, Máramarosi György, aki a felszabadulás óta nemigen volt pártmunka nélkül. Hosszú éveken át dolgozott kerületi pártszervezetben is, kisebb beosztásban, majd titkári funkcióban. Példaképe volt a lelkiismeretes pártmunkásnak. Mint hajdani kosárfonót, nemigen kényeztették el iskolákkal, s ő roppant erőfeszítéssel, munkával agyonhalmozva, az olvasásra, a tanulásra is időt szakított, hogy megpróbálja pótolni a pótolhatatlant. A gyárból egy perc késedelem nélkül sietett a pártházba, ahol éjfélig intézte a kerület dolgait. De példaképpé nem ezzel magasodott. Önálló gondolkodása, emberszeretete tette azzá, amikor a személyi kultusz éveiben is inkább hitt a tulajdon két szemének, az önnön tapasztalatainak, mint a felületes vélekedéseknek. Ott élt emberközelben az övéi között, és funkciójának kockáztatásával is kiállt azok mellett, akiket jóravaló embernek ismert. Később hiúság és megbántottság nélkül odaállt a tagság elé, és kérte, hogy állítsanak helyette képzettebb, messzebbre látó embert, mert ő a mai bonyolult helyzetben már nem képes övéit magasabbra vezetni. S azután is megmaradt a pártmunka sodrában a ruhagyárban, mert nem tudott élni a mások gondja nélkül. S amikor nyugdíjba vonult, s úgy volt, hogy a gondnoki épületből a városba költözik, és búcsút mond övéinek, a ruhagyáriak tiltakoztak. Kis lakást építettek neki a gyár területén, hogy közöttük maradjon, naponta lássák, hallják a szavát, érezzék az új világba vetett hitnek és az akaratnak azt a szép megtestesülését, melyet az idős pártmunkásban ismertek meg. Új életünk kiteljesedése közben igen gyakran jóleső érzéssel vettük számba eredményeinket. Van Dunaújvárosunk, Komlónk, vannak erőműveink, modern gyáraink és szocialista mezőgazdaságunk. Dicsértük a téglarakók szorgalmát, a kőművesek, a szerelők ügyes kezét, és szövetkezeti parasztságunk leleményességét. De arról már kevesebbet beszéltünk, hogy van egy harcedzett, önzetlen, több tízezres seregünk is a pártfunkcionáriusok kipróbált csapata, s ez az önzetlen had szintén derekas részt vállalt a nagy munkából. Szívük, erejük és tehetségük legjavát adva álltak az új élet bölcsőjénél, vágyaikat, elképzeléseiket, forradalmár életük minden álmát beleépítették az új világ falaiba. Ezek a falak talán éppen azért lettek erősek, mert nem csupán kőből, téglából és habarcsból emelkedtek magasra, hanem forradalmi szenvedélyből és roppant akaratból is. S e két erény hordozói elsősorban a pártmunkások voltak. A felszabadulás óta eltelt időt lassan évtizedekben számoljuk, de jó néhányuknak éveken át alig volt egy-két pihenésre szánható napja. Reggel nem tudták megmondani, mikor veti őket haza az este. Jöttek hozzájuk és jöttek értük. Hívták őket vizsgálódni, igazságot tenni, tanácskozni és elcsendesíteni mérges, elfajult vitákat. A szép funkciók viselői lehettek hivatásosak vagy nem hivatásosak, egyben tökéletesen megegyeztek: nem ismerték a nyolcórai munkaidőt. Hogy ez nem volt áldozatvállalás? Azt talán a család tudná a leginkább megmondani. A feleség, aki maga cipelte az otthon minden gondját, s a napi munka után sokszor éjfélkor is hiába várta az ismerős lépteket. S a gyerek, akinek sok gondú apja száz ember dolgát intézte, bonyolította, de az ő betegágyánál vagy tanulóasztalánál gyakran öt percet sem időzhetett. Sokan el is koptak, felmorzsolódtak közülük az emésztő munkában, mert miközben ők szétosztották emberségüket, ridegséggel, értetlenséggel találkoztak. De a legjobbak, a legharcedzettebbek derekasan állták a sarat. Végezték temérdek teendőiket, s közben nekiláttak, hogy jól megszervezzék a drága áron szerzett új életet. Tanultak, hogy ne csak harcolni, hanem vezetni is megtanuljanak. Némelyek fáradtan, deresedő fejjel ültek iskolapadba, s a tíz-egynéhány órás napi munka után még négy-öt órán át verekedtek a tudásért, a diplomáért, hogy munkájukba az akaraton és a forradalmi szenvedélyen kívül a jó minőségű tudást is beleépíthessék. Volt közöttük, aki tévedett, s olyan is akadt, aki méltatlanná vált a funkcióra. De a különféle hibák és tévedések nem kedvetlenítették el a legerősebbeket, és nem tántorították el őket a helyes céltól. Mivel a legjobbak állandóan kritikus szemmel figyelték az önmaguk s egymás munkáját is, és minden jelenségben a tanulságot, a jobb megoldás lehetőségét keresték, idővel szinte feltöltődtek a leszűrt tanulságokkal. Mai nyugodt, kiegyensúlyozott alkotó életük is ezeknek a leszűrt tapasztalatoknak az eredménye. Megszállottak vagy valamiféle különös emberek volnának? Egyszerű dolgozó emberek, mint mások, s azok voltak közülük mindvégig legméltóbbak a funkcióra, akik ilyenek is maradtak. Csak az akarat, a jövőbe vetett hit, a meggyőződés és a szívósság több bennük az átlagosnál. Bárhogy sűrűsödjenek a gondok, a tennivalók, nem engedik legyőzni magukat. A nagy tettek idején mindig képesek megújulni a saját tartalékaikból, az egymás erejéből, az új társadalom erejéből. A már említett Máramarosi Györgyöt egyszer megkérdezték, hogy számára mi értelme volt ennek a tengernyi erőfeszítésnek? Az idős ember meglepetten kereste a szavakat. Igaz is, ő még sohasem gondolt arra, hogy ezt önmagának megfogalmazza. Csak azt tudta elmondani: a pártmegbízatásai során végzett munka neki olyan természetes, hogy úgy érzi, nem is tehetne másképp. Hiszen ezek a küzdelemben eltöltött évtizedek életének az értelmét jelentették. Kékesdi Gyula Willi Stoph köszönő távirata Kádár Jánoshoz Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, az államtanács elnökhelyettese táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének miniszterelnökké történt megválasztása alkalmából küldött jókívánságaiért. Japán liberális demokrata párti parlamenti képviselők látogatása Budapesten A. Fujiyama volt külügyminiszter vezetésével kedden Budapestre érkezett a Japán Liberális Demokrata Párt parlamenti képviselőinek egy csoportja. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren dr. Molnár Erik, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, valamint az országgyűlés és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Ken-Ichiro Yoshida, Japán budapesti nagykövete, s a nagykövetség több tagja. Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke délben fogadta a japán képviselőcsoportot, amely ezt követően látogatást tett Vass Istvánnénál, az országgyűlés elnökénél. Dr. Molnár Erik, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke este az Országház Gobelin-termében fogadást adott a japán képviselők tiszteletére. A fogadáson megjelent politikai és társadalmi életünk sok képviselője. Ott volt a fogadáson Kenichiro Yoshida japán nagykövet is. A japán képviselőcsoport ma délelőtt utazik el hazánkból. Elutazott a kubai postaügyi és távközlési miniszter Kedden elutazott Budapestről Jesus Montane Oropesa kubai postaügyi és távközlési miniszter és az általa vezetett delegáció. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bíró József külkereskedelmi miniszter, vala-A csehszlovák néphadsereg megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Rudolf Chlubna alezredes, a budapesti csehszlovák nagykövetség katonai attaséja kedd este fogadást adott a nagykövetségen. Ott volt néphadseregünk tábornoki és parancsnoki karának sok tagja, a társ fegyveres testületek több vezetője,a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium több vezető Mohammed Ibrahim, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete kedd este a Gutenberg Művelődési Otthonban filmbemutatóval egybekötött fogadást adott a Hussein Khaled Hamdi gazdaságügyi államtitkár vezetésével kereskedelmi vegyes bizottsági tárgyalásokra hazánkba érkezett EAR-küldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelent volimint a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt Francisco Ramos Alvarez, a kubai nagykövetség ideiglenes budapesti ügyvivője, beosztású munkatársa. Frantisek Pisek nagykövet vezetésével részt vettek a fogadáson a csehszlovák nagykövetség munkatársai. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, katonai és légügyi attaséja. K. I. Provalov vezérezredessel az élen ott voltak a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatai parancsnokságának magas rangú képviselői. tikai, gazdasági és kulturális életünk sok ismert személyisége. Részt vett a bemutatóval egybekötött fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az esten az asszuáni nagygát építését bemutató rövidfilmeket vetítettek, köztük az N. Sz. Hruscsovnak az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatásáról készült dokumentumflmet. Fogadás a csehszlovák nagykövetségen Az Egyesült Arab Köztársaság nagykövetének filmbemutatója és fogadása gyengébb tsz-en is. A villányiak azonban csak akkor mondtak igent, amikor a tanács határozott ígéretet tett: sehova sem viszik később az elnöküket. NAGYON IS JÓL tudják a villányiak, hogy miért ragaszkodnak Arnold Jánoshoz. Amióta ő az elnökük, öt és fél millióval nőtt a termelőszövetkezet fel nem osztható, tiszta vagyona. S nemcsak a közös gazdaság gyarapodott, a tsz-gazdák is mindjobban élnek ezen a vidéken. Az első évben még tizenegyezer forint volt a tsz-tagok átlagjövedelme, aztán tizenháromezer forint lett, s legutóbb már ez az összeg tizenötezer-kilencszáz forintra emelkedett. Jobban, biztonságosabban él ma itt mindegyik gazda, mint a termelőszövetkezet születése előtt — ezt nem tagadja itt senki sem. S ez önmagában már nem kis eredmény, hiszen ezen a környéken nem ismerték az alföldi nyomort, szegénységet Szőlőtermő vidék ez, és akinek a hegyen csak egy holdja volt, az megélt már. Most azonban csak a megélés már kevés: rádió, televízió, motorkerékpár kell, ilyenné változott a villányi ember igénye. Minden második tsz-tagnak takarékbetétkönyve van, és tizenöten vesznek most egyszerre autót. S másképp is keresik most a pénzt, mint régebben a villányiak. Kaszával aratni itt már senkinek sem kell, három szovjet kombájnja van a termelőszövetkezetnek. A többi nehéz munkához is van segítség: 22 saját erőgéppel dolgoznak, és vettek már egy Csepel Diesel-teherautót is, hogy megkönnyítsék a szállítást. Lehetne ezt a listát folytatná a tsz gazdasági építkezéseivel és a tagok újonnan épült lakóházaival is. Mindez azonban ugyanazt az igazságot bizonyítja: jogosan elégedettek munkájukkal és munkájuk eredményével itt az emberek. Nem Arnold János teremtette egyedül mindezt, ő maga tiltakozna az ilyen vélemény ellen legjobban. Szorgalmas nép lakja ezt a vidéket, olyan emberek, akik szívesen dolgoznak, ha látják az értelmét. Az elnök közülük való, ugyanolyan törekvő természetű, mint a többiek. Kicsit önmagukat tisztelik benne a villányiak. Ezért nincs is a villányi tsz-ben főnök és beosztott rendszer. Úgy tárgyal, tanácskozik a közös dolgokról a tsz-tagokkal az elnök, mint ahogy a társak szoktak. Előfordul nemegyszer, hogy valamilyen tervről, vásárlásról vitáznak, és végül nem az elnöknek lesz igaza Ettől azonban nem esik a tekintélyén csorba, ilyesmire fel sem figyelnek az emberek. Természetes, hogy a legjobb megoldást válaszszák — mondják, s őszintén gondolják: nem az a lényeg, hogy ki mondta, kié az utolsó szó. Hogyan vált be a terv, mit hozott a közösnek — ezt tartják számon. ENNEK ELLENÉRE nem könynyű Villányban tsz-elnöknek lenni. Az elnök feladata, hogy örökösen számoljon, minden javaslatot, tervet százszor is meggondoljon, megfontoljon — ezt természetes kötelességének tartja mindenki. Abban sem látnak rendkívülit a tagok, hogy az elnöknek ügyeskednie is kell: gépet, alkatrészt szerezni akkor is, ha sehol sincs. S a tsz-elnöknek nemcsak a közös gazdasággal kell törődnie, hanem az egyes emberek gondjaival is. A tsz-tag minden gondját a termelőszövetkezet segítségével akarja megoldani, s ilyenkor először az elnöki irodába nyit be: — Tudod, Arnold, építkezek és nem kaptam cementet Szerezz már nekem. — Autót vennék, a pénzem is megvan, de csak jövőre ígérik. Igazán segíthetnél Még a családi gondokkal is az elnököt keresik meg, s ezt mindenki természetesnek tartja, ez a rend alakult ki Villányban. Ugyanúgy magától értetődő ez, mint hogy az elnök a közös gazdaság gondjaival őket keresi fel. Este a háznál, fehér asztalnál, poharazás közben beszéli meg velük a gondokat, vagy korán reggel, kint a földeken, mikor milyen sürgős ügyről van szó. Számíthatnak egymásra — ebben ez a lényeg, s az a jó, hogy ezt egyaránt tudja a tsz-elnök és a tsztag is. Nem párttag ma sem Arnold János. A kommunisták is úgy vélekednek azonban róla, mint a termelőszövetkezet többi tagja: az elnök, a mi emberünk. Bíznak benne. A járási pártbizottság vezetői, ha Villányban járnak, nemcsak a párttitkárt keresik meg, hanem őt, az elnököt is. Úgy, olyan nyíltan, fenntartás nélkül tárgyalnak vele a gondokról, feladatokról, eredményekről, mint aki a kommunistákhoz tartozik. A tsz-elnök valóban a mi emberünk. S azon sincs csodálkozni való, hogy amikor virrad, a kertjében ás, tápkockákat készít a palántáinak. A sok irodai munka mellett ez a szórakozása. Szereti a földet és ért hozzá Másmilyen emberben is lehetne Villányban elnök. Sólyom József 5 Budapest VI. Nagymező utca 43. szám alatti MOSÓGÉPSZERVIZE október 10, 12, 13, 14-ás LELTÁROZÁS MIATT ZÁRVA