Népszabadság, 1964. december (22. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-01 / 281. szám
1961. december 1. kedd NÉPSZABADSÁG Moszkvába érkezett a csehszlovák párt- és állami küldöttség Megérkezett Moszkvába a csehszlovák párt- és állami küldöttség, amely Antonín Novotnynak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, Csehszlovákia köztársasági elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatást tesz a Szovjetunióban. Az ünnepélyesen feldíszített vnukovói repülőtéren a szovjet állam és párt vezetői, diplomaták, a moszkvai lakosság képviselői fogadták a küldöttséget. A repülőtéren Brezsnyev és Novotny beszédet mondott. Az élet olyan feladatok elé állít bennünket, amelyek szükségessé teszik a tapasztalatcserét, erőfeszítéseink összehangolását, országaink együttműködésének bővítését és elmélyítését — mondotta Brezsnyev. — Meggyőződésünk, hogy a mostani látogatás is elő fogja mozdítani e nagy és nemes ügyet. A továbbiakban hangsúlyozta: „Népeink barátsága megbonthatatlan, mert barátságunk alapja a mély, kölcsönös megbecsülés és bizalom, érdekeink és céljaink azonossága, a marxizmus —leninizmus nagy tanítása iránti hűség." Az üdvözlésre válaszolva Novotny hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia továbbra is mindent megtesz a Szovjetunióhoz fűződő barátságának erősítésére az SZKP XX. és XXII. kongresszusán lefektetett elvek szellemében. Továbbra is arra törekszik, hogy erősítse a szocialista közösség egységét, mert ,.ebben az egységben rejlik a béke és a szocializmus világgyőzelmének záloga”. — Önökkel együtt harcolunk a békés együttélés politikájának megvalósulásáért, mert ebben látjuk a béke útját — jelentette ki befejezésül Novotny. A párt- és kormányküldöttség — röviddel megérkezése után — látogatást tett Leonyid Brezsnyevnél. A megbeszélésen Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára és Vaszilij Kuznyecov külügyminiszter-helyettes is részt vett. A nap folyamán a küldöttség felkereste a Kremlben Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnököt. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány hétfőn, a nagy Kreml-i palotában vacsorát adott a csehszlovák párt- és állami küldöttség tiszteletére. (MTI) Antonín Novotny elvtárs megérkezése után beszédet mond a vnukovói repülőtéren. Mögötte balról jobbra: G. Voronov, N. Podgornyij, A. Koszigin, L. Brezsnyev és M. Leszecsko. (MTI külföldi képszolgálat.) Luigi Longo: Az Olasz KP összefogásra szólítja fel az összes baloldali erőket Luigi Longo, az Olasz KP főtitkára vasárnap beszédet mondott Genovában a kommunista párt választási győzelmének alkalmából rendezett tömeggyűlésen. Rámutatott: a kereszténydemokratáktól balra álló erők a szavazatok 48 százalékával rendelkeznek. Ez azt jelenti: Először van potenciális lehetőség Olaszországban egy baloldali többség kialakítására. — Kétségtelen — folytatta Longo —, hogy a baloldali erők között még súlyos nézeteltérések vannak, de vannak közös pontok is, és ezeket kell figyelembe venni,, ha meg akarják akadályozni a súlyos válságot. Ez a válság csal még jobban kimélyül, ha a baloldali pártok, különösen a szocialisták nem szegülnek szembe a jobboldali kereszténydemokrata vezetőkkel, akik folytatni akarják eddigi politikájukat, azt a politikát, amelyet a választók elítéltek. Ezért az olasz kommunisták felhívással fordulnak az összes baloldali pártokhoz, sőt a kereszténydemokrata párt balszárnyához is, az összes baloldali erőkhöz, vonják le a választási eredményekből a következtetést és lépjenek új útra. A mind reakciósabb és mindinkább jobbra csúszó, kormánypolitika — fejtegeti Longo — már kettészakította a szocialista pártot. Az olasz burzsoá lapok elégedettségüket fejezik ki a szocialista szavazatveszteség láttán, és ezt „szükséges veszteségnek” tartják. Ezt a veszteséget azonban nem a kapitalisták, hanem egy munkáspárt szenvedte el, és a szocialista párt jobboldali vezetőinek meg kellene érteniük, hogy meg kell változtatniuk politikájukat. Szakítani kell a jelenlegi kormánnyal, amelynek politikáját elítélte az ország. A falvakban és a megyékben egyaránt ki kell terjeszteni a baloldali szövetségeket minden megkülönböztetés nélkül, mivel a népi tömegek a baloldali erőket részesítették előnyben. Az OKP főtitkára ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereszténydemokrata vezetők országos szinten az összes reformok, köztük a tartományi közigazgatás reformjának elszabotálását tervezik. A tartományi autonómia megvalósítása ugyanis azt jelentené, hogy több közép-olaszországi tartományban a kommunisták jutnának vezető szerephez. Longo hangoztatta: kudarc vár a kommunistaellenesség kísérletének feltámasztására irányuló minden próbálkozásra. (MTI) Véget ért a Belga KP kongresszusa A Belga Kommunista Párt, XV. kongresszusának vasárnap délelőtti ülésén véget ért a központi bizottság beszámolójának megvitatása. A kongresszus küldöttei a központi bizottság beszámolóját, amelyet Ernest Burnelle, a Belga KP elnöke tartott meg, egyöntetűen elfogadták, majd megválasztották a 60 tagú központi bizottságot. FALUSI ASSZONYOKE gy cigándi parasztasszonytól származik a következő hasonlat: „A téesz olyan, mint egy kohó, amelyben sokféle anyagot olvasztanak össze, s lesz belőle egy új, szilárd valami.” Ez a „valami” nem éppen bevett filozófiai kategória, de mindenki számára érthető. Hosszú időbe telik, amíg a közös munka és a közös élet „kohójában” kialakul az egyéni érdekek összhangja, más szóval az emberek szocialista közössége. Bartha Károlyné jó ösztönnel ismerte fel és fogalmazta meg a falusi változások lényegét. A falusi nő messzebbről indult, hosszabb, nehezebb úton jut el az egyéni társadalmi felszabaduláshoz, mint a férfi. Szokások, előítéletek, íratlan törvények kötik gúzsba, tartják vissza alól, hogy teljes jogú emberként foglalhassa el a Hegyet munkában, közéletben, családba egyaránt. A kötelékek szorítása Iszem látomást lazul, a gúzs bomladozik, szakadozik. A visszahúzódó, háttérbe szorított nő rádöbben, hogy elérkezett az ő ideje. Siet pótolni az elmaradást, megbecsülést és jogot követel, szót kér és beleszól a közös ügyek intézésébe. Mindez nem megy magától, harc nélkül. Makacs ellenfél a maradiság, az értetlenség, a rosszul értelmezett férfiönérzet A termelőszövetkezeti tagság 38,5 százaléka — több mint 118T00 tsz-tag — nő, s 200 évesre tehető azoknak a száma, akik családtagokként rendszeresen részt vesznek a közös munkában. Joggal állapíthatjuk meg, hogy ez a 600 000 asszony és lány adja a szövetkezeti munkaerő derékhadát. A nagy iparvidékeken még inkább így van. Nógrád megyében például a tsz-tagok 55,9 százaléka nő. Aki a várható termés iránt érdeklődik, gyakran kap ilyesféle választ: „Ha az időjárás kedvez és a nők jól dolgoznak, akkor lesz mit betakarítani és lesz mit kiosztani.” A növénytermesztésben a nők végzik el a tennivalók 60—70 százalékát. A kapásnövények ápolása, betakarítása egyszerűen elképzelhetetlen lenne a nők munkája nélkül. Kiszámították, hogy 1963-ban több mint 4,6 milliárdos termelési érték született a szövetkezeti asszonyok szorgalmából. A nagyüzemi baromfitenyésztés kialakulása, fejlődése elsősorban a nők nevéhez fűződik. A legtöbb tsz-ben ők kezdeményezték ezt a „kockázatos” vállalkozást, s nagy hozzáértéssel, gondossággal bizonyították be, hogy a baromfihús- és tojástermelés biztos, előnyös bevételi forrás. Nem véletlen, hogy a baromfitenyésztés 90—95 százalékig női kezekbe került. A közös munka oldaláról nézve nem kapunk teljes képet a szövetkezeti asszonyok bonyolult helyzetéről. A szövetkezéssel járó új kötelezettségek úgy szakadtak a falusi asszony nyakába, hogy ugyanakkor nem kisebbedtek a vállára nehezedő régi terhek. Változatlanul rá hárul a gyermeknevelés, a sütés-főzés, mosás-takarítás, bevásárlás gondja, ő látja el a jószágot, s túlnyomórészt az ő dolga a háztáji föld megművelése is. Sok tényezőtől függ, hogy erre a túlterhelt asszonyra milyen mértékben számíthat a munkaerőhiánnyal küzdő nagyüzem. S ez nemcsak a jelen kérdése, hanem a jövőé is. A munkaerőáramlás a mezőgazdaságból az iparba tovább folytatódik. A gépesítés előrehaladása sem teszi feleslegessé a női munkaerőt, csupán alkalmazkodni kell a korszerűsödő termelési eszközökhöz és módszerekhez. A szövetkezeti gazdálkodás lehetővé teszi, hogy a nők sok más elfoglaltságuk mellett rendszeresen részt vegyenek a közös munkában. Ennek bevált módja és mindenütt járható útja a családi munkaszervezés. A kapásnövények és a kertészet területének kiosztása szabad kezet ad minden asszonynak, hogy legjobb belátása szerint ossza meg munkaidejét az otthon és a szövetkezet között. E módszer eredményessége akkor válik teljessé, ha megfelelő anyagi ösztönzéssel is párosul. Érdekes kimutatást készítettek 15 Hajdú megyei szövetkezetben. Amíg a 20—24 éves nők évi 2090 órát dolgoztak a tsz-ben, a 46—50 évesek pedig 1830 órát, addig a 25—40 évesek évi időátlaga mindössze 790 óra volt. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy a 25—40 éves asszonyok zömmel kisgyermekes anyák, akik közül sokan nem tudják megoldani gyermekeik elhelyezését. 1981 községben működik állandó óvoda, alig több, mint százezer férőhellyel és 859 idénynapközi nyílik meg a nagy munkák idején. Meglepő, hogy mindössze 22 idénynapközi van tsz-ek kezelésében. Valóban csak 22 tsz erejéből futná az idénynapközi fenntartására? Nehéz elhinni. Az állam lehetőségei korlátozottak, központi megoldásra egyhamar nincs kilátás. Viszont a tsz idénynapközi fenntartási költségei sokszorosan visszatérülnek a kisgyermekes anyák közösben végzett munkája révén. Jó áruellátással, háztartási gépek kölcsönzésével, a javító- és egyéb szolgáltatások kiterjesztésével a földművesszövetkezetek is sokat könnyíthetnek a falusi nők helyzetén, munkáján, s az így felszabaduló időből, energiából több jut a közös munkára, a tanulásra és művelődésre. Ami eddig történt, az sem lebecsülendő. A falusi nőkben felébredt az igény, az érdeklődés a tanulás, az általános és a szakmai képzés iránt. Ahhoz, hogy a 600 000 nő hasznosabb munkát végezhessen a nagyüzemekben, mind kevésbé lesz elegendő a kisparaszti gazdaságokban szerzett tudás, tapasztalat. A nők szakmai képzése hovatovább létkérdéssé válik a szövetkezetek számára. Ezt a tsz-ek többségében azonban még nem ismerték fel. Bátorítás, támogatás helyett nagyon sok tszben közömbösséggel vagy nyílt ellenzéssel találkoznak a tanulni vágyó nők. Talán a baromfitenyésztés az egyetlen szakma, amelyet nőknek tartanak fenn, de más tanfolyamra, iskolára ritkán jutnak el lányok, asszonyok. Gyakran azzal veszik el a nők kedvét a tanulástól, hogy a szakmunkásokat nem az elsajátított szakmában foglalkoztatják, vagy ha igen, akkor a munkadíjazásban nem jut kifejezésre a magasabb szakmai képzettség. A mezőgazdaság gépesítése furcsa módon a férfiak ügye lett. Ideje, hogy szakítsunk ezzel a szemlélettel. A gépek jó kihasználását már ma is krónikus munkaerőhiány akadályozza. Mi lesz később? Elkerülhetetlenül napirendre kerül a nők műszaki, technikai képzése. Természetes dolog, hogy itt elsősorban „nőies” gépekről van szó, mégis igen hosszú lenne a teljes felsorolás: különböző állógépek, villanymotorok, öntözőberendezések, fejő- és tejkezelő gépek, kerti és egyéb kisgépek kezelése vár a nőkre. Az adonyi Március 21. Tsz-ben 14 asszony végezte el a gépkezelő tanfolyamot. Talán többen is jelentkeztek volna, ha pontosan tudják, hogy nem traktoros iskolára hívják őket. Ebben a szövetkezetben 1500 holdat öntöttek öt géppel, három műszakban. Az új szakmunkásnők nélkül erre nem is gondolhattak volna. A nők szakmai érdeklődésére jellemző, hogy amíg 1961-ben még csak a tanulók három százaléka volt nő, addig az idén már 22,6 százalékra módosult az arány. Ebben az évben 39 000 nő tanul a dolgozók általános iskoláiban; a falusi nők aránya 52,3 százalékot tesz ki. Sok ezer nő bővíti ismert léteit a nők és a szülők akadémimiáján, s más népszerű téli előadásokon, tanfolyamokon. Joggal teszik szóvá az asszonyok, hogy amikor egy-egy tsz-be, állami gazdaságba szervez látogatást a szövetkezet vezetősége, amikor tapasztalatcserét rendeznek, akkor róluk, a nőkről rendszerint megfeledkeznek. Ebben a gyakorlatban még mindig a régi lebecsülést, mellőzést érzik. Ők talán nem tudnák hasznosítani a látottakat, hallottakat? Falun még mindig új, szokatlan jelenségnek számít a közéleti nő. Nem elég a tehetség és aközösség bizalma, nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy nő vezető posztra álljon. A nő r tszben, tanácsban, tömegszervezetben — nehezebben vívja ki magának a tekintélyt, mint a hasonló képességű férfi. A nőket sok minden visszatartja a szerepléstől. A kisebbségi érzésen kívül mindenekelőtt az előítéletekből táplálkozó nőellenes hangulat. „Az asszony maradjon a főzőkanálnál, ne szóljon bele a gazdálkodásba, a férfiak dolgába.” Ez a felfogás nem megy ki egyhamar a divatból. A falusi nőnek újra és újra bizonyítania kell: nemcsak dolgozni tud, hanem tanácskozni is, érdemes meghallgatni a véleményét, elfogadni a javaslatait, sőt a vezetéshez is van tehetsége. Még mindig gyakori panasz, hogy a szövetkezeti vezetőségekben kevés a nő. Nagyrészt az aszszonyok összefogásának, jó munkájának köszönhető, hogy a hoszszú ideig gyenge adonyi tsz talpra állt, megerősödött. Itt három nőt választottak be a 11 tagú vezetőségbe. A hat brigádvezetőből három nő. Amelyik brigádban a nők varrnak többségben, ott feltétlenül asszony a brigádvezető. A vezetéssel megbízott asszonyok kivétel nélkül megállják a helyüket. Természetes, hogy a vezetést, a közügyek intézését meg kell tanulni. A közéleti tevékenységnek kitűnő iskolái lehetnének a különböző szövetkezeti bizottságok. Ma még nem azok, s ez a tsz-demokrácia alacsony színvonalával függ össze. Általánosan elfogadott elv például, hogy a szociális, kulturális bizottságokba elsősorban nőket válasszanak. Ha ez valóban így lenne, bizonyára nagyobb figyelmességgel, körültekintéssel intéznék a tsz-ekben a szociális és kulturális ügyeket, s egyebek közt könnyebben tudnának segíteni az asszonyok, anyák gondjain is. A szövetkezeti aszszonyok nemcsak gyarapítói, hanem szenvedélyes védelmezői is a közös vagyonnak. Mégis általánosnak mondható, hogy hiányoznak az ellenőrző és a fegyelmi bizottságokból. A zárszámadást és a tervkészítést a legtöbb tsz-ben „kisajátítják” a férfiak, figyelmen kívül hagyva, hogy a közös munka nagyobbik felét általában a nők végzik el. A szövetkezeti demokrácia fejlesztése, a nők bevonása a közös ügyek intézésébe azt eredményezné, hogy kint a földeken is nagyobb odaadással, több eredménnyel dolgoznának. Örvendetes dolog, hogy a falusi asszonyok bátran a sarkukra állnak, s munkájuk értékének tudatában harcolnak a valódi egyenjogúságért. Bócz Sándor 3 Alekszej Koszigin fogadta Apró Antalt Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, hétfőn fogadta Apró Antalt, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét. A meleg, baráti légkörben lefolyt beszélgetésben Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese is részt vett. (MTI)