Népszabadság, 1964. december (22. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

1961. december 1. kedd NÉPSZABADSÁG Moszkvába érkezett a csehszlovák párt- és állami küldöttség Megérkezett Moszkvába a cseh­szlovák párt- és állami küldöttség, amely Antonín Novotnynak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárá­nak, Csehszlovákia köztársasági elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatást tesz a Szovjet­unióban. Az ünnepélyesen feldíszített vnukovói repülőtéren a szovjet állam és párt vezetői, diplomaták, a moszkvai lakosság képviselői fogadták a küldöttséget. A repülő­téren Brezsnyev és Novotny be­szédet mondott.­­ Az élet olyan feladatok elé állít bennünket, amelyek szüksé­gessé teszik a tapasztalatcserét, erőfeszítéseink összehangolását, országaink együttműködésének bővítését és elmélyítését — mon­dotta Brezsnyev. — Meggyőződé­sünk, hogy a mostani látogatás is elő fogja mozdítani e nagy és ne­mes ügyet. A továbbiakban hang­súlyozta: „Népeink barátsága meg­bonthatatlan, mert barátságunk alapja a mély, kölcsönös megbe­csülés és bizalom, érdekeink és céljaink azonossága, a marxizmus —leninizmus nagy tanítása iránti hűség." Az üdvözlésre válaszolva No­votny hangsúlyozta, hogy Cseh­szlovákia továbbra is mindent megtesz a Szovjetunióhoz fűződő barátságának erősítésére az SZKP XX. és XXII. kongresszusán lefek­tetett elvek szellemében. Tovább­ra is arra törekszik, hogy erősítse a szocialista közösség egységét, mert ,.ebben az egységben rejlik a béke és a szocializmus világgyő­zelmének záloga”. — Önökkel együtt harcolunk a békés együttélés politikájának megvalósulásáért, mert ebben lát­juk a béke útját — jelentette ki befejezésül Novotny. A párt- és kormányküldöttség — röviddel megérkezése után — látogatást tett Leonyid Brezs­­nyevnél. A megbeszélésen Jurij Andropov, az SZKP Központi Bi­zottságának titkára és Vaszilij Kuznyecov külügyminiszter-he­lyettes is részt vett. A nap folyamán a küldöttség felkereste a Kremlben Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnököt. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a szovjet kormány hétfőn, a nagy Kreml-i palotában vacsorát adott a cseh­szlovák párt- és állami küldött­ség tiszteletére. (MTI) Antonín Novotny elvtárs megérkezése után beszédet mond a vnukovói repülőtéren. Mögötte balról jobbra: G. Voronov, N. Podgornyij, A. Koszigin, L. Brezsnyev és M. Leszecsko. (MTI külföldi képszolgálat.) Luigi Lon­go: Az Olasz KP összefogásra szólítja fel az összes baloldali erőket Luigi Longo, az Olasz KP fő­titkára vasárnap beszédet mon­dott Genovában a kommunista párt választási győzelmének al­kalmából rendezett tömeggyűlé­sen. Rámutatott: a keresztény­­demokratáktól balra álló erők a sza­vazatok 48 százalékával rendelkez­nek. Ez azt jelenti: Először van po­tenciális lehetőség Olaszországban egy baloldali többség kialakításá­ra. — Kétségtelen — folytatta Longo —, hogy a baloldali erők között még súlyos nézeteltérések vannak, de vannak közös pontok is, és ezeket kell figyelembe venni,, ha meg akarják akadá­lyozni a súlyos válságot. Ez a válság csal­ még jobban kimélyül, ha a baloldali pártok, különösen a szocialisták nem szegülnek szembe a jobboldali keresztény­­demokrata vezetőkkel, akik foly­tatni akarják eddigi politikáju­kat, azt a politikát, amelyet a vá­lasztók elítéltek. Ezért az olasz kommunisták felhívással fordul­nak az összes baloldali pártokhoz, sőt a kereszténydemokrata párt balszárnyához is, az összes balol­dali erőkhöz, vonják le a válasz­tási eredményekből a következte­tést és lépjenek új útra. A mind reakciósabb és mindinkább jobb­ra csúszó, kormánypolitika — fej­tegeti Longo — már kettészakí­totta a szocialista pártot. Az olasz burzsoá lapok elégedettségüket fejezik ki a szocialista szavazat­veszteség láttán, és ezt „szükséges veszteségnek” tartják. Ezt a vesz­teséget azonban nem a kapitalis­ták, hanem egy munkáspárt szen­vedte el, és a szocialista párt jobboldali vezetőinek meg kellene érteniük, hogy meg kell változ­tatniuk politikájukat. Szakítani kell a jelenlegi kormánnyal, amelynek politikáját elítélte az ország. A falvakban és a me­gyékben egyaránt ki kell terjesz­teni a baloldali szövetségeket minden megkülönböztetés nélkül, mivel a népi tömegek a baloldali erőket részesítették előnyben. Az OKP főtitkára ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a ke­reszténydemokrata vezetők orszá­gos szinten az összes reformok, köztük a tartományi közigazgatás reformjának elszabotálását terve­zik. A tartományi autonómia megvalósítása ugyanis azt jelen­tené, hogy több közép-olaszországi tartományban a kommunisták jut­nának vezető szerephez. Longo hangoztatta: kudarc vár a kommunistaellenesség kísérleté­nek feltámasztására irányuló min­den próbálkozásra. (MTI) Véget ért a Belga KP kongresszusa A Belga Kommunista Párt, XV. kongresszusának vasárnap délelőt­ti ülésén véget ért a központi bizott­ság beszámolójának megvitatása. A kongresszus küldöttei a központi bizottság beszámolóját, amelyet Ernest Burnelle, a Belga KP el­nöke tartott meg, egyöntetűen el­fogadták, majd megválasztották a 60 tagú központi bizottságot. FALUSI ASSZONYOKE­ gy cigándi parasztasszo­nytól származik a következő ha­sonlat: „A téesz olyan, mint egy kohó, amelyben sokféle anyagot olvasztanak össze, s lesz belőle egy új, szilárd valami.” Ez a „valami” nem éppen bevett filo­zófiai kategória, de mindenki számára érthető. Hosszú időbe telik, amíg a közös munka és a közös élet „kohójában” kialakul az egyéni érdekek összhangja, más szóval az emberek szocia­lista közössége. Bartha Károlyné jó ösztönnel ismerte fel és fo­galmazta meg a falusi változások lényegét. A falusi nő messzebbről indult, hosszabb, nehezebb úton jut el az egyéni­ társadalmi felszabadu­láshoz, mint a­ férfi. Szokások, előítéletek, íratlan törvények kö­tik gúzsba, tartják vissza al­ól, hogy teljes jogú emberként fog­lalhassa el a Hegyet munkában, közéletben, családba­­ egyaránt. A kötelékek szorítása Iszem láto­­mást lazul, a gúzs bomladozik, szakadozik. A visszahúzódó, hát­térbe szorított nő rádöbben, hogy elérkezett az ő ideje. Siet pótol­ni az elmaradást, megbecsülést és jogot követel, szót kér és bele­szól a közös ügyek intézésébe. Mindez nem megy magától, harc nélkül. Makacs ellenfél a mara­­diság, az értetlenség, a rosszul értelmezett férfiönérzet A termelőszövetkezeti tagság 38,5 százaléka — több mint 118T00 tsz-tag — nő, s 200 éves­re tehető azoknak a száma, akik családtagokként rendszeresen részt vesznek a közös munkában. Joggal állapíthatjuk meg, hogy ez a 600 000 asszony és lány adja a szövetkezeti­­ munkaerő derékha­dát. A nagy iparvidékeken még inkább így van. Nógrád megyé­­ben például a tsz-tagok 55,9 szá­­zaléka­ nő. Aki a várható termés iránt érdeklődik, gyakran kap ilyesféle választ: „Ha az időjárás kedvez és a nők jól dolgoznak, akkor lesz mit betakarítani és lesz mit kiosztani.” A növényter­mesztésben a nők végzik el a tennivalók 60—70 százalékát. A kapásnövények ápolása, betakarí­tása egyszerűen elképzelhetetlen lenne a nők munkája nélkül. Kiszámították, hogy 1963-ban több mint 4,6 milliárdos terme­lési érték született a szövetkezeti asszonyok szorgalmából. A nagyüzemi baromfitenyész­tés kialakulása, fejlődése el­sősorban a nők nevéhez fűződik. A legtöbb tsz-ben ők kezdemé­nyezték ezt a „kockázatos” vál­lalkozást, s nagy hozzáértéssel, gondossággal bizonyították be, hogy a baromfihús- és tojáster­­melés biztos, előnyös bevételi forrás. Nem véletlen, hogy a ba­romfitenyésztés 90—95 százalékig női kezekbe került. A közös munka oldaláról néz­ve nem kapunk teljes képet a szövetkezeti asszonyok bonyolult helyzetéről. A szövetkezéssel járó új kötelezettségek úgy szakad­tak a falusi asszony nyakába, hogy ugyanakkor nem kisebbed­­tek a vállára nehezedő régi ter­hek. Változatlanul rá hárul a gyermeknevelés, a sütés-főzés, mosás-takarítás, bevásárlás gond­ja, ő látja el a jószágot, s túl­nyomórészt az ő dolga a háztáji föld megművelése is. Sok tényezőtől függ, hogy erre a túlterhelt asszonyra milyen mértékben számíthat a munka­erőhiánnyal küzdő nagyüzem. S ez nemcsak a jelen kérdése, ha­nem a jövőé is. A munkaerő­áramlás a mezőgazdaságból az iparba tovább folytatódik. A gé­pesítés előrehaladása sem teszi feleslegessé a női munkaerőt, csupán alkalmazkodni kell a kor­szerűsödő termelési eszközökhöz és módszerekhez. A szövetkezeti gazdálkodás le­hetővé teszi, hogy a nők sok más elfoglaltságuk mellett rendszere­sen részt vegyenek a közös mun­kában. Ennek bevált módja és mindenütt járható útja a családi munkaszervezés. A kapásnövé­nyek és a kertészet területének kiosztása szabad kezet ad minden asszonynak, hogy legjobb belá­tása szerint ossza meg munka­idejét az otthon és a szövetkezet között. E módszer eredményes­sége akkor válik teljessé, ha meg­felelő anyagi ösztönzéssel is pá­rosul. Érdekes kimutatást készítettek 15 Hajdú megyei szövetke­zetben. Amíg a 20—24 éves nők évi 2090 órát dolgoztak a tsz-ben, a 46—50 évesek pedig 1830 órát, addig a 25—40 évesek évi időát­laga mindössze 790 óra volt. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy a 25—40 éves asszonyok zömmel kisgyermekes anyák, akik közül sokan nem tudják megoldani gyermekeik elhelyezését. 1981 községben működik állandó óvo­da, alig több, mint százezer férő­hellyel és 859 idénynapközi nyí­lik meg a nagy munkák idején. Meglepő, hogy mindössze 22 idénynapközi van tsz-ek kezelésé­ben. Valóban csak 22 tsz erejé­ből futná az idénynapközi fenn­tartására? Nehéz elhinni. Az állam lehetőségei korlátozottak, központi megoldásra egyhamar nincs kilátás. Viszont a tsz idény­napközi fenntartási költségei sok­szorosan visszatérülnek a kis­gyermekes anyák közösben vég­zett munkája révén. Jó áruellátással, háztartási gé­pek kölcsönzésével, a javító- és egyéb szolgáltatások kiterjesztésé­vel a földművesszövetkezetek is sokat könnyíthetnek a falusi nők helyzetén, munkáján, s az így fel­szabaduló időből, energiából több jut a közös munkára, a tanulásra és művelődésre. Ami eddig tör­tént, az sem lebecsülendő. A falusi nőkben felébredt az igény, az érdeklődés a tanulás, az általános és a szakmai képzés iránt. Ahhoz, hogy a 600 000 nő hasznosabb munkát végezhessen a nagyüzemekben, mind kevésbé lesz elegendő a kisparaszti gaz­daságokban szerzett tudás, ta­pasztalat. A nők szakmai képzése hovatovább létkérdéssé válik a szövetkezetek számára. Ezt a tsz-ek többségében azonban még nem ismerték fel. Bátorítás, tá­mogatás helyett nagyon sok tsz­­ben közömbösséggel vagy nyílt ellenzéssel találkoznak a tanulni vágyó nők. Talán a baromfi­­tenyésztés az egyetlen szakma, amelyet nőknek tartanak fenn, de más tanfolyamra, iskolára ritkán jutnak el lányok, asszonyok. Gyakran azzal veszik el a nők kedvét a tanulástól, hogy a szak­munkásokat nem az elsajátított szakmában foglalkoztatják, vagy ha igen, akkor a munkad­íj­azás­ban nem jut kifejezésre a maga­sabb szakmai képzettség. A mezőgazdaság gépesítése fur­csa módon a férfiak ügye lett. Ideje, hogy szakítsunk ezzel a szemlélettel. A gépek jó kihasz­nálását már ma is krónikus mun­kaerőhiány akadályozza. Mi lesz később? Elkerülhetetlenül napi­rendre kerül a nők műszaki, tech­nikai képzése. Természetes dolog, hogy itt elsősorban „nőies” gé­pekről van szó, mégis igen hosszú lenne a teljes felsorolás: külön­böző állógépek, villanymotorok, öntözőberendezések, fejő- és tej­kezelő gépek, kerti és egyéb kis­gépek kezelése vár a nőkre. Az adonyi Március 21. Tsz-ben 14 asszony végezte el a gépkezelő tanfolyamot. Talán többen is je­lentkeztek volna, ha pontosan tud­ják, hogy nem traktoros iskolára hívják őket. Ebben a szövetkezet­ben 1500 holdat öntöttek öt gép­pel, három műszakban. Az új szakmunkásnők nélkül erre nem is gondolhattak volna. A nők szakmai érdeklődésére jellemző, hogy amíg 1961-ben még csak a tanulók három száza­léka volt nő, addig az idén már 22,6 százalékra módosult az arány. Ebben az évben 39 000 nő tanul a dolgozók általános iskoláiban; a falusi nők aránya 52,3 százalékot­­ tesz ki. Sok ezer nő bővíti ismer­t léteit a nők és a szülők akadém­i­miáján, s más népszerű téli elő­adásokon, tanfolyamokon. Joggal teszik szóvá az asszo­­­nyok, hogy amikor egy-egy tsz-be, állami gazdaságba szervez látoga­tást a szövetkezet vezetősége, ami­kor tapasztalatcserét rendeznek, akkor róluk, a nőkről rendszerint megfeledkeznek. Ebben a gyakor­latban még mindig a régi lebecsü­lést, mellőzést érzik. Ők talán nem tudnák hasznosítani a látot­takat, hallottakat? Falun még mindig új, szokat­lan jelenségnek számít a közéleti nő. Nem elég a tehetség és a­­közösség bizalma, nagy bá­torság kell ahhoz, hogy egy nő vezető posztra álljon. A nő r tsz­­ben, tanácsban, tömegszervezet­ben — nehezebben vívja ki ma­gának a tekintélyt, mint a ha­sonló képességű férfi. A nőket­­ sok minden visszatartja a szerep­­­­léstől. A kisebbségi érzésen kívül­­ mindenekelőtt az előítéletekből­­ táplálkozó nőellenes hangulat.­­ „Az asszony maradjon a főzőka­­­­nálnál, ne szóljon bele a gazdál­­­­kodásba, a férfiak dolgába.” Ez a­­ felfogás nem megy ki egyhamar a­­ divatból. A falusi nőnek újra és­­ újra bizonyítania kell: nemcsak dolgozni tud, hanem tanácskozni is, érdemes meghallgatni a véle­ményét, elfogadni a javaslatait, sőt a vezetéshez is van tehetsé­ge. Még mindig gyakori panasz, hogy a szövetkezeti vezetőségek­ben kevés a nő. Nagyrészt az asz­­szonyok összefogásának, jó mun­kájának köszönhető, hogy a hosz­­szú ideig gyenge adonyi tsz talp­ra állt, megerősödött. Itt három nőt választottak be a 11 tagú ve­zetőségbe. A hat brigádvezetőből három nő. Amelyik brigádban a nők varrnak többségben, ott fel­tétlenül asszony a brigád­vezető. A vezetéssel megbízott asszonyok kivétel nélkül megállják a helyü­ket. T­ermészetes, hogy a vezetést, a közügyek intézését meg kell tanulni. A közéleti tevékeny­ségnek kitűnő iskolái lehetnének a különböző szövetkezeti bizott­ságok. Ma még nem azok, s ez a tsz-demokrácia alacsony színvo­nalával függ össze. Általánosan elfogadott elv például, hogy a szociális, kulturális bizottságokba elsősorban nőket válasszanak. Ha ez valóban így lenne, bizonyára nagyobb figyelmességgel, körül­tekintéssel intéznék a tsz-ek­ben a szociális és kulturális ügyeket, s egyebek közt könnyebben tudná­nak segíteni az asszonyok, anyák gondjain is. A szövetkezeti asz­­szonyok nemcsak gyarapítói, ha­nem szenvedélyes védelmezői is a közös vagyonnak. Mégis általá­nosnak mondható, hogy hiányoz­nak az ellenőrző és a fegyelmi bi­zottságokból. A zárszámadást és a tervkészítést a legtöbb tsz-ben „kisajátítják” a férfiak, figyelmen kívül hagyva, hogy a közös mun­ka nagyobbik felét általában a nők végzik el. A szövetkezeti de­mokrácia fejlesztése, a nők bevo­nása a közös ügyek intézésébe azt eredményezné, hogy kint a földeken is nagyobb odaadással, több eredménnyel dolgoznának. Örvendetes dolog, hogy a falusi asszonyok bátran a sarkukra áll­nak, s munkájuk értékének tuda­tában harcolnak a valódi egyen­jogúságért. Bócz Sándor 3 Alekszej Koszigin fogadta Apró Antalt Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, hétfőn fogadta Apró Antalt, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökhelyettesét. A meleg, baráti légkörben le­folyt beszélgetésben Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnöké­nek első helyettese is részt vett. (MTI)

Next