Népszabadság, 1965. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-12 / 9. szám
K'ííjüffjMAsf c.s tecknifia EGY GYAKORI BESZÉDHIBA, a selyesség okairól és gyógyításának múdjairól A beszéd a nyilvánosság előtt való szereplés legfontosabb eszköze. Nyilvánosság alatt ne gondoljunk csupán a rádióra, a televízióra vagy éppenséggel az előadótermekre, hanem a munkahelyre is. Sok embernek okozott már pótolhatatlan hátrányt az értelmet és alkotóképességet egyáltalán nem befolyásoló beszédhiba. Beszédtanilag megvizsgált 2510 hibás beszédű tanuló közül 1665 küzdött kiejtésben hibával, pöszeséggel. Mind a be nem iskolázottaknál, mind a tanköteles koron túl levőknél nagy számban vannak hibás kiejtésű fiatalok. Mivel a pöszeség nem elkerülhetetlen szükségszerűség, hanem megfelelő kezeléssel, gyakorlással és szoktatással elkerülhető, úgy gondoljuk, érdemes ezzel a kérdéssel foglalkoznunk. Mi a pöszeség? A beszédhangok különböző kiejtéshibáit, az egyes hangok rossz képzését pöszeségnek nevezzük. A pieszeségnek sok változata van. A bevezetőben említett kiejtési hibában szenvedő 1663 gyermek között az egyes hanghi-bak a következőképpen osztottak meg: 919 selypesség (szigmatizmus) 4119 hibás „r” kiejtés, raccsolás (rostacizmus) 134 orrhangzás (nazális) 113 hibás „k—g” (kappa-gammacizmus) 30 más okból pösze. A számoszlopból — csakúgy, mint hasonló külföldi vizsgálatokból — kiderül, hogy a selypesség (szaknyelven: szigmatizmus) a leggyakoribb (52,2 százalék) kiejtésbeli (artikulációs) hanghiba. Szembeszökő a számadatokból az is, hogy a selypesség egymagában gyakoribb, mint a többi artikulációs hiba együttvéve. A kritikus határ: a hatéves kor A beszélni tanuló kisgyermeknél szinte természetes a kiejtésbeli eltérés, olyannyira, hogy a 4-6 éves óvodások 50 százalékánál kisebb-nagyobb kiejtésben hibákat figyelhetünk meg. Az otthoni, az óvodai és az iskolai, nem tudatos beszédtanulás következtében azonban az 50 százalék tekintélyes részénél rendeződik a beszédhiba: ezek elsajátítják a tökéletes hangképzést, de egy számottevő töredéknél a helytelen hangképzést nem váltja fel a helyes. Gyógypedagógusok tapasztalata szerint 5—6 éves korig lehet abban bízni, hogy külső segítség nélkül egyszerűen a környezet helyes beszédének hatására eltűnnek a beszédhibák. Hatéves koron túl azonban aligha remélhető, hogy tudatos szaknevelés és oktatás nélkül, önmagától megjavuljon a hibás hangképzés, a pösze beszéd. Általánosságban le kell szögezni: ha a gyermek 6 éves koráig nem sajátította el a hangok kifogástalan képzését, ne számítsunk már arra, hogy külső segítség nélkül helyesbíteni tudja hibásan képzett hangjait. Ha a sziszegő hangok hibás ízfejtése állandósul, nem kell ugyan félni attól, hogy a kiejtés rosszabbodik, de azt sem szabad remélni, hogy magától megjavul. Ettől kezdve az egész életen át a sziszegő hangok mindannyiszor hibásan hangzanak, ahányszor csak sor kerül kiejtésükre. És nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a hibásan kiejtett sziszegő hang, tehát a selypesség kihat a hibátlanul képzett hangok minőségére is. Ennek eredményeképpen kiérezhető a hibás kiejtés a selypesek beszédéből akkor is, ha sziszegőket nem tartalmazó szöveget mondanak, így azután szinte az egész életre szólóan hátrányba kerül a pösze beszédű ember a normális kiejtésűvel szemben. Közönöm tépen! Ezek után rátérhetünk a voltaképpeni selypesség, a négy sziszegő mássalhangzó (sz, z, s, zs) egyes helytelen képzési formáinak ismertetésére. Leggyakoribb a hibás hangképzés az sz-nél és a z-nél, kevésbé gyakori az s-nél és zs-nél. De sok gyermeknél mind a négy sziszegő hangnál hibás a hangképzés. A selypítő gyerek a folyamatos beszéd során vagy torzított formában ejti e hangok egyikét vagy másikát, vagy valamilyen más, már megtanult, elsajátított, beszédhanggal pótolja. Ígymond a kisgyermek szép szalag helyett tépalagot, és a köszönöm szépen helyett közönöm tépent. A szaktudomány a selypességnek azt a formáját amikor a sziszegő hangot hibásan ejtik, torz hangképzésnek (diszláliának), a másik formáját pedig, amikor a sziszegő hang helyett póthangot használ a gyerek, póthangzós képzésnek (paraláliának) hívják. A selypesség okát viszont ugyancsak két tényezőre: szervi (organikus) elváltozásokra és működésbeli (funkciós) elváltozásokra vezetik viszsza. A szervi okok A selyesség akkor származik szervi okokból, ha a beszédképzésben részt vevő anatómiai tényezők (akár vele született, akár szerzett ártalom következtében) feltűnően hibásak, így például, ha a száj belső tere, a szájpadlás alakja, felépítése számottevően eltér a normálistól; ha az egyébként normális alakú és nagyságú nyelv nem tud alkalmazkodni a szájpadlás deformáltságához, aminek TM eredményeképpen hibás hangképzés keletkezik. De ép szájpadlásnál a hibás alakú és nagyságú nyelv egymagában is a selypesség szervi oka lehet. A nyelven és szájpadláson kívül a kórosan fejlődött alsó vagy felső áll. a fogívek feltűnő aszimmetriája, a szabdytalan fognövés, a kisebb-nagyobb foghiány, a kettős fogazat, a hézagos fogsor nemcsak a sziszegő hangok helytelen kiejtéséért lehet felelős, hanem az egész beszédet, a hangrendszer hangtani minőségét is ronthatja. Az elmondottakból érthető, hogy miért jelent szervi nehézséget a szájpadhasadék, a nyulajk és a jóval ritkább nyelvfejlődési rendellenesség. A funkcionálisok Az orvostudományban általában akkor neveznek egy megbetegedést ászervivel (organikussal) ellentétben, funkcionálisnak, ha a jelenleg rendelkezésre álló vizsgáló módszerekkel kóros eltérést nem tudnnk kimutatni, illetve, ha a műtéten kimetszett szöveteken vagy a halál után vizsgált szövetekben a legprecízebb mikroszkópos vizsgálat sem talál szervi elváltozást. A selyességnek akkor van funkcionális, tehát működésbeli oka, ha a hangképzőrendszer anatómiai felépítése teljesen ép, és ennek ellenére is selyesség tapasztalható. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy bár elvben ésszerű és megengedhető az organikus és funkcionális szétválasztása, a gyakorlatban azonban a kettő gyakran szövődik egymással, sőt a kezelés szempontjából is sok hasonlóság vagy azonosság áll fenn. Tulajdonképpen, szigorú értelemben véve, a hangképzés, a beszéd nem önálló funkció, hanem millió szállal kapcsolódik a fül épségéhez, és az idegrendszernek, az agynak azon területeihez, amelyek a hallott hang alapján képessé teszik a gyermeket a nyelvtanulásra és a beszédre. Ebből érthető, hogy a nagyothallás is járhat beszédhibával. Nem is kell teljes süketségnek fennállnia, csupán oly mértékű hallási fogyatékosságnak, amely sem az otthon, sem az iskola figyelmét nem kelti fel, csak a fülszakorvos által képzett audiológiai vizsgálat tudja megállapítani, hogy a gyerek a magas rezgésül sziszegő hangokat hibásan hallja, és így a beszédet tanuló gyermek hibásan reprodukálja azokat. Ha a gyerek füle ép, gelypességet az agy hangfelfogó, hangot felismerő képességének hibás volta is okozhat. De arra is van példa, hogy teljesen ép fülű és teljesen én agyú ember is selypít, anélkül, hogy tudatában volna hibás hangképzésének. Gyógypedagógusok tapasztalata szerint ilyenkor előbb tudatosítani kell a selypesen beszélőben a beszédhibát, hogy képes legyen azt felismerni, majd kijavítani. Örökölhető-e ? A széles körű családfakutatások azt mutatták, hogy a selypesség kialakulásában az öröklésnek is szerepe lehet. A selypes beszédű egyén családjában (a fel- és lemenő, valamint az, oldalági rokonságban) gyakran találni beszédzavarral (pöszeség selypesség, hadarás, dadogás, hallónéma stb.) küzdő családtagot.El kifordult például, hogy egy anya két selypítő gyermekét hozta vizsgálatra, és kiderült, hogy a férj, a férj testvére és annak gyermekei is selypítenek. Lehetséges, hogy itt valódi, tehát a csírasejt útján átvitt genetikus öröklésről van szó, de lehetséges az is, hogy csak átöröklés esete áll fenn. Megtörténhet, hogy a selypítő környezetben, genetikus öröklés nélkül, a gyerek eltanulja a többi családtagtól a selypítést. Ezt a kérdést csak úgy lehet eldönteni, ha családi környezetben és a családi környezeten kívül felnőtt, tehát selypítő és nem selypítő környezetben élő ikreket, vagy legalábbis azonos családból származó gyermekeket vizsgálnak meg, beszédhang képzési helyét akarjuk megvizsgálni, a felső szájpadlást sávokra kell beosztanunk, hogy kijelölhessük rajta a szájpadon képzett mássalhangzók képzési helyét. A sziszegők képzése alig két négyzetcentiméternyi területen történik. Ahhoz, hogy tisztán hangzó sziszegőket ejtsünk ki, a nyelvnek pontosan kell illeszkednie e kis felülethez. Ha a nyelvnek viszonya e két négyzetcentiméternyi területhez nem tökéletes, hibás, sziszegő hang, selypesség keletkezik. Komplikálja még a helyzetet az is, hogy a szájpadlásnak e szűk területére esik gyakran még a rokonhangzású c—dz, cs—dzs képzése is. Hibás képzés esetén természetes, hogy e hangok kiejtése is hibás lesz. Továbbá úgyszólván ugyanezen a területen képezzük az 1—t—d—n—r hangokat is. Összesítve tehát azt kell mondanunk, hogy a legtöbb mássalhangzónk (szám szerint 13) képződik a sziszegő hangokkal közel azonos helyen, míg a beljebb eső mintegy 5—6- szor nagyobb területen csak öt hang (a ty—gy—ny—k—g) kép A kemény szájpad feketére festett részén képezzük a négy sziszegőt, a négy rokonhangzású hangot, továbbá a t, d, l, n és az r hangot. A beljebb eső, 5—6-szor nagyobb területen mindössze —öt hangot képezünk. Ez is mutatja, hogy milyen pontosan kell a nyelvnek működnie ahhoz, hogy kifogástalan legyen a kiejtés ződik. E területi aránytalanságból érthető, hogy milyen tökéletesnek kell lennie a hallástés a nyelvet mozgató idegrendszer együttműködésének, hogy tiszta sziszegő hangokat produkáljon. Ha az együttműködésbe hiba csúszik, létrejön a selypesség. Ennek említsük meg a három leggyakoribb megjelenési formáját: 1. A fogak közötti selypesség: a nyelv előreszalad az alsó és felső fogsor foghiányos részei közé. Ha elöl nyitott a fogsor, nyelv kitölti ezt a hézagot, és ahelyett, hogy a tüdőből jövő, a hangszalagok által kellően befolyásolt levegő kerülne a szabadba, a metszőfogak élét érintve, széles nyalábban távozik, és hibás, sziszegő hang ejtődik. * 2. A fognyomásos selypesség: az alsó és felső metszőfogak kedvezőtlenül viszonyulnak egymáshoz, és ezért a nyelv hegye a metszőfogakhoz nyomódik és a levegő a nyelv jobb és bal peremén távozik 3. Oldalképzésű selypesség: a nyelv hegye valamilyen foghoz vagy hiányzó fog miatt szabadon ■maradi fogívi területhez nyomódik, vagy a szájpadot érinti. A felsoroltakon kívül szokás még szájpadi selypességről, az ajkak és a nyelv hibájából eredő selypességről, az orr és gége hibáival kapcsolatos selypességről, valamint a hallással kapcsolatos selypességről beszélni. * * — A gyógyítás és a megelőzés A beszédhibák gyógyításával foglalkozó szakemberek, a logopédek véleménye szerint a selypítés csak ritkán organikus, az esetek döntő többségében funkcionális eredetű. Hogy a funkcionális eredetű selypesség létrejöttét megérthessük, vissza kell pillantanunk a gyermeki beszédfejlődés legfiatalabb korába. Az első életévekben a külvilági hangokat felfogó és az azok reprodukálását irányító agysejtek (szaknyelven: analizátorok) még nincsenek kifejlődve, hanem fokozatosan fejlődnek. A hangképzés és a beszéd elsajátítása attól a tempótól függ, amellyel ezek az agykérgi analizátorok fejlődnek. Általában azt mondhatjuk, hogy egyetlen ember sem születik tiszta kiejtéssel, hanem a tisztán csengő beszédhang hoszszú tanulás, számtalan kiejtési próba eredménye. Ha azonban az analizátorokban (tehát az agysejtekben) a nyelv illeszkedését irányító bonyolult idegrendszeri szabályozás a beszédtanulás közben pontatlan, akkor ezek a pontatlan automatizmusok rögződnek az idegrendszerben, legtöbbször anélkül, hogy fognövési vagy állcsontfejlődési rendellenesség vagy foghézag lenne tapasztalható. A selypesség gyógyítása tehát az esetek döntő többségében nem érhető el azzal, ha a hibásan nőtt fogakat kihúzzák, és azokat pótolják, mert a baj eredete nem szervi, volt, hanem funkcionális. A logopédek nézete szerint helyénvaló ugyan az esetleges rendellenességek fogászati helyrehozása, de a döntő a hibás agyi automatizmusok kitartó, gondos kiküszöbölése gyakorlás és szakkezelés révén. A logopéd szakemberek véleményét a mindennapos tapasztalat is alátámasztja, ugyanis igen gyakran találkozunk a mindennapi életben csengő hangú, tiszta kiejtésű emberekkel, akiknél egyébként feltűnő állrendellenesség, hézagos fogsor és foghiány észlelhető. A logopédiai kezelésnél is hasznosabb a beszédhiba megelőzése. Ennek egyik sarkalatos feltétele az, hogy ne siettessük a gyermeki beszédfejlődést. Káros, ha túl korán, de az is, ha túl későn avatkozunk a gyermekek beszédtanulásába. Legtöbbször erre egyáltalán nincs is szükség. A beszélni kezdő kisgyermek hangjai nem lehetnek olyan jól képzettek, tiszták, mint a felnőtteké. Ha azonban a 3—4. életévben is feltűnő a selyesség, célszerű gyakorlatok előmozdítják a jó hangképzést és a kritikus sziszegő hangok pontos kiejtését. Az ilyen gyakorlatokra az életkornak megfelelő játékos formában*’ kell a gyereket megtanítani. Például hasznos, ha szalmaszálon, vékony csövön vagy szipkán keresztül gyakoroltatjuk a levegő kifúvását. Hasznos továbbá a forró leves, tea vagy kávé fújása, esetleg sziszegő hangokat utánzó játékok gyakoroltatása. Szokás így a szél zúgását, a légy, a méh, a darázs, a dongó zümmögését, a mozdony ,dohogó hangját utánoztatni. Hatásos szokott lenni az is, ha vékony, lyukas kulcsot támasztunk a gyermek felső metszőfoga alá, hogy arra erősen ráfújva fütyülő hangot érjen el. Az ilyen játékos foglalkoztatások elősegítik a nyelv helyes fekvését, meghatározzák a levegő kiáramlásának helyes útját, visszatartják a szájpad középtengelyétől elhajolni kívánkozó nyelvet, és végül is elősegítik a tökéletes automatizmus ,,betáplálását” az agysejtekbe. Ezekkel a gyakorlatokkal előbb-utóbb elérhető, hogy a levegő az ajkak középterében alkotott résen át távozzon, ami a helyes sziszegő képzésnek alapvető feltétele. Az ilyen játékos gyakorlatok hatására nemcsak a sziszegő hangok helyes kiejtését érjük el, hanem az egész beszédszerkezet tökéletesebbé válik. Fontos, hogy a felsorolt gyakorlatok rendszeresek legyenek, de ne haladják meg a napi 10—10 percet, mert ennél hosszabb ideig ilyen korban nem lehet koncentrált figyelemre bírni a gyereket, és az erőltetés ellenszenvet és ellenkező eredményt hozhat. Dr. Kanizsai Dezső kandidátus A hangképzés élettana Minden beszédhangunk létrejötte bizonyos helyi feltételektől, meghatározási, képzési módtól, hangképzési erőtől és időtől függ. Ha e tényezők közül elsőnek a ÚJBON SÁC / NillSliM.il,BAÍÍ GY0M^rU Ft • • kiiilirlSl* Őszibarack '/..-ös 3,— Ft Kitt » ii YWJMOi.VSttVKÉ / Fogyasztásra kész állapotban, a csecsemő Jup Birs (V3-os) 3,— Ft . ... . . Sárgabarack (*/5-ös) 3,— Ft egyszeri étkezésének megfelelő mennyiségben csomagolva kapható, a ___________________