Népszabadság, 1965. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

12 ALBÉRLŐK ÚtraFŐBÉRLŐK Érdekes ügyek és bíróságitéletek Mind gyakrabban fordulnak bíróságainkhoz vitás albérleti ügyekben. Albérlők panaszkodnak főbérlőjükre és fordítva, egyik fél a magas bérleti díjak csökkentését, a másik a kilakoltatást kéri. A főbérlők rendszerint azzal védekeznek, hogy beköltözéskor az albérlő ígéretet tett a szóban forgó összeg fizetésére, de később meggondolta magát. Ezzel szemben az albérlők szinte kivétel nélkül előadják a bíróságon, hogy csak addig voltak szívesen látott lakók, amíg a befogadásért kikötött ezreseket kifizették. Miután ez megtörtént, gyűlölt kellemetlenkedő lett az albérlőből, akit legjobb kitenni a lakásból, hiszen akkor jöhet az új, aki megint fizeti a lelépést. Kitűnik a bírósági aktákból, hogy az ilyesmi közvetítők útján bonyolódik, de mind a közvetítők, mind a főbérlők gondosan ügyelnek rá, nehogy bizonyítani lehessen az üzérkedést. MENNYI JAK így szobáért?« Ma az albérlethez semmiféle engedély nem szükséges, saját lakásába mindenki azt fogad be albérlőnek, alát akar. A szobák kiadását azonban rendelet szabályozza: ki kell számítani hány forint jut az egész lakás béréből egy négyzetméterre, s a kiadó szoba minden négyzetméteréért ennek legfeljebb az ötszörösét szabad kérni. Ezt a rendeletet nagyon sok főbérlő kijátssza A közelmúltban a pécsi járásbíróság arra kötelezte, az egyik főbérlőt, hogy 1660 forintot fizessen vissza albérlőjének. Az ítélet indoklásában hangsúlyozta a bíróság, hogy a bérbe adott szobáért havi 500 forintot fizetett az albérlő, holott maximálisan 220 forint járt volna. Tekintettel arra, hogy az albérleti jogviszony fél évvel ezelőtt jött létre, a főbérlőnek visszamenőleg minden hónapra ki kellett fizetnie a különbözetet. Furcsább esetekkel is találkozhatunk a bírósági akták között. „550 forintot fizetek albérleti szobámért — írja a bírósághoz beadott keresetében egy fővárosi mérnöknő. — Ezért a pénzért meleg szobát, világítást, rádiót, mosási, főzési lehetőséget ígért a háziasszony. Bár többször kifogásoltam, az idén még egyszer sem gyújtott be a szobába, lezárta a fürdőszobát, a konyhát, telezsúfolta bútorokkal a szobámat, amely mind piszkosabb lesz, tíz éve nem festették.” Jóllehet a bíróság még nem hirdetett ítéletet, annyit máris sikerült tisztázni, hogy a beperelt föbérlő legfeljebb 230 forintot kérhetett volna a szobáért, tehát árdrágító visszaélést követett el. A fűtésért és a mellékhelyiségek használatáért 150 forintot számíthat fel a föbérlő, aki azzal védekezik a bíróságon, hogy nem ismeri ezt a rendeletet. Kijelentette: addig nem nyugszik, amíg a mérnöknőt ki nem üldözi a lakásból. Amint mondta, már megegyezett egy fér ■ fival, aki havonta 1300 forintot fizet majd a szobáért, a főzésért, a mosásért és a vasalásért. A bíróság előtt világos a főbérlő szándéka: együtt akarja meg- szabni a különféle szolgáltatások díját, hogy azután a lakbért ne lehessen különválasztani a meg-határozott összegtől. A mérnöknőnek címzett felmondást a bíróság nem fogadta el. Valószínű, ugyanúgy, mint az előbbi esetben, a magas lakbér egy részének viszszafizetésére is kötelezik majd a főbérlőt. A LELÉPÉSI DÍJ: TÖRVÉNYSÉRTÉS Leggyakrabban azonban az albérlőknek kell törvényes védelmet nyújtani a bíróságon. Jellemző példaként megemlítjük a Váci utca 57. számú ház egyik kétszoba összkomfortos lakásában lejátszódott eseményeket. Az egyik szobát D. J. főbérlő, a másikat J. J. albérlő lakja. 1962. január 15. óta. 1964 novemberében a főbérlő eltartási szerződést kötött egy házaspárral. Az állítólagos eltartók már odaköltöztek a főbérlőhöz, aki ezzel az indokkal felmondott albérlőjének, és bírósági úton kéri a kilakoltatást. Az albérlő így védekezik: D. J.-nek nincs szüksége eltartásra, havonta 860 forint nyugdíjat és 500 forintnyi munkabért kap. Ezzel szemben a főbérlő egészségi állapotának megromlására hivatkozik. A bírósági orvosszakértő megállapította, hogy a főbérlő idős kora ellenére sem szorul gondozásra. Végül is határozat született, hogy az albérlőnek nem kell kiköltöznie a lakásból. Most az albérlő perel. Előadja a bíróságon, hogy annak idején 10 ezer forint lelépési díjat fizetett a főbérlőnek, aki a látszat kedvéért " rozoga bútorainak egy részét neki ki „ajándékozta". A bírósági akta tanúsága szerint, aki lelépést fizet, éppúgy megszegi a törvényeket, mint aki követeli és elfogadja. Különös helyzet alakul ki akkor, amikor az albérlő megveszi a házat, esetleg öröklakást, amelyben albérlőként lakik. A Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalt egy ügyet, amelynek tényállása szerint az alperes tizenhat évvel ezelőtt kibérelt egy egyszoba-hallból, valamint 6,6 négyzetméter alapterületű személyzeti szobából és egyéb mellékhelyiségekből álló öröklakást. A személyzeti szobát albérletbe adta a felperesnek, aki később az öröklakást megvásárolta, és többé nem fizetett albérleti díjat. Ilyen előzmények után a bíróság az albérleti díj fizetésére kötelezte a felperest, és egyben kimondta, hogymindaddig fizetnie kell az albérletért, amíg társbérleti jogviszonyba nem kerül a mostani főbérlővel. HA A KONYHÁT BEBÚTOROZZÁK De ugyancsak sok vitára ad okot az a kérdés is: mikor tekinthető valaki albérlőnek és mikor ágybérlőnek. Elöljáróban annyit, hogy az ágybérlő tartásához sem kell rendőrségi engedély. Jóllehet a vizsgálat régebben is csak néhány közegészségügyi és közerkölcsi kérdésre terjedt ki, s a gyakorlatban nem szabott gátat az ágybérleteknek. Ezzel a kérdéssel nemrég a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott egy törvényességi óvás alapján. Röviden a tényállás: B. Cs. főbérlő egy szoba-konyhás lakásban lakik, de a konyhát havi 250 forintért kiadta K. J.nek és feleségének. Később a konyha bérlői lányukat is magukhoz vették, és a helyiséget saját bútorukkal rendezték be. Miután a főbérlő különféle indokokkal felmondott lakótársainak, akik a felmondást nem fogadták el, bíróságra került az ügy. Az első fokú bíróság a kilakoltatás ellen, a másodfokú viszont a kilakoltatás mellett foglalt állást. Végül a legfőbb ügyész törvényességi óvása alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet hagyta jóvá, hangsúlyozva, hogy a konyha lakóit albérlőknek kell tekinteni, mert a bérbe adó biztosította a konyha kizárólagos használatát, megengedte, hogy az albérlők saját bútoraikkal rendezzék be. Az albérlet és az ágybérlet között éppen ez, a bérbe adott lakrész kizárólagos használata, vonja meg a határvonalat. Kőszegi Frigyes A banda tagjai megszeppenten ültek a bíróság előtt, szipogva várták az ítéletet. Csak Jocó mosolygott. Apja a hátsó sorban ült, üveges tekintettel nézte a bírót, és hallgatta a fiát, aki cinikusan vallotta be tetteit: lopás, huligánkodás, erőszak. A szeme se rebbent. Az apa torkát a sírás fojtogatta. Az ő fia, Jocó volna ez? A jó fiú, akiért tűzbe tette volna a kezét? Jocó elsős gimnazista volt, amikor arra a nevezetes házibulira készültek Vermeséknél, öt fiú, öt lány. A fiúk vállalták, hogy összedobnak egy-egy húszast szörpre, csokoládéra. A lányok süteményt visznek. De két fiú nem kapott egy fillért sem otthon, mert a szülők ellenezték a házibulit, összeült a haditanács, hogy most mi legyen? Jocó eloszlatta a gondokat, majd ő elhozza a pénzt a két fiú helyett is. A szülők későn jártak haza, délután Jocóé volt a lakás. Szabad bejárása volt mindenhova. A szobába is, ahol a pénzt tartották. Jocó kivett 40 forintot, és gavallérosan kifizette két társa helyett a belépődíjat. Apja észrevette ugyan, hogy hiányzik 40 forint, de Jocóra nem gyanakodott. Jocó jó fiú, a gyanúsítás sértené az önérzetét. Talán elszámolták a pénzt. S hogy a családi nyomozásnak, veszekedésnek elejét vegye, magára vállalta a mama előtt a 40 forintot. Jocó viszont elhencegett az egész osztály előtt hőstettével, hogyan mentette meg a jól sikerült összejövetelt. S másnap valamelyik lány elárulta az osztályfőnöknek, hogy Jocó ellopott otthonról 40 forintot. Látni kellett volna apja felháborodását, amikor a tanári szobában megtudta, mivel vádolják a fiát. Lopásról szó sincs, a fiú nem tolvaj. Ami az övé, az a fiáé is, kikéri magának az ilyen gyanúsításokat. Az osztályfőnök vállat vont, a felbőszült apa pedig Jocóval elindult hazafelé. Útközben gondolt ugyan arra, hogy két jókora pofonnal észre téríti a fiát, de amint belenézett Jocó bűnbánó, alázatos két szemébe, elpárolgott a haragja. — Apu, anyának egy szót sem könyörgött Jocó hízelegve. — Jó, anyának egy szót se — válaszolta az apja, és cinkosan összenevettek. Huligánkodást emleget a bíró? Felborított autókat, megkergetett, megvert embereket? Jocó hajlamos volt a csínyekre, azt az apja is tudja, hiszen az öreg operettszínésznő kutyájának, Stux úrnak a históriáján ő is sokat nevetett. A színésznő délutánonként ott sétáltatta barna vizsláját a házuk előtt, s nagyon megszerette a kutyával barátkozó Jocót. Együtt futtatták, egzecíroztatták Stux urat, s a kutya a séták után nehezen vált meg Jocótól. S amikor a színésznő nyáron beutalót kapott egy balatoni üdülőbe, Stux úr két hétre Jocóhoz került. Jocó akkoriban barátkozott össze a nála két évvel idősebb Koczkával, aki a szomszéd házban lakott, s állítása szerint valami gyári raktárban töltött be fontos szerepet. Koczka, a kétméteres langaléta, igen erős egyéniségnek bizonyult, Jocó teljesen a hatása alá került. S egyszer azzal a kéréssel állt Jocó elé, hogy adja kölcsön két napra Stux urat. Nagyfőnökével, az igazgatóval vadászni megy, s a vizsla ilyenkor aranyat ér. Koczka Stux úr nélkül jött haza. Megjátszotta a kétségbeesettet. Közvadászat volt, óriási tumultus, keveredés támadt, s egy kocavadász agyonlőtte a nyúl után vágtató vizslát. Jocó két napig sírt, tördelte a kezét a kutya vesztén. Mit mondjon a színésznőnek, hogyan vallja be neki a végzetes csapást? Koczka tanácsára végül belopóztak a színésznő portájára, a kert végében gödröt ástak, beletettek egy szakmával kitömött zsákot, sírt formáltak föléje, s a végébe állítottak egy kicifrázott faobeliszket. Stux úr, élt 12 évet. S Jocó később nem átallotta napokon át együtt könnyezni a baleset áldozatává lett vizsla emlékműve előtt. Apja tudott a csínyről, bár Jocó eleinte neki is azt hazudta, hogy a kutyát egy száguldó Mercedes gázolta el, amikor Koczkától haza akarta hozni. Később már az igazságot is sejteni kezdte. Koczka jó pénzért eladta a kutyát egy vidéki ismerősének. S mégis nevetett a csínyen, az eltemetett zsákon, az öregasszonyon, aki mindennap friss virágot tett a sírra. Elvégre miért csapjon az ember patáliát egy kutya miatt? Jocó ugyan csintalan gyerek, de különben jó fiú. — A mamának egy szót se! — kérlelte Jocó, amikor apa és fia ebben megegyezett , apja cinkosan visszakacsintott. — Jó, a mama nem fogja megtudni. S apja akkor is cinkosan kacsintott, amikor egyszer munkából hazamenet Koczkát és Jocót a szomszédban lakó Pirivel látta a kertben enyelegni. Koczka nagy hangon biztatta Jocót, csókolja meg Piroskát, ne nyavalyogjon. A fiú húzódozott, s Koczka akkor szemléltető oktatást tartott. — Nem úgy kell a nőkkel bánni, Jocó! Fogja, és odavágja az ember. Ekkor jött az apja, és jót nevetett Koczka szellemességén. — Jó bőr, mi, apu? — kérdezte Jocó apjától a nevetésen felbátorodva. Apja cinkosan rákacsintott, elvégre férfi már a fiú. Joczka, a bandafőnök is ezt is mondta neki, amikor a Kiserdő bozótjába lapulva lesték az „ürgét”, akit majd megugrasztanak. — Ne reszkess, Jocó, az istenedet. Elvégre férfi vagy már. Másfél órás lapulás és rumozás után meglátták az áldozatot. Fiatal pár volt. Lassan jöttek, andalogva. Éppen ott álltak meg csókolózni a bozót előtt, Koczka felröhögött. — Tűzszünet, hapsikám! Mancsokat a világűr felé! A lány sírni kezdett, s a fiú is reszketett, mint a nyárfalevél. Felemelt kézzel álltak a banda előtt. Koczka kiadta a parancsot.— A nő Jocóé! A fiú szabadkozott. Nem érzett nagy kedvet ilyen aljassághoz. — Jó bőr! Mire vársz, fényképészre? Röhögött a nagyfőnök csúfondárosan. A fiú kezét összekötözték a nyakkendőjével, és elcipelték a fák közé. A lányt meg odalökték Jocónak, aki nem akart gyávának mutatkozni, megcsókolta remegő foglyát. S a lány nem ellenkezett, megbénította a félelem. Jocót elöntötte a forróság. Nem úgy kell a nőkkel bánni, Jocó. Megkapja az ember, és odavágja. Az apja is milyen jót nevetett ezen. És Jocó odavágta. Ítéletet hirdetett a bíróság, a banda súlyos büntetést kapott. Még Koczka szája is sírásra görbült, amikor a jó néhány esztendőt meghallotta. Csak Jocó, a jó fiú mosolygott, hátrafordult,és bűnbánó szemét az apjára függesztette. Az apja sírt, kezét ökölbe szorította. Szeretett volna odarohanni, és néhány pofont adni a jó fiának. Előbb kellett volna. Kékesdi Gyula ■A JÓ HU NÉPSZABADSÁG 1ió.1. január 24, vasárnap 800 önkéntes rendőr segíti Budapesten a forgalom irányítását, ellenőrzését A BM közlekedési csoportfőnökének sajtótájékoztatója (Tudósítónktól.) Mint megírtuk: február 1-én életbe lép a módosított KRESZ. Szombat délelőtt Ladvánszky Károly rendőr ezredes, a BM közlekedési csoportfőnöke a megváltozott szabályokról tartott sajtó-tájékoztatót. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a módosított KRESZ egyértelműen biztosítja a gyalogosok elsőbbségét az arra kijelölt helyeken. De a gyalogosnak, mielőtt az úttestre lép, meg kell győződnie az átmenetel veszélytelenségéről és arról is, hogy nem zavarja-e a járművek forgalmát. Eddig a KRESZ csak akkor követelte meg a bukósisak használatát, ha a motorkerékpár 60 kilométernél nagyobb sebességgel haladt, s ez is csak a vezetőre volt kötelező. Ezentúl a motorkerékpár vezetőjén kívül az utas sem közlekedhet bukósisak nélkül. Lehetővé teszik, hogy a járművek az egyirányú közlekedésre kijelölt utcák menetirány szerinti, bal oldalán is parkolhassanak, ha erre külön jelzés hívja fel a figyelmet. A genfi nemzetközi szabályok érdelékében nálunk is megszűnik a tilos parkolást jelző tábla. Helyette: „Megállni tilos'’ és „Korlátozott várakozás'’ táblákat szerelnek, fel 1965 júniusáig. A jövőben tanulóvezetőt csak az oktathat, aki megszerzi a KPM autóközlekedési tanintézetének oktatói bizonyítványát és a rendőrségtől külön engedélyt kap. Új rendelkezés az is, hogy az oktatón és a tanulóvezetőn kívül más nem tartózkodhat a kocsiban. Bejelentették a sajtótájékoztatón, hogy nyolcszáz önkéntes rendőr — többségük gyakorlott gépkocsivezető — kapcsolódik be Budapesten a forgalom irányításába, az új szabályok oktatásába, ellenőrzésébe. Adjon előleget — a többit bízza rám! (Tudósítónktól.) A személyi tulajdon kárára elkövetett csalás bűntette miatt a XII. kerületi Rendőrkapitányság előzetes letartóztatásba helyezte Tóth Mihályt, a Fővárosi Autóbuszüzem volt dolgozóját. Tóth eddig már öt alkalomrrta került összeütközésbe a törvénynyel: csalásért és sikkasztásért kisebb-nagyobb börtönbüntetésre ítélték. Életmódja a büntetések letöltése után sem változott. Az emberek hiszékenységét kihasználva, az utóbbi időben 23 esetben 1311 ezer forintot vett fel, csalt ki lakás- és telefonszerzés ürügyén. A felültetett emberekkel kérvényt íratott a gyorsabb elintézés címén, és ezerforintos tételekben vett fel előlegeket. A pénzről elismervényt is adott, de abban az átvett összeg csak kölcsönként szerepelt. Lakásokat ígért, és az igénylőket hosszú ideig hitegette, majd türelmetlenségüket azzal szerelte le, hogy elvitte őket egy épülő lakótelep valamelyik házához, rámutatott egyik félig kész lakásra, s „az lesz a maga otthona” mondókával újabb összegeket csikart ki. Telefonszerzés ígérgetésével is jelentős összegeket, előlegeket vágott zsebre. Valószínűnek látszik, hogy az eddig felderített 23 eseten kívül is követett el csalásokat. Az esetleges károsultak bejelentéseikkel a XII. kerületi Rendőrkapitánysághoz fordulhatnak.