Népszabadság, 1965. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

6 Ligetek, parkok, játszóterek Hétmillió-hétszázezer négyzetméter Budapesten Benyomuló zöld sávok — A jövő játszótere (­Tudósítónktól.) Ha az összképet nézzük, „zöld oázisaival” nem áll rosszul a sű­rűn lakott Budapest. A főváros­ban közel 7,7 millió négyzetméte­ren van park, liget és tér. Az el­múlt 15 év alatt másfél millió négyzetméternyi új teret alakítot­tak ki, s a régebbi 2,1 millió négyzetméter területű öntözetlen külterjes parkból ma már csak 1,2 millió négyzetméter nem áll köz­ponti gondozás alatt. Pest, Buda, Duna­ part A zöld területek eloszlása azon­ban meglehetősen egyenetlen. Bu­da parkosítása messze felülmúlja Pestet. Itt meg főként a belső­ ke­rületek maradnak el a külsőktől, ahol az előkertes házak és az új lakótelepek e szempontból kielé­gítő képet mutatnak. A 44 ezer lakosú I. kerületben például 175 négyzetméter park jut egy négy­zetkilométer beépített területre, a VII. kerületben viszont, ahol 121 ezren élnek, csak 12 négyzet­­méter A legutóbbi tíz esztendőben nagy erőfeszítéseket tettek az ará­nyok, a helyzet javítására. A pesti belső kerületekben csupán az Er­zsébetvárosban csökkent a zöld terület. A parkosított Tabán, a Németvölgyi úti volt temető, a lágymányosi ifjúsági park, az óbudai hídfő, a teljesen kibonta­koztatott Engels tér új színfoltjai, kedvelt pihenőhelyei a lakosság­nak. Végig­fásították az Árpád fe­jedelem útját, a Róbert Károly körutat, s megkezdték a Határer­dő továbbfásítását is. A Duna-part szépítése, parko­sítása szintén felüdülést hoz a la­kosságnak. A pesti alsó rakpart egy részének parkosítását öröm­mel fogadták a belvárosiak. A fe­rencvárosiak most kezdtek hozzá Hámán Kató régi jövendölésének megvalósításához. Az alsó rak­partot a „sápadt ferencvárosi gye­rekek” igazi játszóhelyévé, a fel­nőttek sétányává építik. Az erdők ,,besóhajtanak*4 a városba A zöld terület növelésének, a főváros adottságait figyelembe vé­ve, több módját alkalmazzák a jövőben. Az elavult városrészeken — Óbudán, a Vízivárosban, Új­pesten, Csepelen s a Józsefváros­ban — a lebontott házak helyén emelt új épületek mind zöldöveze­tet kapnak. A belső kerületek — az Erzsébetváros és a Terézváros — egy kisebb részében, ahol az épületek állaga és részben a zsú­­foltság sürgeti a „fellazítást”, ugyanígy járnak el, s itt eltekin­tenek a „foghíjak” beépítésétől is. A Duna-part és a folyó eddig ki nem használt szigetei is tartalék­nak számítanak. A Római-part to­vábbfejlesztése, s az egész pest­budai rakpart sétánnyá alakítása már nem távoli cél. Folynak az előkészületek a Hárossziget üdülő­teleppé alakítására s a csepeli Kis- Duna-ág szigeti partjának haszno­sítására. Egyes kerületekben új tereket képeznek ki, másutt a már meg­levőket alakítják át nagyobb tö­megek felüdítésére, vonzására. A zuglóiak számára a Paskál-malom környékén fürdővel együtt létesí­tenek kultúrparkot, s már elkez­dődtek a próbafúrások a Népliget­ben is, hogy a VIII. és IX. kerü­let lakói strandhoz jussanak. Az idén átadják rendeltetésének a 10 hektáron elterülő gellérthegyi parkot. A várostervezők kedvenc el­gondolása szerint a budai oldal külső erdőgyűrűje mélyen benyú­­lik majd a város központjába. A zöld sávokon érkező frissítő sze­lek segítik a város fölötti szeny­­nyezett levegő tisztítását. Budán öt, a Dunáig nyúló zöld­ek helyét­­ jelöli meg a tervezet. Pesten vi­­i­szont három, kelet-nyugati irá­­­­nyú zöld tjédősáv szűri meg a he­­­­lyi szennyező forrásokból táplál­kozó, sokszor egészségtelen déli­­ szelet. Az erdőterület 57 száza-­­ lékkal, a sporttelepek 115 száza-­­­lékkal növekednek a tervek sze­rint. Modernizálják a parkokat, játszótereket A meglevő parkokat esztétikai­lag „áttervezik” s fokozatosan átalakítják. Modern vonalvezeté­sű utakat, sövényeket, nagy felü­letű virágágyakat képeznek ki, új típusú padokat, kerti székeket, szeméttárolókat állítanak fel ez évben a Margitszigeten, a Várban, a Szabadság téren­ és a Múzeum­kertben. Tizenöt éve csak 150 volt, ma már 400 játszótér van. Ez azon­ban, különösen a tíz évnél idő­sebbeket tekintve, nem teljesen elegendő. Az új tervek ezért új terek kialakítását írják elő, más­részt a terek játszóhelyeinek és eszközeinek bővítését. Az új lakó­telepeken már mindenütt meg­találhatók a homokozók, a vörös salakos és aszfaltos kis sportpá­lyák, ródlidombok. Kelenföld és Lágymányos között, a Hamzsabégi úton most kezdik alakítani a hosszú gyermekjátszóteret. A Diószegi úton a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a Kerté­szeti Vállalat közös erőfeszítésé­vel minta játszótér épül. A négy gyermek korcsoport igényei sze­rint felosztott területen hemper­gő-, mászóházak és­­henge­rek, körforgók, csapzdák állnak rendelkezésre. A nagyobbak fut­ball- és kosárlabdapályán s­ egy igazi autóval is játszhatnak. Kis nyári épületben tejivó, játék­­kölcsönző lesz. Egy fedett helyen mesefilmeket is vetíthetnek. A kismedencében kedvükre lubic­kolhatnak a kicsik. Akinek ked­ve, tehetsége van, tetszésére raj­zolhat a firkálófalon. A ma és a jövő Budapestjének „zöld oázisai­ban” felnőtt és gyerek mindin­kább megtalálhatja­­ pihenését, szórakozását. Rendőrkézre került az ékszerrabló török­­házaspár44 Firenze, január 11. (MTI) A legfantasztikusabb detektív­­regény leírásait is megszégyenítő hajsza után vasárnap Rómában rendőrkézre került Henri Najar 30 éves és Eren Kuja Szuat 34 éves török állampolgár a nemzet­közi rendőrség régi ismerősei. A két bűnöző ellen egy Firenzében élő török asszony tett feljelentést, aki olasz férjével a karácsonyi ünnepekre Párizsba utazott. A la­kás kulcsait szomszédjukra bíz­ták, akinél azonban csakhamar magát házaspárnak kiadó kert tö­rök jelentkezett. Azt mondták, hogy régi ismerősei a Párizsba utazott házaspárnak, aki megkér­te őket, hogy távollétében „őriz­zék” a lakást. A szomszéd gya­nútlanul átadta a kulcsokat, s né­hány napig minden a legnagyobb rendben volt. A török házaspár igen szolidan élt, egy hét múlva azonban a tmj**zők” eltűntek anélkül, hogy a kulcsot visszaad­ták volna. Rövidesen visszaérkez­tek a lakás tulajdonosai, akik megdöbbenve vették észre, hogy 150 millió líra értékű ékszerük tűnt el távollétükben. Az olasz rendőrség ekkor nagy­szabású nyomozásba kezdett. Rö­videsen megállapították, hogy a „vendégházaspár” valójában két férfi, aki közül az egyik csupán azért öltözött nőnek, hogy jobban a szomszédok bizalmába férkőz­hessen. Csakhamar a keresett bű­nözők nyomára ak­adtak, mégpe­dig Rómában. A személyleírás alapján egy római rendőr fog­ta el a „házaspárt”, amint éppen csomagokkal megrakva taxiba szálltak. Az „asszony” ekkor azonban már férfiruhában volt. Letartóztatásukkor nem fejtettek ki ellenállást. Egyikük zsebében sárga zsebkendőbe becsavarva megtalálták az ékszereket. N­F, P­S­Z­A­B­A­I­ S­A­G 1065. január 12. kedd Gyors ütemben fejlődik a Ma­gyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat kezdeménye­zésére megindult térítés nélküli véradómozgalom. 1964-ben az or­szág lakosságának 3,6 százaléka adott vért, 2,2 százaié£ térítés nél­kül. . Nigériában újabb nagy olajme­zőre bukkantak. Az új olajlelő­­hely — amely már a harmadik — a keleti területen, Port Har­court közelében van.__ Öt Történelmi lecke címmel ér­dekes dokumentumgyűjtemény látott napvilágot, amely a fasisz­ta rémuralom utolsó napjairól és hazánk felszabadulásáról, illetve a békés építőmunka megindulásá­ról ad korrajzot a mai fiatalok­nak. Prágában megkezdődött a Nas­­le-völgyet átívelő híd építése. A 485 méter hosszú ,híd a csehszlo­vák főváros két negyedét köti össze; alsó részén villamosok, a felső szinten pedig gépkocsik és gyalogosok közlekedhetnek majd. ■fr A Magyar Jégrevü megkezdte egyhónapos vendégszereplését a berlini Friedrichstadt-Palastban. Az együttes nagy sikerrel mu­tatta be Szerelem a jégen című műsorát. Fehér zsiráf található a tanzá­niai Tanga tartomány Mkomazi rezervátumában. A tiszta fehér szőrű állat fején és farkán feke­te sörényt visel. Baján — a művelődésügyi ál­landó bizottság kezdeményezésé­re — a város múltját és jelenét átfogó monográfián dolgoznak. A pedagógusokból, művelődési szakemberekből alakult kollektí­va már hónapok óta gyűjti a várostörténeti anyagot. Meghalt az arizonai Paoson városka börtönében négy 76—18 éves fiatalember a hibás kazán okozta széd­gázmérgezés következ­tében. A fiatalembereket sör­lopá­sért fogták el, s mivel a kisváro­si börtönnek éjjeli börtönőre nincs, N­­óra hosszat senki sem törődött velük. A HIDEG FOKOZÓDIK A felső szakaszon zajlik a Tisza A Balkán-félszigettől Finnor­szágig széles anticiklongerinc ala­kult ki. Hazánkban vasárnap a ciklon-anticiklon pályaváltást helyenként viharos erejű észak­­nyugati szél kísérte. Többfelé volt eső, majd havazás is. Az or­szág nyugati vidékein egy-két órán át sütött a nap. A­ hótakaró a Dunántúl északi felében, az Északi-Középhegység nagyobb körzetében és északkeleten­­egy­aránt 6—15 centi vastag, délen viszont teljesen elolvadt a hó, vagy már csak foltokban takar­ja a mezőket. A magasabb he­gyeken a vasárnapi havazások megjavították a sportolási lehető­ségeket, noha a rétegvastagság csupán néhány centiméterre­ nőtt. A vasárnapi hőmérsékleti maximumok a Dunántúlon plusz 3—plusz 7, keleten 0—plusz 3 fo­kig emelkedtek. Az északkelet fe­lől szivárgó hideg a keleti or­szágrészeken mínusz 9—mínusz 11 fokos, másutt 0—mínusz 4 fokos hajnali fagyokat okozott. Hétfőn az anticiklon hatására országszer­te több órás napsütéses szép idő volt, de a hőmérsékleti maximu­mok már csak mínusz 1—plusz 1 fokig emelkedtek. A napi közép­­hőmérséklet Budapesten vasár­nap 4,1, hétfőn 1—2 fokkal halad­ta túl a sokévi átlagszintet. Most — a Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán ka­pott tájékoztatás szerint — való­színűleg „normális mederbe” zök­ken a téli időjárás: a nappali hő­mérséklet tovább csökken, az éj­szakai lehűlés fokozódik. Kedden változó mennyiségű felhőzetre, nyugaton kisebb szórványos ha­vazásokra kell számítanunk. Ked­den reggel a Dunántúlon előrelát­hatólag mínusz 2—­mínusz 6, a keleti országrészeken mínusz 6— mínusz 10, az egyes faegzucos helyeken mínusz 15 fokig süly­­lyed a hőmérők higanya. A ked­di maximumok országszerte mí­nusz 2—plusz 2 fok között alakul­nak ki. A múlt heti fagyos nappalok és főleg a toosg éjszakák lehű­tötték a Tiszát; a folyó minte­gy 209 kilométeres felső szakaszán megkezdődött a zajlás. Tiszalökig általában a víztükör 5—19 száza­lékát borítja jég, a vízlépcsőt azonban még'' nem kell védeni, mert a jégtáblák nemcsak véko­nyak, hanem anyaguk puha, ká­sás. A védekezés első teendőjé­re, a duzzasztás megszüntetésére majd csak akkor kerül sor, ha a víztükörnek 30—10 százalékát fedi erős jégtábla. A Tisza kö­zépső és alsó szakasza­ még jég­­telen, a mellékfolyókon viszont már úgyszólván kivétel nélkül megindult a zajlás. Gyors ütemben épül a Duna—Tisza—Duna-csatorna Hét­ évvel ezelőtt jelentek m­eg a Vajdaságban az első kotrógé­pek és földgyaluk, hogy meg­kezdjék Jugoszlávia egyik legna­gyobb vízrendszerének, a Duna— Tisza—Duna csatornahálózatnak építését. A munkálatok azóta szünet nél­kül folynak: ez év májusáig már 240 kilométer, az év végéig pe­dig összesen 310 kilométer hosz­­szú csatornaszakasz készül el. A csatorna megépítésével a Vajdaságban megszűnik az áradás veszélye, ami eddig különösen az őszi esőzések és a tavaszi hóol­vadás idején tartotta rettegésben a lakosságot. Az elsősorban me­zőgazdasági jellegű Vajdaság, szá­mára az is sokat jelent, hogy a csatornarendszer 210 000 hektár termőföld öntözését teszi lehe­tővé. A Duna—Tisza—Duna-csatorna medrének kiépítése során eddig 46 000 000 köbméter földet emel­tek ki és hordtak el; a hét év alatt 50 hidat építettek. EGY SZOBOR MEGSZÓLAL Ott áll a katona ércbe öntött alakja a Gellérthegyen, és a városra néz. Ott állt már akkor is, amikor esténként még sötét partok között hömpölygött oda­lent a Duna. Tanúja volt a fé­nyek pirkadásának: a folyó mind­két oldalain egyre több lett a fény. A nagyvár is mind élénkebb és fénylőbb lett. Kisimultak a Duna tajtékos habjai, ritkultak a víz útját megtörő roncsok, tra­verzek íveltek át a partok között, s a lámpák gyöngysora is esténként megcsillant a víztükörben. . Ott állt a katona a Citadella délkeleti sarkán, vállához emelt zászlóval, odaszögezetten, rendü­letlenül, mint a megtestesült kö­telességteljesítő hűség. A város időközben kétmilliósra nőtt, és kis lakói ünnepeltek, fénysugarak övezték a katona messziről lát­ható bronzalakját. Már csaknem másfél évtizede állt ott, amikor az egyik ünnepen verset írt róla egy magyar költő. Neve: Vaszilij volt. Mindössze csak ennyi: így őrzi ezt a művész jegyzete S ha ő se tudja, nem tudhatja senki, Mi volt vajon a családja neve. A szobrászművész — Kisfaludi Stróbl Zsigmond — azt mondta róla: — Derék fiú volt, szép ter­metű, rá esett a választás. Fe­gyelmezetten, türelmesen állt, mintha őrségen lett volna. Arra emlékszem, hogy Vaszilijnak hív­ták. Magyarországon járt nemrég a moszkvai rádió munkatársa, meglátogatta a szobrászművészt, aki neki is elmondta, hogy a zász­lótartó alakját Vaszilijról, egy gárdahadosztály katonájáról min­tázta. S a moszkvai rádió szétrö­pítette a hírt: a gárdista — Va­szilijnak hívják —, akinek alak­ját a szabadságot jelképező buda­pesti emlékmű elé állították, ad­jon hírt magáról; jelentkezzék, aki ismeri, aki tudja, ki ő és hol él. Jeli/.uveta/jelentkezett Majkop­­ból. — Vaszilij húga — mondta. — A háború után, jól emlékszik, különös történetet mesélt neki a fivére, aki kevés beszédű, nagyon szerény ember. A harcoknak már nagyjából vége volt, de még nem egészen. Egyszer úgy­ szólt a pa­rancs,­­ hogy Vaszilij jelentkezzék Budapesten egy magyar szobrász műtermében. A mester szemügy­re vette őt, bólintott, s a követ­kező hetekben megörökítette alakját, arcvonásait. — Az egyik tábornok­ is meg­nézte a fiút egy alkalommal — mesélte Jelizaveta —, Vaszilij ott állt feszes tartásban az alacsony termetű, különös szerszámokkal felszerelt művész előtt. — No, katona — mondta neki derűsen a tábornok —, most az­tán igazán megörökítenek téged. Senki sem vezényelt pihenőt, így hát Vaszilij állt, mintha ma­ga is merev anyaggá változott volna, amely csak véső és kala­pács alatt formálódik. Sose látta a kész emlékművet Vaszilij — így tudta a húga —, mert mire elkészült, ő már meg­tért a nehéz csatákból, hazaérke­zett, munkához látott, hajlékot szerzett, családot alapított. Jelentkezett aztán Vaszilij is. Teljes nevén Vaszilij Mih­aj­­lovics Golovcov, az ivanovói területhez tartozó tejkovói pa­mutkombinát szövőgyárának munkása. Beosztása — mondotta — minőségi ellenőr. — Hogyan volt, mint volt? — kérdezték tőle. Ivosztyankino faluban nevel­kedett, ott dolgozott a kol­hozban. Huszonkét éves volt, amikor a fasiszták megtámadták a Szovjetuniót. Szülei a mozgósí­táskor­ három fiútól búcsúztak, hárman egy időben indultak­ a frontra. Nyikolaj, a legidősebb, a Gomel alatti harcokban esett el, Iván, a fiatalabb fivér Arjol köze­lében. 6, Vaszilij, tüzéreknél szol­gált a Don mellett, aztán a­ Volga menti harcokban­­vett­­részt.

Next