Népszabadság, 1965. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
A falu párttitkára A szövetkezeti párttitkár nem főhőse, csupán szerény mellékalakja Sánta Ferenc Húsz óra című művének. Horváth József nevével nem is találkozunk másutt, csak a tsz-vezetőség ülésén készített jegyzőkönyvben. Mégis érdemes felfigyelni rá, mert minden lényeges kérdéshez hozzászól. Állást foglal a modern termelési eljárások alkalmazása mellett, hadakozik a vegyszeres kukoricatermesztés bevezetéséért. Védelmébe vesz egy becsületes, nagy tudású, tapasztalt középparasztot, aki le akar mondani vezetőségi tagságáról, mert szemére vetették, hogy ,,olyanok dirigálhatnak most a tagságnak, akik azelőtt jobb módúak voltak”. A párttitkár szembeszáll azzal a szűk látókörű véleménnyel, amely szerint „a volt gazdáknak, akik csak az utóján léptek be a szövetkezetbe, és eszerint a készbe ültek bele, nincs helyük a szövetkezet vezetésében”. Végül az ő érvelése a legmeggyőzőbb, amikor arról van szó, hogy megszavazzák-e az ösztöndíjat az egyik tsz-tag fiának, aki agráregyetemen tanulna tovább. Az ilyen embereket évek óta ismerjük, becsüljük. Ők, köztük a tsz-párttitkárok, pótolhatatlan munkásai a szocialista falu építésének. Munkájuk nem látványos, útjuk nem diadalút. Az eredmények egyszerű hétköznapi tettekből születnek. És a látszólag egyforma, szürke hétköznapok újra és újra próbára teszik, kérdőre vonják a falusi párttitkárt: vajon lépést tart-e az élet iramával, tudásban, emberségben? És zömük jól vizsgázik, helyesen foglal állást minden kérdésben. Egy falusi párttitkár naponta találkozik előre nem látható, kiszámíthatatlan eseményekkel, problémákkal. S ezek a problémák, akármilyen természetűek is legyenek, így vagy úgy, mindig embereket, emberi sorsokat érintenek. És a párttitkár, ha véleményt kell mondania, hadöntenie kell, nem kereshet kibúvót. A falu közvéleménye elvárja tőle, hogy szavait és tetteit hozzáértés, emberség, igazságosság jellemezze. Amikor ő szól és ő cselekszik, akkor a pártszervezet hallatja szavát. S alighanem ez a legnehezebb a falusi párttitkár hivatásában: a pártot képviselni mindig és mindenütt, a közéletben és a magánéletben egyaránt. Az emberek hajlamosak az általánosításra: „Amilyen a párttitkár, olyan a pártszervezet.” Vállalni ezt az azonosítást mindenképpen nagy felelősség . A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a tsz-ek gazdasági, politikai megszilárdítása, a termelés gyors ütemű fejlesztése minden eddiginél nagyobb, nehezebb és bonyolultabb feladatokat ró a pártszervezetekre. Máról holnapra kiderült, hogy a falusi párttitkár nem dolgozhat tovább a régi módon. A tegnapi tudás és a tegnapi tapasztalat ma már kevés. Új, ismeretlen problémák seregével találja magát szemben. És a helytállás most nagyjából egyet jelent a tanulással. Aki ezt nem látja be, az”elkerülhetetlenül fékezője lesz a haladásnak. Mennyire igaza van annak a jászsági tsz-párttitkárnak, aki így beszél: „A mi szövetkezetünk vezetői egyetemet, főiskolát végzett szakemberek. Öntözéses gazdálkodást folytatunk, teljes gépesítéssel. Hogyan szólhatnék bele a tervezésbe, hogyan mozgósíthatnék a terv teljesítésére, a korszerű agrotechnikai módszerek alkalmazására, ha én magam nem tudok többet, mint amennyit egyéni gazda koromban megtanultam. A termelés pártellenőrzése szerintem nemcsak politikai, hanem szakmai kérdés is. Ha jól akarok dolgozni, el kell érnem, hogy egyenlő partnerként ülhessünk asztalhoz a vezető szakemberekkel. Azzal kezdtem, hogy elvégeztem a nyolc általánost, s utána nyomban beiratkoztam a mezőgazdasági technikumba.” A párt megkülönböztetett gondot fordít a falusi párttitkárok általános műveltségére, politikai és szakmai képzésére. A pártiskolák tantervében szerencsésen ötvöződnek a politikai és a szakmai ismeretek. Ma már alig van olyan párttitkárunk, aki ne végzett volna hosszabb-rövidebb pártiskolát. Mind nagyobb számban találkozunk velük szakmunkásképző tanfolyamokon, az általános iskolák és a technikumok, padjaiban is. Nem kétséges, hogy a nagyobb felkészültség eredményeként, tartalmasabbá, hatékonyabbá és elevenebbé válik a falusi pártmunka. Azonban a politikai és a szakmai műveltség önmagában nem ad kétségbevonhatatlan tekintélyt a falusi párttitkárnak. Az abonyi Lenin Tsz párttitkárát például jó képességű embernek ismerték, a múlt év őszén mégis leváltották, mert gyanakvó természetével, önkényeskedő módszereivel olyan helyzetet idézett elő, hogy végül két, egymással szemben álló táborra szakadt a pártszervezet és a tsz-tagság. A rossz légkör, a helytelen munkamódszer, a kollektív vezetés elvének megsértése viszszájára fordítja a legjobb szándékot is. Ahogy nincsenek tökéletes emberek általában, ugyanúgy a sok községi és tsz-párttitkár sem mentes kisebb-nagyobb emberi hibáktól. De bármit tegyen is egy párttitkár, neki mindig számításba kell vennie, hogy rajta van a falu szeme. S aki munkában, magatartásban nem példamutató, aki így vagy úgy visszaél a párttagság bizalmával, az nemcsak saját becsületét, tekintélyét herdálja el, hanem a pártnak is súlyos kárt okoz, rontja politikánkhitelét! A párt joggal várja el falusi titkáraitól, hogy éberen őrködjenek aközélet tisztaságán, ne tűrjék a becstelenséget,a korrupciót. Ezzel a harccal a párt népszerűségét, tömegbefolyását erősítik. Papp Andrásnét, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz párttitkárát műveit, okos, politikailag és szakmailag egyaránt képzett asszony,nak tartják. Nincs és nem is lehet „kisebbségi érzése” sem a mezőgazdasági szakemberekkel, sem a pedagógusokkal szemben. De tekintélyének, népszerűségének valami más a titka. Az, hogy magától értetődő természetességgel jár-kel az emberek között, érti, érzi gondjaikat, örömeiket, s egy pillantra sem lanyhul benne az érdeklődés, a kíváncsiság. Mindenki bizalommal fordul hozzá, panasszal, kéréssel, javaslattal. Nem ismer részrehajlást,, csak a tényektől, az igazságtól hagyja magát befolyásolni. Pappné párttitkársága idején ugrásszerűen, megnőtt a pártszervezet vonzóereje: az utóbbi két évben 14 tagot, és 19 tagjelöltet vettek fel, s csaknem kivétel nélkül tsz-tagokat parasztembereket, köztük a hércas asszonyt. A párton kívüli aktívacsoportokban 15 tsz-tag tevékenykedik. A Micsurin Tsz a legerősebb szövetkezetek közé tartozik. 1964-ben egy tsz-tag átlagos jövedelme 24 100 forint volt. A gyors és egyenletes fejlődés elválaszthatatlan a tsz-pártszervezet és a párttitkár mindennapos munkájától. Lehet-e nagyobb jutalma egy párttitkárnak, mint az, hogy jó munkája elégedett arcokon tükröződik?Bócz Sándor A/ L/ r '#1: VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK• 1965 FcF Az ÍLSZABADSÁG 1965. február 2. kedd A VIIAkVBI SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 27. szám ·rm •• fllk* Brezsnyev és Podgornij elvtárs látogatása hazánkban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására január 29-én baráti látogatásra hazánkba érkezett L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára és N. V. Podgornij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. Magyarországi tartózkodásuk során szovjet vendégeink találkoztak, és a két felet érdeklő kérdésekről bensőséges, elvtársi eszmecserét folytattak Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával és a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjaival. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága január 31-én estebédet adott L. I. Brezsnyev és N. V. Podgornij elvtárs tiszteletére. , L. I. Brezsnyev és N. V. Podgornij vasárnap este elutazott hazánkból. (MTI) A szovjet vendégek Kadar Jánossal. Koszigin vezetésével szovjet küldöttség utazik a Vietnami Demokratikus Köztársaságba Moszkvában hivatalosan közölték, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására a közeljövőben szovjet küldöttség utazik a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. A küldöttség vezetője: Alekszej Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a minisztertanács elnöke. A küldöttség tagjai: Jurij Andropov, a központi bizottság titkára, Jevgenyij Loginov polgári repülésügyi miniszter, Vaszilij Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese, Konsztantyin Versinyin légügyi főmarsall, honvédelmi miniszterhelyettes, Georgij Szidorovics vezérezredes, a külföldi gazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnökhelyettese és Ilja Scserbakov, a Szovjetunió hanoi nagykövete. , MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNK ÍRJA: A szovjet fővárosban hangsúlyozzák, hogy a szovjet—vietnami kapcsolatok a proletár internacionalizmus alapján a legutóbbi időben különösen előnyösen fejlődtek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya örömmel veszi igénybe a Szovjetunió támogatását és műszaki segítségnyújtását a népgazdaság fejlesztésében. Ez a segítség egyben a VDK védelmi erejének fokozását és Észak-Vietnam népe életszínvonalának emelését is szolgálja. A legutóbbi esztendőkben a Szovjetunió több mint 30 nagy ipari üzem építéséhez nyújtott segítséget. Közéjük tartozik az ország egyik legnagyobb ipari üzeme, a hanoi gépgyár, továbbá egy évi százezer tonna kapacitású műtrágyagyár és a Vong Bi Hőerőmű, amely az ország legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. A közelmúltban megkötött új kereskedelmi egyezmény jelentősen szélesíti a két ország gazdasági kapcsolatait. A Szovjetunió és a VDK barátságát és bizalmát elmélyítette az a szolidaritás is, amelyet a Szovjetunió a szabadságáért küzdő dél-vietnami néppel vállal: erről épp a közelmúltban a legnagyobb, elismeréssel nyilatkozott a szovjet sajtó hasábjain a Dél-vietnami Felszabadítási Front főtitkára. Kétségtelen, hogy a mostani látogatás jelentősége túlnő a szokásos baráti találkozások keretein. A szovjet és vietnami vezetők találkozására akkor kerül sor, amikor Délkelet-Ázsiában az imperialista beavatkozás különösen feszült helyzetet teremtett. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy a szovjet kormány álláspontja változatlan és egyértelmű: a helyzet békés megoldásának kulcsa az 1954. évi genfi egyezmény szigorú megtartása, a dél-vietnami agreszszív cselekmények azonnali beszüntetése és mindenfajta amerikai csapategység kivonása Dél- Vietnam területéről. A Pravda hétfői száma aláhúzza, hogy a dél-vietnami fegyveres intervenció kudarca bizonyos mértéktartó (Folytatás a 2. oldalon.) . Májusban Bécsben találkozik a négy nagyhatalom külügyminisztere Bécs, február 1. (MTI) Az osztrák külügyminisztérium hétfőn bejelentette, hogy az osztrák kormány meghívta Cromiko szovjet, Rush amerikai, Stewart angol és Couve de Murville francia külügyminisztert, vegyenek részt az osztrák államszerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából május 15-én Bécsben rendezendő ünnepségeken. A külügyminisztérium közlése szerint a négy külügyminiszter elfogadta a meghívást.