Népszabadság, 1965. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

1965. február 12. péntek NÉPSZABADSÁG Három amerikai légitámadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen A csütörtöki nap folyamán az Egyesült Államok légiereje és a dél-vietnami kormány egységei három alkalommal hajtottak végre légitámadást a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Vietnami hivatalos jelentés szerint a légelhárító tüzérség hét amerikai gépet lelőtt, többet megrongált, s egy amerikai pilótát foglyul ejtettek. Dél-Vietnamban a hazafias erők folytatták harci cselekményeiket, s az AP összegező jelentése szerint az utóbbi öt napon az amerikaiak több mint kétszáz embert vesztettek. A VDK elleni legújabb támadások washingtoni előzményeit, s az akciók részleteit tudósítónk az alábbiakban foglalja össze: Szerda délután, miután Reedy, a Fehér Ház sajtófőnöke előzőleg biztosította az újságírókat, hogy az elkövetkezendő órákban nem kerül sor a Nemzetbiztonsági Ta­nács ülésére, hirtelenül összehív­ták a Fehér Házban e katonai kérdésekkel foglalkozó amerikai csúcsszervet. Az ülés után a leg­nagyobb titokzatosságot tanúsítot­ták, s minden elővigyázatossági intézkedést megtettek, hogy a tanácskozás döntéseiről semmi se szivároghasson ki. A Fehér Ház­ban „őrséget álló” újságírók hiá­ba ostromolták Johnson elnököt kérdéseikkel. Ez a nagy titokzatosság csü­törtök reggel fél kilenckor tört meg, amikor Reedy összehívta az újságírókat s felolvasta előttük a Fehér Ház közleményét a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság te­rületének újabb bombázásairól. A közlemény azt állítja, hogy az újabb bombázásokat, amelyekben amerikai és dél-vietnami repülő­gépek vettek részt, „válaszként” hajtották végre az állítólagos­­, észak-vietnami provokációkra”. A közlemény azzal próbálja meg­magyarázni az amerikai közvéle­ménynek az újabb amerikai pro­vokációkat, hogy február 8. óta Dél-Vietnamban a szabadsághar­cosok „nagyszámú dél-vietnami és amerikai katonai személyt” öl­tek meg, s azzal az állítással igyekszik mentséget találni a Vietnami Demokratikus Köztár­saság területének újabb bombá­zásaira, hogy „tovább folyik” az úgynevezett „beszivárgás” a Viet­nami Demokratikus Köztársaság­ból Dél-Vietnamba. A közle­mény végül újfent azt a képtelen­séget tartalmazta, hogy az Egye­sült Államoknak változatlanul „nincs szándékában a dél-vietna­mi háború kiterjesztése”. Később a hadügyminisztérium részleteket tett közzé a csütörtö­ki provokációkról, s közölte, hogy a támadásokban több mint 150 amerikai és dél-vietnami repülő­gép vett részt. Később Reedy a Fehér Házban még egy sajtóértekezletet tartott, amelyen közölte, hogy a kora haj­nali órák óta Johnson elnök ál­landó megbeszélések egész sorát tartotta. Több ízben tanácsko­zott Bundyval, különleges ta­nácsadójával, aki a napokban tért vissza Dél-Vietnamból. Árkus István A VDK kormánya csütörtökön közzétett nyilatkozatában erélye­sen tiltakozik amiatt, hogy az amerikai imperialisták újabb légi­támadásokat hajtottak végre az ország területe ellen. A szovjet-vietnami közös nyilatkozat A szovjet küldöttség Hanoiból történt elutazása után közzétették a látogatás alkalmából aláírt szovjet—vietnami közös nyilatko­zatot, amely a többek között eze­ket mondja: A felek kicserélték nézeteiket a Szovjetunió és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kapcso­latairól, és megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a két ország együttműködése sikeresen fejlő­dik. A vietnami küldöttség hazája népének szeretetéről és mély el­ismeréséről biztosította a testvéri szovjet népet. A vietnami nép — mondja a nyilatkozat — őszinte köszönetet mond az SZKP-nak, a Szovjetunió kormányának és né­pének azért a hatalmas segít­ségért és támogatásért, amelyet korábban nyújtott és nyújt ma is a szocializmus Észak-Vietnamban folyó építéséhez, a Vietnam békés egyesítéséért vívott hazafias küz­delemhez. A két kormány megvizsgálta az Egyesült Államok részéről a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen ismételten végrehajtott pro­vokációk és közvetlen agressziós cselekmények következtében ki­alakult helyzetet. A szovjet kormány újból meg­erősítette, hogy a szocialista in­ternacionalizmus elveinek meg­felelően, nem marad közömbös a szocialista testvérország biztonsá­gának szavatolása tekintetében, s megadta a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságnak a szükséges segítséget és támogatást. A két kormány megegyezett a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság vé­delmi képességének növelése cél­jából teendő intézkedésekben, és megállapodott, hogy ezzel kap­csolatban rendszeres tanácskozá­sokat folytat egymással. A Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság hatá­rozottan elítéli az amerikai im­perialisták ama próbálkozását, hogy kiterjesszék Indokína tér­ségében a fegyveres intervenciót, bevonják abba az általuk meg­szállva tartott Dél-Korea és Thai­föld, valamint a SEATO és az ANZUS katonai tömb egyes or­szágainak katonai egységeit. Mindkét kormány az Indokíná­­ra vonatkozó 1954-es genfi egyez­mények betartását és végrehajtá­sát követeli. A Szovjetunió, mint az indo­kínai kérdésben megtartott genfi tanácskozás egyik társelnöke, minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy biztosítsa az Indokí­­nára vonatkozó 1954-es genfi egyezmények nemzetközi támoga­tását. A két fél egyöntetűen kijelenti, hogy a dél-vietnami kérdés meg­oldásának egyetlen helyes útja a következő: az Egyesült Államok feltétlenül hajtsa végre a genfi egyezményeket; haladéktalanul szüntesse be az agresszív hábo­rút Dél-Vietnamban, vonja ki on­nan csapatait, katonai személy­zetét és fegyvereit, vessen véget a dél-vietnami ügyekbe való min­dennemű beavatkozásnak, tegye lehetővé, hogy a dél-vietnami nép maga döntsön belső ügyeiben. A két fél kifejezte azt a véle­ményét, hogy jelenleg elsőrendű feladat a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozga­lom egységének és összeforródtsá­­gának erősítése a marxizmus—le­­ninizmus, a proletár nemzetközi­ség elvei, valamint az 1957. és 1960. évi moszkvai­ nyilatkozatok alapján. Mindkét­ kormány kijelenti, hogy továbbra is lankadatlanul küzd a szocialista testvérországok összeforrottságának erősítéséért a marxizmus—leninizmus, a prole­tár nemzetköziség elvei alapján, a szocialista országok egyenjogú együttműködéséért és kölcsönös­­ segítségéért az elvtársiasság szel­­l­­emében, a szocializmus és kom­­­­munizmus építéséhez szükséges békés viszonyok biztosításáért. A szocialista tábor és a nemzet­közi kommunista mozgalom egy­sége és összeforrottsága elenged­hetetlen feltétel ahhoz, hogy biz­tosítsuk a munkásosztály és min­den nép győzelmét a közös ellen­ség, az imperializmus ellen, a bé­kéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmu­sért folyó harcban — mondja be­fejezésül a nyilatkozat és rámu­tat: Mindkét fél nagy megelégedését nyilvánítja a lezajlott baráti ta­lálkozók és megbeszélések fölött, és úgy vélekedik, hogy a szovjet küldöttség látogatása fontos hoz­zájárulás volt a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság baráti kapcsolatainak és test­véri együttműködésének további erősödéséhez. (TASZSZ) Megérkezett Phenjanba a Koszigin vezette szovjet küldöttség . Ünnepi díszben, üdvözlő felira­tokat tartalmazó transzparensek­kel fogadta Phenjan csütörtökön a szovjet küldöttséget, amely Alekszej Kosziginnek, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a minisztertanács elnö­kének vezetésével érkezett a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság fővárosába. A repülőtéren a küldöttség fo­gadására megjelent Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt Központi Bi­zottságának elnöke, a miniszter­­tanács elnöke, Pak Kim Csoi, a­­ párt központi bizottságának ele­­­nökhelyettese, Kim Hvang Sh­op és Li Zsu Jun, a minisztertanács elnökhelyettesei, Kim Csang Bon hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, Pak Szen Csei külügy­miniszter, valamint a párt és a kormány más vezetői, a társadal­mi szervezetek képviselői. Jelen volt Moszkovszkij phenjani szov­jet nagykövet is. Koreai úttörők virágcsokrot nyújtottak át a szovjet vendégek­nek. A Szovjetunió és a KNDK himnuszának elhangzása után­­ Kim Ir Szen és Koszigin beszédet mondott. A KNDK Minisztertanácsa ké­sőbb fogadást adott a szovjet kül­döttség tiszteletére, amelyen ko­reai részről megjelentek Kim Ir Szen, Coj Jen Gen, a legfelsőbb népi gyűlés elnökségének elnöke, Kim Ir, a minisztertanács első elnökhelyettese, Pak Kim Csoi és­­ Kim Csan Man miniszterelnök­helyettesek, továbbá a párt és a kormány más vezetői, az állami­­ és társadalmi szervezetek képvi- s­selői, a phenjani diplomáciai kép-­­ viseletek vezetői. A meleg, baráti légkörben le-­­ zajlott fogadáson Kim Ir Szén és Koszigin beszédet mondott. — A­ koreai és a szovjet népet — mondotta Kim Ir Szén — a barátság széttéphetetlen kötelékei fűzik össze. A szovjet nép fel­szabadította népünket a japán imperializmus gyarmati uralma alól, és nagy anyagi és erkölcsi támogatást nyújt nekünk. Né­pünk sohasem felejti el a szovjet nép internacionalista támogatá­sát és segítségét. Dél-Koreáról szólva Kim Ir Szen megjegyezte: eltávolítani hazánkból az amerikai bitorló­­­­kát, felszabadítani Dél-Korea né-­­­pét, egyesíteni a szétszakított ha­zát — ez az egész koreai nép hő óhaja és elsőrendű nemzeti fel­adata. — A jelenlegi helyzet — hang-­­­súlyozta a továbbiakban Kim Ir­­ Szen — megköveteli az egész­­ szocialista tábor népeinek teljes összeforrottságát, minden béke­szerető nép összefogását, és az Egyesült Államok vezette impe­rialisták agresszív mesterkedé­seinek határozott visszautasítá­sát. Miután nagy elismeréssel nyi­latkozott a szovjet küldöttség viet­nami útjának eredményeiről. Kim Ir Szen ismét hangsúlyozta, hogy a Koreai Munkapárt a jövőben is védelmezni fogja a szocialista tábor, a nemzetközi kommunista­­ mozgalom egységét. Koszigin köszönetet mondva a meleg és vendégszerető fogadtatá­sért, a következőket mondotta be­szédében: Mind erőteljesebbé válik a­­ nemzetközi forradalmi mozgalom,­­ fokozódik a népek harca az im­perializmus ellen, a békéért, a­­ nemzeti felszabadulásért, a de-­­­mokráciáért és a szocializmusért. Országaink, a szocialista rend­szerhez tartozó országok, joggal lehetnek büszkék arra, hogy együtt haladnak korunknak ezzel a nagyszerű mozgalmával. Bár az imperializmus sorra veszíti el hadállásait, még mindig kemény és súlyos harcot kell ellene vív­nunk. Az imperialisták minden eszközt felhasználnak arra, hogy megállítsák haladásunkat. A for­radalmi erők és elsősorban a szo­cialista tábor szétszakítására, fel­­darabolására alapozzák számítá­saikat. Minden szocialista ország összefogása, a kommunista moz­galomban támadt nézeteltérések leküzdése különös jelentőségre tesz szert ilyen körülmények kö­zött. Bennünket egyesít a szocializ­mus és a kommunizmus diada­láért vívott közös harc — folytat­ta Koszigin. — Egyesít a közös ideológia, a marxizmus—leniniz­mus. A Szovjetunió Kommunista Pártja minden lehetőt el fog kö­vetni, hogy megszilárdítsa a vi­lág kommunista pártjainak test­vériséget és barátság. Koszigin később látogatást tett Kim Ir Szénnél. A találkozón je­len voltak a szovjet küldöttség tagjai és a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság vezetői. (TASZSZ) Koszigin és Kim Ir Szén a phenjani repülőtéren. MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNK HÍRMAG­YARÁZATA: A szovjet fővárosban örömmel és megelégedéssel fogadták a hírt, hogy az eredményes vietnami lá­togatás után az Alekszej Koszi­gin vezette szovjet küldöttség Phenjanba is ellátogat. Az első moszkvai kommentárok hangsúlyozzák: ez a látogatás új lehetőségeket nyit meg a két or­szág együttműködésének fejleszté­sére, a szocialista országok egysé­ge, a délkelet-ázsiai béke biztosí­tása érdekében. A szovjet—koreai barátság tör­ténelmi gyökerei mélyre nyúlnak. A szovjet hadsereg alakulatai a koreai hazafiakkal együtt szaba­dították fel az ország területét a japán megszállók uralma alól. Az 1950—53. évi védelmi háború idő­szakában a Szovjetunió és a szo­cialista országok támogatták a ko­reai nép igaz ügyét. A fegyver­­szünet után a Szovjetunió pénz­ügyi és gazdasági segítséget nyúj­tott a KNDK-nak, az imperialista pusztítás súlyos következményei­nek leküzdésére. A Szovjetunió segítségével az utóbbi esztendőkben több mint negyven ipari üzem energetikai objektuma épült fel Ezek között van a szuphuni villanyerő­mű, amely az ország energia­­szükségletének egyharmadát szol­gáltatja, a szoncszsini acélmű, a madoni cementgyár és a phenja­ni textilművek, ahol a KNDK- ban készülő gyapjúszövetek há­romnegyedét állítják elő. Szovjet közreműködéssel folyik a Phen­jan közelében épülő 400 ezer ki­­lowattos hőerőmű építése is; egyébként egész Dél-Korea ösz­­szes erőművei együtt nem érik el a 400 ezer kilowattot. A Szovjetunió és a KNDK kap­csolatainak történetében fontos szerepe van a gazdasági és kul­turális együttműködést szabályo­zó egyezménynek, amelynek ti­zenöt esztendős évfordulóját a múlt évben ünnepélyes keretek közt ülték meg Moszkvában és Phenjanban , valamint az 1961- ben megkötött barátsági együtt­működési és kölcsönös segély­­nyújtási szerződésnek. A Szovjetunió e megegyezések szellemében támogatja a koreai nép igazságos küzdelmét az or­szág újraegyesítéséért, az ameri­kai csapatok kivonásáért Dél-Ko­rea egész területéről. A Szovjet­unió és a KNDK kormánya nap­jainkban együtt emeli fel szavát a veszélyes imperialista tervek ellen, amelyeknek célja Dél-Ko­rea bevonása az indokínai konf­liktusba. Vajda Péter Szovjet-kínai tárgyalások Pekingben A szovjet küldöttség pekingi tartózkodása során Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának elnöke és Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársa­ság elnöke fogadta Koszigint, a szovjet minisztertanács elnökét, és a szovjet küldöttség többi tag­ját. Kínai részről a fogadáson je­len volt Csou En-laj, a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának elnökhelyettese, az államtanács elnöke, Teng Hsziao­­ping, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az államtanács elnökhelyettese, Pen Cseng, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, Csen Ji, az államtanács el­nökhelyettese, külügyminiszter, Lo Zsuj-csing tábornok, az ál­lamtanács elnökhelyettese, a né­pi felszabadító hadsereg vezér­kari főnöke, valamint más hiva­talos személyiségek. Jelen volt a fogadáson Cservo­­nyenko pekingi szovjet nagykö­vet is. Pekingi idő szerint, csütörtök délben (magyar idő szerint te­hát szerdáról csütörtökre virra­dóra) Koszigin, a minisztertanács elnöke, a szovjet küldöttség ve­zetője, fogadást adott a pekingi szovjet nagykövetségen. Kínai részről a fogadáson meg­jelent Csou En-laj, Csen Ji, Liu Hsziao külügyminiszter-helyettes, Jang Csen-vu, a népi felszabadí­tó hadsereg vezérkari főnökhe­­lyettese, és más hivatalos sze­mélyiségek. Ott volt a fogadáson Hoang Bak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, és Ten Bon Gu, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság pekingi ideiglenes ügy­vivője is. Pekingből történt elutazása után, a Kínai Népköztársaság te­rületét elhagyva, Koszigin, a szovjet küldöttség vezetője, a re­pülőgépről táviratot küldött Csou En-lajnak, a kínai államtanács elnökének. A távirat így hang­ált: „Most, amikor repülőgépünk áthalad a Kínai Népköztársaság határán, küldöttségünk nevében szívélyes köszönetet mondok a vendégszeretetért és a meleg fo­gadtatásért, amelyben kínai föl­dön részesültünk. Újabb sikere­ket kívánunk a szocializmus épí­tésében a nagy kínai népnek és dicső kommunista pártjának. Erősödjék pártjaink és orszá­gaink, az egész szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és összefor­­zottsága.” (TASZSZ) 9

Next