Népszabadság, 1965. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-12 / 36. szám
1965. február 12. péntek NÉPSZABADSÁG Három amerikai légitámadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen A csütörtöki nap folyamán az Egyesült Államok légiereje és a dél-vietnami kormány egységei három alkalommal hajtottak végre légitámadást a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Vietnami hivatalos jelentés szerint a légelhárító tüzérség hét amerikai gépet lelőtt, többet megrongált, s egy amerikai pilótát foglyul ejtettek. Dél-Vietnamban a hazafias erők folytatták harci cselekményeiket, s az AP összegező jelentése szerint az utóbbi öt napon az amerikaiak több mint kétszáz embert vesztettek. A VDK elleni legújabb támadások washingtoni előzményeit, s az akciók részleteit tudósítónk az alábbiakban foglalja össze: Szerda délután, miután Reedy, a Fehér Ház sajtófőnöke előzőleg biztosította az újságírókat, hogy az elkövetkezendő órákban nem kerül sor a Nemzetbiztonsági Tanács ülésére, hirtelenül összehívták a Fehér Házban e katonai kérdésekkel foglalkozó amerikai csúcsszervet. Az ülés után a legnagyobb titokzatosságot tanúsították, s minden elővigyázatossági intézkedést megtettek, hogy a tanácskozás döntéseiről semmi se szivároghasson ki. A Fehér Házban „őrséget álló” újságírók hiába ostromolták Johnson elnököt kérdéseikkel. Ez a nagy titokzatosság csütörtök reggel fél kilenckor tört meg, amikor Reedy összehívta az újságírókat s felolvasta előttük a Fehér Ház közleményét a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének újabb bombázásairól. A közlemény azt állítja, hogy az újabb bombázásokat, amelyekben amerikai és dél-vietnami repülőgépek vettek részt, „válaszként” hajtották végre az állítólagos, észak-vietnami provokációkra”. A közlemény azzal próbálja megmagyarázni az amerikai közvéleménynek az újabb amerikai provokációkat, hogy február 8. óta Dél-Vietnamban a szabadságharcosok „nagyszámú dél-vietnami és amerikai katonai személyt” öltek meg, s azzal az állítással igyekszik mentséget találni a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének újabb bombázásaira, hogy „tovább folyik” az úgynevezett „beszivárgás” a Vietnami Demokratikus Köztársaságból Dél-Vietnamba. A közlemény végül újfent azt a képtelenséget tartalmazta, hogy az Egyesült Államoknak változatlanul „nincs szándékában a dél-vietnami háború kiterjesztése”. Később a hadügyminisztérium részleteket tett közzé a csütörtöki provokációkról, s közölte, hogy a támadásokban több mint 150 amerikai és dél-vietnami repülőgép vett részt. Később Reedy a Fehér Házban még egy sajtóértekezletet tartott, amelyen közölte, hogy a kora hajnali órák óta Johnson elnök állandó megbeszélések egész sorát tartotta. Több ízben tanácskozott Bundyval, különleges tanácsadójával, aki a napokban tért vissza Dél-Vietnamból. Árkus István A VDK kormánya csütörtökön közzétett nyilatkozatában erélyesen tiltakozik amiatt, hogy az amerikai imperialisták újabb légitámadásokat hajtottak végre az ország területe ellen. A szovjet-vietnami közös nyilatkozat A szovjet küldöttség Hanoiból történt elutazása után közzétették a látogatás alkalmából aláírt szovjet—vietnami közös nyilatkozatot, amely a többek között ezeket mondja: A felek kicserélték nézeteiket a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kapcsolatairól, és megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország együttműködése sikeresen fejlődik. A vietnami küldöttség hazája népének szeretetéről és mély elismeréséről biztosította a testvéri szovjet népet. A vietnami nép — mondja a nyilatkozat — őszinte köszönetet mond az SZKP-nak, a Szovjetunió kormányának és népének azért a hatalmas segítségért és támogatásért, amelyet korábban nyújtott és nyújt ma is a szocializmus Észak-Vietnamban folyó építéséhez, a Vietnam békés egyesítéséért vívott hazafias küzdelemhez. A két kormány megvizsgálta az Egyesült Államok részéről a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen ismételten végrehajtott provokációk és közvetlen agressziós cselekmények következtében kialakult helyzetet. A szovjet kormány újból megerősítette, hogy a szocialista internacionalizmus elveinek megfelelően, nem marad közömbös a szocialista testvérország biztonságának szavatolása tekintetében, s megadta a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a szükséges segítséget és támogatást. A két kormány megegyezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság védelmi képességének növelése céljából teendő intézkedésekben, és megállapodott, hogy ezzel kapcsolatban rendszeres tanácskozásokat folytat egymással. A Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság határozottan elítéli az amerikai imperialisták ama próbálkozását, hogy kiterjesszék Indokína térségében a fegyveres intervenciót, bevonják abba az általuk megszállva tartott Dél-Korea és Thaiföld, valamint a SEATO és az ANZUS katonai tömb egyes országainak katonai egységeit. Mindkét kormány az Indokínára vonatkozó 1954-es genfi egyezmények betartását és végrehajtását követeli. A Szovjetunió, mint az indokínai kérdésben megtartott genfi tanácskozás egyik társelnöke, minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy biztosítsa az Indokínára vonatkozó 1954-es genfi egyezmények nemzetközi támogatását. A két fél egyöntetűen kijelenti, hogy a dél-vietnami kérdés megoldásának egyetlen helyes útja a következő: az Egyesült Államok feltétlenül hajtsa végre a genfi egyezményeket; haladéktalanul szüntesse be az agresszív háborút Dél-Vietnamban, vonja ki onnan csapatait, katonai személyzetét és fegyvereit, vessen véget a dél-vietnami ügyekbe való mindennemű beavatkozásnak, tegye lehetővé, hogy a dél-vietnami nép maga döntsön belső ügyeiben. A két fél kifejezte azt a véleményét, hogy jelenleg elsőrendű feladat a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összeforródtságának erősítése a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség elvei, valamint az 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatok alapján. Mindkét kormány kijelenti, hogy továbbra is lankadatlanul küzd a szocialista testvérországok összeforrottságának erősítéséért a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség elvei alapján, a szocialista országok egyenjogú együttműködéséért és kölcsönös segítségéért az elvtársiasság szellemében, a szocializmus és kommunizmus építéséhez szükséges békés viszonyok biztosításáért. A szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és összeforrottsága elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy biztosítsuk a munkásosztály és minden nép győzelmét a közös ellenség, az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó harcban — mondja befejezésül a nyilatkozat és rámutat: Mindkét fél nagy megelégedését nyilvánítja a lezajlott baráti találkozók és megbeszélések fölött, és úgy vélekedik, hogy a szovjet küldöttség látogatása fontos hozzájárulás volt a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatainak és testvéri együttműködésének további erősödéséhez. (TASZSZ) Megérkezett Phenjanba a Koszigin vezette szovjet küldöttség . Ünnepi díszben, üdvözlő feliratokat tartalmazó transzparensekkel fogadta Phenjan csütörtökön a szovjet küldöttséget, amely Alekszej Kosziginnek, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a minisztertanács elnökének vezetésével érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába. A repülőtéren a küldöttség fogadására megjelent Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnöke, a minisztertanács elnöke, Pak Kim Csoi, a párt központi bizottságának elenökhelyettese, Kim Hvang Shop és Li Zsu Jun, a minisztertanács elnökhelyettesei, Kim Csang Bon hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, Pak Szen Csei külügyminiszter, valamint a párt és a kormány más vezetői, a társadalmi szervezetek képviselői. Jelen volt Moszkovszkij phenjani szovjet nagykövet is. Koreai úttörők virágcsokrot nyújtottak át a szovjet vendégeknek. A Szovjetunió és a KNDK himnuszának elhangzása után Kim Ir Szen és Koszigin beszédet mondott. A KNDK Minisztertanácsa később fogadást adott a szovjet küldöttség tiszteletére, amelyen koreai részről megjelentek Kim Ir Szen, Coj Jen Gen, a legfelsőbb népi gyűlés elnökségének elnöke, Kim Ir, a minisztertanács első elnökhelyettese, Pak Kim Csoi és Kim Csan Man miniszterelnökhelyettesek, továbbá a párt és a kormány más vezetői, az állami és társadalmi szervezetek képvi- sselői, a phenjani diplomáciai kép- viseletek vezetői. A meleg, baráti légkörben le- zajlott fogadáson Kim Ir Szén és Koszigin beszédet mondott. — A koreai és a szovjet népet — mondotta Kim Ir Szén — a barátság széttéphetetlen kötelékei fűzik össze. A szovjet nép felszabadította népünket a japán imperializmus gyarmati uralma alól, és nagy anyagi és erkölcsi támogatást nyújt nekünk. Népünk sohasem felejti el a szovjet nép internacionalista támogatását és segítségét. Dél-Koreáról szólva Kim Ir Szen megjegyezte: eltávolítani hazánkból az amerikai bitorlókát, felszabadítani Dél-Korea né-pét, egyesíteni a szétszakított hazát — ez az egész koreai nép hő óhaja és elsőrendű nemzeti feladata. — A jelenlegi helyzet — hang-súlyozta a továbbiakban Kim Ir Szen — megköveteli az egész szocialista tábor népeinek teljes összeforrottságát, minden békeszerető nép összefogását, és az Egyesült Államok vezette imperialisták agresszív mesterkedéseinek határozott visszautasítását. Miután nagy elismeréssel nyilatkozott a szovjet küldöttség vietnami útjának eredményeiről. Kim Ir Szen ismét hangsúlyozta, hogy a Koreai Munkapárt a jövőben is védelmezni fogja a szocialista tábor, a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Koszigin köszönetet mondva a meleg és vendégszerető fogadtatásért, a következőket mondotta beszédében: Mind erőteljesebbé válik a nemzetközi forradalmi mozgalom, fokozódik a népek harca az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti felszabadulásért, a de-mokráciáért és a szocializmusért. Országaink, a szocialista rendszerhez tartozó országok, joggal lehetnek büszkék arra, hogy együtt haladnak korunknak ezzel a nagyszerű mozgalmával. Bár az imperializmus sorra veszíti el hadállásait, még mindig kemény és súlyos harcot kell ellene vívnunk. Az imperialisták minden eszközt felhasználnak arra, hogy megállítsák haladásunkat. A forradalmi erők és elsősorban a szocialista tábor szétszakítására, feldarabolására alapozzák számításaikat. Minden szocialista ország összefogása, a kommunista mozgalomban támadt nézeteltérések leküzdése különös jelentőségre tesz szert ilyen körülmények között. Bennünket egyesít a szocializmus és a kommunizmus diadaláért vívott közös harc — folytatta Koszigin. — Egyesít a közös ideológia, a marxizmus—leninizmus. A Szovjetunió Kommunista Pártja minden lehetőt el fog követni, hogy megszilárdítsa a világ kommunista pártjainak testvériséget és barátság. Koszigin később látogatást tett Kim Ir Szénnél. A találkozón jelen voltak a szovjet küldöttség tagjai és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetői. (TASZSZ) Koszigin és Kim Ir Szén a phenjani repülőtéren. MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNK HÍRMAGYARÁZATA: A szovjet fővárosban örömmel és megelégedéssel fogadták a hírt, hogy az eredményes vietnami látogatás után az Alekszej Koszigin vezette szovjet küldöttség Phenjanba is ellátogat. Az első moszkvai kommentárok hangsúlyozzák: ez a látogatás új lehetőségeket nyit meg a két ország együttműködésének fejlesztésére, a szocialista országok egysége, a délkelet-ázsiai béke biztosítása érdekében. A szovjet—koreai barátság történelmi gyökerei mélyre nyúlnak. A szovjet hadsereg alakulatai a koreai hazafiakkal együtt szabadították fel az ország területét a japán megszállók uralma alól. Az 1950—53. évi védelmi háború időszakában a Szovjetunió és a szocialista országok támogatták a koreai nép igaz ügyét. A fegyverszünet után a Szovjetunió pénzügyi és gazdasági segítséget nyújtott a KNDK-nak, az imperialista pusztítás súlyos következményeinek leküzdésére. A Szovjetunió segítségével az utóbbi esztendőkben több mint negyven ipari üzem energetikai objektuma épült fel Ezek között van a szuphuni villanyerőmű, amely az ország energiaszükségletének egyharmadát szolgáltatja, a szoncszsini acélmű, a madoni cementgyár és a phenjani textilművek, ahol a KNDK- ban készülő gyapjúszövetek háromnegyedét állítják elő. Szovjet közreműködéssel folyik a Phenjan közelében épülő 400 ezer kilowattos hőerőmű építése is; egyébként egész Dél-Korea öszszes erőművei együtt nem érik el a 400 ezer kilowattot. A Szovjetunió és a KNDK kapcsolatainak történetében fontos szerepe van a gazdasági és kulturális együttműködést szabályozó egyezménynek, amelynek tizenöt esztendős évfordulóját a múlt évben ünnepélyes keretek közt ülték meg Moszkvában és Phenjanban , valamint az 1961- ben megkötött barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek. A Szovjetunió e megegyezések szellemében támogatja a koreai nép igazságos küzdelmét az ország újraegyesítéséért, az amerikai csapatok kivonásáért Dél-Korea egész területéről. A Szovjetunió és a KNDK kormánya napjainkban együtt emeli fel szavát a veszélyes imperialista tervek ellen, amelyeknek célja Dél-Korea bevonása az indokínai konfliktusba. Vajda Péter Szovjet-kínai tárgyalások Pekingben A szovjet küldöttség pekingi tartózkodása során Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke és Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke fogadta Koszigint, a szovjet minisztertanács elnökét, és a szovjet küldöttség többi tagját. Kínai részről a fogadáson jelen volt Csou En-laj, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, az államtanács elnöke, Teng Hsziaoping, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az államtanács elnökhelyettese, Pen Cseng, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Csen Ji, az államtanács elnökhelyettese, külügyminiszter, Lo Zsuj-csing tábornok, az államtanács elnökhelyettese, a népi felszabadító hadsereg vezérkari főnöke, valamint más hivatalos személyiségek. Jelen volt a fogadáson Cservonyenko pekingi szovjet nagykövet is. Pekingi idő szerint, csütörtök délben (magyar idő szerint tehát szerdáról csütörtökre virradóra) Koszigin, a minisztertanács elnöke, a szovjet küldöttség vezetője, fogadást adott a pekingi szovjet nagykövetségen. Kínai részről a fogadáson megjelent Csou En-laj, Csen Ji, Liu Hsziao külügyminiszter-helyettes, Jang Csen-vu, a népi felszabadító hadsereg vezérkari főnökhelyettese, és más hivatalos személyiségek. Ott volt a fogadáson Hoang Bak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, és Ten Bon Gu, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság pekingi ideiglenes ügyvivője is. Pekingből történt elutazása után, a Kínai Népköztársaság területét elhagyva, Koszigin, a szovjet küldöttség vezetője, a repülőgépről táviratot küldött Csou En-lajnak, a kínai államtanács elnökének. A távirat így hangált: „Most, amikor repülőgépünk áthalad a Kínai Népköztársaság határán, küldöttségünk nevében szívélyes köszönetet mondok a vendégszeretetért és a meleg fogadtatásért, amelyben kínai földön részesültünk. Újabb sikereket kívánunk a szocializmus építésében a nagy kínai népnek és dicső kommunista pártjának. Erősödjék pártjaink és országaink, az egész szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége és összeforzottsága.” (TASZSZ) 9