Népszabadság, 1965. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1965. március 2. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 51. szám Ára 60 fillér Munkafegyelem a tsz-ekben A legutóbbi három év alatt több mint tíz százalékkal növe­kedett mezőgazdaságunk teljes termelése. Ennek a fejlődésnek a kedvező hatása egyaránt meg­mutatkozik az ország élelmisze­rekkel való ellátásában, a gyor­san fejlődő mezőgazdasági export­ban, s természetesen abban is, hogy évről évre nagyobb jövede­lem jut a közösből a termelőszö­vetkezeti tagságnak. A tsz-ek termelési, gazdálkodási színvona­lának javulása egyébként gyor­sabb és erőteljesebb, mint az egész mezőgazdaságé. Mindez persze nem ok a dicsek­vésre, az elbizakodottságra. Azt azonban vitathatatlanul bizonyít­ja, hogy fiatal szocialista mező­­gazdaságunk elismerésre méltó eredményeket ért el az átszerve­zés óta, s ezeknek az eredmények­nek egész népünk hasznát látja. S nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy további előrehaladásunknak az az egyik legfontosabb feltétele, hogy a mezőgazdaság, kiváltképpen pe­dig a szántóterületünk csaknem nyolcvan százalékán gazdálkodó termelőszövetkezetek még erőseb­bek legyenek. Az, hogy a nagyüzemi társas gazdaságok többet, olcsóbban, gazdaságosabban termeljenek, reá­lis követelmény. Teljesítése jó néhány fontos tényezőtől függ. Nem utolsósorban attól, hogy milyen szorgalmasan és lelkiisme­retesen veszik ki részüket a közös munkákból a szövetkezeti tagok, családtagok. A szövetkezeti vezetők, szak­emberek világosan látják ezt és hangoztatják is. Beszélnek róla gyűléseken, más alkalmakkor, s igyekeznek rendet, fegyelmet te­remteni a gazdálkodás minden te­rületén. S ha az kerül szóba, hogy miért nem sikerült megfele­lőképpen hasznosítani a termelés fokozásának egyik vagy másik adott lehetőségét, akkor sokan szívesen hivatkoznak a munkafe­gyelem lazaságára. Arra, hogy vannak olyan szövetkezeti tagok, akik kevesebb munkát végeznek, mint amennyi telne tőlük, vagy rendszertelenül dolgoznak. Gya­kori az a panasz is, hogy a tag­ság egy része csak a „jól fizető” munkákat keresi, s emiatt a tsz csak megkésve vagy rosszul tud­ja teljesíteni némelyik igen lé­nyeges feladatát. Kétségtelen, hogy vannak ilyen bajok, különösen a gyenge ter­melőszövetkezetekben. Helyénva­ló és szükséges tehát a törekvés a munkafegyelem megszilárdítá­sára. A legtöbb tsz-ben vannak is határozatok, amelyek külön­féle büntetéseket, kártérítést ír­nak elő a hanyagok, a fegyelme­zetlenek megrendszabályozására. Működnek fegyelmi bizottságok is, bár még sok helyen nem jól töltik be hivatásukat. Általános és nagyon figyelemreméltó ta­pasztalat azonban, hogy a mun­kák nem ott haladnak rendben, az eredmények nem ott javulnak szembetűnően, ahol a büntetést tartják a fegyelemerősítés leg­főbb módszerének. Száz és száz kiváló termelőszövetkezet pél­dája bizonyítja éppen az ellen­kezőjét. Azt, hogy a büntetéshez csak végső eszközként szabad fo­lyamodni. Ha ezt hallja vagy olvassa, sok szövetkezeti vezető így méltat­lankodik: „Már megint a vezetők tekintélyét, hatáskörét gyengítik! Bizonyosan a demokráciánál lyu­kadnak ki most is, közben pedig elvárják tőlünk, hogy határozot­tan, erős kézzel irányítsunk.” Igen, a demokráciánál lyuka­dunk ki, ami egyáltalán nem el­lentétes azzal, hogy rend és fe­gyelem legyen a szövetkezetben. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy a kettő elválaszthatatlan egymás­tól. A demokrácia érvényesítése ad jogot, erkölcsi alapot arra, hogy a vezetők megköveteljék a fegyelmet a munkában, a szövet­kezeti életben. S nem csökkenti, hanem növeli az elnök, az agrár­mérnök és a többi vezető tekin­télyét, ha ennek az elvnek meg­felelően dolgozik, irányít. Egyszerű dolog ez. Csak komo­lyan kell venni, hogy a szövetke­zet a tagoké, tehát nélkülük sem­miféle fontos kérdésben nem sza­bad dönteni. Elsősorban velük kell megbeszélni a beruházáso­kat, a munkaszervezet kialakítá­sát vagy módosítását, a jövede­lemelosztás módszereit, a háztáji­val kapcsolatos problémákat és természetesen a fegyelmi rend­szabályokat is. Mielőtt határoza­tot hoznának, nemcsak helye van a széles körű vitának, hanem nél­külözhetetlen is. A döntés után viszont mindenkire kötelező, amit együttesen elhatároztak. Az el­nökre ugyanúgy, mint akárme­lyik tagra. A vezetőségnek, az irányító beosztású embereknek nem csupán joguk, hanem köte­lességük is, hogy érvényt szerez­zenek a demokratikusan hozott határozatoknak. Lehetséges, hogy akadnak néhá­­nyan a termelőszövetkezetben, akik nem értik meg ezt. Előfor­dulhat, hogy némelyek nem tart­ják magukat az együttesen ho­zott határozatokhoz, megsértik a fegyelmet. Egészen biztos, hogy ilyen esetekben a vezetőséget tá­mogatja a tagság túlnyomó több­sége. Minden józanul gondolkozó ember tudja ugyanis, hogy neki személy szerint is kárt okoznak azok, akik erejükhöz képest ke­veset vagy hanyagul dolgoznak. A szétosztható jövedelmet csök­kentik, s ezáltal éppen a legszor­galmasabbakat rövidítik meg azok, akik miatt elmarad vagy elhúzódik valamilyen munka. S ha az ilyen embereknek a szép szó, a figyelmeztetés nem hasz­nálna, akkor maga a tagság kö­veteli felelősségre vonásukat, szükség esetén megbüntetésüket. De mennyivel más a fegyelem erősítésének ez az útja-módja, mint a fenső bőséges parancsol­gatás, kiskirályoskodás, derűre­­borúra büntetgetés! Van persze a munkafegyelem megszilárdításának néhány egyéb feltétele is. Példának okáért az, hogy az irányítás, a munkaszer­vezés ne csak „erős kezű”, ha­nem ésszerű is legyen. Mert na­gyon bajos rendet, fegyelmet kö­vetelni ott, ahol kapkodó a ve­zetés, vagy nem kielégítő a szak­mai hozzáértés. S nemigen bol­dogul az az elnök vagy mező­gazdász sem, aki a maga munká­jával, életével nem mutat jó pél­dát a tagoknak rendszeretetből, fegyelmezettségből is. Végül még valamit: szorosan összefügg a munkafegyelemmel az is, hogy a tagok mennyire találják meg számításukat, ha lelkiismeretesen dolgoznak. Ezért elengedhetetlen, hogy most, a tervek végleges jó­váhagyása előtt, minden szövet­kezetben körültekintően határoz­zák meg a munkadíjazás, az anyagi ösztönzés legcélravezetőbb formáit. Ezt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha azt akarjuk, hogy egész éven át, a gazdálkodás minden ágában legyen elegendő munkaerő és jól szervezetten, zökkenők nélkül ha­ladjon a munka. Gulyás Pál A lipcsei vásár a békés nemzetközi kereskedelmet segíti A szovjet miniszterelnök a kiállításról, a KGST-országok együttműködéséről és nemzetközi kérdésekről Vasárnap reggel 9 órakor meg­nyílt a lipcsei jubileumi vásár. Az Apró Antal vezette magyar kormányküldöttség, a bolgár, a román, a jugoszláv, az albán, a koreai, a kínai, a mongol és a vietnami küldöttséggel együtt a nyugat-európai és a távol-keleti országok, továbbá Kuba kiállítá­sát tekintette meg. Alekszej Koszigin, szovjet mi­niszterelnök Cyrankiewicz lengyel miniszterelnökkel és Otakar Si­­munek csehszlovák miniszter­elnök-helyettessel, valamint a há­rom kormányküldöttség t­­íjaival együtt a szovjet kollektív kiállí­­tási csarnokot, majd a lengyel, a csehszlovák és az EAK-kiállí­­tást, továbbá a Német Demokra­tikus Köztársaság nagyipari gép­kiállítását nézte végig. A látogatás közben Koszigin szovjet miniszterelnök egy fran­cia újságíró kérdésére kijelentet­te, hogy jelenleg nincs szándéká­ban sem Párizsba, sem Bonnba utazni, De Gaulle francia állam­elnököt viszont meghívták, hogy látogasson el a Szovjet­unióba.­­ A kis szocialista országok igen fontos és különleges­séget játszanak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó ál­lamok közös nagy gazdasági rend­szerében — mondotta hétfőn Ko­szigin Lipcsében. Koszigin a műszaki vásár 17. csarnokában a bolgár pavilon megtekintése közben az európai szocialista országokból — köztük Magyarországról — érkezett új­ságírók kérdésére válaszolva, hangsúlyozta, hogy a KGST-hez tartozó kisebb szocialista orszá­gok éppen a nemzetközi munka­­megosztás kiterjesztése folytán lényegesen gyorsabb ütemben tud­ják fejleszteni népgazdaságukat, mintha magukra lennének ha­gyatva. — Az egyes szocialista orszá­gok olyan cikkeket és termékeket gyárthatnak, amelyeket a Szovjet­unió és más testvéri állam is öröm­mel vásárol meg tőlük. A KGST-n belül mi közösen választjuk ki az iparágak szakosítását, úgy ren­dezzük el a nemzetk­özi munka­­megosztást, hogy az mindan­­­nyiunk számára előnyös legyen. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a KGST-ben jó és­­ megbízható partnerei vagyunk egymásnak, akik a kölcsönös elő­nyök és az elvtársi segítségnyúj­tás elve alapján egyre szorosabb kapcsolatokat létesítünk egymás­sal — mondta Koszigin. Alekszej Koszigin és a szovjet küldöttség többi tagja Willi Stoph­­fal, az NDK miniszterelnökével Abraszimov, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete a lipcsei városházán hétfőn fogadást adott a szovjet kormányküldöttség tisz­teletére. A fogadáson mondott beszédé­ben Koszigin kijelentette, hogy a lipcsei vásár a gazdasági, tudo­mányos és műszaki vívmányok vi­lágraszóló bemutatója. — A gazdasági haladás meg­gyorsításának fontos tényezője a nemzetközi kereskedelem — mon­dotta —, ennélfogva a Szovjetunió az egyenjogú gazdasági kapcsola­tok sokoldalú fejlesztésének a hí­ve. A Szovjetunió külkereskedel­mi forgalma 1955 óta 2,4-szeresé­­re, a Német Demokratikus Köz­társasággal folytatott kereskedel­me 2,7-szeresére növekedett. Or­szágunk az NDK fő kereskedelmi partnere. Ezután a szovjet miniszterelnök méltatta az NDK nemzetközi te­kintélyének növekedését és Wal­­ter Ulbricht elvtársnak az Egye­sült Arab Köztársaságban tett lá­togatását. Koszigin nemzetközi kérdések­ről szólva hangsúlyozta, hogy a bonni militaristák minden eszköz­zel, a sokoldalú vagy az atlanti nukleáris haderőben való részvé­tel útján nukleáris fegyverhez akarnak jutni. E tervek megvaló­sulása a legsúlyosabb következ­ményekkel járna az európai béké­re és biztonságra, elzárná az utat a két Németország egyesítése előtt. A Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácsko­zó testülete teljes világossággal és a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának Lip­csében tartózkodó többi tagjával együtt hétfőn az NDK szakkiállí­tásait tekintette meg, majd a szo­cialista országok kollektív kiál­lításait nézte végig. Délelőtt a szovjet küldöttség a lengyel pa­vilonban adott koktélon vett részt. Itt Józef Cyrankiewicz len­gyel miniszterelnök és Willi Stoph mondott rövid pohárköszöntőt. Apró Antal miniszterelnök-he­­helyettes a magyar küldöttség tagjaival vasárnap délután a 21 helyen elhelyezett magyar szak­kiállításokat tekintette meg. Hét­főn az európai szocialista orszá­gok kollektív kiállításait nézte végig, kifejtette, hogy ha megvalósítják a sokoldalú nukleáris haderő megteremtésének tervét, ez arra késztetné a szocialista országokat, hogy megtegyék a kellő védelmi intézkedéseket biztonságuk fenn­tartására. Ezután a vietnami helyzetről szólt Koszigin, és hangoztatta: az imperialista fenyegetésekkel szem­ben a szocialista országok egysé­gesek és összeforrottak. Befejezésül Koszigin hangsú­lyozta, hogy a lipcsei vásár jel­szava — „a szabad világkereske­delemért és a technikai hala­dásért” — közel áll a nemzetközi együttműködés minden hívének szívéhez. A fogadáson mondott beszédében Willi Stoph rámutatott: az NDK és a Szovjetunió együttműködése szerves egységet alkot a KGST-ben tömörült országoknak azzal a tö­rekvésével, hogy újabb sikereket érjenek el a kapitalizmussal ví­vott békés gazdasági versenyben. — Újból kijelentjük — mond­ta befejezésül —, hogy az egyen­lőség és a kölcsönös előnyök alap­ján készek vagyunk bármely ál­lammal kereskedni. Meggyőző­désünk, hogy a korlátozásoktól mentes kereskedelem a jövőben is összekötő kapocs lesz a népek között, elő fogja segíteni a nem­zetközi feszültség enyhülését és a béke biztosítását. Alekszej Koszigin a szovjet nagykövet fogadása után hétfő este Berlinibe utazott. (MTI) Koszigin és Stoph beszéde a szovjet nagykövet fogadásán Apró Antal elvtárs megtekinti a TECHNOIMFEX kiállításán be­mutatott műanyagmegmunkáló gépet. Cyrankiewics és Koszigin elvtársak a lipcsei vásár szovjet pavi­lonjában.

Next