Népszabadság, 1965. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-02 / 51. szám

9 - A VÁLSÁG KALÓZHAJÓK MIATT holland királynő elfo­gadta Marijnen kormá­nyának lemondását. Az 1963 júliusában megalakult koalí­ciós kormány bukásának közvet­len okát a holland tengerparton cirkáló hajókra felszerelt kalóz­rádiók botrányában jelölik meg, de ez csak a felszínen látható ok — a krízis hátterében másfajta kalózhajók lavíroznak ... Hollandiában, ahol törvény tiltja, hogy a rádióállomások rek­lámokat is közöljenek, az utóbbi időben a nyílt tengeren hajózó kalózadók bőségesen sugároznak hirdetéseket. Ugyanez a törvény a hírközlés jogát öt érdekeltség számára biztosítja. Ezek közül négy a különböző pártok kezében van. A liberálisok, akik kimarad­tak a hírközlésnek ebből a politi­kai és gazdasági szempontból egyaránt oly hasznos üzletéből, követelték, hogy saját rádióállo­mást állíthassanak fel. A kormány egyik tagja, a köz­­oktatásügyi miniszter olyan javas­latot dolgozott ki, amely lehetővé tenné az eddigi tv- és rádióháló­zat kiszélesítését, s ugyanakkor engedélyezné a hirdetéseket is. Ezzel a javaslattal azonban heve­sen szembeszálltak a jelenlegi hírközlési monopólium fenntartá­sában érdekelt pártok, s végül is elutasították a közoktatásügyi mi­niszter tervét. A viszály annyira elmérgesedett, hogy a kormány — állítólag emiatt — lemondott. De a kormányválságban a „nem hivatalos” ok nagyobb szerepet játszott: nem a reklámrádiók ka­lózhajóiról van szó elsősorban, hanem a sokoldalú atlanti atom­­haderő úgynevezett „mintahajó­­járól”, vagyis lényegében arról, hogy Hollandia részt vegyen-e az MLF-tervben vagy sem? A kor­mánykoalíció belső ellentmondá­sait már korábban is jól tükröz­te az ezzel kapcsolatos állásfog­lalások ingadozása. A miniszter­­elnök például kijelentette, hogy Hollandia ,,még nem döntött” a multilaterális NATO-flotta ügyé­ben, mégis elküldte a holland matrózokat a Rickett’s fedélzeté­re. Hollandia túlzott „atlantizá­­lása” s lényegében a nyugatné­met militaristák számára kedve­ző magatartása ellen méltán til­takozott a holland közvélemény. A kormány belpolitikai intézke­dései is elmélyítették népszerűt­lenségét: egyfelől ugyanis hozzá­járult az árak, s legutóbb a lak­bérek emeléséhez, másfelől vi­szont követelte a bérek befa­gyasztását. A felsorolt tényezők összesí­tett hatására következett be a hollandiai kormányválság. Meg­oldására a polgári pártok a jelek szerint nem irányoznak elő gyö­keres fordulatot, s inkább komp­romisszumokkal, a repedések be­vakolásával próbálkoznak majd. R. I. Palme Dutt Moszkvába érkezett Palme Dutt hétfőn Moszkvába érkezett, hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártjának képvise­lőjeként részt vegyen a kommu­nista és munkáspártok konzulta­tív találkozóján. A seremetyevói repülőtéren Gyemicsev, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, a központi bizottság titkára fo­gadta Palme Duttot. (TASZSZ) Spanyol diákok és munkások a diktatúra ellen A madridi egyetem diákjai szombaton új bátor kihívást­­ in­téztek a Franco-korm­ányhoz. Az orvosi kar előadótermében ötezer fő részvételével egyhangúlag megszavazták azt a határozatot, hogy kilépnek a spanyol egyete­mi szindikátusból, amely a kor­mánynak alárendelt hivatalos fa­siszta szakszervezetek függvénye. A gyűlés részvevői megalakítot­ták „a tanárok és diákok szabad gyűlését”. Külföldi megfigyelők szerint a madridi diákok jelenlegi fellépé­se a fasiszta „szakszervezeti” rendszer pillérei ellen, az utóbbi tíz év egyik legaktívabb meg­mozdulása, amely széles körű ro­­konszenvet élvez. Az Humanité egy kerülő úton érkezett levél alapján beszámol a február 23-án Barcelonában le­zajlott hatalmas munkástüntetés­ről, amelyet a francóista cenzúra teljesen elhallgatott. Az esti órák­ban „Sztrájkjogot!” „Szabadsá­got!” „Amnesztiát!” kiáltásokkal mintegy 8000—10 000 munkás tün­tetett a belváros utcáin. A ható­ságok másfél ezer rendőrt és csendőrt vezényeltek ki a munká­sok ellen. Hetven tüntetőt letar­tóztattak és sokat megsebesí­tettek a rendőrök. (MTI) A kínai mezőgazdaság múlt évi eredményei Az elmúlt évben bő termést takarítottak be a kínai parasztok — írja Pelevin, a TASZSZ tudó­sítója. — Jobb volt a termés, mint 1963-ban vagy 1962-ben. Egyes tartományokban több szemes ter­mény és gyapot termett,mint bár­mikor, mióta földművelést folytat­nak e területeken. Az országban emelkedett a tea- és a selyem­fonal-termelés, jelentősen emel­kedett a sertés-, a juh- és a mar­haállomány. Nemcsak a kedvező időjárási viszonyok eredményezték a Kínai Népköztársaság mezőgazdaságá­nak tavalyi sikereit. Az új öntöző­­rendszerek,­ valamint a műtrágya­­ipar megteremtése és a gépesítés terén elért eddigi eredmények is jelentősen hozzájárultak ehhez. (TASZSZ) Antiimperialista tüntetések és kísérlet nemzeti egységfront létesítésére a Fülöp-szigeteken (Londoni tudósítónktól.) A Fülöp-szigetek népe mind nyomatékosabban ad kifejezést tiltakozásának, a hazájára súlyo­sodó amerikai nyomás ellen, és az amerikai katonai támaszpon­tok eltávolítását követeli a szi­getről. Az elmúlt hetekben sok tüntetésen adtak hangot ennek a követelésnek. Ugyanakkor a bal­oldali erők nemzeti egységfront megalakításán fáradoznak. A hosszú idő óta illegalitásban dolgozó Fülöp-szigeti Kommunis­ta Párt főtitkárát, Jesus Lavát, tavaly az év végén elfogták, és jelenleg börtönben sínylődik. Le­tartóztatásakor a sajtó képvise­lőinek kijelentette: a Fülöp-szige­­ti kommun­istáknak nincsenek fegyvereik, nem fegyveres harc­cal, hanem a társadalom minden rétegéből ezreket toboroznak zász­­laik alá, küzdenek a lakosság jobb életéért, a nemzeti függet­lenségért, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósulá­sáért, a Szovjetunióval való dip­lomáciai kapcsolatok felvételéért. Lava elfogatása óta a Fülöp-szi­geti kommunisták a legmélyebb illegalitásban dolgoznak, de a párt tagjai készek részt venni a balol­dali csoportok által kezdeménye­zett antiimperialista Nemzeti Egységfrontban. P. I. NEPSZABADSÁ­G t m­agy­ar és a bolgár vegyipar igé m­­ű­köd­éséről tai­iirskii/fiik N/i»fi­ íbán Hazaérkezett Szófiából a ma­gyar vegyipari küldöttség, amely dr. Szekér Gyulának, a nehéz­ipari miniszter első helyettesének vezetésével, A. G. Pankov állami vegyipari és kohászati bizottsági elnökhelyettes vezette bolgár szakértőkkel a magyar és a bol­gár vegyipar együttműködésének továbbfejlesztéséről tanácskozott. Az egyhetes tanácskozáson a magyar és a bolgár küldöttség tagjai kölcsönösen tájékoztatták egymást az 1966—1970 közötti vegyipari fejlesztési elképzelé­seikről, és javaslatokat dolgoztak ki a további kölcsönös szállítá­sokra, a gyártásszakosításokra. Megállapították, hogy különösen nagy lehetőség van a műszaki tu­dományos együttműködés fokozá­sára a két ország vegyipari kuta­tói és tervezőintézetei között. A magyar küldöttség bulgáriai tartózkodása alkalmával megte­kintett több vegyipari, gumi- és kőolajfeldolgozó üzemet. A mos­kvini rádió magyar pályázata A moszkvai rádió magyar osz­tálya március elsején tíz kérdés­ből álló pályázatot hirdetett Mit tud ön a Szovjetunióról és az or­szágaink közötti baráti kapcsola­tokról? címmel. A következő na­pokban a moszkvai rádió magyar adásaiban többször megismétli a kérdéseket, amelyekre a pályázók­nak a válaszokat Magyarországon március 30-a előtt kell postára adniuk. A nyeremények között szerepel több nagy teljesítményű tranzisz­toros rádióvevőkészülék, film­felvevő gép, fényképezőgép, óra és borostyán ékszerek. A moszkvai rádió naponta két­szer ad félórás magyar nyelvű műsort, mégpedig budapesti idő szerint 18.00 órakor és 19 óra 30 perckor a 41, 49, 194 és 256,6 mé­teres hullámsávokon (18.00 óra­kor a 31 méteres hullámsávon is). A KÖZÉLET HÍREI Dobi István üdvözlő távirata II. Hasszán marokkói királyhoz Dobi István, az Elnöki Tanács­­ Hasszán marokkói királyt Marok­elnöke táviratban üdvözölte II. í kó nemzeti ünnepe alkalmából. Kádár János fogadta hazánk új bukaresti nagykövetét Kádár János, a forradalmi bukaresti rendkívüli és meghatal­­munkás-paraszt kormány elnöke mázott nagykövetét, ak­i a közel­fogadta Vince Józsefet, hazánk új jövőben utazik állomáshelyére. Az NDK budapesti katonai attaséjának fogadása Heinz Beutel alezredes, a Né­met Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ka­tonai attaséja — a demokratikus Németország nemzeti néphadse­rege megalakulásának 9. évfor­dulója alkalmából — hétfő este a nagykövetségen fogadást adott. Megjelent a fogadáson Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a magyar néphadsereg több más vezetője, Rácz Sándor, a Központi Bizott­ság osztályvezetője, Erdélyi Ká­roly külügyminiszter-helyettes. Ott volt a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki kará­nak sok tagja, valamint a társ­fegyveres testületek több veze­tője. Élükön Wilhelm Meissner nagykövettel, ott voltak a foga­dáson az NDK nagykövetségének munkatársai; részt vett a buda­pesti diplomáciai képviseletek több vezetője, katonai és légügyi attaséja. Jelen voltak a szovjet hadsereg ideiglenesen Magyaror­szágon állomásozó csapatai pa­rancsnokságának magas rangú képviselői. A m­agyar s/aks/crvr/cí A magyar szakszervezeti kül­döttség Brutyó Jánosnak, a SZOT főtitkárának vezetésével hétfőn Volgográdból megérkezett Jere­vánba. A repülőtéren Viktor Grisin, az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének póttagja, a Szovjet Szakszervezetek Központi Taná­csának elnöke, Georgij Tyer-Ga­­ i kü­ldöttség .K­r<‘vasil»«in­ zarjanc, az Örmény Kommunista Párt Központi Bizottságának tit­kára, Szokrat Arakeljan, az Ör­mény Szakszervezeti Tanács el­nöke és más vezető szakszerve­zeti funkcionáriusok üdvözölték a vendégeket, akik három napot töltenek az örmény SZSZK-ban. (MTI) Kó*v.ni­ődó«­ái/, április 4-i /1 Ís/s/s-iii lére A fegyveres* erők alakulatainál országszerte megkezdődtek az előkészületek a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére ren­dezendő díszszemlére. Az idei április 4-i díszszemlén a következő díszegységek, illet­ve alegységek vonulnak majd fel: dobosok, a Zrínyi Miklós Kato­nai Akadémia, az egyesített tiszti iskola, a Kilián Repülőtiszti Isko­la, gépkocsizó lövészek, karha­­talmisták, a polgári védelem ka­tonái, a munkásőrség, folyami flottila, tüzérek, harckocsizók és a légvédelem. 1965. március 2, kedd A vi­a a.var parhimnuli kü­ldöttség Iriiliye Sorszá­n­ Ján­os v­ i Iáival A Lengyelországban tartózkodó magyar parlamenti küldöttség Vass Istvánnénak, az országgyű­lés elnökének a vezetésével va­sárnap Szczecinben járt, hétfőn pedig meglátogatta a turoszówi erőművet. A küldöttséggel együtt utazott Roman Nowak, az állam­tanács tagja, majd csatlakozott a delegációhoz Czeslaw Wycech, a lengyel szejm elnöke. A küldöttség megtekintette a barnaszén-bányá­szat automatizált külszíni fejtéseit és az erőművet. Ezután Zgorzelec­­ben díszebédet rendeztek a kül­döttség tiszteletére. A delegáció délután Opoléba utazott. (MTI) Bátor kezdeményezők Ha egy gyár kollektíváját még akkor is dicsérik, amikor éppen elmaradás terheli őket, akkor bi­zonyosan rászolgáltak a jó szóra, az elmaradásnál biztosan többet nyom a latban érdemük. Körülbelül ez a helyzet a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárban, amelynek dolgozói 40 000 négy­zetméter szövettel — éppen négy­napi termeléssel — adósai az ese­dékes tervnek, de ezt negyedév végéig előreláthatóan akkor is pó­tolják, ha közben az adósság oko­zóját nem is tudják kiküszöbölni. Ennek a történetét érdemes el­mondanunk. Hogyan tovább? A gyár kollektívája 1959 óta úttörőként és szinte a maga ere­jéből új úton jár. Akkoriban még csak alig észrevehetően jelezte a piac, hogy a régi, a hagyományos termékek mellett valami újra is szükség van, mert a gyapjúszöve­tek sem mennyiségileg, sem a modern követelményekhez nem igazodó minőségi tulajdonságaik­kal nem elégítik ki a hazai és a külföldi igényeket. — Tulajdonképpen azzal kezdő­dött az egész, hogy a hagyomá­nyos termékeinkkel nem tudtunk betörni a nyugati piacokra — mondja Sári Sándor, a gyár­ igaz­gatója —, export nélkül még se­hogy sem importálhattak számunk­ra alapanyagot, öreg gépparkunk­kal újfajta problémákkal álltunk a „hogyan tovább”­ kérdése előtt, s még csak nem is gondolhattunk a legnagyobb, a legrégibb és még­is legkorszerűbben felszerelt nyu­gati gyárakkal folytatott­ gazdasá­gos versenyre. Annyit tudtunk csak, hogy a géppark teljes fel­újításáról szó sem lehet, s hogy éppen ezért másfelé kell keresni a megoldást. Amíg mi ezen töprengtünk, egyre-másra dugdosták az orrunk alá a külföldről behozott szövet­költeményeket. — Nem gyúródik! Éltartó! Mos­ható és nem kell vasalni! Nagyobb a szakítószilárdsága! Csodaszövet! — ezzel fűszerezték a rögtönzött bemutatókat, s a mi számunkra valóban csoda volt az ilyesmi ak­kor vagy legalábbis majdnem az. Mégsem tehettünk mást, mint hogy az új út mellett döntsünk, hiszen elmaradásunk pótlása ott ígérkezett leggyorsabbnak, ahol a többiek előnye viszonylag a leg­kisebb volt. Az élet azóta igazolta a bátor kezdeményezést Elkezdtük tanulni a szintetikus szállal kevert szövet gyártását. Öt­kötetes tanulmányt írt a teendők­ről a gyár műszaki kollektívája, s mire a tanulmány elkészült, már „reményteli kezdőknek” számítot­tunk. Aztán elkezdődött a tanul­­m­ányban megálmodott követel­mények faricskálása, hogy minél olcsóbb legyen az indulás. Végül is a nélkülözhetetlen festődés be­rendezésen kívül szinte minden igényünkről lemondtunk, s azon a gépparkon kezdtünk korszerű anyagot gyártani, amely már a korszerűtlen­­ termékek számára is — hogy úgy mondjuk — szakállas volt. Tehát azt már tudtuk, hogy szintetikus szállal kevert anya­gokkal akarunk betörni a világ­piacra, de még azt ekk­or nem tudtuk pontosan, melyikkel, ho­gyan. Poliamid alapanyagú szállal próbálkozzunk, amelyet nylon né­ven ismer a közönség? Vagy poli­­akrilnitrilszármazékkal, amely dialon néven ismeretes. Végül is a poliészter mellett döntöttünk, a terűén típusú anyagoknál, s csak most örülünk igazán, mert azóta az élet sokszorosan igazolta vá­lasztásunkat. Már 1959-ben elkészült az első 50 000 méter újfajta anyag a gyár­ban, s örültünk, mint a gyerekek, amikor kiderült, hogy akár az egészet elvinné egy külföldi vevő. 1960-ban 290 ezer négyzetméter szintetikus szállal kevert szövetet gyártottunk, egy tizedét az egész akkori termelésnek. Az idén pedig — holott azóta a tervünk is vagy 25 százalékkal megnőtt — már szöveteink fele műszállal kevert. Termékeinknek ma már jelen­tős sikerük van a világpiacon régi „nagy” szállítók hagyomá­nyos területeire is sikerült betör­nünk. Ha hirtelen duplájára nőne is a gyár kapacitása, akkor sem tudnánk kielégíteni a hazai és a külföldi igényeket. A magyar Yestel-anyag útja persze nem volt ilyen egyszerű, mint amilyen könnyű azt utólag elmondani. Az újfajta technoló­giához sehol, semmilyen műszaki leírás nem ajánlja az öreg, mond­hatni elöregedett gépeket, s mert még a legszükségesebbre sem kap­tunk külön anyagi fedezetet, jó­magunk terven felüli exporttal

Next