Népszabadság, 1965. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
^ VILÁG PROLETÁRJAi/^d«41)VETEKI 16 *Mal - Ára •• fillér | ||P^ 1965. május 1. szombat AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XMII. évfolyam 12 Ti ám Harci seregszemle Hetvenöt évvel ezelőtt, 1890. május elsején tartotta meg a nemzetközi munkásosztály első nagy seregszemléjét. Csodálatosan szép és lelkesítő nap volt ez, amelyről az élete célját, értelmét beteljesedőben látó Engels Frigyes így emlékezett meg az elragadtatás hangján a Kommunista Kiáltvány akkori, új kiadásának bevezetőjében: „IVS a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek. Bár mellettem állna még Marx, hogy ezt a saját szemével láthatná!” Pedig akkor a forradalmárok még „csak” annak örvendezhettek, hogy a világ proletárjai szövetkeztek a harcra, és az összefogásból támadt megsokszorozott seregeik felett csapatszemlét tartottak. Akkor még az ellenfél, amelynek legyőzésére szövetkeztek, a hatalmasok, a gazdagok, a tőke uralmának rendszere, megrendíthetetlennek látszott. A fejlett tőkés államok gazdagodásának, a világ imperialista felosztásának, a gyarmati harácsolás tobzódásának ideje volt ez, s csak nagyon távoli jövőnek látszhatott az a jobb kor, amelyért a munkásosztagok pirosló zászlók alatt az utcára vonultak. De éltette és lelkesítette őket a hit bizonyossága és a történelemformáló hivatástudat elkötelezettsége. Azt vallották, amit egy magyar kortársuk, nagyszerű elődünk, a viharsarki agrárnoletárok harcosa. Szántó Kovács János így fogalmazott meg: „Tudom, hogy azt, amiért küzdök, tstem fogom elérni, de egy fát akarok ültetni, amely a jövőnek hajtja gyümölcsét.” Bizony a forradalmárok, akik addig a történelemnek csak lomha cammogását tapasztalhatták, még hinni sem merték, hogy az elültetett fát termőre fordulni láthatják. Pedig csak 27 év választotta el őket a megvalósuló jövőtől, a munkások dicsőséges októberi forradalmától, a szovjethatalom megszületésétől. Az első május elsején felvonulók seregének ifjabb gárdája még munkáséletében megérhette a petrográdi hajnalhasadást, de az idősebbek közül is sokan tanúi lehettek álmaik megvalósulásának. Május 1. eszméjének, a nemzetközi munkásösszefogásnak, a szolidaritásnak terjedése és előrenyomulása ettől kezdve még jobban meggyorsult. Az 1890-es első május után a magyar burzsoázia szócsöve, a Pester Lloyd, félreérthetetlen aggodalommal így summázta a történteket: „Egy tüntetés, amely figyelemre méltó precizitással és a legteljesebb fegyelemben Európa majdnem minden országában és városában, Stockholmtól Palermóig és Barcelonától Lembergig ugyanazon a napon, sőt szinte ugyanaz''' órában zajlott le, olyan jelenség, amely a világ minden munkásosztályának szellemi egyesülésére és szervezetére enged következtetni." Figyeljük csak jól a földrajzi kereteket, amelyeken belül „a munkásság szellemi egyesülését”, a szocialista gondolat befolyásának terjedését féli: Stockholmtól Palermóig, Barcelonától Lembergig ... Igen, akkor még ezek voltak a tőkét fenyegető „új világ”nak akár a legdúsabb fantáziával is elképzelt határai. S ma? Május elseje rnepe és harci seregszemléje öt kontinens minden népének. Egyként ünnepük a világ minden metropolisában, a hagyományos európai és észak-amerikai iparvidékeken, kis óceániai halászfalvakban, Afrika őserdőinek településein, délkeletázsiai partizántámaszpontokon, dél-amerikai ültetvényeken — mindenütt, ahol dolgozó emberek a maguk és sorstársaik jobb életéért felelősséget éreznek, és öszszefogásra nyújtják egymásnak kezüket. Hetvenöt év harcai nyomán kiszélesedett a szövetkezés értelme, célja, programja is annak megfelelően, hogy korunkban az előrehaladásnak a záloga a három nagy forradalmi áramlat erejének összefogása és együttes harca. Ez a három világot átfogó áramlat: a szocializmust, kommunizmust építő népek munkálkodása és harca, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak. Csak kölcsönös kapcsolatuk, egységük, a május elsejei gondolat jegyében kiteljesedő nemzetköziségük és testvéri szolidaritásuk vezetheti el a népeket az imperializmus elleni harc győzelméhez. Az út, amelyet 75 esztendő alatt megtettünk, szédületesen nagy; az útjelzők, a szocializmus előrenyomulásának eredményei. Rendre-sorra feszülnek meg és pattannak el az imperializmusnak világot szorító abroncsai. De mi nem kergetünk illúziókat. Tudjuk, hogy az imperializmusnak még van ereje, hosszú-hosszú évtizedek során felhalmozott vagyona, nagy termelőapparátusa, le nem becsülhető katonai bázisa és a félrevezetésben igen jártas propagandagépezete is. És minden hájjal megkent, nagy tapasztalata ellenfél, aki kiválóan ki tudja használni a legkisebb rést is, amelyet felfedez soraink között. Ma a munkásosztály, minden haladó erő nemzetközi összefogására nagyobb szükség van, mint valaha, hiszen elért győzelmeink nyomán a feladatok és a lehetőségek is egyre nagyobbak. S az imperializmusnak zsugorodó pozícióit védő agresszivitása is nő, amint azt a vietnami kalandorsága mutatja. Nem engedhetjük hát meg, hogy szolidaritásunkat, közös fellépéseinket, az antiimperialista front egységét bármi is megbontsa. Ezért is követeli a nemzetközi összefogásnak e jeles napján, május elsején még erőteljesebben a nemzetközi munkásosztály és a haladás ügyéért felelősséget érző minden ember — köztük a magyar dolgozó tömegek is — erőink összefogását, a proletár internacionalizmus és az imperialistaellenes egységfront elveinek érvényesítését. Hetvenöt év május elsejéire tekinthet vissza a nemzetközi munkásosztály. Nem volt virággal behintve az út: mérhetetlen volt a szenvedés, az áldozat, s olykor visszavonulást, sőt vereségeket is el kellett szenvedni. A nemzetközi összefogás és a szolidaritás erejesem érvényesült mindig, olykor csüggesztő jelenségek árnyékolták be a horizontot. De összességében — immár történelmi távlatból nézve — nem kétséges, hogy a munkásosztály és mozgalma mindig az összefogás felé haladt, egyesülésre, szövetkezésre tudta lelkesíteni a többi haladó erőt is. Így kellett ennek lennie: a munkásosztály elemi érdeke az összefogás, az egyesülés. Május elsején a 75 év tanulságával, háromnegyed évszázad sugallta bizakodással hirdetjük: a nemzetközi munkásosztály és szövetségesei egyesülnek az imperializmus ellen, a szocializmusért, a békéért vívott harcra. Kiváló termelőszövetkezetek kitüntetése A Minisztertanács az 1964. évre meghirdetett országos termelési versenyben elért kimagasló eredményeikért több termelőszövetkezetet vándorzászlóval és Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címmel tüntetett ki. Vándorzászlót kaptak A 4500 szántóegységnél nagyobb területen gazdálkodó termelőszövetkezetek versenyében a következő a sorrend: 1. zagyvarékasi Béke, 2. jászboldogházi Aranykalász, 3. nádudvari Vörös Csillag, 4. szentesi Árpád, 5. tiszaföldvári Lenin termelőszövetkezet. A 3000—4500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. barcsi Vörös Csillag, 2. székesfehérvári Szabad Élet, 3. hartai Új Élet, 4. nagybánhegyesi Zalka Máté, 5. orosházi Új Élet termelőszövetkezet. Az 1500—3000 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. zalavári Új Idők, 2. kétsopronyi Dózsa, 3. bajai Lenin, 4 szőnyi Szabadság, 5. mözsi Új Élet termelőszövetkezet. Az 1500 szántóegység alatti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. ambrózfalvi Dimitrov, 2. vassurányi Magyar—Szovjet Barátság, 3. gyülevészi Rákóczi, 4. nyíregyházi Ságvári, 5. Szörényi Zrínyi termelőszövetkezet. A városi és városok körüli, túlnyomóan kertészkedéssel foglalkozó termelőszövetkezetek közül: 1. Budapest, XXI., Duna, 2. abasári Rákóczi, 3. szamosbecsi Dózsa termelőszövetkezet. Elismerő oklevelet kaptak A Minisztertanács az 1964. évi országos termelési versenyben elért figyelemre méltó gazdasági eredményeikért elismerő oklevelet adományozott. A 4500 szántóegységnél nagyobb területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. mezőkovácsházi Új Alkotmány, 2. besnyői Sallai, 3. ceglédi Vörös Csillag, 4. kocsi Aranykalász, 5. kislángi Béke, 6. mélykúti Alkotmány, 7. dégi Szabadság, 8. kondorosi Dolgozók, 9. mezőszilasi Mezőföld, 10. cibakházi Vörös Csillag termelőszövetkezet. AMXX—1500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. székesfehérvári Kossuth, 2. szentesi Felszabadulás, 3. polgárdi Vörös Csillag, 4. hartai Lenin, 5. dánszentmiklósi Micsurin, 6. felsőszentiváni Új Élet, 7. kondorosi Lenin, 8. hartai Béke, 9. pálfai Egyetértés, 10. vaszari Hujiyadi termelőszövetkezet. Az 1500—3000 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. borzavári Új Alkotmány, 2. mátyásdombi Lenin, 3. apátfalvi Petőfi, 4. kungyalui Zöldmező, 5. taktaharkányi Haladás, 6. túrai Galgamenti, 7. kisszállási Petőfi, 8. pátyi Petőfi, 9. éeskényi Rákóczi, 10. magyarkimlei Rákóczi termelőszövetkezet. Az 1500 szántóegység alatti területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül: 1. szombathelyi Felszabadulás, 2. komáromi Jókai, 3. hosztóti Ezüstkalász, 4. kisigmándi Harcos, 5. heti Egyetértés, 6. tenge- Uci Új Élet, 7. szentgyörgyvári Béke, 8. bácsai Kossuth, 9. balatonedericsi Szabadság, 10. környei Dózsa termelőszövetkezet. A városi és városok körüli, túlnyomóan kertészkedéssel foglalkozó termelőszövetkezetek közül: 1. soproni Haladás, 2. szamosújlaki Új Élet, 3. tuzséri Rákóczi, 4. győri Új Élet, 5. Budapest XI., Sasad termelőszövetkezet. Közlemény Marian Naszkowski látogatásáról Elutaztak a lengyel vendégek Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettes, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztériumának vezetője április 28—29-i budapesti tartózkodása alatt megbeszéléseket folytatott Péter János külügyminiszterrel. A megbeszélések során, amelyek a barátság és a teljes egyetértés jegyében zajlottak le, elemezték a nemzetközi helyzet fonos és időszerű problémáit, és megvizsgálták az európai biztono s ság megszilárdításának kérdéseit. A megbeszéléseken magyar részről Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Marjai József, Házi Vencel és Lőrincz Tamás főosztályvezetők, valamint Jakus Jenő, hazánk varsói ideiglenes ügyvivője, lengyel részről Maria Wierna, a lengyel külügyminisztérium főigazgatója, Mieczyslaw Lobodycz, Tadeusz Fridzinski főosztályvezetők, továbbá Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete vettek részt. Marian Naszkowski és kísérete pénteken visszautazott Varsóba. A Ferihegyi repülőtéren Péter János külügyminiszter és a Külügyminisztérium vezető munkatársai búcsúztatták a lengyel vendégeket. Ott volt Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete s a lengyel nagykövetség munkatársai. (MTI) A DUNAI VASMŰBEN (Mikó László felvé tele)