Népszabadság, 1965. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

^ VILÁG PROLETÁRJAi/^d«41)VETEKI 16 *Mal - Ára •• fillér | ||P^ 1965. május 1. szombat AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XMII. év­folyam 1­2 Ti ám Harci seregszemle Hetvenöt évvel ezelőtt, 1890. május elsején tartotta meg a nem­zetközi munkásosztály első nagy seregszemléjét. Csodálatosan szép és lelkesítő nap volt ez, amely­ről az élete célját, értelmét be­teljesedőben látó Engels Frigyes így emlékezett meg az elragadta­tás hangján a Kommunista Kiált­vány akkori, új kiadásának be­vezetőjében: „IVS a mai nap látvá­nya az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai va­lóban egyesültek. Bár mellettem állna még Marx, hogy ezt a saját szemével láthatná!” Pedig akkor a forradalmárok még „csak” annak örvendezhet­tek, hogy a világ proletárjai szö­vetkeztek a harcra, és az össze­fogásból támadt megsokszorozott seregeik felett csapatszemlét tar­tottak. Akkor még az ellenfél, amelynek legyőzésére szövetkez­tek, a hatalmasok, a gazdagok, a tőke uralmának rendszere, meg­­rendíthetetlennek látszott. A fej­lett tőkés államok gazdagodásá­nak, a világ imperialista felosztá­sának, a gyarmati harácsolás tob­zódásának ideje volt ez, s csak nagyon távoli jövőnek látszhatott az a jobb kor, amelyért a mun­kásosztagok pirosló zászlók alatt az utcára vonultak. De éltette és lelkesítette őket a hit bizonyossága és a történelem­formáló hivatástudat elkötelezett­sége. Azt vallották, amit egy ma­gyar kortársuk, nagyszerű elő­dünk, a viharsarki agrárn­oletá­­rok harcosa. Szántó Kovács Já­nos így fogalmazott meg: „Tu­dom, hogy azt, amiért küzdök, tstem fogom elérni, de egy fát aka­rok ültetni, amely a jövőnek hajt­ja gyümölcsét.” Bizony a forradalmárok, akik addig a történelemnek csak lom­ha cammogását tapasztalhatták, még hinni sem merték, hogy az elültetett fát termőre fordulni láthatják. Pedig csak 27 év vá­lasztotta el őket a megvalósuló jövőtől, a munkások dicsőséges októberi forradalmától, a szovjet­­hatalom megszületésétől. Az első május elsején felvonulók seregé­nek ifjabb gárdája még munkás­életében megérhette a petrográdi hajnalhasadást, de az idősebbek közül is sokan tanúi lehettek ál­maik megvalósulásának. Május 1. eszméjének, a nemzet­közi munkásösszefogásnak, a szo­lidaritásnak terjedése és előre­nyomulása ettől kezdve még job­ban meggyorsult. Az 1890-es első május után a magyar burzsoázia szócsöve, a Pester Lloyd, félreért­hetetlen aggodalommal így sum­mázta a történteket: „Egy tünte­tés, amely figyelemre méltó preci­zitással és a legteljesebb fegye­lemben Európa majdnem minden országában és városában, Stock­holmtól Palermóig és Barceloná­tól Lembergig ugyanazon a na­pon, sőt szinte ugyanaz''­' órában zajlott le, olyan jelenség, amely a világ minden munkásosztályá­nak szellemi egyesülésére és szer­vezetére enged következtetni." Figyeljük csak jól a földrajzi ke­reteket, amelyeken belül „a mun­kásság szellemi egyesülését”, a szocialista gondolat befolyásának terjedését féli: Stockholmtól Pa­lermóig, Barcelonától Lember­gig ... Igen, akkor még ezek vol­tak a tőkét fenyegető „új világ”­­nak akár a legdúsabb fantáziá­val is elképzelt határai. S ma? Május elseje rnepe és harci seregszemléje öt kontinens minden népének. Egyként ünnep­ük a világ minden metropolisá­ban, a hagyományos európai és észak-amerikai iparvidékeken, kis óceániai halászfalvakban, Afrika őserdőinek településein, délkelet­ázsiai partizántámaszpontokon, dél-amerikai ültetvényeken — mindenütt, ahol dolgozó emberek a maguk és sorstársaik jobb éle­téért felelősséget éreznek, és ösz­­szefogásra nyújtják egymásnak kezüket. Hetvenöt év harcai nyomán ki­­szélesedett a szövetkezés értel­me, célja, programja is annak megfelelően, hogy korunkban az előrehaladásnak a záloga a há­rom nagy forradalmi áramlat ere­jének összefogása és együttes harca. Ez a három világot átfo­gó áramlat: a szocializmust, kom­munizmust építő népek munkál­kodása és harca, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak. Csak kölcsönös kapcsolatuk, egy­ségük, a május elsejei gondolat jegyében kiteljesedő nemzetközi­ségük és testvéri szolidaritásuk vezetheti el a népeket az imperia­lizmus elleni harc győzelméhez. Az út, amelyet 75 esztendő alatt megtettünk, szédületesen nagy; az útjelzők, a szocializmus előrenyomulásának eredményei. Rendre-sorra feszülnek meg és pattannak el az imperializmus­nak világot szorító abroncsai. De mi nem kergetünk illúziókat. Tudjuk, hogy az imperializmus­nak még van ereje, hosszú-hosszú évtizedek során felhalmozott va­gyona, nagy termelőapparátusa, le nem becsülhető katonai bázi­sa és a félrevezetésben igen jár­tas propagandagépezete is. És minden hájjal megkent, nagy ta­pasztalata ellenfél, aki kivá­lóan ki tudja használni a legki­sebb rést is, amelyet felfedez so­raink között. Ma a munkásosztály, minden haladó erő nemzetközi összefo­gására nagyobb szükség van, mint valaha, hiszen elért győzel­meink nyomán a feladatok és a lehetőségek is egyre nagyobbak. S az imperializmusnak zsugorodó pozícióit védő agresszivitása is nő, amint azt a vietnami kalan­­dorsága mutatja. Nem engedhet­jük hát meg, hogy szolidaritá­sunkat, közös fellépéseinket, az antiimperialista front egységét bármi is megbontsa. Ezért is kö­veteli a nemzetközi összefogásnak e jeles napján, május elsején még erőteljesebben a nemzetközi mun­kásosztály és a haladás ügyéért felelősséget érző minden ember — köztük a magyar dolgozó tö­megek is — erőink összefogását, a proletár internacionalizmus és az imperialistaellenes egység­front elveinek érvényesítését. Hetvenöt év május elsejéire te­kinthet vissza a nemzetközi mun­kásosztály. Nem volt virággal behintve az út: mérhetetlen volt a szenvedés, az áldozat, s olykor visszavonulást, sőt vereségeket is el kellett szenvedni. A nemzetkö­zi összefogás és a szolidaritás ere­je­­sem érvényesült mindig, oly­kor csüggesztő jelenségek árnyé­kolták be a horizontot. De összes­ségében — immár történelmi táv­latból nézve — nem kétséges, hogy a munkásosztály és mozgal­ma mindig az összefogás felé ha­ladt, egyesülésre, szövetkezésre tudta lelkesíteni a többi haladó erőt is. Így kellett ennek lennie: a munkásosztály elemi érdeke az összefogás, az egyesülés. Május elsején a 75 év tanulsá­gával, háromnegyed évszázad su­gallta bizakodással hirdetjük: a nemzetközi munkásosztály és szö­vetségesei egyesülnek az impe­rializmus ellen, a szocializmusért, a békéért vívott harcra. Kiváló termelőszövetkezetek kitüntetése A Minisztertanács az 1964. év­re meghirdetett országos terme­lési versenyben elért kimagasló eredményeikért több termelőszö­vetkezetet vándorzászlóval és Ki­váló termelőszövetkezeti gazda­ság címmel tüntetett ki. Vándorzászlót kaptak A 4500 szántóegységnél nagyobb területen gazdálkodó termelőszö­vetkezetek versenyében a követ­kező a sorrend: 1. zagyvarékasi Béke, 2. jász­­boldogházi Aranykalász, 3. nád­udvari Vörös Csillag, 4. szentesi Árpád, 5. tiszaföldvári Lenin ter­melőszövetkezet. A 3000—4500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszö­vetkezetek közül: 1. barcsi Vörös Csillag, 2. szé­kesfehérvári Szabad Élet, 3. har­­tai Új Élet, 4. nagybánhegyesi Zalka Máté, 5. orosházi Új Élet termelőszövetkezet. Az 1500—3000 szántóegység kö­zötti területen gazdálkodó termelő­­szövetkezetek közül: 1. zalavári Új Idők, 2. kétsop­­ronyi Dózsa, 3. bajai Lenin, 4 szőnyi Szabadság, 5. mözsi Új Élet termelőszövetkezet. Az 1500 szántóegység alatti terü­leten gazdálkodó termelőszövet­kezetek közül: 1. ambrózfalvi Dimitrov, 2. vassurányi Magyar—Szovjet Ba­rátság, 3. gyülevészi Rákóczi, 4. nyíregyházi Ságvári, 5. Szörényi Zrínyi termelőszövetkezet. A városi és városok körüli, túl­­ny­omóan kertészkedéssel foglal­kozó termelőszövetkezetek közül: 1. Budapest, XXI., Duna, 2. abasári Rákóczi, 3. szamosbecsi Dózsa termelőszövetkezet. Elismerő oklevelet kaptak A Minisztertanács az 1964. évi országos termelési versenyben elért figyelemre méltó gazdasági eredményeikért elismerő okleve­let adományozott. A 4500 szántóegységnél nagyobb területen gazdálkodó termelőszö­vetkezetek közül: 1. mezőkovácsházi Új Alkot­mány, 2. besnyői Sallai, 3. ceglé­di Vörös Csillag, 4. kocsi Arany­kalász, 5. kislángi Béke, 6. mély­kúti Alkotmány, 7. dégi Szabad­ság, 8. kondorosi Dolgozók, 9. me­­zőszilasi Mezőföld, 10. cibakházi Vörös Csillag termelőszövetkezet. A­­MXX­—1500 szántóegység közötti területen gazdálkodó termelőszö­vetkezetek közül: 1. székesfehérvári Kossuth, 2. szentesi Felszabadulás, 3. polgár­­di Vörös Csillag, 4. hartai Lenin, 5. dánszentmiklósi Micsurin,­ 6. felsőszentiváni Új Élet, 7. kondo­rosi Lenin, 8. hartai Béke, 9. pálfai Egyetértés, 10. vaszari Hu­­jiyadi termelőszövetkezet. Az 1500—3000 szántóegység közöt­ti területen gazdálkodó termelő­szövetkezetek közül: 1. borza­vári Új Alkotmány, 2. mátyásdombi Lenin, 3. apátfalvi Petőfi, 4. kungyalui Zöldmező, 5. taktaharkányi Haladás, 6. túrai Galgamenti, 7. kisszállási Petőfi, 8. pátyi Petőfi, 9. ées­­kényi Rá­kóczi, 10. magyarkimlei Rákóczi termelőszövetkezet. Az 1500 szántóegység alatti terü­leten gazdálkodó termelőszövetke­zetek közül: 1. szombathelyi Felszabadulás, 2. komáromi Jókai, 3. hosztóti Ezüstkalász, 4. kisigmándi Har­cos, 5. heti Egyetértés, 6. tenge- Uci Új Élet, 7. szentgyörgyvári Béke, 8. bácsai Kossuth, 9. bala­­tonedericsi Szabadság, 10. környei Dózsa termelőszövetkezet. A városi és városok körüli, túl­nyomóan kertészkedé­ssel foglal­kozó termelőszövetkezetek közül: 1. soproni Haladás, 2. szamos­­újlaki Új Élet, 3. tuzséri Rákóczi, 4. győri Új Élet, 5. Budapest XI., Sasad termelőszövetkezet. Közlemény Marian Naszkowski látogatásáról Elutaztak a lengyel vendégek Marian Naszkowski külügymi­niszter-helyettes, a Lengyel Nép­­köztársaság külügyminisztériumá­­­­nak vezetője április 28—29-i bu­­­­dapesti tartózkodása alatt meg­beszéléseket folytatott Péter Já­nos külügyminiszterrel. A megbeszélések során, ame­lyek a barátság és a teljes egyet­értés jegyében zajlottak le, ele­mezték a nemzetközi helyzet fon­­­­­os és időszerű problémáit, és­­ megvizsgálták az európai biztono s ság megszilárdításának kérdéseit. A megbeszéléseken magyar részről Mód Péter, a külügymi­niszter első helyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Marjai József, Házi Vencel és Lőrincz Tamás főosztályvezetők, valamint Jakus Jenő, hazánk varsói ideiglenes ügyvivője, len­gyel részről Maria Wierna, a len­gyel külügyminisztérium főigaz­gatója, Mieczyslaw Lobodycz, Ta­­deusz Fridzinski főosztályvezetők, továbbá Jan Kiljanczyk, a Len­gyel Népköztársaság budapesti nagykövete vettek részt. Marian Naszkowski és kísérete pénteken visszautazott Varsóba. A Ferihegyi repülőtéren Péter János külügyminiszter és a Kül­ügyminisztérium vezető munka­társai búcsúztatták a lengyel ven­dégeket. Ott volt Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság buda­pesti nagykövete s a lengyel nagy­­követség munkatársai. (MTI) A DUNAI VASMŰBEN (Mikó László fe­lvé tele)

Next