Népszabadság, 1965. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér Nex SZAB­AD­SÁG 1965. június 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 127. szám Vásárzárás Tegnap este bezárta kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár. Bár az eltelt tizenegy nap pontos mér­­legének elkészítésére ma még nem vállalkozhatunk, annyit bizonyo­san elmondhatunk: az idei vá­sár méreteiben, gazdasági és po­litikai jelentőségében felülmúlta az eddigieket. A hazai vállalato­kon, szövetkezeteken, intézeteken kívül 34 külföldi ország mintegy ezer kiállítója mutatta be termé­keit. Magas szintű kormánydele­gációk és külföldi üzletemberek ismerkedtek meg a magyar ipar reprezentatív termékeivel, s gyü­mölcsöző megbeszéléseket folytat­tak gazdasági életünk képviselői­vel. Számottevő üzletkötésekre ke­rült sor, rubelben, dollárban, más valutában, és még jelentősebbek azok a vásáron feltárt új együtt­működési lehetőségek, amelyeket majd a közeljövő kereskedelmi szerződései realizálnak. Igazi nemzetközi rangra emel­kedett a budapesti vásár, amely az árubemutatók sajátosan tömör és plasztikus eszközeivel szemlél­tette a békés gazdasági verseny pillanatnyi állását. Ezen a nem­zetközi vetélkedőn sikeresen vizs­gáztak a magyar ipar termékei. Népgazdaságunk és mindenekelőtt a gép- és finommechanikai ipar az előzőeknél gyorsabb műszaki fejlődésről tett, tanúbizonyságot. Örömmel tapasztaltuk, hogy a korszerű, új technikai irányzatok — az automatizálás, az elektroni­ka, a félvezetők, a vegyi és mű­anyagok alkalmazása — mind ha­tározottabban tért hódítanak a ha­zai gyártmányfejlesztésben. A korszerű szerkesztési megoldások — a gépcsaládok rendszere, az építőszekrényelv —, amelyek le­hetővé teszik a kis darabszámú késztermékek alkatrészeinek, sze­relési egységeinek gazdaságos so­rozatgyártását, ugyancsak észreve­hetően gyarapodtak. A korszerűség, a műszaki új­donságra törekvés párosult gya­korlatias mértéktartással. Vi­szonylag kevés volt az olyan ki­állítási tárgy, amellyel már az elő­ző vásárokon is találkoztunk, és még ma sem készül sorozatban. A vásári nagydíjas termékek a többi kiállított hazai gyártmányhoz ha­sonlóan olyan termékek, amelyek sorozatban készülnek, illetve az áruminta alapján már most meg­rendelhetőek. Legalábbis export­ra, mert több bemutatott termék, főleg könnyűipari közfogyasztási cikk, a korábbi évek gyakorlatá­hoz hasonlóan sajnos, nem kap­ható a belkereskedelemben. A húsz szabad esztendő eredmé­nyeit híven tükröző gazdag ma­gyar árubemutató a vásár rende­zőinek, szervezőinek munkáját is dicséri. Gondos válogatás, zsűri­zés előzte meg a kiállítási anyag összeállítását, s nemes versengés alakult ki a vállalatok között a vásár hagyományos és új díjaiért, Az év legszebb terméke cím el­nyeréséért. Ám a legjobbak vetél­kedőjén — ahogy a csúcsról jól belátni a völgyet, s a meghódí­tásra váró újabb magaslatokat — élesen szembetűntek gyengéink is. Korszerű termékeink magas mű­szaki színvonalát mindinkább méltó keretbe foglalja a művészi­leg megtervezett forma, viszont a csomagolástechnika még mesz­­sze elmarad a követelményektől. Egyes bemutatott cikkeink, mint például a tv-készülékek, magne­tofonok, speciális műszerek, hír­adástechnikai és vegyi berende­zések elérik vagy megközelítik a világszínvonalat, mások viszont (speciális megmunkálógépek, egyes műanyag és vegyi cikkek, háztartási gépek stb.) elmarad­nak a külföldi kiállítók hasonló termékeihez képest. A fokozott pontosságú magyar szerszámgépek, kábelgyártó be­rendezéseink, a DS 4K traktor, az NDK korszerű Zeiss-műszerei, a lengyel pavilon bányaszivattyúi, a bolgár targoncák, a csehszlovák pneumatikus sugárhajtású szövő­szék, a szovjet atomfizikai be­rendezések és földmegmunkáló gépek, mint a KGST-tagországok egyes specialitásai nemcsak a baráti országok, hanem a nyuga­ti üzletemberek érdeklődését is felkeltették a BNV-n. Mindez ar­ra utal, hogy a KGST-országok kölcsönös gazdasági együttműkö­dése, az intenzív nemzetközi sza­kosítás és kooperáció olyan ki­emelkedő műszaki színvonalú ter­mékeket képes produkálni, ame­lyek új lehetőségeket teremtenek a fejlett nyugati országokkal va­ló magasabb szintű együttműkö­désre. A BNV egyben jó alkal­mat kínált arra is, hogy újból felülvizsgáljuk a KGST munká­jának gyengeségeit, kritikailag elemezzük és megszüntessük a baráti országok gyártó- és fejlesz­tőtevékenységének szembetűnő párhuzamosságait. A szocialista nemzetközi mun­kamegosztás határozottabb fej­lesztésének szükségét húzza alá az a tény is, hogy egyes nagy nyugati cégek sem csupán áruel­helyezési lehetőségeket látnak már hazánkban és a baráti orszá­gokban, hanem a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének része­ként intenzívebb műszaki-gazda­sági együttműködés, termelési kooperáció kialakítására töreked­nek. A Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállító nyugati cégek ál­talában célszerű üzletpolitikai megfontolások alapján olyan kor­szerű anyagokat, alkatrészeket, szerelési egységeket, speciális ko­hászati, vegyi, fém- és könnyű­ipari, nyomdatechnikai stb. be­rendezéseket vonultattak fel, amelyek számot tarthatnak a ha­zai és más kereskedelmi körök érdeklődésére. Ez alkalommal került sor a nyugati kapitalista világ ipari nagyhatalmának, az Amerikai Egyesült Államok első hivatalos részvételére a Budapesti Nemzet­közi Vásáron. Bár nagy volt az érdeklődés a bemutatott háztartá­si gépek iránt, az amerikai kiállí­tás, főleg a szakembereknek még­is csalódást okozott. Az ame­rikai árubemutató jellegénél fog­va — a többi nyugati országtól eltérően — keveset árult el az Egyesült Államok iparának ma­gas műszaki színvonalából, s meglehetősen tartózkodónak bizo­nyult a kereskedelmi kapcsolatok új lehetőségeinek feltárásában. A hazai és a külföldi ipar ter­mékeinek tizenegy napos impo­záns budapesti seregszemléje be­fejeződött. Az érdemi tanulságok levonása a vásárzárással veszi kezdetét. A kutató- és tervező­­intézetek, a kereskedelmi és az ipari vállalatok vezetői, dolgozói tízezrével keresték fel a vásárt a szakmai napokon. Hétköznapi feladataink: a korszerűség, a vi­lágszínvonal, a versenyképesség konkrétabb, világosabb megfo­galmazást nyertek e hazai „ta­nulmányúton”. Helyes törekvé­seinkben megerősített, hibáinkra élesen rávilágított a BNV. Tanul­hatunk a külföldi és a hazai ki­állítóktól, az állami üzemektől, nemritkán még a szövetkezetek­től is: hogyan lehet minden kö­rülményeskedés nélkül gyorsan és rugalmasan kielégíteni a ve­vők, a piac igényeit. A következő hétköznapokon munkálkodjunk azon, hogy az 1966-os Budapesti Nemzetközi Vásáron még gyor­sabb műszaki és gazdasági hala­dásról adhassunk számot. Kovács József Kut­or János és Biszku Béla visszaérkezett a Szovjetunióból Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára és Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, akik a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására baráti látogatást tet­tek a Szovjetunióban, vasárnap visszaérkeztek Budapestre. Fogadtatásukra a Nyugati pá­lyaudvaron megjelent Apró An­tal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki a küldöttség tagja volt, s már előbb visszaérkezett Budapestre, Kállai Gyula, a Politikai Bizott­ság tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság pót­tagja, a Központi Bizottság titká­ra, Benkei András, a Központi Bizottság tagja, belügyminiszter, Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter és Pója Frigyes, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője. Je­len volt G. A. Gyenyiszov, a Szov­jetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Washington tartós „AÁSZ-megszállást" akar berendezni Dominikában A junta tömegesen gyilkolja a hazafiakat . A Caamano-kormány a Biztonsági Tanácshoz fordult Ruben Brad­e, a dominikai fel­kelőkormány ENSZ-képviselője szombat este a világszervezet New York-i központjában nyilatkoza­tot tett közzé, amelyben bejelen­tette: a jobboldali junta fegyveres erői és hatóságai Dominika öt különböző pontján tömeges meg­torlást alkalmaztak azokkal szem­ben, akik a Caamano-féle felke­lőkkel rokonszenveznek. Caamano kormányának delegá­tusa tudatta a világ közvélemén­­­nyével, hogy Dominika keleti tar­tományaiban Barahona, San Fran­cisco de Macoris, Santiago de Los Caballeros városban v­lamint a Santo Domingo északi részén levő temetőben az elmúlt órákban a junta emberei tömeges kivégzése­ket hajtottak végre. Caamano vasárnap Santo Do­­mingóban élesen bírálta az AÁSZ-t, amely például lefoglalta a Dominikai Nemzeti Bank kész­leteit, hogy ő irányíthassa ezután a közalkalmazottak bérfizetését. Ez az intézkedés elfogadhatatlan — mondja a felkelőkormány —, mert valósággal törvényesíti a Dominikai Köztársaság megszál­lását és a külföldi intervenciót. Erről beszélt Bosch volt elnök is: az Egyesült Államok tartóssá akarja tenni a Dominikai Köztár­saság megszállását olyan címen, hogy nincs esélye a gyors „poli­tikai rendezésnek”, s a New York Times szerint hangot adott annak a meggyőződésének, hogy az Egyesült Államok „politikai esz­közként” akarja felhasználni az Amerikai Államok Szervezetét, és általa igyekszik gyámságot terem­­­­teni a Dominikai Köztársaság felett. Santo Domingóban hétfőre vir­radó éjszaka ismét több összecsa­pásra került sor az alkotmányos erők és az Imbert-féle junta csa­patai között. Az alkotmányos kormány va­sárnap levelet intézett az AASZ washingtoni külügyminiszteri ér­tekezletéhez, és ebben követeli, hogy a „lehető leghamarabb” von­ják ki az Amerika-közi erőket. Jottin Cury, a Caamano-kormány külügyminisztere rámutat, hogy az AÁSZ alapokmánya tiltja a katonai beavatkozást, tekintet nélkül annak indokolására, s utalva arra, hogy az Amerika-közi erő jelenlegi összetétele 18 400 amerikai tengerészgyalogos és 1500 latin-amerikai katona, meg­jegyzi, „mindeddig senki sem volt képes felfedezni, mi a különbség az amerikai beavatkozás és az AÁSZ beavatkozása között”. A dominikai alkotmányos kor­mány ENSZ-megbízottja hétfőn újabb nyilatkozatot osztott szét. Ebben ismét arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a junta tömeges kivégzéseket hajt végre, s hogy a katasztrofális helyzet rendezé­séhez a Biztonsági Tanács közbe­lépése szükséges. Jettin Cury kül­ügyminiszterrel folytatott tele­fonbeszélgetése után bejelentette, hogy kormánya haladéktalanul tiltakozott a Biztonsági Tanács elnökénél és kérte a tanács azon­nali összehívását. Cury külügyminiszter ugyanis újból arról tájékoztatta kormá­nyának ENSZ-küldöttét, hogy kü­lönböző városokban és falvakban, továbbá a főváros megszállt ré­szein bírósági tárgyalás nélkül folytatják a kivégzéseket, Quis­­queya várost pedig valóságos kon­centrációs táborrá változtatták. (MTI) Washingtoni tudósítónk jelentése: Újabb dél-vietnami állam ési nettel fél az amerikai kormán­yzat Vasárnap immár harmadszor, ezúttal azonban „meghatározat­lan időre” elhalasztották Taylor saigoni amerikai nagykövet wa­shingtoni utazását. A nagykövet az eredeti tervek szerint múlt hét péntekjén indult volna az amerikai fővárosba, hogy részt vegyen az e hét elejére tervezett magas szintű megbeszéléseken a dél-vietnami háború továbbfoly­tatásának problémáiról. ■ Washingtonban Taylor látoga­tásának elhalasztása nyomán megjegyzik, hogy a helyzet a je­lek szerint sokkal súlyosabb az amerikai politika számára, mint azt eleinte a kormányzat feltün­tetni igyekezett. Amikor a múlt hét keddjén Quat miniszterelnök menesztette a dél-vietnami kormány több tag­ját, Washingtonban igyekeztek ezt a lépést lekicsinyelni. Amikor azonban Quat politikai ellenfelei ezt ürügynek használták fel, hogy lemondását követeljék, Taylor nagykövet villámgyorsan közbe­lépett, s arról igyekezett meg­győzni a dél-vietnami politikuso­kat, hogy Quat „helyesen járt el”. Az amerikai nagykövet erőfe­szítései azonban nem jártak a kívánt eredménnyel, s Washing­tonban komolyan aggódnak amiatt, hogy újabb államcsíny rázza meg alapjaiban az amúgy is ingatag dél-vietnami rendszert. Taylor és Washington Dél- Vietnamban tartózkodó más meg­bízottai mindent elkövetnek, hogy fenntartsák Quat kormányát, mert a hatalmi harc kiújulását Sai­gonban rendkívül kockázatosnak tartják egy olyan helyzetben, amikor a szabadságharcosok nagyszabású offenzívába kezdtek az esős évszak előtt. A monszun­időszak beköszöntése nyugtalan­sággal tölti el az amerikai kor­mányzatot, mert repülőgépeit nem használhatja a rossz látási viszonyok miatt, s a földi hadmű­veletekben érvényesül a szabad­ságharcosok terepismerete és fö­lénye, amely abból származik, hogy a lakosság támogatását él­vezik. Ami a washingtoni hivatalos köröket illeti, egyelőre „várakozó állásponton” vannak, s elzárkóz­nak minden kommentártól a sai­goni válságot illetően. Kedden azonban Johnson elnöknek — akit hétfő este várnak vissza Wa­shingtonba a texasi ranchon töltött pihenőjéről — két megnyilatko­zása is lesz. Először egy ünnep­ségen mond beszédet, s a hírek szerint ebben nemzetközi vonat­kozású kérdéseket is fel kíván vetni. Kedd délután a Fehér Ház­ban Johnson megtartja havi szo­kásos sajtóértekezletét, s várha­tó, hogy dél-vietnami politikájára is kitér majd. Árkus István Saigonban terjed az Amerika-ellenesség Az amerikai repülőgépek foly­tatták a VDK elleni bombatáma­dásokat, egy támadás Hanoitól 72 km-re zajlott le. A támadó gépe­ket erős légelhárító tűz fogadta. Amerikai repülőgépek siettek a Guang Ngai környékén szoronga­tott helyzetben levő dél-vietnami kormánycsapatok és amerikai egységek segítségére. A súlyos harcokban, a UPI jelentése sze­rint, a kormánycsapatok 600— 700 embert vesztettek, a szabad­ságharcosok veszteségei ennél jó­val kisebbek. A Saigonban megjelenő Sun­­day Postban Linus aláírással cikk jelent meg, amely a többi között hangoztatja: amióta az Egyesült Államok megkezdte Észak-Viet­­nam bombázását, az amerikaiak mind felháborítóbban viselked­nek. A döntéseket Washingtonban hozzák a dél-vietnamiak megkér­dezése nélkül, s mind szélesebb (Folytatás a 2. oldalon.)

Next