Népszabadság, 1965. július (23. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! !­ára­tb Kiírt­a É'SZABADSÁG 1965. július 1. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 153. szám " Péter János hivatalos látogatásra Londonba érkezett Wilson miniszterelnök fogadta a magyar külügyminisztert Péter János külügyminiszter Michael Stewart brit külügymi­niszter meghívására szerda reggel néhány napos hivatalos látogatás­ra Londonba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Mód Péter, a külügymi­niszter első helyettese, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több veze­tő munkatársa. Ott volt a bú­csúztatásnál N­. M. Carless, Nagy- Britannia és Észak-Írország Egye­sült Királyság budapesti nagykö-­­ vetségének ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagja. Péter János külügyminiszter el­utazása előtt a következőket mondta a sajtó képviselőinek: — Várakozással tekintek a lon­doni látogatásra és az ottani meg­beszélésekre. Azzal a reménnyel utazom, hogy a véleménycsere sokféle tekintetben hasznos lehet a jelenlegi nemzetközi helyzet vonatkozásában. Keresni fogom és tanulmányozni akarom az angol külpolitikának azokat az elemeit, amelyeket egy olyan ország, mint a Magyar Népköztársaság, komo­lyan figyelembe vehet a jelenlegi nemzetközi helyzet veszélyes gó­cainak enyhítésére, és az európai kérdések megoldására irányuló törekvéseiben. Bár a két ország kapcsolatai mindenféle tekintet­ben állandóan fejlődnek, bizonyos vagyok benne: kölcsönösen nagy figyelmet fordítunk arra, hogy milyen területeken lehet kapcso­latainkat — a két ország és a nemzetközi helyzet javára — to­vábbfejleszteni. Londoni tudósítónk telefonjelentése: Péter János külügyminiszter s a kíséretében levő Házi Vencel nagykövet, külügyminisztériumi főosztályvezető és Dóczé Kálmán főosztályvezető-helyettes szerda délelőtt 11 óra 35-kor megérkez­tek Londonba. A repülőtéren megjelent fogadtatásukra Padley államminiszter és a brit külügy­minisztérium több vezető munka­társa, valamint Incze Jenő londo­ni nagykövetünk és a magyar diplomáciai kar számos tagja. A magyar külügyminisztert megérkezése napján, délután öt órakor fogadta parlamenti dol­gozószobájában Harold Wilson brit miniszterelnök. A magyar zászlókkal díszített nagy fekete Bentley kocsiknak, amelyeken Péter János külügyminiszter, Incze nagykövet és Házi főosz­tályvezető a parlamenthez hajtat­tak, szokatlanul nagy tömegen kellett keresztülvergődniük. Jú­nius 30-ára ugyanis a „Békét Vietnamnak” bizottság országos­ tiltakozó küldöttségeket hívott Londonba, hogy az egyes válasz­tókerületek üzenetét közvetlenül tolmácsolják a képviselőknek: követeljék, hogy az angol kor­mány kezdeményezzen a vietna­mi agresszió megszüntetése érde­kében. A megbeszélésen, amely csak­nem egy teljes óra hosszat tartott, részt vett Sir Ivor Pitik, Nagy- Britannia budapesti nagykövete és a miniszterelnök titkára is. Eszmecserét folytattak a legfon­tosabb nemzetközi és a két orszá­got közvetlenül érintő kérdések­ről. A megbeszéléseken a fő he­lyet Délkelet-Ázsia problémái, Vietnam kérdése foglalta el, majd kitértek az ENSZ-szel, az európai biztonsággal, az általános leszereléssel, s ennek keretében a német kérdéssel kapcsolatos problémákra is. Wilson egyébként úgy üdvö­zölte Péter Jánost, mint az „első Angliába látogató magyar kül­ügyminisztert” és felkérte, hogy tolmácsolja legjobb kívánságait Magyarország vezetőinek. A külügyminiszter és kísérete este 8 órakor a Lancaster House­­ban Stewart külügyminiszter tisz­teletükre adott vacsoráján vett részt. Csütörtökön kerül sor a két külügyminiszter első hivata­los tárgyalására. Patkó Imre Csehszlovák nyilatkozat nyugatnémet revansisták támadásairól Szerda este Prágában közzétet­ték a csehszlovák külügyminisz­térium nyilatkozatát azzal a tá­madással kapcsolatban amelyet a nyugatnémet revan­sisták intéz­tek Stuttgartban Csehszlovákia ellen. A külügyminisztérium nyilat­kozata emlékeztet arra, hogy a jú­nius 6-án és 7-én Stuttgartban megtartott szudétanémet találko­zón a szónokok, akik között ott volt Seebohm és Lemmar miniszter is, nyíltan csehszlovák területeket követeltek, ugyanazokkal a jelsza­vakkal, mint 1938-ban. A revan­­sisták követeléseit támogatja Er­­hard kancellár is, és ez derül ki a CDU-nak, a kormánypártnak az 1964. október 16-án elfogadott programjából is. ,,A csehszlovák nép a leghatáro­zottabban elítéli a revansisták minden próbálkozását, hogy be­avatkozzanak más országok bel­­ügyeibe. Csehszlovákia, ellentét­ben 1938-cal, most teljes bizton­ságban érzi magát. A biztonságér­zet alapja: szoros barátság a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal és részvétele a Varsói Szerződésben” — emeli ki a nyilatkozat, majd befejezésül hangoztatja, hogy Csehszlovákia a békés egymás mellett élés szelle­mében kívánja rendezni kapcso­latait Nyugat-Németországgal is. Ennek azonban feltétele, hogy „az­­ NSZK kormánya hagyjon fel ed­digi irreális politikájával, ismer­je el a müncheni diktátum ér­vénytelenségét, és szüntesse be a csehszlovákellenes provokációkat, tiltsa be a revansista szervezetek tevékenységét” — hangoztatja a többi között a csehszlovák kül­ügyminisztérium nyilatkozata. (MTI) AZ ELNÖKI TANÁCS ÜLÉSE Kállai Gyula, a Minisztertanács új­elnöke letette a hivatali esküt Az Elnöki Tanács szerra dél­előtt ülést tartott. A N­­épköztársa­ság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége együttes javaslata alapján Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkárát, érdemeinek elisme­résével, a Minisztertanács elnö­kének tisztsége alól felmentette; dr. Münnich Ferencet, saját kéré­sére, egészségi állapota miatt, ér­demeinek elismerésével, állammi­niszteri tisztsége alól felmentette, és nyugállományba helyezte; Pap Jánost, más irányú fontos párt­megbízatása miatt, érdemeinek el­­­­ismerésével, a Minisztertanács el­nökhelyettesi tisztsége alól fel­mentette; Kállai Gyulát a Minisz­tertanács elnökhelyettesi tisztsége alól felmentette, és a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány elnökévé megválasztotta. * Szerda délben Dobi István, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke előtt Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnöke letette a hi­vatali esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Biszku Béla, a Központi Bizottság titká­ra, Vass Istvánné, az országgyű­lés elnöke, Fehér Islros és Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhe­lyettesei, dr. Erdei Ferenc, a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára, valamint Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. (MTI) ­ Szovjet—jugoszláv barátsági gyűlés a Kremlben Mikojan és Tito beszéde A Kremlben, a kongresszusi palotában szerdán szovjet—jugo­szláv barátsági gyűlést tartottak. Az elnökségben Tito jugoszláv el­nökkel együtt helyet foglaltak az SZKP és a szovjet állam vezetői. A gyűlésen, a moszkvai dolgo­zók képviselőinek felszólalásai után Mikojan, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke mondott beszédet. Kijelen­tette: „A Szovjetunió és Jugo­szlávia kapcsolatai szakadatlanul erősödnek, és mindaz kiküszöbö­lődik, ami valaha árnyékot vetett e kapcsolatokra.” — Minden szocialista ország történelmi múltjának sajátságai, gazdasági és kulturális fejlődésé­nek színvonala, külső környezete és sok egyéb tényező alapján, sa­ját módján oldja meg a szocia­lista építéssel kapcsolatban előtte álló konkrét problémákat, s eköz­ben megfelelő tapasztalatokat gyűjt — mondotta Mikojan, majd így folytatta: — Ez viszont szükségessé teszi a szocialista országok tapasztala­tainak kölcsönös, figyelmes ta­nulmányozását. Ezért természetes, hogy a Szovjetunió érdeklődik a jugoszláv dolgozók és más test­véri népek vívmányai iránt. Mikojan kijelentette, hogy most különösen szükség van a szocia­lista országok összefogására, mindazok egységére, akik síkra­­szállnak a reakció és a háború imperialista politikája ellen. A Szovjetunió és más szocia­lista országok megadták, és­­to­vábbra is megadják a szükséges segítséget a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságnak, a vietna­mi népnek.­­ A Szovjetunió olyan európai helyzet létrehozását kívánja, amelyben lehetséges az együtt­működés minden európai állam, kicsi és nagy, szocialista és ka­pitalista országok között — je­lentette ki Mikojan. — Mindennél fontosabb — folytatta —, hogy megragadjuk azokat a láncszemeket, amelyek­ből kiindulva biztosan haladha­tunk a második világháború ma­radványainak megszüntetése út­ján. Ebből a szempontból külö­nösen nagy jelentőségű a hábo­rú eredményeként Európában ki­alakult határok — köztük az NDK és Nyugat-Németország kö­zötti határ — sérthetetlenségé­nek elismerése, továbbá az, hogy ne lássák el a két német álla­mot nukleáris fegyverrel. Az NDK serényen és következetesen sürgeti e javaslatok megvalósí­tását. A Szovjetunió, Jugoszlávia és a többi szocialista ország együtt halad ott, ahol a népek békéje­(Folytatás a 2. oldalon.) MOSZKVÁBAN SZOVJET—JUGOSZLÁV barátsági gyűlés volt, amelyen beszédet mondott Mikojan és Tito. Aláírták a szovjet— jugoszláv közös közleményt. KAIRÓBAN BEFEJEZŐDÖTT a „kis csúcsértekezlet” s kibocsá-­ tott közös közleményükben a részvevő állam- és kormányfők teljes támogatásukról biztosították a novemberre kitűzött afro­ázsiai csúcsértekezletet. DÉL-VIETNAMBAN sikertelenül fejeződött be az amerikai— dél-vietnami—ausztráliai hadművelet a Saigon környéki úgyne­vezett D övezetben. A déli országrész más térségeiben súlyos har­cok folytak szerdán.

Next