Népszabadság, 1965. augusztus (23. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
16 oldal - Ára 80 fillér VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! in65 A!"in NÉPSZABADSÁG 1965. augusztus 1, vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 180. szám Az idegenforgalom Elég néhány percre megállni az utcán vagy az országutakon, s szembeötlik, mennyi külföldi autó szaladgál! S elég végigsétálni a tihanyi vagy a siófoki mólón, vasárnap délelőtt felugrani a Citadellára vagy a Halászbástyára, a pompásan rendbe hozott Mátyástemplomhoz, egy kicsit fülelni a Szegedi Szabadtéri Színpad nézőterén, vagy az egri borospincék mélyén — mindenütt idegen szó. Egy most elkészült statisztika nagy számokat tartalmaz: tavaly 1 300 000 külföldi volt nálunk (mellesleg: mi meg másfél millióan utaztunk külföldre). Az idei idegenforgalom eredményeit ma csak persze becsülni lehetne. Jó dolog, hogy ennyi idegen jön hozzánk. Mi szívesen fejlesztjük az idegenforgalmat, sokat áldozunk is rá, annál inkább, mert ez hasznos befektetés. De létezik egy pénzben ki nem fejezhető hatalmas erkölcsi érték is: a különböző nációjú emberek barátkozása, egymás megismerése, megbecsülése. Különösen becsesnek tartjuk azt a gyakran tapasztalható változást, amelyen sok nyugati látogató átesik már néhány nap alatt, amint gyorsan levetkőzi azokat az előítéleteket, célzatos híreszteléseket, rágalmakat, amelyekkel otthon a tőkés sajtó, rádió megszédíteni igyekszik őket Aki egyszer saját szemével győződhetett meg róla, hogyan él, gondolkodik a magyar lakosság, annak aztán már hiába hazudnak majd össze tücskösbogarat. Az idegenforgalom nagy nemzetközi versenyében csak úgy lehet helytállni, ha megteremtődnek az ehhez szükséges feltételek, körülmények. Jó érzés visszatekinteni a legutóbbi évek ilyen munkájára. Az ember, aki régebben, vagy akár csak ritkábban jár a Balatonnál, néha már-már a szemét dörzsöli, jól lát-e. A szívünknek oly kedves helyek mind szebbek, mindjobban kivirágoznak. S ha csínján ajánlatos is bánni azzal a meghatározással, hogy „már-már világszínvonal”, hirtelen ez jut eszünkbe a tihanyi parton vagy a siófoki szállodák láttán. És nem is csak a balatoni „befutott” üdülőhelyek gyarapodnak a kényelmes, kellemes nyaraláshoz hozzá tartozó létesítmények különböző fajtáival, legyen az strand, étterem, camping. Nagyon-nagyon örvendetes, hogy egyre több megye és város ötletes és áldozatkész helyi kezdeményezésének vagyunk tanúi, hogy szülőföldjük és szűkebb pátriájuk szeretetétől vezérelve, az idegenforgalom fontosságát felismerve, nem kis sikerrel fejlesztik az erre alkalmas látványosságokat. A mérleg tehát nem rossz, de azt is tudjuk, hogy még sok tennivaló van az általános színvonal emelésére. S hogy ezt milyen jól látják azok, akikre tartozik, azt mutatja a fejlődés több adata. Csak egyet említek meg: 1964- ben 41 000 hely állt a vendégek rendelkezésére, az idén pedig 85 000, s ez nagy szám akkor is, ha ebben, természetszerűleg a nemzetközi igényeknek megfelelően, a camping játssza a főszerepet. De hát le lehet pontosan mérni, mi is az az „idegenforgalmi beruházás”. Egy új út, vendéglő, benzinállomás vagy új üdülőhelyi sporttelep vagy park, egy új strand nem csupán a hazai kirándulók, turisták számára jó, hanem idegenforgalmi célt is szolgál. Ha pedig ez így van, akkor örömmel kell elismerni, jóformán nem múlik el nap, hogy ne jönne hír valamelyik üdülőhelyünk, vendéglátóiparunk gyarapodásáról. S mert mi még az idegenforgalom fejlesztésénél tartunk, a szokványos kérdésnek, hogy tudniillik, „hogy tetszik itt, hogy érzi magát közöttünk?”, nálunk még van bizonyos fontossága, oda kell figyelnünk a válaszra. Valóban jól érzik-e magukat nálunk a külföldiek? A számok ezt mutatják, különben nem jönnének hozzánk évről évre többen. Beszélgettünk erről nyugati és baráti országokból érkező turistákkal, egyéniekkel is, társas utasokkal is. Mi tetszik hát nálunk? Mindegyikük a magyar tájakkal, a természeti szépségekkel, a történelmi nevezetességekkel kezdi, de sor kerül más jelenségekre is. Tetszik például rögtön a határnál az előzékeny vámvizsgálat, a halk, sima útlevél-ellenőrzés. Sokan dicsérik az idegenvezetőket, általában tapasztaltak, ügyesek, figyelmesek. Gyorsan szedi híveit — vagy „áldozatait?” — a magyar bor, a magyar konyha sok ínycsiklandozó specialitása. Emlegetik azt is, hogy itt „nem vágják” meg az idegent (a Palatínus strand éttermében figyeltem egy kanadai családfőt, aki mosolyogva, de hitetlenkedve nézegette a számlát, s magyarázta, mennyivel drágább ez otthon). A nyugati vendégek többsége elmondja, hogy a maradandó magyarországi élményei között is a legmaradandóbbak közé sorolja azt a barátságos légkört, azt a könnyed, vidám, optimista hangulatot, amit itt tapasztal. S a testvéri országokból érkező vendégeknél ez már tulajdonképpen természetes is, de — nem kevés nyugati turista is érdeklődik szocialista vívmányaink, eredményeink iránt, s elismeréssel nyilatkozik erről is, arról is. Különösen a hosszú idő után hazalátogató honfitársaink szokták emlegetni és értékelni azokat a hatalmas változásokat, amelyek hazánkban végbementek. A kép természetesen csak akkor teljes, őszinte, ha a bíráló észrevételeket sem hagyjuk elmenni a fülünk mellett. Érthető, hogy vannak ilyenek, már csak a szokások, az ízlés különbözősége folytán is, ezért még az idegenforgalmi paradicsomnak számító Olaszország vagy Svájc vendégei is elég hosszú panaszlistát tudnának összeállítani. De van-e különleges „külföldi kifogás”? Alig. Rendszerint az nem tetszik nekik, ami nekünk sem. Kevés, például, az üdülőhelyeken, az idegenforgalmi gócpontokon a későn is nyitva tartó, nívós üzlet, szórakozóhely. Gyérnek tartják a nyári koncertprogramot, színházi műsort Az idegen az emléktárgyak vásárlását általában az utolsó napokra vagy órákra hagyja, s ekkor már sokszor kénytelen beérni giccsekkel, mert vagy nem talál a közelben mást, vagy mert a népművészeti bolt zárva van, függetlenül az idegenforgalmi szempontoktól. Továbbá: miért kell egyes környékeken esténként hosszú kilométereket autózni, amíg benzinkútbázishoz ér az ember? Aztán a szállodák. A kétségtelenül nagyszerű és biztató javulás ellenére sok helyütt kényelmetlenséget, gyakran vitát is okoz, hogy kevés az egyágyas szoba, pedig a pluszköltséget szívesen vállalná a vendég. Azon is segíteni kell, hogy sok szállodában a portásokon kívül alig tud valaki idegen nyelveket. Meg a vendéglők. Úgy látom, hogy bár helyenként és esetenként van javulás, változatlanul probléma, hogy a vendéglátóhelyek menükártyáiról mintha kihúzták volna a figyelmességet, az udvariasságot. S nem is csupán a Balatonnál, ahol sok idénymunkással kell dolgozni, hanem Budapesten, a Nagykörúton, ahol pedig állandó elfoglaltságú felszolgálók vannak, nem egy helyen felháborító a figyelmetlenség, s nemegyszer az ételek, italok minősége is. Jól tudjuk, hogy legjava szállodáink vendégkönyveiben elragadtatott sorok gyűlnek legigényesebb külföldi vendégeink tollából. De a nem reprezentatív vendéglátóhelyeken is emelni kell a kulturáltságot. Ez sem csupán idegenforgalmi gond, a hazai turisztika is sürgeti az orvoslást. Ezek a kifogások, mint látható, nem anyagiak, beruházások hiányából adódnak, hanem közömbösségből, hanyagságból. Az állam a következő években is meghozza a lehetőségekkel és rentabilitással arányban álló áldozatokat az idegenforgalom fejlesztésére. Növelik a szállodai ágyak számát, kulturált campingeket építenek, új benzinkutakkal látják el az országutakat stb., stb. De az idegenforgalom minőségének javítása szempontjából nagyon fontossá válhatnak apróságok, kis ötletek, amelyek „kéznél vannak” mindenütt, s együtt igen jól segíthetik, hogy a magyarországi utazás még kellemesebb legyen, a külföldiek még jobban érezzék magukat nálunk. Vető József Folytatódtak a magyar-guineai hivatalos tárgyalások Sekon Touré és a guineai küldöttség megkoszorúzta m a Magyar Hősök Emlékművét A guineai párt- és kormányküldöttség, amely Sekou Tatarénak, a Guineai Demokrata Párt főtitkárának, a Guineai Köztársaság elnökének vezetésével tartózkodik hazánkban, szombat délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Csémi Károly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke, Kőmíves István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, továbbá a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium több vezető beosztású munkatársa. * A koszorúzás után a Parlamentben folytatódott a magyar és a guineai küldöttség tárgyalása. Sekou Touré megkoszorúzza a Magyar Hősök Emlékművét. A dél-vietnami szabadságharcosok sikeres hadműveletei Saigon közelében Hétfőn amerikai katonai tanácskozás kezdődik Honoluluban a háború kiterjesztését célzó intézkedésekről A dél-vietnami hazafiak folytatják felszabadító harci tevékenységüket, s támadásaikat főként Saigon közvetlen közelében hajtják végre. Két nagyobb partizánkötelék a dél-vietnami fővárostól hat-, illetve tízkilométernyire őrtornyokat támadott meg, és veszteségeket okozott a kormánycsapatoknak. Bien Hoánál ausztráliai katonákkal vívtak több órás tűzharcot a hazafiak. Az ország északi részén, a fővárostól 575 kilométernyire a partizánok felrobbantottak egy 600 méter hosszú hidat, és ily módon teljesen elvágták a Cau Lauhoz vezető fontos főútvonalat. Dél-vietnami katonatisztek közölték, hogy legalább két hét szükséges a híd helyreállításához. Saigontól 100 kilométernyire északra amerikai vadászbombázók intéztek támadást a dél-vietnami hazafiak egyik feltételezett központja ellen. A támadás részletei nem ismeretesek, de a légi bevetésről egy amerikai gép nem tért vissza, hanem lezuhant a dzsungelban. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint szombat délelőtt az amerikai légierő ismét bombázta Hanoitól 120 kilométerre a Thanh Hoa-i villamos erőművet. Amerikai hivatalos közlés szerint szombat este újabb két támadást intéztek a VDK területe ellen. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának összekötő bizottsága a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottsághoz intézett üzenetében rámutat: az Egyesült Államok kormánya súlyos agressziót követett el azzal, hogy harminc B-52-es bombázót küldött Okinawáról a dél-vietnami Ba Ria tartomány bombázására. Ez már a hatodik eset — hangzik az üzenet —, amikor az amerikai imperialisták stratégiai légiereje bombázza Dél-Vietnamot. Az összekötő bizottság erélyesen tiltakozik ezek ellen az agresszív cselekmények ellen. A Johnson elnök által meghirdetett fokozott katonai intézkedések megvitatása végett magas rangú amerikai katonatisztek rövidesen tanácskozásra ülnek öszsze Honoluluban (Hawaii). Westmoreland tábornok, a dél-vietnami amerikai csapatok parancsnoka szintén elutazik Saigonból, s Hongkongon át Honoluluba repül. Hongkongban csatlakozik hozzá Taylor, a lemondott nagykövet is, aki három napot tölt Hawaiiban, majd hazautazik Washingtonba. A honolului megbeszélésen Sharp tengernagy, a csendesóceáni amerikai csapatok parancsnoka fog elnökölni. Úgy hírlik, hogy a tanácskozás hétfőtől péntekig tart Az AFP jól értesült körökre hivatkozva azt írja, hogy valószínűleg fontos határozatok születnek a hadműveleti övezetek újrafelosztásáról. Az újabb ötvenezer amerikai katona partraszállása Vietnamban azt eredményezi, hogy az amerikai katonai parancsnokság szerepe és felelőssége lényegesen megnövekszik a dél-vietnami hadműveletek irányításában. E jól értesült körök szerint ez megmutatkozik majd abban is, hogy az amerikai csapatok a dél-vietnami hadműveleti övezetek közül háromnak az irányítását veszik át, míg a saigoni kormánycsapatok kezében csak a negyedik övezet, mégpedig a Mekong deltavidék marad. Ennek megfelelően átcsoportosítják az amerikai csapatokat, és változások várhatók a vezetésben is. A Nhan Dán, a Vietnami Dolgozók Pártjának lapja szombaton, utalva Johnson elnöknek arra a szándékára, hogy bevonja az ENSZ-et a vietnami háborúba, a következőket írja: „Az ENSZ-nek nincs joga beavatkozni a vietnami kérdésbe. Ehelyett inkább kötelezze tagállamait az 1954. évi genfi egyezmény betartására.” A lap megállapítja, hogy nem lehet békéről beszélni mindaddig, amíg az Egyesült Államok fel nem adja gyarmatosító törekvéseit.