Népszabadság, 1965. augusztus (23. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
2 A görög kormány „szakértőkkel" elemezteti, bukottnak minősül-e vagy sem Takarékosság a dolgozó osztályok terhére A görög parlament pénteki ülése után azonnal összeült az Athanassziadesz-Novasz-kormány minisztertanácsa. Háromórás izgatott tárgyalás után a kormány közleményt adott ki, amelyben megrója Manolisz Bakladzisz megbízott házelnököt, mert a képviselők távolmaradása után hivatalosan megbukottnak nyilvánította a kormányt. Novaszék álláspontja az — amint az AFP kifejti —, hogy „a kormány megjelent a Ház előtt, a Ház sztrájkba lépett, tehát a kormány a helyén marad". Az AP szerint Bakladzisz egyike a Papandreut támogató Centrum-képviselőknek, s csak azért jelent meg a Papandreu által bojkottált ülésen, hogy elláthassa házelnöki tennivalóit, így hát különös helyzet állt elő: a kormány a képviselők nagy többségének nyilvánvaló ellenzésével dacolva továbbra is a helyén marad. A király péntek este váratlanul magához kérette Sztavrosz Kosztopulosz hadügy- és korábbi külügyminisztert. Ebből egyes megfigyelők arra következtetnek, hogy esetleg ő lenne a következő miniszterelnök-jelölt. A néhány nappal ezelőtt gyakran emlegetett kompromisszumos jelölt, Sztefanopulosz nevét ugyanis király időközben elvetette. Szombaton Konstantin király kétszer fogadta Papandreut is. Athanassziadesz-Novasz miniszterelnök viszont felkért két alkotmányjogi szakértőt, nyilvánítson szakvéleményt arról, vajon a képviselők tömeges távolmaradását lehet-e bizalmatlansági szavazatként felfogni, más szóval: megbukott-e kormánya vagy sem. A király által megbízott miniszterelnök hétfőn újra megkísérli, hogy megszerezze a parlament bizalmát. Szombat este a kormány szóvivője közölte, hogy hétfőn mindenképpen összeül a parlament, akár akarja a Centrum Unió, akár nem. Már most sem valószínű, hogy a Ház szavazatképes lesz. Papandreu szombaton kijelentette, a Centrum Unió 143 képviselője nem látja semmi értelmét annak, hogy amíg a válság tart, részt vegyen a parlament ülésein. A kormány bejelentette, hogy „tisztogatás” indult meg a KIP (központi hírszerző hivatal) soraiban. Az AP szerint legalább 170 KIP-tisztviselő veszíti el állását azok közül, akiket a Papandreu-kormány nevezett ki. Megkezdődött a Japán Szakszervezeti Főtanács kongresszusa Tokióban szombaton megnyílt a Japán Szakszervezeti Főtanács 28. kongresszusa. A megnyitó ülésen adták át Kaoru Ótának a főtanács elnökének a Nemzetközi Lenin Békedíjat. Kaoru Óta megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a kongresszus olyan időben ült össze, amikor az Egyesült Államok kiterjeszti a vietnami háborút, és felidézi a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. A háború kérdése számunkra — mondotta óta — élet vagy halál kérdése. Ki kell szélesítenünk a harcot az Egyesült Államok vietnami agresszív háborúja ellen, fokoznunk kell a munkásosztály és az egész nép háborúellenes hangulatát. A monopóliumoknak az életszínvonal ellen intézett támadásairól és a gazdasági depresszióról szólva Kaoru Óta felhívta a kongresszus delegátusait, hogy határozottan verjék vissza a monopoltőke támadását. A programtervezetben fontos helyet foglalnak el a békeharc, a japán és a nemzetközi munkásmozgalom egységének kérdései. A szovjet szakszervezetek 70 millió tagja nevében Skuratov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára üdvözölte a küldötteket. Amikor a szovjet képviselő felszólalt, a kéttagú kínai küldöttség (a kínai szakszervezetek képviselője és a tolmács) elhagyta a termet, és akkor is távol volt, amikor átnyújtották Kaoru Otának, a szakszervezeti főtanács elnökének, a Nemzetközi Lenin Békedíjat. A kongresszusi küldöttek egyhangúlag határozatot fogadtak el, amelyben tiltakoznak az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen. A kongresszus folytatja munkáját. (TASZSZ) A belga parlament bizalmat szavazott az új koalíciós kormánynak Egész éjszaka tartó politikai vita után a belga alsóház szombat reggel 131 szavazattal 65 ellenében bizalmat szavazott Pierre Harmel keresztényszocialista és szocialista koalíciós kormányának. A bizalmi szavazáson az új kabinettel szemben foglaltak állást: a Szabadság és Haladás Pártja, a kommunista párt, a Flamand Nacionalista Párt, a Vallon Dolgozók Pártja és a Vallon Népi Mozgalom képviselői. Harmel kormányának megalakulásával a háború utáni Belgium leghosszabb politikai válsága oldódott meg, amely akkor robbant ki, amikor a keresztényszocialisták és szocialisták korábbi koalíciója a májusi általános választásokon nem kapta meg a kétharmados többséget, s így nem tudta végrehajtani a vallon és a flamand népcsoportok autonómiájának megadását célzó alkotmányreformot. (AP) A lakosság megkínzása hozzátartozik az amerikaiak dél-vietnami skad viseléséhez. Vallatni viszik az öreg parasztot. NÉPSZABADSÁG 1965. augusztus 1. vasárnap KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Sorban Moro olasz miniszterelnök levélben kérte fel minisztereit és államtitkárait, hogy másodállásaikról — ha lehetséges — mondjanak le. Római politikai körökben ezt a lépést a Trabucchibotrány következményeként értékelik. (MTI) A varsói felkelés 21. évfordulóján megkoszorúzták a lengyel főváros hősi emlékművét, és az elesettek síremlékét. (MTI) Halálra ítéltek Dél-Koreában két ezredest, az elnök elleni államcsíny előkészítésének vádjával. (TASZSZ) Nasszer elnök személyes üzenetet intézett Bumedien algériai kormányfőhöz. (MTI) Johnson aláírta azt a törvényt, amely csökkenti a 65 éven felüli amerikai állampolgárok orvosi ellátásának költségeit. Az intézkedés 18 millió személyt érint. A törvényjavaslatot húsz évvel ezelőtt még Truman kezdeményezte. (Reuter) Todor Zsivkov, a Bolgár KP első titkára találkozott és tárgyalt Szófiában az Indonéz KP küldöttségével. (TASZSZ) A brazil legfelsőbb katonai bíróság úgy határozott, hogy nem illetékes Joao Goulart volt elnök és két közeli munkatársa ügyének megtárgyalásában. A felforgató tevékenységgel vádolt száműzött politikusok ügyét áttették a legfelsőbb bírósághoz. (AFP) Angol újfasiszták szombaton felgyújtottak két londoni zsinagógát és az egyik falára Hitlert áttető jelszavakat mázoltak. A legutóbbi hetekben már több hasonló gyújtogatás történt. (AP) A Dél-arábiai Államszövetség területén, Omántól délre megalakult Zaffar fejedelemség felszabadító mozgalma, amely máris harcot vív az angol fegyveres erőkkel. Eddig 147 brit tisztet és katonát semmisítettek meg, és lelőttek egy katonai repülőgépet. (AFP) A Biztonsági Tanács Törökország kérésére kedden megvitatja a ciprusi helyzetet. Törökország amiatt emelt panaszt, hogy a ciprusi parlament módosította a választójogi rendszert, és egy évvel elhalasztotta az esedékes választásokat. (Reuter) Ötéves gazdaságfejlesztési tervet fogadott el a francia kormány Pierre Massé, a francia tervezési, korszerűsítési és ellátási kormánybizottság elnöke az újságírók előtt ismertette a francia nemzetgazdaság ötéves tervét, amelyet a kormány a nyári vakáció előtt tartott utolsó ülésén fogadott el, és ősszel terjeszt a parlament elé. Az 1966. január 1-én életbe lépő terv legfőbb irányelve a takarékosság és a produktív beruházások növelése. Massé a terv ismertetésekor leszögezte: Francia-ország nem tud helytállni az egyre erősebb nemzetközi versenyben, hanem korszerűsíti iparát. A beruházásokhoz szükséges anyagi eszközöket elsősorban úgy kívánja biztosítani a kormány, hogy csökkenti a lakosság fogyasztását. A francia ötéves terv az ipari termelés évi ötszázalékos növekedését irányozza elő, a bérek emelkedésének határát évi 2,8 százalékban vonja meg, és különböző intézkedésekkel igyekszik leszorítani a belső fogyasztást, hogy a kisemberek megtakarított pénze a bankok közvetítésével a magántőkés vállalkozók kezébe kerüljön. Egyidejűleg a közvetlenül nem jövedelmező szociális jellegű állami kiadásokat is szűkebbre szabta a kormány. Az iskolaépítési program például elvesztette elsődleges helyét. A tőkés iparvállalatokat viszont az adó- és hitelpolitika eszközeivel egyesülésre és a beruházások fokozására igyekszik serkenteni. A kormány siettetni akarja a tőke koncentrálódását, amely Franciaországban még korántsem ért el olyan fokot, mint Nyugat-Németországban. A francia szakszervezetek hevesen ellenzik, hogy a gazdaság korszerűsítésének terheit elsősorban a dolgozók viseljék, és hogy a kormánynak a tőkéseket támogató politikája újabb hatalmas nyereségekhez juttatja a kereskedelmi bankokat és a nagy ipari részvénytársaságokat. Waldeck Rochet a Francia Kommunista Párt nevében kijelentette, a jelenlegi rendszerben a nemzetgazdasági terv a monopóliumok hatalmának megerősödését szolgáló eszköz a kormány kezében. A kommunista párt elvben helyesli a gazdaság állami irányítását, de olyan gazdasági és szociális tervet kíván, amely elsősorban az államosított üzemeket fejleszti, és a beruházásokat a nemzetgazdaság legfontosabb területeire irányítja. (MTI) Az Indonéz KP küldöttsége hazautazott a Szovjetunióból Szombaton hazautazott Moszkvából az Indonéz Kommunista Párt küldöttsége, amely Aiditnak, a párt elnökének vezetésével az SZKP Központi Bizottságának meghívására július 3-tól tartózkodott a Szovjetunióban. Az indonéz vendégek tárgyaltak az SZKP Központi Bizottságának küldöttségével, Leonyid Brezsnyevvel, Mihail Szuszlovval, Borisz Ponomarjovval és más elvtársakkal. Véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű problémáiról, valamint az SZKP és az Indonéz Kommunista Párt kapcsolatairól. (TASZSZ) Nyugati fenyegetés Libanon címére Libanon figyelmeztetést kapott a három nyugati nagyhatalomtól, hogy izraeli támadásnak teszi ki magát, ha folytatja a Jordán mellékfolyóján épülő vízkivételi mű munkálatait. A három nyugati nagykövet azt tanácsolta, hogy Libanon szüntesse be ezeket a munkálatokat. A kormány azt válaszolta, hogy a nemzetközi jog lehetővé teszi a szóban forgó munkákat, és Libanonnak korlátlan joga, hogy saját területén folyóvizeit öntözésre használja fel. A MEN értesülése szerint Libanon sürgősen kapcsolatba lépett az arab kormányokkal. CÍME: DUESSO-BÖRTÖN, SPANYOLORSZÁG „Ötvenedik születésnapod alkalmából a börtön falai között keresünk fel sorainkkal, hogy szívünk minden melegével kívánjunk harcos életedhez mielőbbi verőfényes szabadságot." Aki a fenti táviratot kapta, ünnepelte 50. születésnapját, immár a hetediket Franco börtönében. A cím árulkodó, Simon Sanchez Monterót, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját 1959 nyarán árulta el a politikai rendőrségnek a pártba befurakodott provokátor. A rendőrség Madrid egyik kávéházában illegális találkozón fogta el. Monteróról, a barátról és elvtársról beszélgetünk Viciella Rafaellal, az SKP Központi Bizottsága tagjával. Elmondta, hogy Montero elfogatásakor — s ez is adalék a jelenlegi spanyol viszonyokhoz — a rendőrök — félve, hogy a kávéház közönsége megakadályozza a letartóztatást — tolvajnak próbálták beállítani őt. A rendőrség, már régen vadászott rá, tudták, hogy ő a madridi kommunista mozgalom egyik vezetője. „Jó fogásnak” tartották. Azt hitték, hogy általa megbéníthatják a pártot, nem beszélve azokról az értékes adatokról, melyeket a fogoly fog számukra „elénekelni” (köpni). De Sanchez Montero hang nélkül viselte el a több napos vandál tortúrát, s csak annyit mondott kínzóinak: „Egy szót sem húztak ki belőlem, mert a sebek, amiket a testemen okoztak, begyógyulnak, de ha a párt ellen vétenék, az a seb, a lelkiismeretem sebe, nem gyógyulna be sohasem." S a hosszú és eredménytelen kínvallatás után ajánlatot tett „kihallgatóinak”: „Hajlandó vagyok egy nyilatkozatot tenni, de csak írásban vagy sehogy.” A rendőrtisztek elfogadták az ajánlatot, s Montero megírhatta nyilatkozatát. Meg is írta, de ez nem — mint kínzói várták — a párt politikájának leleplezését, hanem népszerűsítését szolgálta. Elmondta, hogy 1954-ben, az V. pártkongresszuson választották be a központi bizottságba, s ugyanakkor bízták meg a mozgalom madridi szervezetének vezetésével. A nyilatkozat nem vallomás volt. Saját tevékenységéről írt ugyan, de a párt politikájáról: „Azért dolgoztam a kommunista pártban, mert meggyőződésem, hogy ez az a párt, amelyben a legeredményesebben harcolhatok népem szabadságáért. De Vicente Saenz néven dolgoztam s képviseltem pártom politikáját, mely a következő volt: nemzeti egységfrontot teremteni a fasizmus ellen, harcolni a politikai foglyok kiszabadításáért, s azért, hogy az emigrációban élő elvtársak hazatérhessenek, megkeresni a lehetőségét annak, hogy Francót elmozdíthassuk a helyéről, az öszszes ellenzéki erővel együttműködve visszaállítani a demokratikus szabadságjogokat, hogy a nép önmaga választhassa meg, milyen társadalmi rendszerben kíván élni. Én a központi bizottság nevében felelősséget vállalok a megbékélés napja és a madridi sztrájk szervezéséért. Ez minden, amit önöknek mondani tudok.” Ezután már könnyű volt ,,megalapozni” a vádat: pártszervező tevékenység, sztrájkra buzdítás, tüntetésszervezés, idegen névhasználat, s az ítélet sem késett: húszévi börtön. A politikai elítélteket általában a burgosi börtönben tartják fogva, őt azonban jelentős funkciója miatt el akarták szigetelni politikai fogolytársaitól, és így került a hírhedt Duesso-fegyintézetbe. S ebben a hónapban, a közvélemény egyre fokozódó nyomására, Franco „amnesztiát” hirdetett. — De ez csak látszatamnesztia volt — mondja Vioiella elvtárs. — A 6—20 évig terjedő büntetéssel sújtott elítélteknek, mint Montero elvtárs is, csak a már letöltött évek egyötödével csökken a büntetésük. Montero hatodik éve raboskodik, tehát a 20 évből 14 hónapot engednek el neki, feltéve, hogy egy alkalommal sem tiltakozott a börtönben semmiféle sérelem miatt, mert akik ezt megtették, azok ki vannak zárva az amnesztiából. Viciella elvtárs még elmondta: a tárgyaláson a katonák rárohantak Monteróra, hogy meggátolják beszédében, de az a bátor magatartás, amit ő és a többi elvtárs tanúsít Franco bíróságai előtt, azzal — a fasisztáknak kedvezőtlen — az eredménnyel jár, hogy fokról fokra növekedik a pártba felvételüket kérők száma. Juris György