Népszabadság, 1965. augusztus (23. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

2 A görög kormány „szakértőkkel" elemezteti, bukottnak minősül-e vagy sem Takarékosság a dolgozó osztályok terhére­ A görög parlament pénteki ülé­se után azonnal összeült az Atha­­nassziadesz-Novasz-kormány mi­nisztertanácsa. Háromórás izga­tott tárgyalás után a kormány közleményt adott ki, amelyben megrója Manolisz Bakladzisz megbízott házelnököt, mert a képviselők távolmaradása után hivatalosan megbukottnak nyil­vánította a kormányt. Novaszék álláspontja az — amint az AFP kifejti —, hogy „a kormány meg­jelent a Ház előtt, a Ház sztrájk­ba lépett, tehát a kormány a he­lyén marad". Az AP szerint Bak­ladzisz egyike a Papandreut tá­mogató Centrum-képviselőknek, s csak azért jelent meg a Pa­pandreu által bojkottált ülésen, hogy elláthassa házelnöki tenni­valóit, így hát különös helyzet állt elő: a kormány a képviselők nagy többségének nyilvánvaló el­lenzésével dacolva továbbra is a helyén marad. A király péntek este váratla­nul magához kérette Sztavrosz Kosztopulosz hadügy- és korábbi külügyminisztert. Ebből egyes megfigyelők arra következtetnek, hogy esetleg ő lenne a követke­ző miniszterelnök-jelölt. A né­hány nappal ezelőtt gyakran em­legetett kompromisszumos jelölt, Sztefanopulosz nevét ugyanis király időközben elvetette. Szombaton Konstantin király kétszer fogadta Papandreut is. Athanassziadesz-Novasz mi­niszterelnök viszont felkért két alkotmányjogi szakértőt, nyilvá­nítson szakvéleményt arról, va­jon a képviselők tömeges távol­­maradását lehet-e bizalmatlansá­gi szavazatként felfogni, más szó­val: megbukott-e kormánya vagy sem. A király által megbízott mi­niszterelnök hétfőn újra megkí­sérli, hogy megszerezze a parla­ment bizalmát. Szombat este a kormány szóvivője közölte, hogy hétfőn mindenképpen összeül a parlament, akár akarja a Cent­rum Unió, akár nem. Már most sem valószínű, hogy a Ház sza­vazatképes lesz. Papandreu szom­baton kijelentette, a Centrum Unió 143 képviselője nem látja semmi értelmét annak, hogy amíg a válság tart, részt vegyen a parlament ülésein. A kormány bejelentette, hogy „tisztogatás” indult meg a KIP (központi hírszerző hivatal) so­raiban. Az AP szerint legalább 170 KIP-tisztviselő veszíti el állá­sát azok közül, akiket a Papand­­reu-kormány nevezett ki. Megkezdődött a Japán Szakszervezeti Főtanács kongresszusa Tokióban szombaton megnyílt a Japán Szakszervezeti Főtanács 28. kongresszusa. A megnyitó ülé­sen adták át Kaoru Ótának a főtanács elnökének a Nemzetközi Lenin­ Békedíjat. Kaoru Óta megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a kong­resszus olyan időben ült össze, amikor az Egyesült Államok ki­terjeszti a vietnami háborút, és felidézi a nukleáris háború ki­robbanásának veszélyét. A hábo­rú kérdése számunkra — mon­dotta óta — élet vagy halál kér­dése. Ki kell szélesítenünk a harcot az Egyesült Államok viet­nami agresszív háborúja ellen, fokoznunk kell a munkásosztály és az egész nép háborúellenes hangulatát. A monopóliumoknak az élet­­színvonal ellen intézett támadá­sairól és a gazdasági depresszió­ról szólva Kaoru Óta felhívta a kongresszus delegátusait, hogy határozottan verjék vissza a mo­nopoltőke támadását. A programtervezetben fontos helyet foglalnak el a békeharc, a japán és a nemzetközi munkás­­mozgalom egységének kérdései. A szovjet szakszervezetek 70 millió tagja nevében Skuratov, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára üdvö­zölte a küldötteket. Amikor a szovjet képviselő felszólalt, a kéttagú kínai kül­döttség (a kínai szakszervezetek képviselője és a tolmács) elhagy­ta a termet, és akkor is távol volt, amikor átnyújtották Kaoru Otának, a szakszervezeti főta­nács elnökének, a Nemzetközi Le­nin­ Békedíjat. A kongresszusi küldöttek egy­hangúlag határozatot fogadtak el, amelyben tiltakoznak az Egyesült Államok vietnami agressziója el­len. A kongresszus folytatja mun­káját. (TASZSZ) A belga parlament bizalmat szavazott az új koalíciós kormánynak Egész éjszaka tartó politikai vita után a belga alsóház szom­bat reggel 131 szavazattal 65 el­lenében bizalmat szavazott Pierre Harmel keresztényszocia­lista és szocialista koalíciós kor­mányának. A bizalmi szavazáson az új kabinettel szemben foglal­tak állást: a Szabadság és Hala­dás Pártja, a kommunista párt, a Flamand Nacionalista Párt, a Vallon Dolgozók Pártja és a Val­lon Népi Mozgalom képviselői. Harmel kormányának megala­kulásával a háború utáni Bel­gium leghosszabb politikai vál­sága oldódott meg, amely akkor robbant ki, amikor a keresztény­szocialisták és szocialisták koráb­bi koalíciója a májusi általános választásokon nem kapta meg a kétharmados többséget, s így nem tudta végrehajtani a vallon és a flamand népcsoportok autonó­miájának megadását célzó alkot­mányreformot. (AP) A lakosság megkínzása hozzátartozik az amerikaiak dél-vietnami skad viseléséhez. Vallatni viszik az öreg parasztot. NÉPSZABADSÁG 1965. augusztus 1. vasárnap KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Sorban Moro olasz miniszterelnök le­vélben kérte fel minisztereit és államtitkárait, hogy másodállá­saikról — ha lehetséges — mond­janak le. Római politikai körök­ben ezt a lépést a Trabucchi­­botrány következményeként ér­tékelik. (MTI) A varsói felkelés 21. évfordu­lóján megkoszorúzták a lengyel főváros hősi emlékművét, és az elesettek síremlékét. (MTI) Halálra ítéltek Dél-Koreában két ezredest, az elnök elleni ál­lamcsíny előkészítésének vádjá­val. (TASZSZ) Nasszer elnök személyes üzene­tet intézett Bumedien algériai kormányfőhöz. (MTI) Johnson aláírta azt a törvényt, amely csökkenti a 65 éven felü­li amerikai állampolgárok orvosi ellátásának költségeit. Az intéz­kedés 18 millió személyt érint. A törvényjavaslatot húsz évvel ez­előtt még Truman kezdeményez­te. (Reuter) Todor Zsivkov, a Bolgár KP első titkára találkozott és tárgyalt Szófiában az Indonéz KP kül­döttségével. (TASZSZ) A brazil legfelsőbb katonai bíróság úgy határozott, hogy nem illetékes Joao Goulart volt elnök és két közeli munkatársa ügyé­nek megtárgyalásában. A felfor­gató tevékenységgel vádolt szám­űzött politikusok ügyét áttették a legfelsőbb bírósághoz. (AFP) Angol újfasiszták szombaton felgyújtottak két londoni zsina­gógát és az egyik falára Hitlert áttető jelszavakat mázoltak. A legutóbbi hetekben már több ha­sonló gyújtogatás történt. (AP) A Dél-arábiai Államszövetség területén, Omántól délre megala­kult Zaffar fejedelemség felsza­badító­ mozgalma, amely máris harcot vív az angol fegyveres erőkkel. Eddig 1­47 brit tisztet és katonát semmisítettek meg, és le­lőttek egy katonai repülőgépet. (AFP) A Biztonsági Tanács Törökor­szág kérésére kedden megvitatja a ciprusi helyzetet. Törökország amiatt emelt panaszt, hogy a cip­rusi parlament módosította a vá­lasztójogi rendszert, és egy évvel elhalasztotta az esedékes válasz­tásokat. (Reuter) Ötéves gazdaságfejlesztési tervet fogadott el a francia kormány Pierre Massé, a francia terve­zési, korszerűsítési és ellátási kormánybizottság elnöke az új­ságírók előtt ismertette a fran­cia nemzetgazdaság ötéves ter­vét, amelyet a kormány a nyári vakáció előtt tartott utolsó ülé­sén fogadott el, és ősszel terjeszt a parlament elé. Az 1966. január 1-én életbe lé­pő terv legfőbb irányelve a taka­rékosság és a produktív beruhá­zások növelése. Massé a terv is­mertetésekor leszögezte: Francia-­­­ország ne­m tud helytállni az egy­re erősebb nemzetközi verseny­ben, ha­nem korszerűsíti iparát. A beruházásokhoz szükséges anyagi eszközöket elsősorban úgy kívánja biztosítani a kormány, hogy csökkenti a lakosság fo­gyasztását. A francia ötéves terv az ipari termelés évi ötszázalékos növe­kedését irányozza elő, a bérek emelkedésének határát évi 2,8 százalékban vonja meg, és kü­lönböző intézkedésekkel igyek­szik leszorítani a belső fogyasz­tást, hogy a kisemberek megta­karított pénze a bankok közvetí­tésével a magántőkés vállalko­zók kezébe kerüljön. Egyidejűleg a közvetlenül nem jövedelmező szociális jellegű állami kiadáso­kat is szűkebbre szabta a kor­mány. Az iskolaépítési program például elvesztette elsődleges he­lyét. A tőkés iparvállalatokat vi­szont az adó- és hitelpolitika eszközeivel egyesülésre és a be­ruházások fokozására igyekszik serkenteni. A kormány siettetni akarja a tőke koncentrálódását, amely Franciaországban még ko­rántsem ért el olyan fokot, mint Nyugat-Németországban. A francia szakszervezetek he­vesen ellenzik, hogy a gazdaság­­ korszerűsítésének terheit elsősor­ban a dolgozók viseljék, és hogy a kormánynak a tőkéseket tá­mogató politikája újabb hatal­mas nyereségekhez juttatja a ke­reskedelmi bankokat és a nagy ipari részvénytársaságokat. Waldeck Rochet a Francia Kommunista Párt nevében kije­lentette, a jelenlegi rendszerben a nemzetgazdasági terv a mono­póliumok hatalmának megerősö­dését szolgáló eszköz a kormány kezében. A kommunista párt elvben helyesli a gazdaság álla­mi irányítását, de olyan gazda­sági és szociális tervet kíván, amely elsősorban az államosí­tott üzemeket fejleszti, és a be­ruházásokat a nemzetgazdaság legfontosabb területeire irányít­ja. (MTI) Az Indonéz KP küldöttsége hazautazott a Szovjetunióból Szombaton hazautazott Moszk­vából az Indonéz Kommunista Párt küldöttsége, amely Aiditnak, a párt elnökének vezetésével az SZKP Központi Bizottságának meghívására július 3-tól tartózko­dott a Szovjetunióban. Az indonéz vendégek tárgyaltak az SZKP Központi Bizottságának küldöttségével, Leonyid Brezs­nyevvel, Mihail Szuszlovval, Bo­risz Ponomarjovval és más elv­társakkal. Véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet és a nemzet­közi kommunista mozgalom idő­szerű problémáiról, valamint az SZKP és az Indonéz Kommunista Párt kapcsolatairól. (TASZSZ) Nyugati fenyegetés Libanon címére Libanon figyelmeztetést kapott a három nyugati nagyhatalomtól, hogy izraeli támadásnak teszi ki magát, ha folytatja a Jordán mel­lékfolyóján épülő vízkivételi mű munkálatait. A három nyugati nagykövet azt tanácsolta, hogy Libanon szüntesse be ezeket a munkálatokat. A kormány azt vá­laszolta, hogy a nemzetközi jog lehetővé teszi a szóban forgó munkákat, és Libanonnak korlát­lan joga, hogy saját területén fo­lyóvizeit öntözésre használja fel. A MEN értesülése szerint Liba­non sürgősen kapcsolatba lépett az arab kormányokkal. CÍME: DUESSO-BÖRTÖN, SPANYOLORSZÁG „Ötvenedik születésnapod al­kalmából a börtön falai között keresünk fel sorainkkal, hogy szí­vünk minden melegével kíván­junk harcos életedhez mielőbbi verőfényes szabadságot." Aki a fenti táviratot kapta, ün­nepelte 50. születésnapját, immár a hetediket Franco börtönében. A cím árulkodó, Simon Sanchez Monterót, a Spanyol Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának tagját 1959 nyarán árulta el a politikai rendőrségnek a pártba befurakodott provokátor. A rend­őrség Madrid egyik kávéházában illegális találkozón fogta el. Monteróról, a barátról és elv­társról beszélgetünk Viciella Rafaellal, az SKP Központi Bi­zottsága tagjával. Elmondta, hogy Montero elfogatásakor — s ez is adalék a jelenlegi spanyol viszo­nyokhoz — a rendőrök — félve, hogy a kávéház közönsége meg­akadályozza a letartóztatást — tolvajnak próbálták beállítani őt. A rendőrség, már régen va­dászott rá, tudták, hogy ő a mad­ridi kommunista mozgalom egyik vezetője. „Jó fogásnak” tartották. Azt hitték, hogy általa megbénít­hatják a pártot, nem beszélve azokról az értékes adatokról, melyeket a fogoly fog számukra „elénekelni” (köpni). De Sanchez Montero hang nélkül viselte el a több napos vandál tortúrát, s csak annyit mondott kínzóinak: „Egy szót sem húztak ki belőlem, mert a sebek, amiket a testemen okoztak, begyógyulnak, de ha a párt ellen vétenék, az a seb, a lelkiismeretem sebe, nem gyó­gyulna be sohasem." S a hosszú és eredménytelen kínvallatás után ajánlatot tett „kihallgatóinak”: „Hajlandó va­gyok egy nyilatkozatot tenni, de csak írásban vagy sehogy.” A rendőrtisztek elfogadták az aján­latot, s Montero megírhatta nyi­latkozatát. Meg is írta, de ez nem — mint kínzói várták — a párt politikájának leleplezését, hanem népszerűsítését szolgálta. Elmondta, hogy 1954-ben, az V. pártkongresszuson választották be a központi bizottságba, s ugyan­akkor bízták meg a mozgalom madridi szervezetének vezetésé­vel. A nyilatkozat nem vallomás volt. Saját tevékenységéről írt ugyan, de a párt politikájáról: „Azért dolgoztam a kommunista pártban, mert meggyőződésem, hogy ez az a párt, amelyben a legeredményesebben harcolhatok népem szabadságáért. De Vicen­­te Saenz néven dolgoztam s kép­viseltem pártom politikáját, mely a következő volt: nemzeti egység­frontot teremteni a fasizmus el­len, harcolni a politikai foglyok kiszabadításáért, s azért, hogy az emigrációban élő elvtársak haza­térhessenek, megkeresni a lehe­tőségét annak, hogy Francót el­mozdíthassuk a helyéről, az ösz­­szes ellenzéki erővel együttmű­ködve visszaállítani a demokra­tikus szabadságjogokat, hogy a nép önmaga választhassa meg, milyen társadalmi rendszerben kíván élni. Én a központi bizott­ság nevében felelősséget vállalok a megbékélés napja és a madridi sztrájk szervezéséért. Ez minden, amit önöknek mondani tudok.” Ezután már könnyű volt ,,meg­alapozni” a vádat: pártszervező tevékenység, sztrájkra buzdítás, tüntetésszervezés, idegen név­­használat, s az ítélet sem késett: húszévi börtön. A politikai elítélteket általá­ban a burgosi börtönben tartják fogva, őt azonban jelentős funk­ciója miatt el akarták szigetelni politikai fogolytársaitól, és így került a hírhedt Duesso-fegyin­­tézetbe. S ebben a hónapban, a közvé­lemény egyre fokozódó nyomá­sára, Franco „amnesztiát” hirde­tett. — De ez csak látszatamnesztia volt — mondja Vioiella elvtárs. — A 6—20 évig terjedő bünte­téssel sújtott elítélteknek, mint Montero elvtárs is, csak a már letöltött évek egyötödével csök­ken a büntetésük. Montero ha­todik éve raboskodik, tehát a 20 évből 14 hónapot engednek el ne­ki, feltéve, hogy egy alkalommal sem tiltakozott a börtönben sem­miféle sérelem miatt, mert akik ezt megtették, azok ki vannak zárva az amnesztiából. Viciella elvtárs még elmond­ta: a tárgyaláson a katonák rá­rohantak Monteróra, hogy meg­gátolják beszédében, de az a bá­tor magatartás, amit ő és a töb­bi elvtárs tanúsít Franco bírósá­gai előtt, azzal — a fasisztáknak kedvezőtlen — az eredménnyel jár, hogy fokról fokra növekedik a pártba felvételüket kérők szá­ma. Juris György

Next