Népszabadság, 1966. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-12 / 9. szám
Korszerű termelésszervezés a lakásépítkezéseken A folyamatos termelésszervezési módszer először 1962-ben, egy budapesti és egy vidéki lakásépítkezésen került bevezetésre. A kísérleti jellegű szervezéssel már az első évben számottevő eredményeket értek el. A folyamatos termelésszervezés olyan szervezési módszer, amelynek keretében az azonos építményeken — például a lakásokon — dolgozó munkabrigádok egyegy meghatározott munkára — betonozásra, falazásra, vakolásra — szakosítva végzik munkájukat. A hagyományos, sokszor kisipari módszerekkel szervezett építkezéseken az egyes munkákat szétaprózva, tervszerűtlenül végezték, pontosan meghatározott program nélkül. Megalapozott előkészítés A szakosított brigádok munkáját a kiviteli tervek alapján kidolgozott szervezési dokumentáció határozza meg. A létesítményekre készített szervezési dokumentáció — általában egyéves programot feldolgozva — hoszszabb időre előre meghatározza az egyes szakosított brigádok feladatát, létszámát, szakmai összetételét, munkahelyét, a munkaterület nagyságát, az elvégzendő munkák volumenét, a munkák kezdési és befejezési határidejét, a termelékenységet, a haladási irányt, a jelentési kötelezettségek módját stb. Az Építőipari Főigazgatóság az Építésgazdasági és Szervezési Intézettel együttműködve végezte a termelésszervezéssel kapcsolatos tervezési és előkészítési munkákat. Az előkészítés során meghatározták a szervezésbe bevonható budapesti és vidéki építéshelyek számát, építési, illetve lakásátadási programját lakásszámban kifejezve. A közösen kialakított lakásprogram alapján a vállalatok elkészítették a munka szervezettségét biztosító szervezési dokumentációt. A feladatok sikeres végrehajtása végett mind a fővállalkozó, mind az alvállalkozói szervezetek dolgozóinak ösztönző prémiumot tűztek ki. Rendezték az építéshelyek szerinti adatszolgáltatás módját, megszervezték az együttműködést a folyamatos anyagellátásra, a gépek kihasználására. A vállalatok és az építéshelyek vezetői kéthetes tanfolyamon vettek részt az új szervezési módszer elméleti kérdéseinek és gyakorlati tennivalóinak megismerésére. A lakásépítésre szakosított ÉM- vállalatok tevékenysége 1965-ben tovább fejlődött. 1962-ben kettő, 1963-ban tíz, 1964-ben 24 és 1965- ben már csaknem 30 lakásépítésre szakosított építéshely volt. Ezeken az építéshelyeken 1963-ban 2438, 1964-ben 6673 lakást adtak át, 1965-ben pedig összesen 7600 lakás átadását irányozták elő. A lakások többségét már fejlett módszerekkel — blokkpanel, öntött falas technológia — építették. Ezen belül a blokkos — középnagyságú épületelemekből épített — lakások csaknem 5000-es nagyságrendben szerepeltek. S a múlt évben már az összes állami lakásépítkezések mintegy 30 százalékát az új, korszerű, folyamatos termelésszervezéssel építették. Egyenletes tervteljesítés 1965-ben a lehetőségeket és a szervezési kapacitást figyelembe véve a lakásépítkezéseken kívül több mezőgazdasági, ipari, valamint kommunális jellegű építkezés — csatorna, út, gázvezeték — kísérleti jellegű szervezése is megkezdődött. Ezek a munkálatok 26 létesítményt, illetve munkahelyet érintettek. Az új szervezési módszer bebizonyította, hogy érdemes volt kísérletezni! Ezzel a módszerrel lerövidült az építési idő, nőtt a termelékenység, a gépkihasználás, javult a minőség. 1964-ben a lakásépítésre szakosított szervezetek által átadott lakások — 6673 darab — átlagosan 9,6 hónap alatt készültek el, szemben az országosan átlagos 11,4 hónapos építési idővel. Az időnyereség csaknem két hónap! 1965 első 9 hónapjában 5121 lakást adtak át. Az építési idő átlagban 9,2 hónap volt, tehát jóval rövidebb az előző évek átlagánál. A szervezésbe bevont építéshelyek dolgozói negyedéves lakásátadási terveiket kivétel nélkül mindig határidőre teljesítették, és munkájukat általában az előírt program szerint végezték. Az épületenként számított építési idő kedvező alakulása csak részben magyarázható a korszerű szerkezetek szélesebb körű alkalmazásával, az eredmények nagyobb részben a szervezés előnyéből származtak. A gyorsabb építés következtében csökkent az építéshelyek rezsiköltsége, meggyorsult az építési anyagok felhasználása, javult te gepkihasználás, és végső soron csökkent az anyagi és pénzügyi eszközök lekötésének ideje is. A szakosított szervezetekben dolgozó munkabrigádok személyi és szakmai összetétele állandó, következésképpen a munkafegyelem, a szakmai begyakorlottság is kedvezőbb, mint a „hagyományosan” szervezett brigádokban. Jobban betartják a technológiai fegyelmet, a műszaki előírásokat, ugyanakkor — az állandóan ismétlődő, azonos jellegű munkák miatt — termelékenyebben is dolgoznak. 15—30 százalékkal nagyobb termelékenység A hagyományos és a korszerű szervezéssel dolgozó építéshelyek termelékenységét összevetve, egyértelműen bizonyíthatók az eredmények. A pécsi új-mecsekalji hagyományos szervezésű lakásépítkezésen például a termelékenység — 1964-ben — évi 150 000 Ft/fő, a korszerű szervezéssel végzett lakásépítkezésen viszont 260 000 Ft/fő, vagyis 70 százalékkal magasabb, mint a másik munkahelyen. A szakosított építéshelyeken — átlagosan — az alkalmazott technológiától függően, 15—30 százalékkal magasabb a termelékenység, mint a hagyományos szervezetekkel dolgozó építéshelyeken. A szakosított szervezetek által épített lakások átadása után minimális a panasz, és a lakások mennyiségi hiányának és minőségi hibáinak összege épületenként számítva, átlagban alig haladja meg az építési költség 5 ezrelékét. Például a debreceni Új Élet lakótelepen 1964-ben a folyamatos szervezéssel átadott lakóépületeken a kivitelezés évi összege 61,3 millió forint volt, az átadásnál kimutatott minőségi hiányok együttes értéke pedig mindössze 3,8 ezrelék. Az építők 1965-ben is tanácsi dicséretet érdemeltek ki a lakásátadások alkalmával. A tárgyilagosság kedvéért meg kell említeni azokat az akadályokat is, amelyek az új szervezési módszer széles körű elterjesztését gátolják. A legtöbb munkahelyen leállást, megtorpanást okoz, hogy a beruházások előkészítésében, illetve lebonyolításában részt vevő szervek — a helyi tanácsok, a tervezők — nem ismerik eléggé a folyamatos termelésszervezési módszer előnyeit. Ezért nem gondoskodnak a korszerűbb szervezés szükséges feltételéről. A beruházások is segítenek Gyakori hiba a késve vagy vontatottan, sokszor tervszerűtlenül végzett szanálás, az elavult vagy építkezést zavaró épületek lebontása. A szervezési programok nélkül kialakított beépítési tervek, az építési sorrendtervek nem ritkán megbontják a szervezetek program szerinti munkáját, a gazdaságos haladási irányt, a toronydaruk és más gépek megfelelő kihasználását stb. A budapesti lakásépítésre szaakosodott szervezetek általában nem vertikálisan szervezettek, vagyis a szak- és szerelőipari munkák nagy részét csak alvállalkozókkal tudják elvégeztetni. A különböző szakmai alvállalkozók azonban nem kooperálnak megfelelően a fővállalkozókkal, és gyakran eltérnek az előírt ütemtől. Gyakori a panasz a műszaki tervek minőségére is. A tervek sokszor pontatlan, mérethiányos anyagkimunkálással készülnek. Korrigálásuk sok műszaki vitára, felesleges egyeztetésekre vezet, ugyanakkor a hiányos költségek alapján kialakított szervezési dokumentációk sok bonyodalmat, a programtól, a meghatározott létszámtól való eltérést okoznak. Fékezi az eredményes munkát a lakásépítkezésre előirányzott összegek nem megfelelő évi ütemezése is. A szervezés a tömegszerűségre épül. Megfelelő pénzügyi fedezet hiányában viszont nem lehet a tömegszerűséget, a koncentráltságot biztosítani. A nagy lakásépítkezések elaprózása lehetetlenné teszi a korszerű szervezést. Ezt az akadályt tavaly sem sikerült az építőiparnak leküzdeni. A korszerű termelésszervezés további fejlődése nagymértékben az említett hiányosságok megszüntetésétől függ, és feltétele annak is, hogy a határozatoknak megfelelően, a lakások kilencven százalékát korszerű építésszervezési módszerrel tudják felépíteni. Az új szervezési módszer előnyeit ma már általában elismerik, azonban még nagy erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy alkalmazásuk általánossá váljon elsősorban a lakásépítkezéseken, de más területeken is. Dr. Grózsy József Építésügyi Minisztérium KÜLFÖLDI LAPOKBAN OLVASTUK ■■ - ■■ ■■ ■ Az Arab Gazdasági Közösségre vonatkozó megállapodást az EAK, Szíria, Jordánia, Irak és Kuvait kötötte, s az 1965. január elsején lépett életbe. Célja az említett öt állam közötti vámfalak teljes lebontása, a valutaforgalom szabaddá tétele, a szakemberek, szakmunkások szabad vándorlásának lehetővé tétele, és a szállítási eszközök és berendezések (kikötők, repülőterek) közös használata. Az öt állam között az ipari termékek vámjait 10 év alatt, a mezőgazdasági termékekét és egyéb nyersanyagokét pedig 5 év alatt teljesen megszüntetik, a vámtételeket évenként 10%-kal, illetve 20%-kal csökkentik. Néhány termék esetében a teljes vámmentesség már 1970. július 1-én érvénybe lép. Az öt ország közül csupán kettő rendelkezik a mezőgazdaságon kívül jelentősebb erőforrásokkal, ez Irak és Kuvait, amelyekben igen jelentős olaj-előfordulások vannak. A többi három ország nemzetgazdaságában a mezőgazdaság a döntő tényező. Jelentősebb élelmiszer-feleslegeikkel többnyire csak Irak és Szíria rendelkezik. Ezeknek az országoknak még sok lehetőségük van agrártermelésük növelésére — egyrészt mezőgazdaságuk korszerűsítése, másrészt új területeknek a termelésbe történő bekapcsolása útján. Az EAK, Jordánia és Kuvait, amelyeknek lakossága együttvéve eléri a 30 milliót, fel tudja venni Szíria és Irak feleslegeit, míg Szíria átveheti az EAK rizsfeleslegeit és citruskivitelének egy részét. Az Arab Közös Piac működésének eredményessége az Arab Liga egyéb országait is arra készteti, hogy csatlakozzanak az egyezményhez. (Auslandsinformationen.) □ Az USA vízszükséglete napi 1,5 billió liter (1 500 OO0 000 000) a lakosság szaporodásával az igény 1980-ban 2,5 billió lesz, s a század végén 5 billió. Minthogy a tartalékok már ma sem elegendőek, és szárazabb időjárás mellett hónapokig tartó válság következhet be, azzal a tervvel foglalkoznak, hogy hasznosítani fogják Kanada hatalmas vízkészletét. Amennyiben a százmilliárd dolláros beruházási terv megvalósulna, úgy a csatornákon „exportált” kanadai víz, húszévi építési periódust véve számításba. 33 USA-államot és Mexikó egy részét látná el 11,5 milliárd köbméter vízzel, ami 40 millió acre farmterület öntözését is lehetővé tenné, és 40 millió kilowattra emelné az elektromosenergia-termelést, s így a nemzeti jövedelmet évi 30 milliárd dollárral növelné. Kanada viszont évi 2 milliárd dollárt, venne be a víz ellenében. (Frankfurter Allgemeine Zeitung.)* □ Leningrádban 245 méter hosszú, 100 ezer tonnás olajtankhajókat építenek. Nemrégiben belvízi hajózásban első ízben alkalmaztak műanyagokból épített 65 személyes vízi járműveket. (Blick durch die Wirtschaft.) # □ 300—500 millióra tehető azoknak a száma, akik nem jutnak elegendő táplálékhoz a világon — és a világ lakosságának fele a szükségesnél kevesebb fehérjét fogyaszt. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika egy részén él az „első csoport” — ezek napi 2150 kalóriát kapnak, tehát 150 kalóriás hiányuk van. A világ többi részén élő „második csoport” élelmezése fejenként átlagos 450 kalória többletet szolgáltat. Az iparosodott országok lakosságának nagy része azért beteg, mert helytelenül — bár bőségesen — táplálkozik. A fertőző betegségek, a rák és a balesetek együtt nem okoznak olyan károkat az egészségben, mint a helytelen evési szokások és az elhízás. (Le Monde.) Papír vagy műanyag? A KÖZELMÚLTBAN két jelentős nemzetközi konferencia is foglalkozott a papírcsomagolás világszerte napirendre tűzött problémáival. Mindkét konferencián különös figyelmet szenteltek a műanyag csomagolás elterjedésének, és e két legfontosabb csomagolóanyag kombinációjának is. A világkereskedelem fejlődése nemcsak esztétikai, hanem értékőrző szerepénél fogva is mind fontosabb szerepet juttat a csomagolásnak. Hogy képet alkothassunk ez utóbbi fontosságáról, idézzük Grundke professzort, a lipcsei Karl Marx Egyetem tanárát, aki szerint az NDK-ban csak a belkereskedelemben évi 385 millió márka (mintegy kétmilliárd forint) veszteséget okoz a hiányos csomagolás. Nálunk is — bár erre vonatkozóan nem rendelkezünk a fent idézetthez hasonló statisztikával — nagy erőfeszítéseket igényel a csomagolásból eredő veszteségek csökkentése. A legfőbb teendők: az áruk jellegének megfelelő, leggazdaságosabb csomagolóanyag alkalmazása, s e területen még bőségesen van tennivalónk. Hazánkban az 1962-ben végzett felmérés szerint mintegy 3 milliárd forint értékű csomagolóanyagot használtak fel — ebből a papír értékrészesedése csupán 30 százalék volt. (A világátlag 50—60 százalék.) Túlságosan nagy szerep jut nálunk a deszkaládába való csomagolásnak (a külföldi négy—hat százalékkal szemben mintegy 22—23 százalék). Ez az arány egyáltalán nem felel meg a korszerű követelményeknek, hiszen azonos mennyiségű fa felhasználásával gyártott cellulózból mintegy tízszer annyi hullámpapír láda készíthető, mint faláda. A PAPÍRFOGYASZTÁS növekedésének világszerte legfontosabb tényezője a hullámpapír ládák növekvő felhasználása. Amíg 1950-től 1960-ig a csomagolásra szolgáló fafűrészáru-felhasználás Európában 29 százalékkal növekedett, addig a papírfelhasználás 109 százalékkal nőtt. A műanyagok felhasználása sem szorítja ki a papírt, sőt egynémely előnyös tulajdonsága miatt jól kiegészítheti azt. A világ műanyagtermelése 1959-től 1962-ig 6,1 millió tonnáról 8,5 millió tonnára, vagyis több mint háromszorosával nőtt (ennek azonban csak kisebb hányada szolgált csomagolásra), ugyanebben az időben az úgynevezett ipari felhasználásra kerülő papír (amelynek 80 százaléka szolgál csomagolásra) termelése 8 millió tonnával nőtt. A világ legnagyobb papírfogyasztó országaiban — s ezek az országok a legnagyobb műanyagfogyasztók is — a fejenkénti papírfogyasztás ma már 100—230 kilogramm évente, a műanyagfogyasztás egytizede a papírénak. Bár a műanyag csomagolás részaránya ezekben az országokban néhány év alatt háromszorosára-négyszeresére nőtt, a papír és a karton részaránya nem csökkent az említett 50—60 százalék alá. A műanyag tehát a papírnak nem veszélyes konkurrense, hanem segítőtársa abban a szükségben, amelyet a világszerte súlyos nyersanyaggondok idéznek elő. Mind nagyobb szerephez jutnak a papír és a műanyag kombinációi is, amelyek egyesítik e két csomagolóanyag előnyeit. A papírra ragasztott műanyag fóliák vagy ráöntött műanyag rétegek, továbbá a viaszolt, celofán és alumíniumfólia-papír kombinációk különösen az élelmiszer-, a háztartási, a kozmetikai és a vegyi cikkek csomagolásában mind gyorsabb ütemben terjednek. Mindezek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a papír elsődleges szerepe a csomagolásban olcsósága, jó megmunkálhatósága, jó szilárdsági tulajdonságai, könynyű nyomhatósága és esztétikailag tetszetős külseje miatt sok területen még hosszú ideig megmarad. Arra a kérdésre tehát, hogy a papíré avagy a műanyagé-e a jövő a csomagolásban, csak azt válaszolhatjuk, hogy az igények növekedése és differenciálódása a papír és a műanyag iránt is mind nagyobb keresletet támaszt. A papír technológiai adottságaiból folyó kisebb ára következtében azonban — s ezt igazolják a világ minden táján végzett gazdasági vizsgálatok is — továbbra is megtartja vezető helyét a felhasználás volumene tekintetében, s emellett, vele párhuzamosan terjednek a műanyagok, valamint a különböző papír-műanyag kombinációk is. MAGYARORSZÁGON az 1962. évi egy főre jutó 296 forintnyi csomagolóanyag-felhasználás a tervek szerint 1970-re mintegy 600 forintra növekszik. Ezen belül a papírfelhasználás mintegy háromszorosára (összesen több mint 6 milliárd forintra nő), részaránya 38 százalékra, a műanyag csomagolószer pedig — minthogy nálunk ebben még a papírénál is nagyobb az elmaradás — mintegy hétszeresére-nyolcszorosára, részaránya körülbelül 12 százalékra nő, így tehát a harmadik ötéves terv végére csomagolóanyag-felhasználásunk arányai meg fogják közelíteni a világszínvonalat. Ez a jelenleginél jobban biztosítja majd a belföldi szükségletek kielégítését, s exporttermékeink olyan csomagolását is, amely lehetővé teszi, hogy termékeink a hosszú szállítás és raktározás alatt se veszítsenek értékükből, s esztétikailag is versenyképesek legyenek a világpiacon. Dr. Vámos György a Papíripari Kutató Intézet igazgatója KÖZÜLETEK A FIGYELEM • Felújított irodabútorok állandóan kaphatók a HASZNÁLTCIKK KTSZ Nagykőrösi úti telepén Telefon: 271—484