Népszabadság, 1966. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
1953. január 1. szombat N.I.SZABADSÁG Kádárjának elvtárs * irvizediözi ktrdésekről, kül- és belpolitikánkrul, etnikai«|»xtla«áglniak helyzetéről és az idei telatlaátski***! Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézel! Kádár János elvtárshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár elvtárs válaszait. KÉRDÉS: A vietnami agresszió kiterjesztése, a Dominika belü ügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatnémet militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverek re és más nemzetközi eseményekre azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi ilőben ma-agukhoz tagadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában jóst tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőt illetően, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer válságban van: szorongatja a szocialista világrendszer országainak növekvő ereje, nyomást gyakorolnak rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályharca, nehezítik helyzetét a vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó támadásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverenínitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a ,,különleges” háborút Dél-Vietnamban, bombatámadások sorozatát intézik a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s újabban katonai támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, ellenforradalmi akciókat szerveznek, bátorítják a népellenes erőket, védelmezik a kolonialista rendszer maradványait Afrikában is; Latin-Amerikában terrort alkalmaznak a haladó mozgalmak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a kezébe akarnak atomfegyvert adni, akik a történetem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek. De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e „furkósbot"-politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé leigázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, a győzelem számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt. így értem azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KÉRDÉS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben? VÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között, s a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkához békére van szükség, a kommunisták tör- ténelmi küldetése, hogy az emberiiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályo- zásáért, azért is, mert a szocia- lizmus eszméjének világméretű, győzelméhez nincs szükség hábo-rúra. Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzet- szerűen elkerülhetetlen. A Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket, képesek meggátolni az imperializmust egy új világháború kirobbantásában. A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az amerikai agresszor ellen küzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetően támogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések politikai, tárgyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, s képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a föld bármely részén éljen is. KEHDES: Milyen lehetőségek nyílnak ebben a helyzetben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? VÁLASZ: A Magyar Népköz- [ társaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az építésben elért sikereinek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk súlya növekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordítjuk. A múlt évben bővítettük kapcsolatainkat és együttműködésünket a Szovjetunióval, az európai szocialista országokkal, távol-keleti szocialista országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Bővültek kapcsolataink az európai kapitalista országokkal, közöttük jelentősebb politikai lépéseket realizáltunk Ausztriával, Franciaországgal és Angliával is. Tovább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival, Latin-Amerikával. Növekedett szerepünk a különböző nemzetközi szervezetekben, közöttük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspontját képviselő külügyminiszterünk ismert fellépésével széles körű elismerést vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon a mi képviselőnk töltötte be az I. számú politikai bizottság elnöki tisztét. Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységét. Hazánk képviselőire a nemzetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedjenek, és önálló kezdeményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdekében, szoros együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja Kádár elvtárs a szocialista országok egyiktűködésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáit, s ezek hatását a jelenlegi nemzetközi helyzetre? VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalmon belül és a szocialista országok együttműködésében is új problémák merültek fel. Mivel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965-ben részt vettem a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Mongóliában, s több, itthon folytatott nemzetközi tanácskozáson is sok személyes tapasztalatot szereztem. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az összes szocialista ország és az összes kommunista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis kijelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a haladó erőik kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörek-vések erősödtek, az egységbontó szakadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szocialis-ta országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsénak a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéréseink korábbról ismertek. A szocialista országok egységének, együttműködésének nemzetközi politikai jelentősége felbe- s csülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vívmányaink, a népek szabadságharcának és a világbajkének legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agres- szív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor ki- használhatják, mint ahogy ma ki is használják saját céljaik érdekében, és nemcsak propaganda-jukban. A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok, amelyek más-más gazdasági alapról indultak és ma a fejlettség különböző fokán állnak; amikor a kommunista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyetlen üldöztetések közepette harcol, természetszerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények alakulnak ki és nézeteltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a marxista-leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk minden olyan vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szellemében feltétlenül alá kell rendelni az imperializmussal, az osztályellenséggel szembeni akcióegység érdekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mindegyike biztosította szolidaritásáral harcoló vietnami testvéreinket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehangoltabban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan ítéli meg Kádár elvtárs a nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresszió visszaszorítását, egyszóval a béke erői- nek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkés államok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniük hidegháborús politikájuk ,,fájdalmas újraérté- kelését". Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szo-cializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna ki-öntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé vájlék. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely a történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is, a parasztemberekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a munkásosztálylyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott. KÉRDÉS: ISS5 a második ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink, és melyek laSS-ban főbb népgazdasági feladataink? VÁLASZ * Még nincsenek meg a végleges szántóik az 1965-ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről, ezért csak előzetes adatok alapján szólhatok e kérdésekről. A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagyeredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom, a tervet meghaladó értértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyonegyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértük. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszínvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósítottuk meg. A gazdasági munka javulását 1965-ben a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai —az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966-os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy keresőre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 3,5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka, és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt keltett be(Folytatás a 4. oldalon.) 3