Népszabadság, 1966. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-01 / 26. szám

\ ^66 f i-8 _ 2 /| tj ( VILÁG Pl \l, EGYESÜLJETEK! Kra 60 fillér 1966. február 1. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁN­T KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 26. szám Békéssólamok bombaoffensíva Harminchét napos szünet után hétfőn újra megindultak az amerikai bombázók,­­ hogy foly­tassák gyilkos támadásaikat viet­nami „hadicélpontjaik” ellen: sö­tétségbe borulnak iskolák és kórházak, er­őműveket ért ta­lálatok nyomán lángot fognak a faházikók, ahol célba találtak a gyújtóbombák, emberek százait tépik szét a repeszek. A Vietna­mi Demokratikus Köztársaság s annak népe elleni agresszió, a hadüzenet nélküli háború — amelynél cinikusabb és barbárabb hadműveletet keveset ismer a modern kor története — újult erővel folyik tovább. A Quang Binh-i és Ha Tinh-i robbanások fényében különösen egyértelműen és világosan kiraj­zolódik a legutóbbi amerikai „bé­­kek­ampány” igazi lényege. Teljes igazolást nyert az az álláspont — s ez volt a miénk is —, amely a legnagyobb gyanakvással fogadta „az amerikai politika őszinte békeszerető lépéséről” szóló pro­pagandaszólamokat. Külügymi­niszterünk az országgyűlésen a minap mondott beszédében aláhúzta: az Egyesült Államok cselekedetei a légitámadások szü­neteltetésével kapcsolatban iga­zában azt a gyanút táplálták, hogy az új támadások indo­kolását készítik elő. „Az Egye­sült Államok javaslatainak az őszinteségét senki más nem bizo­nyíthatja, mint az Egyesült Álla­mok maga: azzal, hogy a VDK el­leni bombázás tervét fenntartás és feltétel nélkül elejti, és azzal, hogy a csapataik visszavonására vonatkozó javaslatoknak megfe­lelő intézkedéseket tesz.” A barbár támadások felújítása most már az egész világ előtt bizonyítja, hogy a nagy szavak mögött milyen számítás húzódott meg. Mialatt Washingtonban még a békevágy egyértelműen őszinte szándékáról szónokoltak és cik­keztek . Dél-Vietnamban új és új ejtőernyős-alakulatokat tettek partra, s a Saigon melletti repü­lőtereken már piros karikákat húztak a térképen az észak-viet­nami légi célok közé. Amíg ame­rikai szenátorok, ázsiai államfér­fiak, az egyházak képviselői azzal a kéréssel fordultak Johnsonhoz, hogy ne újítsa fel a légitámadá­sokat — az amerikai elnök (aki­ről úgy mondják: minden légitá­madást maga hagy jóvá ...) már aláírta parancsait. Ha valakinek még lettek volna illúziói az ame­rikai „békekampány” kimenetelé­vel kapcsolatban — nos, ezeket az illúziókat is porrá égették a hétfő reggel óta újra hulló bom­bák. A washingtoni kormánykörök vietnami agressziója nemcsak hogy nem öregbítette az ameri­kai politika tekintélyét, hanem párját ritkító elszigetelt helyzetbe sodorta. Nincs a világon nép, amely támogatná ezt a háborút. Ennek hatása alól még az ameri­kaiak szövetségeseinek hivatalos körei sem vonhatták ki magukat teljesen. Az Egyesült Államokon belül olyan politikai erőkre terjedt ki a kormányzat elleni oppozíció szelleme, amelyek korábban a mindenkori politika hű és biztos támaszai voltak. Nem kétséges, a bombázások ideiglenes szünetel­tetésének egyik célja éppen az volt, hogy ezeknek az ellenzéki tényezőknek vitorláiból fogja ki a szelet. Az amerikai elnök mos­tani nyilatkozata ezekre a belső és nemzetközi erőkre kíván be­nyomást gyakorolni, amikor úgy tesz, mintha az Egyesült Államo­kat — azaz az agresszort — kész helyzet elé állították volna Viet­namban. Valójában az amerikai kormányzat állítja kész helyzet elé a világot, veszélyezteti min­den eddiginél súlyosabban a vietnami nép elemi jogait, füg­getlenségét és a népek békéjét. Bizonyos, hogy e lépés a népek jogos felháborodását és fokozódó összefogását eredményezi, s hogy az Egyesült Államok S­ormányá­­nak e döntés súlyos következmé­nyeivel — nem utolsósorban a növekvő izoláció kilátásaival — kell szembenéznie. Az eszkaláció lépcsőin való mélybe ereszkedés, a fegyveres beavatkozás fokozása döntő ka­tonai sikereket éppoly kevéssé hozott Washington számára, mint ahogy politikai babérokat sem termett. A Pentagon nem könyvelhet el győzelmeket sem Északon, sem Délen. Nem hozott fordulatot az, hogy a katonai ta­nácsadókat a dzsungelben harcba dobott amerikai katonák tíz- és százezrei váltották fel. A vietna­mi nép harci kedvét nem tudták lehűteni a mélyrepülésben feltű­nő légi kötelékek akkor sem, amikor röpcédulakötegeket szór­tak , és akkor sem, amikor pusztító bombaterhüket zúdítot­ták a VDK falvaira és városaira. És ha a mind nagyobb erejű bombázások nem hozták meg a katonai döntést 1965-ben , ak­kor nem érik el a kívánt célt 1966-ban sem. Joggal jelentette ki Ho Si Minh elvtárs: „Ha az Egyesült Államok kormánya va­lóban békés rendezést kíván, el kell fogadnia a VDK négy pont­ját, feltétel nélkül meg kell szün­tetnie a VDK elleni agressziót.” Ezen a napon újra Vietnam felé szállnak gondolataink: a Vietnami Demokratikus Köztár­saság felé, amelynek földjét újra bombák szántják, amely most a világ legnagyobb imperialista ha­talmának katonai erejével áll szemben. A mi népünk egy sor­ban halad a Szovjetunióval, a testvéri szocialista országokkal, mindazokkal a békeszerető erők­kel, amelyek valóban szívükön viselik, és ténylegesen tettekkel segítik Észak- és Dél-Vietnam népének igaz ügyét. Azért feszít­jük meg erőnket, hogy a sokat szenvedett vietnami nép ügye győzzön, hogy lehetőleg minél ki­sebb véráldozatokkal érje el jogos és igazságos követeléseinek megvalósítását, a VDK négy, a DNFF öt pontjában foglalt felté­teleknek megfelelően. Vietnami testvéreinkkel vagyunk, érzéseink melegével, gondolatainkkal és forró szolidaritásunkkal. Velük vagyunk a védelem és a gazda­ság minden területén nyújtott segítségünkkel, a szocialista kö­zösség egységéért, az antiimpe­­rialista erők összefogásáért vívott lankadatlan és kitartó harcunk­kal. Az Egyesült Államok ismét bombázza a Vietnami Demokratikus Köztársaságot Az Egyesült Államok harci re­pülőgépei, hosszabb szünet után, hétfőn folytatták a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokat. Hanoiban je­lentést tettek közzé a hét­fői ame­rikai légi agresszióról. A vietna­mi rádió bejelentette, hogy ame­rikai sugárhajtású vadászgépek több hullámban barbár bombatá­madást intéztek és fedélzeti tüzet zúdítottak San La, Thanh Hoa, Nglie An, Ha Tinh és Quang Binh tartományok lakott vidékei­re. A felfegyverzett lakosság és a fegyveres erők megtorolták a banditatámadást: Quang Binh, Ha Tinh és Nghe An tartomány fö­lött — nem végleges megállapí­tás szerint — öt amerikai gépet lelőttek és még többet megron­gáltak. Quang Binh tartományban pél­dául már az első lövésekkel sike­rült földre vinni egy A—1-es lök­­hajtásost, amelynek pilótája ka­tapultált, és a tengerbe zuhant. Amikor a többi amerikai gép a pilóta segítségére ment, egy má­sik amerikai gép is kigyulladt, majd lezuhant a légelhárítás tü­­zében. Ha Tinh tartományban egy F—105-ös sugárhajtású gép alig valamivel azusít. Zuhant le, hogy kioldotta bombaterhét. Két lökhajtásos gépet — közöttük egy A—4-est — lőttek le Nghe An tartományban. Amint Hanoiban bejelentették, ezekkel együtt 857-re emelkedett az Észak-Viet­­nam fölött lelőtt amerikai gépek száma. A vietnami néphadsereg főpa­rancsnokságának összekötő misz­­sziója - amint az Új-Kína jelenti - hétfőn szigorúan elítélte a VDK területe ellen irányuló ame­rikai légitámadások felújítását. A harcok Dél-Vietnam terüle­tén is fokozódó hevességgel foly­nak tovább. Az első amerikai légi gyorshadtest főhadiszállásán bejelentették, hogy valószínűleg teljesen megsemmisült az a dél­vietnami rendőregység, amelyet a Da Nangtól 88 kilométernyire délre eső dombvidéken a parti­zánerők körülzártak. A dél-viet­namiakkal együtt néhány ameri­kai katona is elpusztult. A har­cok pénteken robbantak ki, ami­kor egy rendőrszázad, amely Tra Bongtól 8 kilométernyire keletre tevékenykedett, a felszabadító erők csapdájába került és szét­­bomlott, majd megsemmisült. Az AFP jelentése szerint Dél- Vietnamban jelenleg öt nagyobb amerikai támadó hadművelet fo­lyik, s ezekben összesen körül­belül negyvenezer amerikai ka­tona vesz részt. Ez az első eset, hogy ilyen nagyszámú amerikai katona lép akcióba egyidejűleg. Sikerekről nem érkezett jelentés, s az AFP mindössze annyit kö­zöl, hogy katonai szóvivők „mér­sékeltnek” minősítik az ameri­kaiak veszteségeit. Szovjet kormány nyilatkozat: A Szovjetunió minden segítséget megad a VDK-nak A szovjet kormány már a hét­fői nap folyamán nyilatkozatban foglalt állást a VDK ellen újra­kezdett amerikai bombatámadá­sokkal kapcsolatban. A nyilatko­zat megállapítja, hogy a VDK kormánya éppen ezekben a na­pokban bizonyította be ismétel­ten, hogy a vietnami probléma igazságos megoldására törekszik. Ezt a szándékot tükrözte Ho Si Minh elnöknek a világ sok állam- és kormányfőjéhez intézett üzene­te, amelyben körvonalazta a viet­nami háború befejezésének útját: az amerikai agresszió, mindenek­előtt a bombázások teljes és vég­leges megszüntetésének és a VDK négypontos tervezetének elvei alapján. Az a körülmény, hogy az ame­rikai légierő két nappal az új észak-vietnami kezdeményezést követően újrakezdte támadásait, mindennél világosabban bizo­nyítja, hogy az Egyesült Államok úgynevezett békekampánya csak diplomáciai húzás volt a világ­közvélemény félrevezetésére. Semmivel sem lehet igazolni az új agresszív lépéseket — állapít­ja meg a nyilatkozat, majd hang­súlyozza, milyen nagy jelentősé­gűvé válnak az összes szocialista országok, az összes antiimperia­­lista erők egyesült erőfeszítései a harcoló Vietnam megsegítésére. A Szovjetunió továbbra is min­den szükséges segítséget megad a VDK-nak — hangsúlyozza a szovjet kormánynyilatkozat, amely befejezésül ismét hitet tesz a vietnami nép igazságos harca mellett. Moszkva kifejezi szolidaritását a VDK-val menyben. Lépten-nyomon a test­véri VDK iránti szolidaritás érzé­sének és az amerikai agresszorok elítélésének kinyilvánításával ta­lálkozni. — A VDK-ra hulló bombákat nem lehet másképpen értékelni — hangoztatják a szovjet fővá­rosban —, mint annak jelét, hogy a hivatalos amerikai politikában újra teljesen felülkerekedett a minden józan megfontolást és a hazai, valamint a nemzetközi tö­megkövetelést semmibe vevő szél­sőséges agresszív irányzat. Egészen természetes, hogy a bombázások felújítása alkalmá­­­­ból Moszkvában újra szükséges­nek tartják nyomatékosan alá­húzni: a Szovjetunió megadott eddig is és megad ezután is min­den igényelt segítséget a baráti vietnami népnek. Ezzel kapcso­latban hivatkoznak arra, hogy­­ éppen a vasárnapi lapokban je­lent meg Ho Si Minh elvtársnak Podgornij elvtárshoz, a Legfel­sőbb Tanács elnökéhez intézett üzenete, amelyben a VDK elnö­ke a legteljesebb elismerés hang­ján ír a Szovjetuniónak a harco­ló Vietnam számára nyújtott mindenirányú segítségéről. A VDK elleni bombázások fel­újításáról az Izvesztyija hétfő esti számában a lap kommentá­tora, Kudrjavcev így ír: „Az ilyen politikának az eredménye csak a presztízs teljes elvesztése lehet, és a bizalmatlanság min­den iránt, amit csak­ mondanak az Egyesült Államokban. A világ most még jobban tudja, mint az­előtt, hogy amikor Washington­ban »békét« mondanak, ez azt jelenti: háború." Nemes János (Moszkvai tudósítónktól.) A bejelentés, hogy az Egyesült Államok hadereje felújította a Vietnami Demokratikus Köztár­saság bombázását, nagy felhábo­rodást keltett a szovjet küzvéle- Az EAK a magyar kormányfő látogatását várja (Kairói tudósítónk jelentése.) A kairói sajtó több cikkben foglalkozott a magyar—egyipto­mi kapcsolatok fejlődésével és je­lezte, hogy Kállai Gyula, látoga­tása alkalmából gazdasági, ke­reskedelmi, tudományos-műszaki és kulturális egyezmények alá­írására is sor kerül. A lapok megírták, hogy az EAK gazdag programmal várja a magyar vendégeket: a hivatalos tárgyalá­sokra szerdán és vasárnap, köz­ben pedig a helváni vasmű és textilgyár, a piramisok, az asz­­szuáni nagy gát, a Kima vegyi­művek, Luxor és Karnak meglá­togatására kerül sor. A program kulturális része múzeumlátogatá­sokat tartalmaz. Zakaria Mohiad­­din miniszterelnök és felesége kedden vacsorát ad a magyar kormányfő és felesége tiszteleté­re. A vacsorameghívást Kállai Gyula és felesége jövő hétfőn vi­szonozza. A magyar delegáció szállása a heliopoliszi Kubbeh köztársasági palotában lesz. Az Akhbar hétfőn közölte Kál­lai Gyula nyilatkozatát, címében kiemelve, hogy a két ország együttműködése szüntelenül fej­lődik, és hogy a magyar kormány­fő látogatása elmélyíti majd a két nép barátságát. A Gumhurija is­merteti Kállai Gyula életrajzát. Az Ahram bejelentette, hogy a kormány bizottságot nevezett ki, amely dr. Soliman Huzajen kul­turális miniszter elnökletével hi­vatalosan elkíséri a magyar ven­dégeket az EAK-ban minden út­jukon. A Massa közölte, hogy a magyar kormányfőt a repülőtéren kedd délben Zakaria Mohieddin miniszterelnök fogadja, és elkí­séri a Kubbeh-palotába. A Hold felé hald a Lima 9. Moszkva, január 31. (TASZSZ) A Szovjetunió felbocsátotta a Luna 9. automata űrállomást. Az űrállomás a megadotthoz közeli pályán a Hold felé halad. A Luna 9. fedélzetén automa­tikusan és földi parancsra műkö­désbe lépő tudományos, telemet­­rikus és más mérőműszereket szállít A földi koordinációs számító­­központ adatai szerint hétfőn, moszkvai idő szerint 18 órakor, a Luna 9. automata űrállomás koordinátái a következők voltak: északi szélesség 49 foka, 30 perce, keleti hosszúság 74 foka; a Föld­től való távolság a fenti időben 34 130 km volt.

Next